Menü ≡

Természetes ellenségeink: a felvonók

2014.11.11. | Szerző: Fekete Ági
Nincs az a hidegvérű snowboardnindzsa, aki megússza a felvonóhasználatot cifra káromkodások nélkül. Ha te mégis ismersz ilyet, akkor kezdheted szentté avatni.
Kilépés a vetítésből
másodpercenként
3
váltás
h i r d e t é s

Minden rosszban van valami jó

Mindig is kiválóan tájékozódtam, de a térképolvasási szkilljeim akkor fejlődtek hatalmasat, amikor először csattogtam fel a hegyre és döbbentem rá, hogy egy alig gyanús balkanyar elmulasztása is súlyos következményekkel járhat a hazajutásra nézve. Szerencsére az eszemre hallgattam és nem a haverokra, így megúsztam a tárcsás felvonót, pontosabban egy rendkívül kellemetlen buszozást a hegy túloldaláról. Mert a helyzet az, hogy inkább a busz, mint a tárcsás felvonó. A csákányosról nem is beszélve. Azóta sokat fejlődtem és a másodperc tört része alatt kiszúrom a kabinost a legádázabb domborzatin is.
Tányéros felvonó snowboarddal
Tányéros felvonó snowboarddal

Miért ilyen nehéz az életünk?

A sípályák – ahogyan azt a nevük is sejteti – a síelők sportjára specializálódtak, így a kialakításuk is az ő igényeiket szolgálja ki. Hosszú, csilles egyenesek panormánakilátással, amit ha benézel, gyalogolhatsz. Szűk pályák, szar zene és persze a felvonók. Bár a snowboard műfaja már az 1960-as években megszületett, a pályákon egészen 1984-ig illegális volt. Az üzemeltetők biztosítási parákra hivatkozva kitiltották a rebellis fiatalokat, de valójában a síelő úri közönséget akarták megkímélni attól, hogy havon szörföző hülyegyerekek idegesítsék őket. Végül egy diplomáciai bravúrnak köszönhetően az 1984-85-ös szezonban 40 amerikai pálya nyílt meg a boardosok számára. Az infrastruktúra azonban azóta sem változott sokat, sőt a mai napig van pár hely - például a szuperkonzervatív Utah államban - ahol csak tilosban lehet csúszni. Európában pedig konkrétan ugyanazokba a vasakba kapaszkodunk, mint amik eleinket rángatták fel a hegyre még a 90-es években.

Megváltozik ez valaha?

Előbb-utóbb lesz egy saját hegyünk, de lehet, hogy több is. Egyelőre csak álom a snowboardparadicsom, de a szándék már látszik: egyre több a snowboard only szakasz vagy időszak, Chamonix-ben például egy egész hét a miénk. Egy biztos, addig nem szabadulunk meg a felvonóktól, amíg nem mi vagyunk a hegy többségi népe és nem kapjuk meg a saját infrastruktúránkat. A probléma jelen idejű megoldására számtalan nagyon rossz ötlet született már, a combkampótól a deszkabugyiig rengeteg sztori vérzett el fejben és gyakorlatban egyaránt.

Kivel nem történt még hasonló csákányos baleset?

Mit tehetünk?

Lehet lázadni, elvileg az nekünk nagyon megy. A civil engedetlenségnek is komoly hagyománya van – előszeretettel orvboardoznak a deszkások tiltott helyeken az egyenjogúságért vívott harc jegyében. Aki szereti az igazi kihívásokat, az válassza a szűzhavat és nemes egyszerűséggel másszon hegyet, persze csak lavinaszett társaságában. Vagy marad a sífelvonó sok kezdeti eséssel és kitartó káromkodással. Mint minden esetben, most is legmélyebb bölcsességemből meríthettek erőt: mindegy, hogy mit csinálsz, ha nem adod fel, hős vagy. A praktikus részletekről pedig itt egy friss oktatóvideó a Snowboard Pro Camptől:

Boardosok, nézzétek! Így kell profin használni a húzóliftet.
Szólj hozzá, legyél az első!
h i r d e t é s
h i r d e t é s
h i r d e t é s
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »