Vasaloppet 2006: magyarok a Vasán

2006. október Ludmann László

A sífutók között nagy tiszteletnek örvend az, aki teljesíti a legnagyobb múltú nemzetközi sífutómaraton, a svédországi Vasa-futás embert próbáló távját. Idén ez két magyar sífutónak is sikerült.

Talán nincs is olyan, a hobbiját az átlagosnál komolyabban vevő sífutó, aki ne álmodozott volna arról, hogy egyszer végigfutja a legendás Vasaloppet útvonalát. A klasszikus stílusban teljesítendő 90 kilométeres táv leküzdése azonban nem mindennapi erőpróbát jelent, amelyre nem vállalkozhat bárki. A többségében amatőrökből álló mezőnyt a skandináv versenyzők uralják, idén azonban két magyar síző is rajthoz állt. Marosffy Orsolya és Vásárhelyi Tamás így bekerülhettek a Vasa-futók klubjába, melybe a verseny 84 éves története során - velük együtt - csupán tizenegy magyarnak sikerült tagságot szereznie.

A történelmi, Sälenből Morába vezető futás óriási esemény Svédországban. A televízió élőben közvetíti, de a pálya mentén is sok ezren szurkolnak a versenyzőknek. A táv teljesítésének szintideje 12 óra, ez főleg az amatőröket érinti, hiszen a profik kevesebb, mint négy óra alatt teljesítik a távot.

Orsolya nyáron hosszú terepbringázásokkal készült a versenyre, és egyben tesztelte is magát, miképp reagál szervezete az ultrahosszú terhelésre. Megállapította, hogy a két legfontosabb dolog a pozitív hozzáállás és egy nagy májkrémes szendvics a zsebben. A Bozsik Sífutó Iskolában "nevelkedett", Tamás pedig tavaly a féltávú, 45 kilométeres Vasa, a Halv Vasan teljesítésével szerzett tapasztalatokat.

A márciusi verseny során meglehetősen mostohán bánt az időjárás az indulókkal, akiket a reggel nyolc órás rajtnál mínusz 13 fok és ellenszél várt, nem is beszélve a frissen esett közel 30 cm-es hóról. A sífutók a korábbi versenyeredmények alapján startcsoportokra osztva vághattak neki a távnak. A két magyar északi síző - debütánsként - a leghátsó, 10-es startboxból indulhatott útnak. A friss hó meglehetősen lassúvá tette a haladást, az élmezőny is több mint fél órával gyengébb időt teljesített mint általában, és ez hatványozottan érvényes volt a hátsó régiókban szereplőkre.

A szervezők a táv alatt 12-14 kilométerenként állítottak fel frissítőállomásokat, ahol különleges áfonyalevest, teát és egyéb frissítőket vehettek magukhoz az indulók. Az időjárás menet közben megjavult, kisütött a nap, igaz a hőmérséklet így is alig mozdult mínusz tíz fok fölé. Vásárhelyi Tamás ezért például végig hat réteg ruhában és két sapkában versenyzett. Számára a holtpont féltáv után, Evertsbergnél következett be. Bevallása szerint a legnehezebb dolog itt, és minden egyes ellenőrző pontnál az volt, hogy rávegye magát a folytatásra, és nekivágjon az újabb szakasznak. Csak utólag, időeredményeit elemezve tűnt fel számára, hogy Evertsbergbe alig tíz perccel a megadott szintidőn belül érkezett, melyen túl már kizárták volna a versenyből. A legutolsó szakaszon, Eldris és Mora között a cél közeledése plusz energiákat mozgósított benne, olyannyira, hogy végül közel 45 perccel a szintidőn belül ért célba.

Honfitársa - bevallása szerint - szintén féltávnál érezte úgy, hogy "vége van". A jól bevált májkrémes szendvics és a következő pihenőállomás segített, így a következő 35 kilométeren ismét jól haladt, és még a tájban is gyönyörködhetett. Morában - mint minden versenyzőt - a célba érkező két magyar sífutót is nagy tapssal fogadták. Orsolya kilenc óra harmincöt perces eredményével és 9986-odik helyezésével elérte titkos célját, hogy az első 10 000 befutó között lehessen.

Tamás tizenegy óra és tizenhat perc sífutás után ért a város főutcájában felállított célba, azonban az időeredménynél mindkettőjük számára összehasonlíthatatlanul többet jelentett az, hogy Morában egy álmuk teljesült. Gratulálunk!

KOMMENTEK

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
INGYENES TANÁCSADÁS
KIEMELT SÍTÁBOROK
KIEMELT SZÁLLÁSAKCIÓK
Havazás Előrejelzés
UTASBIZTOSÍTÁS 10% KEDVEZMÉNNYEL
FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE