2006. május 19. - Konferencia a sísport jövőjéről

A Magyar Sí Szövetség elnökségének javaslata alapján került sor "Quo vadis?- A sísport jelene és jövője" - címmel nyílt konferenciára a május 19-én délután a TF dísztermében. 30 érdeklődő hallgatta illetve kísérte hozzászólásaival a szünet nélkül 4 órán át tartó megbeszélést.

Jó volt látni, hogy az eseményen ott volt a mindhárom fő hazai síszakmai szervezet (ld. Síszövetség, SMSz, Síakadémia) képviselete és összesen kb. 30 érdeklődő hallgatta illetve kísérte hozzászólásaival a szünet nélkül 4 órán át tartó megbeszélést. A konferencia célja az volt, hogy a sportág aktív résztvevőinek segítségével stratégiát alakítson ki a hazai sísport jövőjének meghatározásához és ezzel kapcsolatosan minél több javaslatot, ötletet gyűjtsön be az érdekeltektől.

Ezekből a javaslatokból állítottuk össze az alábbi anyagot a konferencián tárgyalt három fő témakörbe rendezve.

1. Versenysport, versenyszervezés

• Járosi Tamás: Gondolatok a sportág stratégiai koncepcióhoz
• Schäffer János: Javaslatok a szövetség vezetésével, a válogatottal, a versenyekkel és a tömegsporttal kapcsolatban

2. Amatőr versenyek és utánpótlás nevelés

• Dr. Kékesi Tamás: Felvetések a honlappal, a versenyrendezéssel, az MK-val, az utánpótlással és a gyepsízéssel kapcsolatban
• Somogyi Gábor: Az amatőr és "álamatőr" versenyzők kérdésköréről

3. A sísport népszerűsítése Magyarországon

• Román István: Javaslat a síugrás újjáélesztésére
• Jeszenszky Géza: Javaslatok a magyar sísport egészével kapcsolatban.

Járosi Tamás: Gondolatok a sportág stratégiai koncepcióhoz

Járosi Tamás (KSI SE) koncepciója szerint a Magyar Síszövetség elsődleges és fő célja kell, hogy legyen, hogy a magyar sísport mint versenysport érdekében lásson el szervező, kontrolláló és adminisztratív feladatokat, másodlagos céljai pedig a tömegsport és a gyerek vagy ifjúsági sport szervezése és segítése, mivel a felnőtt versenysport bázisának létrehozása ezen másodlagos célok elérése nélkül nem lehetséges. Az elsődleges és másodlagos célok a stratégiai és a napi döntésekben is prioritási sorrendet kell teremtsenek már a pénzügyi terv készítésekor is.

A versenysport működésének alapvető szükséglete, hogy minél több versenyző valamint minél több a versenyzésbe bevonható fiatal rendelkezzen edzési-versenyzési lehetőséggel. A lehetőség megteremtése elsősorban infrastruktúra fejlesztéssel és üzemeltetéssel érhető el. Egyértelmű tehát, hogy a jelenlegi lehetőségeinket fejlesztve rendkívül fontos a jelenleginél több versenyzőnek biztosítani a felkészülés infrastruktúrális feltételeit. (kiválasztódás szélesebb tömegből)

• A sísport infrastrukturális feltételeit meg kell teremteni "síközpontok" létrehozásával és üzemeltetésével. Ilyen versenyközpont lehet Galyatető, amely egy kiszolgáló egység üzemeltetésével tud biatlon, sífutó valamint alpesi edzőtábor és versenyközpont lenni. Már most el kell kezdeni egy hasonló egység kialakításán Budapesten vagy környékén.
• Meg kell teremteni a különböző "külső helyszíneken" történő rendezvények infrastrukturális feltételeit. A sísport nem rendelkezik az átlag közvélemény előtt felvállalható hazai sikerekkel, ezért többet kell tennünk a szélesebb rétegek megszólítása érdekében. A külső helyszíneken történő rendezvények miatt szükséges infrastrukturális feltételek: rendezvénysátor, padok, asztalok, catering feltételek biztosítása.

A sísport mint versenysport hazánkban a tömegeket nem szólítja meg önmagában. Nincsenek lelkesedést indukáló eredményeink, nincsen széles körben elfogadott hagyománya a síversenyzésnek. (az átlag lakosság azt sem tudja, hogy vannak magyar verseny síelők)

Mivel a versenysport felélesztésére (mint elsődleges cél) fontos a háttérbázis-utánpótlás nevelése, minél szélesebb rétegek megszólítása, ezért fontos minél szélesebb rétegeket minél több információval "bombázni". Jó lenne, ha a versenysport kapcsán a szövetség a síelést mint terméket fogalmazná meg, amelyet el kell adni a tömegeknek. Első lépés ehhez a médiaképesség megteremtése.

A kialakított médiafelületek, létrehozott kommunikációs csatornák, valamint a tömegsporttal egybekötött versenyek alapján már a konkrét projektekre konkrét szponzorokat lehet felkeresni. Végig kell gondolni, hogy mit akar egy szponzor látni, miért ad valaki pénzt egy sportszövetségnek. A szponzoráció PR eszköz, amely hatékonyan kell működjön, azaz népszerűsítenie kell az adott céget, a cég termékét, bizalmat kell gerjesszen a cég vagy a terméke körül.

Egyértelmű feladat a sísport felélesztésére, szélesebb tömegek bevonására a versenysport népszerűsítése, amelyhez bemutatóversenyeket, széles tömegeket megszólító kommunikációs eszközöket kell létrehozni. Járosi javaslata, hogy a Magyar Síszövetség rendezzen minden évben legalább sportáganként egy-egy olyan versenyt, amelyre több energiát, nagyobb média nyilvánosságot, professzionálisabb szervezési munkát fordít, és amely versenyek képesek megszólítani a szélesebb tömegeket. A cél a sportágak nagy tömegek előtt történő bemutatása, népszerűsítése, minél több ember megmozgatása. Fontos, hogy a verseny élmény kell legyen, hiszen vissza kell hoznia a következőre is a versenyzőket. Ezért az eseményt élménnyé kell tenni, fesztivált kell rendezni, ünnepélyes díjkiosztót, tombolát és egyéb eseményeket kell tartani. Ausztriában minden évben megrendezésre kerülő RUN AND ROLL verseny egész napon át tartó jól szervezett esemény, melynek részei gyerek futóversenyek, félmaraton verseny, 2 görkorcsolya verseny, 2 síroller verseny. Az esemény egy versenyközponttal működik, nagy népünnepély tésztapartival, ajándékokkal.

Fentieket megalapozó cél egy szabályos, gazdaságosan és hatékonyan működő síszövetség kialakítása.

Schäffer János: Javaslatok a szövetség vezetésével, a válogatottal, a versenyekkel és a tömegsporttal kapcsolatban

A jelenlegi 14 tagú elnökség nehezen szervezhető, ezért 7-8 tagú elnökség létrehozását javaslom.

A versenyekhez e kell szerezni a versenyek rendezéséhez feltétlenül szükséges technikai és biztonsági berendezéseket, (stanglik, jelölő anyagok, biztonsági háló és tartozékai, rajt-cél állvány stb.) Ezeket nemcsak a bajnokságokon, hanem az egyesületi versenyeken is célszerű használni (esetleg minimális bérleti díj ellenében).

Az északi szakágban a klubok igen kevés versenyt rendeznek, szinte minden havas hét végén a szövetség költsége a versenyek rendezése. Ugyanez az alpesi szakágban igen jól megoldott, holott a zömében Ausztriában megrendezett versenyek költsége magasabb, mint Galyatetőn az északi versenyek költsége.

A bíróképzést be kell indítani, mert a jelenlegi sí bíróknak vagy nincsen bírói vizsgája, vagy már régen lejárt. Ez a tény akár óvásra is okot adhat! Ugyancsak tisztázandó a verseny szabályokkal kapcsolatos néhány kérdés, pl. az időmérés módja, rajt-célban kötelező bírók száma, viselkedési szabályok, videó felvétel bizonyítékként használható-e és hogyan, stb.

A versenyek rendezőit kötelezni kell arra, hogy a versenyeredményeket a versenyt követő 3 napon belül a Szövetségnek meg kell küldeni. A külföldi versenyeken résztvevő versenyzők kísérői a verseny eredményét, esetleg néhány mondatos információt, értékelést szintén a versenyt követően a Szövetségnek küldjék meg.

Aki válogatott versenyző akar lenni, annak ehhez szükséges tudással kell rendelkezni. Akár közös, akár egyesületi edzést végez a versenyző, időszakonként arra alkalmas teszt-próbán, esetleg közös edzésen kell részt vennie. Ezt minden szakágban elő kell írni, és a válogatottak részvétele ezen kötelező. Esetleg más versenyző részvételét is lehetővé kell tenni. Aki e kötelezettségének nem tesz eleget, vagy a teszt eredményei rosszak, azt a versenyzőt a Szövetségi juttatásokból mindaddig ki kell zárni, amíg a feltételeket nem teljesíti.

A válogatást, külföldi versenyeken indulás jogát, lehetőleg objektív alapon a Szakbizottság döntse el. Célszerű kerülni az olyan "leégések" kockázatát, amikor a szakemberek és maga a versenyző is tisztában van azzal, hogy képességei miatt alkalmatlan tisztes eredmény elérésére. Nem mindig a részvétel a fontos!

Az eddiginél sokkal jobban kell figyelni az utánpótláskorú versenyzőkre, és azokat, akik tehetségesek, szorgalmasak, és korcsoportjuk versenyein bizonyítottak sokkal jobb körülmények közé célszerű helyezni, akár a felnőtt korú versenyzők rovására is!

Azokat a klubokat, amelyek nagyobb létszámú utánpótláskorú versenyzővel foglalkoznak (és a versenyeken el is indulnak) elsősorban kell előnyökben részesíteni!

Tömegsport.

Tapasztalataim szerint az ország több száz iskolájában jó néhány testnevelő van, aki télen sí-táborokba viszi diákjait. A Sí Diákolimpiák sikerei elsősorban ennek köszönhetők. Érdemes lenne feltérképezni az érintett iskolákat és testnevelőket, részükre szakmai segítséget nyújtani pl. minta edzésterv, vagy helyszíni edzésbemutató stb. formájában. Esetleg a testnevelők részére alkalmas időpontban egy-két napos szakmai konzultációt érdemes tartani. A diák sport felkarolását már a 30-as években "kitalálták" olyan remek sportvezetők, mint Szabó Zoltán, a ma köztünk működő Zulaj édesapja. Ezek a szervezések, majd később az úttörő versenyek nagyon sok jelentős eredményt elérő sízőt neveltek ki.

Nem biztos, de valószínű, hogy a diáksport felkarolása a minőségi sísportra pozitív hatással lehet, az azonban bizonyos, hogy ha minél több gyerekkel szerettetik meg a sísportot, teszünk egy kis lépést az egészségesebb, edzettebb fiatalság nevelésében.

Dr. Kékesi Tamás - a Bánkút SKV és Miskolci Honvéd társadalmi edzője - javaslatai

1) A Szövetségnek kell egy rendes weblap, amit rendesen információval frissít és karban is tart valaki. Fel kell kerülni minden MK és OB versenykiírásnak megfelelő időben és az eredményjegyzékeknek legalább a versenyt követő héten belül. Jó, ha egyéb versenyek kiírása és eredménye is elérhető.

2) Kell egy rendes rangsor, ami a tehetségek kiválasztásánál fontosabb lenne, mint a Magyar Kupa összesítés. A rangsorban inkább a képesség jelenik meg, hiszen nem kell annyi sok versenyen pontokat gyűjtögetni a jó eredményhez, és aki nem képes saját erőből olyan sok versenyre eljutni, itt érvényesülhet. A MK azért kiváló rendszer, mert ez plusz ösztönző erő a rendszeres versenyzésre, de ez nem igazán jó a komoly kiválasztáshoz alapul szolgáló tehetség-mérésnek.

3) Támogatni kell a hazai versenyrendezést! Vegyétek figyelembe, hogy Bánkúton elég nehezen jött össze a MK verseny, mert nincs szponzor, az eszközök nem ideálisak (pl. nincs benzinmotoros fúró, pedig ott fölbe is kell behatolni), a hó erősen függ az időjárástól, a helyi szervezésre alkalmas és hajlandó gárda szűkös. Vági Zoli, mint főszervező barátian segített, amit itt is köszönünk, de egy személyben nem tudott minden lyukat befoltozni. Bánkúton új elnök és elnökség működik áprilistól, a lehetőségek szerint minden segítséget meg fognak adni a színvonalas verseny rendezéshez. Viszont elvárják, hogy a társadalmi munkát értékeljük és korrekt pozitivitással jelenítsük meg az országos rendezvényt az országos médiában.

4) Van néhány gyerek, aki valóban tehetséges, szinte megszállottan motivált, és a szülői háttér is mindent megtesz, amit lehet. A kiugróan jól síelő gyerekek között van, aki teheti, van aki nem, hogy sokat legyen minőségi havon és pályán. Erre is figyeljünk oda, nehogy elkallódjon egy-egy ilyen érték. Ilyen gyerekekkel reális a nemzetközi szint célkitűzése, ami az egész magyar sísportnak hasznos lenne. A képességet és a szubjektív tényezőket megismerve ösztönözni kell az ilyen gyerekeket a Szövetség lehetőségeivel is.

5) El kell érni, hogy Magyar Kupa versenyt csak komoly paraméterekkel rendelkező pályán, és megfelelő technikai nehézséget támasztó pályatűzéssel rendezzünk! (Erre a szlovákoktól is tudok sajnos rossz példát hozni, mert például a gyerekeknek Donovalyban (Zahradiste) elég gyenge terepre teszik a futamot).

6) Miskolcon pezsdül a versenysízés. Ajánlom figyelmetekbe a http://ski-miskolc.mindenkilapja.hu weblapot, ahol sítechnikával és versenyzéssel tervezek foglalkozni a nyilvánosság előtt. Remélem sokan fognak megjegyzéseket, vagy kérdéseket hozzátenni. Megemlítem Kékesi Marci és Ráckövesi Kata kis versenyzők honlapját is: http://ski-marci.mindenkilapja.hu , illetve http://rackovesikata.mindenkilapja.hu, de természetesen a már korábbról ismert Nivelco Ski Team ld. www.ski.nivelco.com honlapja is ösztönző erejű. A modern eszközöket is fel kell használni a népszerűsítés, a motiválás, és talán egyszer majd a támogatás erősítésére.

7) Újraélesztjük Miskolcon a gyepsízést (ami egy olcsó "off-season" megoldás), de nem akarjuk a valódi sízésre káros formában művelni. Már sok Rollkát szereztünk be, és még mindig lehet használt eszközt kapni. A veszélyes tényezőkre tudatosan figyelve, és csupán kiegészítő technikaként kezelve érdemes lenne ezt a hazai körülményeink javítására népszerűsíteni. Ezért talán már most nyáron versenyt is rendezzünk, pl. Bükkszentkereszten, vagy Bánkúton. A lift lehetőséget jelenleg próbálom kialakítani.

Somogyi Gábor: Az amatőr és "álamatőr" versenyzők kérdésköréről

Már több fórumon is jeleztem azt a problémámat (nem egyedi, saját gond), hogy az úgymond "amatőr " versenyeken együtt indulnak a valóban amatőr és az "álamatőr" gyerekek. Nagyon jól tudom, hogy hivatalosan azok a gyerekek, akik nem igazolt versenyzők, amatőrnek számítanak, de nyilvánvalóan nem azok, ha egy sí egyesület tagjai, annak edzésein, edzőtáborain részt vesznek és szakavatott edzők irányításával készülnek, nem ritkán 100 - 150 havas nappal szezononként. Természetesen az Ő tudásuk nem összehasonlítható azokkal a valóban amatőr gyerekekkel, akik egy évben 5 -15 napot síelnek és a szülők, jobb esetben egy síoktató tapasztalataira számíthatnak. Mivel azonban ezek a gyerekek is nagyon szeretnek versenyezni, kitűzött pályán menni, számukra esélytelenné válik a verseny és ami nagyon fontos egy gyerek szempontjából, hogy szinte soha nem lehet SIKERÉLMÉNYE! Arra szeretném kérni a versenyek szervezőit, hogy gondolkozzanak el azon, hogy van-e valamilyen lehetőség a versenyzők, egyesületben síelők és a valódi amatőrök szétválasztására.

Nagyon sok szülő nevében beszélek, nagyon sokunknak esik rosszul az, hogy látjuk a gyerekeink arcán a csalódottságot. Itt nem arról van szó, hogy mindenáron nyerni kell, csak az esélyek legyenek azonosak. Belátom, hogy nyilván nem ez az elsődleges problémájuk, de azért úgy gondolom, hogy a szövetségnek nem csak a szűk versenyzői elittel kell törődnie, hanem a nagyon széles bázisú, több százezres, amatőr szinten síelőkkel is.

Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy a versenyzők ellen vagyok, hiszen magam is versenyeztem hosszú-hosszú évekig (a leghíresebb magyar alpesi síelő Szalai Laci bácsi irányításával), mindössze azt szeretném, hogy a sokkal népesebb tábort képviselő amatőr gyerekeknek is legyen lehetősége és érdekeiket képviseljék a szövetségben is. A fenti témában nyitottam egy topikot a Síelők Fórumában, ld. "Síverseny KIZÁRÓLAG amatőr gyerekek részére" címmel, és a hozzászólásokból, illetve a látogatók számából (szinte az egyik legtöbbet megnyitott topik) látható, hogy nagyon sok embert érdekel a téma.

Román István: Javaslat a síugrás újjáélesztésére

A magyar sízés történetében a kezdetektől az 1970-es évek végéig meghatározó szerepet töltött be a síugrás. A Sí Szövetségen belüli történéseknek, döntéseknek köszönhetően 1988-ra sajnos teljesen elsorvadt ez a szép sportág hazánkban. A síugró sáncok használhatatlanná váltak, a síugró szakosztályok megszűntek. Jelenleg az egyetlen síugró egyesület Kőszegen működik, mostoha körülmények között 10-15 síugróval, két kis sáncot üzemeltetve.

Napjainkra a síugrás nemzetközi fejlődésének köszönhetően a tél legnépszerűbb sportja lett, úgy is emlegetik, hogy a téli Forma-1. Németországban, Ausztriában, Lengyelországban, Finnországban vagy Norvégiában a síugrók népszerűsége a Forma-1 versenyzőkével vagy focistákéval vetekszik. Németországban a közel múlt egyik legsikeresebb német síugróját, Sven Hannawaldot 2002-ben az év sportolójának választották. (A 2. Michael Schumacher lett.) Ebben a szezon pedig ki nem találkozott már Janne Ahonen, Jakub Janda, Adam Malysz, vagy a világcsúcstartó (239 m) Romören nevével. A külföldi TV közvetítéseknek köszönhetően mostanra hazánkban is kialakult a síugrás rajongóinak népes tábora.

Kérdésként merült fel részükről, hogy jelenleg miért nincsenek magyar résztvevők az Olimpia síugró számaiban, miért nem indulnak magyarok a Síugró Világ Kupában. Legyenek! Öt - tíz éven belül lehetnének! Magyar síugrók is részt vehetnének majd ezeken a versenyeken! Élesszük újra a Magyar Síugrást (MSU), legyen újra Magyarországon síugró sport!

A Magyarországi adottságok, körülmények között a síugrás feltételei teremthetőek meg legkönnyebben. A síugráshoz mostanra nem feltétlenül szükséges a hó, a nagy szintkülönbségű megfelelően hosszú hóbiztos lejtők. Elégségesek a szelíd magyar dombok is síugró sáncok létesítéséhez, műanyag sáncokon felkészülve is el lehet érni komolyabb nemzetközi eredményeket.

A síugrás lehetne ismét a hazai verseny sísport húzó szakága, hiszen az északi összetett sportág kapcsán elősegítheti a sífutás fejlődését és jobban ráirányíthatja a figyelmet az alpesi versenysízésre is. Fogjunk össze a Magyar Síugrás újraélesztésének érdekében!

Bővebb információ a kezdeményezésről a http://www.msu.shp.hu webcímen.

Jeszenszky Géza a Magyar Sí Szövetség tb. elnökének javaslatai:

Ma is vallom, anakronisztikusan, hogy a sportban, még az olimpián is, a legfontosabb a részvétel. Ebből fakadóan támogatom, hogy síversenyzőink a jövőben is vegyenek részt minél több nagy nemzetközi versenyen. Anyagi erőforrások hiányában, és kevés eséllyel az élmezőnyben végezni, legalább annyira fussa hazánk erejéből, hogy az olimpiákon síben is jelen legyünk, méltón ahhoz, hogy a Magyar Sí Szövetség egyike a FIS alapítóinak.

Úgy vélem azonban, hogy a magyar nemzet jövője, a testben és lélekben egészségesebb magyar ifjúság, parancsolóan előírja, hogy a sísport hazai elkötelezettjei erejük, energiájuk minél nagyobb részét a rekreációs célú sízés támogatására fordítsák. A sízők félmilliósra becsült hazai tábora gyakorlatilag nem rendelkezik semmiféle érdekképviselettel. Hála a Síelők weblapjának (köszönjük! a szerk.) , e tábor potenciálisan szervezett, az információk könnyen terjeszthetők, de egyelőre érdekeinket nem tudjuk képviselni. Mire lenne szükség - szerintem?

Még a nálunk kevesebb sítereppel rendelkező európai országokban is támogatják az iskolások sízését, sítáborait. El kellene érnünk, hogy a teljesen értelmetlen pár napos őszi iskolai szünet helyett vagy a karácsonyi szünidő legyen hosszabb, vagy január közepétől március elejéig elosztva minden iskolában legyen egy hét síszünet. Ahogy az úszást minden gyermeknek meg kell tanítani, úgy legyen ez a sízéssel is. (E körben nem kell hangsúlyoznom, mennyivel többen síznek rendszeresen még idősebb korukban is, mint úsznak - nem mintha az utóbbi nem tartanám hasznosnak, kívánatosnak - és tudjuk, hogy a rendszeres sízés milyen jó hatással lenne társadalmunk egészségi állapotára.) A sítáborokban történő részvételt - egy viszonylag szerény, de ösztönző összeggel - a központi költségvetésből kellene támogatni , akár más sportágak támogatásának megkurtításával. A sítáborok minél nagyobb hányadát a hazai hegyekben, illetve a szomszédos országok olcsóbb kínálatú terepein kellene megszervezni. Nem a sztár síközpontokban, hanem olyan helyeken, ahol a szerényebb árú szállás és akár kisebb pálya együtt van. Erdélyben, a Székelyföldön most indult meg a felvonós, kisebb síterepek kiépítése, ezek vasúton is elérhetők, s garantáltan nagy élményt jelentenének a diákoknak.

A diáksporttól függetlenül is támogatni kell a hazai síterepek fejlesztését. 500 m magasság fölött garantáltan két hónapos, 700 m fölött 90-100 napos síidénnyel számolhatunk, azaz számolhatnánk, ha ezeken a létező terepeken lenne mesterséges hó és egy pályaelőkészítő gép (ratrak). Megengedhetetlen, hogy mesterkélt, megalapozatlan, könnyen cáfolható érvekre hivatkozva az ún. környezetvédelem elzárkózik a hóágyúk engedélyezésétől . Helyes dolog védeni a természetet, a növényeket, állatokat, de nem még fontosabb védeni az embert, kivált a fiatalságot? Valójában azonban nincs is ellentét a két törekvés között, egy új sípálya, egy új felvonó létesítése és a helyi vizek összegyűjtésével mesterséges hótakaró létesítése semmiféle kárt nem okoz az élővilágban. Ma elsősorban nem az anyagiak akadályozzák hazai síterepeink bővülését, minőségük javulását. Befektető még akadna, de az engedélyezési eljárások bonyolultsága, hosszúsága, gyakran a puszta "betartás," a rosszindulat mennyi kezdeményezést fojtott el csak a rendszerváltozás óta is! Sokkal kisebb, gyakran marginális csoportok a média és a politika támogatásával gyakran elérik önös céljaik megvalósulását. Mi, sízők, erre képtelenek vagyunk. Véleményem szerint a Magyar Sí Szövetségnek vállalnia kellene ezt az érdekképviseleti munkát. Ma a politikai élet és a média köreiben is igen sok a síző, illetve a síző gyermek szülője. Ezek segítségét nem lenne nehéz megszerezni, de ezt csak egy apparátussal rendelkező intézmény képes megtenni. Tudom, hogy a MSSz jelenlegi feltételei ezt nem teszik lehetővé. De miért nem lehet visszatérni a régi hagyományhoz, hogy legyen a Szövetségnek egyéni tagsága? Szerény évi tagdíj mellett ebből már fenn lehetne tartani a szükséges apparátust. Ha a tagság bizonyos előnyöket is kínál, pl. kedvezményes síbérleteket itthon, netalán még egyes külföldi központokban is, azzal mindenki jól járna és jelentősen megnőne a szervezet létszáma.

Van itthon egy mítosz, hogy hazai hegyeinkben nem érdemes az alpesi sízést erőltetni, nincsenek meg az ehhez szükséges fizikai feltételek. Ezt Bánkút, Kékes, Mátraszentistván, Nagy-Hideghegy és Dobogókő fejlődése és növekvő népszerűsége csattanósan cáfolja. Hóágyúval, néhány tovább felvonóval ezeken a helyeken és néhány továbbin (Galyán feltétlenül!) ugrásszerűen lehetne javítani a sí-lehetőségeket. De ugyanezeken a terepeken, emellett sok más vidéken a sífutás, a sítúrázás elterjesztése újabb tömegeket kapcsolna be e sport hívei sorába. Jelzett, előkészített síutak és felszerelés kölcsönzése a siker titka.

Sok tekintetben nyitott kapukat döngetek, hiszen 4-5 évtizeddel ezelőtt is hasonló javaslatok születtek. De ma jobbak a lehetőségek a fentiek megvalósulására. Csak akaratra, elhatározásra van szükség, arra, hogy a kicsinyes személyi ellentéteket, sértődéseket mindenki tegye félre. Sok név szerepelt a felhívás címzettjei között. De nem kevés név hiányzott is. Akik összefogással kihúzzák a hazai sísport ügyét jelenlegi mostoha helyzetéből, nemcsak a sportnak tesznek nagy szolgálatot.

A konferencián legtöbb vitát a hazai versenysportban kialakítandó igazságos pontrendszer, az amatőr-profi versenyek szétválasztása, a síeléssel kapcsolatos médiafigyelem növelése, az iskolai sítáborok és a síelés mint tömegsport támogatása, ezzel összefüggésben a nagyobb figyelmet kiváltó sí rendezvények szervezése váltotta ki. Elhangzott és többek tetszését nyerte el Fehér Gyula, a jelenleg legnagyobb szabású hazai amatőr síverseny (ld. Jeep Kupa) szervezőjének javaslata, miszerint országos "sínap" keretében egyszerre több hazai helyszínen akár több ezer gyermeket mozgósítva és jutalmazva kellene nagyszabású versenyt rendezni, ami egyszerre irányítaná a média és a tömegek figyelmét a síelés felé.

Weblapunk, amely a sízés mint tömegsport támogatására, a sízők információval való segítésére jött létre természetesen támogatja az ötletet, és továbbra is nyitott minden sísporttal kapcsolatos hazai esemény médiatámogatására. Továbbra is szívügyünknek tekintjük a magyarországi síterepek fejlesztését, és prioritással publikáljuk az üzemeltetőktől kapott aktuális információkat. Természetesen szívesen teszünk közzé a hazai versenysporttal kapcsolatos híreket és kapcsolódó anyagokat is (ld, versenynaptár, eredmények, beszámolók), amennyiben információt kapunk a versenyek szervezőitől. Reméljük, hogy a szakmai szervezetek és a média közötti éledezni látszó kapcsolat egy hosszabb folyamat kezdete.

A következő sí szakmai konferenciát a tervek szerint 2006 őszén rendezi meg a Síszövetség.