Élménybeszámolók

A COVID alatt kezdtük családosan a síelést, azóta belehúztunk, és összeadva az alkalmakat több hetet síelünk idényenként. Eddig csak Ausztriában és Szlovákiában csúsztunk, idén mindenképpen szerettünk volna egy olasz terepet is meglátogatni. Véletlenül akadtunk rá erre a régióra, és nagyon furcsáltuk, hogy a sok rutinos síző ismerős még soha nem hallott erről a terepről, ill. itt a sielok.hu-n is összesen 4 darab beszámolót találtunk. Komolyan érdekelne ennek az oka, bár hozzáteszem az egyik nagy pozitívum volt számunkra, hogy a március közepén itt töltött három nap alatt, a terepen egyetlen magyarral sem találkoztunk. Igaz, cseh és lengyel annál több volt. Azért esett a választásunk erre a helyre, mert úgy ítéltük meg, viszonylag sok és széles kék és közepes piros pályát fogunk itt találni ami aztán a valóságban be is igazolódott. A síterep közvetlenül az olasz-osztrák határ olasz oldalán található, a szállásunk pedig Ausztriában, Sillianben volt, ahonnan autóval 5 perc alatt (Pustertal Expressel, ami a bérlettel ingyenes, pedig 6-7 p.) elérhető volt az első felvonó (Versciaco) ahonnan egy kabinossal, majd egy rövid kék pályás csúszással, és egy 8-as beülőssel lehetett a Monte Elmora feljutni. Innen lecsúszva valóban nagyon széles és jól kezelt pályákat lehetett használni (mi főleg a 15 és 16-os pályákat használtuk) igaz a viszonylag erős szél, a hóesés, és a köd jelentősen rontotta az élményt, ugyanakkor lézengtek az emberek, így a központinak számító Helm Hüttében is rögtön találtunk helyet pontban 12-kor. Az egész régió egyébként tök jól körbe autózható 25 p alatt, ill. az egyes részei (Versciaco, Sesto, Signaue, Val Fiscalina) kabinos felvonókkal is össze vannak kötve, így a több mint 100 km-es terep akár egy nap alatt is jól besízhető. A többi napot a Croda Rossa-i terepen töltöttük, a gyerekek és mi is jobban élvezték a néhol lazán, néhol erősen kanyargó erdei pályákat, ill. a szakadó hóesésben szűz hóban való síelést, amit viszonylagos rutintalanságunk okán most volt először szerencsénk kipróbálni. Itt az 5b-10-3 pálya kombináció vált be legjobban, ami a legfelső pontról hoz le egészen völgy állomásig ahonnan kabinossal lehet ismét célba venni a felső állomást. Összességében mi roppant jól éreztük magunkat, és megfogadtuk, hogy még visszatérünk ide, mert messze jobbnak éreztük a hely adottságait, mint bármelyik osztrák vagy szlovák síterepét ahol ezt megelőzően jártunk.

Március közepén, Val Gardénából hazafelé (szombaton) síeltünk ezen a terepen. A Monte Elmo aljánál parkoltunk, innen mentünk fel a kabinos lifttel (és bár még szabály szerint kellett volna, de nemhogy az FFP2-es, hanem semmilyen maszkot nem kértek egyik felvonónál sem). Felérve meglepő volt, hogy egyrészt elég kevesen vannak, másrészt, hogy a márciusi meleg időjárás ellenére itt kérgesre fagyott pályák fogadtak. Az egész heti síelés után már elkopott élekkel nem volt egyszerű lejönni a fekete 13b pályán, ezért ezt többször nem is erőltettük.

A terep többi része felé vezető pályák viszont már kissé latyakosak, buckásak voltak, kivételt a piros 40-es és 10-es jelentett. A Croda Rossa-i részen jobb állapotban voltak a pályák, és míg a csapat egyik fele a Rudi hüttében ebédelt, mi az 5-ös húzós felvonó melletti 5-ös pályán pörögtünk néhányat. Egyszer lecsúsztunk a 3-as feketén is, ennek felső szakasza (3a) még jó volt, de az alsó (3b) kőkeményre fagyott, nem csoda, hogy alig volt rajta valaki. A Passo Monte Croce felé vezető pálya a kevés hó miatt zárva volt.

A Stiergarten és Sesto érintésével csúsztunk vissza a Monte Elmo-ra, zárásig a nyolcüléses 16-os felvonó mellett síeltünk. Napközben verseny miatt zárva volt a levezető 13-as piros pálya, emiatt a nap végén még igen jó állapotban volt, így egy kellemes száguldozással zárhattuk le az idei síszezont.

Egy nap természetesen nem volt elég arra, hogy minden pályát besíeljünk, és kimaradt többek közt a San Candido-i terület is, de ha a Dolomitokból hazafelé tartva valaki ki akarja használni az utolsó napot is, akkor ez a terep ideális választás.

Képek:
https://sielok.hu/fotoalbum/drei-zi...nnen-2022-petib/galeria/

2019 február 13.-án mentünk fel a 3zinnen pályáira egy napra. Versiaco-ban parkoltunk le, van egy szép nagy fogadóépület pénztárakkal, mosdókkal, üzletekkel, síszervizzel. A Monte Elmo-val kezdtük a snowboardozást. A hosszú 13-as pálya különösen tetszett de a felsőbb részeken a kék pályákat kedvelők is megtalálhatják a számításukat. Elkalandoztunk a Stiergartenen és Signauén keresztül a Rotwandig.Nem volt vészes átcsúszás sem, a meredek részek pedig kikerülhetők voltak. Bad Moosnál a fekete jó meredek volt de szép sima. Visszafelé a Stiergartentől Sestoig fekete pályát jelölnek, de egyáltalán nem vészes, inkább csak egy rövid része erős piros és azt is ki lehet kerülni. Összességében jó, változatos síterepnek mutatkozott.

Március 19-én síeltünk itt.
A Vierschach és Bad Moos közötti pályákat síeltük. Kezdőknek a kék 15-ös és piros 13-as ajánlható, a többi haladóknak való. 13as elején van egy meredekebb letörés, ami egy erdei kerülővel megúszható, szerintem csak ez miatt lett piros a jelölése, egyébként egy nagyon jó lejtésű és széles carving pálya.
Valóban, ülőlift csak Vierschach fölött van, a többi mind kabinos. A mi szemünkben ez inkább hátrány volt. Délre már nagyon elegünk lett az állandó lecsatolásból és latyakban való sétától. A Sextenből közlekedő állóhelyes nagykabinos fajtát különösen nem szeretem.
Érdekes a tájképi kontraszt a rendszer két vége között. Vierschach felől a Dolomitok gyönyörű formáiban lehet gyönyörködni, azonban ha Bad Moos felől visszanézel, akkor egy kopasz hegyhátat látsz.
A bérlet cserével javaslom óvatosan bánni! A sexteni nagykabinos bejáratánál láttam, hogy amikor "lehúzod" a bérletedet a kapunál, az ellenőrző fülkében ülő személyzet előtti monitorokon megjelenik az előző kettő (!!!) lifthasználatkor készített fotó az azt a bérletet korábban használóról, és figyelik, hogy a fénykép és a tényleges éppen akkori bérlethasználó tényleg ugyanaz a személy-e! Azaz, ha észreveszi, hogy más használja a bérletet, mint előtte, biztosan nem fog megdicsérni.

Előljáróban azért furcsa, hogy erről a nagy síterepről még egyetlen beszámoló sem született.

A héten itt (is) (Sillian mellett) síeltünk. A pályarendszer az osztrák határtól csak 3 km-re van. Viszonylag sok hó volt a pályán és azon kívül is; mi csak a legnagyobb területű és Versciaco-ból induló pályákat használtuk, de maga a pályarendszer öt részből áll, amik nemcsak autóval (busszal) hanem részben pályákat összekötő vonattal! is megközelíthetöek. Szinte az összes!!! piros és fekete pálya kabinokkal elérhető, ülőszéket gyakorlatilag nem is kellett használni. Jó lejtésű, széles, jól előkészített pályák minden nap; húsvét közeledtével egyre többen voltak, de még elviselhető volt a tömeg. A társaság fele délelőtt a másik fele du. síelt. A kétnapos jegyektől rávésik a jegyre a nemét és a nevét az embernek, fényképet viszont nem készítenek, úgyhogy a férfi a férfivel, illetve nő a nővel nyugodtan tudja csereberélni, ha csak félnapot akarnak síelni. (Tudom nem teljesen szabályos, de sokszor nagyon praktikus). Ár/érték arányban nagyon jó választás, ide máskor is visszajönnék.