Az 1950-es aspeni sí-világbajnokságon Zeno Colgave megszerzi a cég számára az első érmeket, aranyat nyer lesiklásban és óriásműlesiklásban is, valamint nevét adja az általa viselt síbakacshoz. A vállalat ekkorra már Trevignano-ban bővíti a gyártókapacitását.
A 60-as években megjelennek a síbakancsokon a fém csatok, amelyeket a Nordica alkalmaz elsőként. 1968-ban megjelennek a műanyagok, amelyeket előbb a bőr részek borítására, majd pedig azoknak kiváltására használnak, valamint elkészül az első poliuretán hab bélésű síbakancs is.
A 70-es években alapítja első gyárát a vállalat az USA-ban, egy a Rossignol céggel kötött megállapodásnak köszönhetően.
A 80-as években tovább terjeszkedik a cég, gyárakat építenek Ausztriában, Japánban, Svájcban, Franciaországban, és Németországban, ezekben az években a vállalat termelése évi kétmillió pár síbakancs.
A 90-es évek végén a vállalat a Benetton sportkonszern része lesz, a legendás osztrák Kästle sílécgyárral együtt, majd 1999-től a Kästle sílécgyár átveszi a Nordica nevet.
Az ezredfordulón a Nordica (amely már az alpesi sísport összes kellékét gyártja) a Tecnica csoport tagjaként nagy hangsúlyt fektet a hajdani Kastle lécekhez méltó versenyfelszerelések fejlesztésére, amelynek eredménye már világosan látszik a világversenyeken elért eredményekből.
A Nordica cég 2005-ben hét síléccsaládot kínál: