Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Menü ≡

Élménybeszámolók: Dachstein síterep leírás szállás cikk galéria videó wellness fórum

Dachstein síterep értékelése
296 szavazat, átlagos érték: 3.7
Nézd meg az értékelők listáját
Alább a síterep fórumából kiemelt írások olvashatóak.
2016.10.09. Atomic982
Csoda nap volt fent ma a Dakin!
-10C fok, ragyogó napsütés és igazi sportélet!
Az Orosz, Japán, Német és még sok más nemzet válogatottja edzett több száz sportolóval!
A hóviszonyok tökéletesek voltak.
IMG-3128.JPGIMG-3130.JPGIMG-3132.JPGIMG-3133.JPGIMG-3137.JPGIMG-3127.JPG
h i r d e t é s
2016.01.05. laci_si
12.30. Voltunk fent.
A Schaldmingi "4-hegyes" bérlettel mentünk, mert ide is érvényes.

Aki kocsival megy készüljön rá hogy ha nem indul időben várni kell a feljutással. Nekünk 1,5 órát kellett volna, igy később visszamentünk.

A felvezető út fizetős! 22EUR. DE!

Kiderült hogy ha a fenti állomáson lebélyegezzük az útjegyet, akkor ingyenes volt a felmenetel. Más kérdés hogy mi elfelejtettük ezt visszafelé igy ki kellett fizetni. :-( (más leírásban olvastam hogy korábban csak a bérletet kellett felmutatni ez most nem működött, nem fogadták el)

A Dachstein csodálatos volt!! Egészen elsőosztályú minőségűek voltak a pályák, valódi örömsielés lett ettől az utolsó napunk. Szintén nem mellékesen egy érdekes jégbarlang és egy függőhíd is volt itt, meg kilátó.
Szintén jó tudni hogy tőlünk eltérően akik pályazárásig maradtunk, érdemes kicsit korábban visszaindulni, mert mi így ~45 percet álltunk sorba visszafelé. De nagyon nem bántuk, pedig addigra elég hideg is lett. -10fok.
További jó ötlet hogy a fenti parkolók alsó részéről shuttlebusz is igénybe vehető (ingyenes), ami a fentebbi parkolóból felgyaloglással ellentétben a felvonó ajtajában tesz le. Ajánlom!
20151230-135109.jpg
2014.12.02. Robin
Először voltam itt a hétvégén de biztos hogy nem utoljára !! A fel és a le jutás kissé körülményes de a hátsó csákányos melletti pálya feledtet minden kellemetlenséget !! Számomra kismenyország az a pálya ,tökéletes lejtéssel és a iszonyú széllességgel ! Az e hétvégi Kaprunom egyik napját lehet hogy elcserélem erre a gleccserre .
A társaság több mint kellemes volt, jobbat nem is nagyon lehet kívánni .
20141130-092152.jpg20141130-092252.jpg20141130-094426.jpg20141130-094432.jpg20141130-104716.jpg20141130-121028.jpg20141130-123559.jpg
2014.12.01. RM
Pénteken és vasárnap Dachsteinban síeltünk. Hm, tökéletes volt.

A recept: vegyél egy síelni szerető családot, adj hozzá egy szuper síoktatót majd fűszerezd az egészet Robin-nal a sielok-ről. Ehhez jött még a jó hó, szuper kék pályák és napsütés. ;-)

Nekünk nagyon bejött a Dachstein gleccser. A gyerekek imádták, pedig a húzós liftektől tartottam előtte. De síoktató barátunk átlendítette őket a nehézségeket és lelkesen síelték végig a napot. :-)

@robin: A gyerekek már többször kérdezték, mikor síelünk megint együtt Robin bácsival ...
201411301489.jpg201411281486.jpgP1130776.JPGP1130778.JPGP1130833.JPGP1130844.JPG
2014.11.29. bence84
Ma megszereztem életem első gleccser élményét a Dachstein csúcsánál. Röviden összefoglalva: rendkívül látványos és jó minőségű terep, de nagyon kicsi és borzalmas nagy a tömeg, amit a béna csákányos és tányéros liftek nem bírtak lendületben tartani.

Részletesebben: Steiermark közepéről mentünk kocsival, végig csöpögős, ködös idő, 4°C körüli hőmérséklettel, kevesebb mint 2 óra volt az út. Már a hegy lábánál figyelmeztetett a tábla, hogy a liftnél 2 órás várakozási idővel kell számolnunk. Végül kb. másfél óra alatt felértünk. Az alsó parkolóban volt már csak hely, de folyamatosan jártak a síterep mikrobuszai és felvitték az embereket ingyen. A kabinok 10 percenként fordultak, az egyiken tetőterasz is volt, a szerencsés 6 ember onnan élvezhette az utat. Cserébe viszont a kabinban 12 hellyel kevesebb volt, mert így lehetett csak kiegyensúlyozni a plusz szolgáltatást.

Fent a hegyen szikrázó napsütés, nulla fok, szinte meleg volt. Jártak a D, E és C liftek. Az E tárcsás, a C csákányos, a D-t nem próbáltam. Az E a rövid 9-es pályára vitt rá, a bal oldal gyönyörű sima egyenes pálya, a jobb szlalom és dirket buckás egy sávban. Mindegyik funpark működött, nagyon jól néztek ki. Remek porhó volt ma.

A C csákányos lifttel komoly műszaki problémák voltak, mert érzésem szerint többet állt, mint amennyit ment. Állandóan szereltek valamit az alján.

Egy nagy negatívum még volt a gagyi liftkapacitás mellett, hogy a C és E liftekhez is emelkedőn át vezet az út és nem lehet rá felcsúszni. A C-nél érdemes lecsatolni, felgyalogolni, majd fent visszabújni a kötésbe. A végén a kabinoshoz először kaptató a futószőnyegig, kavicsos, térdig érő hóban, majd varázsszőnyeg. Nekem ez nagyon furcsa és kényelmetlennek éreztem, de a terepadottságok miatt ezt sajnos így kell szeretni.

A jégpalota remek látvány, főleg kislányoknak tetszhet. A függőhíd, a kilátó és a lépcső a semmibe nem ajánlott tériszonyosoknak. Elképesztő, hogy milyen komoly építészeti remekművek!

Visszafelé a hegyi szerpentin alján nem kell fizetni, ha bemutatjátok a síbérletet.

Már csak holnap (vasárnap) van nyitva a pálya, hétfőn bezárják és csak karácsony után nyit ki újra. Azt mondom, hogy összességében remek élmény volt, ki tudtam próbálni az új sífelszerelésemet, láttam egy csodálatos természeti kincset és kicsit belekóstoltam a síelésbe 9 hónap elteltével ismét. Valószínűleg többet nem jövök ide, de mindenkinek ajánlani fogom, hogy egyszer próbálja ki, mert minden kellemetlenség ellenére megéri.
2014.05.04. RM
Május 1-i hosszú hétvégén síeltünk egy napot itt, pénteken. Most jártam itt először, kellemesen csalódtam. A pályatérkép nem túl informatív. Az itteni leírások sem csak pozitívak ... Kb. délután 2-ig szép napos időt mondtak (ez be is jött) az időjósok így gondoltuk felnézünk. Nekünk nagyon tetszett.

Schladmingból már Ramsau-ba szerpentin vitt fel, aztán jött még egy még kacskaringósabb a gleccser aljáig. Most nem volt gond, de télen azért nem mindig lehet kellemes ide felkocsikázni.

A modern kabinos szuper, pillanatok alatt "repített" fel minket a gleccserre. Mi a 9-es tárcsást használtuk, az alján van egy kisebb funpark, ahol a gyerekeink (7 évesek) ugratgattak. A többség szemben a nagy funparkot használta, szóval itt szinte senki nem volt. Majd áttértünk az ülős liftre. Kb 3 órát csúszkáltunk körülötte először a pályán, aztán mindenfelé a sziklák között. Sok út van, elég barátságosak, szélesek, kezdő freeridereknek tökéletes.
(A liftről és környékéről csináltam pár képet, mert sehol nem találtam fotót korábban erről a részről.)

Délután 2 körül aztán "beleállt" egy felhő a hegybe, a látótávolság 0-ra csökkent, így lementünk a völgybe focizni ...

Egyéb infók:
- Hüttét és WC-t mi csak a nagy kabinos felső végállomásán láttunk. A síterepen lent nem nagyon. Ide eljutni pl. csákányossal fel, majd azok tetejétől 2 futószőnyeg. Szóval nem egyszerű.
- A funparkban elég sok elem volt (amennyire én meg tudom ítélni), a síelők/bordosok nagy része ezt használta volt még pár versenyző, meg néhány kósza síelő. Az ülős lift körül nem nagyon kellett senkit kerülgetni (mondjuk máshol sem).
- A csákányosnál a gyerekeknek nem segített senki beszállni (önkiszolgáló). Mi megoldottuk, de ezzel azért számolni kell. (Az ülős liftnél nagyon segítőkészek voltak, általában belassították a liftet, odajöttek, amikor a gyerek szállt be.)
- Érdemes levinni italt, elemózsiát. Az étteremhez elég macerás felmenni.

A gyerekeknek nagyon tetszett. Az ugratókat és a sziklák közötti csúszást lelkesen emlegették. Engem főleg az fogott meg, hogy "miénk volt a pálya". (Stani! Azért csak megtaláltuk azt a gleccsert, ahol egyedül vagyunk. ;-) )
201405021302.jpg201405021305.jpg201405021306.jpg201405021308.jpg201405021314.jpg201405021317.jpg201405021318.jpg201405021321.jpg201405021323.jpg
2012.12.26. Viri
Szerencsénk volt 25-én fel tudtunk menni a gleccserre, enyhe szél és +C fogadott. A pályák remekül karbantartottak, minden felvonó üzemelt.
Benéztünk a jégbarlangba is, felejthető volt 10 €-ért.
A pályák kárpótoltak mindenért, szétcsúsztam magam.
Ma 26-án -8 fok és szél és köd illetve felhő uralkodott.
Fent vagyunk 2700 méteren!A völgyben a hallstatti tó.Amint látható nincs tömeg.Egyedül vagyok a felvonón.
2012.03.05. hómacsek
Megérkeztünk a három napos sízésünkből, melynek az első napja (fél napja) a Dachstein gleccser volt.Érkezés előtti nap emailben megkérdeztem őket, hogy egyáltalán nyitva lesz-e a gleccser,mert az időjárásjelzés nem túl jót igért. Azt írták, hogy minden oké lesz, napos szép idő várható és minden üzemel.
A parkolóban bokáig érő sárba kellett felvennünk a síbakancsokat, ekkor +12 fok volt, de legalább az vigasztalt hogy ragyogóan sütött a nap.
Felfelé a kabinosból tényleg szép a kilátás, félelmetes ahogy húz fel a hegyre, egyre magasabbra. A kilátó (az üvegfenekű) képeken és plakátokon sokkal mutatósabb, mint a valóságban. Ahogy körbenéztünk, első meglepetésünk az volt, hogy milyen kis lejtésűek, laposak a pályák amik a kilátóról látszódtak. Gyorsan kiderült, hogy csak a csákányos felvonók működnek, az alsó részen levő beülős nem működik. Nem estünk kétségbe, végül is "Roglán felnőtt" síelők vagyunk:)).
A pályák kitűnően el voltak dolgozva, ratraknyomos volt még délben is. Kevesen síeltünk, nem sokan voltak rajtunk kívül(Ami nem csoda, hiszen ezerszer jobb síterepek vannak a környéken, ezt tudtuk előre, de egyszer szerettünk volna ide is eljutni).Közben feltámadt a szél, de iszonyat erővel.
Volt egy hosszú csákányos, azt hiszem a piros 6-os pályánál, ami valószínűleg az erős szél miatt minden 10 méter után megállt. Katasztrófa volt vele a felfelé út. Több mint 30 percet vánszorogtunk vele fel.Elindult, ment pár métert,megállt, visszacsúsztunk, megállt, majd újból az egész. A boardos gyerekem a lába közt a csákánnyal sírt, csupa véraláfutás lett neki a lába.Nem is bírta végig, kiszállt a felvonóból és gyalog folytatta. Rémálom volt. Amikor összeszedtem a családom,nem volt kérdés, hogy gyorsan el innen! Kárpótlásul a gyerekeknek, megnéztük az un. Eispalast-ot (10 Euro/fő), ami egy szűk kis hóalagúton át közelíthető meg. Érdekes volt. Így ért véget az évek óta áhított Dachstein gleccseri túránk. Nem ez az a hely, ahova visszavágyunk.
Délután kettőkor már a schladmingi (Planai) hegyek buckáit koptattuk.
A következő 2 nap megkaptuk a várt élményeket, Zauchensee-ben síeltünk, ahol ragyogó napsütés, szélmentesség volt. Reggel nyitásra mentünk mindkét nap, délelőtt a pályák még a meleg időhöz képest jók voltak, de délután már a 13 fokban rendesen latyakosodtak.
Azért ha megtehetem, jövőre nem húzom ki időben ezt a pár napot márciusra.
2011.03.11. Lacanator
Délután elmentünk megnézni a gleccsert, mivel a völgyben már-már trópusi hangulat uralkodott. Bár már többször jártunk Schladmingban, ide mindig sajnáltuk az időt feljönni. Hát most nem bántuk meg. A -4 fok nem tűnt hidegnek a szikrázó napsütésben. Délután 3 órakor is sima, buckamentes pályákat sehol nem lehet találni, itt igen. A hó minősége pazar, utoljára decemberben találkoztunk ilyennel.
A pályákon lézengtek az emberek.
2011-03-11-030.jpg2011-03-11-042.jpg2011-03-11-043.jpg2011-03-11-051.jpg2011-03-11-063.jpg2011-03-11-068.jpg2011-03-11-081.jpg2011-03-11-089.jpg
2010.03.10. csabor
Schladming 2010,03.05-2010.03.12

Hat nap síelés. Vegytiszta gyönyör, amit nem árnyékol be másnemüek jelenléte. Ketten egy barátommal.

Első nap. 2010.03.06. Hauser Kaibling
Beszámoló a síterep fórumában.

Második nap. 2010.03.07. Planai+egy kicsit még Hauser Kaibling
Beszámoló a síterep fórumában.

Harmadik nap. 2010.03.08. Hochwurzen
Beszámoló a síterep fórumában.

Negyedik nap. 2010.03.09. Reiteralm
Beszámoló a síterep fórumában.

Ötödik nap. 2010.03.10. Kisérlet Dachsteinnél + Fageralm

Kétszemélyes csapatunk felére fogyatkozott. A barát ma heverészik, s próbál meggyógyulni számtalan nyavalyájából, amit szerencsésen összeszedett. Én maradtam.
Mára Dachsteint és Fageralmot tűztem ki magam elé célként. Elnézést kérek a szerkesztőtől, tudom, hogy ez már nem szervesen ugyanaz a terület, de most nálam, s talán máshol is összetartoznak. Ezért ugyanarra a fórum rovatra teszem fel a beszámolót ahova az előzőeket. Cserébe, mint mindig felhatalmazom a szerkesztőt, hogy a józan ízlés határain belül oda teheti a beszámolót, vagy annak részeit ahova akarja.

Dachstein: Viszonyom sajátos a gleccserekkel. Jó eldicsekedni, hogy ott is síeltem, de általában nem kötődik nagy sikerélmény a dologhoz. Például legnagyobb síelés közben elszenvedett esésem gleccseren történt. Vihar volt, nem láttam, s egyszer csak éreztem, hogy átmentem madárba. Valami jégdarabon, vagy min estem el. Olyan szép ívű esés volt, hogy barátaim még nevetni is elfelejtettek. Én valami véletlen folytán aznap sisakot vettem fel. Amikor landoltam, az első hang, amit hallottam a sisak koppanása volt az acél keményságű jégen. (azóta síelésnél le sem lehet vakarni rólam a sisakot.) Gyönyörű soha nem feledhető hang. Így csak a kézfejem csontjai fájtak egy évig. Igaz azokat egy hét múlva fociban megrúgták, de akkor is adjunk egy fél évet a gleccser bosszújának.
Ilyen előzmények után, mivel csak -14 fokot mutatott a hőmérő, hogyan hagyhattam volna ki Dachsteint.
Az odavezető hegyi út kellemes, én szeretek hegyen vezetni, s az sem zavar, ha a kocsi legtöbbet dolgozó része a kipörgésgátló. Közben itt, ott némi apró síterepeket lehet látni. A Rittisberg például nagyon kellemes azzal a széles szépívű pirosával, s körben a gyermek paradicsommal.
Végre lekanyarodtam a főútról, s egy kapun keresztül jött a havas hegyi út. Már azt hittem hóláncot kell szerelni. Gyönyörű hegyek között vezetett az utam, s végül megérkeztem a parkírozóba. (elárulom, hogy azért ömlengetem az előzőekben, mert nem akartam, hogy ne legyen dicséret a beszámolóban.)
A parkírozóban elő akartam adni életem leggyorsabb síbakancs felvételét, de egyszer csak éreztem valami nem gut. Talán Stirliz érezhetett így a Tavasz 17 pillanata című felejthetetlen sorozatban (emlékszik még rá valaki), de mint ő én is azonnal rájöttem a bibire. A parkírozóban csak 3 autó volt!
Marad a túrabakancs, s irány az épület. Ott amilyen nagy olyan kedves szőkeségtől megtudom, hogy fent 2700 méteren nagy a szél, ezért nem járnak a felvonók.
Nincs mit tenni lécek nélkül megyek fel a kb. 20 perc múlva induló fülkével. Kicsit erősködnöm kell, mivel én vagyok az egyedüli utas, de végül elindulunk. A látvány gyönyörű. Szikár hegyek próbálnak kiemelkedni a felhőkből, most hiányzik igazán az otthon felejtett fényképezőgép. A felvonó billegve a szélben, de viszonylag rövid idő alatt 1000 méter szintkülönbséget győz le. Fantasztikus, ahogy kúszunk felfelé. Tériszonyosok kizárva. A megállóban könnyedén odavetem a kezelőnek, hogy várjon meg fiam, fél óra múlva jövök. (szinte félig már Bors Máté vagyok. Bocs, ígérem ez volt az utolsó sorozat) Nem ért magyarul, így kedélyesen mosolygunk egymásra.
Igaza volt a szőkének, olyan szél fúj, hogy az ember zsebéből kifújja az órát. Nem tudom ki mérte azt a 14 fokot, de magamban szabadidő programokat ajánlok neki. A fő szám, hogy a sziklák peremén túlnyúlik egy terasz szerűség, amelynek üveg az alja, s csodálatos kilátás nyílik lefelé arra az 1000 méterre. Persze most az üveg be van fagyva, a szél majdnem elvisz, időm kevés a gleccserben lévő kiállítás, jégtárlat megnézésére, csak egy kis sétát tudok tenni a szélviharban. Amennyire látom a pályarendszer nem egy nagy eresztés. A pályák szinte egyenletesnek tűnnek. Talán nem is kell sajnálnom, hogy nem nagyzolhatok a gleccseren történő síeléssel. Ha valaki csak síelni megy oda szerintem nem éri meg, de a többi dolog, a látvány, a kiállítás, a lehetséges túrák miatt igen. Indulhatunk fiam, mondom a kezelőnek, s kedélyesen mosolyogva leereszkedünk a hegyről.
A környéken mindenütt hótalpas kirándulók, szóval zajlik az élet, jó a marketing.
Mielőtt a főútra érnék, a kapunál megállítanak, most derül ki, hogy akinek nincs valami jegye az 5 eurót fizet. Nem autónként, hanem személyenként. Kiderül, hogy az én hatnapos bérletem mindenre jó. Dugok egy menekülőt, s leszáguldok a hegyről. Délben már második úti célomnál vagyok.

Fageralm: A síterep kiindulópontja Forstau 10 kilométerre van Schladmingtól. Maga a síterep olyan kicsi, hogy még saját térképe sincs, Reiteralm térképének jobb felső sarkában szerénykedik.
Reiteralm Gleimignél lévő lejárójánál kell bemenni, de a vasúti átjárónál nem kell elkanyarodni balra, hanem továbbmenni egyenesen 3 kilométert.
A parkírozó rendbe van, integető nincs, minek, hisz vagy 40-50 autó áll csak a két parkírozóban összesen. Lécre kapok.
Oh, atyám, azok a kellemes régi kétszemélyes felvonók. Milyen önbizalom kellett ezek megépítéséhez. Két lépcsőben szállít fel két darab kétszemélyes felvonó kicsit a hegy közepénél magasabbra. Akkor még nem tudom, hogy az út felfelé 20 perc, lefelé pedig két perc alatt lecsúszom. Jó megint elragadtattam magam. A számok nem igazak. A felvonó nem ér fel 20 perc alatt.
De mindez nem érdekel. Szemem lecsukom, irtom ki agyamból a gleccsert, s azt mondom: York napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át. Azért Shakespeare tudhatott valamit, mert szemem kinyitva látom, hogy a nap torzsalkodik a felhőkkel, a hó szép formájú pelyhekben hulldogál. Pár perc múlva ez már nem igaz. Ahogy a hegy teteje felé tartunk sűrűsödik a hó, nő a köd, de nekem már jó kedvem van.
A második kétszemélyesből kiszállva lezúdulok a 2-es és az 1-es piroson. A 2-es nagyon kellemes tanuló gyönyörködtető pálya, az 1-es nagyrészt inkább szélesebb útnak minősül, két piros letöréssel.
Most tűnik fel, hogy mindegyik felvonó kezelő messziről hellóval köszön. Szerintem hasonlítok valami sísztárra. Biztos a mozgásom miatt tévesztenek össze. Bár ez sem igaz. Kisgömbőc jön le a hegyen, de nem rendeltetésszerűen, hanem van alatta két deszka, azzal kavar valamit. Ez azért nem igazán összetéveszthető. A valószínűbb az, olyan kevesen vagyunk a pályán, hogy meg kell becsülni minden vendéget.
A két piros azért remek. Király vagyok a pályán. A családias síelők, tanulók között lazán száguldozom. Itt nem sok az igazán jól mozgó síelő. Csiszolom a technikám. Nem a polírozásnál tartok, hanem a durva köves megmunkálásnál. Néhány kör után megunom a tömjénfüstöt s bár arra csákányos felvonók vannak, a második kétszemélyesből kiszállva tovább a szomszédos völgy felé haladok.
Felvontatom magam egy csákányoson, az itt lévő 3, 3a kékek igazán a tanulóknak valók. A hóesés és a fokozódó köd, azért nem boldogít.
Itt minden felvonó hosszú, vagy csak a lassúsága miatt tűnik annak. Minden a családias jelleget tükrözi, talán ez a kényelmes tempó is.
A csúcsnál balra van némi kék és piros pálya is. A nagy hóesés miatt kihagyom az Atomic tesztpályát, most nincs itt a csúcsjavítás ideje. A 4-es kék, 7-es, 5-ös pirosok leküzdése után sietve felvontatom magam a tetőre, s a 3-as kéken lefelé indulok egy hütte felé. Fáj mondani, de itt volt először, hogy át akartak vágni. Két tételt rendeltem, s több mint 30%-kal többet számoltak. Sajnos két számot még össze tudok adni. Elnézés, s többet én itt nem leszek vendég. Remélem tévedés volt, nem szándékosság.
A 3-as pályák környékéről két úton lehet lefelé a pirosok irányába visszatérni. Egyik lehetőség a kétszemélyes ülőfelvonó felső végállomása alatt pár méterrel az erdőbe bemenő út. Ezen kényelmesen pár száz méter után a 2-es piroson találjuk magunkat. Másik megoldás a csákányos felvonó induló állomása közelében lévő piros 2a pálya. Ez lényegében egy erdei út. Az út elég keskeny, nem kimondottan gondozott, néhány helyen nem csak lefelé lejt, hanem oldal irányban is keményen. Sőt amikor ezt meri csinálni, akkor az a rész tükörjéggel van borítva. Megvívtunk rendesen. Ez a pálya ebben a szezonban már nem lesz jó. Nem ajánlom kezdőnek, hogy erre kerülje ki a kellemes, széles pirosat.
Az egész pályarendszert befonják az erdei utak. Szinte mindenhol talál kerülőutat a szorgos keresgélő. Egy kellemes erdei kirándulás hangulatát hordozza a terep.
Lementem néhányszor még a 2-es és 1-es piroson, úgy egy lendületre az nagyon jóleső, de végül hazafelé vettem utam. A hüttézéssel együtt alig több mint 3 órát vett igénybe a mutatvány.
A területet ajánlom a kezdő síelőknek, s azoknak, akik családias környezetben, társaságukat élvezve akarnak kényelmesen síelni. Talán ez volt az első nap, hogy nem jött valami agyament veszélyesen a közelembe. Ez volt az első nap, hogy nem volt olyan szituáció, amiből, ha akartam volna el tudok esni. Továbbra se zavarjuk meg ezt a csendes idillt, remélem a terep megmarad a csend és a nyugalom szerelmeseinek.


Csabor
2008.02.17. forro
Szia!
Mi többször síeltünk nyáron a Dachstein-gleccser déli részén, Ramsau am Dachstein fölött. Nem maga a pálya, inkább a "feeling" az, amiért érdemes. Csak a kezdő (kék) pályák üzemelnek, kásás a hó, de azért nem semmi pólóban (esetleg bikinifölsőben :)) síelni, amikor mások lubickolnak...
h i r d e t é s
h i r d e t é s
h i r d e t é s
KIEMELT SÍTÁBOROK
További sítáborok
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »