Élménybeszámolók

Aineck a mai szélviharos időben
Reggel reménykedtünk, hogy nemcsak a Silverjet 1, hanem felső párja, a 2 is működni fog, mert üresen járatták a kabinokat. Lentről láttuk, hogy cudar világ lehet odafönn, a Katschberggel összeköttetést bizosító Gipfelbahnt mára elfelejthetjük. Fél 10 körül azon szerencsések közé tartoztunk, akik az erősen meglassított Silverjet 2- vel, szélmentesen juthattunk az Aineck csúcs közelébe. Horror idő fogadott bennünket, cserébe a frissen esett mélyhó síélményét kaptuk végig az A I pályán, helyenként ratrakolva, csodálatos ruganyosságát azonban megőrizve. A széleken, ahova a szél folyamatosan nagy erővel szállított, magas hókupacokra futhattunk fel, dunyha puhaságba!
A következő körben sajnos arra értünk fel a középállomásra, hogy gyűjtik be a kabinokat. Milyen hasznos, hogy megtartották a jó öreg csákányos lifteket! A nap hátralevő részében ezekkel jutottunk szinte ugyanoda, mint ahova a Silverjet 2-vel. Amíg "felfelé síztünk" gyönyörködtünk a fenyves vastag hótakarójában, és freestyle technikát művelő sporttársaink teljesítményében a fák között. Bravúros mozgás, ritmusérzék, fantasztikus rugalmasság és persze bátorság jellemezte őket. Szerencsére, a látási viszonyok jók voltak, leszámítva az erős porhavas befújásokat. Délutánra a szél telehordta a pályákat vörösfenyő ágakkal, tobozokkal. A zúzmókból összeállt labdacsok úgy kergetőztek a lejtőkön, mint nálunk az Ördögszekér... Különleges látvány volt! Léceinkkel kerülgettük a megtépázott erdő darabjait. Mit fognak tenni a ratrak vezetők? Bedarálják az ágakat? Éppen ezen tanakodtunk, és egy kanyarral lejjebb már láttuk is, ahogy az alkalmazottak kézi eszközökkel gyűjtötték össze a nagyobb gallyakat, hordták a motoros szán rakterébe. Valószínűleg, reggelre tökéletes pályák készülnek!
Szállásunkra érve megtudtuk, hogy jó döntést hoztunk a "Katschi" választásával, mert a szomszédos Grosseck-Speiereck délután már egyáltalán nem működött.

2023. január második felében síeltünk pár napot a Katschbergen (katschi.at). Rábafüzestől dél felől közelítve (Graz, Klagenfurt, Villach, Spittal) kb. 320 km. 70 km sípálya (1066 – 2220 méter magasságban), ebből 50 km piros, 10 km kék, 10 km fekete. Van bőven hókészítő eszköz (összesen 740 db, ebből 40 a klasszikus hóágyú) és saját víztároló, ill. forrásvíz a hógyártáshoz, emiatt hóbiztos. Három kabinos lift áll rendelkezésre (SilverJet1, SilverJet2 és Aineck Gipfelbahn), ezek 8 személyesek; továbbá 2 db 6 személyes, 2 db 4 személyes, 1 db 3 személyes ülőlift (ezzel lehet visszamenni az Aineck 2220 méteres csúcsára, ha lesíeltünk a piros 11-es vagy a fekete 11a [Diretissima] pályán), 5 csákányos és 3 tányéros lift. A liftek 09:00-től 16:00-ig üzemelnek (pontosabban 16:00-ig lehet felszállni, 16:15-kor leállítják a lifteket, a pályákat 17:00-ig el kell hagyni). Január 23-án erős havazás volt (már az előző napon is), ezért nem a B99-en mentünk (várható volt, hogy hólánc-használatot írnak elő [ezzel kapcsolatban egyébként az Asfinag honlapján lehet tájékozódni], ahogy már egy nappal korábban is, aminek a felszerelése plusz idő, és csak max. 50 km/órával szabad vele menni), hanem inkább előre kifizettük az útdíjat a Katschbergtunnelre (sajnos online csak egyben lehet a Tauerntunnellel, ez így 2023-ban 13,50 €; erről majd bővebben írok az „Ausztriai utazással kapcsolatos kérdések” topikban). A leghosszabb sípályát A1-gyel jelölik (a térképen a piros 21-es), ez közel 6 km (közben is vannak táblák, hogy még hány km van vissza). Január 24-én is havazott, ezért csak egy fénykép készült a szoba ablakából (St. Margarethenben volt a szállásunk); a többi fotót január 25-én készítettem. Aznap akkora köd volt (érdekes módon főleg a hegycsúcson), hogy csak kb. 20 méterre lehetett ellátni, emiatt nem tudtunk átmenni a hegy túloldalára, illetve a Tschaneckre. Ettől függetlenül jót síeltünk a frissen hullott természetes hóban (kb. 40 cm), ami persze egy idő után már buckásodott, de az élvezetes volt, hogy hatalmas, széles pályákon lehetett siklani, majd leérve sorbanállás nélkül beszállni a kabinosba, aztán folytatni elölről… A január 25. egyszerűen tökéletes volt: az előző napon lehullot havat szépen ratrakolták, reggelre már a kifagyott sávos szőnyegen kezdhettük a mókát. :) Ezen a napon sok osztrák is megjelent, jó nekik, hogy kiválaszthatják a legszebb napokat a síelésre, mert nem kell szállást foglalniuk, sok időt tölteni az utazással stb. A síterepről még annyit, hogy azon felül, hogy sok pálya van, szélesek is a pályák, emiatt jól eloszlik a tömeg, nem zavarják egymást az emberek, kevés a baleset. A tájékoztatás is nagyon jó, a hagyományos táblák mellett vannak digitális kijelzők is (ezek köd és havazás mellett is jobban láthatók). A gyerekeknek a Katschi's Kinderwelt nyújt szórakozási lehetőséget. Az árak megfelelnek a szolgáltatás színvonalának (vannak ennél olcsóbb és drágább síterepek is Ausztriában): egy felnőtt napijegy ára valamivel 50 € felett van, a gyerekjegy 16 éves korig 27 €. A többnapos jegyek ára kissé függ attól is, hogy fő-, köztes vagy mellékszezonban vagyunk-e. A keycard vásárlásakor plusz 5 €-t felszámolnak, amit a kártya leadásakor visszakapunk. Szerintem legalább egyszer érdemes ide ellátogatni, ugyan kicsit messze van, de ár-érték arányban mindenképpen korrekt.

Lungo bérlet második napja: Katschberg. A parkolóban nagyon kevés sítárs készülődik, főleg fiatalok. A gépházban alig lézengünk néhányan, a pályákon szinte egész nap tucatnyi ember síel. Szinte az az érzésünk, hogy ketten kergetőzünk a délelőtti próbálkozó napsütésben, később az erős szélben, végül a szállingózó hóesésben. Kitűnően kezelt pályák, és megfelelő hóminőség, hiszen mínusz 10 fok van.
A Gipfelbahnon figyelmeztet a kezelő, mert símaszkot viselek, nem ffp2-est. Megvárja, amíg kicserélem. A Stamperl pizzériában az asztalunktól 2 méterre távolodom el, egy brossúráért, a pincér elnézést kér, de visszakísér a helyemre a maszkomért. Szóval betartatják a meghozott szabályokat - mindnyájunk érdekében! Egyébként fenti műintézmény amellett, hogy kitűnő pizzaevő hely, egy sörfőzde, méghozzá Ausztria legmagasabban fekvő ilyen üzeme: 1670 méteren, a hágón vár mindenkit, aki megkóstolná a Katschberg forrás vizéből és osztrák komlóból, árpából erjesztett folyékony kenyeret! Sílécen nagyon könnyű tovacsúszni a bejárata előtt, ráadásul szűkületben kell "kisorolni", ami nem veszélytelen.
Liftzáráskor enyhe hóesésben hagyjuk el a mai kitűnő síélményünk helyszínét.

Katschbergi havas örömök ebben a különös szezonban.

Az idei december és január eleje délről szólt; egymást érték a nagyobbnál nagyobb havazások, amik tekintélyes hómennyiségeket hoztak a hegyekbe. A hófelhőkből északabbra is jutott, Lungau is szépen befehéredett.

Először január 4-én, majd utána szinte hetente 1-1 alkalommal ellátogattunk Katschbergre. A Karintia és Salzburg határán fekvő síterep, mint nagyszerű carving mekka és kellemes családi síterep vonult a köztudatba.
Freeride, pályán kívüli síelés?
Ez is lehetséges, ha nem is feltétlen a sípályák mellett, de attól kicsit eltávolodva a katschbergi vadon nagyszerű lehetőségeket rejt, ami a mélyhó szerelmeseinek arcára mosolyt csal.

A Tschaneck túloldala idillien behavazott ritkás fenyőerdőket, csillogó hómezőket kínál egészen a Pritz Hüttéig (vagy akár tovább), vissza egy erdészúton juthatunk a síterepre. A kalandvágyóbbak egészen a Mura felső völgyéig csúszhatnak megfelelő hóviszonyok esetén; ebben az esetben egy leparkolt második kocsi nagy előny.
A Pritz Hüttében forró italok társaságában lazíthatunk. Szemünk megakad a háttérben büszkén pózoló Kareck majd’ 2500 méter magas csúcsán.

Ide fel kell mennünk !
Január 9-én így is teszünk; először egy bemelegítő túra a Tschaneck közeli Absprungra (2288 m), majd innen lecsúszás a katlanba, ahol komoly mínuszok (-15 , feljebb -20 C) mellett felkerülnek a fókák.
Irány a Kareck (2481 m). Egy hosszú gerinctúra következik, amit a Kareck impozáns csúcskeresztje zár. A hegy a Magas-Tauern legkeletibb végvára. A kilátásgazdag csúcsról lélegzetelállító körpanorámában lehet részünk; nyugat fele a Magas-Tauern első háromezresei törnek a magasba, észak felé az Alacsony-, és Schladmingi-Tauern hegyei, a sasszeműek a háttérben a Dachsteinet is megpillanthatják. Délkeleti irányba a Nockberge szelíd lankái, míg dél felé a Karavanák sziklatömbje zárja a szemlegeltető panorámát.
Lesiklás a Kareck 40-45 fokos ÉK-i hegyoldalán; klasszikus helisí lejtő.

.. és mi a helyzet a sípályákon ? Aki ebben a nehéz időszakban osztrák síelésre adja a fejét, azok számára néhány hírmorzsa.
Katschberg hétköznap 9 órától 14 óráig üzemel, a tschanecki oldalon a hatüléses Tschaneckbahn és a négyüléses Königswiese. Az ainecki oldalon a Silverjet 1 és 2 kabinosok és az alsó tárcsás várja a síelőket, tehát a két hegy közt nincs fizikális összeköttetés, de a síbuszok óránként közlekednek. Az S1-es pálya St Michaelig hivatalosan zárva, de sízhető, igaz nem ratrakolt, azonban pályaszerűen ki van járva, a st michaeli Petersbründl csákányostól szép ratrakolt (utóbbi lift üzemel).

Míg Katschberg minden nap nyitva, addig Aineck Fanningberggel váltja egymást, tehát hétköznap egyik nap Aineck, másik nap Fanningberg tart nyitva.
Hétvégén 16 óráig üzemelnek a liftek, ekkor Katschbergen a Freiberglift csákányos és a Gamskogel hatüléses is szolgálatban, plusz a Falkensteinernél a tárcsás. A síterep Húsvétig szeretne nyitva tartani, ez a jelenlegi vendégszám mellet – ahogy a legtöbb osztrák síterepen – erősen veszteséges vállalkozás, az üres hotelek és még délután is ratraknyomos pályák látványa már-már szürrealisztikusan hat ezen a hó szempontjából egyébként nagyszerű télen.

A környékbeli síterepekhez viszonyítva Katschberg szinte minden nap privát síterep, míg az A10-es autópályán a szép hétvégi napokon Salzburgból autókaravánok haladnak Flachauba, addig legkésőbb a flachauwinlkli lejáratnál eltűnnek az autók és egyedül autózol a pályán.

A jelenleg hatályos rendelet szerint csak olyan hütték nyithatnak ki elvitelre, amik autóval közúton elérhetők. Katschbergen a Lärchenstadl (Königswiese teteje) és a Bacher (Tschaneckbahn mellett) tart nyitva. Lärchenstadl-t nyugodt szívvel ajánlom; kebab vagy Schnitzelburger pizzakenyérben (4,50, illetve 5 euró), Schweinebraten ropogós császárzsemlyében (3,50 euró), forraltbor; kb 3,5 dl (4 euró).

Képek:

150 cm hó: https://sielok.hu/fotoalbum/katschb...erg20210104/kep/1/

Síterep síelók nélkül: https://sielok.hu/fotoalbum/katschb...erg20210107/galeria/

Katschberg ahogy még nem láttad: https://sielok.hu/fotoalbum/katschb...erg20210109/galeria/

Halkan esik a hó: https://sielok.hu/fotoalbum/katschb...erg20210123/galeria/

Most jöttünk Katschbergből, ahol 4 napot voltunk! Amikor kiértünk vasárnap mindent hó borított, amikor ma eljöttünk csak a pályákon volt hó, 2000 méteren is esett az ESŐ!!!
Az éjjeli gyenge fagyban az előző napon megolvadt pályák glatt keményre fagytak, ezért pl. ma délelőtt a St. Margarethre levezető fekete pálya (amit ma nyitottak meg először)használhatatlan volt! A 4 napból egyszer lehetett átmenni a túloldalra a szél erőssége miatt! Sokszor volt köd a csúcs közeli pályákon is, így csak botorkálni lehetett De! Mégis tudtunk jókat síelni, mert alig voltak emberek a pályákon, az A1-es pálya, illetve a St. Margerithre levezető piros pálya végig nagyon jó volt! Az egy nap amikor át tudtunk menni a túloldalra, akkor a búrás lift mellett fekete pálya is pompás volt, illetve síelhető volt az ainecki fekete is (azon az egy napon amikor nyitva volt)! (egy nap pedig Grossecken voltunk, ahol a piros kabin melletti piros pálya Stani szavaival élve parádés volt; igaz a csúcsra menő búrás ülőlift mellett pálya jórészt ködben volt!

Összességében 5-ből egy gyenge 4-es osztályzatot tudnék adni a síelésre!

Két dolog hiányzott a hideg és a hó, ugyanakkor azt mondom, hogy Karácsony előtt érdemes síelni, mert az árak egész idényben a legolcsóbbak, tömeg az pedig nulla, a szálláskínálat pedig bőséges ilyenkor, bár tudom, hogy a mh-ekről elég nehéz ilyenkor elszabadulni!

Tegnap kinyitott ez a síterep is, mai állapotról számolok be:a novemberben leesett kb. 50cm hóra nagy műgonddal rápreparálták a gyártott havat, kemény és asztal simaságú pályákat készítettek a főliftekhez. Csákányosok közül több nem megy,lásd napi Bergfex jelentést. Nekünk nem hiányoztak, szezonkezdő napunkon örültünk, hogy felfelé pihenhettünk. Várakozás csak 11 órakor volt 5-10 perc, az Aineckbahn-on. Talán a Katschberghöhén lévő hotelek lakói ekkor jöttek elő... Sem előtte, sem utána nem volt tömeg.
Nos, a Direttissima-n néhány kör bemelegített bennünket: jöhet a várva-várt szezon!
(Lehet,hogy már tudjátok, azért idejegyzem, hogy két db bérletautomata is van a kasszák mellett.)

Egy örök kezdő szemével.
Márc. 21.-24. voltunk Lungau régióban.
1. nap Fanninberg,
2. nap. Grossek beszámoló ott.
3. nap. Katschberg-Ainek.
A síterepeket általában az én igényeimhez választjuk. Fontos a kék pályák aránya egy-egy döntésnél.
Több nap után, azért megjön a bátorság és ilyenkor már be szoktam vállalni olyan szakaszokat is ami első nap még "halálos szakadéknak" tűnik. Persze csak nekem.
Katschberget a 3. napon a már merészebb énem kedvéért választottuk.
A tavaszias idő miatt (nappal a pályákon is 15-19 fok) a pályák állapota látványosan és gyorsan változik. Reggel ratrakolt és kemény jeges pályák, 10 óra körül tökéletes körülmények, délre a tempósabb részek már buckásra síelve.
Mi a Katschbergi oldalon kezdtünk síelni. Végre egy beülős felvonó a tanpálya mellett!! A 2-es pályán kezdtem. Hosszú, széles nagyon jó lejtésű kezdő pálya, kényelmes feljutással. Az újoncoknak a 2a pálya is tökéletes.
Addig nézegettem a 3a-t hogy a csákányoson felmerészkedtem a felvonó feléig. Ott lecsatlakoztam és nekivágtam a reggel óta áhítattal nézett pályának. Imádtam. A következő felvonózással már a csákányos tetejére mentem. Ott rövid kitérő után, ami már nagyon latyakos volt, hosszabban vettem be a 3a-t.
Mivel a férjem már rég túllépett a kék pályákon, így ő bejárta Tschaneck minden piros pályáját. Szerinte a pályák jók lennének, normál télies viszonyok között, de így a tavasznak köszönhetően, a 20-30cm buckák miatt, már nem igazán lehet élvezni rajtuk a csúszást.
Így 2-kor átverekedtük magunkat az Ainekre vevő beülőshöz, és elindultunk felfedezni a túloldalt.
Az A1-es az egy álom. Sajnos mi rossz irányban csúsztunk le róla. A 25-ös pályát céloztuk meg. Hiba volt. Határozottan állítom, hogy nem kezdőknek való. Én még sosem csatoltam le a lécet, de itt legyőzött a hegy.
Így már nem merészkedtünk lejjebb és a 11-es kabinossal visszamentünk a csúcsra. A 11-es piroson csorogtunk le. Nekem ez is kissé kalandos volt. Mivel nagyon hosszú, és a hó minősége is elég cudar volt már a 30-40cm buckákkal, így kezdőként nagyon elfáradtam mire leértem. Ettől függetlenül ide is vissza kell még jönnöm, hogy az A1-en még tovább tudjak csúszni és legyőzzem az Aineki oldalt is.

A gyerek részére meghosszabbított tavaszi szünetet kihasználva március 27-28-án síeltünk itt. Az indíttatás a tavalyról megmaradt YodelYou kedvezményes jegyek lesíelése volt. Ami 2,5 Eur lefizetése ellenében gond nélkül meg is történt. Igaz ezt előre le kellett levelezni, mert a pénztárban igencsak a fejüket csóválták. Szerencsére be tudtuk mutatni az emílt.
Az időjárás nagyon változékony volt. Míg délutáni napsütésben értünk a már zöldelő, hómentes völgybe a szállásunkra, addig reggelre 5-6 cm hó takart be mindent. Ami aztán a délutáni napsütésben ismét el is olvadt. Míg lent borongósabb idő volt, addig a hegyen nagyon gyorsan és durván változott minden. Mindkét nap reggeli hóeséssel indultunk, aztán felhős, ködös, napsütéses idő. Ezt néha kisebb hóvihar, feltámadó széllel zavarta meg. De nap vége felé megint csodálatos napsütés. Volt olyan, hogy a kabinba besütő naptól leizzadtunk, aztán a csúcson kiszállva pár méteres látótávolságú köd vagy kisebb hóvihar fogadott. De ez is nagyon gyorsan változott.
A hó mennyiségére semmi panaszunk nem lehetett. Tetemes mennyiségű volt még a a hegy legaljában is, de a pályán kívül is. A síelést a lekezelt pályára hulló 6-7, illetve a Tschaneck felőli oldalon 10 cm-nél is több friss hó határozta meg. A nap elején, míg a nagyobb, népszerűbb lejtőkön össze nem túrták, nagyon jókat lehetett menni. 11 órát követően viszont kemény izom munka volt a frisshavas dombocskákon átvergődni. Inkább az Aineck-en voltunk. Egyszer mentem le délután a Tschaneck felé a 11-esen, tévedésből. Olyan volt, mintha félméteres szűzhavas síelést próbáltam volna az ST lécemmel. Ráadásul azon a részen napsütéssel egybekötött nagyon hideg szél fújt. Inkább pörögtünk a kabinosokkal. Mikor fent erős köd és hóvihar szerű állapotok voltak, akkor meg inkább besíeltük a St. Margarethen ülőszékes felvonója alatt lévő kék-piros-fekete pályákat. Ezen a részen jóval kevesebben voltak és sokáig nem is volt buckás.
Ha éppen nem volt a síiskolásoknak verseny, lehetett a pályák szélén elkülönített tűzött, időméréses műlesikló pályára is rámenni. Ha a Start-nál bedobtál 1 Eurt az indító dobozba, akkor leérkezve meg tudtad nézni a kijelzőn az idődet. Aztán egy szűk kapun ki lehetett menni, vissza a 21, 22-es pályára.
Délutánra viszont ezeknek az alja már erősen felpuhult, kezdett vizesedni, ezért befejezésül elmentünk az 5,5 km hosszú A1-re.

Idén január 17-tól 23-ig síeltünk a környéken. Obertauern volt a fő célunk, szállást a közeli Mariapfarrban foglaltunk. (Hotel Aloisa, amivel teljesen meg voltunk elégedve.) Öt éve nem hullott annyi hó, mint az érkezésünk előtt. Ennek okán a faluból Obertauernbe vezető út folyamatosan le volt zárva lavinaveszély miatt, így mi sem jutottunk át – kerülni másfél óra lett volna kocsival.
Így 2-2 napot síeltünk Fanningbergben, Aineck-Katschbergben és Großeck-Speierecken is. Bár a véletlen hozta így, elképesztő jól telt a hét – mindenképp visszatérünk!
Aineck méltatásakor nem lehet kihagyni az A1-t, ami csodálatos síélményt nyújt. Katschbergben pedig a szélső, 12-14-es pályák voltak a kedvenceink. Valószínűleg azért, mert csákányos felvonók vannak hozzájuk, de azokon gyakorlatilag senki nem síelt rajtunk kívül, pedig tökéletes állapotú, nagyon kellemes és széles piros pályák.

Képek Aineck sípályáiról, még március közepéről.
Gyönyörű napsütéses időnk volt. A St. Margarethen-i parkolóban álltunk le. Itt a Katschi Express gyűjtötte össze a vendégeket és szállította az egyáltalán nem messze lévő kasszához. A hőmérséklet a völgyben elérte a 10-12 fokot, ezért a legtöbbet a hegy közepén-tetején voltunk a 24 kék, 25 és 26 piros pályán. Jól lehetett pörögni a két kabinossal, Silverjet és Gipfelbahn. A csúcson délutánra már egyre erősebb szél fújt, de szerencsére nem volt vészes. A 29-30-as pályák is nagyon jók voltak. Lankás, széles, a 28-ba beérkezve egy letöréssel, szinte senki sem járt arrafelé. Napközben párszor megjártuk az A1-et is. Fantasztikus kilátás, szép erdei környezet és jó minőségű hó. Az aljában és a nyitottabb helyeken az erős napsütés hatására egy kicsit lazább hó volt, néhol buckásodott, de egyáltalán nem volt problémás.

Az itthoni plusz 20 fokban az átlagembernek tényleg furcsa lehet, hogy máshol még van hó, sőt akár havazhat is, de nem úgy a síelőnek. Szezonzárásunk 2. és 3. napján ezen az általam igen kedvelt terepen nyomultunk. Menetrendünk az alábbi volt. Újrakezdő bátyámmal k2 bemelegítés, p4 ráhangolódó gyakorlatok, p6 és p11 hosszú lendületek, p30 széles karcok és huppanók, A1 hosszú élménylesiklás.
Ez a terep fantasztikus, minden pályán mindig olyan érzésem van, hogy miért nem itt síeltem egész nap.
Ha mégis abszolút favoritot akarnék választani, akkor p11, mert hosszúságával, lendületével, éles kanyarjaival még egy ilyen amatőrnek is megadja az alpesi síelés hangulatát.

Ezt remélem bizonyítani ezekkel a videókkal:
Piros 11 kézből előre:
Piros 11 kézből hátra:

"Nem lesz elég hó", "minek visztek lécet", "már elolvadt minden hó" és sok más hasonló "szaktanács" ellenére nekivágtunk Katschbergnek, ami nagyon jó döntésnek bizonyult.

Csütörtök ellenére meglepően sokan lepték el a pályákat és néhány felvonónál volt egy kis sorban állás is. De nem hiába érkeztek ennyien, valószínleg más is tudta, hogy érdemes itt csúszni egy utolsót. A hó- és pályaminőséggel egész nap elégedettek voltunk, csak az alsóbb részeken (St. Margarethen felé) kásásodott a hó.

Szállásunk Millsattban, a Szabó család családias kis panziójában volt, ahonnan 25 perc alatt elértük Katschberghöhét: https://sielok.hu/szallas/oasis/

Beszéljenek inkább a fotók:

December 30-án töltöttünk el egy napot itt, az előttem említett YodelYou-s kezdvezményes jegyeknek köszönhetően.

Korábban már 3 éve voltam itt, viszont akkor az időjárásnak "köszönhetően" csak az Aineck-i oldalt síeltük. Most a hágónál kezdtünk. Nagy parkoló hosszanti irányban, szerencsére "kisvasúttal" Szikrázó napsütéssel és kemény már más jeges pályákkal találkoztunk. A Tschaneki oldalon a két szélső csákányos nem ment (azóta ez változott már), a legjobb pálya a 7-8as volt a hóminőségre, pálya tekintetében pedig a fekete 3-as. Karácsonyi szezonhoz illően voltak azért kisebb sorok főleg a Tschanek liftnél. Délben elindultunk a másik oldalra, kicsit tartottam az Aineck-i lifttől, de szerencsére szép idő volt és egész gyorsan fel is értünk. Azért hóviharban nem üldögélnék rajta szívesen. Ennek örömére gyorsan le is csúsztunk a piros 11-esen, ami egy szuper kanyargós panorámapálya, a mellette lévő fekete változaton szinte semmi hó nem volt a szél lefújta az egész hegytetőt.

Ezért az Aineck-i oldal tetején lényegében csak a jég maradt, szerencsére lejjeb már nem így elindultunk az A1-en, ami továbbra is a legjobb pálya szerintem. Ahogy 3 éve most is is a lenti kettes csettegő a hatalmas hiányossága az oldalnak. Itt hatalmas sorok alakultak ki, kár érte, pedig a fekete 21-es volt a legjobb minőségű az egész terepen. Fél füllel elkaptam egy beszélgetést, miszerint jövőre lecserélik és Silverjet I néven fog futni, legyen igazuk. Ezért a legtöbbet a 24-25-ösön pörögtünk a gyors kabinosnak köszönhetően.

Szerencsére azóta már esett hó itt is, mégha nem is hatalmas mennyiség.

A jól sikerült tavalyi síelésünk miatt idén január 16-21. között ismét a Lungau régiót céloztuk meg. Tavaly a négy elérhető terep (Lungo bérlet) közül csak Fanningbergen és Obertauernben jártunk. Idén besíeltük a további kettőt is. Végig kemény mínuszok, néha szél -általában csak a tetőn-, néha havazás, de legtöbbször azért napsütéses hideg. Múlt hétfőn és szerdán jártunk a terepen. Első nap St. Margarethen felől közelítettük meg a terepet. Bár nem volt tömeg a parkolóban, egy kisvonat gyűjtötte össze a síelni vágyókat és szállította a kb. 50-100 méterre lévő lifthez... Az alsó öreg két üléses lift (14) hosszan, viszont lassan repített fel a hegyre, főszezonban mi lehet itt... Ellenben a mellette lejövő piros 22-es pálya nekünk nagyon bejött. Felmentün a csúcsra majd át a Tschaneck oldalra a piros 11-en, na ez is nagyon bejött, mind a pálya, mind a panoráma. Itt gyakorlatilag a húzós liftek pályáitól eltekintve bejártunk mindent. A szélső 3-as fekete, szerintem inkább piros, na jó a teteje meredeken indul, de roppant széles és annak ellenére hogy nem egy bonyolult vonalvezetésű pálya (egyenes), a domborzata miatt igen változatos tud lenni. Vissza felé igencsak odafagytunk az Aineckbahn üléséhez, de az A1 mindenért kárpótolt. Zseniális. Én inkább kéknek éreztem, a vége előtti hosszú letörés kivételével. Másodszorra Katschberghöhén parkoltunk és innen indítottuk a síelést. Itt van egy nagyon kezdőbarát kék pálya beülős lifttel, szerintem sokkal jobb tanulni, mint a túloldalon. Szintén megjártuk az A1-et ami most ágyúzott, de szét nem túrt hókupacokkal volt nehezítve. Visszafelé olyan szél volt a tetőn, hogy a piros 11-en gyakorlatilag nem tudtam lefelé elindulni, csak golyó pózban "gyökkettővel", de szerencsére pár száz méter után már nem zavart szél. Katschberg-Aineck egyértelműen bekerült a kedvenceim közé. Mi nagyon megszerettük ezt a régiót: közel van, 250 km pálya, megfizethető.
Fotók:
https://sielok.hu/fotoalbum/katschb...erg-aineck-2016-januar/ke...

Karácsony előtti napokban látogattuk meg a terepet.
Először jártunk itt, de szerintem nem utoljára. Nekem az tetszett a legjobban, hogy bár nem egy hatalmas (mega) pályarendszer (bár nem is kicsi), de ennek ellenére iszonyúan változatos.
A pályák kb. 60-70 % működött, holott előtte gyakorlatilag több mint egy hónapig csapadékmentes és szinte tavaszias időjárás volt.

A működő fekete pályák közül mi lecsúsztunk a Tschaneken lévő 3-ason (itt kezdtük mindig a síelést:), illetve az Ainecken lévő 21-esen is (ez vezet le a hegyről középen a St. Margarethennél lévő völgyállomásba) és úgy gondolom, hogy ezek közepes tudással simán teljesíthetőek, ha nincsenek extrém pályaviszonyok.

Az Aineckről lejövő 6 km-es A1 fantasztikus, ami egy-két letörést (főként a völgyállomáshoz érkezve az utolsó komolyabb kanyar előttit, aminek a vége szinte végig árnyékban volt és egy derékszögben szűk helyen fejeződik be a völgy kicsúszó előtt) leszámítva szerintem simán kék kategória. Igazából csak a nagyobb tömeg okozhat ezen a pályán gondot, de ottjártunkkor volt hogy km-eken keresztül úgy csúsztam, hogy se előttem, se mögöttem közvetlenül senki sem haladt, igazi örömcsúszás volt. Az A1-en megállás nélkül többször is lejöttem és még azt sem mondhatnám, hogy nagyon kifáradtam volna a menetek végén, mert az út során sok helyen csak "utazni és örömködni kell".
Az Ainecken futó pályák a középétől fenyőerdős környezetben haladnak, így szerencsére az ilyen jellegű pályákból is van elegendő (a táj szépségén kívül jól is jön az árnyékoló, völgy hatás, mely kellően jól tudja konzerválni a pályákat).

Az Aineck másik oldalán a Katschbergbe lejövő piros 11-es is nagyon jó pálya, mert kellően hosszú és kanyargó csúszással abszolválható, közben pedig a pálya tetején meseszép panoráma fogadja a síelőket és bámulhatjuk a Tschanek mögötti közel 3.000 méteres hegycsúcsokat (fent az Aineck tetején a 3-ülésesből kiszállva jobbra a pálya mellett van egy kilátópont ingyenes távcsővel, melybe belenézve a hegyekhez a nevek és a magasságbeli adatok is megjelennek).

A Tschaneken lévő piros pályák (kb. a fele üzemelt) is nagyon élvezetesek, kellően dőlnek, kanyarognak és elég szélesek, egy-egy pálya inkább kék kategória, mint piros.

Bár tavaszias hangulata volt a tájnak, de a nap szerencsére ebben az időszakban nem olyan szögben süt, mint mondjuk márciusban, így a nappali plusz fokok nem annyira viselik meg a pályákat, mint tavasszal.

A webkamerákat elnézve karácsonyt követően jóval több vendég érkezett, mint a tartózkodásunk alatt (karácsony előtti napok - osztrákoknál a karácsonyi hét elején még suli volt, bár azért voltak már bőven tanuló gyerekcsoportok), amikor gyakorlatilag nem is álltunk sorba a lifteknél, a legrosszabb esetében a 2-ülésesnél 2 perc volt, mire sorra kerültünk, de ez is inkább elvétve jelentkezett.

Sajnos - a naptárat átnézve -, újabb 5 évet kell várnia arra, hogy a téli iskolai szünet hazánkban ilyen hosszúra nyúljon és most már inkább lassan csoda kategóriába sorolható az, ha ekkor már télies viszonyokra számíthat az ember, már a hegyek közt is. Az eddigi életem során először nálunk síkvidéken tűnt el a tél (a karácsonyi időszakot illetően szinte teljesen), ám az elmúlt években sajnos már az Alpokban is kezd ez a tendencia tartóssá válni.

Mára Katschberget választottuk. Reggel a völgyben mínuszok, fent a hegyen szikrázó napsütés. Tökéletesre vasalt pályák, amelyek órák múltával is egész jól tartották magukat. Több ember, mint tegnap Obertauernen, de még nem vészes. A hegyen semmi komoly sorállás, a kabinosok nyelték a sporttársakat, folyamatosan lehetett pörögni. Egyszer lementünk vissza a völgybe (Aineck), na akkor beleszaladtunk egy jó 10-15 perces sorba, gondolom a miheztartás végett. Utána a másik oldalon (Katschberg-Tschanek) is lecsúsztunk még egy pofonért a völgybe, de nagy meglepetésünkre ott csupán páran aspiráltunk a hármas ülősre. Megjegyzem, mindkét Talabfahrt remek állapotban volt, élmény volt rajtuk csúszni!
A komolyabb délutáni olvadást ma sem vártuk meg, de így is remek sínapot zártunk. Holnap tali Csaborékkal Fanningon!!!

Mi sem találtunk összességében jobb helyet a Karácsony előtti síelésre, így megint Katschi lett a befutó. 50 cm havat írtak hegyre, völgyre, szerintem vendégcsalogatónak. Bejött nekik, mi is ide utaztunk.
A pályától nem túl messze sikerült szállást találni, az ainecki oldalon, 3 perces autóútra a parkolótól. (Este, ködben, fagyban értünk a szállásra, a házinéni kérte, hogy egy órával az érkezés előtt hívjuk. Már értem, miért: akkor fűthetett be, így a szobák hidegek voltak.)
A yodelyou segítségével vett síbérletek tökéletesen működtek, 2 felnőtt, 2 gyerek napijegy váltásával két ebéd árát spóroltunk meg három nap alatt! Három nap, három kasszánál váltottuk ki a bérletet, három alkalmazott háromféleképp állt hozzá: első nap kitöltettek velünk egy papírt, második nap kitöltötte a kasszában ülő hölgy a papírt, utolsó nap pedig egy srác még azt a lapot is velünk töltette ki, amin addig csak az ő írásával rögzítette az előző vendégeket... Lényegtelen.
A pályákon kizárólag ágyúzott hó volt, talán a magasabb részeken lehetett benne 5% természetes hó. Ebből következik, hogy csak a pályán van hó. Ott viszont a körülményekhez képest jó volt a minősége. Tavaly ugyanebben az időben voltunk itt: akkor több természetes hó volt, valószínű azonban, hogy tavaly nem volt ilyen hideg. Akkor kevesebb pálya volt ilyenkor nyitva, és napközben is vadul ágyúztak.
A pályák nekünk tökéletesen fekszenek, egy bemelegítő kék kör után mindenhol volt jó piros pálya. A hóhelyzet miatt viszont csak egy fekete üzemelt, a 3. számú Taschanekpiste.
Az emberek mennyiségében nem volt lényeges különbség, vasárnap talán minimálisan többen voltak (hétfő, keddhez képest).
Miden reggel köd volt, ami egyre korábban felszállt, így minden nap napoztunk. Príma kis márciusi időt fogtunk ki decemberben.
A felvonók általában rendben vannak, az Aineckbahn lóg ki a sorból, de most ez is bírt a síelőkkel, nem kellett sehol sorban állni.
Azok a hütték, ahol ettünk, ittunk (Larchensadl, Gamskogelhütte, AlmStubn), rendben voltak, normális kiszolgálás, semmi különös ételek.

Katschberg 2015.12.19.

Tegnap este nagy netböngészést rendeztem. Nézegettem hova lenne jó menni. Itt általában a bergfex.at az alap. A leglényegesebb infó, hogy megmutatja melyik pályák, felvonók mennek az adott területen. Végül Katschbergre esett a választás. Ezt a választást egy kicsit sem befolyásolta, hogy szállásunk csupán párszáz méterre van a St. Margarethenben lévő parkírozótól.
Reggel a szokásos ónos eső hangulat, s köd. Kocsi kivakarás a jégből, s már a pályánál is vagyunk. Akkora köd volt, hogy komolyan gondolkodtam érdemes-e felmenni. Végül félretettem az élvezeti síelő énemet s azt mondtam, ez jó hely lesz Vicuska, itt megalszunk. A parkolóban meglepően sokan voltak. Ilyenkor az a szokásom, hogy nézegetem az autókat. Ha 10-ből 5-6 osztrák, akkor nagyon jó síelésnek nézünk elébe. A kínálat a kritériumnak megfelelt, s közben láttam egy gyönyörű szép bordó merci terepjárót (magyart. Régebben az ilyenen legalább szlovák rendszám volt.). Már megérte elmenni. (csak megjegyzem, a módszer Olaszországban nem működik) Szerencsére a gumikerekes kisvasút majd a pénztárig vitt bennünket, így nem kellett a léceket cipelve csúszkálnunk a betonon.
Valami baj lehet velem, mert a pénztáros egyből megkérdezte, hogy szenior jegyet kérek-e? (ilyen vacakul tartom magam?) Megmutattam neki a feleségemet, hogy talán neki is járna jegy, s szó nélkül két szenior jegyet adott.
A parkolóban mutatkozó sok autó ellenére a kétülésesnél nem kellett várakozni. Még mindig az a kellemes alávágós van, ami beülés után az eget is megmutatja. Nem zavart, mert néhány száz méter után a köd eltűnt, s gyönyörű napsütés köszönt ránk.
A hét vége mottója az lesz, hogy kevés helyen van hó, de ahol van ott remek. A felvonóból láttuk a kevés helyet, s a lécünk érezte a minőséget. Varázsolnak manapság a fiúk. A Bergfex sem mondott igazat, több pálya ment, mint amit jeleztek. Igaz, hogy műhó, s ha lementél a pályáról élvezhetted a füvet, de akkor is hó.
Simán át lehetett menni a Tschaneki oldalra, ahol ment a 8-as és a 6-os pálya környéke, sőt a fekete 3-ast is felélesztették. Remek volt az Aineckről lejövő 11-es, de a mellette futó fekete 11a-n egy deka hó sem volt.
Az A1 hozta magát, működött a 30-as, a 14-es és a 22-es.
A hó kicsit keményebb volt a normál hónál, néhol majd a jegesedésig kemény, de csak egy helyen láttam barna foltot. Ahol a nap sütött puhult a hó, de ez nem volt veszélyes,
Jó kis csúszkálást lehetett elkövetni a mai napon.
S a végén a sívonat csak kettőnket pontosan a kocsinkig vitt. (a merci már nem volt sehol.)
Szép lassan bebizonyosodik, hogy a hó nem igazán időjárás függő. Ha elég hideg van mindenhol tudnak havat csinálni. Jövőre talán a hideget is elő tudják állítani.

Csabor az élvezeti síelő

Murau / Mölltall / Badhofgastein /Katschberg sítúra 4.nap (febr.22)

Vasárnap a társaság néhány tagja hazafelé fordította a szekér rúdját, de mi elszántan „ha már itt vagyunk, ki ne hagyjuk” elv alapján, még a Katschberg-Aineck síterepet is megcéloztuk, végül is hazafelé útba esett. A völgyben, a két hegy között parkoltunk le. A jegyet rendhagyó módon egy kis csúszás után lehet megszerezni, ugyanis a pénztár a Tschaneck felvonó alatt található közvetlenül. A 6os ülőssel egyből a magasba téptünk és mivel aznap minden síterepre felhőt, elszórva csapadékot ígért, így ebben nem is csalódtunk, mert ugyan a látótávolság még úgy ahogy megfelelő volt, de a ködös hideg meglehetősen rosszul esett. Bár akkor még nem tudtuk mi fog várni az Ainecken. Rögtön egy fotóval indítottunk volna a szív alakú fotóponton, de oly vaskosan volt a védőlencse berakódva belülről párával, hogy borítékoltuk a sikertelenséget. Nem is lett jó, mint itthon kiderült. A pályákra nem volt panasz, gyorsan csúsztunk néhányat, bemelegítésképpen a 6-7-8 pályákon, hogy az igazi nagy ágyút, az A1-t kellően fűtött izomzattal próbálhassuk. Sajnos az átvezetés sem oda, sem vissza nem tökéletes, egyik irányban ugyan van némi varázsszőnyeg rásegítés, de így sem ússza meg az ember a sífutást a liftig. A lift egyébként egy kőkori jelenség, és egyben egy ritkaság is. Soha nem láttam még 3 üléses liftet. Na mindegy, ez van, meg a köd. Igencsak örültünk a maszknak, mert a kőkorban sajnos a plexibúra még nem létezett. 1900-2000 m körül bele mentünk a tejfehérbe és az arcunkon szó szerint megdermedt a mosoly. Az már tisztán látszott, hogy idióta kell, hogy legyen az ember gyereke, ha a fekete 11en lejön, így csak a piros 11-en tapogattuk egymás lába- vagyis síléce nyomát. Persze a felhőhatár alatt tűrhetővé vált a látótávolság, de azért nem vágytunk rajta újabbat jönni, inkább egy új körrel az A1-et akartuk megjárni. A 10m látótávolsággal is kivehető volt, hogy „autópálya” felvezetőn jár az ember, mert táblák sora hirdette, hogy már csak 50m, már csak 10 és akkor…. Nem láttuk meg. Az ordenáré ködben egészen a 16os gondola kiszálló pontjáig, sűrű emberfogásban üldöztük egymást az egyébként jól karbantartott széles pályán. A ködből kiérve, ahogy nőt a látótáv, növelhettük a sebességet, és nem kellett csalódnunk. Nagyon kellemesen meredek, igazi élvezetes síeléshez készített pályán haladtunk. A felvonóról egyébként rengeteg középhaladó kék pályát láttunk, úgyhogy aki kezdő az bátran jöhet ide, nem fog csalódni. Mivel időnk vasárnap révén erősen fogytán volt, így visszacsúsztunk a Tschaneckre, hogy a Gamskogelhüttében bekapjunk egy házi specialitást, aminek valami tiroli kezdetű neve volt, de emberes adagnak bizonyult, mindenkinek csak ajánlani tudom, kis serpenyőben tálalják és az ára is baráti. Mázlinkra a felvonó jegyet itt is vissza lehetett váltani, így megspóroltuk a jegypénztártól való felgyaloglást a parkolóba. Összességében elégedettek voltunk a 4 napos sítúrával, bár pályaszállás esetében kétségtelenül kevesebbet vándoroltunk volna, ez a fajta túra szervezés egy másodpercre sem untatott bennünket. Ha rangsorolnom kellene, akkor Katschberg-Murau-Möltall-Badhofgastein sorrendet állítanék fel szubjektív módon, de egyenrangú időjárási feltételek mellett ez nyilván változhatna.

Sziasztok!
Tegnap jöttünk haza Lungau régióból. Katschberg, Obertauern és Fanningberg hegyein jártunk. Akik esetleg karácsonyra mennének egy kis helyzetjelentés:
Katschberg három nap alatt is sokat veszített a síélményéből. Csütörtökön még azt mondtuk, hogy nem is vészes, ahhoz képest, hogy milyen a hóhelyzet, jót síeltünk. De szombatra ez már annyira nem volt igaz. Teljes jegesedés, délután már élvezhetetlen volt. Le is jöttünk három órakor. Obertauernben is nagyon kevés a hó, valamint itt nagyobb a tömeg, így gyorsabban váltak a pályák rossz minőségűvé. Annyi pálya szerencsére nyitva van, hogy lehessen körbe síelni, de csak pár pálya az, amin jót lehetett csúszni.
Vasárnap friss hó fogadott minket. Fanninberget választottuk. Nagyon szeles idő volt, a friss havat le is fújta a felsőbb részen a pályákról, így ott rendesen jeges volt. A többi helyen jó 10 cm eldolgozatlan hó.
Összességében a hóhelyzet tényleg elég kiábrándító, a jó idő viszont mellettünk volt, így egy március végi, április eleji síelésnek tűnt az idei besíző hétvégénk. :)