Kalandok Középföldén - síelés Új-Zélandon

A három Magyarországnyi területű Új-Zélandon mintha a feje tetejére álltak volna a síelők dolgai. A tél akkor köszönt be, amikor mi nyaralunk, a nyár pedig akkor jön el, amikor Európában már készítjük a síléceket. Ha ezen a furcsaságon túltették magukat, már minden a sízők kedvére való az európai hagyományokat ápoló festői országban.

A két nagy szigetből álló Új-Zélandon júniustól októberig rendszeresen és kiadósan havazik a 2-3000 méter feletti hegyekben, amelyek legmagasabbika a Déli-szigeten emelkedő Cook-hegy. A 3764 méteres csúcs a Déli-Alpokban található, amely nagyobb kiterjedésű, mint a francia, svájci és osztrák Alpok együttvéve. A sziget gerinceként végigfutó hegyláncon több tucat kiváló minőségű sípályát építettek ki, többnyire 2000 méter feletti magasságokban. A terepek tehát a fák öve felett terülnek el, akadálytalanná téve a síelést. Az ország lakossága 3,8 millió, így a pályák zsúfoltsága sem jelent problémát.

A Déli-Alpok csúcsairól és az Északi-sziget vulkánjairól akár a Tasman-tenger és a Csendes-óceán lakatlan partszakaszáig is ellátni. Az óriás-hegyek szépségét a gyors folyású folyók, tiszta vizű, mély hegyi tavak, a gejzírek és a szubtrópusi esőerdők teszik még változatosabbá. A festői táj a filmeseket is megihlette. Új-Zélandon forgatták többek között a Gyűrűk ura trilógiát. A filmben Frodót alakító Elijah Wood szerint Új-Zélandon megtalálni az összes elképzelhető földrajzi képződményt, sőt olyat is, amit el sem tudunk képzelni. A Gyűrűk szövetsége nagyrészt a Déli-szigeten játszódik, ide álmodta az új-zélandi rendező, Peter Jackson a filmbéli Középföldet. A nemzetközi stáb persze nem mulasztotta el a lehetőséget, hogy a forgatás szüneteiben síeljen.

Az átlagos turistáknak már a varázslatos tájak, a friss óceáni levegő, az egzotikus növények és ételek is elegendő vonzerővel bírnának, és akkor még nem említettük azt a rengeteg lehetőséget, amelyet a sport- és kalandturizmus kínál Új-Zélandon. A kiwik - ahogyan a helybeliek magukat nevezik - találták ki a bungee jumpingot! A "halálugrás" olyan gyorsan terjedt el a világban, hogy a követők már nem is emlékeznek arra, hogy a gumiköteles mutatványra először Queenstownban lehetett benevezni.

Queenstown

Queenstown a világ kaland-fővárosa. A Déli-Alpok hegyei között fekvő város lakosainak száma nem jelentős, különösképp nem az idelátogatók tömegeihez képest. Az utazók ugyanis sokadmagukkal jönnek, hogy legalább néhány napot eltölthessenek a Déli-sziget felkapott turistaközpontjában. Így volt ez egyébként mindig, amióta Queenstown megszületett, azaz 1860 óta. Akkor a mai település helyén az aranyásók verték fel sátortáborukat, szintén kalandokat keresve. Ma inkább az extrém és hagyományos sportok vonzzák a külföldieket, a vadvízi evezéstől a sziklamászáson át az ejtőernyőzésig, a téli hónapokban pedig síparadicsom. Ha már a neveknél tartunk, a helyi lakosság 12 százaléka őslakos, akik a maouri nyelvet beszélik. A helységnevek között gyakran olvasni nyelvtörő-nehézségű maouri szavakat. Ilyen például a Queenstown mellett fekvő tó, a Wakapitu-tó neve is.

A Wakapitu-tó és a Remarkables-hegység vonulatai között elterülő síterepek - mint általában az új-zélandi - a hatalmas méretek, a kiváló hóviszonyok, a gyönyörű tájak és a bőséges síelés utáni szabadidős programok miatt népszerűek. A Queenstownhoz legközelebbi síközpontok Coronet Peak és The Remarkables. Előbbi a Déli-sziget legmodernebb sípályáiról, utóbbi a profiknak is ajánlott, három medence köré csoportosított terepeiről ismert.

Ami a két helyet összeköti, az a híres Queenstown Téli Fesztivál, amelyet minden év júliusában rendeznek meg, immár 28 éve. A népünnepély tíz napja a sport és a mókázás jegyében telik, a legörültebb verseny- és műsorszámokkal. A fesztivál időtartama alatt a város lakosai és vendégei több mint 70 eseményen vehetnek részt, többek között zenés, táncos, sörivós és változatos havas programokon is. Ez utóbbiak között talán a legtöbb nézőt a "bőrönd-lesiklás" vonzza, majdnem annyit, mint a "lesiklás kutyával, de léc nélkül" verseny. A józanabbak komoly sí- és snowboardversenyeken is indulhatnak, hogy aztán a hajnalig tartó utcabálokon ünnepeljék, vagy feledjék eredményüket.

Ruapehu-hegy

Az Északi-sziget legmagasabb hegye, a 2797 méteres Ruapehu-hegy oldalában két nevezetes síterepet is találunk. Whakapapa 400 hektárnyi területével Új-Zéland legnagyobb síelhető vidéke. 43 pályáját 16 sífelvonó szolgálja ki, amelyek összesen és óránként 26 710 síelőt képesek szállítani. A többi új-zélandi síparadicsomhoz hasonlóan Ruapehu-hegy másik sícentrumának, Turoának is megvan a maga különlegessége. A Ruapehu-hegy oldalában elterülő helység büszkesége az ország, sőt Ausztrália és Óceánia legnagyobb szintkülönbségű pályája. A délnyugati fekvésnek köszönhetően itt a hó minősége is kiváló. A Turoában járt síelők dicsérik továbbá a jól karbantartott terepeket, a kemény, fekete pályákat és a rejtett, porhavas lejtőket. Ahogyan cikkünk elején írtuk, Új-Zélandon számunkra furcsán alakul a sízők élete, hiszen a nyár az év utolsó hónapjaiban köszönt be. Az időjárás ugyanakkor a helybelieket is képes meglepni. Ez történt múlt év végén is, amikor a városka lakói és a turisták fehér karácsonyt ünnepelhettek Whakapapában. A nyári havazás óriási ajándékként érkezett a síelőknek és a snowboardosoknak, akik utoljára 1994-95 telén élvezhették a téli sportokat a nyári hónapokban.