Donovaly 2014.02.08.
Bár szombat volt, de nagyon vágytunk már valami hóra, ezért elmentünk Donovalyba. Besztercebánya felől közelítettük meg a tetthelyet. Viszonylag normális időjárás, rendes utak, de azért kellett az autónak kapaszkodni. Mikor utoljára erre jártam (busszal) még nem volt a legmeredekebb helyen kapaszkodósáv. No akkor, ha beragadt egy teherautó mögé az ember, mire felért már elolvadt a hó!
A központi nagy parkírozóba álltunk be, még nem voltak sokan. (természetesen később megtelt a parkoló) A buszos részen szinte percenként álltak meg a buszok, özönítve magukból a síelőket.
Az már a parkolóból látszott, hogy az út túlsó oldalán (Záhradiste) csak a két szélső kék pálya megy. (4-es és 6-os) A négyesen rendezték aznap a Honda kupát, már el volt kerítve, de a verseny még nem kezdődött meg, csak a számtalan versenyző gyülekezett a tárcsás felvonó környékén. A 6-os pályán keményen és nagy tömegben küzdöttek a síelők, volt még némi mozgás a 7-es környékén, de ezen az oldalon máshol síelésre alkalmas hó nem volt. Parkírozó helyünket nem találtam megfelelőnek, mert a Nova Holán is csúszni akartam így más helyet kerestünk. Érdekes a pálya elrendezése, amihez az étteremben fosztott térkép (van magyar nyelvű is) nem sok tájékoztatást ad. Nem igazán sikerült olyan helyzetbe forgatni, hogy mindent a látványnak megfelelő helyen találjunk. A térképen még a kasszák pontos helye sincs egyértelműen feltüntetve.
Sajnos a Nova Hola alján lévő parkírozót már telítettség miatt lezárták, így salamoni döntést hoztunk. A Fun Park mellett lévő, már szintén tele lévő parkírozóban találtunk egy helyet, így legalább bárhol akartunk síelni előzetesen gyalogolni kellett. Kitűnő döntés.
Először a 6-os pályát néztük meg. Volt egy tányéros felvonó (S3), ami pár méteren keresztül tudott húzni bennünket, de havon a pályákhoz jutni lehetetlen volt. Ezt a felvonót hosszú, egyenes rúddal szerelték fel. Ezek között a hóviszonyok között ez nem a legpraktikusabb megoldás volt, mert néha bártáncosi ügyesség kellett a továbbhaladáshoz.
Végül megérkeztünk a pályákhoz. A négyszemélyes beülős (G) elég szorgalmasan mocorgott, csak egy-két perces várakozás volt a maximum egész nap.
A 6-os pálya kellemesen feltúrt, ragacsos hóval és sok síelővel volt borítva. Mindig csodálattal tölt el a síelés vonzereje. Komolyan beszélek, megdöbbentő tény, hogy olyan arcok küzdenek a havon, akiknek semmi keresnivalójuk nem lenne ott, de csinálják, mert jó. S látszik arcukon a boldogság, küzdenek, és boldogok. Irigylem elszántságukat, annak ellenére, hogy én is egy vagyok közülük.
A tömeg és a tapadós hóviszonyok ellenére elég jókat lehetett csúszkálni. Néha át lehetett látogatni a 4-esre is. A lezárás után fennmaradt fél pálya elég érdekes domborzati viszonyokat teremtett, de az ott működő tányéros felvonó (D), jó ergonómiai kialakítású rúdjával, gyorsabb volt, mint a négyszemélyes még akkor is ha a single oldalon küzdötte be magát az ember.
A 4-esen volt a Honda Kupa. Töménytelen gyermek fente a fogát a megmérettetésre. Volt közöttük aprólék, aki bevágta magát hóekébe, s úgy csusszant végig a kapuk között. Volt olyan, aki gyönyörű mozgással, szemet gyönyörködtetően repesztett a pályán. De mindegyik szeme csillogott az örömtől. Szép is az amikor egy gyermek örül, s a Honda Kupa szervezői hatalmas munkával évről évre megjelenítik az örömöt több száz gyermek arcán. A lebonyolítás zökkenőmentes volt, s az eredményhirdetéskor sok apró mellkas dagadozott az örömtől. Ajándékokkal telt táskát minden induló kapott.
Jó volt ez a csúszka, de többre vágytam. Átmegyek a Nova Holára! Az ötlet megvalósításával magamra maradtam. Nem szoktam én senki óvatos intelmére hallgatni, tehát nekivágtam az útnak. Aki már gyalogolt több száz métert, síbakiban, síruhában, vállán léccel, egy sáros szántáson át az komoly fogalmat alkothat az elmeállapotomról. Mire odaértem jobban elfáradtam, mint egy heti síelés után, amolyan kismacska érzésem volt.
A felvonó érdekes egy jószág. Négy-öt beülő után jön egy kabin, így mindenki feljut a hegyre. Én is nekiindultam. Széles jókedvem exponenciálisan leromlott, amikor a hegy teteje felé sűrű ködmassza lopakodott elő. Mi nem vagyunk barátok. Utálok vakon síelni. A hegyen elég szép hó fogadott, puha volt, összetúrt, de hó. Lábujjaimmal kitapogatva a buckákat merültem bele a meredekbe. Érdekes érzés volt, amikor a ragadós, buckába rendezett hó megfogja az ember egyik lábát, míg a másik szépen tovacsúszik egy hirtelen odaugró jégfolton. Ennek ellenére jó volt némi meredek, s egy kicsit több hó. Látni is láttam a letörés után, így sikerült élvezkednem egy kicsit. Bár ezen az oldalon kellemes hütték vannak a pálya aljában, egyedül nem iszom, s a szomjúság szép lassan visszazavart a 6-os pályához. Már szinte rutinosan sétáltam a sárban, s mikor megtaláltam társaimat csak sóhajtva tudtam mondani, hogy rettentően szomjas vagyok. Bár nem sokkal ezelőtt hüttéztek, de barát az barát, így hajlandóak voltak velem ismét megismételni a mutatványt. A hütténél az ajtón kívül állt a sor, így a terasz szélén elhelyezett lakókocsi szolgáltatásait vettük igénybe. Némi üdítő, dobozos sör, lángos. Szükség esetén megteszi.
Mire végeztünk a versenynek is vége lett, így a 4-es pályát is teljes terjedelemben megnyitották. Mivel előtte a tömeg nem túrta össze nagyon jól lehetett pörögni.
Mikor mindenki szedelőzködni kezdett, mi is útnak indultunk. Séta a kocsihoz, bakik levetése, s egy nagy autózás a központi parkoló szélén lévő Koliba Goral kellemes belső tereihez. Jó a kaja, s embernek való méretű adagokat szolgálnak fel. Ha valaki siet az út tulsó oldalán van egy önkiszolgáló bistro. Ott is jókat lehet enni, inni.
Nekünk aznap nem volt szerencsénk. Kevés volt a hó, nem lehetett lécen átmenni a két pályarész között, de ennek ellenére jót csúszkáltunk és jól is éreztük magunk. Rosszkor voltam jó helyen, mert mire ezt a beszámolót összevakartam a hírek szerint esett egy kellemes mennyiségű hó. Ha hó van akkor ez a pályarendszer a sok kék pályájával a kezdők paradicsoma lehet, s a Nova Holán pedig az izgágák gyakorolhatnak, séta nélkül, havon átcsúszva.
A kérdés már csak az, mikor van hó?
Én mindenkinek azt ajánlom az ez évi szezonom alapján, hogy fürkéssze ki merre indulok síelni, s néhány nap múlva induljon el oda. Biztos jól fogja érezni magát és remek hava lesz. Csak megjegyzem jövő héten Olaszországban Tre Valliban leszek.
Csabor az élvezeti síelő