Edzőtáborban a magyar alpesisí válogatott

"Az edzőtáborozás elsődleges célja felkészíteni a válogatottat a magyar nemzetközi bajnokságra, illetve az, hogy a tréningek segítségével a szezonban mindenki a lehető legjobb (legalacsonyabb) FIS-pontszámot érhesse el" - tudjuk meg Gönci Andrástól. A vezetőedző elmondása szerint a táborokban a komoly feladatok ellenére liberális légkör uralkodik, ezt tükrözi például az is, hogy ha valaki fáradt, könnyítést kap, és csinálhatja a tréninget a maga ritmusában.

A síválogatott közös felkészülése szeptember legelején, az iskolaévvel egy időben kezdődik heti három-négy edzéssel.

A nyár sem múlik el persze edzések nélkül. Tavasszal, a versenyidőszak végeztével egy-két hét pihenő után konditermi edzésekkel és hosszúfutásokkal tartják formájukat. Nyár elején a válogatott tagjai egyéni tervet kapnak a szárazedzésre, amelyet egyedül kell teljesíteniük. A versenyzők felkészülése így folyamatos, gyakorlatilag egész éven keresztül tart.

A havas edzések októberben indulnak, "de ez nem jelenti azt, hogy a szárazedzések véget érnének" - teszi hozzá Pignitzky Dorka. Az erő-, gyorserő- és állóképesség-fejlesztő, valamint a nyújtó gyakorlatok mindvégig a programban maradnak, "kihagyásukkal ugyanis a versenyzők a szezon végére kifáradnának, teljesítőképességük visszaesne" - szól a magyarázat. Ezek a torna- és konditermi vagy a szabadban végzett tréningek komplex módon fejlesztik a versenyzőket.

Az őszi edzőtáborok helyszíne mindig valamelyik gleccser (Kaprun- vagy Hintertux-), lejjebb fekvő pályákra csak decembertől mennek a csapatok. "A táborok idejét a hóviszonyokon és a lehetőségeken túl, egy jóval hétköznapibb tényező, a versenyzők iskolai óra- és vizsgarendeje is meghatározza" - mondja a válogatott edzéseit 6 éve irányító Gönci András. Szintén az iskolai elfoglaltságtól függ a táborok létszáma is, ami a két edzővel így 6 és 10 fő között mozog.

Idén az első havas edzőtáborra október 19-tôl került sor a kapruni gleccseren, és azóta kétheti rendszerességgel követik egymást a táborok, egyre intenzívebb programmal, hogy a december elején kezdődő versenyidőszakra minél könnyebb legyen az átállás.

A csapatok a gleccsereken edzésre lezárt pályákon tréningeznek, egymás mellett különböző nemzetek csapatai végzik edzésmunkát. Így egy időben egymás szomszédságában akár húsz csapat is edzhet, láthatja-hallhatja a másik munkáját, ami Pignitzky Dorka szerint különösen akkor érdekes, ha például az olasz süketnéma vagy a szintén egyedi módszerekkel dolgozó svéd válogatott edz a közelben, de legutóbb az osztrák női "A" válogatottkeret óriás- és szlalomedzéseit kísérhette figyelemmel a csapat.

"Az első tábor célja mindig az általános besíelés, a hóérzés felfrissítése, az új felszerelések, lécek és cipők megismerése, megszokása óriás-műlesikló nagy ívű kanyarok gyakorlásával" - tájékoztat a vezetőedző. Az első alkalom után a szabad síelést az óriás-műlesikló kapus edzés követi. Ezt követően a rövid, dinamikus kanyaros síelést gyakorolják a versenyzők, majd a műlesikló kapus edzések következnek. Végül, ha lehetőség nyílik rá, a gyors számokra, főként a szuperóriásra edzenek, ez utóbbinak a veszélyesség miatt szigorú feltételei vannak, A gyors számok edzéseit csak a közönségtől elzárt pályán lehet végezni. A versenyszámokat persze táborokon és napokon belül is váltják.

Egy tábor 4-5 napig tart, ahogy közelednek azonban a versenyek, úgy rövidülnek és válnak egyre intenzívebbé. A szezon beindulásával már az 1-2 napos edzések versenyekhez kapcsolódnak.

A csapat korán, 6 és 1/2 7 között kel, majd könnyű futásból és gimnasztikából álló torna után megreggelizik. A lánymenü általában tej és műzli, a fiúk szívesebben esznek húsfélét. A versenyzők étrendje nincs meghatározva.

A 8-as liftindulásra már a hegyen van a csapat, elsőként Gönci András siet fel, hogy pályát tűzzön. A munka a hegyen - a fiúknak és a lányoknak együtt - könnyű besíeléssel kezdődik és hibajavító iskolagyakorlatokkal folytatódik.

Az iskolázás után pályanézés (-tanulás) és pályasízés szerepel a programban. A pályasízést is megelőzi bemelegítésként 2-3 szabad menet, majd jönnek az egyre intenzívebb kanyarok, de előttük hóekében még végigmennek a pályán, "végigflatterolják" azt, rendbe téve az egyenetlenségeket. Délelőtt 10-12 csúszásra jut idő és erő, félidőben rövid pihenő és pályakarbantartás tarkítja a programot. Ha az edzésterv szerint nem pályában síznek, akkor iskoláznak, a versenytechnikát csiszolják, új technikai elemeket tanulnak.

Az ebéd ideje 11-1/2 12 között jön el. Ilyenkor a csapat a fűtött pihenőhelyre vonul, hogy ott az otthonról hozott szendvicseket megmelegítse és elfogyassza. Az ebédszünet 1 órás, ez a pihenés ideje, de ilyenkor jut idő megnézni és elemezni az edzés alatt készült fotókat és videofelvételeket.

1-től 3-ig tart az edzés második fele. Mivel a délelőtti pálya kikádasodott, új pályát tűznek. A délutáni pálya tűzése általában eltér a délelőttitől, legtöbbször gyorsabb és könnyebb mint a korábbi volt.

A délutáni pályában már valamivel kevesebbet mennek. A vezetőedző a lesiklások előtt a rajtban álló versenyzőnek rádión ad tanácsokat, tömören összefoglalva a leglényegesebb javítandókat. A videofelvételeket a tűzött pálya aljáról, szemből készíti (Pignitzky Dorka), mert így látszik legplasztikusabban a mozgás, jól láthatók az esetleges hibák vagy a különösen jó mozdulatok.

Délután 3 óra körül a csapat lebontja a pályát, és elindul tábori pihenőre. Ezután egy kis konyhafosztogatás következik, miközben folytatódik az edzésen készült videók visszanézése és megbeszélése.

Az átmozgató és lazító edzés 6-tól 7-ig tart. A tréning 20-30 perc futással indul, lazító-átmozgató jellegű futóiskolával folytatódik. Könnyű erősítéssel, majd intenzív nyújtással zárul, ami a másnapi edzés sikere érdekében is történik. 7-től a csapat főzésbe kezd, ezenkívül időt kell szakítani a felszerelés karbantartására, a sí élének felfrissítésére és szükség esetén a viaszolásra.

8 és 9 között a válogatott és az edzők vacsoráznak, 10-től pedig - tv-nézés vagy tanulás után - már mindenki alszik, másnap ugyanis újabb nap kezdődik a válogatott edzőtáborában.