Élménybeszámolók

2026.03.24-25 két napot síeltem itt egy boardos barátom társaságában. Régebben jó pár éve (évtizede? ) jártam már itt, de az emlékek mára megkoptak, így jó volt újra felfedezni a pályákat. Meg azért azóta a sítudásom is szintet lépett, így tényleg maximálisan ki tudtam élvezni a pályák nyújtotta lehetőségeket.
Szerencsére mindkét nap gyönyörű napsütéses idő volt, ami azért a hőmérsékletre is hatással volt, szóval elég enyhe tavaszi idő volt a völgyben, de fent hűvős maradt a levegő. A bérletet online vettük meg előző nap és az az érdekes helyzet állt elő, hogy olcsóbb volt két egy napos jegyet venni a két napra, mint egy kétnapos bérletet, ugyanis a napijegy 62 helyett valami akció folytán 57 euro volt. Mivel nekem volt egy vissza nem váltott obertauerni kártyám annak a számát megadva simán rá lehetett tenni az itteni bérletet, ami viszont furcsa volt, hogy a másik online bérlet vásárlásnál meg kellett adni, hogy melyik pénztárban szeretnénk átvenni a síbérletet, ami azért kis térképészkedésbe telt, hogy kiválasszuk. Végül a Katschberg höhe kasszára esett a választásunk és ehhez a P3-as parkolóban álltunk meg, ahonnan egy hídon keresztül lehetett odacsúszni a pénztárhoz. Ha már itt voltunk a katschbergi oldalon, már bérlettel a zsebünkben ezen az oldalon kezdtünk. Ezt az oldalt csak ülős és csákányos felvonók szolgálják ki, de a hátsó csákányosok sajnos nem mentek. Ennek az oldalnak kis hátránya, hogy nem olyan magas mint Aineck és rövidek a pályák, amiknek a déli fekvés miatt az alsó és középső részei nagyon hamar kásásodni és firnesedni kezdtek, de a tetejük nagyon jó maradt. A felvonók egyébként rövidek és elég gyorsak, így délre minden nyitott pályán csúsztunk legalább 3x. Az itteni oldal kedvenc pályája számomra a 3-as fekete pálya volt, de hogy az miért kapta a fekete besorolást az számomra rejtély. Bár igazából itt bármelyik feketének jelölt pályára igaz ez a megállapítás, hogy máshol ezek simán piros besorolás alá esnének. Na jó talán a 11b-nek van egy olyan letörése ami indokolja a fekete jelölést, de számos helyen találkoztam már ilyen esésű piros pályával.
Szóval dél körül úgy gondoltuk, hogy meg kéne nézni az aineck-i oldalt is. Ott érdekes mód nincs ülős lift, csak kabinos és csákány.
A két oldal közti átjárás kicsit macerás, főleg snowboarddal, hiába van egy szakaszon varázsszőnyeg az átvezető hídon, azért kell botozni, vagy sétálni is.
Az új 8 férőhelyes kabin gyorsan és kényelmesen repít fel 2220 m magasra. Onnan két irányba lehet indulni, vagy vissza a 11-es piros pályán a kabin aljába, vagy a 27-es pályán elindulva majd az A1 síautópályán tovább csúszva St. Margarethen felé. Ez egy nagyon király 5,2 km-es csúszás (a térkép 6-nak írja) egy tényleg autópálya szélességű nagyon jó esésű kiváló minőségű, remek, élvezetes pályán. Egyébként a weboldal szerinti 80 km-nyi és abbol 65 km nyitott pálya erős költői túlzás, előfordul pl. hogy ugyanarra a lejtőre két pálya is be van rajzolva a térképen, vagy csak fa korlátok választják el egymástól azokat...
Vagy pl. a már emltett 11-es pálya 4 km-esenek van megadva, de 3-at mért a GPS. Egyébként a 11-es pályát reggel, vagy délelött érdemes kipróbálni, akkor nagy élmény, de mivel csak ezen lehet lejutni Katschberg felé, délutánra elhasználódik, meg kicsit jobban is olvad mint a hátsó aineck-i pályák annak ellenére, hogy nem sokan voltak rajta. Az aineck-i oldal másik csudajó pályája és az én személyes kedvencem a 28-as piros és a 28a fekete, melyeken átcsúszva a 24-es kék, majd tovább a a 21-es feketén (ezt is imádtam), vagy a 22-es piroson (ezt nem annyira szerettem, nagyon kásás, helyenként buckás volt) lehet szintén lejutni St. Margarethbe.
Érdekes, hogy mitől lehet, hogy nagyon hasonló pályák egész nap tökéletesek maradnak (28, 24, 21 A1), némelyek meg szétesnek délutánra (22, 26, A1 közepén egy kis rész).
Az meg hogy St. Margarethben hogy nem olvad minden szanaszét a 10 fokban a tűző napsütésben, az valami csoda. De tényleg egyik ámulatből estem a másikba. olyan még nem fordult elő velem, hogy délután 3-kor még tudok javítani a sebesség csúcson, annyira jó marad a pálya egész nap, márpedig a 28-ason ez történt. (a 100 km/h sajnos nem lett meg egy hajszál híján) Arrol meg nem beszélve, hogy délutánra alig maradt síelő, volt hogy több körön keresztül nem találkoztam senkivel a pályákon. Aztán, van egy kijelölt szlalom pálya ahol video készül és méri az időd, ezt a skiiline-on lehet megnézni és letölteni. Eddig csak Nassfelden találkoztam hasonlóval. De hogy ne csak magasztaljam a helyet néhány apróság ami engem zavart. Margareth-ből 3 kabinos felvonóval lehet feljutni a csúcsra, ami majdnem 30 perc, mert pl. a lentről indulóból át kell szállni a középsőbe, ahelyett, hogy csak egy középállomást alakítottak volna ki. A középső tetejéből, meg át kell csúszni a 3. a csúcsra menő lift aljába, tehát 1 órába a tetejéről az aljáig leccsúszva (nekem kb. 6- 7 perc) nem fér bele két csúszás.
Második napra eléggé feltámadt a szél és hát a felső kabint erősen himbálta, hintáztatta, nem volt komfortos érzés, főleg a nemrég történt svájci lift baleset fényében, néha azt néztem nem ütközik-e a kabin a tartó oszlopnak, de az sokkal rosszabb lett volna, ha leállítják, mert akkor elestünk volna a fantasztikus csúszások élményétől, ill. mert akkor vissza sem tudtunk volna jutni a katschberg-i oldalra. Hüttében alig voltunk egyrészt mert inkább csúsztunk, másrészt meg - gondolom a gyér forgalom miatt - több hütte ki sem nyitott. Azért St. Margarethben a kabinos aljánál ittunk egy sört ami 8,5 euro volt és "természetesen" magyar személyzet szervírozta. Második nap a katschbergi oldalra már át sem mentünk.
Összességében nagyon jól éreztem magamat, a hosszú csúszásoknak köszönhetően második nap összejött 73,5 pálya km (első nap 60 a katschbergi rövidebb pályák miatt).
Lehetett döngetni a hosszú üres tökéletes hóminőségű pályákon, ami nekem az adrenalint adja, úgyhogy valósznüleg nem utoljára látogattam el ide, mivel nincs annyira messze és 2-3 napra ideális.

Bárányvágós túránk 2. és 3. napját itt töltöttük. Több lépcsőben értünk ki, amikor összeverődtünk Balázzsal mentünk egy próbakört a szokásos helyünkön a Silverjet2 alatt az erdőben. Próbáltuk minden fele, de nagyon nem volt jó. Fent még elment, de lejjebb egyre nehezebb lett. Kimentünk a felvonó alá is, de hiába, így ezt elengedtük.
Ezek után úgy döntöttünk, hogy átnézünk a túloldalra, ahol a szeles lassú visszajövetel miatt évek óta nem jártunk, de most hogy van új kabinos miért ne. Fentről ki a piroson, ki a feketén ment, azzal, hogy nyilván az átcsúszás után összevárjuk egymást. Lefele mondom a drágámnak, hogy a végét jól engedd meg. Megtette, elzúgott mellettem, majd nem észrevéve a már várakozó többieket ment tovább. Annyi jó volt, hogy legalább láttam, így nem kellett keresni. A többiek úgy döntöttek, hogy ennyi elég volt, inkább mennek vissza, én meg nyilván mentem utána. Ha már így alakult, gondoltuk bejárjuk ezt az oldalt is, hátul a csákányosok emlékeink szerint nagyon jók. Felfele a Tschneckra azt néztem, hogy egész bizalomgerjesztő a pálya melletti hegyoldal. Így felérve, a 8a pályáról be is vágtam hamar. Az eleje jó volt, de egy komoly letörésben végződött, ahonnan már csak jobbra volt út. Aztán ott találtuk magunkat a három sor lavinafogónál. Nem volt más megoldás, mint a legfelső felett vízszintesen lépegetve áttraverzálni. Szerencsére utána már ki lehetett csúszni a pályára.
Elmentünk a rendszer végéig, és megint bejött, hogy a szélső csákányosok mindenhol jók. Meg kell mondanom, hogy pályasí régen esett ilyen jól.
Ebédünket a szokásos Branntweineralmban fogyasztottuk. Találtunk itt egy nagyon jó kaját, alul saláták, felül rántott hús.
Ebéd után egyedül maradván mentem két kört a Gipfelbahnon, egyszer bepróbálva a felvonó alatti részt is. Jó kompakt hó volt rajta. Végül az A1-en le. Közben megálltam fent a kis útnál, és úgy láttam, ha más nem is, ez a felső rész jó lesz talán holnap. De iparkodni kellett haza, mert még meg kellett csinálni a báránypörköltet kapros túros csuszával.
Másnap többségünk megint idejött. Lent esegetett az eső, de ez különösebben nem aggasztott, mert látszott, hogy ez fent inkább már hó. Az első körben egyedül készültem kipróbálni a szokásos helyünket, amikor a kabinos tetején rám köszönt néhány fókacsoportból ismert srác, akik persze ugyanoda készültek, mint én. Hívtak is, hogy tartsak velük, de nekem még össze kellett készülődnöm, nem akartam őket feltartani. (Igazából a lécemmel már egészen jól összeszoktam, de a pin-es kötéssel még nem annyira, sokszor elég sokat elmolyoltam, mire sikerült belelépnem.) Így egyedül mentem egy bemelegítő kört, viszonylag közel az A1-h, teljesen jó volt.
Miután végre összeverődtünk azt találtuk ki, hogy felmegyünk a Gipfelbahnon, és utána ki a pályán, ki a pálya mellett lejön, ott ahol tegnap és is mentem már egyet. Ebből viszont nem lett semmi, mert felérve szinte nulla látási viszonyok fogadtak, így nagy nehezen leegerésztünk az A1 tetején. A hídnál már kicsit jobbak lettek a viszonyok, így el is dőlt, hogy feljebb nem megyünk. Végül összeállt a freeride csapat. Zóra úgy döntött, hogy az apukájával marad, helyette jött a húga Miléna, így hármasban Balázzsal csaptunk bele. Nekem mindig nagy élmény, ha gyerekek jönnek velünk. Hihetetlen jó látni, ahogy összeszedetten, koncentráltan teszik a dolgukat. Nemegyszer láttam, hogy a pályán szinte unatkoznak, itt ennek nyoma sincs.
Aztán ebéd előtt, jött egy kör, ahol nekem minden összejött. Az első esés után a hátamra érkeztem, a lécek az égnek. OK, ez nem gond. Utána sikerült egy olyat esnem, hogy a lécem eltörte a teleszkópos botomat. Szerencsére jó fent, így helyben lehetett volna orvosolni, ha multi eszközöm, ott lett volna, de reggel kiraktam. Ezért a törött véget Balázs betűzte a zsákomba. Na, ez az antenna nemsokára beleakadt egy fába, így jött a harmadik. Majd a kiszállásnál beleakadtam egy fába, négy. Ráadásul a bal lábam meg is húzódott, igencsak fájdogált, érdekes módon nem a terhelésnél, hanem a mellézárásnál.
A nem túl korai ebéd után úgy gondoltuk, hogy mára ennyi volt, lecsúszunk és kész. Ahogy csorogtunk lefele, egészen kitisztult, és jött a kérdés, megyünk még egyet? Gondolkodás nélkül mondtam, hogy persze. (Szerencsére az előző kör végén a szervizpontnál sikerült a botomat megcsinálni.) Ketten Balázzsal vágtunk bele, és egy elképesztően jó kört hoztunk össze. Bementünk a felvonó alá, meg még azon is túl, és mindenhol jó volt. Sajnos közben négy óra lett, így még egy nem fért bele, de hiányérzetünk egy csöpp sem volt. Érdekes, a lábam sem fájt közben. Nem indult jól ez a nap, de végül úgy jöttünk el, hogy a bérlet minden centje megérte.
Ezzel három napos túrán véget ért, jövőre jövünk újra.

Február vége felé a közelben, Bad Kleinkirchheimben voltam egy hétvégét és mivel Katschberg nagyjából 50 perc autóútra volt, gondoltam, ide is elnézek, ha már a régióbérlet ide is érvényes volt.
Mivel csak egy napom volt itt, jól akartam megtervezni mindent, hogy a lehető legtöbb időt tölthessem a pályákon, ezért a P3-as parkolóban álltam meg és először a Tschanek oldalra mentem. A 3, 4, 5, 6, 7, 8as és a 9es piros pályák is nagyon jók voltak, ráadásul hétfő lévén néha teljesen egyedül voltam a pályákon délelőtt is. Mivel snowboardozom, ezért a távolabbi, 10es, 12es, 14es pályákat kihagytam, mert nem volt kedvem a tányéros meg csákányos felvonókhoz.
Dél körül mentem át az Aineck oldalra. Szerintem az A1es (vagy 27es) pálya az, amiért a emberiség a síelést feltalálta :)) Gyönyörű a kilátás, széles, mint egy los angelesi autópálya, jó hosszú is, vannak benne gyors és lassú szakaszok is, szóval mindent tud, amit én élvezek a síelésben.
A többi pálya ezen az oldalon szintén nagyon tetszett, túl sok emberrel itt sem találkoztam, szóval összességében soha rosszabb napot.
Még annyi, hogy a 11a, 21es, illetve a tschanek-i oldalon a 3as fekete pályák is szerintem abszolút bevállalhatók, egyáltalán nem nehezek, inkább mondanám őket pirosnak, úgyhogy, akit esetleg eltántorítana a fekete jelzés, az bátran menjen neki ezeknek is.

Január 13-14-15-én síeltünk Katschbergen gyönyörű időben. Mázlink volt a hóhelyzettel, érkezésünk előtti hétvégén havazott, és ez rá is fért a pályákra. Most nem csak a ratrakolt pályákon, de az erdőben is szép hó van, plusz az egész St. Margareten völgy is hófehér. Az A1 aljáig síelve ez a látvány sokat dobott az élményen.

Több mint 10 éve jártunk itt utoljára, azóta sok változás történt, elsősorban az Aineck oldalon, ahol a csúcsra gyors kabinos felvonókkal lehet feljutni a hegy mindkét oldaláról. A Tschaneck oldal felől Aineckre felhúzó 8 fős Almbahnt erre a szezonra avatták fel, ez a kabinos lift egy 40 éves, lassú háromszékest váltott fel, ami hatalmas változás a síterep életében. Mi minden nap mentünk vele legalább egyet, szupergyors, kényelmes, körpanorámás. A síléctartó a kabin belsejében van, ahogy ez a rövid videónkban látszik:
https://www.tiktok.com/@sielokhu/vi...deo/7595544883402755350

Félnaponta váltogattuk a hegyeket, hol Katschbergen (Tschaneck), hol Ainecken síeltünk, de nem tudnék olyan pályát mondani, ami nem tetszett. Jól kezelt, széles, izgalmas vonalvezetésűek a pályák, nekem tökéletes síélményt adott mind. A csákányosokon is róttunk pár kört a változatosság kedvéért, oda még kevesebben merészkedtek át, de az ülőlifteknél sem volt 1 percnél több sorállás. Egyedül a 2-es pályát kiszolgáló négyülős liftnél várakoztunk egyszer többet, ott a sok tanuló gyerek miatt a lift gyakran megállt és lett egy kis sor. Sok horvát volt a síterepen, egy ottani síiskola szervez ebben az időszakban egy óriás családi sítábort oktatással Katschbergen. Mesélték, hogy mindig ebben az időszakban jönnek, mert ez még előszezonnak számít.

Bár Katschbergen a piros pályák vannak többségben, gyerekes családoknak is vonzó a hely, van több tanulópálya, aranyos figurák, mesevilág, varázsszőnyeg, koripálya, játszótér, szánkópálya, stb..... Sok tanulócsoport volt most is a pályákon, főleg a lankásabb részeken.

Mivel a két hegy között egy országút halad, fölötte egy híd köti össze a sípályákat, amin szállítószalagra állva lehet kényelmesen átjutni. Az egyik irányba. Visszafelé az Aineck oldalról vagy botozni vagy sétálni kell egy kicsit felfelé, ami megemeli a pulzust, de emiatt nem panaszkodnék. Összességében szerencsés időben, szuper sínapjaink voltak.

Néhány fotó a hétvégéről:
https://sielok.hu/fotoalbum/katschb...erg-2026-januar/galeria/

Itt pedig egy rövid videó:
https://www.facebook.com/reel/25448...959424800520

Ma volt alkalmunk kipróbálni a Katschberg hágóról az Aineck csúcsára felvivő, új 8 személyes kabinos liftet. Csodás panorámát biztosít a padlóig tartó plexi, a síléceket pedig bent kell elhelyezni, az erre a célra kialakított lyukakban. Na, de mi van a boarddal? Szorongatni kell az utazás alatt, ráadásul úgy, hogy ne zavarja a szomszédot! A méretes freeride lécek is problémásak lehetnek... Éppen kifogtunk egy sportszerűtlen utitársat, aki beszúrta az első tartóba a léceit, bizony úgy nehézkes a helyek elfoglalása.
A lényeg viszont, hogy végre megoldották, hogy ne fagyoskodjunk a "kőkorszaki" székekben, a süvítő szélben lassan haladó liften! Amikor olvastam a fejlesztésről, bevallom, abban reménykedtem, hogy a hágó autóútja fölötti, átcsúszó híd áldatlan állapotát is felszámolják, és egy huszárvágással a túloldalról indítják az új liftet. Ezt nem tették meg, sőt, a szép régi kő/faépületet is felhasználták a térképzéshez. Fotóimon láthatjátok, hogy a kőfal belsőépítészeti elem lett, úgyis mondhatnám, az egyetlen szépség a sivár, de erős betonépítményben.
Tehát továbbra is botozunk, lökjük magunkat a hágó hídján át, és vissza, a deszkások meg jót sétálnak. Mi lehetne itt a célszerű megoldás?

Feb 19-23 között voltunk Katschbergen, ahova a sok piros pálya és a hosszú A1-es pálya miatt mentünk.
Szállásunk St. Michael-ben volt, az első két nap Katschberghöhén kezdtünk, a második két nap viszont az Aineck lábánál, St. Margarethen-ben. Nem csak hogy kuplungkímélőbb az odajutás, de a parkoló és a jegyvásárlás is gyorsabb.
Az idő meleg volt, a pályák kásásodtak, a hó az idei télen amúgy is kevés volt. A helyzethez képest azt kaptuk, amire vártunk, összességében jól síelhető, itt-ott jeges vagy kásás pályák délutánra.
A fekete3-as egy enyhébb fekete, a 11a viszont tud erős lenni. A kék pályák viszont különösen lankásak, kivéve a kék20, ami nálunk most egy kezeletlen erdei út volt, itt-ott jégpáncéllal, máshol föld foltokkal - és nem úgy tűnt, hogy le lenne zárva. Nem javaslom családoknak :)
A tschanek-i piros pályák szórakoztatóak, de rövidek - érdemes besíelni a hegyet.
Az katschbergöhe-i átjáró vicces, praktikus, de sokat kell botozni. a jó lendület a kajáldák előtti tömeg miatt gyakran nem segít.
Összességében szerintem gyakorlottabb sízőknek jó terep.

Aineck a mai szélviharos időben
Reggel reménykedtünk, hogy nemcsak a Silverjet 1, hanem felső párja, a 2 is működni fog, mert üresen járatták a kabinokat. Lentről láttuk, hogy cudar világ lehet odafönn, a Katschberggel összeköttetést bizosító Gipfelbahnt mára elfelejthetjük. Fél 10 körül azon szerencsések közé tartoztunk, akik az erősen meglassított Silverjet 2- vel, szélmentesen juthattunk az Aineck csúcs közelébe. Horror idő fogadott bennünket, cserébe a frissen esett mélyhó síélményét kaptuk végig az A I pályán, helyenként ratrakolva, csodálatos ruganyosságát azonban megőrizve. A széleken, ahova a szél folyamatosan nagy erővel szállított, magas hókupacokra futhattunk fel, dunyha puhaságba!

A következő körben sajnos arra értünk fel a középállomásra, hogy gyűjtik be a kabinokat. Milyen hasznos, hogy megtartották a jó öreg csákányos lifteket! A nap hátralevő részében ezekkel jutottunk szinte ugyanoda, mint ahova a Silverjet 2-vel. Amíg "felfelé síztünk" gyönyörködtünk a fenyves vastag hótakarójában, és freestyle technikát művelő sporttársaink teljesítményében a fák között. Bravúros mozgás, ritmusérzék, fantasztikus rugalmasság és persze bátorság jellemezte őket. Szerencsére, a látási viszonyok jók voltak, leszámítva az erős porhavas befújásokat.

Délutánra a szél telehordta a pályákat vörösfenyő ágakkal, tobozokkal. A zúzmókból összeállt labdacsok úgy kergetőztek a lejtőkön, mint nálunk az Ördögszekér... Különleges látvány volt! Léceinkkel kerülgettük a megtépázott erdő darabjait. Mit fognak tenni a ratrak vezetők? Bedarálják az ágakat? Éppen ezen tanakodtunk, és egy kanyarral lejjebb már láttuk is, ahogy az alkalmazottak kézi eszközökkel gyűjtötték össze a nagyobb gallyakat, hordták a motoros szán rakterébe. Valószínűleg, reggelre tökéletes pályák készülnek!

Szállásunkra érve megtudtuk, hogy jó döntést hoztunk a "Katschi" választásával, mert a szomszédos Grosseck-Speiereck délután már egyáltalán nem működött.

2023. január második felében síeltünk pár napot a Katschbergen (katschi.at). Rábafüzestől dél felől közelítve (Graz, Klagenfurt, Villach, Spittal) kb. 320 km. 70 km sípálya (1066 – 2220 méter magasságban), ebből 50 km piros, 10 km kék, 10 km fekete. Van bőven hókészítő eszköz (összesen 740 db, ebből 40 a klasszikus hóágyú) és saját víztároló, ill. forrásvíz a hógyártáshoz, emiatt hóbiztos.

Három kabinos lift áll rendelkezésre (SilverJet1, SilverJet2 és Aineck Gipfelbahn), ezek 8 személyesek; továbbá 2 db 6 személyes, 2 db 4 személyes, 1 db 3 személyes ülőlift (ezzel lehet visszamenni az Aineck 2220 méteres csúcsára, ha lesíeltünk a piros 11-es vagy a fekete 11a [Diretissima] pályán), 5 csákányos és 3 tányéros lift. A liftek 09:00-től 16:00-ig üzemelnek (pontosabban 16:00-ig lehet felszállni, 16:15-kor leállítják a lifteket, a pályákat 17:00-ig el kell hagyni).

Január 23-án erős havazás volt (már az előző napon is), ezért nem a B99-en mentünk (várható volt, hogy hólánc-használatot írnak elő [ezzel kapcsolatban egyébként az Asfinag honlapján lehet tájékozódni], ahogy már egy nappal korábban is, aminek a felszerelése plusz idő, és csak max. 50 km/órával szabad vele menni), hanem inkább előre kifizettük az útdíjat a Katschbergtunnelre (sajnos online csak egyben lehet a Tauerntunnellel, ez így 2023-ban 13,50 €; erről majd bővebben írok az „Ausztriai utazással kapcsolatos kérdések” topikban). A leghosszabb sípályát A1-gyel jelölik (a térképen a piros 21-es), ez közel 6 km (közben is vannak táblák, hogy még hány km van vissza).

Január 24-én is havazott, ezért csak egy fénykép készült a szoba ablakából (St. Margarethenben volt a szállásunk); a többi fotót január 25-én készítettem. Aznap akkora köd volt (érdekes módon főleg a hegycsúcson), hogy csak kb. 20 méterre lehetett ellátni, emiatt nem tudtunk átmenni a hegy túloldalára, illetve a Tschaneckre. Ettől függetlenül jót síeltünk a frissen hullott természetes hóban (kb. 40 cm), ami persze egy idő után már buckásodott, de az élvezetes volt, hogy hatalmas, széles pályákon lehetett siklani, majd leérve sorbanállás nélkül beszállni a kabinosba, aztán folytatni elölről…

A január 25. egyszerűen tökéletes volt: az előző napon lehullot havat szépen ratrakolták, reggelre már a kifagyott sávos szőnyegen kezdhettük a mókát. :) Ezen a napon sok osztrák is megjelent, jó nekik, hogy kiválaszthatják a legszebb napokat a síelésre, mert nem kell szállást foglalniuk, sok időt tölteni az utazással stb. A síterepről még annyit, hogy azon felül, hogy sok pálya van, szélesek is a pályák, emiatt jól eloszlik a tömeg, nem zavarják egymást az emberek, kevés a baleset. A tájékoztatás is nagyon jó, a hagyományos táblák mellett vannak digitális kijelzők is (ezek köd és havazás mellett is jobban láthatók).

A gyerekeknek a Katschi's Kinderwelt nyújt szórakozási lehetőséget. Az árak megfelelnek a szolgáltatás színvonalának (vannak ennél olcsóbb és drágább síterepek is Ausztriában): egy felnőtt napijegy ára valamivel 50 € felett van, a gyerekjegy 16 éves korig 27 €. A többnapos jegyek ára kissé függ attól is, hogy fő-, köztes vagy mellékszezonban vagyunk-e. A keycard vásárlásakor plusz 5 €-t felszámolnak, amit a kártya leadásakor visszakapunk.

Szerintem legalább egyszer érdemes ide ellátogatni, ugyan kicsit messze van, de ár-érték arányban mindenképpen korrekt.

Lungo bérlet második napja: Katschberg. A parkolóban nagyon kevés sítárs készülődik, főleg fiatalok. A gépházban alig lézengünk néhányan, a pályákon szinte egész nap tucatnyi ember síel. Szinte az az érzésünk, hogy ketten kergetőzünk a délelőtti próbálkozó napsütésben, később az erős szélben, végül a szállingózó hóesésben. Kitűnően kezelt pályák, és megfelelő hóminőség, hiszen mínusz 10 fok van.
A Gipfelbahnon figyelmeztet a kezelő, mert símaszkot viselek, nem ffp2-est. Megvárja, amíg kicserélem. A Stamperl pizzériában az asztalunktól 2 méterre távolodom el, egy brossúráért, a pincér elnézést kér, de visszakísér a helyemre a maszkomért. Szóval betartatják a meghozott szabályokat - mindnyájunk érdekében! Egyébként fenti műintézmény amellett, hogy kitűnő pizzaevő hely, egy sörfőzde, méghozzá Ausztria legmagasabban fekvő ilyen üzeme: 1670 méteren, a hágón vár mindenkit, aki megkóstolná a Katschberg forrás vizéből és osztrák komlóból, árpából erjesztett folyékony kenyeret! Sílécen nagyon könnyű tovacsúszni a bejárata előtt, ráadásul szűkületben kell "kisorolni", ami nem veszélytelen.
Liftzáráskor enyhe hóesésben hagyjuk el a mai kitűnő síélményünk helyszínét.

Katschbergi havas örömök ebben a különös szezonban.

Az idei december és január eleje délről szólt; egymást érték a nagyobbnál nagyobb havazások, amik tekintélyes hómennyiségeket hoztak a hegyekbe. A hófelhőkből északabbra is jutott, Lungau is szépen befehéredett.

Először január 4-én, majd utána szinte hetente 1-1 alkalommal ellátogattunk Katschbergre. A Karintia és Salzburg határán fekvő síterep, mint nagyszerű carving mekka és kellemes családi síterep vonult a köztudatba.
Freeride, pályán kívüli síelés?
Ez is lehetséges, ha nem is feltétlen a sípályák mellett, de attól kicsit eltávolodva a katschbergi vadon nagyszerű lehetőségeket rejt, ami a mélyhó szerelmeseinek arcára mosolyt csal.

A Tschaneck túloldala idillien behavazott ritkás fenyőerdőket, csillogó hómezőket kínál egészen a Pritz Hüttéig (vagy akár tovább), vissza egy erdészúton juthatunk a síterepre. A kalandvágyóbbak egészen a Mura felső völgyéig csúszhatnak megfelelő hóviszonyok esetén; ebben az esetben egy leparkolt második kocsi nagy előny.
A Pritz Hüttében forró italok társaságában lazíthatunk. Szemünk megakad a háttérben büszkén pózoló Kareck majd’ 2500 méter magas csúcsán.

Ide fel kell mennünk !
Január 9-én így is teszünk; először egy bemelegítő túra a Tschaneck közeli Absprungra (2288 m), majd innen lecsúszás a katlanba, ahol komoly mínuszok (-15 , feljebb -20 C) mellett felkerülnek a fókák.
Irány a Kareck (2481 m). Egy hosszú gerinctúra következik, amit a Kareck impozáns csúcskeresztje zár. A hegy a Magas-Tauern legkeletibb végvára. A kilátásgazdag csúcsról lélegzetelállító körpanorámában lehet részünk; nyugat fele a Magas-Tauern első háromezresei törnek a magasba, észak felé az Alacsony-, és Schladmingi-Tauern hegyei, a sasszeműek a háttérben a Dachsteinet is megpillanthatják. Délkeleti irányba a Nockberge szelíd lankái, míg dél felé a Karavanák sziklatömbje zárja a szemlegeltető panorámát.
Lesiklás a Kareck 40-45 fokos ÉK-i hegyoldalán; klasszikus helisí lejtő.

.. és mi a helyzet a sípályákon ? Aki ebben a nehéz időszakban osztrák síelésre adja a fejét, azok számára néhány hírmorzsa.
Katschberg hétköznap 9 órától 14 óráig üzemel, a tschanecki oldalon a hatüléses Tschaneckbahn és a négyüléses Königswiese. Az ainecki oldalon a Silverjet 1 és 2 kabinosok és az alsó tárcsás várja a síelőket, tehát a két hegy közt nincs fizikális összeköttetés, de a síbuszok óránként közlekednek. Az S1-es pálya St Michaelig hivatalosan zárva, de sízhető, igaz nem ratrakolt, azonban pályaszerűen ki van járva, a st michaeli Petersbründl csákányostól szép ratrakolt (utóbbi lift üzemel).

Míg Katschberg minden nap nyitva, addig Aineck Fanningberggel váltja egymást, tehát hétköznap egyik nap Aineck, másik nap Fanningberg tart nyitva.
Hétvégén 16 óráig üzemelnek a liftek, ekkor Katschbergen a Freiberglift csákányos és a Gamskogel hatüléses is szolgálatban, plusz a Falkensteinernél a tárcsás. A síterep Húsvétig szeretne nyitva tartani, ez a jelenlegi vendégszám mellet – ahogy a legtöbb osztrák síterepen – erősen veszteséges vállalkozás, az üres hotelek és még délután is ratraknyomos pályák látványa már-már szürrealisztikusan hat ezen a hó szempontjából egyébként nagyszerű télen.

A környékbeli síterepekhez viszonyítva Katschberg szinte minden nap privát síterep, míg az A10-es autópályán a szép hétvégi napokon Salzburgból autókaravánok haladnak Flachauba, addig legkésőbb a flachauwinlkli lejáratnál eltűnnek az autók és egyedül autózol a pályán.

A jelenleg hatályos rendelet szerint csak olyan hütték nyithatnak ki elvitelre, amik autóval közúton elérhetők. Katschbergen a Lärchenstadl (Königswiese teteje) és a Bacher (Tschaneckbahn mellett) tart nyitva. Lärchenstadl-t nyugodt szívvel ajánlom; kebab vagy Schnitzelburger pizzakenyérben (4,50, illetve 5 euró), Schweinebraten ropogós császárzsemlyében (3,50 euró), forraltbor; kb 3,5 dl (4 euró).

Képek:

150 cm hó: https://sielok.hu/fotoalbum/katschb...erg20210104/kep/1/

Síterep síelók nélkül: https://sielok.hu/fotoalbum/katschb...erg20210107/galeria/

Katschberg ahogy még nem láttad: https://sielok.hu/fotoalbum/katschb...erg20210109/galeria/

Halkan esik a hó: https://sielok.hu/fotoalbum/katschb...erg20210123/galeria/

Most jöttünk Katschbergből, ahol 4 napot voltunk! Amikor kiértünk vasárnap mindent hó borított, amikor ma eljöttünk csak a pályákon volt hó, 2000 méteren is esett az ESŐ!!!
Az éjjeli gyenge fagyban az előző napon megolvadt pályák glatt keményre fagytak, ezért pl. ma délelőtt a St. Margarethre levezető fekete pálya (amit ma nyitottak meg először)használhatatlan volt! A 4 napból egyszer lehetett átmenni a túloldalra a szél erőssége miatt! Sokszor volt köd a csúcs közeli pályákon is, így csak botorkálni lehetett De! Mégis tudtunk jókat síelni, mert alig voltak emberek a pályákon, az A1-es pálya, illetve a St. Margerithre levezető piros pálya végig nagyon jó volt! Az egy nap amikor át tudtunk menni a túloldalra, akkor a búrás lift mellett fekete pálya is pompás volt, illetve síelhető volt az ainecki fekete is (azon az egy napon amikor nyitva volt)! (egy nap pedig Grossecken voltunk, ahol a piros kabin melletti piros pálya Stani szavaival élve parádés volt; igaz a csúcsra menő búrás ülőlift mellett pálya jórészt ködben volt!

Összességében 5-ből egy gyenge 4-es osztályzatot tudnék adni a síelésre!

Két dolog hiányzott a hideg és a hó, ugyanakkor azt mondom, hogy Karácsony előtt érdemes síelni, mert az árak egész idényben a legolcsóbbak, tömeg az pedig nulla, a szálláskínálat pedig bőséges ilyenkor, bár tudom, hogy a mh-ekről elég nehéz ilyenkor elszabadulni!

Tegnap kinyitott ez a síterep is, mai állapotról számolok be:a novemberben leesett kb. 50cm hóra nagy műgonddal rápreparálták a gyártott havat, kemény és asztal simaságú pályákat készítettek a főliftekhez. Csákányosok közül több nem megy,lásd napi Bergfex jelentést. Nekünk nem hiányoztak, szezonkezdő napunkon örültünk, hogy felfelé pihenhettünk. Várakozás csak 11 órakor volt 5-10 perc, az Aineckbahn-on. Talán a Katschberghöhén lévő hotelek lakói ekkor jöttek elő... Sem előtte, sem utána nem volt tömeg.
Nos, a Direttissima-n néhány kör bemelegített bennünket: jöhet a várva-várt szezon!
(Lehet,hogy már tudjátok, azért idejegyzem, hogy két db bérletautomata is van a kasszák mellett.)

Egy örök kezdő szemével.
Márc. 21.-24. voltunk Lungau régióban.
1. nap Fanninberg,
2. nap. Grossek beszámoló ott.
3. nap. Katschberg-Ainek.
A síterepeket általában az én igényeimhez választjuk. Fontos a kék pályák aránya egy-egy döntésnél.
Több nap után, azért megjön a bátorság és ilyenkor már be szoktam vállalni olyan szakaszokat is ami első nap még "halálos szakadéknak" tűnik. Persze csak nekem.
Katschberget a 3. napon a már merészebb énem kedvéért választottuk.
A tavaszias idő miatt (nappal a pályákon is 15-19 fok) a pályák állapota látványosan és gyorsan változik. Reggel ratrakolt és kemény jeges pályák, 10 óra körül tökéletes körülmények, délre a tempósabb részek már buckásra síelve.
Mi a Katschbergi oldalon kezdtünk síelni. Végre egy beülős felvonó a tanpálya mellett!! A 2-es pályán kezdtem. Hosszú, széles nagyon jó lejtésű kezdő pálya, kényelmes feljutással. Az újoncoknak a 2a pálya is tökéletes.
Addig nézegettem a 3a-t hogy a csákányoson felmerészkedtem a felvonó feléig. Ott lecsatlakoztam és nekivágtam a reggel óta áhítattal nézett pályának. Imádtam. A következő felvonózással már a csákányos tetejére mentem. Ott rövid kitérő után, ami már nagyon latyakos volt, hosszabban vettem be a 3a-t.
Mivel a férjem már rég túllépett a kék pályákon, így ő bejárta Tschaneck minden piros pályáját. Szerinte a pályák jók lennének, normál télies viszonyok között, de így a tavasznak köszönhetően, a 20-30cm buckák miatt, már nem igazán lehet élvezni rajtuk a csúszást.
Így 2-kor átverekedtük magunkat az Ainekre vevő beülőshöz, és elindultunk felfedezni a túloldalt.
Az A1-es az egy álom. Sajnos mi rossz irányban csúsztunk le róla. A 25-ös pályát céloztuk meg. Hiba volt. Határozottan állítom, hogy nem kezdőknek való. Én még sosem csatoltam le a lécet, de itt legyőzött a hegy.
Így már nem merészkedtünk lejjebb és a 11-es kabinossal visszamentünk a csúcsra. A 11-es piroson csorogtunk le. Nekem ez is kissé kalandos volt. Mivel nagyon hosszú, és a hó minősége is elég cudar volt már a 30-40cm buckákkal, így kezdőként nagyon elfáradtam mire leértem. Ettől függetlenül ide is vissza kell még jönnöm, hogy az A1-en még tovább tudjak csúszni és legyőzzem az Aineki oldalt is.

A gyerek részére meghosszabbított tavaszi szünetet kihasználva március 27-28-án síeltünk itt. Az indíttatás a tavalyról megmaradt YodelYou kedvezményes jegyek lesíelése volt. Ami 2,5 Eur lefizetése ellenében gond nélkül meg is történt. Igaz ezt előre le kellett levelezni, mert a pénztárban igencsak a fejüket csóválták. Szerencsére be tudtuk mutatni az emílt.
Az időjárás nagyon változékony volt. Míg délutáni napsütésben értünk a már zöldelő, hómentes völgybe a szállásunkra, addig reggelre 5-6 cm hó takart be mindent. Ami aztán a délutáni napsütésben ismét el is olvadt. Míg lent borongósabb idő volt, addig a hegyen nagyon gyorsan és durván változott minden. Mindkét nap reggeli hóeséssel indultunk, aztán felhős, ködös, napsütéses idő. Ezt néha kisebb hóvihar, feltámadó széllel zavarta meg. De nap vége felé megint csodálatos napsütés. Volt olyan, hogy a kabinba besütő naptól leizzadtunk, aztán a csúcson kiszállva pár méteres látótávolságú köd vagy kisebb hóvihar fogadott. De ez is nagyon gyorsan változott.
A hó mennyiségére semmi panaszunk nem lehetett. Tetemes mennyiségű volt még a a hegy legaljában is, de a pályán kívül is. A síelést a lekezelt pályára hulló 6-7, illetve a Tschaneck felőli oldalon 10 cm-nél is több friss hó határozta meg. A nap elején, míg a nagyobb, népszerűbb lejtőkön össze nem túrták, nagyon jókat lehetett menni. 11 órát követően viszont kemény izom munka volt a frisshavas dombocskákon átvergődni. Inkább az Aineck-en voltunk. Egyszer mentem le délután a Tschaneck felé a 11-esen, tévedésből. Olyan volt, mintha félméteres szűzhavas síelést próbáltam volna az ST lécemmel. Ráadásul azon a részen napsütéssel egybekötött nagyon hideg szél fújt. Inkább pörögtünk a kabinosokkal. Mikor fent erős köd és hóvihar szerű állapotok voltak, akkor meg inkább besíeltük a St. Margarethen ülőszékes felvonója alatt lévő kék-piros-fekete pályákat. Ezen a részen jóval kevesebben voltak és sokáig nem is volt buckás.
Ha éppen nem volt a síiskolásoknak verseny, lehetett a pályák szélén elkülönített tűzött, időméréses műlesikló pályára is rámenni. Ha a Start-nál bedobtál 1 Eurt az indító dobozba, akkor leérkezve meg tudtad nézni a kijelzőn az idődet. Aztán egy szűk kapun ki lehetett menni, vissza a 21, 22-es pályára.
Délutánra viszont ezeknek az alja már erősen felpuhult, kezdett vizesedni, ezért befejezésül elmentünk az 5,5 km hosszú A1-re.

Idén január 17-tól 23-ig síeltünk a környéken. Obertauern volt a fő célunk, szállást a közeli Mariapfarrban foglaltunk. (Hotel Aloisa, amivel teljesen meg voltunk elégedve.) Öt éve nem hullott annyi hó, mint az érkezésünk előtt. Ennek okán a faluból Obertauernbe vezető út folyamatosan le volt zárva lavinaveszély miatt, így mi sem jutottunk át – kerülni másfél óra lett volna kocsival.
Így 2-2 napot síeltünk Fanningbergben, Aineck-Katschbergben és Großeck-Speierecken is. Bár a véletlen hozta így, elképesztő jól telt a hét – mindenképp visszatérünk!
Aineck méltatásakor nem lehet kihagyni az A1-t, ami csodálatos síélményt nyújt. Katschbergben pedig a szélső, 12-14-es pályák voltak a kedvenceink. Valószínűleg azért, mert csákányos felvonók vannak hozzájuk, de azokon gyakorlatilag senki nem síelt rajtunk kívül, pedig tökéletes állapotú, nagyon kellemes és széles piros pályák.

Képek Aineck sípályáiról, még március közepéről.
Gyönyörű napsütéses időnk volt. A St. Margarethen-i parkolóban álltunk le. Itt a Katschi Express gyűjtötte össze a vendégeket és szállította az egyáltalán nem messze lévő kasszához. A hőmérséklet a völgyben elérte a 10-12 fokot, ezért a legtöbbet a hegy közepén-tetején voltunk a 24 kék, 25 és 26 piros pályán. Jól lehetett pörögni a két kabinossal, Silverjet és Gipfelbahn. A csúcson délutánra már egyre erősebb szél fújt, de szerencsére nem volt vészes. A 29-30-as pályák is nagyon jók voltak. Lankás, széles, a 28-ba beérkezve egy letöréssel, szinte senki sem járt arrafelé. Napközben párszor megjártuk az A1-et is. Fantasztikus kilátás, szép erdei környezet és jó minőségű hó. Az aljában és a nyitottabb helyeken az erős napsütés hatására egy kicsit lazább hó volt, néhol buckásodott, de egyáltalán nem volt problémás.

Az itthoni plusz 20 fokban az átlagembernek tényleg furcsa lehet, hogy máshol még van hó, sőt akár havazhat is, de nem úgy a síelőnek. Szezonzárásunk 2. és 3. napján ezen az általam igen kedvelt terepen nyomultunk. Menetrendünk az alábbi volt. Újrakezdő bátyámmal k2 bemelegítés, p4 ráhangolódó gyakorlatok, p6 és p11 hosszú lendületek, p30 széles karcok és huppanók, A1 hosszú élménylesiklás.
Ez a terep fantasztikus, minden pályán mindig olyan érzésem van, hogy miért nem itt síeltem egész nap.
Ha mégis abszolút favoritot akarnék választani, akkor p11, mert hosszúságával, lendületével, éles kanyarjaival még egy ilyen amatőrnek is megadja az alpesi síelés hangulatát.

Ezt remélem bizonyítani ezekkel a videókkal:
Piros 11 kézből előre:
Piros 11 kézből hátra:

"Nem lesz elég hó", "minek visztek lécet", "már elolvadt minden hó" és sok más hasonló "szaktanács" ellenére nekivágtunk Katschbergnek, ami nagyon jó döntésnek bizonyult.

Csütörtök ellenére meglepően sokan lepték el a pályákat és néhány felvonónál volt egy kis sorban állás is. De nem hiába érkeztek ennyien, valószínleg más is tudta, hogy érdemes itt csúszni egy utolsót. A hó- és pályaminőséggel egész nap elégedettek voltunk, csak az alsóbb részeken (St. Margarethen felé) kásásodott a hó.

Szállásunk Millsattban, a Szabó család családias kis panziójában volt, ahonnan 25 perc alatt elértük Katschberghöhét: https://sielok.hu/szallas/oasis/

Beszéljenek inkább a fotók:

December 30-án töltöttünk el egy napot itt, az előttem említett YodelYou-s kezdvezményes jegyeknek köszönhetően.

Korábban már 3 éve voltam itt, viszont akkor az időjárásnak "köszönhetően" csak az Aineck-i oldalt síeltük. Most a hágónál kezdtünk. Nagy parkoló hosszanti irányban, szerencsére "kisvasúttal" Szikrázó napsütéssel és kemény már más jeges pályákkal találkoztunk. A Tschaneki oldalon a két szélső csákányos nem ment (azóta ez változott már), a legjobb pálya a 7-8as volt a hóminőségre, pálya tekintetében pedig a fekete 3-as. Karácsonyi szezonhoz illően voltak azért kisebb sorok főleg a Tschanek liftnél. Délben elindultunk a másik oldalra, kicsit tartottam az Aineck-i lifttől, de szerencsére szép idő volt és egész gyorsan fel is értünk. Azért hóviharban nem üldögélnék rajta szívesen. Ennek örömére gyorsan le is csúsztunk a piros 11-esen, ami egy szuper kanyargós panorámapálya, a mellette lévő fekete változaton szinte semmi hó nem volt a szél lefújta az egész hegytetőt.

Ezért az Aineck-i oldal tetején lényegében csak a jég maradt, szerencsére lejjeb már nem így elindultunk az A1-en, ami továbbra is a legjobb pálya szerintem. Ahogy 3 éve most is is a lenti kettes csettegő a hatalmas hiányossága az oldalnak. Itt hatalmas sorok alakultak ki, kár érte, pedig a fekete 21-es volt a legjobb minőségű az egész terepen. Fél füllel elkaptam egy beszélgetést, miszerint jövőre lecserélik és Silverjet I néven fog futni, legyen igazuk. Ezért a legtöbbet a 24-25-ösön pörögtünk a gyors kabinosnak köszönhetően.

Szerencsére azóta már esett hó itt is, mégha nem is hatalmas mennyiség.

A jól sikerült tavalyi síelésünk miatt idén január 16-21. között ismét a Lungau régiót céloztuk meg. Tavaly a négy elérhető terep (Lungo bérlet) közül csak Fanningbergen és Obertauernben jártunk. Idén besíeltük a további kettőt is. Végig kemény mínuszok, néha szél -általában csak a tetőn-, néha havazás, de legtöbbször azért napsütéses hideg. Múlt hétfőn és szerdán jártunk a terepen. Első nap St. Margarethen felől közelítettük meg a terepet. Bár nem volt tömeg a parkolóban, egy kisvonat gyűjtötte össze a síelni vágyókat és szállította a kb. 50-100 méterre lévő lifthez... Az alsó öreg két üléses lift (14) hosszan, viszont lassan repített fel a hegyre, főszezonban mi lehet itt... Ellenben a mellette lejövő piros 22-es pálya nekünk nagyon bejött. Felmentün a csúcsra majd át a Tschaneck oldalra a piros 11-en, na ez is nagyon bejött, mind a pálya, mind a panoráma. Itt gyakorlatilag a húzós liftek pályáitól eltekintve bejártunk mindent. A szélső 3-as fekete, szerintem inkább piros, na jó a teteje meredeken indul, de roppant széles és annak ellenére hogy nem egy bonyolult vonalvezetésű pálya (egyenes), a domborzata miatt igen változatos tud lenni. Vissza felé igencsak odafagytunk az Aineckbahn üléséhez, de az A1 mindenért kárpótolt. Zseniális. Én inkább kéknek éreztem, a vége előtti hosszú letörés kivételével. Másodszorra Katschberghöhén parkoltunk és innen indítottuk a síelést. Itt van egy nagyon kezdőbarát kék pálya beülős lifttel, szerintem sokkal jobb tanulni, mint a túloldalon. Szintén megjártuk az A1-et ami most ágyúzott, de szét nem túrt hókupacokkal volt nehezítve. Visszafelé olyan szél volt a tetőn, hogy a piros 11-en gyakorlatilag nem tudtam lefelé elindulni, csak golyó pózban "gyökkettővel", de szerencsére pár száz méter után már nem zavart szél. Katschberg-Aineck egyértelműen bekerült a kedvenceim közé. Mi nagyon megszerettük ezt a régiót: közel van, 250 km pálya, megfizethető.
Fotók:
https://sielok.hu/fotoalbum/katschb...erg-aineck-2016-januar/ke...