A Salomon család regénye

A Salomon céget két évvel a II. világháború után alapította François Salomon feleségével és fiával a franciaországi Annecyben, fűrészek és síkantnik gyártására. A családi üzem fejlődése igazán az 50-es években elején indult meg, amikor a család belevágott a saját síbizniszbe, mégpedig kábelkötések készítésével. 1972-ben, 20 évvel az első síkötések legyártása után már piacvezetőként debütált a cég a téli olimpián. Sapporóban 3 ezüstöt szerez a két, Salomon kötéssel versenyző francia, Roland Colombin és Daniele Debernard.

A következő, innsbrucki ötkarikás játékok tovább emelték a cég presztízsét, miután minden női érmes Salomon kötéssel szerelt léccel állt rajthoz. Az 1977-es esztendő újabb jelentős mérföldkő a céghistóriában: ekkor kezdődik meg az első Salomon sícipők tesztelése. A fejlesztésekben közreműködik Marc Girardelli is, 10 éven keresztül gyűjtve az elismerést a márkának rekordszámú győzelmével.

A Salomon kötések Lake Placidben 3, Calgaryban 4 aranyhoz segítik a sízőket. A kanadai Karen Percy a hazai pályán két bronzot szerez Salomon sícipőivel. Az amerikai helyszínen rendezett versenyek évében, 1980-ban a cég az elsők között mutatja be a hátul nyíló sícipőt. 1992-től Ingemark Stenmark is segíti a sícipőtervezők munkáját, 1996-ban pedig Franck Piccard és Günther Mader versenyzői tapasztalatára építve megkezdődik a négycsatos Salomon modellek gyártása.

A család 1985-ben elérkezettnek látta az időt, hogy a kötések és a sícipők után megkezdje saját márkaneve alatt a sílécek fejlesztését. Az első, monocoque felépítésű darabok 1990-ben jelentek meg az üzletekben és néhány francia síző lábán. Florence Masnada az első versenyző, aki Salomon léccel ér el érmes helyezést. A helyszín az albertvillei olimpia. Egy évvel később Moriokában is a hölgyek jeleskednek a francia lécekkel. Carole Merle órásműlesiklásban, Urs Lehmann lesiklásban szerez világbajnoki címet. Az első férfi versenyző, aki győztes szlalomja után Salomon feliratú lécet emelhet fel a fotósok és a kamerák felé Franck Piccard, szintén 1993-ban. Az elkövetkező években Günther Mader jeleskedik a cég szponzoráltjai közül. Az első Salomon léces olimpiai arany Jean Luc Crétier nyakába került Naganóban, ahol rajta kívül három további Salomon léccel induló síző szerzett érmet.

1997-ben a Salomon rövid extrém carving léccel bővíti választékát. A prototípust tesztelésre átadják a Les Arcs Síklubnak, amelynek edzője és versenyzői egyaránt remek eredményeket produkálnak az új lécekkel. Az Equipe 3V modell így hamar elismerést szerez könnyű irányíthatóságával és kis (1.68 méteres) rádiuszával.

A következő nyáron szinte csak a a korábbiakhoz képest megkurtított léc a téma a Salomonnál. A mérnökök javaslata a léchossz csökkentésére támogatást nyert, a versenysíkkel foglalkozó részleg egyre inkább hinni kezd az új koncepcióban. 1998 telétől az újdonságot a francia junior bajnokság résztvevői és FIS versenyek dobogósai használják. Az első, világkupára szánt darabokat Florence Masnada, a kiváló all-round síző próbálta ki az ősz folyamán. 1999 februárjában, a világbajnokságon már nem volt kérdés, hogy a 168 centiméteres lécekkel vág neki a versenynek. Kísérletező kedve összetettben bronzéremhez segítette.

Szintén ebben a szezonban, Massimiliano Blardone ifi világbajnoki címet szerez, bizonyítva az új lécek hatékonyságát a fiatalabb versenyzők között is. Az 1999/2000-es szezonban Christel Saionit és a finn Christian Jaggét jutattják célba leggyorsabban a Salomon rövid lécei.

2000-ben a Salomon léceket használó összes női versenyző az újfajta léceken siklott és hamarosan a férfiak is átálltak az új technikára. A 2001-es év már egyértelműen a rövid léceké. A 2002-es FIS világkupa versenyek összesített eredményeit tekintve a legtöbb érmet a Salomon szerezte, 24 első és 67 dobogós helyezéssel. Salt Lake Cityben szintén a francia cég felszereléseiben versenyző olimpikonok tündököltek leginkább, 11 érmet gyűjtve be. A családregény eddig megírt síléc fejezete így szintén happy enddel végződött.