Léc nélkül a Kékesen.
Szerdai napon, tegnap, úgy alakult, hogy Egerben kellett hagynom a kocsit egy teljes napra. Átbuszoztam Mátraházára és a Déli sípálya aljától a sárga kereszt jelzésen eltúráztam az Északi sípálya aljáig. Itt egy meredekebb fagyott-köves részen felkapaszkodtam a felvonóhoz, majd a sípályán felmentem az adótoronyig. Lefelé már a Délin mentem, majd a kéken vissza Mátraházára, onnan pedig busszal Gyöngyösi átszállással vissza Egerbe.
Bár a buszon láttam néhány nyugdíjast, akik az Ózon-hoteltől szándékoztak túrára indulni, az úton teljesen egyedül voltam. A Veronika réten arról, hogy itt pár napja, hete, még valakik valamilyen havas szabadidő tevékenységet végeztek, csak a faház padkájára kitett, elhagyott 2 db fél pár kesztyű árulkodott. Lefényképeztem, hátha valaki felismeri. Gondos emberek félretették, várják tulajdonosukat, lehet érte menni!
A sípályáról a sárga kereszt felé letérve érintjük a Tündér-forrást és a valamikor szebb napokat látott síugró sáncot. A vastraverz erősen rozsdásodik, a fadeszkák korhadtan hullnak le. A sáncra életveszélyes felmászni. Szomorú látvány.
A turista úton fagyott avarban gázolok, néhol olvad, tócsákban gyűlik össze. Plusz 1-2 fok lehet, szél néha erősebben feltámad. Néha kisüt a nap, egész jó idő van. Néhol kidőlt fák nehezítik a haladást. Ha valaki ilyenkor tervez túrázást, a csalfa idő ellenére ne vegye könnyedén a lábbelit. Hol egy kis havas-deres jég, csúszós avar, hol bokáig víz vagy sár. Vagy 1 órai gyaloglás után felfelé nézve megpillantom az Északi sípálya alján elhelyezett vasszerkezeteket. Lehetne Répáshuta felé tovább menni, és aztán a kék kereszt jelzésnél fel a toronyhoz, de úgy döntök rövidítek, felmegyek a sípályán. Míg elérem, meredek nagyon. Erősen kapaszkodni kell. Most jól jön a bot.
Az Északi nagyon elhanyagolva. Nagy a gaz és sok helyen a térd fölé felnőtt cserje akadályoz. Ez nem úgy néz ki, mint amin idén terveznének síelést. Oldalazva haladok felfelé, míg felérek. A kilátás pazar, csak elég lehangoló így januárban, szürkén.
A csúcson nincs nagy élet, csönd van. A Déli sípálya tetején meglepően sok műhó, keményre összefagyva. Rövid nézelődés után elindulok lefelé. A pálya közepén ratrakolni próbálnak, csak most ép a gép megadta magát. Pénteken nyitni szeretnének. Ha sikerül, jövünk.
A pálya nincs végig beműhavazva, és nagyon jeges minden. Az aljában meg pluszok hatására olvad. Igazi hó kéne ide is, mint mindenhová! 2016 január.