Élménybeszámolók

Aineck a mai szélviharos időben
Reggel reménykedtünk, hogy nemcsak a Silverjet 1, hanem felső párja, a 2 is működni fog, mert üresen járatták a kabinokat. Lentről láttuk, hogy cudar világ lehet odafönn, a Katschberggel összeköttetést bizosító Gipfelbahnt mára elfelejthetjük. Fél 10 körül azon szerencsések közé tartoztunk, akik az erősen meglassított Silverjet 2- vel, szélmentesen juthattunk az Aineck csúcs közelébe. Horror idő fogadott bennünket, cserébe a frissen esett mélyhó síélményét kaptuk végig az A I pályán, helyenként ratrakolva, csodálatos ruganyosságát azonban megőrizve. A széleken, ahova a szél folyamatosan nagy erővel szállított, magas hókupacokra futhattunk fel, dunyha puhaságba!
A következő körben sajnos arra értünk fel a középállomásra, hogy gyűjtik be a kabinokat. Milyen hasznos, hogy megtartották a jó öreg csákányos lifteket! A nap hátralevő részében ezekkel jutottunk szinte ugyanoda, mint ahova a Silverjet 2-vel. Amíg "felfelé síztünk" gyönyörködtünk a fenyves vastag hótakarójában, és freestyle technikát művelő sporttársaink teljesítményében a fák között. Bravúros mozgás, ritmusérzék, fantasztikus rugalmasság és persze bátorság jellemezte őket. Szerencsére, a látási viszonyok jók voltak, leszámítva az erős porhavas befújásokat. Délutánra a szél telehordta a pályákat vörösfenyő ágakkal, tobozokkal. A zúzmókból összeállt labdacsok úgy kergetőztek a lejtőkön, mint nálunk az Ördögszekér... Különleges látvány volt! Léceinkkel kerülgettük a megtépázott erdő darabjait. Mit fognak tenni a ratrak vezetők? Bedarálják az ágakat? Éppen ezen tanakodtunk, és egy kanyarral lejjebb már láttuk is, ahogy az alkalmazottak kézi eszközökkel gyűjtötték össze a nagyobb gallyakat, hordták a motoros szán rakterébe. Valószínűleg, reggelre tökéletes pályák készülnek!
Szállásunkra érve megtudtuk, hogy jó döntést hoztunk a "Katschi" választásával, mert a szomszédos Grosseck-Speiereck délután már egyáltalán nem működött.

2023. január második felében síeltünk pár napot a Katschbergen (katschi.at). Rábafüzestől dél felől közelítve (Graz, Klagenfurt, Villach, Spittal) kb. 320 km. 70 km sípálya (1066 – 2220 méter magasságban), ebből 50 km piros, 10 km kék, 10 km fekete. Van bőven hókészítő eszköz (összesen 740 db, ebből 40 a klasszikus hóágyú) és saját víztároló, ill. forrásvíz a hógyártáshoz, emiatt hóbiztos. Három kabinos lift áll rendelkezésre (SilverJet1, SilverJet2 és Aineck Gipfelbahn), ezek 8 személyesek; továbbá 2 db 6 személyes, 2 db 4 személyes, 1 db 3 személyes ülőlift (ezzel lehet visszamenni az Aineck 2220 méteres csúcsára, ha lesíeltünk a piros 11-es vagy a fekete 11a [Diretissima] pályán), 5 csákányos és 3 tányéros lift. A liftek 09:00-től 16:00-ig üzemelnek (pontosabban 16:00-ig lehet felszállni, 16:15-kor leállítják a lifteket, a pályákat 17:00-ig el kell hagyni). Január 23-án erős havazás volt (már az előző napon is), ezért nem a B99-en mentünk (várható volt, hogy hólánc-használatot írnak elő [ezzel kapcsolatban egyébként az Asfinag honlapján lehet tájékozódni], ahogy már egy nappal korábban is, aminek a felszerelése plusz idő, és csak max. 50 km/órával szabad vele menni), hanem inkább előre kifizettük az útdíjat a Katschbergtunnelre (sajnos online csak egyben lehet a Tauerntunnellel, ez így 2023-ban 13,50 €; erről majd bővebben írok az „Ausztriai utazással kapcsolatos kérdések” topikban). A leghosszabb sípályát A1-gyel jelölik (a térképen a piros 21-es), ez közel 6 km (közben is vannak táblák, hogy még hány km van vissza). Január 24-én is havazott, ezért csak egy fénykép készült a szoba ablakából (St. Margarethenben volt a szállásunk); a többi fotót január 25-én készítettem. Aznap akkora köd volt (érdekes módon főleg a hegycsúcson), hogy csak kb. 20 méterre lehetett ellátni, emiatt nem tudtunk átmenni a hegy túloldalára, illetve a Tschaneckre. Ettől függetlenül jót síeltünk a frissen hullott természetes hóban (kb. 40 cm), ami persze egy idő után már buckásodott, de az élvezetes volt, hogy hatalmas, széles pályákon lehetett siklani, majd leérve sorbanállás nélkül beszállni a kabinosba, aztán folytatni elölről… A január 25. egyszerűen tökéletes volt: az előző napon lehullot havat szépen ratrakolták, reggelre már a kifagyott sávos szőnyegen kezdhettük a mókát. :) Ezen a napon sok osztrák is megjelent, jó nekik, hogy kiválaszthatják a legszebb napokat a síelésre, mert nem kell szállást foglalniuk, sok időt tölteni az utazással stb. A síterepről még annyit, hogy azon felül, hogy sok pálya van, szélesek is a pályák, emiatt jól eloszlik a tömeg, nem zavarják egymást az emberek, kevés a baleset. A tájékoztatás is nagyon jó, a hagyományos táblák mellett vannak digitális kijelzők is (ezek köd és havazás mellett is jobban láthatók). A gyerekeknek a Katschi's Kinderwelt nyújt szórakozási lehetőséget. Az árak megfelelnek a szolgáltatás színvonalának (vannak ennél olcsóbb és drágább síterepek is Ausztriában): egy felnőtt napijegy ára valamivel 50 € felett van, a gyerekjegy 16 éves korig 27 €. A többnapos jegyek ára kissé függ attól is, hogy fő-, köztes vagy mellékszezonban vagyunk-e. A keycard vásárlásakor plusz 5 €-t felszámolnak, amit a kártya leadásakor visszakapunk. Szerintem legalább egyszer érdemes ide ellátogatni, ugyan kicsit messze van, de ár-érték arányban mindenképpen korrekt.

Lungo bérlet második napja: Katschberg. A parkolóban nagyon kevés sítárs készülődik, főleg fiatalok. A gépházban alig lézengünk néhányan, a pályákon szinte egész nap tucatnyi ember síel. Szinte az az érzésünk, hogy ketten kergetőzünk a délelőtti próbálkozó napsütésben, később az erős szélben, végül a szállingózó hóesésben. Kitűnően kezelt pályák, és megfelelő hóminőség, hiszen mínusz 10 fok van.
A Gipfelbahnon figyelmeztet a kezelő, mert símaszkot viselek, nem ffp2-est. Megvárja, amíg kicserélem. A Stamperl pizzériában az asztalunktól 2 méterre távolodom el, egy brossúráért, a pincér elnézést kér, de visszakísér a helyemre a maszkomért. Szóval betartatják a meghozott szabályokat - mindnyájunk érdekében! Egyébként fenti műintézmény amellett, hogy kitűnő pizzaevő hely, egy sörfőzde, méghozzá Ausztria legmagasabban fekvő ilyen üzeme: 1670 méteren, a hágón vár mindenkit, aki megkóstolná a Katschberg forrás vizéből és osztrák komlóból, árpából erjesztett folyékony kenyeret! Sílécen nagyon könnyű tovacsúszni a bejárata előtt, ráadásul szűkületben kell "kisorolni", ami nem veszélytelen.
Liftzáráskor enyhe hóesésben hagyjuk el a mai kitűnő síélményünk helyszínét.

Katschbergi havas örömök ebben a különös szezonban.

Az idei december és január eleje délről szólt; egymást érték a nagyobbnál nagyobb havazások, amik tekintélyes hómennyiségeket hoztak a hegyekbe. A hófelhőkből északabbra is jutott, Lungau is szépen befehéredett.

Először január 4-én, majd utána szinte hetente 1-1 alkalommal ellátogattunk Katschbergre. A Karintia és Salzburg határán fekvő síterep, mint nagyszerű carving mekka és kellemes családi síterep vonult a köztudatba.
Freeride, pályán kívüli síelés?
Ez is lehetséges, ha nem is feltétlen a sípályák mellett, de attól kicsit eltávolodva a katschbergi vadon nagyszerű lehetőségeket rejt, ami a mélyhó szerelmeseinek arcára mosolyt csal.

A Tschaneck túloldala idillien behavazott ritkás fenyőerdőket, csillogó hómezőket kínál egészen a Pritz Hüttéig (vagy akár tovább), vissza egy erdészúton juthatunk a síterepre. A kalandvágyóbbak egészen a Mura felső völgyéig csúszhatnak megfelelő hóviszonyok esetén; ebben az esetben egy leparkolt második kocsi nagy előny.
A Pritz Hüttében forró italok társaságában lazíthatunk. Szemünk megakad a háttérben büszkén pózoló Kareck majd’ 2500 méter magas csúcsán.

Ide fel kell mennünk !
Január 9-én így is teszünk; először egy bemelegítő túra a Tschaneck közeli Absprungra (2288 m), majd innen lecsúszás a katlanba, ahol komoly mínuszok (-15 , feljebb -20 C) mellett felkerülnek a fókák.
Irány a Kareck (2481 m). Egy hosszú gerinctúra következik, amit a Kareck impozáns csúcskeresztje zár. A hegy a Magas-Tauern legkeletibb végvára. A kilátásgazdag csúcsról lélegzetelállító körpanorámában lehet részünk; nyugat fele a Magas-Tauern első háromezresei törnek a magasba, észak felé az Alacsony-, és Schladmingi-Tauern hegyei, a sasszeműek a háttérben a Dachsteinet is megpillanthatják. Délkeleti irányba a Nockberge szelíd lankái, míg dél felé a Karavanák sziklatömbje zárja a szemlegeltető panorámát.
Lesiklás a Kareck 40-45 fokos ÉK-i hegyoldalán; klasszikus helisí lejtő.

.. és mi a helyzet a sípályákon ? Aki ebben a nehéz időszakban osztrák síelésre adja a fejét, azok számára néhány hírmorzsa.
Katschberg hétköznap 9 órától 14 óráig üzemel, a tschanecki oldalon a hatüléses Tschaneckbahn és a négyüléses Königswiese. Az ainecki oldalon a Silverjet 1 és 2 kabinosok és az alsó tárcsás várja a síelőket, tehát a két hegy közt nincs fizikális összeköttetés, de a síbuszok óránként közlekednek. Az S1-es pálya St Michaelig hivatalosan zárva, de sízhető, igaz nem ratrakolt, azonban pályaszerűen ki van járva, a st michaeli Petersbründl csákányostól szép ratrakolt (utóbbi lift üzemel).

Míg Katschberg minden nap nyitva, addig Aineck Fanningberggel váltja egymást, tehát hétköznap egyik nap Aineck, másik nap Fanningberg tart nyitva.
Hétvégén 16 óráig üzemelnek a liftek, ekkor Katschbergen a Freiberglift csákányos és a Gamskogel hatüléses is szolgálatban, plusz a Falkensteinernél a tárcsás. A síterep Húsvétig szeretne nyitva tartani, ez a jelenlegi vendégszám mellet – ahogy a legtöbb osztrák síterepen – erősen veszteséges vállalkozás, az üres hotelek és még délután is ratraknyomos pályák látványa már-már szürrealisztikusan hat ezen a hó szempontjából egyébként nagyszerű télen.

A környékbeli síterepekhez viszonyítva Katschberg szinte minden nap privát síterep, míg az A10-es autópályán a szép hétvégi napokon Salzburgból autókaravánok haladnak Flachauba, addig legkésőbb a flachauwinlkli lejáratnál eltűnnek az autók és egyedül autózol a pályán.

A jelenleg hatályos rendelet szerint csak olyan hütték nyithatnak ki elvitelre, amik autóval közúton elérhetők. Katschbergen a Lärchenstadl (Königswiese teteje) és a Bacher (Tschaneckbahn mellett) tart nyitva. Lärchenstadl-t nyugodt szívvel ajánlom; kebab vagy Schnitzelburger pizzakenyérben (4,50, illetve 5 euró), Schweinebraten ropogós császárzsemlyében (3,50 euró), forraltbor; kb 3,5 dl (4 euró).

Képek:

150 cm hó: https://sielok.hu/fotoalbum/katschb...erg20210104/kep/1/

Síterep síelók nélkül: https://sielok.hu/fotoalbum/katschb...erg20210107/galeria/

Katschberg ahogy még nem láttad: https://sielok.hu/fotoalbum/katschb...erg20210109/galeria/

Halkan esik a hó: https://sielok.hu/fotoalbum/katschb...erg20210123/galeria/

Most jöttünk Katschbergből, ahol 4 napot voltunk! Amikor kiértünk vasárnap mindent hó borított, amikor ma eljöttünk csak a pályákon volt hó, 2000 méteren is esett az ESŐ!!!
Az éjjeli gyenge fagyban az előző napon megolvadt pályák glatt keményre fagytak, ezért pl. ma délelőtt a St. Margarethre levezető fekete pálya (amit ma nyitottak meg először)használhatatlan volt! A 4 napból egyszer lehetett átmenni a túloldalra a szél erőssége miatt! Sokszor volt köd a csúcs közeli pályákon is, így csak botorkálni lehetett De! Mégis tudtunk jókat síelni, mert alig voltak emberek a pályákon, az A1-es pálya, illetve a St. Margerithre levezető piros pálya végig nagyon jó volt! Az egy nap amikor át tudtunk menni a túloldalra, akkor a búrás lift mellett fekete pálya is pompás volt, illetve síelhető volt az ainecki fekete is (azon az egy napon amikor nyitva volt)! (egy nap pedig Grossecken voltunk, ahol a piros kabin melletti piros pálya Stani szavaival élve parádés volt; igaz a csúcsra menő búrás ülőlift mellett pálya jórészt ködben volt!

Összességében 5-ből egy gyenge 4-es osztályzatot tudnék adni a síelésre!

Két dolog hiányzott a hideg és a hó, ugyanakkor azt mondom, hogy Karácsony előtt érdemes síelni, mert az árak egész idényben a legolcsóbbak, tömeg az pedig nulla, a szálláskínálat pedig bőséges ilyenkor, bár tudom, hogy a mh-ekről elég nehéz ilyenkor elszabadulni!

Tegnap kinyitott ez a síterep is, mai állapotról számolok be:a novemberben leesett kb. 50cm hóra nagy műgonddal rápreparálták a gyártott havat, kemény és asztal simaságú pályákat készítettek a főliftekhez. Csákányosok közül több nem megy,lásd napi Bergfex jelentést. Nekünk nem hiányoztak, szezonkezdő napunkon örültünk, hogy felfelé pihenhettünk. Várakozás csak 11 órakor volt 5-10 perc, az Aineckbahn-on. Talán a Katschberghöhén lévő hotelek lakói ekkor jöttek elő... Sem előtte, sem utána nem volt tömeg.
Nos, a Direttissima-n néhány kör bemelegített bennünket: jöhet a várva-várt szezon!
(Lehet,hogy már tudjátok, azért idejegyzem, hogy két db bérletautomata is van a kasszák mellett.)

Egy örök kezdő szemével.
Márc. 21.-24. voltunk Lungau régióban.
1. nap Fanninberg,
2. nap. Grossek beszámoló ott.
3. nap. Katschberg-Ainek.
A síterepeket általában az én igényeimhez választjuk. Fontos a kék pályák aránya egy-egy döntésnél.
Több nap után, azért megjön a bátorság és ilyenkor már be szoktam vállalni olyan szakaszokat is ami első nap még "halálos szakadéknak" tűnik. Persze csak nekem.
Katschberget a 3. napon a már merészebb énem kedvéért választottuk.
A tavaszias idő miatt (nappal a pályákon is 15-19 fok) a pályák állapota látványosan és gyorsan változik. Reggel ratrakolt és kemény jeges pályák, 10 óra körül tökéletes körülmények, délre a tempósabb részek már buckásra síelve.
Mi a Katschbergi oldalon kezdtünk síelni. Végre egy beülős felvonó a tanpálya mellett!! A 2-es pályán kezdtem. Hosszú, széles nagyon jó lejtésű kezdő pálya, kényelmes feljutással. Az újoncoknak a 2a pálya is tökéletes.
Addig nézegettem a 3a-t hogy a csákányoson felmerészkedtem a felvonó feléig. Ott lecsatlakoztam és nekivágtam a reggel óta áhítattal nézett pályának. Imádtam. A következő felvonózással már a csákányos tetejére mentem. Ott rövid kitérő után, ami már nagyon latyakos volt, hosszabban vettem be a 3a-t.
Mivel a férjem már rég túllépett a kék pályákon, így ő bejárta Tschaneck minden piros pályáját. Szerinte a pályák jók lennének, normál télies viszonyok között, de így a tavasznak köszönhetően, a 20-30cm buckák miatt, már nem igazán lehet élvezni rajtuk a csúszást.
Így 2-kor átverekedtük magunkat az Ainekre vevő beülőshöz, és elindultunk felfedezni a túloldalt.
Az A1-es az egy álom. Sajnos mi rossz irányban csúsztunk le róla. A 25-ös pályát céloztuk meg. Hiba volt. Határozottan állítom, hogy nem kezdőknek való. Én még sosem csatoltam le a lécet, de itt legyőzött a hegy.
Így már nem merészkedtünk lejjebb és a 11-es kabinossal visszamentünk a csúcsra. A 11-es piroson csorogtunk le. Nekem ez is kissé kalandos volt. Mivel nagyon hosszú, és a hó minősége is elég cudar volt már a 30-40cm buckákkal, így kezdőként nagyon elfáradtam mire leértem. Ettől függetlenül ide is vissza kell még jönnöm, hogy az A1-en még tovább tudjak csúszni és legyőzzem az Aineki oldalt is.

A gyerek részére meghosszabbított tavaszi szünetet kihasználva március 27-28-án síeltünk itt. Az indíttatás a tavalyról megmaradt YodelYou kedvezményes jegyek lesíelése volt. Ami 2,5 Eur lefizetése ellenében gond nélkül meg is történt. Igaz ezt előre le kellett levelezni, mert a pénztárban igencsak a fejüket csóválták. Szerencsére be tudtuk mutatni az emílt.
Az időjárás nagyon változékony volt. Míg délutáni napsütésben értünk a már zöldelő, hómentes völgybe a szállásunkra, addig reggelre 5-6 cm hó takart be mindent. Ami aztán a délutáni napsütésben ismét el is olvadt. Míg lent borongósabb idő volt, addig a hegyen nagyon gyorsan és durván változott minden. Mindkét nap reggeli hóeséssel indultunk, aztán felhős, ködös, napsütéses idő. Ezt néha kisebb hóvihar, feltámadó széllel zavarta meg. De nap vége felé megint csodálatos napsütés. Volt olyan, hogy a kabinba besütő naptól leizzadtunk, aztán a csúcson kiszállva pár méteres látótávolságú köd vagy kisebb hóvihar fogadott. De ez is nagyon gyorsan változott.
A hó mennyiségére semmi panaszunk nem lehetett. Tetemes mennyiségű volt még a a hegy legaljában is, de a pályán kívül is. A síelést a lekezelt pályára hulló 6-7, illetve a Tschaneck felőli oldalon 10 cm-nél is több friss hó határozta meg. A nap elején, míg a nagyobb, népszerűbb lejtőkön össze nem túrták, nagyon jókat lehetett menni. 11 órát követően viszont kemény izom munka volt a frisshavas dombocskákon átvergődni. Inkább az Aineck-en voltunk. Egyszer mentem le délután a Tschaneck felé a 11-esen, tévedésből. Olyan volt, mintha félméteres szűzhavas síelést próbáltam volna az ST lécemmel. Ráadásul azon a részen napsütéssel egybekötött nagyon hideg szél fújt. Inkább pörögtünk a kabinosokkal. Mikor fent erős köd és hóvihar szerű állapotok voltak, akkor meg inkább besíeltük a St. Margarethen ülőszékes felvonója alatt lévő kék-piros-fekete pályákat. Ezen a részen jóval kevesebben voltak és sokáig nem is volt buckás.
Ha éppen nem volt a síiskolásoknak verseny, lehetett a pályák szélén elkülönített tűzött, időméréses műlesikló pályára is rámenni. Ha a Start-nál bedobtál 1 Eurt az indító dobozba, akkor leérkezve meg tudtad nézni a kijelzőn az idődet. Aztán egy szűk kapun ki lehetett menni, vissza a 21, 22-es pályára.
Délutánra viszont ezeknek az alja már erősen felpuhult, kezdett vizesedni, ezért befejezésül elmentünk az 5,5 km hosszú A1-re.

Idén január 17-tól 23-ig síeltünk a környéken. Obertauern volt a fő célunk, szállást a közeli Mariapfarrban foglaltunk. (Hotel Aloisa, amivel teljesen meg voltunk elégedve.) Öt éve nem hullott annyi hó, mint az érkezésünk előtt. Ennek okán a faluból Obertauernbe vezető út folyamatosan le volt zárva lavinaveszély miatt, így mi sem jutottunk át – kerülni másfél óra lett volna kocsival.
Így 2-2 napot síeltünk Fanningbergben, Aineck-Katschbergben és Großeck-Speierecken is. Bár a véletlen hozta így, elképesztő jól telt a hét – mindenképp visszatérünk!
Aineck méltatásakor nem lehet kihagyni az A1-t, ami csodálatos síélményt nyújt. Katschbergben pedig a szélső, 12-14-es pályák voltak a kedvenceink. Valószínűleg azért, mert csákányos felvonók vannak hozzájuk, de azokon gyakorlatilag senki nem síelt rajtunk kívül, pedig tökéletes állapotú, nagyon kellemes és széles piros pályák.

Képek Aineck sípályáiról, még március közepéről.
Gyönyörű napsütéses időnk volt. A St. Margarethen-i parkolóban álltunk le. Itt a Katschi Express gyűjtötte össze a vendégeket és szállította az egyáltalán nem messze lévő kasszához. A hőmérséklet a völgyben elérte a 10-12 fokot, ezért a legtöbbet a hegy közepén-tetején voltunk a 24 kék, 25 és 26 piros pályán. Jól lehetett pörögni a két kabinossal, Silverjet és Gipfelbahn. A csúcson délutánra már egyre erősebb szél fújt, de szerencsére nem volt vészes. A 29-30-as pályák is nagyon jók voltak. Lankás, széles, a 28-ba beérkezve egy letöréssel, szinte senki sem járt arrafelé. Napközben párszor megjártuk az A1-et is. Fantasztikus kilátás, szép erdei környezet és jó minőségű hó. Az aljában és a nyitottabb helyeken az erős napsütés hatására egy kicsit lazább hó volt, néhol buckásodott, de egyáltalán nem volt problémás.

Az itthoni plusz 20 fokban az átlagembernek tényleg furcsa lehet, hogy máshol még van hó, sőt akár havazhat is, de nem úgy a síelőnek. Szezonzárásunk 2. és 3. napján ezen az általam igen kedvelt terepen nyomultunk. Menetrendünk az alábbi volt. Újrakezdő bátyámmal k2 bemelegítés, p4 ráhangolódó gyakorlatok, p6 és p11 hosszú lendületek, p30 széles karcok és huppanók, A1 hosszú élménylesiklás.
Ez a terep fantasztikus, minden pályán mindig olyan érzésem van, hogy miért nem itt síeltem egész nap.
Ha mégis abszolút favoritot akarnék választani, akkor p11, mert hosszúságával, lendületével, éles kanyarjaival még egy ilyen amatőrnek is megadja az alpesi síelés hangulatát.

Ezt remélem bizonyítani ezekkel a videókkal:
Piros 11 kézből előre:
Piros 11 kézből hátra:

"Nem lesz elég hó", "minek visztek lécet", "már elolvadt minden hó" és sok más hasonló "szaktanács" ellenére nekivágtunk Katschbergnek, ami nagyon jó döntésnek bizonyult.

Csütörtök ellenére meglepően sokan lepték el a pályákat és néhány felvonónál volt egy kis sorban állás is. De nem hiába érkeztek ennyien, valószínleg más is tudta, hogy érdemes itt csúszni egy utolsót. A hó- és pályaminőséggel egész nap elégedettek voltunk, csak az alsóbb részeken (St. Margarethen felé) kásásodott a hó.

Szállásunk Millsattban, a Szabó család családias kis panziójában volt, ahonnan 25 perc alatt elértük Katschberghöhét: https://sielok.hu/szallas/oasis/

Beszéljenek inkább a fotók:

December 30-án töltöttünk el egy napot itt, az előttem említett YodelYou-s kezdvezményes jegyeknek köszönhetően.

Korábban már 3 éve voltam itt, viszont akkor az időjárásnak "köszönhetően" csak az Aineck-i oldalt síeltük. Most a hágónál kezdtünk. Nagy parkoló hosszanti irányban, szerencsére "kisvasúttal" Szikrázó napsütéssel és kemény már más jeges pályákkal találkoztunk. A Tschaneki oldalon a két szélső csákányos nem ment (azóta ez változott már), a legjobb pálya a 7-8as volt a hóminőségre, pálya tekintetében pedig a fekete 3-as. Karácsonyi szezonhoz illően voltak azért kisebb sorok főleg a Tschanek liftnél. Délben elindultunk a másik oldalra, kicsit tartottam az Aineck-i lifttől, de szerencsére szép idő volt és egész gyorsan fel is értünk. Azért hóviharban nem üldögélnék rajta szívesen. Ennek örömére gyorsan le is csúsztunk a piros 11-esen, ami egy szuper kanyargós panorámapálya, a mellette lévő fekete változaton szinte semmi hó nem volt a szél lefújta az egész hegytetőt.

Ezért az Aineck-i oldal tetején lényegében csak a jég maradt, szerencsére lejjeb már nem így elindultunk az A1-en, ami továbbra is a legjobb pálya szerintem. Ahogy 3 éve most is is a lenti kettes csettegő a hatalmas hiányossága az oldalnak. Itt hatalmas sorok alakultak ki, kár érte, pedig a fekete 21-es volt a legjobb minőségű az egész terepen. Fél füllel elkaptam egy beszélgetést, miszerint jövőre lecserélik és Silverjet I néven fog futni, legyen igazuk. Ezért a legtöbbet a 24-25-ösön pörögtünk a gyors kabinosnak köszönhetően.

Szerencsére azóta már esett hó itt is, mégha nem is hatalmas mennyiség.

A jól sikerült tavalyi síelésünk miatt idén január 16-21. között ismét a Lungau régiót céloztuk meg. Tavaly a négy elérhető terep (Lungo bérlet) közül csak Fanningbergen és Obertauernben jártunk. Idén besíeltük a további kettőt is. Végig kemény mínuszok, néha szél -általában csak a tetőn-, néha havazás, de legtöbbször azért napsütéses hideg. Múlt hétfőn és szerdán jártunk a terepen. Első nap St. Margarethen felől közelítettük meg a terepet. Bár nem volt tömeg a parkolóban, egy kisvonat gyűjtötte össze a síelni vágyókat és szállította a kb. 50-100 méterre lévő lifthez... Az alsó öreg két üléses lift (14) hosszan, viszont lassan repített fel a hegyre, főszezonban mi lehet itt... Ellenben a mellette lejövő piros 22-es pálya nekünk nagyon bejött. Felmentün a csúcsra majd át a Tschaneck oldalra a piros 11-en, na ez is nagyon bejött, mind a pálya, mind a panoráma. Itt gyakorlatilag a húzós liftek pályáitól eltekintve bejártunk mindent. A szélső 3-as fekete, szerintem inkább piros, na jó a teteje meredeken indul, de roppant széles és annak ellenére hogy nem egy bonyolult vonalvezetésű pálya (egyenes), a domborzata miatt igen változatos tud lenni. Vissza felé igencsak odafagytunk az Aineckbahn üléséhez, de az A1 mindenért kárpótolt. Zseniális. Én inkább kéknek éreztem, a vége előtti hosszú letörés kivételével. Másodszorra Katschberghöhén parkoltunk és innen indítottuk a síelést. Itt van egy nagyon kezdőbarát kék pálya beülős lifttel, szerintem sokkal jobb tanulni, mint a túloldalon. Szintén megjártuk az A1-et ami most ágyúzott, de szét nem túrt hókupacokkal volt nehezítve. Visszafelé olyan szél volt a tetőn, hogy a piros 11-en gyakorlatilag nem tudtam lefelé elindulni, csak golyó pózban "gyökkettővel", de szerencsére pár száz méter után már nem zavart szél. Katschberg-Aineck egyértelműen bekerült a kedvenceim közé. Mi nagyon megszerettük ezt a régiót: közel van, 250 km pálya, megfizethető.
Fotók:
https://sielok.hu/fotoalbum/katschb...erg-aineck-2016-januar/ke...

Karácsony előtti napokban látogattuk meg a terepet.
Először jártunk itt, de szerintem nem utoljára. Nekem az tetszett a legjobban, hogy bár nem egy hatalmas (mega) pályarendszer (bár nem is kicsi), de ennek ellenére iszonyúan változatos.
A pályák kb. 60-70 % működött, holott előtte gyakorlatilag több mint egy hónapig csapadékmentes és szinte tavaszias időjárás volt.

A működő fekete pályák közül mi lecsúsztunk a Tschaneken lévő 3-ason (itt kezdtük mindig a síelést:), illetve az Ainecken lévő 21-esen is (ez vezet le a hegyről középen a St. Margarethennél lévő völgyállomásba) és úgy gondolom, hogy ezek közepes tudással simán teljesíthetőek, ha nincsenek extrém pályaviszonyok.

Az Aineckről lejövő 6 km-es A1 fantasztikus, ami egy-két letörést (főként a völgyállomáshoz érkezve az utolsó komolyabb kanyar előttit, aminek a vége szinte végig árnyékban volt és egy derékszögben szűk helyen fejeződik be a völgy kicsúszó előtt) leszámítva szerintem simán kék kategória. Igazából csak a nagyobb tömeg okozhat ezen a pályán gondot, de ottjártunkkor volt hogy km-eken keresztül úgy csúsztam, hogy se előttem, se mögöttem közvetlenül senki sem haladt, igazi örömcsúszás volt. Az A1-en megállás nélkül többször is lejöttem és még azt sem mondhatnám, hogy nagyon kifáradtam volna a menetek végén, mert az út során sok helyen csak "utazni és örömködni kell".
Az Ainecken futó pályák a középétől fenyőerdős környezetben haladnak, így szerencsére az ilyen jellegű pályákból is van elegendő (a táj szépségén kívül jól is jön az árnyékoló, völgy hatás, mely kellően jól tudja konzerválni a pályákat).

Az Aineck másik oldalán a Katschbergbe lejövő piros 11-es is nagyon jó pálya, mert kellően hosszú és kanyargó csúszással abszolválható, közben pedig a pálya tetején meseszép panoráma fogadja a síelőket és bámulhatjuk a Tschanek mögötti közel 3.000 méteres hegycsúcsokat (fent az Aineck tetején a 3-ülésesből kiszállva jobbra a pálya mellett van egy kilátópont ingyenes távcsővel, melybe belenézve a hegyekhez a nevek és a magasságbeli adatok is megjelennek).

A Tschaneken lévő piros pályák (kb. a fele üzemelt) is nagyon élvezetesek, kellően dőlnek, kanyarognak és elég szélesek, egy-egy pálya inkább kék kategória, mint piros.

Bár tavaszias hangulata volt a tájnak, de a nap szerencsére ebben az időszakban nem olyan szögben süt, mint mondjuk márciusban, így a nappali plusz fokok nem annyira viselik meg a pályákat, mint tavasszal.

A webkamerákat elnézve karácsonyt követően jóval több vendég érkezett, mint a tartózkodásunk alatt (karácsony előtti napok - osztrákoknál a karácsonyi hét elején még suli volt, bár azért voltak már bőven tanuló gyerekcsoportok), amikor gyakorlatilag nem is álltunk sorba a lifteknél, a legrosszabb esetében a 2-ülésesnél 2 perc volt, mire sorra kerültünk, de ez is inkább elvétve jelentkezett.

Sajnos - a naptárat átnézve -, újabb 5 évet kell várnia arra, hogy a téli iskolai szünet hazánkban ilyen hosszúra nyúljon és most már inkább lassan csoda kategóriába sorolható az, ha ekkor már télies viszonyokra számíthat az ember, már a hegyek közt is. Az eddigi életem során először nálunk síkvidéken tűnt el a tél (a karácsonyi időszakot illetően szinte teljesen), ám az elmúlt években sajnos már az Alpokban is kezd ez a tendencia tartóssá válni.

Mára Katschberget választottuk. Reggel a völgyben mínuszok, fent a hegyen szikrázó napsütés. Tökéletesre vasalt pályák, amelyek órák múltával is egész jól tartották magukat. Több ember, mint tegnap Obertauernen, de még nem vészes. A hegyen semmi komoly sorállás, a kabinosok nyelték a sporttársakat, folyamatosan lehetett pörögni. Egyszer lementünk vissza a völgybe (Aineck), na akkor beleszaladtunk egy jó 10-15 perces sorba, gondolom a miheztartás végett. Utána a másik oldalon (Katschberg-Tschanek) is lecsúsztunk még egy pofonért a völgybe, de nagy meglepetésünkre ott csupán páran aspiráltunk a hármas ülősre. Megjegyzem, mindkét Talabfahrt remek állapotban volt, élmény volt rajtuk csúszni!
A komolyabb délutáni olvadást ma sem vártuk meg, de így is remek sínapot zártunk. Holnap tali Csaborékkal Fanningon!!!

Mi sem találtunk összességében jobb helyet a Karácsony előtti síelésre, így megint Katschi lett a befutó. 50 cm havat írtak hegyre, völgyre, szerintem vendégcsalogatónak. Bejött nekik, mi is ide utaztunk.
A pályától nem túl messze sikerült szállást találni, az ainecki oldalon, 3 perces autóútra a parkolótól. (Este, ködben, fagyban értünk a szállásra, a házinéni kérte, hogy egy órával az érkezés előtt hívjuk. Már értem, miért: akkor fűthetett be, így a szobák hidegek voltak.)
A yodelyou segítségével vett síbérletek tökéletesen működtek, 2 felnőtt, 2 gyerek napijegy váltásával két ebéd árát spóroltunk meg három nap alatt! Három nap, három kasszánál váltottuk ki a bérletet, három alkalmazott háromféleképp állt hozzá: első nap kitöltettek velünk egy papírt, második nap kitöltötte a kasszában ülő hölgy a papírt, utolsó nap pedig egy srác még azt a lapot is velünk töltette ki, amin addig csak az ő írásával rögzítette az előző vendégeket... Lényegtelen.
A pályákon kizárólag ágyúzott hó volt, talán a magasabb részeken lehetett benne 5% természetes hó. Ebből következik, hogy csak a pályán van hó. Ott viszont a körülményekhez képest jó volt a minősége. Tavaly ugyanebben az időben voltunk itt: akkor több természetes hó volt, valószínű azonban, hogy tavaly nem volt ilyen hideg. Akkor kevesebb pálya volt ilyenkor nyitva, és napközben is vadul ágyúztak.
A pályák nekünk tökéletesen fekszenek, egy bemelegítő kék kör után mindenhol volt jó piros pálya. A hóhelyzet miatt viszont csak egy fekete üzemelt, a 3. számú Taschanekpiste.
Az emberek mennyiségében nem volt lényeges különbség, vasárnap talán minimálisan többen voltak (hétfő, keddhez képest).
Miden reggel köd volt, ami egyre korábban felszállt, így minden nap napoztunk. Príma kis márciusi időt fogtunk ki decemberben.
A felvonók általában rendben vannak, az Aineckbahn lóg ki a sorból, de most ez is bírt a síelőkkel, nem kellett sehol sorban állni.
Azok a hütték, ahol ettünk, ittunk (Larchensadl, Gamskogelhütte, AlmStubn), rendben voltak, normális kiszolgálás, semmi különös ételek.

Katschberg 2015.12.19.

Tegnap este nagy netböngészést rendeztem. Nézegettem hova lenne jó menni. Itt általában a bergfex.at az alap. A leglényegesebb infó, hogy megmutatja melyik pályák, felvonók mennek az adott területen. Végül Katschbergre esett a választás. Ezt a választást egy kicsit sem befolyásolta, hogy szállásunk csupán párszáz méterre van a St. Margarethenben lévő parkírozótól.
Reggel a szokásos ónos eső hangulat, s köd. Kocsi kivakarás a jégből, s már a pályánál is vagyunk. Akkora köd volt, hogy komolyan gondolkodtam érdemes-e felmenni. Végül félretettem az élvezeti síelő énemet s azt mondtam, ez jó hely lesz Vicuska, itt megalszunk. A parkolóban meglepően sokan voltak. Ilyenkor az a szokásom, hogy nézegetem az autókat. Ha 10-ből 5-6 osztrák, akkor nagyon jó síelésnek nézünk elébe. A kínálat a kritériumnak megfelelt, s közben láttam egy gyönyörű szép bordó merci terepjárót (magyart. Régebben az ilyenen legalább szlovák rendszám volt.). Már megérte elmenni. (csak megjegyzem, a módszer Olaszországban nem működik) Szerencsére a gumikerekes kisvasút majd a pénztárig vitt bennünket, így nem kellett a léceket cipelve csúszkálnunk a betonon.
Valami baj lehet velem, mert a pénztáros egyből megkérdezte, hogy szenior jegyet kérek-e? (ilyen vacakul tartom magam?) Megmutattam neki a feleségemet, hogy talán neki is járna jegy, s szó nélkül két szenior jegyet adott.
A parkolóban mutatkozó sok autó ellenére a kétülésesnél nem kellett várakozni. Még mindig az a kellemes alávágós van, ami beülés után az eget is megmutatja. Nem zavart, mert néhány száz méter után a köd eltűnt, s gyönyörű napsütés köszönt ránk.
A hét vége mottója az lesz, hogy kevés helyen van hó, de ahol van ott remek. A felvonóból láttuk a kevés helyet, s a lécünk érezte a minőséget. Varázsolnak manapság a fiúk. A Bergfex sem mondott igazat, több pálya ment, mint amit jeleztek. Igaz, hogy műhó, s ha lementél a pályáról élvezhetted a füvet, de akkor is hó.
Simán át lehetett menni a Tschaneki oldalra, ahol ment a 8-as és a 6-os pálya környéke, sőt a fekete 3-ast is felélesztették. Remek volt az Aineckről lejövő 11-es, de a mellette futó fekete 11a-n egy deka hó sem volt.
Az A1 hozta magát, működött a 30-as, a 14-es és a 22-es.
A hó kicsit keményebb volt a normál hónál, néhol majd a jegesedésig kemény, de csak egy helyen láttam barna foltot. Ahol a nap sütött puhult a hó, de ez nem volt veszélyes,
Jó kis csúszkálást lehetett elkövetni a mai napon.
S a végén a sívonat csak kettőnket pontosan a kocsinkig vitt. (a merci már nem volt sehol.)
Szép lassan bebizonyosodik, hogy a hó nem igazán időjárás függő. Ha elég hideg van mindenhol tudnak havat csinálni. Jövőre talán a hideget is elő tudják állítani.

Csabor az élvezeti síelő

Murau / Mölltall / Badhofgastein /Katschberg sítúra 4.nap (febr.22)

Vasárnap a társaság néhány tagja hazafelé fordította a szekér rúdját, de mi elszántan „ha már itt vagyunk, ki ne hagyjuk” elv alapján, még a Katschberg-Aineck síterepet is megcéloztuk, végül is hazafelé útba esett. A völgyben, a két hegy között parkoltunk le. A jegyet rendhagyó módon egy kis csúszás után lehet megszerezni, ugyanis a pénztár a Tschaneck felvonó alatt található közvetlenül. A 6os ülőssel egyből a magasba téptünk és mivel aznap minden síterepre felhőt, elszórva csapadékot ígért, így ebben nem is csalódtunk, mert ugyan a látótávolság még úgy ahogy megfelelő volt, de a ködös hideg meglehetősen rosszul esett. Bár akkor még nem tudtuk mi fog várni az Ainecken. Rögtön egy fotóval indítottunk volna a szív alakú fotóponton, de oly vaskosan volt a védőlencse berakódva belülről párával, hogy borítékoltuk a sikertelenséget. Nem is lett jó, mint itthon kiderült. A pályákra nem volt panasz, gyorsan csúsztunk néhányat, bemelegítésképpen a 6-7-8 pályákon, hogy az igazi nagy ágyút, az A1-t kellően fűtött izomzattal próbálhassuk. Sajnos az átvezetés sem oda, sem vissza nem tökéletes, egyik irányban ugyan van némi varázsszőnyeg rásegítés, de így sem ússza meg az ember a sífutást a liftig. A lift egyébként egy kőkori jelenség, és egyben egy ritkaság is. Soha nem láttam még 3 üléses liftet. Na mindegy, ez van, meg a köd. Igencsak örültünk a maszknak, mert a kőkorban sajnos a plexibúra még nem létezett. 1900-2000 m körül bele mentünk a tejfehérbe és az arcunkon szó szerint megdermedt a mosoly. Az már tisztán látszott, hogy idióta kell, hogy legyen az ember gyereke, ha a fekete 11en lejön, így csak a piros 11-en tapogattuk egymás lába- vagyis síléce nyomát. Persze a felhőhatár alatt tűrhetővé vált a látótávolság, de azért nem vágytunk rajta újabbat jönni, inkább egy új körrel az A1-et akartuk megjárni. A 10m látótávolsággal is kivehető volt, hogy „autópálya” felvezetőn jár az ember, mert táblák sora hirdette, hogy már csak 50m, már csak 10 és akkor…. Nem láttuk meg. Az ordenáré ködben egészen a 16os gondola kiszálló pontjáig, sűrű emberfogásban üldöztük egymást az egyébként jól karbantartott széles pályán. A ködből kiérve, ahogy nőt a látótáv, növelhettük a sebességet, és nem kellett csalódnunk. Nagyon kellemesen meredek, igazi élvezetes síeléshez készített pályán haladtunk. A felvonóról egyébként rengeteg középhaladó kék pályát láttunk, úgyhogy aki kezdő az bátran jöhet ide, nem fog csalódni. Mivel időnk vasárnap révén erősen fogytán volt, így visszacsúsztunk a Tschaneckre, hogy a Gamskogelhüttében bekapjunk egy házi specialitást, aminek valami tiroli kezdetű neve volt, de emberes adagnak bizonyult, mindenkinek csak ajánlani tudom, kis serpenyőben tálalják és az ára is baráti. Mázlinkra a felvonó jegyet itt is vissza lehetett váltani, így megspóroltuk a jegypénztártól való felgyaloglást a parkolóba. Összességében elégedettek voltunk a 4 napos sítúrával, bár pályaszállás esetében kétségtelenül kevesebbet vándoroltunk volna, ez a fajta túra szervezés egy másodpercre sem untatott bennünket. Ha rangsorolnom kellene, akkor Katschberg-Murau-Möltall-Badhofgastein sorrendet állítanék fel szubjektív módon, de egyenrangú időjárási feltételek mellett ez nyilván változhatna.

Sziasztok!
Tegnap jöttünk haza Lungau régióból. Katschberg, Obertauern és Fanningberg hegyein jártunk. Akik esetleg karácsonyra mennének egy kis helyzetjelentés:
Katschberg három nap alatt is sokat veszített a síélményéből. Csütörtökön még azt mondtuk, hogy nem is vészes, ahhoz képest, hogy milyen a hóhelyzet, jót síeltünk. De szombatra ez már annyira nem volt igaz. Teljes jegesedés, délután már élvezhetetlen volt. Le is jöttünk három órakor. Obertauernben is nagyon kevés a hó, valamint itt nagyobb a tömeg, így gyorsabban váltak a pályák rossz minőségűvé. Annyi pálya szerencsére nyitva van, hogy lehessen körbe síelni, de csak pár pálya az, amin jót lehetett csúszni.
Vasárnap friss hó fogadott minket. Fanninberget választottuk. Nagyon szeles idő volt, a friss havat le is fújta a felsőbb részen a pályákról, így ott rendesen jeges volt. A többi helyen jó 10 cm eldolgozatlan hó.
Összességében a hóhelyzet tényleg elég kiábrándító, a jó idő viszont mellettünk volt, így egy március végi, április eleji síelésnek tűnt az idei besíző hétvégénk. :)

Katschberg 2014.12.13.
Van, amikor az ember jól választ, van amikor rosszul, s van amikor nem tudja hogyan.
Ma Katschberget választottam, s most a fenti állapotban leledzem.
Nem tudtam a kedvenc helyemről (St. Margarethen) indulni, mert onnan nem lehetett felmenni a hegyre. Láthatóan a hóágyuk küszködtek a tereppel, de csak pamacsokat tudta fújni az alsó részre. A hírek szerint az Aineck csak felülről a középső állomásig volt járható.
Következett kedvenc tevékenységem a hegymászás kocsival. Persze a feleség sikítozik, s én süket vagyok. Hamar felértünk. A furcsa az volt, hogy szinte egy lelket sem találtunk a terepen. Sőt parkírozó helyünk is ott volt ahol akartunk. Mondtam is, hogy először ne ugorjunk bele a síbakiba, inkább nézzünk körül.
Minden felvonó állt, ember egy deka sem. Nézelődés közben aztán elindult az egyik, majd a másik, s így tovább. Kiderült, hogy nagyon korán értünk oda, s az 1-es Aineckre vezető lift pedig a nagy szél miatt nem megy. ( így jár aki korán reggelizik, s nyitás előtt kiér a terepre)
Gyors jegyváltás, 22 EUR-t ért a napijegy.
Először lazán kezdtünk. Tschaneki oldal 2-es pálya, minden oktató és kezdő álma. Itt pár fordulóval be lehetett melegíteni. Kellemes hó (nagyon kemény alap, felette pár centi porhóval), kevés ember. A tanulókat lazán lehetett kerülgetni.
Gyorsan meguntuk, s a 4- es felvonóval megközelítettük a hegytetőt. Itt láttuk, a 8- as pálya átcsúszó szakasza a szokásosnál szebb képet mutat, de véleményünk szerint ennek még nem jött el az ideje. Célszerűbbnek láttuk, amíg erőnk, s lendületünk van lecsúszni a 3-as feketén. Ehhez azért kellett bátorság, mert a pálya jó részén barna foltok mutatkoztak, jó szándékkal a fele volt használható. Apróságokkal nem foglalkozunk, tehát nekilendültünk. A szokásos kemény felület fogadott, s a szezon elején (?) tapasztalható technikai hiányosság is előjött. Nem volt megfelelő az élszögem, illetve nem a helyes íven voltam, mert géppuskaszerűen ugrált alattam a léc a két ív között. Ahogy a pálya meredeksége csökkent én is megtaláltam a helyes mozgást s élveztem a siklást. Jó volt visszanézni a lejtő aljáról.
A további program ismét fel, s átcsúszni a 8-ason, s tovább a 6-os piros pályán. A többi pálya ezen a részen nem volt nyitva, s bizony az ide összpontosuló síelők miatt az alsó szakaszon elég termetes buckákkal lehetett találkozni. A körülmények dacára itt is jól esett a csúszás.
Térülés fordulás közben vettük észre, hogy megindították az Aineckre vivő 1-es felvonót. Persze mindjárt arra indultunk. Nem tudom reggel milyen szél lehetett, ami miatt nem ment a lift, de most a lelket is kifújta belőlünk. Én sisakom által biztosított nagyfokú védelem miatt nem hordok kámzsát, de most komolyan elgondolkodtam a rendszerbe állításán.
Fent kellemes pillanatok vártak, amíg a kiszálló védelmét élveztük, ott ugyanis nem fújt a szél. A 11a fekete lezárt, használhatatlan volt, viszont a piros 11-es sok örömmel kecsegtetett. Ismét találkoztunk a márványkemény felülettel és némi porhóval. De jó is volt leszáguldani rajta!
A további örömök helyett vissza mentünk a tschanaki oldalra, mert találkozónk volt Vassy nevű síoktató cimboránkkal. Csak rövid eszmecserére volt lehetőségünk, s a közös síelés is elmaradt, mert Gergőt szétszedik a tanítványok. Azért bosszantó, hogy egy síoktatónak síelni sincs ideje.
Következett a szabad program. Ismét beiktattuk a 11-es pirosat (lejjebb az Ainecken nem merészkedtünk, mert úgy is csak a középső felvonó alsó állomásáig lehetett volna menni, az pedig nem igazán izgalmas). A piroska az eltelt idő alatt megmérgesedett, a szél ha lehet még nagyobb lett, a pályán már nem volt ott a porhó, csak a jeges alapon karcolt a léc. Rendesen igénybe vette a combokat. Mindig mondtam, hogy fel kell készülni a szezonra, de ezt ennyire még soha nem hanyagoltam el. Most észre is vettem a combomon.
Ez a nap is elmúlt. Szezonkezdésnek ez is jó volt. Katschberg megmaradt szerelemnek, s jövök még jobb körülmények között is ide. A pályákon nagyon sokat dolgoznak, pillanatról pillanatra változik a helyzet. Jellemző az állapotokra, hogy a társaim, akik más terepről jöttek hazafelé esküvel állítják, hogy ahol én reggel zöld felületet láttam ott délután már síeltek, vagyis az Aineck aljáig le lehetett csúszni. Én ezt az állítást nem írom alá, s ebben a tényben az sem befolyásol, hogy némi vacsorával egybekötött mulatozáson már túl van a társaság.

Csabor az élvezeti síelő

ui.: tegnap dicséretet kaptam a képekért egy sporttársamtól, akivel közösen versenyzünk ( pálinka, bor, pezsgő szakág) sajnos ez a dicséret ma valószínűleg elmarad. Más kabátba mentem síelni, s annak külső zsebében a masina lefagyott. Mindjárt megnézem sikerült e valami képet mégis összehoznom. (de nem baj, hisz elsősorban élvezeti síelő vagyok nem fényképész)

Tegnap (kedd)

A teliholdas napnak köszönhetően Lungauban reggel fél 9kor -1 fok a völgyben, fenn már enyhébb idő, ezúttal végre szél nélkül. Ez volt a legmelegebb nap Katschin.

Reggel a Königswiese még kifagyva, de gyorsan puhult, a katschbergi oldalon (Tschaneck) gyorsan firnesedtek a pályák, viszont a reggeli órákban még nagyon jól voltak síelhetők. Ezúttal az Aineck is teljes üzemben.
A nagy meleg ellenére a pályák egész jól tartották magukat; fél 12kor lesiklás a lakossági völgypályán, azaz az A1-en. Felső részen valami átmenet a porhó és firn közt, amolyan „ausztrál porhó” ezeken a lejtőkön. 1900 tszf m után aztán gyorsan puhult, kásásodott, a lapos részeken épphogy csúszott a léc. Bár a pályát pirossal jelölik, ez sok salzburgi terepen kék lenne.
A pálya utolsó meredeke (ami valóban piros) még egész jó állapotban a fekvésének köszönhetően. Szintén szuper firnhavat tartogatott a duplaszékes alatti fekete egészen a völgyig és a többi ainecki pálya is hozta a formáját. 18 fok (völgy) ide vagy oda, de az északi fekvés ennyit számít és 1000 méterig problémamentesen le lehetett síelni. Mindeközben a katschbergi lejtők 1600-2000m közt már a használhatatlan státuszt érdemelték ki.
A Silverjet 2 völgyállomásnál 1700 méterein is 14 fok.
A napsütés és a szélcsend és az ainecki pályák sokat dobtak ezen a napon.
Szerda (az ma van)
A tegnapi nap után igazi télies idő kb 3-5 cm friss hóval a csúcsok közelében, hóhatár valahol 1500 m közelében. Reggel 2000 méteren majd -3 s brutálisan erős szél, ami napközben enyhült, de meg nem szűnt.
A felső pályák (Aineck) kemény alap szolid porhó réteggel a tetején, 1800-tól lefele már nedvesebb friss hó.
A Snowbowle jól volt síelhető, de vigyázni kellett a lerakott hóval a pályán. A legjobb pálya a Branntweiner csáklyás melletti rövid fekete és az Ainecklift melletti piros a mai napon, továbbá a Duplaüléses piros és fekete lejtői, igaz ezek már tavaszi hóval fogadtak, de a tegnapinál sokkalta jobb minőségben.
Napközben 1700on mindösszesen 5 fok, ami a tegnapi 14-hez képest valóságos mélytél.


Egyetlen negatívum, hogy fenn a hágónál este már szinte semmi élet sincs, Lärchenstadl zárva, Wildererben kb voltunk 15en és fél1 fele már csak mi ketten Vassy kollégával :)

Keveset engedett a térd ebben a szezonban, de ami volt az márkás volt. Nevezetesen Katschberg-Aineckről van szó, ami az új kedvenc. De inkább csak az Aineck, mert 3 nap alatt egy átcsúszást kivéve kizárólag ezen az oldalon síeltünk (február vége). Köszönhető volt ez a hosszú és változatos pályáknak és a tökéletes hóminőségnek. Nagyon alap sítudással lehet csákányozni k24-en, akinek egy fokozattal több van, annak ajánlom a p25-k24-et vagy az alsó kabinos tetejétől az A1-p26-ot. Utóbbi két menet megfűszerezhető a csúcsról a p27-el, ami nem vészes, csak a vége kezd egy kicsit jobban lejteni, de hát síelünk, nem? Mindezek szerintem még egy haladónak is jó csapatási lehetőségek.
Következő fokozat a p28-p29-p30-f28a, mindegyik szenzációs, szélesek és színükhöz hűen meredekek, abszolút alkalmat adnak az ízlés szerinti karcoláshoz.
Természetesen az A1-en is végigcsúsztunk és hát baromi nagy élmény, de őszintén szólva a kétüléses miatt ez inkább kimaradt, kabinosban ki lehet nyújtani a térdet és gyorsabb is. Az f21, p22 szintén csak kipróbálásra került az előbb írtak miatt (egyébként nagyon jók).
A k20 pedig klasszikus erdei tekergő, éppen lejtek lefelé típusú, de hát mégiscsak út szélességű, tehát alap tudás kell, tanulni ezen nem lehet, mert beesik az erdő-meredekbe véletlen.
Mint mondtam egyszer bóklásztunk át a ködös túloldalra és a p11, f11a is nagyon ígéretesnek látszott, szeretem a kanyargós pirosakat. A Tschaneck teljesen kimaradt és nagyon vágytam az S1-re is, de majd legközelebb.
De meséljenek tovább a képek és a videók.

Katschberg-Aineck piros 27 - A1 - piros 26: https://sielok.hu/video/katschberg-...a1-palya/

Utolsó napi választásunk Katschbergre esett már csak azért is mert elég illusztris társaság jött itt össze erre a napra .
Reggel szép napsütésre ébredtünk ami az egész napra kitartott. Ahogy az autó hőmérőjére néztünk kicsit elkerekedett a szemünk a - 10 fokon ! Az Ainecki alsó részen ezerrel dübörögtek a hóágyúk néha be-be terítve minket is.
Első csúszásnak az A1-et választottuk. Ez a pálya igazán bejött a hosszúsága és a kellemes lejtése miatt ezért másodjára is itt jöttünk le. ( csak néha meg kellett volna állni pihenni is de ezt a vezetőnknek köszönhetően elég nehezen lehetett kivitelezni a sebessége miatt ) :) Az alsó szakaszán itt is lehetett érezni ,hogy több a műhó mint a természetes. Hó amúgy a pályákon volt bőségesen és nagyszerű porhó volt különösen a felsőbb részeken.
A délelőttöt itt töltöttük . Dél környékén elindultunk a másik oldalra mert mint a tavalyi szezonban úgy most is itt várt minket a helyi erő Vassy oktató. Elég gyorsan meg is találtuk aztán egy párat tudtunk is vele csúszni. Itt leginkább a 7-es pályát használtuk a mellette lévő gyors ülőlifttel . Gyors sörözés ( és kajálás)után kimentünk a pálya szélén lévő 10 es és 12-es és 14-es pályákra amik nem túl hosszúak de kellemesek és annak ellenére is jók hogy ezek mellé csákányos húzóliftek tartoznak. Innen megint az Ainecki rész felé vettük az irányt mert közeledett az indulás ideje. A többiek lekísértek az A1 -en ahol itt-ott már jegesedni kezdett . Ők sörözni indultak én már az autó felé. Nagyszerű nap volt jó társasággal szép idővel és tökéletes pályákkal .

Katschi 2014.01.03.

Ha az ember egy hetet Murauban tölt nehéz megmagyaráznia miért megy el máshova síelni. A válasz viszonylag egyszerű: szerelemből. (így van ha az embernek többszemélyes szíve van)
Kaschberget síelői észretérésem óta kedvelem. Hóbiztos terep, sok a fa, nem csak „egyenes” pályák vannak, szóval kedvemre való.
Korán reggel ébresztő, s irány Katschi. A GPS kedves hegyi tájakon vezetett keresztül, öröm volt nézni a havas hegyeket, falvakat. Ha nem akartam volna síeli bizonyisten csavarogtam volna a környéken. A nézelődés mellett elröpült az idő, s már ott is voltunk St. Margarethenben.
Általában itt állok meg, ha tehetem. Tapasztalataim szerint itt kevesebben vannak, s a nap végén olyan kellemes a búcsú lecsusszanva az A1-en.
A felső parkírozó utolsó helyét foglaltuk el. Kicsit színezte a dolgot, hogy volt egy kedves honfitárs, aki fogalmazzak így véleményesen parkírozott, ezért én nem tudtam tőle tovább menni, s a síbusz is csak rajtam keresztül tudta volna szállítani a síelésre éhes tömeget. Én, mint helyiérdekű hülye (mert a nézők csak ezt látták) tolattam egy sort, s így az utolsó hely szinte bravúrszámba ment.
Ezeknek az „alsófeljárású” síterepeknek nagy hátránya, hogy reggel mindenki fel akar menni, délután pedig le akar jönni, de erre már nagyobb a szállítói keresztmetszet.
Félretéve a dumát rettentő sok síelő próbált bejutni az ósdi kétüléses felvonó kegyeibe. Az ilyen sorbanálláskor érdekes tanulmányokat lehet folytatni az emberi lélektanról (amíg bírja idegekkel az ember).
A rogyogány kétüléses hagy időt a táj tanulmányozására, így rögvest megállapíthatjuk, hogy remek hó van alattunk, bár még nem ér le a lábunk. A Silverjet 2 végállomásánál már fütyülő szél és köd fogadott bennünket. A Gipfelbahn végállomásánál a korábbi kijáratot egy nagy üveglappal fedték be, így oldalt lehetett kimenni, s volt is rá esély, hogy megtalálja az ember a kijáratot. Feleségem próbálta meglelni az Aineckbahn állomását, hogy felvonóval levonózza magát, én még keresgéltem a ködben valami pályaszerűséget. Nagy szerencsével a 11-es pirosra akadtam, s lábujjheggyel kitapogatva elindultam lefelé. Talán 100-200 méter szintet estem amikor gyönyörű napsugaras idő lepett meg. Eltűnt a köd, s be lehetett gyújtani a rakétékat.
A keserű korai tapasztalatok miatt úgy döntöttünk, hogy a tschanecki oldalt síeljük rommá. Volt némi randevúnk Vasssy nevű kedvenc síoktatómmal. (már annyi kedvenc síoktatóm van, hogy ha mindegyikről egy szemernyi tudás ragadt volna rám, már Tednek hívnának. Ted Csabornak.)
Azt hittem balgatag módon, hogy a síoktatók fészke a 8-as szám feletti pirosoknál van, így arra tendáltunk. A Tschaneckbahnról kiszállva a 8-as átcsúszó a szokásosnál nagyobb rendben volt, feltűnően kevés buckával.
A 8, 9, 10, 12, 14 pályák méltatlanul elhanyagoltak a síelők részéről. Én is ritkán látogatok oda, mert nem vagyok nagy barátja a csákányos felvonóknak. Ráadásul a reggeli órákban nagyon sokan álltak sorban a csákányosoknál is. Viszont ezek a pályák megérik a fáradtságot. Szeretem az ilyen vonalvezetést, nem egyenes, s egyenletesen lefelé szakadó, hanem vidáman fák között bújkáló, keresztmetszetben is változó, szóval úgy megy rajta az ember ahogy fényes jókedve tartja. Mivel a körülmények ellenére a nagy területen kevesen mozogtak a pályák sem voltak buckásak. Végül a csákányos felvonót is meg lehet szokni, ezért vidáman csúszkáltunk a remek pályákon. Egy hiba volt csak, hogy a vélt oktató fészeknek nyomát sem láttuk.
Közben pihenőt tartottunk az Asenbauer hüttében. Régen nagyon kedveltem a helyet. Akkor még abszolút nem vendéglátós beállítottságú, de teljesen természetes öreg házaspár vitte a „boltot”, most minden bió, s ez már kicsit más. Lehet, hogy jobb, de más, s nekem a régi jobban tetszett.
Nem tudom mennyi a terepen a hivatalos hóvastagság, de nagyon sok helyen barna foltok voltak találhatóak szinte mindegyik pályán. Kellene még egy kis (sok) hó.
A tömeg ellenére a pályák nem voltak buckásak. Délután a sorok is csökkentek.
Hogy visszajussunk autónkhoz le kellett csúsznunk a 2-es tanulópályán. Talán ez volt a legrosszabb minőségű, legbuckásabb pálya.
Az Aineck tetején a már korábban bemutatkozó szél és köd nagy örömmel üdvözölt bennünket. A nőknél vannak olyan napok amikor minden rossz, sőt rosszabb. Feleségemnél most csúcsosodott ki ez az állapot. Elhatározta, hogy nem jön le az A1-en. Én pedig már csak az A1-en akartam lemenni. 6 km kellemes csúszás, s ezt adjam fel? 8 napon túl gyógyuló ajtócsapkodást okozó súlyos lelki sértések után lecsúsztunk. ( néhány 100 méter után ragyogó napsütés volt!) Azóta nem beszélünk, s mellesleg egy óra alatt értünk le. (az imádkozó sáska bejelentkezett nálam továbbképzésre)
A síelés nagyon jó dolog, csak síelni ne kéne!

Azért lehet ide jönni, de csak szólóban!

Csabor az élvezeti síelő.

Kis katschbergi beszámoló (csüt-vas)

Csütörtök: csodás tavaszi idő, véget nem érő napsütéssel, St Margarethenben 12 fokig kúszott délben a hőmérő higanyszála, nagyon erős volt a Nap.
Fenn a hágónál igen szeles, kissé felhős
Péntek: felhősen és szelesen kezdődött, aztán délutánra felszakadt, hőfokok jóval nulla fok felett, a digitális hőmérő a Lärchenstadl előtt (Vassy, erről a hüttéről már csak te fogsz eszembe jutni:)) 9 fok
Szombat: reggel még kósza napsütés a szürke fellegek mögött, Tauern északi oldala már (hó)felhőben, délutántól szemerkélő eső, ami 3 körül olyan derekasan szakadóba váltott át, sajnos a hegyen is, hóhatár kevéssel a csúcs alatt valahol 1900-2000 m közt, így lényegében az egész terep ázott, igazi hütte idő!
Vasárnap: éjszaka megérkezik a hidegebb levegő, hóhatár 1300 m körül, fenn a hágónál 5-6 cm friss, hóember-építő hó (nedves-tapadós-vizes), délutánra kis fényt harcolt ki a Nap, de kékség még hiánycikk.

Hó/pályák: a St Michael Talabfahrtot leszámítva minden nyitva, a legjobb a hó szombaton volt, mivel ekkor éjjel kellőképpen kifagytak a pályák,így valameddig tartották magukat, amúgy és ezután tavaszi hó, kása, firn, helyenként (különösen csütörtökön) igen fékezős hó a Tschaneck oldalán.

Vasárnap reggelre némi friss hó, amit sajnos reggel nem ratrakoltak le, tudom, hogy a reggeli ratizás csak a léleknek jó, meg a fotókon jól mutat, de itt el kellett volna. Salzburg északi terepein (Zell,Saalbach, Hochk) megszoktuk, hogy a kezdőbb és főbb pályákat ilyenkor is kezelik, egyszer végigmennek rajtuk, sajnos itt egyik pályán SEM mentek végig, így az igen nehéz hóban kellett reggel síelni (kezdőknek kihívás), délután mindez buckákka alakult, alapvetően a pályaviszonyok ezen a napon eléggé kettes alá, bár nekem problémát nem okozott, de azért jobban esett volna (főleg a tanulóknak) egy kóbor ratraknyom.

Parkolás: balkáni! sajna nincs aszfaltozott vagy min. zúzalékos parkoló, így az enyhe időnek köszönhetően mocsár tenger, különösen igaz volt ez a Lärchenhof előtti (Wilderer mögötti) kis parkolóra, autót mosatni felesleges, úgy nézett ki, mintha valami sárdagasztó rallyn vettünk volna részt. Kritikán aluli az egész, nem Ausztriához méltó.

Katschira azért továbbra is szívesen megyek, de kétségtelen, hogy az északabbi salzburgi terepek teljesen más világ sok más egyéb tekintetben is.

Kaja/Ital

St Michaelben a Billa közelében jó kis büfé Riesenkebap, Langos, Schnitzelburger, grillcsirke és társai.
Hegyen: Stamperle, legjobb Jagetee a Wildererben , ja és Wilderer Tequila !! :)

szállás: akartam egy szállást ajánlani, mert nagyon bőséges reggelit adtak, szobák OK voltak, de mikor felszámoltak olyan dolgokat amikről nem tudtam (net, síelés utáni zuhanyzás) inkább nem ajánlom. Ezekkel a költségekkel nincs semmi bajom, azzal már inkább, ha ezt a fizetésnél nyögi be a tulaj..

Csodás napot töltöttünk itt február 23-án. Reggel a hotelparkolóból úgy kellett kiásni az autót, akkora friss hó esett. (Maltatal). A nap ragyogott, kristálytiszta és szélmentes volt az idő. Bár a hotelben felhívták a figyelmünket rá, hogy csak hólánccal fogunk tudni felmenni Katscbergre, de végig eltakarítottak voltak az utak, simán ment.
A P-1 es parkolóban álltunk meg, mivel Villach irányából ez volt az első.Délelőtt az Aineck-i oldalt síeltük, délután a Tschaneck-it. Az Aineck-i sokkal jobban bejött nekünk a hosszú pályáival. Nagyon kevés ember volt, a sorbanállás nulla volt egész nap. Délelőtt még olyanok voltak a pályák, ahol mi mentünk először a friss hóban, isteni volt.A lécem eltűnt a porhóban de mégis suhantam.
Végre megtudtam, hogy mit jelent a térképen az a "B" betűvel jelölt pályaféle, az a Brücke.
Mivel én vagyok a család "gyenge" pontja, így pihenésképp lecsúsztam egyszer a kék 20-ason, ami egy hosszú erdei pálya. Gyönyörű helyeken megy, ember alig volt rajta. Néha még taposnom is kellet, úgy elbámészkodtam ,hogy nem maradt lendületem. Az idei év legszebb sínapja volt.

Tegnap kicsit később ébredtem, siettem a buszra, így ki sem néztem az ablakon. Csak az ajtón kilépve vettem észre milyen szép, igazi téli idő van. Az ég félig-meddig felhős volt, a nap sütött és finoman hullott a hó, folytatva amit az éjjel elkezdett. A hágóban hasonló, de még egy kicsit naposabb idő fogadott minket. B kollégával úgy döntöttünk jövünk néhányat a „mi útvonalunkon” amíg A barátunk megérkezik a találkozási pontra. A hó kitűnő volt, könnyű mint a tollpihe és volt belőle elég, hogy eltüntesse a kemény buckákat, illetve kellemesebbé tegye azokat. Mire felértünk eltűnt a nap, a látási viszonyok nem voltak túl jók, ezért a meredekebb részre nem a sziklák mellett, hanem jóval alattuk szálltunk be. Szerintem nem volt olyan rossz menet, de úgy tűnt, ha B-re hallgatok, ez bizony a pályasízés napja lesz...
A megbeszélt időben visszamentünk A-ért a Tschaneckbahn aljához és rövid úton az Aineckre türténő hosszú átbotozást választottuk programul. Ott a csúcson szép napsütés fogadott és B hajthatatlan maradt, szóval a friss hóval borított 30-as Snowbowl pályán végrehajtott élménykarcolás után a Silverjet alja felé vettük az irányt. Mivel minden szép volt, lementünk a 21-es feketén egészen kétüléses aljáig. Felfelé (már a Silverjetben ülve) aztán kezdtük B kollágát pályaelhagyásra invitálni. A javasolt egy útvonalat, ezt mi akceptáltuk is, aztán a közepén A megállt egy letörés előtt és közölte, hogy „ez jó meredek”. Azt hittük járt már ott. De nem. :-) A hó tökéletes volt, így itt el is dőlt a nap sorsa, bejártuk a Gipfelbahn és a Silverjet2 közötti területet a szűz részekre vadászva, de ha lejöttünk egy helyen 3-an egymás mellett elsőként, mire leértünk és visszanéztünk vagy 10 nyom kígyózott már egymás mellett. Mentüökéletes puha-buckás volt, a karcoló sík úgy hasítottak ahogy kell. Combfarkas barátom is megérkezett, de kollégám is azt javasolta, hogy ne a Direttissimán fejezzük be a napot. Lezárásul tehát lekarcoltunk a kellemes Familienabfahrton. Elégedett fáradtsággal értünk haza egy szép nap után...
https://sielok.hu/fotoalbum/760174/...galeria/

A mai napra Katschberget terveztük. Kicsit elvette a kedvem, hogy reggel kinézve a kocsin vagy 25 cm havat láttam. Reggeli után következett a kocsi letakarítása, s a szálló panziójának hótalanítása, hogy ki tudjunk állni. A hegyről lemenni sem volt semmi.
A pálya parkírozóba érve gyanús volt, hogy a korai időpont ellenére az alsó parkírozóba terelnek. Ott még soha nem kellett parkolnom. Szerencsére volt egy traktoros cirkuszos kocsira hajazó alkotmány ami felhozott bennünk a kasszához.
Az előjelek azt mutatták, hogy nem ez lesz életem legjobb sínapja.
A pályákat vastagon borította az éjszaka esett friss hó. Tudvalevőleg nem vagyok buckamenő, de ezen még felülemelkedtem volna, viszont az már kimondottan zavart, olyan köd volt, hogy a lécem orrát sem láttam. (nem mondja senki, hogy a hó alatt volt) Felkeveredtünk az Aineck tetejére, majd átcsúsztunk a túlsó oldalra. A köd ott sem volt kisebb. Vakon birkóztunk a hóval, de ott maradtunk, mert találkozónk volt.
Délben (kimaradt a 11 órás sör, szégyen) az egyik hüttében Vasssy síoktatóval találkoztunk.
Kis pletyizés után Gergő velünk jött csúszni. Nagy kockázatot vállalt. Én ezen terepen, ebben az időben nem vagyok egy száguldó dervis. Vasssy türelmesen megvárt, s csak fél szóval említette meg, hogy mindent fordítva csinálok. Önbizalom növelő volt.
Olyan pályára vitt bennünket, ahol szemmel láthatóan nem ment még senki. de ezt sem láttuk.
Amikor végül elváltunk én valami váratlan bolondulástól megszédülve ismét a hegyre való felmenetelt javasoltam.
Az A1-esen 5 centis látótávolságban learaszolni, nem minősíthető életem legjobb ötletének.
Leértünk, s már a traktor sem vitt le bennünket a parkírozóba.
Köszönöm Vasssynak a délutánt. Köszönöm, hogy akaratom ellenére általam soha ki nem próbált, s kipróbálni nem is kívánt síelésre vett rá. Köszönöm, hogy ezentúl tükörből síelhetek. Köszönöm, hogy megtanulhattam az örök igazságot, a síoktató azért van, hogy a legrosszabb viszonyok között se engedjen le a hegyről.
Vasssy a ritka szabad idejét töltötte velem, jó volt egy régi cimborával találkozni és csúszni egyet. Bármikor újra megtenném, még szép időben is.
Egyébként egész nap esett a hó, a hírek szerint holnapra eláll, s mindenkit remek pályák fogadnak.
Én úgy érzem mindenhová egy nappal korábban megyek. (a holnapi úticélt el sem árulom)


Csabor a tükörsíelő

Ma szép idő volt, ritkán takarták felhők a napot. Reggel sajnos nem tudtam felmenni csúszni a tegnapi havazás után, ebéd után tudtam csak szétnézni , de addigra már széttúrtak mindent amit lehetett. Azért délután felmentünk még a Tschaneckre, de a nap igazi fénypontja az esti csúszás volt. Csütörtökönként ugyanis 19-22óra között a Königwiese ki van világítba és még a lift is jár mellette, szóval minden adott egy kis esti csúszáshoz. Páran kollégákkal fent maradtunk csúszni. Ők boardra váltottak. mondván síelnek eleget napközben ott, de azért este más. Nincsenek csoportok, kevesebb az ember, az enyhe lejtés ellenére jókat lehet csúszni. Szerintem...
Kevéssel 7 után még nem sok nyom volt előttünk a frissen ratrakolt hóban. Bár a kezelés után nem volt ideje kifagyni, az egész napos mínuszok miatt sokkal jobb volt a pálya mint reggel, jobban tartott. A Tscaneckbahn aljáig tartó picit meredekebb szakaszon szép hosszú karcolt íveket lehetett húzni, utána rövidíteni és már mehettünk is újra fel.
Tömeg nem volt, bár liftnél többnek mutatkozott az embersereg mint valójában volt. A "hullámosodás" itt is jellemző, ki kell várni amíg elmennek az emberek és szinte üres pályán lehet csúszni. Aki erre jár és van csütörtökön érvényes jegye, érdemes kipróbálni.
Holnapra megint havazást mondanak... ;-)

Tegnap értünk haza Katschbergről. Most jártam itt először és azt kell mondanom, hogy az egyik legjobb síterep, ahol síeltem. Három napot töltöttünk itt. Terveink szerint naponta másik hegyre mentünk volna, de annyira megszerettük Katschit, hogy nem is néztük meg a mindig kedvenc Fanningberget. Első nap verőfényes napsütés fogadott minket. A -15 fok kicsit hűvös volt, főleg a hegytetőn, viszont a pályák kárpótoltak mindenért. Nagyon jó kezelt, széles pályák vártak minket. A csúcson a 28, 30 pályákat élveztük a legjobban. Másnap már havazott, a felhő rendesen rátelepedett a csúcsra, így ezeket nem nagyon lehetett akkor már élvezni. Az A1 viszont fantasztikus pálya. Iszonyat jó vonalvezetéssel, hosszan, mindig élmény volt lejönni rajta. Ami meglepő volt, hogy hétvége, az osztrákoknak síszünet és alig voltak a pályákon. Semmi sorállás, kényelmesen lehetet siklani, volt, hogy csak mi voltunk a pályákon. Számomra ez teljesen érthetetlen volt, viszont nagyon élveztük, hogy így alakult. Azért, hogy pár negatív dolgot is írjak. Aineckre való feljutás egy kétüléses felvonóval indul. Ami tömegben azért elég érdekes, sorállásos lehet. Mi ezzel csak első nap találkoztunk, de akkor is öt perc alatt a felvonón voltunk, viszont kicsit lassan lehet ezzel feljutni a Silverjet aljába. Innen már kabinosok visznek fel, amik a hideg időben nagyon is előnyösek. Az átjutás a Katschberghöhe részre kicsit szenvedős, botozós történet, pedig azon az oldalon is nagyon jó kis pályák vannak. Aztán ami visszavisz az Aineck csúcsra felvonó, szélbe, hidegben nagyon kellemetlen, így a másik oldalt nem sűrűn látogattuk. Kedvenc pályáink: 28, 30, 22 és az A1. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a helyet. Nálam most ez lett a kedvenc, persze ehhez kellett a viszonylag síelhető, jó idő, a február közepén meglepő kevés ember és az igazán jó minőségű pályák is. Szállásunk magánháznál volt, köszönet Juditnak a címért, olcsó és egész jó volt.
Pár fénykép, akit érdekel:

https://sielok.hu/fotoalbum/923340/...galeria/?itttid=160526

Új kedvenc született !!! Eddig Heiligenblut volt a nyerő, de most Katschberg-Aineck komoly vetélytárssá vált.
Idén januárban voltunk ott síelni, a Lungau bérletet itthon vttük meg 10 % kedvezménnyel (egy jó hüttézésnyit tudtunk spórolni így), és Az A1-es pálya Ainecken, A Katschberg-hez levivő fekete, az összes K.bergi pélya maga az álom volt, már amikor éppen nem zuhogott a hó. Talán az Aineck-i oldal azért tetszett jobban egy picit, mert amikor mostoha az időjárás (mint most néhány napig volt) akkor a dobozos lift felüdülést jelent az átfagyott síelőnek. Itt 2 is van, A Silverjet, és a Gipfelbahn. Ami nem tetszik ott Ainecken, a St Margarethenből felvivő kis ülőlift, itt nyitástól úgy 11-ig mindig sokan vannak. De aztán ami fent van, az kárpótol a kis sorbanállás-tülekedésért. A Lungau bérlet jó Grosseck-re, és Fanningbergre is, sőt, ha valaki áldoz még rá kb. 20 eu-t, akkor a "Lungo" bérletet vegye a "Lungau" helyett, és az Obertauernre is érvényes (innen kb. 30 km-re van). Első nap Grossecket próbáltuk ki, a másodikon K.Berg-Ainecket, és ez annyira tetszett, hogy végig itt marasdtunk, szegény Fanningberg most kimaradt. De majd legközelebb, mert biztosan lesz legközelebb, annyira jó hely. Mindenkinek ajánlom a figyelmébe, kezdőknek is, profiknak is. Üdv : Géza

Síelés Katschberg – Aineck régióban, avagy mikor négy egymásnak idegen, itt szerveződő negyven-ötvenes nő nekiindul síelni. Az úgy kezdődött, hogy síelni szerettem volna, mert bár síelek már vagy 25 éve, az utóbbi négy évben nem akadt olyan társaság, akivel elindultam volna. Mit lehet ilyenkor tenni, hát indít az ember egy fórumot, az útitárs keresőn. Miért írom le? Hogy más is kedvet kapjon és részese lehessen a mi kis „siker történetünknek”. A fórum eredménye először egészen meglepő volt, vélhetően a nem túl jól megválasztott nick névnek köszönhetően  , itt ott félreértették, de ezen gyorsan túlestünk  . Hogy hányan jelentkeztek, akik utána nem válaszoltak az üzenetekre, erről inkább nem beszélnék, igazából nem is értem ennek mi értelme van, ez maradjon az Ő titkuk. Én mindenkinek válaszoltam, mert úgy gondolom egy topik indítónak ez kötelessége. A lényeg ,a lényeg, hogy először hármas csapatunk, az utolsó nap négyre bővült, nagy örömünkre, és készen álltunk az indulásra. A szállásunk meseszerű volt, a 22.-es piros pálya felső szakaszán, kb. 400 m.-re a felvonótól egy pici erdőben egyedül álló faház. ( köszönjük a foglalónak: evoros23.-nak) Megközelítése csak síléccel. A házban szuper összkomfort, saját szauna, cserépkályha, teljesen felszerelt konyha. Reggel hatkor indulás, szép idő, mindenki a helyén, evoros23 vállalta a vezetést ( ismét kösz, kitűnően vezet) Hétkor indulás az M1.-en részletes itinerrel , és térképpel, a GPS.-t elutasítottuk . Én voltam a navigátor, naná, hogy eltévedtünk néhányszor, pedig úgy emlékszem említettem, hogy navigálásban jó vagyok. Az utat nem érdemes említeni, persze hosszú volt, de mihez képest. Megérkeztünk, és a jelzés szerint elindultunk a hüttéhez, ahol át kellett vennünk a kulcsot, illetve ahonnan szánnal vitték a csomagjainkat a szállásra. Egy ideig gyanús volt, hogy rossz irányba haladunk, aztán egyszer csak szembejött -éppen miközben egy sípályát kereszteztünk- egy Audi, mire megálltunk, aztán sehová tovább. Szépen ácsorogtunk a síelők közepén , kis autónk úgy döntött, szép a kilátás nem megy sehová. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, hogy elnavigáltam a sofőrünket, mert mi a fenét keresünk autóval a sípálya közepén, de nem ez volt a legnagyobb problémánk. Előre küldtük két társunkat segítségért, mert a hólánc nem akart összekapcsolódni. Végül megérkezett egy traktor a hütte tulajdonos testvérével, és hátramenetben megtette azt a maradék 2 km.-et a hüttéig. Jó volt az irány, és helyben voltunk. Némi megkönnyebbülés, átpakolás a szánra, átöltözés a parkolóban, és irány a pálya. A pályák: már sokan leírták milyenek, én kitűnőnek találtam őket, talán kicsit kevesen vannak ha egy hétre mész, de mi csak három napot síztünk, és ehhez nem kellett volna több. Kicsit hideg volt, de sokat sütött a nap, a pályákat jól járták, bár régen havazott, és a hóágyúk is csak csütörtök éjjel működtek ( az ablakom alatt), így egy kissé jeges lett délutánra a legtöbb pálya. A 11.-es nagyon kellemes, de igazából minden pálya jó , tömeg , még hétvégén sem volt. A szállásunkról csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni, este szauna közben kiszaladgáltunk a hóra, a „saját sípályánkra” és nézhettük a kivilágított falut. Befűtöttünk a cserépkályhánkba, ettünk, társasjátékot játszottunk, és sokat aludtunk. A társaság: hát azt mondanám-magamról-hogy hülyének van szerencséje, vagy inkább azt, hogy legvadabb reményemet is túlszárnyalta ez a síelés. Indulás előtti napon, kis híján bepánikoztam, hogy a fenébe gondolom, hogy négy idegen embernek elindulni okos dolog, főleg nem húszévesen. Mindenki vígasztalt, hogy”ne izgulj, jó lesz”-de hát mit mond ilyenkor az ember a másiknak. Hát tényleg jó lett . Egy mérnök, egy orvos, egy közgazdász és egy vállalkozó , 47-55 éves korig ( a vicc az, hogy két pontosan 47 és két pontosan 55 éves) –tökéletes összhangban tudta tölteni ezt a pár napot, és állítom életem egyik legjobb síelése volt. Remélem a többieknek is! Bocs, ha hosszú voltam, de bátorságot akartam adni a bizonytalanoknak. Remélem síelünk még együtt!

Kicsit ugyan megkésve...

December 20. utáni napokat írjuk, erősen havazik az Északi Alpokban, hatalmas hómennyiségek esnek le, és még nem is sejtjük, hogy a nagy havazásnak nincs vége, és januárban rekord mennyiségű friss hó borítja majd az osztrák hegyeket.
Ahogy oly sokszor most is időjárás választónak bizonyultak a Tauern hegység markáns vonulatai;míg egyik oldalán "mélytél", addig a másikon homlokegyenest más idő fogad. A szürke, havat hozó fellegek feloszlottak és átadták a helyet az ég kékjének. A reggeli nap sugarai festik sárgára a napszítta faházikók tetejét és csillog-villog a Zederhausi templomtorony teteje is. Isten hozott Lungauban !
Csak úgy füstölnek a lungaui hegyormok, erős szél munkálkodik oda fenn.
Lenn a völgyben ugyan van hó, de mennyisége az "északi területek" havához szokott szemünknek kevés.
Az Ainecki oldalon libegünk lassan felfelé a fenyvesek közt; lentebb csak a pályák tündökölnek fehérben, fentebb már azokon kívül is megjelenik a fehér arany.
A csúcson süvít a szél, mintha el akarná fújni az egész hegyet. Északra morcos hófelhők akadnak meg a Tauern déli lábainál, ide már csak a szele jutott, de az bőven.
Délről szakadozni látszik a felhőzet; a horizonton a szlovén és olasz hegyek törnek a magasba.
A pályákon az üresség lengedez, asztalsimaságúak; élmény rajtuk minden egyes ív.
Képek:
https://sielok.hu/fotoalbum/karacso...ny-katschberg-2011/galeri...

S végül, hogy aktualitása is legyen a beszámolónak az elmúlt két nap jelentése;
Ismét az északi hófelhőkből irány a lungaui napsütés. Bár ezúttal kék ég nem is, de néha-néha szűrt napfény fogadott minket, a szél megint csak erősnek bizonyult, így folyamatosan adták meg magukat a felvonók. Először a Katschberg-Aineck közti összeköttetés (Gipfelbahn és Aineckbahn), majd a még "új szagú" Silverjet is nyugovóra tért.
Délutánra drasztikusan megenyhült az idő; St Michaelben plusz 11 fokot mutatott a hőmérő. A pályák jól bírták az időt, ugyan porhóról már nem beszélhetünk, de jól síelhetők. Péntekre virradóra megfordult az idő, északról Lungau vidékére is befolyt a hideg levegő, így az esőcseppek is szép lassan hópelyhekké alakultak és járták vidám táncukat völgyben és hegyen egyaránt.
Délelőtt különösen sűrűs hullott a fehér pelyhes, nem egyszer vízszintesen, köszönhetően a viharos szélnek. Délutánra 10-15 cm friss hó jött össze a sípályákon, hab a tortán, hogy a záráshoz közeledvén kék ablakok jelentek meg az égbolton, amiken ki-kikandikált a Nap.
Akik most mennek jó havuk lesz, de a februári nagy rajzás előtt még mindenképpen elkelne a friss hó, az égből vagy a gépekből, mert különben kemény menet lesz, ti. az enyhülés majd fagyás bizony beton keménnyé változtatta a lejtőket (ez ma a friss hónak hála nem volt érezhető).

Tegnap jöttünk haza Katschi-ról. Sok jót olvastam már erről a régióról, bevallom, nagy kíváncsisággal mentünk erre a 4 napra. Mázlink volt, előtte 4 napig és most is szakad a hó, így mi friss, vastag havon élvezhettük az A1 6,5 km-es teljes hosszát, valamint a 11-es 2,5km-t. Ezek a pályák azt gondolom, nem is annyira technikát, inkább lábat igényelnek, volt pár szakasz, ahol meg kellett állnom erőt gyűjteni a lábamba. Szerencsénk volt, bár dermesztő hideg volt (a napokban ezen a környéken mérték a leghidegebbet: -26,2˙C-ot), és néha a szél is jobban feltámadt, de ragyogó napsütésben élvezhettük a változatos pályákat. Ami meglepett, hogy itt a síbuszra már sícipőben megy az ember, mert fenn a hütténél nincs tárolásra lehetőség, és az otthonról hozott ételek elfogyasztását sem nézik jó szemmel. Ezt leszámítva finomak a söreik, a Gamskogelhütte gulyása fenséges és laktató és Jagatee-t nem szabad turbosan kérni, mert nagyon erős. A 4 nap mind Katschberget, mind Aineket besíztünk, az utóbbi pályái nehezebbek és izgalmasabbak, de a Katschberg-é változatosabb. 2 nap szerencsénk volt és működött az 1-es felvonó, így gond nélkül mehettünk át egyik hegyről a másikra, talán egyszer ezt is felfejlesztik zárt kabinosra - hisz a csúcson mindig erős szél fogadott, arcunkra fagyott útközben a mosoly. A pályák szélesek, de mindig vannak olyan részek, ahol keskenyebb szakaszon is meg lehet próbálni lejönni, tesztelve tudásunk. A fekete pályák szerintem inkább erős pirosak, viszont a 25 középső szakasza buckapálya - keményen megizzasztott bennünket. Délutánra sajnos az árnyékos részek elkezdenek jegesedni, figyelni érdemes, én élezve is simán 2 métert csúsztam lefelé, mire a hó megfogott. Kedvenceink a hátsó 12-14-es, valamint a 11 és A1 után a 29-30-as. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeret változatos terepen, hosszú pályán síelni, felvonóknál keveset várakozni és gyönyörködni a szép kilátásban. Reményeim alapján márciusban visszatérünk. Szállásként pedig St.Michael-t javaslom, minden pályához közel van, a síbusz gyakran jár, a Katschi-n kívül Grosseck is csak 10perc busszal. A mi magánszállásunk full felszerelt, bájos, vendégszerető Ilonával, bőséges reggelivel csak 5 percre volt a buszmegállótól, bátran ajánlom másnak is.

Ma jöttem meg a régióból. (2011.12.18)
A hosszú hétvégén belül a mai program Katschberg volt.
St. Margarethen felől támadtunk.
A parkírozóban sok autó volt, s ebből azt gondoltuk tömeg lesz a pályákon. (szerencsére várakozásunkban csalódtunk, mert a pálya szinte felszívta a tömeget)
Míg néhány nappal ezelőtt még a kedvezményes ár volt érvényben a mai nap teljes árú jegyet kellett venni.
Ez csak azért volt zavaró, mert bár majd minden felvonó és pálya ment ezen a napon, csak az a két pálya a fekete 11a és piros 11, és az a felvonó (1) amely átjárást biztosított volna Aineck és Tschaneck között maradt mozdulatlan, illetve volt lezárva. Így aki amelyik oldalra szavazott induláskor, vagy ott maradt egész nap, vagy újból autózni volt kénytelen.
De én nem voltam mérges. Az előző napi szeles, borús időjárás mehetett a süllyesztőbe. Gyönyörű, verőfényes idő volt. Igaz, hogy reggel -9 fok, de akkor is szép.
S a pályák!!!
Nem kenyerem a dicséret, de most itt megemelem a kalapom. Obertauern köves hava által kicsíkozott lécem talpát kényeskedve simogatta az itteni remek hó.
Remek érzés volt a kétüléses retró felvonó után beülni a Silverjet2-be s hasítani felfelé. Combom megnyugodva vette tudomásul, hogy most nem kell csákányoznia. (a csákányos állt is) Sajnos a Gripfelbahn nem működött, így az A1 teljes hosszát nem élvezhettük. De ettől a ponttól lefelé minden pálya maga volt a síelők gyönyöre. Tömeg nélkül lehetett kanyarogni a kitűnően előkészített havon. Reggel még kicsit kemény volt a felszín, de később már nagyon kellemes csuszófelület várt ránk. Csak néhol volt egy kicsi jég, hogy el ne bízzuk magunk, de a többi részen aztán hajrá!
Katschberg már okozott nekem örömsíelést, s szerencsére ma is megkoronázta ezt a hosszú hétvégét. Ha a pénztárosok is olyan gyorsak lennének, mint a hó egész klassz síterep lenne ez!
( kerültünk egyet a tschaneki rész felé autóval. Ott is remek hóviszonyokat találtunk )

A jelenlegi körülmények között a környéken ez a legjobb síterep.

Csabor aki visszatér néha a tett helyszínére

2011.03.12.

Katschberg

A "csabor féle beszámoló" általában úgy kezdődik, hogy a bepakolás nehézségei, az előző éjszaka bonyodalmai, küzdelem a GPS-sel, s egyéb kellemes, de síeléstől teljesen független dolgok.
De most!!!
Rendben elkészültem, mert ez a hosszú hétvégi március közepi ünnepi síelés nálam egy követendő és hagyományos dolog. (sátoros ünnepeken hosszú évek óta hagyományosan nem tartózkodom az országban)
Tehát minden bepakolva, a tervek szerint pénteken korai indulás, s egy jó csúszás valami közbeeső síterepen. Aztán az útitársamnak, aki egyben a sofőri feladatokat is hivatott volt ellátni begyulladt a szeme. Egész délelőtt az orvosnál ült, mert ez a sürgősségi orvosi ellátás. (maszek, fogadóképes szemész sem létezik) Csak délután tudtunk indulni, egy nap ugrott.
Az út sima volt, mivel nem volt nálunk GPS, nem tévedtünk el. Furcsa érzés, sílécekkel a kocsi farában, tavaszi időben, havat szinte nem is látva síelni menni.
A szállodában (erről majd külön írok) nem volt net. Maradt az önfeledt síelés, beszámoló a hazaérkezés után, hisz aki síelni akart már elindult, nekik okafogyott a híradásom, mások pedig majd később meleg szobában olvasgathatják havas tájak híreit.

Az esti stratégiai megbeszélés eredmény a sok üres üveg mellett az volt, hogy első nap Katschbergbe megyünk. Ez a terep kezdőknek és haladóknak is megfelelő, s megfelelően hóbiztos.

Természetesen az út semmiféle akadályt nem jelentett, hó sehol. Most St.Margarethen helyett Katschberghőhét választottuk bázisul. Ott is mindjárt balra az első parkírozót. (tapasztalataim szerint ilyenkor ez a parkírozó száraz, s a délutáni lecsatoláskor sem lesz sáros az ember.)

Átküzdöttük magunk a hídon, ahol bizony nagyon vizes volt a hó, mert a tschanecki oldalt választottuk első csúszásaink helyszínéül. (az ainecki részen nagy köd volt, bíztunk annak feloszlásában)
Rendnek lenni kell, ezért a bemelegítést a kettes kéken tettük meg. Kellemes hó, s viszonylag kevés ember fogadott bennünk. Hiába abban a kettesben nem lehet csalódni. lapos, mint egy dél amerikai sorozat, de bármilyen időben jól síelhető. A tanulók akadémiája.
A kezdeti csúszás után irány a Tschaneckbahn, s a hegytető. A csúcsról a 8-as átcsúszón irány a pirosok világa. Megjegyzem én ezt az átcsúszót még ilyen kellemes (széles, sima) állapotban nem találtam. A térképen balról jobbra haladva sorban csúszkáltuk be a piros pályákat. Nagyon kellemesek ezek a pirosok. Még ebben a tavaszias időben is csak a pályák alja volt nedves havas, a felső részeken simán lehetett csúszni. Az idő előrehaladásával a pályák alsó része buckásodott, de még elviselhető volt. Az 5, és 4-es piros pályák felszínéről a feltámadó szél lefújta a havat, s itt előbukkant a kemény jég. Az ötösön ez alattomos foltokban színesítette életünket, a négyes közepe egyenletesen fagyott volt.
Kellemes siklást biztosított a 3-as fekete. A színéhez képest kellemes lejtésű, széles pálya egész nap jól síelhető volt, csak egész kicsi buckásodással.
Megismerve a tschaneki oldal minden centijét át kívántunk menni az ainecki részre. Meglepetésünkre a hídon egy tábla fogadott bennünket, hogy a lift lezárva. Később nagy örömmel láttuk, hogy mozognak a felvonók, de lelkesedésünk hamvába holt, mert kiderült, hogy csak az ülőszékeket gyűjtik össze.
Így barátomnak nem tudtam bemutatni a kényelmes lejtésű A1 pályát, s a visszafelé futó 11 piros és 11a fekete pályákat. Kár, mert ezek talán a terület legjobb pályái, de ezen a napon maradt nekünk a tsanecki oldal tönkresíelése. ( a felvonó a hírek szerint a következő két napban is zárva tartott a nagy szél miatt.)
A terület véleményem szerint még hosszú ideig síelhető marad, a kellemes hó biztosított.

Csabor

Sziasztok!
Egy kis élménybeszámoló a Katschi-n töltött napokról.Nagy reményekkel teli indultunk ,mivel még itt (meg még sok helyen) nem voltunk ,és nem is csalódtunk.Gmünden-ben szálltunk meg,innen mentünk naponta a síterepre.Első nap St.Margarethen-be mentünk,onnan támadtuk az Ainecket.A pályák tökéletesek voltak és hála istennek nem is voltak sokan.A csúcson kegyetlen hideg volt (-16) és elég erős szél.Átcsúsztunk a völgybe onnan fel aineckre (hát ott ráfagytunk a felvonóra),ezt migcsináltunk 3x ,aztán irány a hütte.Másnap Katschberghöhe-n parkoltunk ,ott is maradtunk egész nap,mivel a nagy szél miatt nem ment a felvonó amin átlehetett menni az aineckre.Ha hideg volt hétfőn ,akkor még egy lapáttal rátett a kedd (völy -13,hegy -19).ezt leszámítva kíváló 3napunk volt.Kítűnő pályákkal ,napsütéssel és nagyon hideggel.A pályák változatosak voltak ,néhol jegesek.Biztos,hogy visszamegyünk még ebbe a régióba.

Tegnap Katschberg-en síeltünk. Három liftet tudtunk használni a DSB Aineck,Branntweinerlift,Aineckliftet.A többi lift nem működött a kabinost a szél miatt nem indították el.Ez nem volt igaz mert az Aineck csákányos tetején semmilyen szél nem volt.Olyan érzése volt az embernek ,hogy a kevés vendég miatt nem nyitott meg lifteket és pályákat.A hóviszonyok nagyon jók voltak ,még a látási viszonyok is annak ellenére hogy 13 óráig szakadt a hó.Sajnos nagyon kevés pálya volt nyitva.Mi a 24-es és a 22-es és az A1-es pályákon síeltünk.Voltak közöttünk kezdők ,akiket igen nehéz volt lehozni mivel a kétüléses lift tetejétől nem lehetett lejönni csak piros pályán.Kiemelném az A1-es pályát ami tíz centis porhóval gyakorlatilag üresen várt minket.Legközelebb visszajönnék ha nyitva lesznek a pályák .Üdv

Jó volt !

Igazi téli mesevilág Katschbergen; mély hó alatt roskadozó fenyőfák, alpesi faházak. Szikrázó lejtők, hegyi tisztások. Fantasztikus porhó a pályákon, amik kongnak az ürességtől! Sorban állás? Ismeretlen fogalom. Igazi képeslap idő fogadott bennünket ma Salzburg naposabb részén. Szinte az összes felvonó üzemel; a Freiberg és Sonnleiten liftek nagyszerű lejtőit a mai nap "rakták össze". St Margaretehn fele, a völgyben gőzerővel mennek a hóágyúk, még így is! A 110 cm tényleg igaz, pályán kívül mesebeli hóviszonyok, csend, nyugalom, kék ég, fehér fenyők; egyszóval téli idill a javából!
Természetesen a Snowbowle is tesztelve lett; elsőként sikerült betörni a porhavas hegyoldalt... na de beszéljenek a képek, több majd holnap este!

Napsütés és kég ég, a tegnapiak után egy igazi megváltás. Reggel a szokott kör; Tschaneckbahn, aztán irány a Freiberg. A pályák simák, de betonkemények , helyenként jégpáncéllal. A Gamskogelhütte előtt csak azt vettem észre, hogy az előttem úgy 100 méterrel síelők alól szabályosan kicsúszik a síléc, mintha banánhéjat dobnának a talpuk alá. Így időben fékeztem; glatt jégpáncél volt ezen a részen. A napsütés aztán megkönyörült a síelőkön és délre, délutánra már élvezhetőek lettek a lejtők. Délben az egyik tanítványommal felmentünk az Aineckre, aztán le Margarethenig a völgybe.
Fenn szuper porhó a piros 25ösön, lent firn élmény a fekete 23-ason és a piros 22-esen. Utóbbi kettőn kétszer is lementünk, csak mi voltunk rajta! A pályák egészen a völgyig nagyon rendben vannak.
Köszönhetően a sok angol kezdőnek a liftek ki és beszállóhelyein érdekes, mókás szituációkban lehet részünk :)

A tegnap esti havazásnál már sejteni lehetett , hogy a mai nap amolyan "best of" lesz. Reggel egy felhő sem volt az égen, mindez mellé a frissen behavazott táj szépsége társult. Akár télen ! Nem is lehetett kérdés, hogy ez a nap nem a pályasízésről fog szólni (leszámítva a déli okítást), hanem a freeride élményről. Irány az Aineckbahn, fel magasra az Aineck csúcsára, onnan pedig a Snowbowle. A Snowbowle az Aineck St Margarethen felő eső oldalán, a fahatár felett elhelyezkedő backcountry. Ahogy a nevében is benne van az egy teknő, aminek DK-i fala kissé meredekebb, ÉNY-i "fala" szinte összemosódik a teknő középpontjával és szélesen nyújtózkodik a Nockberge irányába. A vertikál kb. 250 m, a lesiklás hossza útvonaltól függően 1-2 km.

S egy nyom se, csak a szűz lejtők, amiket elsőosztályú porhó borított, mindez napsütéssel és mélykék éggel fűszerezve. Már-már meseszerű ! Fél 12-ig tényleg csak én rajzolgattam a mélyhavas hegyoldalakon.
Délután ismét visszatértem, ekkor már felhősebb idő fogadott szűrt napsütéssel, azért látszott, hogy időközben pár síelő már felfedezte, de még így is bőven akadtak szűz oldalak. Ekkor az ÉNY-i lejtők kerültek betörésre. A legegyszerűbb ezt a részt a víztározó felől (ami a gerincen található) megközelíteni, gyakorlatilag a gerincen kell haladni. Itt már van némi gyaloglás, de javarészt vízszintes vagy legalábbis minimális emelkedésű terepen, aztán utána jön a suhanás.

Összegezve: az idei szezonban ilyen jó hó még nem volt a Bowleban (legalábbis amikor én itt voltam), így mindenképpen az első helyen foglal helyet ez a pénteki nap a katschbergi freeride napok sorában.

Firn élmény, tavaszi hangulat ide vagy oda, azért be kell ismerni, hogy a friss hónál nincs jobb, a frissen behavazott tájnál, fenyőfáknál nincs szebb. Igen, ma reggelre ismételten téli ruhát öltött Katschberg az éjszaka esett 10 cm hónak köszönhetően, helyenként talán valamivel több is.
A legjobb az volt, hogy leszámítva a Königswiesét nem ratrakolták be újra a pályákat, így a friss hó egy konstans alapra esett, ami csak úgy fokozta az élményt, különösen reggel, amikor még szűz lejtők fogadtak. Pályán kívül azért oda kellett figyelni, de pl. a Sonnalm egész jóra sikeredett.

Néhány mozzanat

A tegnapi képeslap időt ma barátságtalanabb követte. Makacs köd ülte meg a hágót és a csúcsokat, amihez még a viharos szél is hozzájött. A szokásos reggeli kör a Tschaneckbahn-nal. Egyre feljebb jutva, mintha fénylene a köd, talán a csúcson napsütés? Csupán a képzelet szüleménye volt az egész, fenn tejköd fogadott, mindent beborító fehérség.
Délre az erős szél elfújta a ködöt, helyette jöttek a felhők, időnként a Nap is megmutatta magát. A ködnek köszönhetően a hó is jóval gyorsabbnak bizonyult, mint az előző napokon, kiválót lehetett síelni a Freiberg 9-esen és a Sonnleiten 11-esén. Mivel szeretek nagy íveken menni, adott esetben fel-fel kanyarodni a hegynek, ezért fő szempont, hogy a pályán ne legyenek sokan, legjobb, ha senki sincs rajta. Ezen a napon összejött ez, legalábbis a fentebb említett lejtőkön.
Ismét egy kellemes nap ért véget, és a gyerekek is megtanultak síelni.

Ismét egy csodás tavaszi nap ért véget. Egy felhő sem zavarta a mélykék eget, reggeltől estig ragyogott a Nap.
Délben csak úgy spriccelt a hó a pályákon, mélyen szántotta a léc a kiürült lejtőket. A Freiberg csákányosánál kézi frézerrel szórták a havat a lift nyomvonalára, ott ahol a hó behódolt a napsugarak előtt.

Szab, a felvonók április 10.-ig tartanak nyitva, ami egy szombati nap. Mindig is furcsa megélni egy síterepen a szezon utolsó napjait, persze utána is van élet; gleccserek, Obertauern és aki még nyitva tart.

A hétvégétől lehűlést és havazást is mondanak Salzburgra, meg látjuk mennyit kap ebből Katschi.

Egy kép a mai napról

2009.12.20.
Katschberg-Aineck

A sielok.hu csapatával voltunk közösen besíző táborban. Az első két nap Obertauernben csúszkáltunk. Rettenetesen hideg volt. Első nap 17, második nap 18 fok. Ez azért nem teljesen megszokott december 18-28 körül. A második nap köd és hóesés is nehezítette a dolgunk ezért a harmadik napi hadszíntérnek Katschberget jelöltük ki. (köztem és Obertauern között különben sem sok szerelem pacsálódik el, de erről majd máskor)

Katschberget kellemes, családias síterepnek tartom. No, annyira nem családias, mint Turracher Hőhe, de nem rideg.
Bázisállomásnak St. Margarethent ajánlom. Ez az ainecki oldalon van. A fránya gps eltévedőszimulátorok Katscberg beütésre legfeljebb Katschberghöhét találják meg. Ez is jó hely, de fel kell kapaszkodni egy szerpentinen, ami havas időben különleges élményeket tartogat. Nekem például életem első hólánc szerelését tartogatta, amit érdeklődő mosolygással nézett végig egy osztrák rendőr. Volt ideje, úgy látszik arra nem túlságosan leterheltek a biztos urak.
Tehát inkább St. Margarethen. A parkírozó nagy, rendezett, s nincs messze a kassza és a felvonó. A könnyű megközelítés mellett az is St. Margarethen mellett szól, hogy ide a napi síelés végén az A1 pályáról való lecsúszás élményével eltelve érkezik meg az ember. De haladjunk csak sorjában!
A katscbergi pályarendszer két hegyről omlik alá, igénybe veszi az Aineck mindkét oldalát, s a völgyön át felkúszik a Tschaneck oldalára. Kellemes piros és fekete pályák találhatók, de a tanulók is csúszkálhatnak egy kedves kék pályán.
Az Aineck tetejére való feljutás már egyszerűbb, mint pár éve. Indul egy múzeális értékű 3-as ülőfelvonóval, majd következik egy garázda csákányos, s végre megcsinálták a hegy tetejére vezető buborékos felvonót. (persze a lelkiekben és combizomban gazdagok számára továbbra is rendelkezésre állnak a régi csákányos felhúzdák, amik számomra az emberiség egyik nagy tévedését jelentik, mert kevés ember akar léccel a lábán felcsúszni egy hegyre) Ha valaki a hóviharban a csákányos felvonó végénél nem találja a buborékost csússzon bal felé, s kb. 200 méter múlva ügyesen a bejárathoz ér.
Igaz, hogy Katschbergben mindkét hegy ritkán van felhőben, de az Aineck tetején szinte mindig fúj a szél. Szóval innen igyekezni kell lefelé. Jobbra fordulva indul az A1 pálya, de mi először a túloldalra kívánkozunk.
Némi lökködés és szélrefeszülés után (elfelejtettem mondani, hogy lent a parkírozóban ragyogó napsütés és -20 fok volt, celsiusban) nekizúdulunk a 11-es piros pályának. A hegy ezen oldaláról két pálya visz le. A 11a ami egy finom fekete, de most zárva volt, háznyi fűfoltok éktelenkedtek testén, s így síelésre szerintem még napokig nem lesz alkalmas. A 11-es piros viszont isteni volt. Nagyon jól előkészített hóval, kevés síelővel. Mondhatnám, hogy a kutya sem volt a pályán, de egy lógófülű csatakost láttam. Hihetetlen élmény menni egy jó hóval rendelkező, megfelelő szélességű pályán. A meredekség biztosítja száguldás lehetőségét a szélesség pedig a sebesség kordában tarthatóságának lehetőségét. Itt mindenki úgy megy, úgy szerez magának adrenalin löketet vagy sikerélményt ahogyan akar. A sebesség megszállottja és a mazsi egyaránt lemehet a pályán, s közben mindkettő hallgathatja azt a semmihez sem fogható zajt amit a léc éle kelt a havon. Talán csak az ilyen, amikor Rambó végighúzza kését a köszörű kövön. (én itt felvettem a kámzsámat, mert arcomra fagyott a mosoly)
Ha át akarunk menni a túlsó oldalra a pálya végén engedjük el a gyeplőt, mert egy botozó szakaszon kell áthaladnunk az út felett. Visszafelé már van mozgójárda, de átsiklani főleg a sok ember miatt nem lehet. Kár. Az út feletti hídon átmenve egy jobb és balkanyar kombináció után már a túloldalon is vagyunk. Átmegyünk keresztben a kezdők örömszerzését szolgáló 2-es pályán, igyekszünk nem elütni egy tanuló csoportot sem, s a túloldalon vár egy nagy ülőfelvonó.
A 2-es pálya komolyan a kezdők paradicsoma. A 2a a gyerekeké, a 2-esen pedig mindenki gyakorolhat kedvére, s ami a lényeg, ülő felvonó van a pályán, ami a gyakorló terepeknél nem szokásos.
A tschanecki oldal változatosabb, mint a túlsó hegy. A 4 számú 6 személyes felvonóval felmegyünk a hegy tetejére. Jobbra a 3-as fekete, balra a 8-as piros.
A 3-as fekete pálya egy nagyon széles, kellemes, néhány meredekebb letöréssel rendelkező pálya. Most néhány kráterszerű gödröt is láttam a pályán. Ez mutatja, hogy még kevés a hó. A pályát ajánlom a piros „specialistáknak”, megjön az önbizalmuk. Tanuló pályának talán nem minősíthető, de leküzdhető feladatot jelent.
A felvonótól balra található a FOTOPOINT. Mosolyogni, s majd keresni a neten. (én soha nem találom meg, persze a fiam igen) A gombot sokáig kell nyomni, amíg az automata meg nem szólal, mert különben csak feleslegesen vigyorog az ember.
A 8-as piros lényegében egy keskeny út, ami átvezet a 4, 5, 6, 7 pályákhoz. Ez a szakasz mindig problémás szokott lenni. Sok az ember, s sok a hódeszkás. Azokból pedig csak kétféle terem. Vagy tud, deszkázni vagy sem. Az első elüt, a másikon átesel. Szóval óvatosan azon a szakaszon.
Nem javaslom senkinek, hogy a 9, 10, 12, 14-es pályákat kipróbálja. Nagyon kellemes piros pályák, de csak csákányos felvonójuk van, az azzal kapcsolatos ellenszenvemet pedig már vázoltam.
Mindenkinek elegendőek a mellettük húzódó piros pályák. Lényegében egy hegyoldalról van szó, amit fakerítéssel optikailag több részre szabdaltak. Ez a karám tereli a sízőket és változatosságot sugall, no meg persze egyes szakaszok verseny esetén könnyen lezárhatóak. Ha a 8, 7a, 7-es pályákon megyünk a végén hajtsunk rá, mert a felvonóhoz a hegy oldalán vezető majd vízszintes úton jutunk el, s milyen snassz lenne lökködni magunk.
Javaslom a 4, 4a, 5-ös pályák meglátogatását is. Ezekhez vagy a nyolcasról balra élesen levágva jutunk le, vagy a Gamskogelhütte előtt közvetlenül egy kis úton tudunk lecsúszni. A 4-es pálya végén balra haladva, egy híd alatt átcsúszhatunk a 3-as feketére, s máris újra kezdhetjük változatos körünket.
Ha már rojtosra síeltük magunk érdemes beülni az említett Gamskogelhüttébe, vagy a 2-es pálya végén lévő hütték egyikébe. A Gamskogelhüttében délfelé nagyon sokan vannak, érdemes fél 12-kor bemenni, vagy letenni az ottani étkezésről. Nekem személy szerint a 4-es pálya menti apró hütte a kedvencem. (azt hiszem Bauer hütte a neve) Akkora, mint egy hétvégi ház. Egy idősebb házaspár viszi a boltot. Semmi fogalmuk nincs a vendéglátásról, de a sonkájuk!!! Itt ritkán látni nem osztrák vendéget, tehát ne lepődjünk meg ha valaki felkap egy tangóharmónikát s a közös éneklésbe bennünket is bevonnak.
Induljunk hazafelé. (ha valaki a két hegy közötti parkolók egyikében hagyta a kocsiját ne aggódjon, a 4-es felvonónál felveheti a kauciót, s egy csúszásra szóló jegyet kapva máris a 2-es pálya tetején lehet.)
Átjutni legkönnyebben a 2-es pálya tetejéről lehet. Elmegyünk balra a hütte és boltsor mellett, majd a végén balra meredeken átvágva egy úton, lecsúszunk egy kis lejtőn a híd felé. (aki sajnálja a lécét az úton ne menjen át, mert azt általában felszórják, s az apró kövek felsérthetik a léc alját) Mint már említettem ebben az irányban már van mozgójárda, de ez inkább csak optikai tuning, a felvonóig még kell egy kicsit botozni. A felvonó sem mai darab. (védőburkolatra ne számítsunk)
Az Aineck tetején balra fordulunk, s igyekszünk nekilátni az A1 pálya meghódításának. Az igyekezet komolyan veendő, mert igencsak nyomulnunk kell, hogy siklásba kezdjünk. Vagy 100 méterre a felfonótól van egy biztató „már csak 30 méter” tábla, de nem tudtam neki örülni. Ezen az oldalon is van még több pálya, de mindenki az A1-re igyekszik, ami igyekszik értékelni az akaratot szép lassan kezd lejteni. A szél miatt itt is menekülünk lefelé, amíg el nem érjük a fás részeket. A pálya valóban olyan, mint egy autópálya, csak nincs középen elválasztósáv. Itt is igaz a szabad nyomvonal megválasztásának lehetősége, tetézve a 6 km-es hosszal. A pályát mindenkinek ajánlom. Csak két-három olyan rész van, ahol az olyan szerteálló lábú pacáknak, mint én rendeznie kell a mozgását a siker érdekében. Akinek még ez sem sikerülne, a letöréseket az erdőben egy kis kikerülő úttal feledhetővé tudja tenni. (megjegyzem szezon eleje lévén ezek a kikerülő utak ott jártunkkor még nem voltak karbantartva) Ezen apró trükkel az A1 mindenkinek maradandó élményt nyújt.
A végén természetesen van egy hütte futam is, de a napozóágyakba valamiért most nem volt kedvünk beleülni. Én még visszamegyek ide, s másnak is ajánlom a pályát.

Csabor

Utolsó napunkat töltjük itt, gondoltam beszámolok az aktuális helyzetről, hátha valaki most szándékozik jönni.
A síterep nagyon klassz, az idő viszont hagy kívánnivalót maga után. A héten napos idő egyedül vasárnap volt. A többi napokon annak örültünk, ha csak borús volt és nem esett. Katschberghöhén szerencsére havazott, de az Aineck másik oldalán a völgyben bizony az eső esett. Szerdán a szél miatt az ainecki felvonó egyáltalán nem járt, a két hatülésest meg délután kellett lezárni. A hegyállomások sajnos majdnem mindig felhőbe voltak, z orrunkig alig lehetett ellátni a ködben. Tegnap végig esett, jó átáztatva a síelőket. Hó viszont rengeteg van, és mivel esett is hozzá, ezért nagyon jó hóviszonyokat hagyunk az utánunk jövők részére. A pályák jól kezeltek, ha havazott éjszaka, reggel is látunk munkagépeket. Persze a frissen esett hótól és a nem túl hideg hőmérséklet miatt délutánra főleg az alsóbb régiókban már kásás a hó, kibuckásodik a pálya.
Az A1 pálya tényleg fantasztikus, de nagyon ráfér a felvonók korszerűsítése az Ainecken, remélhetőleg a tervezett kabinos meg is fog épülni a következő szezonra.
Jó síelést mindenkinek, aki idetart.

Már itthonról írok: pénteken és szombaton is folytatódott a havazás, ideális hóviszonyok lettek a szezon utosó hetére Katschbergen.
Kipróbáltuk az A1-nek nevezett 6 km-es pályát St. Margarethen felé, nagyon tetszett, egyetlen negatívuma, hogy majd 1 óra a feljutás vissza az Aineck csúcsra 4 szakasz felvonózással amiből 3 csákányos. Jövő szezonra azonban egy kabinost építenek ide, úgyhogy akkor ez tényeg a régió legszebb, legjobb lesiklópályája lesz, ahogy a táblán írják. Sajnos a fotót ködben készítettem, szebb képet ld. ebben a a hírben:
https://sielok.hu/rovat/hirek/cikk/...20080403katschberg/

Ismételten megvolt :)
Március 31.-től a mai napig voltam Katschbergen, ami az időt illeti volt itt minden, mint a bucsuban :) Szombaton (márc. 31.) igazi tél , a Passhöhén -5 fokkal, porhóval és enyhe havazással! Kicsit hihetetlen volt ez, hiszen itt nálunk +20 fokot mértek aznap... Aztán vasárnap és hétfőn korántsem sielőbarát, ködös idő volt. Még lenn (pl Königswiese v az Aineck alján, St Margarethen felé) még csak-csak látott valamit az ember, de fenn a csúcson...
Aztán keddtől rohamosan javult az idő, napsütés, kék ég, hó stb, mi kell még ?:) Szerdán du. némi hózáporral azért még visszaköszönt a tél, de utána napsütés !!!
Egy-két tipp:
A katschbergi oldalon a Freiberlift és Sonnleitenlift melletti (mindkettő csákányos) sípályák; 9, 10, 12, 14 nagyszerű carvingpályák és alig lézengenek rajta az emberek. A többség inkább ülőfelvonópárti, így értelemszerűen ezek a pályák a terheltebbek (ez a legtöbb helyen így van), mint pl. a Gamskogelexpress mellettiek.

Véleményem szerint az ainecki oldal (itt most a St Margarethen felé néző Ainecket értem, s nem a Katschberg felé nézőt a Direttissimával) sokkal jobb. Az itteni pályák egyszerűen fantasztikusak, nagyon jó carvingpályák s nem utolsósorban a panoráma is gyönyörű, különösen ilyenkor tavasszal, amikor lenn, Lungau már szinte teljesen zöld, fenn a hegyen pedig még dögivel van hó.
A piros 26-os (Sandrieserabfahrt) a legszebb carvingpálya, amin valaha is mentem. Egyszerűen nem lehetett megunni, ahogy az egész ainecki oldalt sem a többi pályával, na meg reggel, kora délelőtt egy kis Freiberglift, Sonnleitenlift melletti mókát :) Így hát nem csoda, hogy több mint hét órás szünet nélküli sízés kerekedett ki a szombati (ápr. 7.) napból. Utólag utánszámolva (a pályatérképen adottak a hosszúságok) nagyjából 65-70 km-nek felelt ez meg.
Az Ainecknek egyetlen egy hátránya (?) van, ez pedig, hogy az alsó duplaülésest leszámítva három egymás felett lévő csákányossal lehet feljutni a csúcsra (2200 m felett) és egyben a csodás pályáira. De így legalább nem akkora a tömeg, na meg azt se felejtsük el, hogy továbbra is SPORT-ról van szó, s nem holmi couch potatoes mozizásról.
Fenn a hegyen az éjszakai élet átlagos, inkább az italról szól itt az egész. Aki lenn a völgyben lakik (pl Rennweg), azok számára ingyenes éjszakai síbusz is közlekedik, kb 2 óránként. Az egyik nap sajnos lekéstük, a taxi 16 eurót kóstált Rennwegig.
Az alsó éttermek (Stamperle, Wilderer, Lärchenstadl) a déli órákban "fullosak", viszont fenn a hegyen a Bacher Hotelban szinte mindig van hely, kinn a teraszon is.


néhány fotó:

A séf ajánlata: méter feletti hó napsütéssel és kék éggel
http://farm1.static.flickr.com/216/...450908036_58494beb6a_o.jp...


Sandrieserabfahrt legfelső szakasza
http://farm1.static.flickr.com/176/...450907052_47a236a850_o.jp...

Königswiese (nagyon jó gyakorlópálya)
http://farm1.static.flickr.com/191/...450899580_5b594fffa2_o.jp...

Reggeli panoráma a Tschaneckabfahrt tetejéről
http://farm1.static.flickr.com/230/...450912163_70d0ffbc27_o.jp...

Panoráma a Sonnalmpiste Nordról
http://farm1.static.flickr.com/174/...450900064_457dbbfacb_o.jp...


és néhány kép a mesésen kezelt pályákról, aki korán kell... c. fejezet tavasszal különösen áll (bár du. is nagyszerű volt)

a piros 8-as
http://farm1.static.flickr.com/221/...450900868_6520a5c4a3_o.jp...

s a már sokat emlegetett Freiberg és Sonnleitenlift melletti carving mekka
http://farm1.static.flickr.com/193/...450900990_5ae1f649f4_o.jp...

http://farm1.static.flickr.com/244/...450913633_00186ec965_o.jp...

http://farm1.static.flickr.com/179/...450913899_e8563c79ac_o.jp...

http://farm1.static.flickr.com/185/...450901462_f03b90fc62_o.jp...

http://farm1.static.flickr.com/224/...450914193_4736f8bdea_o.jp...

billiárdasztal, alant Rennweg
http://farm1.static.flickr.com/182/...450901780_d63397e5e6_o.jp...

Fenn az Ainecken (2200 m felett), háttérben az Aineckbahn háromüléses hegyállomása, még hátrébb a Hegyek
http://farm1.static.flickr.com/169/...450902920_b7134f3c57_o.jp...

Ehhez is várni kellett áprilisig (panoráma az Aineckről)
http://farm1.static.flickr.com/170/...450915593_2ee4c59074_o.jp...

Hochfeldabfahrt (27) kilátással az Alacsony Tauern hegyei fele, a jószeműek a kép bal oldalán, már-már sarkában kivehetig Grosseck-Speiereck pályáit (szomszédos síterep)
http://farm1.static.flickr.com/222/...450903264_c81571ad05_o.jp...


Sandrieserabfahrt, lenn a zöld Lungau, háttérben a fehérlő Alacsony Tauern
http://farm1.static.flickr.com/202/...450916211_462b288ce2_o.jp...

Duplaüléses Aineckbahn, az egyetéenegy libegő ezen az oldalon
http://farm1.static.flickr.com/171/...450903814_3a180f2b5e_o.jp...

Végeláthatatéan fehérség, panoráma jóval 2000 m felett
http://farm1.static.flickr.com/234/...450917579_702b70edec_o.jp...

http://farm1.static.flickr.com/194/...450905062_de25e4eb07_o.jp...


Sandrieserabfahrt "Carving Spaß" ismételten
http://farm1.static.flickr.com/223/...450905854_bd36df10ca_o.jp...

A Karabfahrt jobb oldalán van egy kellems kis kék pálya, jól lehet nhány rövidebb korcsolyázos carvign ívet húzni, s közben a panoráma...
http://farm1.static.flickr.com/201/...450920673_616e587de5_o.jp...


Jatschbergi hegyoldal pályáival és liftekkel az Aineckről nézve
http://farm1.static.flickr.com/218/...450921309_e1d0b2eb76_o.jp...


s egy kis délutáni kép az Aineck Katschberg felőli oldaláról, ilyenkor már szépen süti a nap
http://farm1.static.flickr.com/213/...450922041_bac56b4f99_o.jp...

Gyerekekkel a Tschaneck (2000 m felett) tetején
http://farm1.static.flickr.com/254/...450931191_e163f2f2da_o.jp...


Még rengeteg kép van, de talán ennyi is elég lesz :)

Mellesleg, aki az elmúlt három hétben lécre pattant az nem döntött rosszul, a szezon legjobb három hete volt ez !
Skiing 4ever !

Stani!

Megjártuk Lungaut, de mindössze egy napot tudtunk síelni a Katshin. Nagyon megtetszett a hely, csak hát nagyon olvadt, és inkább Obertauernbe húzódtunk fel. Tényleg remek a 2-es pálya, és az aineki oldal is csodás lehetőségeket rejt. Nagyon tetszett, ahogy a kicsi gyerekeket tették-vették a liftesek. Itt bátran merném engedni a gyerekeimet egyedül csúszkálni, nagyon érződött az odafigyelés. Megkóstoltuk a zirbét is, aminek a vége az lett hogy Hansi (az italospincér) minden este hozott belőle egy kört. A lányoknak kifejezetten ízlett. Nagyon tudom ajánlani a helyet családosoknak, mert remek, hangulatos pályák vannak, és sokkal kisebb a tömeg mint Obertauernbe. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmet!

BL

Abszolút jó hely.
Ha a pályatérképre nézünk, akkor látjuk, hogy javarészt piros pályákkal operál Katschi, de a kezdőknek, gyengébb sízőknek sem jelenthet gondot a hely. Hiszen a Katschis Kinderwelt melletti 2a és a Königswiese (2) pályái tőkéletesek számukra. Szintén hasonló adottságokkal bír az 1-es kék pálya. Ennél tőkéletesebb kezdőpályákat még sehol sem láttam, tényleg le a kalappal.
A felvonórendszer is rendben van, viszont St Margarathen felől ha megyünk az Aineckra, akkor az alsó ülésest leszámítva végig húzóliftekkel kell felmennünk a csúcsra.
Az egész pályarendszernek talán ez lehet az egyetlen mínuszpontja.
A pályák is tőkéletesek voltak; nem jégfoltokon kellett az embernek síznie és a kőkerülgetés a sípályán c. fejezet sem Katschberg sajátossága.
A hütték szuperek; Wilderer, Lärchenhof és még sorolhatnám. A Zirbét kötelező megkóstolni:) Lenn a völgyben a Katschtalerhofot ajánlom, ez Rennwegnél van, az Adeggel átellen; nagyon jó kis étterem-söröző. Mondjuk designra semmi extra, de az árak barátságosak.
Fenn a szállások, mivel gyakorlatilag mindegyik pályaszállás és ráadásul nem is akármilyen szállásokról van szó, így meglehetősen borsosak. Da völgy egyik, vagy másik oldalán (Rennweg, St Margarethen, St Micheal) már jóval barátságosabban is lehet panziókat, fogadókat találni.
A magyar ritka vendég errefelé, viszont a szokásoso német-osztrák duó mellett tengernyi holland, dán, belga, francia van itt, tehát kis túlzással egész Nyugat-Európa képviselteti magát.
Jut eszembe, nagyon hóbiztos hely, ami egy ilyen szezonban nem lehet egy utolsó szempont.
Powee: Húsvéti szünetben úgy néz ki újra kinn leszek.
Még annyit, hogy a többnapos síbérlet automatice érvényes Fanningbergre és Grosseck-Speiereckre. Mindkettő a Lungau régióban van, meglehetősen közel Katschberghez, bár a három közül mindenképpen Katschi a nyerő.