Élménybeszámolók

Március 15-i hétvége a Kreischbergen.

Egyenlőre nem bántam meg, hogy eljöttem ide szezont zárni.
Délelőtt még jók voltak a pályák. Délutánra a 6 üléses és a 18-as környéke már eléggé kipuhult.
A Rozenkrantz környékén délután 4-ig jól lehetett síelni, noha volt némi tömeg és 5-11 perc várakozás a felvonónál. A csákányra nem kellett 5 percnél tovább várni.
Sajnos a 18-as alja elég hamar buckásodott, a nap végére már méretes buckákon lehetett jönni.
A nap végén a középállomásig mentünk le a 2-esen. Az már eléggé vízisí volt.
A parkolóban 17h körül 17 fok volt!
Remélem, holnap reggelre lesz egy kis fagy!

Ma tényleg szinte magyar volt a hegy, más nyelvű beszédet csak ritkán lehetett hallani. Azért az Eagle-ből jövő, sok helyen hallható tuctuc-ról le tudtam volna mondani.
Örömteli volt, hogy sokan viseltünk kokárdát.

Update: Március 16-án szombaton reggel még lehetett 2 jó kört menni az 1-esen. 16h-ra már csupa jég és sárfolt volt.
12 után már minden pályán részben pálya- részben buckasízés volt.
De az is hasznos tapasztalat.

Holnap reggelre egy kis friss havat és éjszakára pár fokkal hidegebbet ígér az időjárás jelentés. Remélem, igazuk lesz.

Szombaton pontban 15h-kor kezdtünk, kihasználva, hogy a többnapos bérlet -1. napján van ajándék 1 óra 15h-től.
Hát ez elég nagy meglepetés volt. A nap végén akár korcsolyával is lehetett volna körözni. Vasárnap már reggel kezdtünk és ki lehetett tapasztalni, hogy hol jobb. Pl. a 2-es pálya jobb oldala már reggel is jeges volt. Viszont a közepe és a bal oldal rendben volt.
Az is igaz, hogy ki korán kel, jó pályát lel. Ma is friss ratrak nyomon lehetett siklani az 1-es pályán reggel 9 körül.
Szóval ésszel, a pályára és a sebességre figyelve nagyon jól élvezhető a pályarendszer, ahol az elmúlt napokban ragyogó napsütés fogadott bennünket. A héten csak csütörtökön várható egy kis havazás.

Feb 16-19 (Csütörtök-Vasárnap) voltunk Kreischbergen.

Szép időnk volt, nap közben meleg/vizes volt a pálya, de igen jót síeltünk.
Attól tartok hogy ha visszafagy a hidegben, akkor karcos lesz...


Csütörtök
----------
Reggel 6 után indultunk, (Solymár + Budapest).
A GPS az M85 végén átküld Sopronon - nincs még kész teljesen az elkerülő.

Az osztrák AVIA benzinkúton E5 benzint vételeztünk - persze most is magyarok a dolgozók, de még a szomszédos Billában is :)

Kényelmes tempóban 12 körül értünk oda.
A síterep aljában lévő kölcsönzőben béreltünk (Intersport Pintar).

Itt is pont kifogtunk egy magyar srácot :) nagyon kedves volt és így legalább könnyebb is elmagyarázni hogy szorít a cipő/stb.

Kár, hogy az ilyen depók már elfogytak:
https://www.intersportrent.at/skire...nt/equipment/depot-box-fo...

Egyszer régen volt ilyenhez szerencsém - több napos síelésnél kényelmes: elég az alagsorba becuccolni, és nem kell az autóhoz cipekedni, sem pedig a parkolóban sícipőben baktatni.

De úgy látszik le kell foglalni előre (a fenti weben).

2.5 napos síbérletet vettünk (+ vasárnap majd újabb 1-naposat) így jött ki a legjobban.

Student jegyhez nem elég a születési dátum, a kasszában kértek "Student ID"-t is (pl. magyar diákigazolvány). Az automata viszont nem kért igazolványt ;) és papír jegyet ad (van abban is chip), azon nincs kaució sem, nem kell visszaváltani.

Elég meleg volt (fenn is +4...7 fok, nedves pálya) de a legtöbb pályán még tűrhető volt a buckásodás.

Csak a kritikus letöréseknél, a 2-12-18 becsúszójánál - azok persze buckásak.


Péntek
-------
Kis napsütés + felhőkön átszűrődő nap.

Megtekintettük az új Eagle hüttét - nekem egy kicsit túl elit (asztalfoglalás, ültetés)

Pozitív: Magyar pincér, Magyar étlap (!)
Negatív: A mosdóhoz "nyilván" lépcsőzni kell

(becsúszós-szintbéli mosdó a 2-es pálya tetején található, a felvonó épület völgy felőli oldalán)

A 15 piros pálya alja helyett szinte könnyebb a 16 fekete (meredekebb, de szélesebb).


Szombat
---------
Szél, napsütés, +kevés fok

Szombaton odaértünk nyitás előtt :) a parkolás miatt jó volt, de amúgy sor állt a felvonóhoz. Szerencsére időben elindult a felvonó, és elég gyorsan lement a sor (jót tett ez a 10-üléses upgrade - azelőtt itt óriási sorfal állás volt reggelente).

Reggel szép csíkosak, de meglepően fagyosak voltak a pályák - pl. a kék 2 is.
Reggel nekem a Rozenkranz 9-es pálya volt a legjobb (azt hamarabb olvasztja ki a nap + széles, és kevés az ember).

Talán kicsi is ott a felvonók kapacitása (2-üléses + csákány) mindenesetre szombaton 10:15-kor a 10a pálya még mindig szinte üres volt (kép).

Viszont 11 körül már elég nagy sorállás lett a Rosenkranz 2-ülésesre, akkor odébálltunk.

Amikor (bergfex szerint) W6-W7 szél kezdett el fújni, akkor le is zárták a 2-ülésest, és nem sokkal később a 15-17 pályák 6-üléses felvonóját is. És még a legalsó 10-személyes kabinos felvonó (1-2 pályák) is akadozott: meg-megállt a szél miatt.

Na, akkor azért elég nagy sorállás lett mindenhol máshol :) kínunkban még csákányoztunk is egyet, pedig amúgy tiltja a vallásom (elfáradok).

A 18-as pálya kabinosa akadozás nélkül üzemelt, és (hihetetlen, de) még szombaton délután is nagyokat lehetett carvingolni a 18-as pályán, annyira nem volt buckás. Nem is értem miért nem jelölik kéknek - nekem ez sokkal könnyebb mint a 2-es pálya, már csak a sokkal kisebb tömeg miatt is.

A 2.5-edik nap végére lekopott a vax a lécemről, "akadozós lett" amikor lapján csúsztam vele :O Főleg az árnyékos, hidegebb részeken.


Vasárnap
----------
Napsütés, +sok fok (de a hegyen azért még egyszámjegyű) jégkrémbalett

Léc vaxolás a parkolóban (semmi extra, simán csak egy tömb vax-szal) mindjárt jobban csúszik.

Mire a Rozenkranz-ra értünk volna, már le is zárták a 2-ülésest a szél miatt :)

Nap végére persze hatalmas buckásodás: a kritikus letöréseknél (a 2-12-18) becsúszójánál a buckák már a letörés elé feljöttek :)

Pedig ezeket közösségi összefogással meg lehetne szüntetni...
Elég lenne ha kerülgetés helyett mindenki ráfarol 1-1 buckára hogy kilapítsa (akkor, amikor még kicsi).

Nah, de azért jó volt :)
Ezek szerint egy hétvége is tűrhető lehetne itt, csak nagy szél ne fújjon.


There is an app for that
------------------------
A "Slopes" telefonos app-pal követtük egymást, így könnyebb volt újra találkozni ha szétváltunk. Most próbáltam először, egyelőre tetszik.

Az elején rá kell szánni egy kis időt mire mindenki regisztrál, és összefütyülődik egymással.

Nálam (öregecskedő telefonon) Low Power módban ~30% akksit evett meg egy nap alatt. Az újabb telefonokon kevesebbet.

Amire figyelni kell:
- Külön engedélyezni kell neki hogy ossza is meg a pozíciót a bejelölt barátokkal
- Kézzel le kell állítani a nap végén, különben az autózást is beleméri (aztán születnek a >100 km/h rekord sebességek)

Gyorsan eltelt ez a hét, már itthon is vagyunk. Tegnap is még kaptunk egy kis napsütést és jó pályákat, különösen a Rozenkrantz-on.
Ott viszont felfigyeltem rá, hogy a csákányos lift nyomvonalában, ahol az ominózus deszkás videó készült, több deszkást és síelőt is láttam, akik szándékosan részben a nyomvonalon kívül (freeride), de időnként a nyomvonalon belül jöttek le, szembe menve a csákányon ülőkkel. Jó lenne, ha több (magyar) sporttárs már nem kísértené a szerencséjét és nem rontaná a hírünket! Tud valaki valamit arról, hogyan végződött a deszkás ütközések története? Érdemes lenne a sztorit több szemszögből megvizsgálni és a tanulságokat széles körben teríteni.
Este szomorúan láttuk a tűzoltó autókat a St Lorenzen vasútállomás előtt, ahol egy szállodai parkolóban gyulladt ki egy szürke autó. Remélem, személyi sérülés nem történt. Tud bárki valami közelebbit?
Ma reggel óriási tömeg volt a parkolóban. Egész Stájerországból jöttek tűzoltók és autóik. Az egyik parkoló rész csak velük volt tele. Életemben nem láttam még egyszerre ennyi tűzoltókocsit!
Fent a pályán jól eloszlott a tömeg. Ma felhős volt az ég és volt némi hószállingózás is. De ma is kiváló pályákon lehetett síelni. Találkoztunk olyanokkal, akik egyetlen napra jöttek ki Bp.ről 4h30-as indulással. Én ezért 1 napra inkább egy hazai pályát vagy Semmeringet javasolnám.
Hosszabb időre viszont mostanában érdemes kimenni. A ránk következő héten is ígérnek pár centi friss havat!

Sok hó esett az elmúlt 3 napban. Minden nap havazott, legtöbb hétfőn. Kedden kevesebb esett, volt napsütés is, szerdán megint kicsit több.
Nem mértem, de érzésre hétfőn 20-40 cm esett, kedden 5-10 cm, szerdán 5-20 cm. Az alsó értékek a völgyre, a felső a hegyre vonatkozik.
A pályák hétfőn nagyon buckásak voltak, mert a hó legnagyobb része már a pályák rendbetétele után esett. Kellett a hó, nagyon jeges volt alatta.
Keddre a kevés hó nem okozott gondot, minden pálya jó volt, a jeges részeket is jól eltüntették. Szerdán reggel is esett, ezért buckásodott, de nem volt tragikus.
Az 1-es pálya is élvezetes, ennyi hóval már sehol sincs gond. A 18-as alja mindig vacak, ott buckás lesz, túl sok kezdő, túl sok fékezés, túl nagy terhelés annak a szűk, rövid résznek.
A kevésbe jó idő miatt nincs tömeg, így idén sem tudjuk megállapítani, mit tud az új felvonó. Egyszer volt, hogy valaki még beszállt mellénk a kabinba, nagyon üresek voltak eddig a pályák, ma is 11 körül sokan feladták, pedig délután még ki is sütött a nap.
A 16-os fekete is jó állapotban van, kicsit buckás délután, de ennyi havazás mellett nem csoda.
Minden kedden van egy kis bemutató este, ahol az egyik helyi hölgy elmeséli a pálya történetét, pár tényadatot, hóágyúzást és meg lehet nézni egy ratrakot belülről. Szigorúan leállítva. Csak németül mondják el, erre számítani kell.
"Blick hinter die Kulissen" címen fut, nem nagy program, de érdemes megnézni.

Előző nap úgy zártam a beszámolómat hogy "holnap irány Lachtal", de végül a 3. napon is Kreischbergen kötöttünk ki. Reggel Lachtal weboldalát böngészve azt láttam hogy a 26 km pályából mindössze 12 km van nyitva a webkamera képén pedig markáns köd ábrázolódott. Mivel a kreischbergi webkamerán nem volt köd és mára ígérték az 1-es fekete pálya megnyitását a fiúkkal egyhangúlag Kreischberg mellett döntöttünk. Az időjárás előrejelzés egész napra havazást ígért s bár éjszaka el is érte a térsget egy enyhe légtömeget szállító mediterrán ciklon, de délelőtt szerencsénkre kicsit felhős, de száraz időben síelhettünk. A levegő viszont nagyon megenyhült az előző naphoz képest, már 10 órakor +5 fok volt a 10-es ülős tetejénél. Ez azért a pályákra is kihatással volt, sokkal puhább volt a felső hóréteg és lassította is a lécet rendesen az alacsonyabban fekvő pályákon. De a magasabban fekvő rozenkrantz-i és érdekes módon a legalacsonyabbra menő 1-es fekete minőségét (kb. 13 óráig) nem befolyásolta. Aropó 1-es pálya: Na ez a fekete pálya viszont megérte a várakozást és beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Fantasztikus volt délelőtt, nem hiába dolgoztak rajta a síterep munkatársai olyan sokáig. Remek kemény alap, nagyon acélosra tömörített műhó, szépen kifagyva, tökéletesre ratrakolva. 13 óráig nem is fogott ki rajta a +5 fok sem, Róttuk is boldogan minden csúcsról megállás nálkül az 5 km hosszú köröket ebédig. A 10-es ülős tetejénél még egy ingyenes Head síléc és síbakancs tesztbe is belefutottunk. Délutánra viszont beteljesült az időjárás előrejelzés, megérkezett az ígért havazás, köddel párosulva, így a rozenkranz-i rész számunkra elesett. Szerencsére a kedvencek, a 15-ös, a 18-as, 7-es végig tökéletesen síelhetőek maradtak jó látási viszonyokkal. A nap zárásaként a fekete 1-es sem romlott jelentősen. Kicsit ugyan felpuhult a teteje, de abszolút nem lett buckás. Gondolom azért ma még nem volt rajta akkora forgalom, így kitartott a minősége nap végéig. Ma - az időjárás miatt is - az ebéden kívűl volt egy plusz hüttelátogatás. Gyerekeknek forró csoki 4,5/ db, apának egy pofa sör 5 euro.
Végeredményben nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat hiszen álomszerű napokat abszolváltunk s bár a 3. napon a végére az időjárás kicsit kellemetlenkedett, de mindhárom napon bőven megvolt az 50 pálya kilométer a szinte csak szuperltívuszokban dícsérhető pályákon. Soha rosszabb síélményt senkinek!

December 14-15-én síeltünk Kreischbergen a "legmagyarabb" osztrák síterepen. Azért erre a terepre esett a választásom, mert Magyarországhoz a legközelebb eső 40+ kilométeres osztrák síterep, jól megközelíthető, valamint elő- és utószezonban a 15 évnél fiatalabb gyerekek ingyen síelhetnek egy felnőtt kíséretében, ha az legalább két napos bérletet vesz. Ráadásul a bérlet Lachtalra is érvényes. Ez nekem egy 14 és egy 10 éves gyerek esetében 140 euro spórólás volt.
Az időpont kiválasztásánál pedig az időjárás előre jelzés adott támpontot.
Szerencsére a sógorok meteorológusai jól dolgoztak. Mindkét napon az előrejelzettnek megfelelően napos, szélcsendes, -2 és -5 fok közötti ideális, sőt inkább csodálatos síidőben volt részünk, ami gyerekek esetében nem mellékes szempont.
A 42 km pályából 37 nyitva volt, szinte csak a völgybe vezető feketének az alsó szakaszát nem lehetett használni.
A pályák tökéletes állapotban voltak mindkét napon. A némi természetes hóval keveredő tecnikai hó, jól letömörítve, reggelre szépen kifagyva végig ratrakolva nagyon jól fogták a léceket, nagyon tempósan, élvezetesen lehetett síelni és az elenyésző számú vendég délutánra sem rontotta érdemben a pályák minőségét. Rejtélyes oknál fogva 3-as pálya melletti "I" és "H" jelű csákányos liftek közül csak a H ment és az is csak az egyik nap. A Rozenkrantzhöhére felmenő rozoga kétüléses lift továbbra is a síterep Achilles sarka, lassú kényelmetlen, de most legalább a fák közül kiérve az oly sokszor gyakori, kellemetlen hideg szél nem keserítette az életünket. Nagyon elkéne már ide min. egy 4 üléses bubis lift. A levezető pályák szintén fenomenálisak voltak. December lévén a nap alacsonyan jár így a rozenkranz-i rész pályáinak alsó- középső részei egész nap árnyékban vannak, ami a látást nem, de a pályák minőségét nagyban segíti, még délután is hibátlan pályákon karcohattuk az íveket.
A 10-es ülős tetejénél lévő hütte önkiszolgáló étterme még magyar mércével mérve is megfizethető kategoria. Egy adag Wiener Schnitzel (két méretes hús, nagy sültkrumpli, ketchup) 14,2 euro volt, de ezzel a két gyerek jól lakott. Jellemzően a személyzet és a vendégek nagy része is magyar.
A liftben felfelé utazva egy kedves magyar síoktató hölggyel beszélgetésbe elegyedve megtudtam, hogy a síoktatás árai idén jelentősen megugrottak a korábbiakhoz képest, jelenleg egy óra magán oktatás 32 euro.
Összességében két remek napot töltöttünk itt. A gyerekkedvezménynek köszönhetően családoknak ár-érték arányban a legjobb síterep, elérhető távolságban. Holnap pedig irány Lachtal!

Február végén szombat délután síeltünk Kreischberg-Murau síterepen, egy éves COVID miatti szezon kihagyás után, már nagyon vártuk a lehetőséget. Útközben álltunk meg itt, mivel ez a Magyarországhoz legközelebb eső, egyik legoptimálisabb terep a családnak. Ami jó hír, hogy fél órával rövidült az út, mert elkészült az autópálya Sopronig. Fél 12-kor kezdtünk el síelni, kicsit hideg, kicsit szeles, kicsit felhős időben. Nem tudom mi a hleyzet a reggeli induláskor, de szerintem azon is segített az új 10 személyes lift üzembe állítása, de dél körül gyakorlatilag nincs lent forgalom, így hamar lehet felsuhanni a hegyre. A pénztárban szigorúan bemutattuk a Green Pass alkalmazásban az oltottságunkat, és csak 1-2 liftnél ellenőrizték az FFP2-es maszkokat, de amúgy is mindenkin sál, maszk volt a hidegebb idő miatt.
Még mindig a legszimpatikusabb pályák a 15,16-os piros, fekete délután is jó állapotban, de ugyanez elmondható a központi 2,3,4 es pályákról. Rosenkranzon hatalmas szél, amúgy is az a lift lassabb, így csak 1x mentünk fel. Az emberek jól eloszlanak a terepen, így élvezhető síelést lehet produkálni. Az éttermekbe szigorúan nézték a maszkokat, és a jól megszokott magas minőséget produkálták. Nap végén lecsúszás az 1-es feketén a völgybe, de itt már viseletes volt a pálya, és fél 4-4 körül sokan jönnek le.
Összefoglalva: jó síterep, átlátható térképpel, liftre várás nélkül, mindenféle síelési tudásra. Kedvelem ezt a helyet, 1-2 napra ideális.

Ma nagyon szép síelős hetet zártunk. A Covidnak legalább ennyi előnye volt, hogy hét közben alig voltak a terepen. Pénteken napközben és szombatra virradóan esett egy kis friss hó, így az utolsó napon felfrissített pályákat járhattunk be.
Sajnos a Rozenkrantz-on többnyire csak a csákányos járt és a felső részen erős szél fújt, ezért abból csak mintát vettünk.
Inkább a többi pályát vettük igénybe.
Ma nagyon aktívak voltak a maszk ellenőrök. Sível mozognak a beszállóhelyek között.
Február közeledtével és a hétvége miatt is már megnőtt a létszám. Buszokat is láttunk. Egy magyar síiskola is több busszal jött. Sajnos nem igazán figyeltek a kisgyerek kezdőikre, mert volt, hogy egyszerre négy gyerekük esését is láthattuk a 18-as aljánál. Biztosan könnyebb a 10 személyessel vinni a gyerekeket, mint a csákányossal, de szerintem a teljesen kezdőknek inkább valók a lassú csákányosok és a hozzájuk tartozó lankásabb lejtő.
Jövő héten még több hó várható.
Várom a híreket azoktól akik akkor lesznek kint,

Ma már hétfő volt és megint változott a helyzet.

Sokkal kevesebben voltak a terepen, így a pályák továbbra is kiválóak voltak.

Az Eagle-ben oda ültünk, ahova akartunk, nem volt előzetes beengedési sor és asztal pozíció regisztrálás.

Az új 10 személyes felső állomása alatti melegedő/étkező nagyon hangulatos. Még gyereksarok és sícipő melegítő is van benne.
Van kávé. és szendvicsautomata is, de azok csak érmével működnek, ha jól láttam.

Érdemes kijönni, nagyon jó volt eddig és remélem, hogy így is marad.

Egy gondunk akadt: mindenhol a 3 decis sörösüvegeket nyomják, a fél literesekre vadászni kell. De sose legyen nagyobb bajunk...

Az elmúlt kb. 10 év legjobb síelése volt a mostani, 5 napot síeltünk.
Ez alapvetően a covidnak és az új kabinos felvonónak köszönhető.
Az új kabinos. Nagyon jól működik, tömegben még nem láttuk működni, de szerintem sokkal jobb mint a régi. A lenti résznél két irányból is be lehet menni, ez valószínűleg garantálja a reggeli jó kihasználtságot. Gyors és kulturált, modernebb mint a 18-as pályánál lévő. Kényelmes 10 db egyszemélyes ülése van, így egyértelmű, mennyi szabad hely van. Magasabb a kabin, ez jó lehet azoknak, akik gondba vannak a felvonóknál. Melegebb is az ülés, ma éreztük a különbséget, illetve van egy plusz ablaka az ajtókkal szemben is ami melegben lehet jó.
Nagyon kulturált lett az alsó állomásnál a WC és a felső állomásnál is van egy jó WC. A felső állomásnál elbontották a fa fedett "éremátadó" helyet, de az új állomás alsó részén van egy asztalokkal ellátott meleg pihenő. A lift egyébként halkabb is mint a másik, szerintem erre is nagy figyelmet fordítottak, minden mechanika el van zárva, amit csak tudtak.

Az osztrák helyzetről szóló cikknél sokan fanyalognak, de az elmúlt hét covid szempontból biztonságosabb volt itt, mintha otthon lettek volna a gyerekek a suliban, mi meg dolgoztunk volna. A maszkhordás nem túl fárasztó, simán elviselhető. Hétvégén nem tudom milyen a helyzet, de a hétköznap a kevés emberrel nagyon jó a helyzet.

A pályák jól bírták, bár csütörtökön és pénteken viharos szél volt, de mivel nem volt tömeg, nem lettek túl jegesek, vagy buckásak. Pénteken már érezni lehetett a hétvégére érkezőket, ez azt jelentette, hogy volt, amikor más sorban is álltunk. Ma 1x volt, hogy meg kellett osztanunk a kabint mással.

Az 1-es pályát sokat használtuk, mert lent nem volt nagy szél. Délutánra romlott, de magához képest jó állapotban volt.
A 18-as pálya alja sem volt vészes, a többi része közel ideális volt.
A Rozenkranz-on a pályák ideálisak voltak a felső 50m-től eltekintve, csak csákányos ment tegnap és ma is. Az időjárás olyan "Deltás" volt. Aki emlékszik még az M1-en régen futó Delta műsor elején a hóviharban küzdő kutatókra, na olyan volt. A szél több méter magasan horda a havat, csütörtökön a csákányos nyomvonalán is fél méteres buckák voltak délutánra. Tömeg nem volt ott, csak pár túlélő küzdött, cserében a pályák alsó része nagyon jó volt.
A 15,16-os pályák jól bírták szintén a szél miatt, a fekete pálya az erős szembe szél miatt kedvelt volt, a szél fékezett, a meredek miatt pedig kicsit legalább kimelegedett az ember.

A 2-es pálya jól bírta minden nap és reggel is használható, mert be lehet szállni a kabinosban féltávon is, bár a legtöbben reggel is lementek az 1-esn, teljes távot síelve.

A 3-as, 4-es pálya szinte üres volt mindig.

Csatolok pár képet a hétről.

Murauban nem lehet csalódni. Immáron sokadjára kezdtük itt a szezont, és megint megállapítottuk, hogy nem véletlenül térünk vissza ide ilyen gyakran. A pályák és a hó is zseniális volt, szinte alig akart megállni az ember ebédelni olyan jókat lehetett csúszni egész nap, anélkül, hogy bármennyit is sorban kellet volna állni. A két legjobb pálya továbbra is a 18-as és a 17-es, de igazából az összes pályán csúsztunk és egyik sem okozott csalódást. Murau még mindig az egyik legjobb választás, egyszerűen minden ideális, így csak ajánlani tudom.

Kedd hajnalban esett 3-5 centi hó a fenti részeken. Ezt valamennyire összetúrták a síelők de nem volt vészes, kevesen voltak.
Ma szerdán az előrejelzések szerint is csodás idő volt várható. Szerda ellenére egész sokan voltak reggel a parkolóban, úgy tűnt, hogy a helyi lakosok is jöttek, sok osztrák rendszámú autó érkezett. A pályákon előfordult, hogy nem tudtunk elsőre beszállni a felvonóba, de ez csak az előző két naphoz képest volt szokatlan, a normál szezonhoz képest nagyon kevés ember volt.
Az FFP2 maszk ellenőrzés úgy néz ki mindennapos, 1 fő feladata ez, de kb. óránként másik felvonóhoz megy és ott ellenőriz.

A pályák szerda reggelre nagyon jók lettek, a pár centis hó bedolgozása segített a jeges részeken.
Az 1-es pálya továbbra is jó, de a lentről nézve jobb oldali új kis ág, ami közvetlenül a felvonóhoz megy, nagyon keskeny, meredek és jeges. Jobban megéri bal oldalra a parkoló felé menni, és egy kicsit gyalogolni. Délután is élvezhető.
A 16,17-es pályák egész nap nagyon jó állapotban voltak.
Ma ideális idő volt a Rozenkranz-hoz, 11-es meredek része jeges, a többi szuper. A 10a volt a legjobb nekünk, a 9-es alja, meredek része szintén jeges volt.
A 18-as alja kicsit össze lett túrva, de a szokásoshoz (covid előtti időkhöz) képest szinte sima volt.
A 2,3,4-es pályák a nap végén is teljesen jó állapotban voltak.
8-as feketét alig használják, nagyon jó állapotban van.

Csoportok alig vannak a pályán, kezdő síelők száma is sokkal kevesebb. Az legtöbb síelő haladó szintű, aki lassabb érdemes figyelni erre, mert az átlagtempó nagyobb a pályákon.

Csak megerősíteni tudom az előző beszámolóban leírtakat!:)

10-kor a pályához érve még alig parkoltak autók, itt már tudtuk, "privát síterepünk" lesz és remek választás a hétfői nap, hogy Kreischberg minden zegét-zugát végigjárjuk zéró sorban állással. Az időjárás is partnerünk volt ebben, helyenként fel-feltámadt a szél, de összességében félig napos, félig felhős, jó látási körülmények közepette csúszhattunk. A nap végére mondjuk az FF2-es maszk jól is jött lecsúszásnál, ami a feltámadó szél és menetszél kombinációjától védett.

A pályák állapotára egy szó panaszunk nem lehetett, még délutánra is tükörsimák maradtak, sőt, a fekete völgypálya sem jegesedett ki a zárásig. Aki egy jót csúszna még és szintén szeretné "kibérelni" a pályarendszert, azok még a februári főszezon előtti napokon ezt jó eséllyel megtehetik!

A síterep vezetője, Karl Fussi szerint a covid előtti évek januárjaival összehasonlítva, ugyanebben az időszakban jóval kevesebb a vendég és a síjegyet váltó vendég is. Pedig a 2 "keleti" és 1 "nyugati" oltási igazolást a síterep kasszáinál elfogadják, lényeg, hogy zöldet mutasson a "Grüner Pass" applikáció.

Tapasztalataink szerint a maszkhordást viszont szigorúan veszik, a liftállomásra belépve ha valakin nem volt rajta, azonnal rászóltak.

Összeségében nagyon jót sieltünk ma, aki kijut, annak remek dolga van.

Reggel nehezen keltünk, így fél 10-re sikerült a felvonóhoz érnünk. Alig voltak már, 4-en voltunk csak a 10-es kabinban, mindenki kedvére választhatott, várakozás nem volt ekkor.
A pályák délelőtt nagyon jók voltak, délutánra elkezdtek jegesedni az erős szél miatt. Tömeg sehol sem volt, nagyon üres minden. Lásd album, 18-as pálya fél 1-kor.
2 alkalom volt, amikor nem egyedül mentünk a kabinban, hanem még valaki idegen volt a kabinban.
A maszkokat mindenki hordta, egy-két kivétellel. Volt maszk ellenőrzés is, egy "security"-s emberke, megállított mindenkit, akin nem volt FFP2-es maszk, vagy nem megfelelően hordta.
Van aki folyamatosan horda, van aki biztosító tűvel rögzítette. Mi egy kicsit átalakítottuk a sisakunkat, rávarrtunk egy kicsi kampót, olyat mint ami a szoknyákon és a melltartókon van. Párizsi kapocsnak hívják, lásd kép a galériában.
Ez tökéletesen tarja a maszkot, könnyű fel és levenni. Mi zsebben hordtuk a többi időben a maszkot, eléggé bevizesedik, ha állandóan rajtunk van.
AZ 1-es pálya saját magához képest jó állapotban van, arra kell figyelni, hogy viszonylag hamar dönteni kell, hogy a lift melyik oldalára mész, mert nincs átcsúszás a legalján.
A középső állomás felett a 2-es pálya szép széles lett, a letörés már nem olyan nehéz a kezdőknek sem.
Ma az erős szél miatt nem voltunk a Rozenkranzon, csak a csákányos ment, de embert nem láttam rajta.
A pályák jó állapotba vannak, délelőtt a 16-os fekete is kellemes volt, délutánra lefújta a szél, az már nem volt olyan jó.
Buckásodás a kevés ember és a szél miatt sehol sem volt.
3-kor befejeztük, mert annyit tudtunk síelni, hogy elfáradtunk.

Szép napos időt mindenkinek!
Életünkben először úgy gondoltuk a felnőtt gyerekeinkre bízzuk az ünnepi készülődés örömét, gondjait. Mi útra indultunk Murauba. A határ könnyedén átléphető volt, igaz egy dossziényi dokumentum (3 oltás,pecsétes papírok
+ antigén teszt,green pass) felkészülve érkeztünk oda. A Club Hotel ablakából a felkelő nap ☀️ sugarai ébresztették a reggelt. Szombat és vasárnap még voltak,de hét közepén igen kevesen .
Az új kabinoknak köszönhetően gyors, kényelmes könnyű feljutás volt. Minden pálya kifogástalan állapotban .így napi rutinná vált a közép állomásig való 2 bemelegítést követően a talp állomásig való csúszás, amit 3-4-szer délig meg ismételtük. Az új panoráma hüttében elfogyasztott étel után a naposabb oldalt választottuk és délután ezeken a pályákon csúsztunk zárásig . Feleségem, aki nagyon óvatos síelő, élvezte a 40-60-as tempót. Könnyedén, biztonságos sieléssel mentünk 40-50km-rt naponta. Kellemes napsütötte hetet töltöttünk itt. Mindenkinek ajánlom, a fejlesztéseknek köszönhetően osztrák minőség. A maszk szigor tapintható. És végre nem a külföldiek a renitensek, inkább a helyi fiatalok.

Csütörtökön Kreischbergen voltam. Liftekből a kiskabinos a duplacsákányosból a lassabb és a Rosen csákányosa működtek. Alpin lappal nem volt egy boldogság. Valahol mindig fájt :-) Az új sas panoráma étterem nagyon menő lett a hegytetőn.
A tömegről pedig a képek mesélnek.

Ízlések és pofonok különbözők. Mi most is itt vagyunk a jól ismert St. Georgen-i szállásunkon. Több, mint 10 év alatt sem untuk meg a Kreischberg pályáit. Talán nem véletlen, hogy a magyarok mellett csak ma holland, dán és német csoportokkal is találkoztunk. Vasárnap egy graz-i professzorral síeltünk és ő -született osztrák és rendszeres síző- kimondottan kerüli a nevezetes nagy turisztikai központokat (pl. Obertauern, Schladming) és szívesebben megy kisebb, kevesebb tömeggel járó helyekre.
AZ igaz, hogy reggel van tumultus, de ez csak a feljutásig tart, utána eloszlik a nép. Mi ma 8h50-9h10 között vártunk a sorunkra a 6 személyes kabinnál. De napközben sehol nem volt 2-3 percnél több a sor. 9h30-tól síelve is még frissen ratrakolt pályákon lehetett élvezkedni. Aki korábban kel és 8h30-ra odaér, vagy tovább alszik és 11 körül kezd, annak minimális sorállás jut.
Amúgy a héten felfedeztünk egy kiváló olasz éttermet, ahol a kemencében sült pizza mellett más kulináris élvezeteknek is lehet hódolni (Da Silvano, csak előzetes asztalfoglalással).
Holnapra némi friss havat ígérnek. Majd jelzem, hogy mi lett a vége.

Friss élményünket szeretném megosztani veletek. December 8-tól 12-ig síeltünk a Kreischbergen, csodálatos körülmények között. Nagyon ajánlom mindenkinek, hogy ilyenkor, előszezonban menjen mert semmi sorbanállás vagy tömeg nincsen a pályákon. Mikor megérkeztünk, erősen hóhiányos napok voltak, ennek ellenére a pályák csodálatosak karban tartottak és jó minőségűek voltak. 9-én leesett kb 10 centi friss hó, ami a pályákon is nagyon megérződött. Hihetetlen élmény úgy síelni, hogy se előtted se mögötted nem jön senki, életemben nem mentem még ilyen jókat. A barátom és az öccse snowboardoztak, imádták a snowparkot és a különböző elemeket. Magas színvonalú az egész pályarendszer, kiváló hüttékkel, tiszta mosdó mindenhol, remek hangulattal az egész pályán. Nagyon ajánlom kezdőknek is, nagyon jó oktatók vannak ahogy láttuk. A piros pályák hihetetlenül szélesek és hosszúak, elmondhatatlan élmény rajtuk csúszni. Se különösebb buckásodással se jegesedéssel nem találkoztunk. Az alsó feketék, amik levisznek a fő állomásig tényleg eléggé combosak de egyáltalán nem vészesek és szerintem vállalhatóak voltak. Azokban is vannak lankásabb részek, egyfolytában ratrakoltak mindenhol. Az árak szerintem teljesen megfelelőek, semmivel nem drágább már mint Szlovákia. A kedvencünk a kék 14-es lett, a piros 17-es és 18-as. A csúcsról lecsúszni mindenkinek erősen ajánlott, olyan kilátás tárul elénk, ami ritkán adatik meg. Beleszerettünk az egész hegybe, az osztrákok kedvességébe.
Mindenképpen visszajövünk!

Mondhatnám kedvenc helyünkön és szokásosan itt fejeztük be az idényt. A hét első felében voltunk Kreischbergben, direkt kerülve a 15-ei magyar dömpinget. Nem is volt tömeg, pl. szerda délelőtt 10 óra magasságában a régi kabinos középállomásánál is be lehetett könnyedén szállni (némelyik üresen jött). Kedd reggelre 5-15 cm friss hó esett, amit így már "elfelejtettek" leratrakolni. A 18-as elején lehetett az első nyomot hagyni a szűz hóban. Másnap szerdán viszont kifogástalan időben és kifogástalanul ratrakolt pályákon lehetett nyomni, azaz "örömsíelni".

Kezdő szemmel:
Febr. 21-24-ig síeltünk Kreischbergen. A tavaszias idő ellenére a hó mennyisége és minősége is tökéletes volt.
Míg a völgyben eső esett, a hegyen havazott. Egyébként a havazás, három szikrázóan napsütéses nap közé ékelődött be. Szóval katalógus időt fogtunk ki.
Hiába volt tartományi síszünet, a tömeg a hegyen eloszlott és a sorban állás, mint bosszantó tényező gyakorlatilag nem jelent meg.
A reggeli feljutás a hegyre az más kategória. Viszont ha időben érkezünk (mondjuk 9-ig), akkor lent sem kell 2-3 percnél többet várni.
Muraui első bálozóknak mondanám, hogy az alsó kabinosból ("A" felvonó) az első állomásnál nem kell kiszállni, hacsak nem a fekete pályák miatt érkeztél.
Ez a pályarendszer tökéletes a kezdő, bátortalan szinttől a haladó, subidubidú feelingig.
Abszolút kezdőként a "G" felvonó melletti 4c, 4b, 4a és kék 4 -es pályákat javaslom.
Amikor megnő a bátorság akkor mehetünk a "H" felvonó feléig, ott lecsatlakozva kék 3-ason.
Utána jöhet az "I" felvonó teteje vagy a "H" felvonó teteje és onnan az alagúton át az 5-14-3.
Ahogy a bátorságunk mértéke és az új pályák megismerésének vágya összeér mehetünk az 5-18-19-es kombón.
Igen, a 18-as piros pályára gondolok. Már viszonylag kis tudással is könnyen teljesíthető. Szóval szerintem annak a besorolása inkább kék. Viszont az 5-ös pálya közepén van egy letörés, ami elég meredek egy kezdőnek. Persze ahogy nő a rutin, az sem fog gondot okozni.
Rutinos kezdőként a piros 18 végig és kék 12 is élvezetes pálya. Nap végére már elég buckás a vége, de hát az ennyire közkedvelt pályák már csak ilyenek. Ott is meg kell tanulni leérni.
Itt a jutalom a csákányos felvonóktól és a csúszástól elfáradt lábunk megpihentetése a 10 személyes "M" kabinosban. A térképen legelőször meglátott 6-os kék pálya ha csak félig is, de végre elérhető lesz. Ne adja fel senki! Jöhet egy 6-5-és 7-es vége egyveleg, és már irány is a legmagasabb csúcsra.
A 7-es vége már igényel némi sítudást. De hát már reggel óta a csúcsra vágyik a kezdők lelke! Elvégre kék pálya fut a gerincen! Szóval csak bátran és ügyesen.
A felvonón megpihenve érünk a nap fénypontjára, és látjuk meg a gyönyörű kilátást és a 6-os pályát teljes valójában. Aztán gyorsan rájövünk, hogy milyen rövid és uncsi is. Szóval ha tényleg kezdő vagy, akkor a tudásodat nem ezen a pályán csiszolod tovább. Ide már csak megpihenni fogsz visszajárni.
Ami nem kezdő barát pálya az a kék 2. Itt szerintem megint színt tévesztettek. Határozottan pirosra színezném. Nekem ez a pálya lesz a következő mérföldkövem. A következő lecsúszásnál, már élvezni is akarom, mert így elsőre inkább csak megcsináltam és túléltem. Kezdőként kerüld el a 2-es pályát.
Murau szuper hely. Jó hangulatú sokrétű pályarendszerrel.

Ha már megígértem. Febr. 9-16. Az időjárás rendben volt, az előrejelzések csak egy kicsit tévedtek. Újdonság alig, aki rendszeresen jár ide, nyilván minden pályát jól ismer. Kellemes átkötő utat nyitottak a Rieglerhüttétől a 2-es pályához, így nap végén elkerülhető a 18-as (addigra már rendszeresen kijegesedett és hótt buckássá váló) alsó "letörése". (Nem mintha nagy küzdelem lenne áttörni rajta, de azért a nap végén csak kényelmesebb a 2-es.) Ugyancsak finomítottak a 10 személyes kabin hegyállomásától a Panorámaschirm-Sonnenblick-hez vezető szakaszon.
Kellemes "csalódást" okozott a szállásunk: a Clubhotel apartmanja minden igényt kielégítő, a wellnes részleg is I.o. Nejem nem szeret új és újabb pályákra járni, ezeket anno megszerette, nekem meg minden megfelel, csak jó hó legyen. Most volt. WFeri
P.S.: odafelé úton (9-én) a B50-en egy árokba borult autó körül sürgölődött vagy négy tűzoltóautó legénysége, 14-én a középső állomás előtti platzra leszálló helikopterben "gyönyörködhettünk" (egy középkorú férfit hoztak le hozzá a fehér mentőkabin hordágyában), 16-án délelőtt hazautazáskor Judenburg előtt - a nagy útépítkezésnél - álltunk kb másfél órát: két személykocsi frontálisan ütközött, aztán a Tunnelkette utolsó alagútjában is történhetett valami, mert a nyugat felé vezető "cső" bejáratánál hatalmas "behajtani tilos" táblák villogtak, ennek megfelelően már kb 2 km-es sort láttunk, de ez csak a "hegy csúcsa" volt, mert egy kicsit odébb mégegy közlekedési lámpa pirosa fogta meg a később érkezőket - itt már inkább 4-5 km-es volt a sor! Szóval vigyázzatok a közlekedésben!
Ja! Még egy érdekesség: mintha a Rieglerhütte vezetésében is történt valami változás. Sokáig úgy tudtam, hogy Heinz a főnök, Ő mutatta be a lyukas fülü nyuszit, igaz, már akkor is volt utalás arra, hogy Uli családja az igazi tulajdonos a hegyoldalban. Sajnos Heinz már nem igen fog kiszolgálni bennünket.

Helyzetjelentés: péntek este jöttünk ki Budapestről, tökéletes útviszonyok között, lazán kiértünk ~5 óra alatt. Szombaton nem volt friss hó, de a pályák tökéletes állapotban voltak, a nap végéig jól bírták. Szombat éjjel/reggel megjött a friss hó, fenn szerintem ~10cm esett (nem értem miért nem frissült az adatok között se a "legutóbbi havazás" se a hóvastagság), nap végére valamennyire felbuckásodtak a pályák, de azért minden használható maradt. Pályán kívül szerintem legfeljebb legfelelül/Rosenkranzhöhe alatti részen érdemes próbáljozni (annyi friss hó nincs, sok helyen kilátszik ez-az), de mondjuk ez most változhat, mert ma éjszakára is mondtak legalább ennyi friss havat és a völgyben már esik is...

Sziasztok!
Idényre nekünk végett ért a síszezon sajnos. Mint az elmúlt években itt Murauban Kreischbergen zártuk 27.-től 01.-ig. Idén is mint minden évben nekünk ez a csúcs, és most is egy kicsit jobb volt mint előző évben. A szállásunk most nem a relaxban volt hanem egy magánszálláson egy kis faházban önellátással. Szerencsére Mi mindenhol jól tudjuk érezni magunkat, Úgy mint a relax kényeztető csillagaival, mint a mostani egy gazdaság közepén állatokkal sokat dolgozó házigazdával és önellátással. Négy napot síeltünk számunkra pazar körülmények között. Nagyon kevesen voltunk sorbaállás sehol és semmikor nem volt számottevő. Az időjárás tartogatott meglepetéseket minden napra. Csapadékból minden fajtát kaptunk ráadásul még igazán hideg sem volt így a pályák nem tudták tartani a reggeli jó állapotukat. Reggelre havazással kezdet, majd volt eső, sűrűbb eső, nehéz vizes hó, porhó,havas eső, szitálás, köd szitálás, sőt tegnap még ónos eső is. A legnagyobb bosszúságot az erős köd okozta. A körülményekhez képest a pályák nekünk megfelelőek voltak. Fent a csúcsokon még rengeteg hó van nem is értem miért zárnak be.Nagyon szeretünk ide járni és ez továbbra is így fog maradni.
A jövő évi viszontlátásra
Üdv.Zoli

Mi, kis családommal 03.16-tól 20-ig voltunk a murau-i régióban. A 15-i őrületet direkt elkerülve, de még a szombatot (03.17.) is biztonságból a Turracher Höhé-n töltve két napot síeltünk Kreischbergen és 1 napot Lachtalban. Mivel a szállásunk Scheiflingben volt több pályarendszer közül választhattunk: Kreischberg 24 km, Lachtal 20 km (a Kreischbergen vásárolt bérlet Lactalra is érvényes), Grebenzen 15 km, Turracher Höhe 60 km.
Kreischbergen a magyar túlsúly tényleg kétségtelen, nem nagyon hallottunk idegen szót, de legalább mindenhol, a bérletpénztártól a hüttéig beszélnek magyarul. "Tomace" sítárs bejegyzésére csak annyit reagálnék, hogy azért mert magyarok vannak többen, én nem tapasztaltam az általa leírtakat, semmivel sem volt rosszabb a helyzet, mint más európai síterepeken, sőt találkoztunk udvarias és segítőkész honfitársakkal is. Valóban sok a család és a kisgyerek, akik "természetesen" a pálya közepén állnak meg, sokszor hirtelen (az enyémek is időnként), vagy nem néznek körül induláskor, de ilyenkor nekünk tapasztaltabb síelőknek kell körültekintőbben síelnünk/bordoznunk. A pályák besorolása szerintem is kicsit túlzó, frissen ratrakolt hibátlan állapotában, jó látási viszonyok között én sem nevezném egyiket sem feketének, de az 1-es pálya délután kicsit kásás és buckásra síelt állapotában már igényel némi sítudást és meredeksége okán már joggal nevezhető feketének. A két napból az elsőre nem vesztegetnék sok szót, mert a köd és a szállingózó hó miatt nem sokat láttunk sem a panorámából sem a pályákból. Látni csak 1800 m alatt lehetett valamit. A második nap már remek napsütésben telt. A hideg éjszaka után gyönyörűen kifagyott, a frissen esett havat tökéletesre ratrakolt pályákon hódolhattunk szenvedélyünknek. Nem tudtunk betelni a jobbnál jobb pályákkal. A Rosenkranz-i rész pályái nekem kicsit rövidek, viszont nagyon jó esésű pirosak nem buckásak kellően szélesek, de a fekete jelölés itt tényleg túlzás. Mindegyiken élmény lecsúszni. Bár a kétüléses lift ami felvisz, nem álmaim netovábbja, már a beszállás kisgyerekkel sem túl szerencsés és főleg mikor a fa határ fölött megkínál a hideg északi szél! A középső kabinos tetejéről pedig a 18-as és a 7-es pálya is nagyon tetszett, de ezek sem túl hosszúak, a 13-as kék "botozós" viszont nem túl nagy élmény. Apropó kabinos lift. Nem nagyon kedvelem az állandó lecsatolás-felcsatolás, vizes-havas léc vonszolás miatt, ha tehetem inkább ülős liftet választok, de tény, hogy mostohább időjárási viszonyok esetén jó szolgálatot tesz. Itt most remek volt az idő és ezért inkább az ülős felvonókat próbáltuk előnyben részesíteni. A 15-16-17-es piros (a fekete jelölés itt is csak marketing) pályákat nem csak a remek pályák miatt, hanem az azokat kiszolgáló kényelmes, gyors hatos ülős lift miatt is a szívünkbe zártuk. Bár csak ezek is hosszabbak lennének! Aránylag hosszú, minden igényt kielégítő csúszásra igazából egy lehetőség kínálkozik mégpedig a leghosszabb csákányos tetejéből a 3-ason vagy 4-esen kezdve, a 2-esen, majd 1-es pályán végig, le a parkolóig. Ez tényleg rendben volt, ahogy a változó meredekségű és szélességű, de nem buckás pályákon végig hasít az ember. A 3-as pályán volt egy kitűzött szlalom pálya amit bárki használhatott. A gyerekeim is nagyon élvezték, kár, hogy az időmérő nem volt bekapcsolva. Amikor mi voltunk tömeg nem volt, sem a pályákon, sem a felvonóknál. A parkolás és a WC-ék kulturáltak. Mi hüttét is találtunk átlagos osztrák hütte árakkal és étkekkel, italokkal, de sajnos a sógoréknál még mindig lehet a hüttékben és az éttermekben dohányozni. Második napunk zárásakor a lefelé vezető 1-es fekete pálya még meglepően jó állapotban volt, csak az utolsó 300 méteren fogadott kicsit kásásabb tavaszi hó. A liftek viszont tényleg járhatnának kicsit tovább márciusban.

Sziasztok!
Egy örök kezdő szemüvegén át írnék néhány gondolatot a terepről.
Sikerült a rekord hideget itt töltenünk, ezért a tervezett 3 napból csak egy fél nap csúszás sikeredett, az viszont tökéletes körülmények között. Ragyogó napsütés volt, jó hó és viszonylag kevés ember, csak rettentő hideg.
A csákányos, tányéros felvonókat kerültük és a kék pályákat részesítettük előnyben. Ez alól kivétel volt a piros 18, aminek csak a tetején van egy meredekebb letörés, de az kikerülhető. Viszont onnantól tökéletes kezdő pálya. Mentünk a 6a, 14, 3, 2, 2a, 13 pályákon. Mindről elmondhatom, hogy nem túl nagy tudással is teljesíthető.
Nekem a hely összességében nagyon tetszett, lehet, hogy a piros és fekete pályák nagyobb kihívást tartogatnak, de ez majd máskor derül ki. :)

A héten voltunk 4 napot 2 gyerekkel itt.
A középállomáson már tavasz volt, legalább 10 fok, ragyogó napsütés.
A középső pályák olvadtak, feltúrtak voltak.
A 10 személyes beszállója előtti pályán fél méteres dombokat toltak össze. Én ezt mondjuk élveztem, boardal kurjongatva csúszkáltam az egyikről a másikra. Nagyon bejött.
Sível nem lehet annyira élvezetes.
A 15-17 délelőttönként még teljesen használható volt, délután kezdték megadni magukat.
A Rozi viszont egész nap élvezetes volt, a meleg ellenére is.
Hiába a fenti +6 fok, csodásakat csúsztunk rajta.
Ott nem olvadt a pálya, recsegett a lap alatt.
A 2 gyerek 2*2 órára beírattuk a Mayer síiskolába minden napra.
Ez nagyon jó döntés volt, sokat fejlődtek.
Köszönöm Csumpinak és munkatársainak a tanítást, megyünk jövőre is.

Üdv!
Február 24-től március 4-ig voltunk kint a családdal Murauban. Mivel majdnem éjflkor érkeztünk a szállásra 24-én, ezért másnap még csak 9:30 körül értünk a felvonó aljába. Nem úgy mint a rá következő összes napon. Minden nap 7:55 és 8:10 között megérkeztünk a parkolóba, ahol az első sorba sikerült beállni, ami a nap végén nem rossz. Ennek ellenére a felvonónál 10. helynél jobbat nem sikerült kifognunk. :-) Egyébként a kabinos felvonó minden nap 8:25 környékén indult. Tehát ha valaki arra hajt, hogy elsőként karcolja bele a nyomot a frissen ratrakolt pályába, akkor korán kell kelni.
A felvonózárás pedig így néz ki:
Rosenkranz ülőszékes: 15:45
Rosenkranz csákányos: 15:30
sixpack (16/17): 15:45
dupla csákányos: 16:00 de inkább 15:58 !
6-os kabinos, középső állomás (2): 16:15
10-es kabinos (18): 16:00

15:45-ös Rosenkranz felmenetellel és a 16:15-ös 6-os kabinossal ki lehet hozni a maximálisat időben. Addigra már oszlik a tömeg az egyesen és nem merő életveszély lemenni a tömeg miatt. Más kérdés, hogy a pálya ott már irgalmatlanul össze lesz túrva. Ráadásul a völgyben a plusz fokok megteszik az áldásos tevékenységüket és kellemetlen vizes hóban lehet lefelé jönni. Az utolsó nap biztonsági okokból már én is kihagytam a parkolóig sízést, ha addig nem történt baj, akkor ne az utolsó szakaszon legyen valami.

18-as pálya 11-ig ok, de utána az alja nagyon rossz lesz. A 12-es szintén hulladék 11-től. Persze ha nagyon hideg van akkor nem annyira. Az új 10a nekem tetszett, alig jár arra valaki.

A síiskolák is teltházzal mennek, előfordult, hogy a 18-as pályán 4 csoport is volt egyszerre, 4 külön helyen szinusz görbét leírva. Talán jobb is, hogy a csoport tagjai libasorban mennek egymás után, mert kiszámíthatóbbá teszik a mozgásukat.

Állatok ismét voltak. Egyszerűen nem értem, hogy ha 50-60-al megy, miért kell 2 centire fordulni pláne gyerek előtt/mögött/oldalt? Kis hiba, aztán kész a baj. Vagy nagy sebességgel beugrat a letörésbe, ahol nem láthatja, hogy a letörés után egy kezdő megy éppen keresztben hóekében. De gyerekek között is vannak életveszélyesek. 6-7 éves kölyök jön hóekében, nagy sebességgel és nem előre néz hanem hátra.

Sziasztok!

Idén először jártam a terepen.
Mint ahogy azt többen írják, reggel korábban kell picit neki indulni a hegynek, mert 9 órát követően nagy a sor és gyakorlatilag elmegy a délelőtt a logisztikával.
A pályák tökéletes állapotban vártak minden reggel, az időjárás kegyes volt, így gyakorlatilag estig olyanok is maradtak. A terepet első sorban gyerekes családoknak ajánlom illetve kezdőknek. Számos atrakció és különboző akadályok (félcső, buckák stb) segíti a tanulni vágyókat. Számos síiskola is megtalálható a terpen. Mi a Mayer-t választottuk. Szigorúan szubjektív vélemény, hogy az iskola szervezésén lehetne mit javítani, viszont az éppen ekkor kezdő, németül és angolul beszélő oktató profi volt, így a gyerekek eltanultak ezt-azt. VAlószínűleg más iskolát választanánk a jövőben - egy tanács, hogy nem feltétlenül kell erőltetni a magyar nyelvű oktatást, főleg a 7-8 éves kortól.
Honfitársainkban kellemesen csalódtam, gyakorlatilag mindenki nagyon kedves és udvarias volt. Sok pozitívumot tudnék még felsorolni, ennek ellenére valahogy nem hagyott bennem maradandót. A családomnak viszont tetszett és számomra ez a fontos. Mindenkinek jó csúszást!

Három napot töltöttünk kedvenc síterepünkön. Ideális síelő idő volt, napsütés, gyenge szél, eleinte (csütörtökön) még erőteljesebb fagy (-6, -9 fok), majd mérsékelten hideg (-1,-3 fok) idő 1700 m felett. Pályákon ratrakolt (mű)hó, bár szombat reggel már a pályák egy részén nem láttunk ratrak nyomokat. Mindenképpen érdemes nyitásra 8.30-ra érkezni, mert erőteljesen nő a tömeg az alsó állomáson. A déli órákig a középállomáson nem is lehet beszállni a 6-s gondolába, illetve nem tiltják, de minden 10. gondolában, ha akad egy szabad hely. Ezért beínditják a "francia" régi kétszemélyes liftet a "D" jelűt, aki már próbálta annak nem kell elmondani mennyire "komfortos", aki meg nem próbálta, annak nem is fontos szerintem kipróbálnia. Sajnos így a reggelre szépen karbantartott 2-s pályán nem igazán lehet-érdemes végig csúszni a délelőtt folyamán. Főleg hétvégén az erős forgalom miatt a 18-s pálya alsó részét a 10-s új felvonó ("M") völgyállomása előtt már lelkesen feltúrják. Bár a hideg időben a kemény havas pályán ez a kezdő, kezdő-haladó szinten lévőket zavarhatja.

Kedves Síbarátok! December 16-18 között újra meglátogattuk Murau síterepét. A fakuló kellemes élmények újra megerősítést nyertek és ennek csak egy része, hogy elcsíptünk 3 kiváló verőfényes, szélmentes és jópályás napot. Továbbra is tartom, hogy a terep adottságai kiválóak, vagyis mindenki megtalálhatja a magának valót:
- kezdőknek k4-es környéke,
- kisrutinosoknak k2-es (korrekt a térkép, mert a végén tényleg van egy kis vigyáznivaló),
- biztos lábakon síelőknek már bővebb a választék, p18 (eleje-vége piros), p15-p17 eleje lazább, közepe lendületesebb, végefelé letörés, Rosi ág p7 átkötő, azon az ágon p9 (csak ez volt nyitva, de az nagyon tetszett, lehet lendülni csak ez a kétüléses jobb lenne…),
- profiknak p15-f16, és szerencsére az f1 is nyitva volt végig az aljáig, aminek a legrosszabb részét kiszélesítették. Erről a feketéről csak annyit, hogy egy remekül hosszú, nagyon izgalmas pálya, de csak megfelelő tudással ajánlom, mert hosszan sorozatban jönnek a komolyabbnál komolyabb letörések, jegesedés, buckásodás meg ami még kell.
Vasárnap némileg többen voltak, állítólag csúcsban tömeg van, de mi még csak decemberben voltunk.
A többit mondják el a képek és a videók. Síelésben és egészségben gazdag BUÉK mindenkinek!

Főleg kék menet (k6, p3, k3):


Át a Rosenkranz-ra (p18, k5, p7), "technikai" okokból a videó nem tart a pálya aljáig 8-)):


Középszakasz, főleg kék, de nagyon szeretnivaló (k2):

Sziasztok,

Mi csütörtökön (29-én) voltunk és sokkal jobb volt mint az előző napi beszámoló alapján számítottam. Délig minden pálya teljesen jó volt egyedül az 1-es volt jegesebb. A nap végére a 16-os volt korcsolyapálya. Nyilván a hóviszonyokból adódóan keményebbek a pályán, de ezzel gondolom mindenki tisztában van.

Az idő remek volt, szikrázó napsütés egész nap. Sokan voltak, de azért nem voltak horror sorbanállások kivétel a Rosenkarz, ahol csak az ülőlift ment. Hiába jók itt a pályák ezzel teljesen kiesett aznap az az oldal. Amíg ezt nem oldják meg marad a 4 csillag.

5 napot voltunk, extrémnek mondható melegben. A pályák a körülményekhez képest jók, a helyiek mindent megtettek, hogy a pályák jók legyenek. Minden reggel jók voltak a pályák, a koránkelők pár óráig minden pályát élvezhettek. Utána sokat romlottak. Sajnos hideget nem tudtak csinálni, úgyhogy olvadt rendesen. Érdekes jelenség volt ebben a melegben, hogy a legmagasabban (kevésbé volt meleg) és a legalacsonyabban fekvő részek (éjszaka jól átfagyott) voltak a legjobbak. A középső rész volt a héten a legrosszabb állapotban. Az 1-es pálya egész jó volt, kicsit jeges, de évek óta nem találtam ilyen jól síelhető állapotban. Az 1b kifejezetten kellemes. A 2-es használható volt, de talán a legrosszabb volt az összes között. Vagy hókásás, vagy jeges. Ma már kevésbé volt meleg, ma inkább jegesek voltak a pályák, kivéve a 12-es az mindig kásás volt, az valamiért mindig olvadozott.
A 18-as az alját kivéve mindig jó volt, az alja viszont borzasztó. Buckás plusz jeges. A 10 személyes kabinos alját áthelyezték, mi csak a hátrányát láttuk. Nagy tömeg esetén hasznos lehet majd, de nekünk csak több gyaloglást jelentett, ráadásul néha labirintust építettek, így még közelbe se lehetett síelni.

A 6 személyes kabinos alján is fejlesztettek egy apróságot. A hegyről lejövet már egy jól járható kényelmes lépcső van, és van egy plusz 1 személyes bejárat felfelé a pályával szemben állva, balra.

A 15-ösön a meredek buckásodik délutánra, a 17-es viszont végig buckás lesz délutánra. Délután jobban megéri a fekete 16-oson lemenni, az jól bírja. 17a le van zárva, mára a 15-ös meredek részét elkerülő részt is lezárták, nincs elég hó rajta.

A 3-as, 4-es pályán új részt alakítottak ki, ahol ugrálós rész van (nem tudom mi a neve). Az alsó része ideális gyerekeknek, ha nem is ugratnak, már a hullámokat is nagyon élvezik.

Összességében jók a pályák, de egy jól élezett léc hasznos tud lenni.

Képek: 1: 18-as felső része 2: 18-as alja, új bejárat

Kedves Fórumozók!

Ha egy jót akartok síelni, akkor a Kreischberg most közel ideális.
Hideg van (az alulról induló gondola felső állomásánál ma reggel -12, délután 2 körül -9 fok volt), de ezért is semmi bucka, sima pályák, jól csúsznak a lécek, kevesen vannak a pályákon, szinte semmi sorban állás nincs.

Ma végre reggel 9 előtt el tudtunk indulni felfele. Jutalmul a 2-es pályán friss, ratrakolt nyomon tudtunk siklani.

Fejlesztettek a szervezők a 18-as pálya alján is. A 10 személyes (ami 8 felnőttre reális) gondolához kell tenni egy kanyart és hátulról lehet megközelíteni. Így csökken a szúk és jeges utolsó lejtő alján a zsúfoltság. Jó ötlet volt.

A családi pálya (17-es) a párhozamos fekete is nagyon kellemes volt ma.

Sajnos a Rosenkrantz pályái közül csak a 11-es megy. Ezért egyszer megéri a fagyoskodás a lassú kétszemélyes ülőliften, de többször szerintem nem.

Sokan vannak a magyarok, de ma csak kedves honfitársakkal találkoztunk. Remélem, így is marad.

Kedves Élvezeti Sielő, Csabor!

Jók a hozzászólásaid, én is olvasgattam a fórumot decemberben, s olvasom most is. Készültem, hogy írok egy hozzászólást a síterep aktuális helyzetésől, de előtte belekukkantottam, hogy ne ismételjem azt, amit már mások leírtak. Mi dec. 27-jan. 2-ig "pihentünk" Murauban, s élveztük a tél örömeit a pályán. Azért erre az írásodra válaszolok, mert a képeidet is megnéztem és természetesen tudom, hogy hol készült, a 10-es tetején. Továbbá örömmel láttam rajta magunkat vissza! Hát ilyen a véletlen. Bár nem ismerjük egymást, de sikerült a negyedik képeden lefotóznod minket. Pirosban a fakorlát mellett a lányom, zöld kabátban a képen balra a fiam és kék kabátban mellette én készülök a csúszásra. Köszi a képet, még ha nem volt szándékos, akkor is.
Összességében a pályákkal meg voltunk elégedve, idén is remekül éreztük magunkat.2010-ben voltunk itt először, akkor még bátortalanul csúszogattunk a középállomásnál és nagyon vágytunk ide vissza, hogy besielhessük a többi részt is, most már magabiztosan. Véleményem szerint három gyerekkel (a képeden én a két nagyobbal csúsztam, amíg az apjuk a 3 évest próbálta utolérni a 4-es pályán)ideális síterület, mindenki megtalálhatja a kedvére való pályát. És nulla természetes hó mellett 30 km-nyi sielhető pálya szerintem kielégítheti az ünnepekben csúszni vágyók igényeit maximálisan. VISZONT!!!!!
A reggeli feljutás katasztrofális! Le a kalappal a három éves kölyköm előtt, aki szó nélkül végigállta a kb egy órás tülekedést minden reggel. Igen tülekedés, mert itt az volt, mindegy, hogy melyik irányból állt az ember. Türelem, empátia és segítőkészség nem nagyon volt a feljutni akaró tömegben. És itt nem osztrákokról, magyarokról vagy akármilyen nemzetiségűekről kell beszélni. Itt sielők vannak, mindegy, hogy épp milyen nyelvet beszélnek. Tapasztalatom szerint a magyar társaink segítőkészebbek, türelmesebbek voltak, mint mások. Egyik reggel a kabinba való bejutáskor, amikor az öttagú családunk már háromfelé szakadt és ez részemről nem probléma, mert tudtam, hogy akár a 10 éves fiam, akár a 12 éves lányom van olyan talpraesett hogy fel tud jutni nélkülem is, de a háromévesre azért ügyeltem... szóval egy osztrák nő úgy félrelökött, hogy a kisfiam majdnem beesett a felvonó alá. Pedig a lécemet akkor már betettem a tartóba, a másik kezemben a gyerek és ő mégis megelőz, mert siet. Egy magyar nő segített behúzni a gyereket a kabinba, mert ugye hátulról már toltak más rohanó "sportolók". Undorító viselkedés!
A problémát abban látom, hogy:
1. nem volt kordon, amivel tömegtülekedés helyett egyenes sorba terelték volna az embereket. Ez egy szalag és néhány oszlop kérdése.
2. Ekkora síterepen nem hiszem el, hogy nincs keret további 3-4 talpraesett, határozott fellépésű személyzetre, aki igenis feltartóztatja az embereket, megállítja, 6-osával engedi a felvonóhoz, a beléptető kapunál megfogja a tömeget, amíg a kar átfordul, mert ugye itt is még előbbre sem mentél, amikor már a kettővel mögötted lévő kártyáját is leolvasta a rendszer...
És ami a legfontosabb lett volna: NEM ENGEDNI A MOZGÓ FELVONÓ KABIN mellé közvetlenül 15-20 embert, amikor úgyis 6 fér be egy fülkébe kényelmesen. Szerintem balesetveszélyes volt a beszállás.
3. Miért a 10 üléses új van fent és a kisebb kapacitású felvonó biztosítja a parkolóból a feljutást??? Miért nem fordítva?
Feljutás után már oszlott a nép, a többi felvonónál a szokásos embermennyiség, ami más síterületeken is ennyi. Elviselhető és ad szusszanásra lehetőséget a csúszás után. Fönt már tényleg nem volt kellemetlen és mi nagyon jól éreztük magunkat. Kisgyerekkel ideális, családoknak csak ajánlani tudom a helyet.
Mégegyszer köszi a képet és további jó időtöltést kívánok nektek!

Murau 2016.01.01.

Jóslataim vagy bejönnek, vagy nem. Nem akarok részletesen belemenni a mennyiségi viszonyokba.
Tehát nem lett igazam a sok hóval kapcsolatban. Reggelre melegedett az idő, még nem olvadt, de hóágyúzni már nem lehet. A hómennyiséggel kapcsolatos „terveim” pajzán gondolatok maradtak. DE! A pályák jók voltak! Ezt majd mindjárt végig is vesszük.
Amiben viszont igazam volt az az, hogy délelőtt, sőt délután is csak csorgadozott a nép. Sorbanállni gyakorlatilag sehol sem kellett. Semmi sem mutatott arra, hogy az év első napja van, talán csak gyakrabban pihentek meg a népek a hüttékben. No meg talán hamarabb is lejöttek a hegyről. Reggel félház volt a parkolóban, ami délutánra kicsit fokozódott, de az előző napi csúcsokat meg sem közelítette.
No most nézzük a pályákat. A hőmérséklet fagypont körül volt, az eget zord felhők borították, ezért nem volt igazi olvadás. A pályák állapota attól függött, hogy melyiket mennyi ideig érte a nap.
A narancsos hatos ülőliftnél lévő pályák elég korán buckásodtak, Állapotuk rosszabb volt ma, mint az előző napokban. Jeges pályarész nem volt, de buckajártassági igazolvány elkelt.
Roseni terület hasonló mint az előző napokban.
A 3-as pálya környéke kellemes, a Snow park nyitva volt.
A 2-es pálya még nem ment teljes szélességben, de jól járható volt.
Az 1-es fekete kicsit tapadós hóval, de remek állapotban várta a bátrakat. A korábbi jégfoltoknak nem volt nyoma. Ez engem nem akadályozott meg abban, hogy bemutassam a szezon első esését. Magyarázhatnám, hogy fáradt voltam, laza volt a baki, egy buckányi hó elvitte a lábam, letapadt a léc a ragadós hóban. A vége mégis az, hogy nem figyeltem, s megbüntetett a hegy. Bár nem tudom az is esésnek számít-e amikor nem old le a léc? Szerencsére meredek részen estem el, így könnyű volt felkelnem.
Összefoglalva a lényeget ma is jót lehetett síelni Murauban. A jóslatom pedig az, hogy ez jó ideig így is marad. Ma néhány hópihe szállingózott, de nem volt komoly. Viszont ismerve a szerencsém, ha elindulok innen hazafelé leszakad a hó, autózhatok pocsék útviszonyok között haza, s aki utánam jön, annak viszont jó lesz.
Nekem is nagyon jó volt, s a szóbeszéd szerint, amit csinálsz az év első napján azt fogod csinálni egész évben. Részemről rendben. Mindenesetre vettem egy régóta áhított kesztyűt. Egyujjas. (miért hívják egyujjasnak, ha két ujja van?) Ez egy remek kesztyű, megfelelő helyeken bőrbetéttel, s ami a sláger azon a részen, ahol a négy ujj szokott leledzeni minden ujjnak van egy külön kis zsákocskája. Teljesen meleg. Szeretném ha ebben az évben elkopna a síelésben!

Mindenkinek jó havat, jó csúszást!
Csabor az élvezeti síelő

Murau 2015.12.31
Ha tegnap azt mondtam, hogy a hómesterek vizet vezényeltek a hóágyúknak, akkor ma már a totális zárótűz (záró műhónak van értelme?) következett be. Eljött a hideg idő, s a lehetőséget a műhó gyártásra két kézzel és csillogó szemmel ragadták meg a pálya kezelői. Több helyen a hóhiány miatt már pár éven belüli tönkremenetelt vizionáltak, de a hó, vagy a műhó ismét felvidámította a hangulatot.
Nagyüzem volt az 1-es fekete környékén, itt a kiegészítő pályákat kezdték el lőni, s a WM Arenánál gyűjtögették az ugratókat. A félcsőhöz még nem kezdtek hozzá.
A nagy lendület miatt rövid időn belül teljes szélességben működni fog a 2-es pálya, s a lendület kiterjed a Tubing parkra is.
A Roseni részen komolyan fújják a 11-es feketét. Szerintem holnap új pályákat nyitnak meg a területen.
A pályák különben remek állapotban voltak. A fekete 1-es nagyon finom porhóval fedett, s sehol sem jeges.
A 15. 16, 17-es pályák kitünőek, a felületen remek hóval.
A 3-as jó, a 4-es versenyek, vagy edzés miatt lezárva, időmérő nincs, Snowpark kész, de még nem lehet használni.
A 9-es ami egyedül megy jelenleg a Rosenkranzon nagyon jó, jelentős része porhó nélküli, tök sima, iszonyúan lehet rajta száguldani, de kezdőnek kicsit ijesztő.
A jól élezett léc nagyon kivánatos felszerelés a pályán.
Mellesleg létszámot tekintve főszezoni hétköznap szerű volt a nap.Úgy néz ki mindenki már az esti bulira gyúrt. A kabinos alsó beszállójánál a sor még a kritikus 10 óra körüli időszakban sem ért a beléptető kapun kivülre. Minden liftnél ez volt a helyzet, kivéve a 18-as pályánál lévő „M” jelű új kabinost, ahol mindig komoly tömeg állt. Ennek megfelelően a beszállóhoz vezető pályaszakasz ismét „véleményes” volt. Mivel itt gyakorlatilag mindenki átmegy, a kezdőknek a pályával való találkozásnál itt jön el először az „igazság pillanata”.
Kellemes nap volt. Holnap korán kelek, mert délelőtt szinte csak a kezelők vannak.
Boldog, havas újévet mindenkinek!

Csabor az élvezeti síelő

28-29-én síeltem Kreischbergben. Sajnos csak dél környékén kezdtem a sízést mindkét nap, de a napokban készült beszámolók alapján arra merek következtetni, hogy ezzel jól jártam, ugyanis a pénztáraknál és az alsó kabinos felvonónál sor nem volt. 28-án főleg az 1-es pályát és a Rosenkranz pályáit vettem igénybe, de a Kreischbergről induló 16-os pályán is mentem egy-két kört. A tömeggel nem volt problémám, valószínűleg a hüttékben és a nyitva lévő 32 km pályán szóródott szét a látogatóközönség. A buckákkal nem volt bajon, habár a 15-ös pályán és a forgalmasabb pályákon volt belőlük dögivel. A jegesre koptatott pályák már nagyobb problémát jelentettek, de ez sem rontotta el a síelés élményét. 28-án az 1-es pályán fejeztem be az aznapi síelést, ahol a nap vége felé közeledvén nagy tömeg alakult ki, hasonlóan a kabinos felvonó felső állomásához, ahol a fekete pályát kerülő sízők várakoztak a sorukra.

Másnap (29-én) szintén szikrázó napsütésben húztam az íveket, főleg a 16-os pálya környékén. A Rosenkranzot is meglátogattam, ahol a 18-as pálya népszerűségét megtapasztalhattam a 10 fős kabinos felvonó alsó állomásánál, a tömegben.

Összességében nagyon jót síeltem, az idő is jó volt, sőt még hó is elég volt, bár ez kizárólag a pályákra korlátozódott.

Murau 2015.12.29.

Azért csak írok egy pár sort.
A tegnapi Fanningberben elvégzett testgyakorlás után (amiről Klaci oly megkapó részletességgel írt) elhatároztuk, hogy igyekszünk később kezdeni. Igyekezetünket siker koronázta.
10 óra előtt 20 perccel érkeztünk a pénztárhoz, s feltűnt, hogy hatalmas sor áll a beléptető kapuknál. A sor egészen a kölcsönző kapujáig ért. Aki ismeri a terepet az tudja, hogy ekkora hosszban majd annyian voltak itt, mint ahányan a Blahánál szoktak állni.
Több mint egy óráig tartott, míg a küzdőtér közelébe jutottunk. Igen a küzdőtér közelébe, mert az alsó kabinos, és mint később láttuk a 18-as beszállójánál keretharcra emlékeztető jelenetek voltak. Nem csak viselkedni nem tudunk (most nem magyarokról, hanem síelőkről írok), de rendesen használni a kényelmünket szolgáló eszközöket sem. Rendezetten minden egyszerűbb lenne. Nem lehet senkit eltiltani a síeléstől, de talán mindenkivel valamilyen módon tudatosítani kellene az alapvető síelésre vonatkozó közösségi tudnivalókat. Egyre többen síelünk, s sajnos –ne vegyétek nagyképűségnek- egyre hígabb a mezőny. A síelés szerelmeseinek tömegét felhígítja a divatból, önmutogatásból, kivagyiságból síelők hada.
Ha egy szóval akarnám jellemezni Murau mai helyzetét az az egy szó: tömeg, tömeg, tömeg. (ez egy szó)
Később kicsit szétoszlott a pályákon a nép, de a 18-as vége 11 előtt már totálkáros volt, s valamennyi pályán jellemző volt a buckásodás. Néha elgondolkodom, hogy az új felvonó felépítése mennyire javított a pálya rendszeren. A pénzügyi helyzetén biztos, de a használhatóságán, biztonságán szerintem nem.
A tömegre jellemző, hogy valamennyi vendéglátó helyen hatalmas sorok alakultak ki. Nekem a panoráma hüttében több mint fél óra alatt a pultnál állva azt sem sikerült elrendeznem, hogy a személyzetből valaki rám nézzen. Régen szerettem oda járni. Csinosak voltak a csajok, lehetett normálisan inni, mert kaja az nem igen volt. Most átszervezték az egészet, sok kiszolgáló van, sürögnek, forognak, de szervezetlen az egész, s nincs egy jó nő sem. Levettem róluk a kezem. Több hüttét megnéztünk, de időmet nem akartam sorbanállásra vesztegetni, így a kabinos középső állomásánál lévő gombában tudtam csak magamhoz venni egy fröccsöt.
A tömeg elől a Rosenkranzra menekültünk. Itt változatlanul csak a 8-as ment, de legalább nem volt tömegnyomor, s a liftnél is rövidebb volt a sor.
Csináltam néhány képet. Lefényképeztem 3 síterepet is (csak mobillal), kiváncsi vagyok ki ismeri fel őket. Lehet tippelni!
Talán legközelebb Karácsony és Szilveszter környékén valami melegvízű tengerre megyek, de mit csinálok ott síbakancsban?

Csabor az élvezeti síelő

Murau 20151227

Megint itt vagyok!
Néhány éve szinte hagyományosan a szilvesztert síeléssel töltjük. Nem egy fergeteges buli. Kellemesen megvagyunk a feleségemmel, némi síelés, egyébként közben azt csináljuk, s akkor, amit, amikor akarunk. (e néhány sort is egy rozéval telt pohár mellett körmölöm. Bár a tele az múlt idő nem?)
Ismét megérkeztünk, s első nap mindjárt egy kellemes síeléssel kívántunk indítani. S most így esik a beszámolóíró a maga által állított csapdába. Annyi mindent írtam már Murauról, talán nem is tudok többet. Talán?
Egy hete voltam itt, nézzük mi változott.
Hó az nem esett ez idő alatt egy szem sem. Ellenben kinőtt a földből több ezer síelő. A parkírozó ameddig a szem ellátott, s még azon túl is telis tele autókkal. A mi fajtánk most is elég jól hozta a tömeget. 11-ig tartott a pénztárnál a nagy sorban állás, s ugyan az megismétlődött a kabinos beszállójánál. (szóval vagy 9 előtt, vagy 11 után tessék érkezni.)
Éjszaka nem dolgoztak ratrakok. Mielőtt bárki elkezdené szidni a pálya üzemeltetőket, szerényen megjegyezném, hogy van, amikor a ratrak működése nagyobb kárt okoz, mint hasznot. Enyhe éjszaka volt, ha a gép rámegy a hóra, feltöri az alapot, s az már nem tud reggelig kifagyni. A buckák sokkal nagyobbak lesznek, mint ratrakozás nélkül. Pedig a buckák így is nagyon növekedőképesek voltak. A 18-as pálya alja már 10 óra felé úgy nézett ki, mint Drezda a szőnyegbombázás után. A buckák között néhol a jeges alap is feltűnt. Ez kisebb nagyobb mértékben az összes pályára igaz volt. A nap végére az 1-es feketén barna foltok bő számmal voltak találhatóak, s láthatólag nem attól, hogy valaki megijedt a meredektől.
Új pályát nem nyitottak. A Rózeni részen változatlanul csak a 9-es ment, viszont a nagy tömegre való tekintettel elindították a két csákányost a 4-es pálya mellett. A fun park szinte kész, de még nem engedték használni, a tubing és a félcső még mindig sehol.
Szóval szinte minden megfelel az egy héttel ezelőtti állapotnak, talán haza sem kellett volna mennem. Ebben az időben ez a hó most sokkal rosszabb volt, mint az egy héttel ezelőtti. Nem csoda, hogy a tömeg nagy része a hüttékben tanyázott. Azért sikerült lefényképeznem egy magányos farkast is.
A parkírozó a pályazárás után is tele maradt. Ma tartották a síiskolák síoktatók a szokásos bemutatójukat. Minden elsötétült, csak a pályát világító reflektorok dolgoztak, s megkezdődött a show! Volt ott minden, jöttek a szokásos figurák. Különféle ugrások, ketten egy lécen, hárman egy lécen, hárman léc nélkül, tüzijáték, bazi nagy ratrakkok kommandózása, s amit el lehet képzelni minden. Kemény hideg alakult ki (közben az összes gép szemben állt a néppel. Hogy lesz ebből pálya reggel?), arattak a forralt bor főzők.
Viszont egy szokatlan elem is volt. Az oktatók összeálltak egy szív alakú gyűrűbe, s egyikük megkérte a kedvese kezét. Szerencsére igent mondott, s a tűzijáték fényeinél mehettünk haza.
Elhatároztam, hogy ebben a szezonban többet nem írok Murauról, csak akkor, ha valami fontos történik.
Remélem lesz ilyen lesz bőven! Mondjuk szilveszterkor Murau főterén egy settenkedő alak farzsebében a telóból felhangzik a Heli-heli…

Csabor az élvezeti síelő

Murau 2015.12.18.

A Lungau régióban foglaltunk szállást egy hosszú hétvégére. Majd csak síelünk valahol jeligére.
Csütörtökön indultunk, szép kényelmesen, hisz az köztudott, hogy az utazás napján én nem szeretek síelni.
Az út nem volt jó. Esett az eső, s végig izgultam, hogy mi lesz a hóval. A webkamerák képén sok hó így sem látszott, s ha még azt is elveri az eső…
Ma reggel ismételten haditanácsot tartottunk. Mindenki OT-ba megy, csak mi megyünk Murauba. Én nem szeretem OT-t, még soha nem sikerült egy jót síelnem ott.
A kocsi körül le lehetett futni egy rövid korcsolya kűrt. Ónos eső esett. Szép útnak igérkezett keresztül a hegyen.
A pályához érve láttuk, hogy csak az oldalsó parkoló működik (a nagy le volt zárva), az is elég volt ekkora „tömeghez”. Nem volt sor sem a pénztárnál, sem a felvonónál. Sőt a középső állomáson is nyugodtan be lehetett szállni a kabinosba. 10 óra körül én még ilyent nem láttam. (napijegy 35 EUR)
A felvonóból a pálya remeknek tűnt. Kiszállva is.
Szép lassan letapogatva a terepet a következők derültek ki:
Ahol van hó az nagyon jó. Nem egyszerű műhó, mert Murau az egyik azon kevés pályák közül, ahol a pályán kívül is van valami hó. (egy kedves cimborám, mellesleg oktató, szabadnapján Katschiról el akar menni valami gleccserre, mert szeretne olyan pályán csúszni, ahol a pályán kívül is van hó.)
A Rosenkranzhöhe részen csak a 9-es pálya megy. Ezen a részen kicsit keményebb a hó, talán nem süti olyan sokat a nap. Átjutni oda csak az 5-ösön lehet, visszamenni alul a kék 13-ason. A csákányos felvonók nem mennek.
A Panoráma hütte oldalánál megy a 15, és a 17-es pálya. Remek állapotban, s tömeg nélkül.
Ha a Panorámától lefelé indulunk a 4-es teteje zárva, a csákányosok nem mennek. Egy leszűkített részen jutunk le a kabinos felső állomásáig.
Tubing és félcső nincs. Nem az, hogy nem működik, hanem nincs.
A 2-es néha csak fél nyomvonalon megy, az viszont remek. Az 1-esen is vannak az alsó részen szükületek. De én még ilyen jónak az 1-est talán nem is láttam.
Összességében nagyon jók a pályák, s minden fontosabb pályán remekül lehet csúszni.
A hüttékben gyakorlatilag nincs ember.
Az idő egész nap szép volt, két óra felé befelhősödött, aminek nem örültem, mert ilyenkor a sötét zavar a látásban.
Szinte csak magyarok voltak a hegyen.
Nagy örömmel csúszkáltunk egész nap. Már hazafelé készültünk, s a sötét miatt úgy döntöttünk, hogy iszunk valamit a középső állomáson, s lemegyünk a kabinossal. A fiam mondta, hogy majd ő vezet igyak nyugodtan. Kértem némi jagateet, de a kiszolgáló elértette a rendelést és többet hozott. Egye fene megoldjuk. Fiamnak akkor jutott eszébe, hogy a szálláson felejtette a jogosítványát. Mérgemben ittam még némi jagateet. A hüttében láthatóan várták mikor megyünk már el. Csak a mi léceink álltak kint a tárolóban. A lendülettől úgy döntöttünk, hogy ketten férfiak mégis lécen megyünk le. Nem érdekes a sötét. Feleségem pedig lejön a kabinossal. Talán az ital tette, de ennyire jól még nem esett az 1-es. Vajpuha kanyarok, remek csúszás. Mentünk mint a szél. Lent kerestük az asszonyt, de nem volt sehol. Nagy nehezen előkerült, kiderült, hogy a felfelé menő felvonóba szállt.
Hazáig jó volt a hangulat.
A szálláson a többiek panaszkodtak, hogy OT nem jött be, mert 11 után nagyon puha, ragadós buckás volt a hó.
Nekünk jó napunk volt, főleg a vége.

Csabor az élvezeti síelő

Ui.: holnap Katschi.

Köszönöm az információkat!
Én csak megerősíteni tudom... Az egészében nem kedvező időjárási viszonyok ellenére, Kreischberg hihetetlenül jó hó, és pályaminőségeket produkál. Szombaton, '5.én indultak, a legtöbb Rozenkranz pálya kivételével, szinte minden lényeges pálya és átvezető működik. A 18-as tetejétől. a völgyállomásig lehet síelni, irigylésre méltó, gyönyörűen ratrakolt, kemény lőtt havon, csodás napsütésben, szélmentesen. Gyertek, ha tehetitek! :-)

Sziasztok,

A feleségemmel 03.07-10 között voltunk ezen a síterepen, ami előzetest elvárásaimat alaposan felülmúlta. Mind a ketten tavaly kezdtünk el síelni, barátok nagyon hasznos tanítása mellett és most láttuk elérkezetnek az időt, hogy kettesben is el merjünk menni síelni. Előtte már jártunk 5 másik síterepen (Nassfeld, Stuchleck Semmering 2x-er, Obertauern, Grosseck és Eplény) így valamennyi összehasonlítási alapunk is van.
A négy napból 7-én egy fél napot és 9-én egy teljes napot síeltünk itt, és főleg a teljes napon nagyon megtetszett a síterep (több mint 50km-t síeltünk egy nap alatt:). Elsőre meglepő volt, hogy mennyi a magyar síelő, illetve még a feliratokat is lefordították magyarra, amit még más helyen nem tapasztaltunk :).

Szállásunk a Rosenkranz Apartman-ban volt, ami ár/érték arányban kiváló hely, két emberre megfelelő nagyságú és felszereltségű volt az apartman, a tulaj nagyon kedves volt. Ha valamilyen negatívumot kell említeni, hogy a ház tanya jellege (sok ló, kecske stb.) és a melegedő idő miatt rengeteg volt a légy. Ha az ember nem meleg időben, hanem fagyban és havazásban érkezik, akkor szinte biztosan szüksége lesz hóláncra, mert 300m kell felfele menni a síterep aljától egy kanyargós hegyi ösvényen.


Pályák:

A szombati fél nap inkább csak ismerkedés volt, mivel sok időnk nem állt rendelkezésre (3 óra) és az utazástól elfáradtunk. Vasárnap Grosseck-re mentünk át, de a hétfői napon már 8:40-kor a felvonón ültünk. Mivel eddig mindig nagy társasággal (minimum 8 fő) mentünk síelni, így soha nem jutottunk ki nyitásra a pályákra :). Hát miután itt ki tudtuk próbálni a frissen ratrakolt és még nem használt pályákat, én biztosan még erősebben fogom szorgalmazni a barátainknak, hogy reggel korán kint legyünk :). Hihetetlen jó érzés volt a 12 / 12a majd a 15 / 17-es pályákon menni, hogy alig volt egy-két ember rajtunk kívül. A hó nagyon gyors volt, de fékezni és kanyarodni is könnyen lehetet, egyszerűen imádtuk.
A 17-esen ötször mentünk le egymás után, a feleségem, akinek a technikája sokkal jobb, bevállalta a fekete 15-öst is, majd rábeszélt engem is, hát nem kis élmény volt életünk első fekete pályája.
A pályarendszer kezdőknek és fejlődni vágyóknak is ideális, mert a kékek itt valóban kékek (ellentétben pl.: Obertauern egyes pályái), a pirosak kis tudással könnyen teljesíthetőek és lehet rajtuk fejlődni.
Két negatívum, hogy a felvonók picit lassúak, főleg igaz ez a kis "J" kétülésesre, ami a csúcsra visz fel (~10 perc egy felfele út), valamint, hogy a Kreischberg csúcsra a "B" gondolától vagy csákányos visz fel (én erre lusta vagyok :), vagy picit körbe kell menni az "M" kabinoshoz és ott lecsatolni.

Kedvenceink:

Piros 7, 9, 15, 17 alja, 18: Ezek mindegyike széles, egy-két helyen erősebb, de nem durva letöréssel. Aki már belekóstolt a párhuzamos síelésbe simán le tud menni, de akár hóekében is teljesíthetőek. Ha valaki figyel, akkor nyugodtan mehet gyorsan is, mert hely bőven van ezeken a pályákon.
Aki kevésbé biztos, az figyeljen, hogy a 16-os fekete részét elkerülje, mert ott a letörésnél elég komoly meredély van, de a piros 17-es (Familienabfahrt) teljesíthető.

Piros / Kék 3 / 4, majd 2a: Nagyon szép hosszú, egyenes, kisebb letöréssekkel tagolt, rettentően széles (szemmértékkel ~30m) pálya, ahol bár sokan vannak, de simán el lehet férni. Bal oldala meredekebb, kezdőknek a jobb oldalát javaslom, főleg a vége felé. A kék 3-as felső jobb oldalán van egy állandó kapus pálya, ami 1€-ért le is méri az időt. Érdemes előtte lemenni mérés nélkül, majd versenyezni egyet 300HUF-ért .
A 4-es pályán található egy félcső (nem akkora mint az egyes alján:) valamint kisebb buckapálya érdemes ezt is kipróbálni.

Fekete 11: Jobbra tarts esetén el lehet kerülni a nagyon meredek részeket és a középső szakaszán felváltva jobb és bal oldalon ember magasságú föld buckák vannak, rajtuk vastag, tömör hóréteg, nagy élmény közöttük / rajtuk menni.

Kevésbé kedvencek:

Mi a piros 10-el picit "megszívtuk", mert mindenhol az volt kiírva, hogy az összes pálya nyitva van, de a 10-es alsóbb része le volt zárva, így mehettünk a fekete 11-re. Ettől én elsőre megijedtem, de kiderült, hogy a 11-esen jobbra tartva egy erősebb piros, semmi esetre sem fekete, mert a legnagyobb letörést a pálya alján el lehet kerülni :).

6-os (széles, de elején nagyon lapos átvezető pálya, mondjuk a kilátás pazar), 17 / 17a (keskeny, lapos erdőben haladó szerpentin, pálya mellett mélyebb szakadékok, háló nélkül).

Amit kihagytunk:

Fekete 1: Ezt a többi beszámoló és a gondolából látottak alapján majd jövőre hagyjuk, mivel kabinból láttuk azt a részt ahol a két 1-es pálya találkozik és vesz egy nem túl széles, iszonyúan meredek és kifele dőlő bal kanyart. A kabinos utak alatt jó pár ember láttunk szenvedni, elesni rajta, így ezt inkább nem erőltettük.

Murau / Mölltall / Badhofgastein /Katschberg sítúra 1.nap (febr.19)

Február utolsó előtti hetén egy 3 napos sítúrát terveztünk, néhány régóta összejáró társunkkal. Szokás szerint újak is csapódtak hozzánk így kilencen indultunk el, hogy a Mölltal gleccsert és környékét meghódítsuk. Nyughatatlan természetemből adódóan én már a nulladik napon is csúszni vágytam, így Murau Kreischbergen álltunk meg bemelegítés céljából. Ekkor még csak ketten. Délben a parkolók fullon, szabad helyet csak magyar leleménnyel találtunk. Nagy volt bennünk a tenni akarás és a napból hátralévő 4 órában a pályák nagy részét ki akartuk próbálni. Az előtt csak hallomásból tudtam erről a terepről, valahogy ide sose jutottam el. Kár. Első menetben az A –B gondolával (ami a valóságban 1) felmentünk a központi részre. Már felfelé látszott, hogy nem egy szokvány szélességű pályán (kék 2) kell lecsúszni. Nem állítom, hogy nincs ennél szélesebb pálya, de ha azt mondom, hogy 100m felett volt az átlaga, akkor nem mondok keveset. Bemelegítésre, és a tanuló pályát kinőtt középhaladóknak egy álom. Nagyon kellemes a lejtése és a nép is könnyen eloszlik egy ilyen kaliberű pályán. A fekete részt (1) egyelőre passzoltuk és a következő menettel a terep bal szélén lévő piros 9 és 10 jelű pályákat próbáltuk. A végén ugyan egy csöppet meredeken érkeznek a felvonóhoz, de azért nem lehetett rájuk panasz. Ugyan nem voltak 100m szélesek, de elfértünk rajtuk. A 7/18 szintén ajánlható, bár aki a 6a-ról beér a „csomópontba” meresztheti a szemét, hogy a sok pálya közül melyiken is óhajt lemenni. Egyébként a kék 6-ot nehéz pályának tekinteni, keskeny és esése se sok van, szóval gerinctúra síelésre nem ajánlott, bár nem is azért tették oda. A könnyed ebéd után a terep jobb oldalán a 15-16-17-es pályák kerültek megmérettetésre. A piros 15 egyenes folytatása a fekete 16, szóval akinek a sí tudása és a tájékozódása nem 100% az térjen le jobbra a piros 17-re. A fekete 16 a pályarendszer gyerekbarát volta ellenére sem gyerekbarát, bár érteném meg, hogy miért gondolja néhány szülő, hogy az 5-6 éves gyereket itt kell beavatni. Zavarja a gyakorlottabbakat és nem kicsit balesetveszélyes is. A végére hagytuk a fekete 1est. Piros és kék 3as, a repülőtér szélességű 2es után, utolsó menetben nekimentünk a fekete egyesnek is. Bár inkább mentünk volna gondolával. Mivel már 4 óra elmúlt, mindenki iparkodott lefelé a 4 évestől a 100ig, így a pálya tömve volt. Több helyen igen szűk, jeges foltokon hatalmas esések szemtanúi (és sajnos elszenvedői is voltunk). Lefelé inkább az „A” gondolát javaslom. Összességében a ragyogó napsütés, a tökéletes pályák (a pályák végig napsütöttek) csak ajánlani tudom olyanoknak is, akik még nem érzik magukat minden pályán biztonságban. Elindultunk Flattachba, hogy a másnapi gleccsertámadásra felkészüljünk.

2015. február 8-14-ig voltunk Krischbergben.
02.09-én hóesés, erős szél, hófúvás fogadott bennünket.
A kellemetlen idő ellenére a pálya jó volt, igaz csak bemelegedésként csak szolidan a kék pályákon csúsztunk.
Kedden javult az idő, bár még fújt a szél és kicsit szitált a hó,ezért hidegebbnek éreztük az időt mint amilyen hideg volt.
A kicsi lányomat már előző héten bejelentettem e-mailen a Mayer sísuliba, reggel ¾ 10-kor jelentkeztünk a síiskolánál, ahol egy kedves síoktató hölgy összeszedte a csoportot és mentek is a picurik sorba síelni.
Mi felnőttek elindultunk felfedezni a pályákat.
A hétfői hóesés jót tett, és kellemes, néhol még szűz havas pályákon lehetett csúszni.
A pályák szélesek, jól besíelhetők, kezdők számára is tökéletesek.
A kedvencünk a 18-as piros pálya lett, ami igazából kék, az elején van némi meredekebb rész, de azt meg ki lehet kerülni a kék 14-es pályán.
Szerdán egy másik oktató vette át a síiskolában a csoportot, kedves fiatal fiú, a gyerekek nagyon megszerették. Kicsi lányom minden nap síiskolában volt, annyira tetszett Neki, hogy csütörtökön és pénteken délután is ment a sulival. Nem olcsó mulatság, de megéri! Szombatra úgy megtanult síelni, hogy nagyon kellett igyekeznem, ha utol akartam érni.
Pénteken a síiskola versenyt szervezett a gyerekeknek,kaptak rajtszámot, mérték az idejüket, pont úgy, mint a „nagyoknak”. Nagyon tetszett a lányomnak, itthon mindenkinek büszkén meséli, hogy már versenyzett is. Délután eredményhirdetés volt, ahol minden gyerek kapott érmet és oklevelet.
Szerdától szombatig tökéletes síelős idő volt. A völgyben 5 fok, a hegyközépen 0-1 fok, a hegycsúcson -2, -4 fok körül, ragyogó napsütés szélcsend. A pályák jól kezeltek, a hó tökéletes volt, nem volt sehol tömeg, nem volt sorban állás, kiválóan lehetett síelni.
Első nap a síiskola melletti nagy hüttében ettünk, ami elég zsúfolt volt sokáig kellett várni amíg le tudtunk ülni, a pénztáros kimondottam udvariatlanul és unottan viselkedett.
Másnap a 12-es pálya melletti Rieglerhüttében ettünk, és ez lett a kedvenc helyünk. Nem volt tömeg, kint is, bent is kényelmesen le lehetett ülni, a személyzet egy része magyar, kedvesek, udvariasak voltak, így nem kellett küzdeni a német nyelvvel.
A szállásunk kb. 700 méterre volt a buborékos felvonótól, tiszta, minden igénynek megfelelő apartman, fiatal szállásadókkal, akik rendkívül segítőkészek, kedvesek voltak.
A fekete pályákon csak a nagylányom csúszott, az volt a véleménye, jók de néhol kicsit jegesek.
Mindent összevetve, nekünk nagyon tetszett a síterep, a pályák a felvonók, kiválóak voltak, és még az időjárás is roppant kedvező volt. A Mayer síiskola jól szervezett, az oktatók, kedvesek, jól felkészültek.
Ide érdemes visszatérni.

Február 5-én látogattunk Kreischberg-Murauba. Az odafele vezető úton már sejthető volt, hogy jó havunk lesz. :)
Hétköznap lévén nem voltak túl sokan a pályán, kb. negyed óra után a bérletekkel, cuccokkal együtt már a felvonóban voltunk (1. és 2. pálya feletti). A hó esett, nem túl nagy szemekben, viszont egész nap. A 10 személyes felvonó felvitt Kreischbergre. Itt elég ködös volt az idő, kb. 10-20m volt a látási távolság, nagyon zavaró volt. A hóviszonyokkal baj nem volt sehol, friss, mély hóban lehetett csúszni. A másnap kevésbé volt ködös, a nap most sem sütött és szintén havazott. Mindkét nap kb. -5-6C volt. Minden "járható" volt. Kicsit többen voltak.
Szombaton felhőmentes, napsütéses napra ébredtünk. Kb. -10-11 volt a völgyben, de nem lehetett érezni. Kisebb tömeg volt a felvonóknál a pálya alján, de utána eloszlott.
Vasárnap nem tudtuk, hogy mi legyen, mert fújt a szél, és hóvihar is várható volt. Kimentünk. Hőmérséklet -2-0C körül lehetett.
Mivel tényleg nagy volt a szél, így a 1-2. pálya feletti felvonó ment csak, valamint ez melletti kis, régi beülős ill. a csákányosak, ezért mindenki ezen az útvonalon járt (2-es pálya, 12A, 12, 13, 2), és nagyon nagy tömeg alakult ki a felvonóknál. A kis régi beülőst is kipróbáltuk, hogy inkább haladunk, mint várakozunk, de az annyira lassú volt, hogy elég volt egyszer. :)
A szél lefújta vasárnap a havat a pályáról, több helyen is volt kemény, jegesebb rész. Nem volt a legideálisabb időjárás síeléshez, snowboardozáshoz. 2 órával zárás előtt abba is hagytuk.
Az egészet nézve nagyon jó időt fogtunk ki, vasárnapot leszámítva. A hóminőség nagyon jó volt, viszont 1-es fekete pálya buckás, jeges volt.
Kedvelt pályák: 2, 3, 4, 5, 7, 12, 12A, 18, 17, de összességében majdnem mindegyik pálya nagyon jó.
Aki mostanában megy, biztos jó hóviszonyra számíthat, de azért figyelje a széljelentést is.

Az elmúlt héten nagyon változatos volt az időjárás, kedden, csütörtökön és ma (pénteken) esett hó. Ebből legtöbb ma esett. A pályák délutánra nagyon fárasztóak lettek, 11 után már nem volt túl jó.
Az elmúlt évhez képest változást nem vettem észre a síterepen, szerintem minden olyan volt mint eddig.
Pályák:
18-as pálya nagyon kellemes, a teteje szokott buckás lenni, az aljával viszont nem tudnak mit kezdeni, ma reggel nyitáskor is köves volt egy helyen. A többi része nagyon jó, már havazás előtt is jó állapotban volt.
15,16,17: A fekete rész részeben jeges, de jó állapotban van. A többi rész nagyon jó, délutánra kicsit buckásak a meredekebb részek
9,10,11: Szerdán voltunk utoljára, akkor is jó volt, a sok hó csak javíthatott rajta. A szél se fújta le a tetejét.
12,12a: jó állapotban vannak, délután is használhatóak maradtak
1: szokásos jeges, az elmúlt évekhez képes talán kicsit jobb. Alsó részt teljesen megnyitották, egyszer voltunk rajta, nem volt kedvünk többet tesztelni.
2,2a,3,4: Teljesen jó, nem volt gond vele
7: Jó állapotban van, a vége jegesedik néha, de talán a mai és tegnapi hó jót tett vele.
Frédi-Bénis és Dinós részek a mai havazással nagyon jók lettek, szinte bárhol lehet haladni azon a részen.

Mivel napközben gyerekek miatt több óra kiesett, ezért jól kiismertük az zárási időpontokat. Tipp haladó sielőknek: 15, 16-os pályán 15:40 előtt le kell menni, mert lezárják a pályát. Hivatalosan 45-kor zárják, de gyakorlatban mindig hamarabb zárták. A 6-os ülővel felmenve, 18-as pályán le, 16:00-kor zárodó 10-es kabinos még elérhető, közepes tempóban. Ideális carving technikához, ilyenkor alig vannak már a pályán. Utána 3-as, 2-es pályán a kabinos középső állomásához 16:15-ig tempósan el lehet érni, még fel lehet menni még egyszer a kabinossal. Utána 2-esen még újra elérhető 16:30-ig a középső állomás lefele menő járata a kényelmeseknek.

Sok hó esett a hegyen is, völgyben is fehér minden, most érkezőknek nagyon jó pályáik lesznek.

Ha még nem késő...
Szombattól keddig voltunk kinn. Szombaton eső esett a középső állomásig, így a lenti feketék korcsolyapályák voltak, a lecek kb 90%ban keresztben álltak a pályán, viszont egyáltalán nem buckásodott. :-). Fölötte majdnem a fenti állomásig kicsit jeges volt, itt havas eső esett. Feljebb viszont kifejezetten szuperek a pályák. A hatos oldalán az alja felé szintén kissé jeges. Ugyanez vonatkozik a Rozi végére is. Viszont hétfő, kedd egész nap lőtték a 2-est, a 17 meredek részeit, a 11-es aljánál is láttam ágyút, valamint kedden már az 1-est is csinálták.

Most szálltunk meg itt Timikének köszönhetően pár napja !
Csak ajánlani tudom , tiszta, meleg , nem drága !
Először síeltem Murauban , de nem utoljára !
Nagyon tetszett a pálya rendszer .
A kékek közül mindegyiken síeltünk , a 3 és a 4 pálya kezdők álma , nagyon könnyű , nagyon lapos, lehet rajta gyakorolni !
Kedvenc kék variáció : 14, 3 , 12
A 2 -es a nagyon kezdőt megdolgoztatja , néhol ,főleg lent meredek , viszont nagyon széles .
A piros 18 tényleg könnyű , inkább kék , a tetején egy rövid szakasz picit meredekebb , de kikerülhető a liftből 6a , és átcsúszol a híd alatt a 14 -es felé , és már ki is kerülted :-)
A 18 -as legalja szűkebb és délre már csupa bucka és jég, sokat estek rajta , ott figyelni kell .
Nagyon ajánlom kezdőknek is ezt a sí központot !

2015.01.04-01.07. között voltunk először Murau-ban, eddig még nem jártunk itt. Egy ismerős ajánlotta a helyet, amiben egyáltalán nem csalódtunk. 4-en vágtunk neki az útnak: 1 teljesen kezdő, 1 kezdő/haladó és 2 haladó. Mindannyian megtaláltuk azokat a pályákat, ami a szintünknek megfelelő volt. Teljesen kezdő ismerősömnek a 14-es és 3-as pálya nyerte el a legjobban a tetszését, de én a 2-es pályát is csak ajánlani tudom. Nagyon széles, hosszú, lankás pálya. Jómagam már síeltem egy keveset, de azért még inkább kezdőnek mondanám magamat, mint haladó. Nekem a 12-es és a 18-as pálya tetszett nagyon, amit nem mondanék piros pályának. Haladó ismerőseim igazából minden nyitott pályát bejártak a feketén kívül. A pályák jó állapotban voltak, sorok a lenti felvonónál reggelente voltak, de gyorsan haladt, a 10 személyes felvonó nagyon népszerű, de a nagysága miatt nem kell rá várni. A népszerűsége miatt viszont itt a pálya 14 órára már elég buckás az alja. A szállásunk a pálya alján lévő Waldschlössl-ben volt, amit csak ajánlani tudok. A szobák szépek, az ételek finomak, a személyzet kedves és persze nagyon közel van a pályához. Minket nem érintett, de az alsó fekete pályákból csak 1 darab maradt nyitva, a többit lezárták, a jövőhéten kezdődő vb miatt. Jó volt látni, ahogy alakítják a pályákat. Ha lesz rá lehetőségünk biztos visszamegyünk még ide, nekünk nagyon tetszett minden.

Január 4-én (vasárnap) jártunk a Kreischberg - Murau síterepen.

Előtte Obertauern-ben voltunk, az "a hóhelyzethez képest egész jó" volt.

De ez egyenesen zseniális!

A weben itt csak 45/30 cm havat írtak, és a webkamerája is elég szontyoli képet adott. A völgyben, az út szélén jó ha 10 centi hó van, a szántóföldeken már kilátszanak a göröngyök.

Ehhez képest a pályán elképesztően jó hó volt.
Csak a kék pályarészeken jártunk, ott csak 1-2 jól elkerülhető kavics/fű foltra emlékszem.

De a lényeg, hogy abszolút kezdőbarát a pálya.

Sok a lapos, széles, kék pályaszakasz - van hely kanyarogni, gyakorolni, eloszlik a nép.

Ami meg mégis átvezető pálya, annak pont a kezdőknek ideális lejtése van (éppen nem kell hajtani magamat, de fékezni sem).

Nekünk a 14-3-12 kombináció tetszett a legjobban.

Itt fenn még tökéletes állagú volt a hó - tömörített porhó, szépen sodorható. És hiába vasárnap, annyira eloszlanak a népek, hogy csak a piros meredekségű részen (12-18 közös szakasza) volt felbuckásítva egy kicsit.

Ennél lejjebb (pl. a 2-es pálya alsó fele) már meredekebb, szűkebb, ott már gyakran karcosabban ment a léc (jobban megolvadt, vagy jobban lesodorták).

Az Intersport-ban béreltünk, a Premium/Economy rendszerben a Premium-ot. Szerintem érdemes volt - egyértelműen jobb volt, mint a "Silver" kategóriás lécek az előző napról Obertauern-ben (azok itt "Economy"-nak számítanak).

Hogy mennyit jelent a jó léc és a jó állagú hó: senkinek semmi panasza nem volt a cuccra egész nap, a gyerekek a nap végén már a forgást meg a hátrafelé síelést próbálgatták. Pedig tegnap még elég sokat hóekéztek. :)

Kisebb hátrányok:

Főleg kabinos felvonók vannak, szóval le kell szerelgetni. Bár ez talán gyorsabb, mint a többi típus (hiába vasárnap, érdemi sorbanállás nem volt).

Már hazafelé menet ejtettük útba a terepet, ezért elég későn érkeztünk (11 után) - ilyenkor már csak elég messze volt parkolóhely, messze a bérlőhelytől és a bejárattól (és nem lehet oda lecsúszni sem). :(

A nap végén időben kell elindulni hogy még a kabinossal le is tudjon menni az ember. De úgy láttam, hogy kb. 16:15-ig még felfelé is engednének beszállni, szóval nem kell elsietni (max. jön egy kis küzdősport estére a fekete pályán).

De ezekkel együtt is fantasztikusan jó síterep - végre egy igazi élmény volt!

Köztudottan erősen hóhiányos időszak kellős közepén látogattuk meg Murau-t egy hosszú hétvégére (dec 19-21). A kék 2 és a piros 18 volt alapvetően nyitva, kevés hó, de az jól kezelve, a liftbefutókon kívül remekül tartották magukat (kevés folt elterelve). Kék 2 igazi kék, nem rövid, de nem is túl hosszú. Piros 18 egy közepes letöréssel indul, ami egyébként kikerülhető, majd ezután több mint 2 km pazar kékség, hozzátéve, hogy a 10 fős kabinos befutójához közeledve jobban meglejtősödik, esetleg összetúrhatják, ami egy teljesen kezdőt meglephet. Második nap a hatülésest is megnyitották, piros 15 és 17 rendes piros, hosszú és lendületes. A többi pálya és a túlsó ág nem volt nyitva, pedig állítólag az is nagyon jó.
Mindent összeadva, bár nem bontakozhatott ki a terep teljes valójában, de a megismert részek a viszonylag hosszú, biztonságos pályát keresőknek kiváló választás lehet, azt pedig el tudom képzelni, hogy aki többre vágyik az is megtalálhatja a további pirosakban és feketékben.
Utolsó éjszaka lejött 10 cm, meg meg is hóágyúzták, tehát kicsit összetúrtabb lett, de ez mit sem vont le.
Hétvégére felgyülemlett a nép, de néhány percnél több várakozás nem volt, bár gondolom a körülmények miatt nem ez volt a csúcsterhelés.
Többi csatolmányban...
Tetejétől-közepéig: https://sielok.hu/video/490788/

Régóta a kívánságlistámon szerepelt már Kreischberg, ennek mostani létrejöttét a Keleti-Alpok gyatra hóviszonyai is nagyban segítették. Így Február 23-án meg is látogattuk Murau városkát.

Az előzményekről annyit, hogy sikerült a SkiHappyhours keretében olcsóbban jegyet venni (jó tanács: érdemes 14:00-kor rögtön ugrani), amivel a pénztárnál nem is volt semmi probléma, a 15 perces sorban állás után. Tekintve, hogy szikrázó napsütés, friss hó, főszezon ezért egy kellemes 30-40 perces sorbaállással indult a nap a kabinosnál. Útközben a kabinból kitekintgetve a frissen raktrakolt 2-es pálya, avagy ahogy a velünk utazó osztrákok mondták "Doppel Autobahn". Bemelegítésképpen felmentünk a dupla csákányossal majd kipróbáltuk a piros 18-as pályát. A siklás közben már vártam a letöréseket, de csak csak nem jött, ez sima kék pálya, megkockáztatom a 2-es pálya felvonóhoz közeli része meredekebb. Az új kabinos kényelmes, gyors ismerős volt a Grünwaldkopfbahn (OT)-ról. Ezután lesiklottunk a 7-esen a Rosenkranz sarokba. Az első két-három menetnél még nagy sorok álltak, aki bírja válassza a csákányost hiszen egyfelől gyorsabb másfelől a sor is kisebb nála mint a 2-es totyogón.

Az itt lévő 9-es pálya szerintem a legjobb a terepen, bárcsak kétszer ilyen hosszú lenne, de így sem rövid! A 9a "pálya" egy szép mosolyt csalt azért az arcomra. A 10-11-es alsó szakasza jóval szűkebb, kanyargós illetve gyengébb hóval ellátott. Ha már hó, a hójelentésekben szereplő 120 cm a felső szakaszon simán hihető, végre pozitív értelemben is említhetem a hójelentést. Ezután 13-ason lesiklottunk, hogy kipróbáljuk a Talabafahrtot, de látva a 2-est amin még ratraknyomok voltak mindig és hébe-hóba emberek ezért a középállomásig mentünk csak. A 2-es valami eszméletlen jó volt, a lendület miatt érdemes a bal oldalon siklani. Ezután folytattunk az utunkat az egyesen a völgybe, ami még teljesen jó állapotban volt. Persze az alja azért kemény volt stb, de ez nem hinném, hogy meglepetés lenne senkinek. Érdemes dél körül menni rajta, ilyenkor már kevesen jönnek felfelé és még a pálya is jó.

Az ebédet az itt is többször említett Rieglhüttében fogyasztottuk el, ahol a "mondjad magyarul nyugodtan" köszönéssel gyorsan leleplezték a tanult németemet :)
Ezután a Sixpack 6-os pályáit próbáltuk ki ahol hála a gyors liftnek és a lendületes pályáknak gyorsan lehet pörögni. Délután felé a felvonón ülve kicsit belemélyedve hirtelen azt hittem Hauser Kaiblingon vagyok a felvonó hasonló útvonalát tekintve, de a sárga plexi visszazökkentett.

Összegezve egy szuper sínapot töltöttünk el, fantasztikus idővel. A 40,5€ kicsit sok, de remélhetőleg a jövő fejlesztéseinek is szól (Rosenkranz úlőlift, alsó kabinos kapacitásbővítése). Végezetül pedig a pályakezelés is szuper volt!

sielok.hu-s ismeretségeknek köszönhető csapattal elindultunk egy "jó hó" túrára, ugye idén relatív közel Karintiában, vagy annak közelében lehet leginkább találni hóban bővelkedő helyeket. Így Murau - BKK - Turrach lett a 3 napos túra menetrendje.

Budaörsi parkolóból 5-kor indulva 9:20-ra értünk Murauba feb. 22-én szombaton. Jó kis skihappyhour-os jegyátvétel (30% kedvezmény) és indulás. Lent enyhe hóesés fent szakadt a hó, elviselhető látótávolság, havas pályák, semmi sorban állás.

A pályarendszer kellemes. Széles pályák. Az új kabinos és bubis hatos mellett még hóesésben is lehetett pörögni, felfelé a bubi/kabin "megvéd". Mi 5cm friss hóra számítottunk, de kb 25-40cm is eshetett. 2100-ról 870-re lesíelve a pályák állapota, új hó mennyisége is jelentősen változott. Fent porhó, pályán összetúrva, lent már kicsit nedves, de még élvezetes. Délutánra aztán a elállt a hóesés, még a nap is felvillant a felhők mögül egy pillanatra, látótávolság megnőtt. Rosenkranz 9-ese mellet tökéletes kezdő mély havas terepre akadtunk, enyhe lejtésű közvetlenül a pálya melletti érintetlen hómező. Mindenki kipróbálja, ilyenre azért nem minden nap van lehetőség.

Összességében klassz sínap volt, de "munkás". A friss hó jól megdolgoztatott minket. Murauban egy kellemes helyet ismertem meg, ahol tényleg a kezdőtől haladóig mindenki megtalálhatja a számítását.

Irány Turrachon át szállás, fent 2 méteres hófal az út mellett, egy kocsit traktor húz ki a hóból, ... ígéretes 3. napunk lesz. :-)

Február 15.-től 21.-ig voltunk kint, kezdő-haladó 8 éves kislányommal együtt... Nagyon örültem a mostani időjárásnak, mert végre együtt tapasztalhattuk meg, hogy a hegyen nem csak ragyogó napsütés és tökéletesre ratrakolt pályák léteznek, hanem a természet is keményen bele tud szólni a viszonyokba... És ez így volt jó, volt részünk szűzhóban, 5 méteres látótávolságú ködben, verőfényes napsütésben, full kijegesedett pályában, tökéletesen ratrakolt első csúszásban, versenynéző élményben, és végre élvezhettük az új kabinos felvonó által kínált 18-as pályát és a rengeteg idő megtakarítását, ami ennek a felvonónak köszönhető... Ennél már csak az lenne a tökéletesebb, ha legalább egy enyhe emelkedésű csákányos épülne az új 6a-ban végződő állomás és a Rosenkranz között, hogy a régi ülőliftet és az iszonyatosan hosszú csákányost kiküszöbölve tudna az ember a hátsó (gyönyörű és tökéletes vonalvezetésű) pályákra átjutni... De nem vagyok telhetetlen, így is nagyságrendekkel élvezhetőbb volt ez a hét, mint a korábbi években, habár akkor az volt számunkra a non-plus-ultra... Tehát a fejlesztés miatt inkább plusz egy csillag, mint sopánkodás a korábbi amúgy, is teljesen rendben lévő pályarendszer miatt... azon is 5 csillagosakat csúsztunk, nem beszélve a Skischule Mayer színvonalas gyerekoktatásáról (külön köszönet Kardos Esztinek és Piroskának, na meg természetesen Csumpinak - ha még ott van (hajrá Kozármisleny :) ). Szóval aki sokat síel, annak meg kell tanulnia, hogy a hegyen nem ő, hanem az időjárás az úr, ami ellen az ember (és a pályafenntartó is) vajmi keveset tehet, de nem is biztos, hogy kell, érdemes azért kipróbálni a síutak magazinjaiban látható reklámképektől eltérő csúszásokat is, én mondom, nagy élmény, nekünk nem rontott az 5 csillagon! :)

2014.02.16-án érkeztünk meg. Szakadt az eső egész nap, de este 7 körül átváltott havazásba. Másnap reggel a hegyen kb 60 cm, a völgyben 40 cm friss hó várt. Az első meglepetés a Kreischberg tetején fogadott minket, mikor kiderült, hogy ratrak nem járt a hegyen. Gondoltam semmi baj, ennyi havat nehéz rendbe rakni, még esett is egy kicsit, majd napközben lezárnak pályákat, leratrakolják, újra megnyitják, és lehet síelni. Nem így történt. Egész nap a térdig érő hóban próbáltunk síelni, kevés eredménnyel. Kedden már inkább a meleg és a köd jelentett gondot. ( A köd egyik pillanatról a másikra lep el egy területet, vagy oszlik fel.) Szerdán egy kicsit hűvösebb volt, vagy a hó szitált, vagy havas eső esett, de lehetett síelni. A pályák többé - kevésbé rendbe voltak téve, és az időjárás miatt nagy tömeg sem volt. Este megint elkezdett esni az eső, de éjszaka lehűlt az idő, úgyhogy reggelre a völgyben 1 - 2cm, a hegyen 15 cm friss hó volt. Elég hideg is volt, gondoltuk remek, ma nagyot síelünk! Újra tévedtünk, a ratrakok előző nap este mentek fel a hegyre, a havazás után már nem, úgyhogy a délutáni olvadt hó össze lett tömörítve, reggelre szépen meg is fagyott, majd ráesett a 15 cm friss hó, amivel nem kezdtek semmit. Amíg nem mentek fel az emberek a hegyre, nem is volt gond, de viszonylag gyorsan buckákba lett túrva a friss hó, és előbújt a jég. A hegy aljában a kevesebb friss hó miatt lehetett volna síelni, de ott akkora volt a köd, hogy nem volt érdemes.
Búcsúzóul a Rosenkranz beülős kétszemélyes felvonója összefröcskölt bokától a hátam közepéig valami zsíros - olajos fekete löttyel, a három éve vásárolt dzsekim helyet attól tartok újat kell vennem.
Összegezve: A négynapos síbérletért kb 150 Eurót fizettünk, ebbe az árba sajnos a pályák megfelelő előkészítése úgy tűnik nem fért bele. ( A pénztárban kiírt bérletárak csak akkor érvényesek, ha rendelkezel Murtal kártyával, különben 10 %-al drágább. ) A pályák túlnyomórészt elég rövidek, pályának jelölnek egyszerű átcsúszókat is. A hegy aljában lévő felvonó ritkán indul el 08.30-kor, pedig akkor kellene.
Nekem csak rossz tapasztalataim voltak ezen a helyen.

Egy remekül sikerült kreischbergi hosszú hétvége után hagyományos beszámoló helyett tennék néhány szubjektív megállapítást a tereppel kapcsolatban, amiknek jó része lehet, hogy evidens az erre gyakran megfordulóknak, de talán valakinek hasznos lesz.
- A síterep infrastrukturájából semmi más nem hiányzik, mint egy gyors, nagy kapacitású (és lehetőleg buborékos) felvonó a Rosenkranzra.
- Ugyanitt a csákányos jóval gyorsabb, mint a kétüléses
- A völgybe vezető 1-es pályán csak akkor nem érdemes lemenni (mármint a profi szinthez képest gyengébb síelőknek), amikor az emberek 90%-a teszi: nap végén. Bármikor ennél korábban szinte üres és általában (még) jó állapotú. Arról nem is beszélve hogy az ember ekkor még nem fáradt el az egésznapos síeléstől.
- A 17/a jelzésű síúttól jobb óvakodni, ugyanis - bár szép róla a kilátás és érdekes a vonalvezetése - a végénél legalább 100 métert kitartóan emelkedik és nincs az a lendület ami felviszi rajta az embert
- A 11-es fekete pályának a közepénél van egy meredek leágazás balra, a liftek irányába. aki kezelt pályán szeret menni ne ezt válassza... ugyanis (valószínűleg szándékosan) nem ratrakolják, és kellemetlen meglepetés érheti az embert
- Minden reggel szenzációsan kezelt pályák várják a korán érkezőket
- A sűrű köd szó szerint egyik pillanatról a másikra képes leszállni a hegy tetejére, úgy hogy előtte még tűzött a nap (ld. az utolsó képen)
- Még amikor reggel reménytelennek tűnő hosszú sorok várnak is a kabinosnál, a pályákon sokszor ennek ellenére nincs nagy zsúfoltság
- A Rieglerhütte igazán hangulatos, és szinte a teljes személyzet jól beszél magyarul
- Az egész terepen legalább annyi, ha nem több magyar szót hallani mint németet (lehet, hogy azért, mert a magyarok hangosabbak és feltűnőbbek?)
- Az új kabinos alatti (egyébként remek) 18-as pálya inkább kék mint piros, szóval aki még bizonytalan az erősebb pirosakon és így inkább a kék pályákat preferálja, bátran vállalja be, mert jó eséllyel imádni fogja (hosszú, széles, egyenletes lejtésű, és minőségi lift szolgálja ki)
- Talán a legjobb pálya a 9-es piros, mintha carvingra találták volna ki

Kitűnő három nap volt, szuper hóviszonyok között (annak ellenére is, hogy szombaton és vasárnap bőven plusz fokok voltak a hegyen).

A végére pár kép a hétvégéről bátyámtól, Attilától:

Murau 2013-2014 Szilveszter

Ez a beszámoló egy decemberi, szilveszteri síelésről szól. Hogy miért most, február közepén írom meg a történteket, arról majd a végén.

Ismét megérkeztem Murauba. December folyamán már másodszor. Most nem a haverok, hanem a feleségem volt az oka, mert minden jónak ő az előidézője. Most Elsőt kellett elhoznom ide szilveszterezni, mert az már szinte hagyománynak számít nálunk. Csak úgy kettecskén, mert ami jó abból soha sem elég, tehát eltöltünk itt egy hetet.
Annyit írtam már Kreischbergről, hogy nem tudom eldönteni, van-e még egyáltalán valami mondanivalóm. Mivel semmi nem jutott eszembe, úgy gondoltam megírom.

Mindennek meg kell adni a tiszteletet. Tisztelni kell a síelést, de tiszteletet kell adni az utazásnak is. Ennek a kényelmes filozófiának a szellemében eldöntöttem, hogy az indulás napján nem síelünk. Ha nem tudom egy hét alatt rojtosra síelni magam, akkor meg is érdemlem.
Kényelmes, suttyogós tempóban autóztunk, mert ma nem a síelésen volt a hangsúly. Gyönyörű tájakon bóklásztunk, még a nap is majdnem sütött. Mivel nem siettünk véletlenül nem is tévedtünk el. 16 óra felé értünk a pályához. A parkírozó már kezdett ürülni, de az 1-esen annyian voltak, mint egy hangyabolyban. A hó jónak nézett ki, de kicsit túrtnak tűnt a puhasága miatt. Nagyon nem foglalkoztam vele, ittunk a már lazázó tömegben (az volt rendesen) egy szíverősítőt, megvettük a bérleteket, hogy reggel ne kelljen sorba állni, s szállásunkra hajtattam. Valami bújkált bennem, vacakul éreztem magam, egyszóval dögrováson voltam. A szobában levetettem a cipőm, s a kabátomat majd eldőltem az ágyon, s minden elképzelhető plédet magamra húztam. Rázott a hideg, nekem vége volt a napnak. Csak reméltem holnap majd sikerül csúsznom is.

Másnap sem voltam jobban. Szép napunk lesz. A völgyben hatalmas köd és havas eső esett.
Fel kell menni! Meglepő, de fent is köd van, s szakad a hó. A csilli villi új felvonó lepihent egy órácskára. A Rieglerben gyógyítgatom magam, de végül még én is a felfelé síelés örök utálkozója, nosztalgiából kénytelen voltam csákányossal felmenni a hegyre.
Kicsit csökkent a köd, s enyhült a hóesés. A felvonó végre elindult. Az élet szép trallala....
Nem is mondtam, de az első nap tragédiával indult. Az elviselhető, hogy egész éjszaka rázott a hideg a láztól, de az már tragikus, hogy rájöttem otthon felejtettünk, egy karton fehérbort, s egy karton pezsgőt. Így Első feleségemmel kettesben a hátralévő napokat két liter egyre fogyó pálinkával, 15 üveg rose borral, s 15 üveg pezsgővel vagyunk kénytelenek kihúzni. (van még egy üveg 3 literes pezsgő végszükség esetére) Be kell osztani a dolgokat, mert nagyon úgy néz ki állandó gyógyszerezésre lesz szükségem.
Reggel, mint írtam szakadt a hó (a völgyben havas eső) s nagy volt a köd.
A pályák ennek ellenére jók voltak. Picit buckás, kicsit ragadós, de így is szeretjük.

A 10 személyes kabinos, amit én csak 8 személyesnek mondok teljesen megváltoztatta a pálya jellegét, átírta az útvonalakat. Ez leginkább akkor derült ki, amikor az új felvonó ismeretlen okokból jó darabig állt, ez felborította a síelők közlekedését. Régen a kabinos felvonó felső állomásánál kiszállt az ember s találkozott egy nagy tömeggel. Néhányan elkezdtek lecsúszni a kéken, többen elindultak a két csákányos felé, s még kevesebben balra indultak a Riegler hütte irányában lévő aprócska pályához, amihez egy tányéros felvonó tartozott.
Most nincs várakozás, mindenki kapásból elindul a 18-as pálya, az új kabinos felé. Oda helyeződött a pályarendszer súlypontja, s ott van a tömeg is. Nagyon jó a 18-as, de a vége nem sikerült igazán. Van ott egy szűkület, ami a nap folyamán a nagy terhelés miatt felbuckásodik, eljegesedik, s izgalmas tömegjeleneteket okoz. Vannak apró átcsúszók a pályán, de azokat nem mindenki ismeri, illetve nem találja meg, így mindenki a főútvonalakon közlekedik, s ez egy műszaki hiba esetén felborítja az egész rendszert. Sokat gondolkodtam, hogy a 18-as pálya s az új kabinos felvonó megépítése jót tett-e a pályának? Végül annak ellenére, hogy a pálya elvesztette a romantikáját, jobban hasonlít egy turistagyárra, a válaszom igen lett. Jó a 18-as azoknak akik nem gyakran síelnek, s ha lécre pattannak maradandó élményt várnak a pénzükért. Jó az átalakítás a tanulóknak, mert kevesebben vannak a csákányosok melletti pályákon. Jó akik szeretik a Rosenkranz oldali pályákat, mert ott is kisebb a népsűrűség, s kevesebben vannak a hatos beülős melletti pályánál is. Sokkal könnyebb közlekedni a pályán egyik hegyről a másikra, minden könnyebben megközelíthető. De a legjobb a Riegler hütte tulajának, aki szagot kapva kibővítette a műintézményt, így nagyobb tömeget tud kiszolgálni, de elveszett az a „klasszikus” báj ami addig a hüttét jellemezte.
De ezek csak egy régi motoros nyűglődései, bár annak nem örülök, hogy sokan idő előtt, még nem kellő tudás birtokában kerülnek piros pályára.

A hóviszonyok a hét folyamán változóak voltak, de meglepő módon a Rosenkranzhőhe környéki pályák nagyon jók voltak, tisztább is volt ott az ég, s a köd miatt nagyon kevesen merészkedtek át. (szerencsére)

31.-én reggel sokat kellett sorba állni. Úgy látszik mindenki ki szerette volna szellőztetni a fejét az éjszakai buli előtt. Délben megjöttek Minerellék, onnan együtt nyomtuk. Nagyon jó havon, nagyon jót csúsztunk. Végül már a tömeg sem zavart. (Természetesen a Riegler hüttében találkoztunk.) Gyakran átváltottunk a Rózéra, mert ott Mini ki tudott menni a pályán kívülre, s ott is tudott száguldozni. Én pedig tettem egy érdekes felfedezést.
A KRESZ tiltja, hogy az ember kerékpárral átkerekezzen a zebrán. No nem ez a felfedezés, de bizonyára van aki ezt nem tudja. Miért tiltja a KRESZ? Azért mert a biciklis mozgása, sebessége más, mint egy gyalogosé, s a zebránál az autós a gyalogos mozgására van dresszírozva. Egy zebra felé haladó biciklis sokkal korábban ér a zebrához, mint egy gyalogos, s még meg is kísérli az átkelést. Sok autós ezt a ritmust nem tudja kiszámítani. Száguldoztunk egy nehány kört Minivel, aki tudvalevőleg deszkás. Ment elől, s én próbáltam lekövetni az íveket. Ott voltam mögötte, de nem azokon az íveken mentem. Miért? Mert a board másként mozog a havon, mint a léc! Miért van sokkal több ütközés deszkás és síelő között, mint két síelő között, mert nem ismerik egymás mozgását, s ezért nem hagynak megfelelő biztonsági távolságot. A vaddisznóktól eltekintve is vigyázzunk egymásra!

Szilveszter lévén este valami szórakozási lehetőséget kerestünk. A szálló portáján azt mondták, hogy náluk nem lesz semmi buli, s nem is tudnak róla, hogy valahol lenne, talán Murauban az éttermek rendeznek valamit. Nem maradt más hátra, mint megnéztem a szállóban kifüggesztett menetrendet, s eldöntöttük, hogy vonattal megyünk a buli felé. A gondolatot tett követte. Néhány üveg pezsgővel és poharakkal felszerelkezve a megadott időben elindultunk a vonat megálló felé. De a vonat nem jött. Az ottani kiírást tekintve, ami véletlenül semmi azonosságot nem mutatott a hotelben kitűzöttel, már nem is fog jönni a vonat. Mivel a szándék határozott volt sorsot húztunk, hogy ki vezet be a városba. Csak a lányoknak osztottunk gyufát, így megegyeztek, hogy Mini felesége vezet kifelé, az én párom pedig hazafelé. (hogy ebben a megoldásban mi a jó, azt ne kérdezze senki) Kellemes út volt a város felé, néha még felsírok álmomban ha eszembe jut. Megérkeztünk, s leparkoltunk a város központjában. A Schiller tér olyan kihalt volt, mint a pestisoszlop felállítása előtti időszakban. Sehol egy lélek. Murau olyan volt, mint egy tupamaró támadást éppen megélő város. Mindenhonnan rakétákat lőttek fel, de embert nem láttunk sehol. Mini a telefonján elindította a Heli, heli kezdetű örökbecsű förmedvényt. Szép látvány volt ahogy a farzseben lengedező teló hangjára táncmozdulatokat tettünk. Vakon vigyenek a népkonyhára, ha nem mondok igazat, de sehol nem találtunk egy bulit sem. Egy jobb sorsra érdemes étteremben megvacsoráztunk, s hasonló lidérces módon hazagurultunk. Bizonyára éjfélkor is szitává lőtték az eget a tupamarók, de azt mi már az igaz emberek mély álma miatt nem láttuk. Soha ilyen szilveszterem még nem volt.

Elsején gyönyörű másnapos nap volt. A máskor gyakori síléces szabadcsapatok vonulása nem volt tapasztalható. Délelőtt normális tömegben síeltünk.
Gyönyörű napsütésben, -2, -3 fokban síeltünk. A hó egyenesen frenetikus volt. Reggel semmi tömeg, másnaposék délután jöttek, de akkor sem okoztak tumultust.
Örömsíelés volt a javából.
Nem semmi így kezdeni az új évet!

Síelés közben összefutottunk kis kedvencünkkel Boldizsárral. Boldi egy hozzárendelt oktató hölgy segítségével csúszkált a piroson. Elmondás szerint néhány alkalommal csúszott Pesten műanyagon, de még a hóekéig sem jutott el. A személyes oktató hatására második nap simán lecsúszott a 17-es piroson. Nagy kegyesen arra méltatott bennünket, hogy együtt utazhattunk a hatos beülős felvonón. Közben megszólalt: Leesik a bakancsom. Nem hittük el, de igaza volt. A baki nem volt becsatolva, úgy csúszkált a piroson. A hiba helyrehozása után fejét békésen a felvonó védőkorlátjára hajtotta. A felszólításra, hogy ne aludjon el, mert rövidesen vége a felvonózásnak, így reagált: De annyira szeretek aludni. Visszavonultunk, mert tudtuk hol a helyünk. Csak távolról csodáltuk a havas lejtők művészét.

Január másodikán este az oktatók tartották szokásos ünnepi bemutatójukat. Volt minden, fények, ugrások, ratrakok, figurák, amit akarsz. Nagy tömeg a parkírozóban, sok lökött az autójában ült és végig járatta a motort. A programot augusztus 20.-át megszégyenítő tüzijáték zárta. Nagyon szép és izgalmas volt, de tavaly már láttuk, s mivel az embernek csak két lába van sok újat már nem tudtak mutatni.

Letelt a hét. Elbúcsúztattuk Muraut. Egész nap néhány fok minusz, nagyon jó hó, még elviselhető tömeg. Remek csuszi volt. Csak mazsolázgattunk a pályák között, közfelkiáltásra mentünk ide oda. A Rozen a szokásos deltás szél fújdogált, a nap is kikukanthatott volna, de így sem volt rossz. A nap végén még az alig romos 1-es is jól esett.
Egész nap mentek a hóágyúk. Kaptunk rendesen, de elviseltük a jó hó érdekében. Érdekes volt síelni a változó hóban. Kemény hó, aztán hirtelen egy puha fogós réteg.

Végül, hogy miért vártam a beszámoló megírásával másfél hónapot? Mint írtam elkapott valami betegség. Hosszú évek óta ilyen nyomoronc még nem voltam. Feleségem panaszkodott, hogy már két vacsorát csinált, s közös síeléseinken nem ehhez van szokva. Volt olyan, hogy semmit nem hallottam, mert a dolog a fülemre ment. Végig szétköhögtem magam. S most másfél hónap után van az első nap, hogy viszonylag jól érzem magam. Holnap megyek is Olaszországba egy hétre síelni.


Csabor az élvezeti síelő

Február 7-én érkeztünk Kreischberg-Murauba. A táj nem volt valami havas, így kicsit féltünk, hogy nem lesz elég jó minőségű hó a hegyen. Felmentünk a kabinos felvonóval (A), és egyre jobban vált hihetővé, hogy nagyon jó lesz itt csúszni. Talán a pálya aljában található fekete pályák voltak rosszabb minőségűek. A felvonóval a Kreischbergwirt-ig mentünk. Deszkák (ill. lécek) elő és csatolás. Elsőként irány a 2-es kék pálya. A hóval nem volt gond sehol, talán a 2-es pályán volt egy kicsivel több jegesebb sáv, de alapjában véve az egész sícentrum nagyon jól csúszható volt. Nagyon szép napsütéses idő volt pénteken és szombaton is. Szombaton a beülős felvonóval (K) felmentünk a Rosenkranzhöhe-ig (2118m). Ide közeledve lehetett érezni, hogy szeles, viharos, napsütés mentes idő fogad majd bennünket. Így is volt, de nagyon élveztük az időjárást. Pár 100m -rel lentebb pedig már nyoma sem volt a viharnak. Ez a K felvonó nem mindig üzemelt a hétvége folyamán, gondolom a nagy szél miatt. Pénteken, az ebben a szezonban átadott 8-10 személyes kabinos felvonóval (M) nem tudtunk felmenni, de szombaton és vasárnap üzemelt. A 12-es kék pálya aljától indult, és a csúcson több lehetőség közül lehetett választani. A 18-as, és a 7-es piros, ill. az 5-ös kicsit meredekebb, de nagyon jól csúszható szakaszok voltak. A 3 v. 4-es pálya kék része elég széles volt és egy nagy csomópontban ért véget.
Vasárnap szakadó hóesésre ébredtünk. A napsütés helyett kaptunk kb. 30-50cm friss havat, ill. kb. -4C-ot. Nagyon jó volt a friss hóban deszkázni. Egész nap esett, nem akarta abbahagyni. :) Aki most tervezi az utazást Murauba biztos nem lesz baja a hóval. :)
Először voltunk itt. Nagyon tetszett, hogy legtöbb jó helyre kabinos felvonóval lehetett eljutni, de a beülősekkel sincs gond.

Mi szombattól szombatig (jan.25-febr.1) vagyunk kint.
Szerencsésnek érezhetjük magunkat, mert a hosszú hóínség után érkezésünk előtt (pénteken) esett nagyobb mennyiségű hó, amit szombaton elsimítottak, bedolgoztak.
Vasárnaptól síelünk és több éves átlagban talán a legjobb minőségű pályákon mehetünk. Minden nap (és éjszaka) esik egy kis hó, sokat mentek a hóágyúk is. Szinte minden pálya kifogástalan délelőtt. Többször is tudtunk 10-11 óra között ratraknyomon síelni. A Rozenkrantz környékén levő nagyon jó pályákat (9-11) inkább délelőtt tudtuk jól bejárni. Akkor volt egy kis napsütés vagy legalább átsütött a nap a felhókön.
Délután többnyire ködös és szeles volt ott az idő. Ilyenkor az új 10 személyesnek mondott (de ez inkább japán általános iskolásokra értendő), átlagos magyarokból inkább 8 személyt kényelmesen szállító buborékos felvonó alatt (18-as pálya) vagy a Familienpiste (16, 17-es) környékén mentünk. A 18-as alját tényleg elrontották, nagyon szűk és délutánra buckásodik, nagy a tolongás a kapuk előtt, stb. Némi odafigyeléssel és gyakorlással persze kezelhető ez is.
Mától lehetett a 2-est jobban járni, mert leálltak az ottani folyamatos hóágyúzással.
Az 1-es fekete pálya délelőtt kimondottan kellemes volt, de délután a lemenetkor is jól lehetett rajta menni.
Külön bónusz, hogy a völgyben nem volt komoly havazás, így a szállásunkhoz való felmenetelhez még egyszer sem kellett feltennünk a hóláncot.
Remélem, hogy a fennmaradó két napunk is ilyen örömteli lesz.

Egy kis figyelmeztetés:
A 17-es pálya mellett a letörések elkerüléséhez kerülő pályákat alakítottak ki. Sajnos épp az utolsó meredek szakasz előtt ez nincs rendesen kitáblázva. Tegnap egy diáklány ezen a szakaszon a letörés alatt esett el és egy figyelmetlen síelő "ugratással" hátulról beleszállt. Nem tudott saját lábán továbbmenni az áldozat. Becsomagolva vitték el és arról volt szó, hogy helikopter jön érte! Ha valaki tud róla közelebbit, írja meg, mert sokan aggódtunk és imádkoztunk érte. Ma láttunk ott fotózni egy Polizei feliratú embert. Ez nem valami jó előjel.
Tehát:
1. Letörések előtt lassítsunk.
2. A 17-es végén érdemes balra kitérni és a 16-os fekete pálya ellaposodó végén lejönni annak, akinek nehézséget okoz a meredekebb szakasz.

Sziasztok!
Január 23.-26. között voltunk Murauban a családdal. Szállásunk St. Lorenzen-ben ( http://www.ferienwohnungen-unterweg...er.at/ ) a liftektől kb. 700 méterre volt. Modern, újszerű, tiszta apartman fiatal háziakkal. Többek közt azért választottuk Muraut, mert relatív közelsége miatt miatt az utazás napjait is be lehet vállalni síelésre, és a négy nap alatt még nem unjuk meg a pályarendszert. Korán indultunk, így már reggel 9 előtt jelentkeztünk a szállásunkon, ahol „kicuccoltunk”, átvettük a kedvezményekre jogosító Murtal kártyát, majd irány a hegy. Gyönyörű napsütés, fagypont alatti hőmérséklet, zöldellő táj a völgyben, a parkoló talán félig. Sorban állás nélkül jutottunk fel a hegyre az öreg hatszemélyes kabinossal („A”). Az egyes pálya alján már javában ment a készülődés a szombati ski-cross futamra. A hegyen szerencsére a zöld táj átváltott télies dizájnra. A pályákon régi hó jeges alappal, de nagyon jó minőségben. Tömegről nem beszélhetünk, sorban állás sehol. A feketék kivételével –illetve abból csak a 16-ost- szinte az összes pályát bejártuk. Kedvenccé a méltán népszerű 18-as vált, továbbá számomra a 9-es. Szerencsére az első napon felmentünk a Rosenkranzhöhe-re a nagyon lassú kétszemélyes beülőssel („J”), mert a további napokon az időjárás miatt nem volt kedvem újból „végigülni”. A tetőn csodálatos panoráma és szélcsend, nagyszerű élmény. Péntek reggelre leesett 10-15 cm friss hó, mely lent a völgyben alapjaiban változtatta meg a tájat. Fent ennek eredményeként kezeletlen pályák fogadtak, így ez a nap igen sokat kivett a lábainkból, de azért élveztük. Még itthon úgy terveztem, hogy a szombatot a 60 km-re lévő Obertauernben töltjük. Reggel el is indultunk –napsütésben- de kb. félúton szakadó havazás kezdődött erős széllel és az égre tekintve nem tűnt biztatónak a folytatás. Gyors döntés után hátra arc, irány Kreischberg. Nem tudom, hogy a hétvége vagy a ski-cross verseny miatt, de szinte tele volt a parkoló mire visszaértünk, így a lenti kabinosnál 20-25 perces várakozás alakult ki. Szerencsére ezt a hegyen nem érzékeltük sem a pályákon, sem a további lifteknél (max. 1-2 perc az új kabinosnál), nem tudom hová tűntek az emberek, bár többen voltunk, mint az előző két napon. Megérkezett az újabb havazás is, de nem volt zavaró mértékű. A pályák is jobbak voltak mint pénteken. A 2-esen és a 18-ason egész szombaton és vasárnap dübörögtek a hóágyúk, mely kissé zavaró volt de érthető. Bár azt kell mondjam, hogy a 18-as alján a lifthez érkezésnél egyébként is délre már nagyon összetúródott a hó, de e mellé még egy hóágyú is nyomta ide a havat folyamatosan, így elég sokan estek-keltek itt emiatt. Szerintem itt csak éjszaka kellett volna „lőni” ahogy a 17-esen is a fekete elágazása utáni letörésnél szintén. Egyébként ez a 15-17-es kombináció is nagyon bejött és itt a buborékosnál soha sem kellett egyetlen másodpercet sem várakoznunk. Kipróbáltuk a szlalom pályát, a sebességmérőt – én 62 km/h-ig jutottam- és a félcsövet is. A 2-es pályán „kéksége” ellenére nagyon jókat lehetett menni. Egyenes nyomvonala ellenére, a változékony domborzata miatt nagyon változatos útvonalakat lehetett bejárni rajta. Lecsúszni rajta délelőtt nem ajánlatos, mivel ilyenkor nehéz beférni valamelyik kabinba a középállomáson a lentről érkezők miatt (a „D” lift nem üzemelt). Vasárnap reggel lent szállingózó hó, fent erős hóesés, várakozás semmi. Visszagondolva, azt kell mondjam, hogy a friss havazás előtti, napos csütörtöki viszonyokat (értve a pályákra is) még jobba értékeltük volna mind a négy napon. A Rieglerhüttét én is ajánlani tudom, de szép időben a fenti Panoráma terasza is élmény. A „lifthálózatra” ráférne egy kis fejlesztés, modernizálás. Én a beülős buborékos liftek híve vagyok a le-felcsatolós kabinossal szemben, bár persze azok is kényelmesek. A 9-10-es pályákat jóval többet látogattuk volna a hideg, havazásos időben, ha van ott egy bubis lift, továbbá a 2-es pálya mellé is elkelne egy működő, modernebb mondjuk négyüléses. Ezeket nem keserűségből írom, összességében nagyon jól éreztük magunkat, hozta amire számítottunk. Fotógaléria:
https://sielok.hu/fotoalbum/kreisch...berg-2014-01-23-26/kep/1/

Vasárnap este érkeztünk Kreischbergbe.
Az idő napos, szinte szélcsendes és enyhe (számra síeléshez meleg). Délre +3,+7 fok. Szerencsére a csont száraz levegőben nincs olvadása a hófelszínnek. Kemények a pályák (én szeretem), jegesedés valóban kialakul a már említett frekventált helyeken. Tömeg hét elején végképp nincs. A 18-s vége az új kabinos állomása előtti részen kora délutánra eléggé megviselt (valószínűleg, ha tömeg lesz, akkor még inkább). Ez a rész most egy tömeg középpont, aki csak feljön a hegyre itt megfordul. Kivéve, aki a gondolás után a sunshine csákányosnál marad nosztalgiából, de ez nagyon ritka madár most már (csak a jobb oldali, "lassú" megy). Viszont a 2-s pálya állapota látványosan jobb a délutáni órákban is, részint mert árnyékban van (főleg a mostani leglaposabb napállásnál), részint jóval kevesebben használják (helyette a 18-s viszi a több síelőt).
Összességében nagyszerűen lehet síelni, az idő kiváló hozzá (aki a meleget szereti, annak még kiválóbb). Pályák állapota alapjában jó, szokásosan szépen ratrakolt.

Murau 2013.12.12-15

Bebuktam. Már annyit írtam Murauról, hogy szép lassan szigetelőszalaggal kell összebütykölni a klaviatúrámat, s ennek ellenére én bolond fejjel megígértem egy újabb beszámolót.
Az ígéret szép szó mondta a kisnyúl, s ezt mondom én is, tehát kezdjünk neki.

Mondhatnám, hogy: No, erre vártam fél éve! Szinte nem volt olyan nap, hogy a síelés eszembe ne jutott volna. Próbálkoztam, nagy sikerrel pótoltam a motorozással, de az mégiscsak más volt. Máskor decemberben már túl voltam néhány csúszáson, de most mást dobott ki a gép. A hiány ellenére ahogy közeledett az indulás időpontja ellentétes érzelmek viaskodtak bennem. Nem tudom más hogy van vele, de én az indulás előtti napokban a hátam közepére kívánom a síelést. Előre arra gondolok, hogy mennyit fogok szenvedni a síbaki becsatolásával, tömeg lesz, nem lesz jó a hó, fúj a szél és egyáltalán kell ez nekem? Minden utálkozásom ellenére végül mindig valami csoda folytán csak elmegyek síelni. Ki érti ezt?

Általában beszámolóim lényeges részét képezik az indulás körüli bonyodalmak, de ezek most szóba sem jöttek. Három férfiember ült a kocsiban, kényelmesen elfértek a csomagok, s a megbeszélések szerint pontban hat órakor felbőgött a motor, s mosolygós szemmel elindultunk Ausztria felé. A 12 fős társaság a négy autóval 12 felé ment. Hiába ez a navigációs berendezések lelki élete, de mondanom sem kell a miénk volt a leggyorsabb.
11 körül értünk a parkírozóba. Körbenézés, átöltözés, jegyvásárlás, s indulás. Én a pénztárnál lemaradtam, de intettem a többieknek, menjenek csak, majd összefutunk a pályán valahol.

No ez nem jött össze. Délben értem Murauba fel a hegyre, s négyig megállás nélkül nyomtam. Hülye voltam, de megrészegített a remek hó, a napsütés, a príma pályák. Mindenkit elvesztettem közben, senkit nem láttam még a felvonóból sem, csak a hó volt és én. Kipróbáltam végre új lécemet, a kényes faranciát, s nagyon simulékonyan viselkedett. Hasonlóan jóindulatú volt a lábam. Talán életem lécen töltött legjobb 4 órája volt. Két óra alatt végigjártam minden pályát, mindegyiket legalább egyszer, s ez akkor sem kis teljesítmény ha a Rosenkranzhöhéről induló pályák még nem voltak nyitva. Minden már forgalomba állított pálya (a 8, 9, 11, 6, 16 kivételével mind) nagyon jó minőségű volt. Az igaz, hogy a fenti víztározóból majd az utolsó cseppig kinyomták a vizet, s érezni is lehetett itt-ott a mesterséges havat, de ez nem volt zavaró. Még az 1-es pálya aljáig is simán le lehetett csúszni, pedig ott ebben az időben mindig a hógyűjtögetés volt a műsoron, biztosítva a lehető leghosszabb szezont. A száguldozást abszolút nem zavarta a pályán itt-ott fellelhető néhány síelő. Csak a magányosságot enyhítették.
A száguldozás közben azért körül is néztem, kerestem a változásokat.
Természetesen a legnagyobb változás az új 10 személyes narancssárga felvonó üzembeállása volt. Annyira új, hogy még a csavarok is csillognak-villognak. Az új felvonó alapvetően megváltoztatta a mozgásirányokat. Felmegy ugye az ember síelője a régi Gondelbahnon, de már nem indul el a Sunshine csákányos felvonók felé. (oda már csak az önkínzók, tanulók és egyéb fura szerzetek járnak) Lecsusszan az ember a 12-es kéken a Riegler hütte mellett az új sárga végállomásáig. Itt a csusszanás mentén észrevehető, hogy elbontották a régi kis csákányost. Kár. Sőt a Riegler hüttét is átalakították, kibővítették. Nekem a régi jobban tetszett. Most igaz, hogy nagyobb, s modernebb, de pont azt a kellemes hütte hangulatot veszítette el, amiért odajártam. Persze tudok veszíteni, s ezután is odajárok. Rendes a személyzet, jók a kaják és az italok, s a főnök még mindig gyakorolja a cehet magyarul elmondani. Az ablakban ott áll a róka, igaz, hogy a pucér síelős karikatúra a WC előterébe szorult, de a hangulatot azért feldobja egy fekete kisnyúl.
Ahogy mondtam a felvonó új, pipec, de én inkább 8 személyesnek mondanám. Tíz ember elég cuppanósan fér el, s a síléctartók sem akkora létszámra méretezettek.
Csendben siklik felfelé, a vége pár méterrel a gerinc alatt van. Miért nem vitték tovább, számomra titok maradt. A gerincen megmaradt az átcsúszó. A fülkéből kilépve csatolás után a Panoráma hütte irányába, vagy közvetlenül lefelé indulhatunk el. S onnan aztán bárhová szabad az út.
A felvonó kényelmesebbé tette a pályát, áthelyezte a súlypontokat, viszont véleményem szerint sokat elvett a pályarendszer lányos bájából. Már nem egy döntően családias síterepről beszélünk, hanem ha lehet ilyent mondani elindultunk a turistagyár irányába (bár ne higgyük, hogy eddig nem ott voltunk). Jó lett, szép lett, de más is lett. Ezt is lehet szeretni, de már más okok miatt.
A nyavalygás ellenére rojtosra síeltem magam.

Következő nap megnyitották a 16-os feketét is, új lehetőséget adva a száguldozásra.
Még a szezon elején vagyunk, ebben az időszakban sokszor síeltem ezen a vidéken -20 fok körüli időjárásban, de most az időre nem lehetett panaszt mondani. Gyönyörű idő, de a laposan járó nap miatt délután többen átcsúsztak a napfényesebb 6 személyes felvonó melletti pályákra.
Látszott, hogy az üzemeltetők készülnek a hétvégére, mert a Rosenkranzhöhe irányából ratrak hangját hozta a szél.
Péntek délután összefutottam Replacival. Kerestem a pályán, mert délutánra ígérte az érkezését. Nem találtam, de ez olyan eltűnéses időszakom, tehát nem volt furcsa a dolog. Végül a parkírozóban ő jött oda hozzám. Elhatároztam, hogy másnap ellesem a titkait! Másnap nézegettem is, de megállapítottam, hogy oktatónak nem mennék. Sokkal jobb nekem a laza élvezeti síelő státusz.

Minden nap egész éjszaka tüzeltek a hóágyúk. Jót lehet a mormolásukra aludni.
Gyűjtik a havat pedig hütteszerte az beszélik március végén vége a szezonnak. Korábban kezdődött, korábban végződik. Kár.

Szombaton természetesen megnyitották Rosenkratzot is. Az ottani fekete kivételével minden megy. Ideális sielőidő van, délután ha elmegy a nap kicsit keményednek a pályák, de nem vészes. A „régi” Gondelbahn felső állomásán kipakolták a tesztléceket és egyéb felszereléseket. Klacinak innen üzenem, hogy volt az általa istenített márkából is van kínálat, de én inkább a saját kényes kis francia lécemmel foglalkoztam. Szerelem az szerelem!

Szombatra kicsit megbolondult a társaság. Valamelyikünk letöltötte a mobiljára az iSki Tracker applikációt, s innen minden tudományosan ment. Mivel a program kijelzi a maximális sebességet szinte csábít a száguldásra. Mi 90 km/órás sebesség fölött hagytuk abba. Nem normális. Másokat is láttam, hogy a fülkében az elért sebességet nézegették. Valami rossznak a kezdetét érzem.

Hét végén már elég szépen voltunk, de sorban állásról beszélni nem lehetett. A nagyobb tömeg viszont a 18-as pálya alján és az 1-es pálya közepén legyalulta a havat, s máshol is elszórva előfordultak jeges területek. Nem volt túl zavaró, de már oda kellett figyelni. Most előnyben voltak a kemény, de még nem tükörjég pályák kedvelői. Az 1-es délután lefelé viszont már a régi időket idézően jeges volt.
Mindent összevetve azért ez a nap is csoda volt, csak olyan csoda amire oda kellett figyelni, s kicsit meg kellett dolgozni érte.

Eljött az utolsó nap. Ha az előzőekben rendesen nyomja az ember, ebben a korban már eléggé elhasználódik. Szinte semmi kedve sincs az egészhez.
Aztán kinéz az ablakon, látja a havat, hallja a hóágyúk morgását, s egyből viszketni kezd a talpa.
Az idő jó, a hó remek, s ma egy félnapos "öreges" száguldozással búcsúzunk.

Délután egykor befejeztük a csúszást (rossz hírek jöttek otthonról), szerettünk volna időben hazaérni.
Búcsúzáskori legkedvesebb élményem: miután a kedvenc hüttémben déli teámat (sajnos hazafelé én voltam a sofőr) megittam, s indultam tovább kifelé, a kijárat előtt két mosolygó úriember állt elém, s kerek- perec megkérdezték: Ugye te vagy a Csabor? Két nagydarab ember volt, s én ebben a helyzetben bármilyen névre igent mondtam volna. Erre is, mert hisz én valóban a Csabor vagyok.. Az urak nagyon örültek az igen válasznak, s pezsgő beszélgetésbe kezdtünk. Megkérdezték, hogy ma is írok-e valamit, mert szeretik olvasni. Azt hiszem ezek után én szeretek írni. Szilvesztert ismét itt töltöm, bevállalok arra is egy beszámolót. Majd csak sikerül valamit írnom.

Csabor az élvezeti síelő

Az elmúlt 4 napban Mi is kipróbáltuk Kreischberget.
Az időjárás kedvezett nekünk, völgyben +5, hegyen -5 fok volt, szél és csapadék semmi.
Kedvencünk a csákányosok tetejétől induló 7-13-2-1 pályákon csúszás volt. Az 1-es pálya igen kemény szerintem, csak gyakorlott sízőknek ajánljuk.
Igen, ahogy előttem is írták már, a 18-as inkább kék, mintsem piros. A kabinos felső állomásától tényleg kell egy kicsit sétálni a csákányosig, de ez a 20 méter kibírható :).
A hatszemélyes beülős melletti piros pálya, és a 2es pálya nagyon kellemes!
Nagyon sok Magyar van kinn, a Kreischbergerwirt és a Mittelstation melletti hüttében is van olyan személyzeti emberke, aki magyar.
Hál' Istennek nem is voltak olyan sokan a síközpontban - hiába állt a kabinosnál, a csákányosnál vagy bármelyik liftnél hosszú sor, 5 percnél többet sehol nem kellett várni. :)
Összességében mi nagyon jól éreztük magunkat!!
Bátran merem ajánlani Kreischberget Mindenkinek, itt mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb pályát!

Az elmúlt hetet volt szerencsém Kreischbergen töltenem. Volt részem a szikrázó napsütésben, szakadó havazásban, ködben, felhőben, azaz szinte mindenben (lavina kivételével), ami hozzá tartozik kedvenc téli sporttevékenységemhez.
A pályakezelésben semmi negatív nem volt. Ugyanis 24-28 óra folyamatos(!) havazás közben teljesen értelmetlen a pályákra küldeni a raktrakokat, főleg nem "nyitvatartási" időben.
Aki síelni akar - és tud - vagy bevállalja a kvázi szűzhavazást, túrt, buckásodó pályákat, törölgeti a szemüvegéről a havat, feleleveníti a régi sítechnikáit, kóstolgatja a kondíciója határait, vagy panaszkodik a pálya kezeletlensége miatt, mint Te.
Messzemenően egyetértek Eru fórumtársunk 156249 számú hozzászólásával!!!
Amint lehetett, "tökéletesre" varázsolták a pályákat a febr. 27-i gyönyörű hóesés után!!!
Eru-val abban is egyetértek, hogy az új 18-as pálya piros jelzése enyhe túlzás (ha már a kabinos felső szakasza alatti 2-es kék!), inkább rózsaszín, kékbe hajló, de igen kiváló! Mi lesz ott a jővö szezonban, ha beindul az ígért 10 személyes kabinos felvonó! Atyavilág! Sajnos tömegek lesznek rajta, mert annyira jó! Nem kihívás, hanem élvezkedés - főleg most, ahogy ezen a héten volt: még kevesen ismerték, sokan nem szeretik az átgyaloglást a kabinos felső állomásától a csákányosig (Sonnenlift I-II.), meg még a csákányost is legfeljebb napjában egyszer vállalják, hogy feljussanak a 6 személyes buborékoshoz.
Nagyon megéri, javasolt útvonal: kabinos felső állomástól 12-esen lefelé a Tellerlifthez, de a Rieglerhütte után jobbra átcsúszni az új átkötőszakaszon az új 18-asra, azon nem továbbmenni, hanem balra be a Tellerlift beszállójába. Egy kis lendülettel, kevés 'korcsolyázással' (aki elfogadható szinten síel, nem okozhat gondot), vagy kis gyaloglással fel a csákányossal, onnan balra jól kitáblázott útvonalon már egyértelmű a 18-as, bár azért két elágazás is van, ahol érdemes figyelni. Innen már lehet válogatni, hogy újra a Tellerlifthez csúszunk be (4 km élvezkedés után!), hogy ugyanezt a kört teljesítsük, vagy egy kicsit továbbhaladva a 13-ason átevickéljünk a 2-es (kabinos alatti "kék") alsó harmadára és a középállomásról újra indítsuk a kört, vagy keressünk új utakat.
WFeri

Tegnap jöttünk haza a Kreischbergről. Aki ott van, vagy épp oda igyekszik, nagyon szerencsés! :) Már negyedszer voltam itt, de ennyi havat sose láttam arra. Nem csak a pálya, de minden csupa hó.
Vasárnap és kedden egész nap ömlött a hó, így aztán megvolt a folyamatos utánpótlás :) Hétfőn és szerdán pedig egész szép napos időnk volt.
A pályák: köszönhetően a fent említett áldásos körülményeknek, semmi okunk nem volt panaszra. Tény, hogy a kb 50 cm friss hó a pályán a kezdőknek nehezebb körülmény, de a buckák nem állnak nagyon össze, jegesedéssel sehol nem találkoztam, szóval mivel kezdőnek sehol nem könnyű, ezért amondó vagyok, inkább ez a szitu, mint a jég vagy a kása :)
Az új, 18-as piros pálya kitűnő lett: ez a Rosenkranz és a Kreischberg között indul, és a 13-as kékbe torkollva a 2-es kék közepébe érkezik, ahonnan a Mittelstation-ig (vagy a parkolóig) csúszva a kabinossal tudunk visszamenni a tetőre.
Pirosnak színezték, de gyanítom, hogy a hossza, és nem a meredeksége miatt. Nincsenek benne igazán letörések, nagyon széles, jól síelhető pálya. Kényelmes.
A Rosnkranz-on érdemes figyelni, hogy rossz időben hajlamosak csak a csákányos vonót üzemeltetni, így aztán kevesen járnak arra, ami durva hóesésben azt eredményezi, hogy szügyig ér a hó :) Ki-ki vérmérséklete szerint döntse el, hogy ez jó, vagy rossz ;-)
Legjobb csúszás: Rosenkrantz tetejéről indultunk a 8-as feketén, a -19-es, majd- a 18-as pályán folytattuk, ami ugye a 2-es kékbe ér bele, majd le a parkolóig :)))) Non-stop vigyorgás :)
Szállás: most egy nagyon nagy társasággal voltunk, és egy önellátós apartmanegyüttest választottunk: http://www.krobath.info/ A 6 fős apartmanban rezsivel, IFA-val együtt a 4 éj 66 € volt. Ebben ellátás nincs, de lehet főzőcskézni. Ezt a szállást nagy társaságnak, és hólánccal ajánlom! (utóbbi azért kell, mert ez a Rosenkrantz aljához van közel, és szinte hegyi ösvényeken kell felközlekedni, és ez ebben az időben másképp lehetetlen lett volna. Egyébként nagyon hangulatos hely.)

Összességében eddig hó / idő / lendület szempontjából ez volt az eddigi legjobb síelésem :))

Tegnap este jöttünk haza Kreischbergből. Nagyon jól kifagyott (-7, -15 fokon) hóval borított, ratrakolt pályákon lehetett síelni. A főleg Bécsi iskola szünet miatt nem volt hiány sielőkből. Legjobb nyitásra odamenni (08.30) és utánna a fenti pályákon maradni. Illetve 12-14 h között is már különösebb sorbanállás nélkül lehet felvonózni. Ahogy már mások is említették az új piros 18-s pálya számomra is number 1. szintre ugrott ( a korábbi 9-s, és 15-16-17 helyett). Hatalmas carving íveket lehet rajta húzni. Persze le lehet döngetni rajta "high speed" módon is. A hütték emelgetik az áraikat, főleg ilyen csúcs szezonban. Az említett bécsiek mellett, hagyományosan sok magyarral találkozni, illetve szlovákok is egyre nagyobb számban vannak.

Tegnap szerencsésen megérkeztünk Kreischbergről. A 29-én leesett friss hó nagyon jót tett a pályáknak, bár aznap megnehezítette a sízést.
A kreischbergi csúcsra húzó csákányosok elég nagy svunggal érkeznek a beszállóhoz, nem árt figyelni. Nagyon jól jön majd decemberre az új tíz személyes kabinos a gerincig.
A síterep felépítéséből adódóan van ahol botozni, kapaszkodni kell az egyes pályák, liftek között. Ez egy picit negatívum volt, de legalább gyakoroltuk.
Ami még hiányzott az a völgybe való lesíelés lehetősége kevésbé gyakorlott sízők számára. A hosszú fekete helyenként tényleg elég meredek, inkább kihagytuk. Hóekében persze végig lehet jönni rajta, de annak meg semmi értelme. Így inkább a fenti pirosakon csúsztunk. Különösen tetszett a korábban csabor fórumtárs által dícsért új 18-as, a kék 13-assal és 2-essel kombinálva. A buborékos Doppelmayr lift pályái is nagyon jók, a piros 17-es inkább csak rózsaszín, a 16-os fekete pedig egy letöréstől eltekintve inkább csak piros. A Rossenkranz oldalra vezető 7-es is jó, de vannak elég meredek részei. A csúcsra elég viszontagságos az utazás, több fokkal hidegebb van mint a túloldalon és állandóan fúj a szél.
A lenti kék pályák nagyon barátságosak, kezdőknek ideális széles, lankás lejtők.
A jövőbeni fejlesztések között megfontolandó lenne egy gyermekmegőrző vagy játszóház létesítése a középállomáson vagy akár lent a völgyben.
A szállásunk St. Lorenzen üdülőfaluban volt egy faház tetőterében. Előzetesen picit féltünk, hogy szűk lesz a hely, de kellemesen csalódtunk, minden igényt kielégített.
Innen a felvonó alsó állomásáig felbaktatni teljes felszerelésben felér egy alapos bemelegítéssel, második nap már inkább autóval vittük fel a cuccot.
Összességében szerethető pályarendszer, hiányérzetünk csak amiatt alakult ki, hogy a kislányom közben megbetegedett, és a hányással-hasmenéssel járó kellemetlen vírust az egész társaság elkapta. A hazaút emiatt hosszúra nyúlt, sok kényszerű "pihenővel".

A hét elején (január 14.-17.-ig) 3 napot volt módom (először) síelni ezen a terepen. Kellemes meglepetés ért, mert kevesebbet vártam. Igazán jót tudtunk síelni, de azért rá fog férni a síterepre a jövő évre tervezett fejlesztés, az új kabinos felvonó megépítése. Nem is annyira a Kreischbergre történő "felcsákányozás" zavart, hanem a meglévő kabinosból a felvonó aljáig való gyalogolás, vagy botozás, meg a csákányos tetejéről a 15-ös pályához való átjutás. Az új felvonó ezeket a gondokat ki fogja váltani. Remélem a következő fejlesztésük az a Rosenkranzra felvivő dupla-székes felvonó modernizálása lesz, mert a szél miatt még hiányérzetem maradt az 9-10-11-es pályák besíelésében.
Az időjárás az előrejelzések ellenére kedvezőbben alakult, vasárnap még a völgyben semmi hó nem volt, hétfő reggelre azonban Holle anyó megajándékozott legalább annyi menyiséggel, hogy télies hangulatot varázsoljon a környékre. Hétfőn, és kedden napközben csak hószállingózásban volt részünk, és aránylag jó látási viszonyok között ismerhettem meg a pályarendszert, bár a szél elég erősen fújt, különösen kedden. Szerda délelőttől jött az intenzív havazás, ami csak hasznára vált főleg az alsó 1-es pályának. Jelenleg kifogástalan hóviszonyok maradtak a hegyen.
A pályák közül tényleg nagyon jók a "Sixpack" melletti 15-16 és 17-esek, de a legnagyobb élmény számomra a Kreischberg tetejéről a völgyig való lesíelés volt az új 18-as, majd a 13-as és az 1-es pályák útvonalán.

Murau

2012.12.29-2013.01.05.

A fenti időintervallumban jószerencsém Murauba, Kreischbergre a legmagasabb magyar hegyre vezérelt síelni.
Ez a hóhért akasztják szituáció. Már többször írtam beszámolót a területről, mit írjak most? Meg kéne újulni, de nekem az már nem nagyon megy. Végül úgy döntöttem, hogy írok egy általános ismertetést a síterepről, a fontosnak vélt információkról, s annak végén, ha még van ereje, ideje, idege valakinek elolvashatja a velem történteket. Igyekezetem szerint az is érdekes olvasmány lesz.

Nézzük először Murau városát.

A város neve először 1250-ben jelent meg. Két kereskedő útvonal kereszteződésénél épített várat Urlich von Liechtenstein. Mértékadó történelmi ismeretek nélkül mondom, hogy jó Urlichunkat talán rablólovagnak is nevezhetnénk. Az erődítmény körül alakult ki a város. A 16. század végén Anna Neumann révén, aki szívós menyecske lévén öt férjet és két boszorkányeljárást élt túl a város a Schwarzenberg dinasztia kezére került. Ezt már, a hatodik Schwarzenberg férjet nem élte túl Annánk.
A város arculatát a Mura folyó határozza meg. A folyó partját műalkotások szegélyezik. Itt található a Macskaistennő, amelynek közelében a szezon végén egy hídról a vízbe vetik magukat mindenféle síeléshez közel álló lények. Ha megállunk a hídon látjuk, hogy ez nem is kis feladat, s még arról nem is beszéltem mennyire kell vigyázni, hogy egy vadkacsára ne essen az ember, vagy milyen hideg olyankor a víz.
A városban 1495 óta gyártanak sört, s nem is rosszat. Ennek megfelelően méltán nevezik Muraut a sör városának.
Szerintem a másik leglényegesebb jellemzője a városnak a fa. A fa a maga természetességével áthat mindent, a hidaknál, az építményeknél, s minden egyéb hangulatban. Érdemes megnézni a közeli faluban lévő famúzeumot. S mindezek ellenére a hagyományos elemek csodálatosan ötvöződnek modern építészeti megoldásokkal. Az új olyan szervesen elegyedik a régivel, hogy az megkapó.
Persze vannak a városban nőknek való bevásárlóközpontok, s nekem való műszaki boltok.
A hagyomány kötelez, ezért ma is működik a polgárőrség. Minden évben augusztus 15.-én felvonul az egész gárda s nagy lövöldözéssel végighalad a városon, 17. századi egyenruhájában, Sámson az óriásra nőtt szamárcsont virtuóz kíséretében. Természetesen külföldön is nagy sikert jelentenek fellépéseik
Élményt jelent a keskeny nyomtávú vasút, amely Tamsweg és Unzmarkt között közlekedik. Élmény a vele való utazás. A vasútállomásnál a gőzmozdony múzeum is megtekinthető.
Összefoglalva tipikusan osztrák, tüchtig városkával van dolgunk, jó végigsétálni az ódon utcácskákon, s még milyen jó a közelében síelni!

A muraui sípálya St. Lorenzen ob Murauban van. Murau városán a főútvonalat használva át kell hajtani. (valamely más alkalommal érdemes megnézni a belvárost) A város végén van két körforgalom, azokon egyenesen áthaladva néhány kilométer múlva St. Georgen ob Muraunál (jobboldalt Spar áruház és Schell benzinkút) balra kell lekanyarodni. Az út átvisz a folyó felett, majd néhány kanyar után át kell menni a kisvasút pályáján (STOP tábla!), s ott jobbra kell fordulni. Mielőtt megint átmennénk a síneken balra kanyarodunk, s már látjuk is a pályát. A parkírozóban minden reggel működnek forgalomirányító emberek. A parkoló nem kicsi kb. 1000 autó elfér. Csak figyelmeztetésül jegyzem meg előfordul, hogy megtelik.

Pályák

Menjünk sorban, nézzük meg milyen pályák szolgálják ki csúszási szenvedélyünket..

1-es fekete pálya: A kabinos felvonó középső állomásáról indul. Kellemes erdei csúszkálás után következik egy szigorúbb letörés. A később következő letörés nehézségét az adja, hogy nem csak lefelé lejt, hanem oldalirányba a felvonópálya felé is. Közepes sítudással és hidegvérrel leküzdhető, legfeljebb kicsit ruccsol az ember. Ezek után széles nyomvonalon több útvonal lehetőséget követve a pálya könnyen megsíelhető.
A nyomvonal legkeményebb részei a felvonó fülkéjéből láthatóak. Kellemesebb, mint amilyennek kinéz. Ha le szeretnénk menni, s megvan hozzá a tudásunk, inkább napközben próbáljuk meg, mert a nap végére nő a népsűrűség, s gyakran buckássá nyomott a pálya. A nap végén megdöbbentően sok gyakorlatlan síelő próbálkozik a lejutással. Mint néhányan mondják a kontroll zóna határán lévő síelés elősegíti a fejlődést. De sok olyan síelőt lehet ilyenkor látni, akinek a kontroll zóna határa olyan messze van, hogy azt nem is látja.
A pálya végén, ha még fel akarunk menni a hegyre bal felé orientálódjunk, onnan csúszhatunk be a beléptetőkapukhoz. Középen a parkírozóig csúszhatunk, s közvetlen közelről fogadhatjuk a hódolók gratulációit, míg jobbra megjutalmazhatjuk teljesítményünket az utolsó letörés tetején lévő Jagaalm kínálatából kiválasztott kedvencünkkel.
A pálya alsó részét egy 4 üléses felvonóval is megközelíthetjük, ha szerencsénk van a felvonó működik is.
A pályát tapasztaltabbnak ajánlom, kezdők kerüljék. Nem szégyen felvonóval levonózni a hegyről, sokkal jobb, mint a helikopter.

2.es kék pálya: A kabinos felvonó felső állomásáról indul. Talán az egyik legkedveltebb pálya. A legnagyobb részben kellemes kék lejtésű pálya nagyon nagy szélességgel. A bal oldalon a felvonó alatt néha nem kezelt felületeken is élvezkedhet az ember. Kellemes tanuló pálya a végén egy meredekebb letöréssel. A letörés a jobb oldalon egy rövid erdei úton kikerülhető, de kezdők számára is megfelelő koncentrációval és bátorsággal leküzdhető, különösen a bal oldala, ami enyhébbnek tűnik.
Itt mondom el a letöréssel kapcsolatos észrevételemet, mert ezen a pályarendszeren a jelenség itt fordul elő legmarkánsabban.
Én nem azért állok meg a letörésnél, hogy összeszedjem az erőmet (ez egyre inkább nem igaz), vagy megtervezzem a csúszás menetét. Azért állok meg mert látni akarom azt amit a lesiklás közben az előző 15 méteren nem látok, ami takarásban van, ami veszélyes is lehet. Utálom azokat a fickókat, akik lassítás, körülnézés nélkül vakon lezúdulnak a letörésnél a semmibe. Nem tanultak fizikát. Még jobban utálom azokat a fazonokat, akik még bele is gyorsítanak, hogy ugratni tudjanak. Egy ilyen ugratásnál én voltam a letörésben. A vállamat kapta el a board, ha 5 centivel feljebb megy talán ma nem itt írogatok. Tanuljunk meg viselkedni a pályán, saját, de legfőképpen mások érdekében!
A pálya tetején a bal oldalon található a tubing pálya a gyerekek kedvenc forgáspontja. A pálya nagyon alkalmas arra, hogy ha nem szeretjük a helyhez kötött bemelegítést, akkor itt egy könnyű nyomvonalon üzembe helyezhetjük izületeinket, izmainkat.

3-as piros-kék pálya: A pálya a Sunshine I. felvonó tetejétől indul. A felső részén egy pirosnak minősített lejtőszakasz van, amely szép lassan egy széles kék laposba megy át. A pálya a kezdők paradicsoma, az oktatások nagy része is itt folyik. Ha valaki abszolút kezdő, s fél a felső piroskától a csákányos felvonóból a kékbe menő átmenetnél kiszállva leküzdheti félelmét.

4-es piros-kék pálya: A 3-ashoz hasonlóan a Sunshine tetejénél kezdődik, de a kezdéshez túl kell mennünk a panoráma ételbáron. A kezdet egy szintén piros szakasz, amely az előzőekhez hasonlóan kékbe megy át. A két pálya között találjuk az időmérő pályát, s baloldalt még két felvonót. Szintén a kezdők és oktatások paradicsoma.

5-ös kék pálya: A pálya a Sunshine II. felvonótól balra kezdődik. Egy keskeny lankás részen elcsúszunk a Frédi és Béni birodalom bejárata mellett, ami nekem inkább maciparknak tűnik. Erről a részről részleteket nem írok, kis gyerekeseknek kötelező megnézni. Továbbcsúszva egy letörés utáni lapos területen a meséket meghaladó fokú döntési helyzet elé kerülünk, négy út közül választhatunk. (14 kék: vissza a 3-as felé, 18 piros az új pálya, tovább az 5-ösön, és a 7-es piros) Most menjünk tovább az 5-ösön, amely kellemesen kanyarogva megy, s végül a 7-es pirosba torkollik. Kezdők készüljenek fel, mert itt egy meredekebb, de széles letöréssel folytatódik a kaland.

6-os kék pálya: A pálya a Rosenkranzhöhe 2118 méteres és a Kreischberg 2002 méteres csúcsát köti össze. A gerincen futó sétapálya rendkívül kellemes panoráma szemrevételezésére kínál lehetőséget, de ezt a tényt nagyban korlátozza, hogy a Rosenkranzhöhén általában fütyül a szél, így az ember nagyon igyekszik lecsúszni onnan, azért néhány fotóra szakítsunk időt. A pályáról nyílik a 8-as fekete, kezdők ne is nézzenek arrafelé. A pálya végén egy kis letörés után indulhatunk a kedvünk szerinti lefelé történő irányokba.
Nekem ez a pálya tesztként szolgál. Ha botozás nélkül át tudok csúszni egyik hegyről a másikra, akkor kitünőek a hóviszonyok, rendben van a léc. Ha botozni kell, akkor a nap nem sok örömet rejteget. Szóval neki kell engedni a lécet az elején!

7-es piros pálya: A pálya gyakorlatilag az 5-ös kék pályával együtt indul, s a négyes elágazás után válik önállóvá. A kékről egy keskenyebb úton jutunk el a tényleges pályáig. A pálya mellett található egy buckapálya is a bátrabbak számára. A keskenyebb út után egy szélesebb kellemes pályán folytathatjuk siklásunkat. Ez a pálya fogadja magába innen a 8-as feketét is. Piroshoz képest kellemes nyomvonal, ami csak akkor durvul el egy kicsit ahol az 5-ös kékkel találkozunk, de ez már a kéken jövők baja. A letörés után simán lecsúszhatunk a Schluckspecht hüttéig.

8-as fekete: Az előbb említett 6-os kékből nyílik és a 7-es pirosba torkollik. A hegygerincről gyors lejutási lehetőséget biztosít a völgy felé. Lényegében egylejtős pálya. Az pedig meredek, s viszonylag keskeny. Tapasztaltaknak ajánlott.

9-es piros: A Rosenkranzhöhéről induló három kellemes pálya talán legjobbika. A korlátokkal határolt felső meredek rész után mindig jobbra tartva a 9-es piroson találjuk magunk. Kellemes vonalvezetés, aki azt hiszi magáról, hogy már látott havat az itt a halmok között kiélheti magát. A pálya végén van egy meredekebb letörés, de aki nem vállalja be az egy erdei úton kikerülheti. Sokáig ez volt a kedven pályám ezen a pályarendszeren.

10-es piros: Szintén a Rosenkranzhöhéről indul, csak most a karámos letörés után középen megyünk le. Kellemes erdei kanyargás után a nagy letörés előtt a 9-es pirosba csatlakozik.

11-es fekete: A rosenkranzí pályák közül ez van baloldalon. Fekete pályához képest nagyon kellemes erdei csúszkálást biztosít, több leágazással lehetőséget adva némi kalandozásra. Később egy kicsit beledurvul, s a vége előtt van egy komoly letörés, ami azonban egy enyhébb változattal kikerülhető. Ha valaki feketén kívánja bontogatni szárnyait ajánlani tudom.

Ezeken a Rosenkranzi részeken a legalkalmasabb a terep a pályán kívüli síelés kedvelőinek.

12-es piros: Viszonylag rövid pálya a fülkés felvonó felső állomásától indul, s a Rieglerhütte mellett omlik le a völgybe. Kellemes esésű, széles piros pálya, aki szeret tányéros felvonózni, annak ajánlani tudom. Átcsúszási lehetőséget biztosít az új 18-as piros végére. A felső átcsúszási vonalat nevezik 12a kék pályának.

13-as kék: Schluckspechttől vezet át a 2-es kék pályára. Erdei csúszkáló sétapálya. Ebbe csatlakozik az új piros 18. A 13a hasonlóan kellemes kék. A Rieglerhüttétől indul egy számozatlan erdei út, ami szintén a 2-es kékhez vezet.

14-es kék: Az 5-ös kékről megy a 3-as kék felé. A térkép jelöl egy leágazást a 8-as feketéről, de az inkább csak elvi jelentőségű. Aki kékre vágyik az nem menjen arra, mert a 8-as fekete megnyaggatja. Egyszerűbb a 4-es elágazástól letérni, s ahol a térkép jelzi a 14-est ott átvágni a 3-as felé. A csákányos felvonók nyomvonalán kell átmenni, azon a ponton, ahol a 3-as piros meredekétől megijedők ki tudnak szállni.

15-ös piros: A Kreischberg tetejéről a panoráma hüttétől indul, s kellemesen vezet lefelé. Jó széles pálya. A kezdettől pár száz méterre következik egy finom letörés, de ezt ki lehet kerülni balfelé egy erdei úton. Aztán már gond nélkül lehet lecsúszni az elágazásig. Kellemes pálya, aki szeret ívelgetni, itt megteheti.

16-os fekete: Ha a 15-ös piroson tovább megyünk egyenesen a 16-os feketére jutunk. Ez a pálya a 17-es megépüléséig vegyes pálya volt. Ha a jobboldalon mentem piros, ha a baloldalon fekete. Most az egész befeketedett. Egy meredek letöréssel indul, de aztán megszelidülve, kellemes ívelgető terepet adva megy a felvonóig.

17-es piros: Ha a 15-ös pirosról az elágazásnál jobbra megyünk, egy családi pályának hirdetett pirosra jutunk. A pálya nagy része kellemes panoráma út, szép kilátással. Két letörés található rajta. Az első közvetlenül az indulásnál. Ez jobbra egy erdei úton kikerülhető. A második a panorámaszakasz végén, kicsit komolyabb, de ezt is ki lehet kerülni, ha az ember egy erdei szakaszon átcsúszik a 16-os feketére. Ha valaki azt gondolja tévedek, ne tegye. Kikerülni a pirosat a feketén lehet. Érdekes pályák ezek, de ahogy látszik nem kívánnak véráldozatot.

18-as piros: Ezt a pályát ebben a szezonban nyitották meg. Jövőre várható a hozzá tartozó 10 személyes kabinos felvonó elkészülte, amely teljesen komfortossá teszi a pályarendszert. A 18-as a már sokat emlegetett 5-ös pályáról ágazik ki. Lehet kedvenc a 9-es piros, vagy a 15-ös piros, de az igazi a 18-as. Én beleszerelmesedtem. Nem igazán piros, inkább rózsaszín, de nagyon jó a vonalvezetése, jó széles, oktatásra és carvingolásra is rendkívül alkalmas. Jelenleg egy baja van, hogy megközelítése csak a csákányosokkal lehetséges. Ha itt le akarunk menni minden lemenetelhez csákányoznunk kell a Sunshine II-es felvonón. A pályáról leágazás van a fülkés felső állomása felé, illetve a 12-es pirosok belecsatlakoznak. Végül egy kellemes erdei kéken 13-as érjük el a 2-es kéket. Mindenkinek ajánlott pálya.

19-es kék: A pálya a már előzőekben említett 18-asról biztosít átcsúszási lehetőséget a fülkés felső állomása irányába. Kék.

Voltam már többször ezen a pályarendszeren, most folyamatosan 6 napot csúsztam itt, de nem tudtam megunni.
Nézzük meg milyen felvonók szolgálják ki a pályarendszert.

Felvonók:

A-B fülkés felvonó: Minden itt kezdődik. Mivel a hegyen lévő pályákhoz gyakorlatilag csak itt lehet felmenni ez a meghatározó keresztmetszet. A 6 személyes fülkék szorgalmasan szállítják felfelé a síelni vágyókat, de a sorbaállást nem tudják kivédeni. 8.30-kor indulnak, s érdemes legkésőbb 9.30.-ig odaérni, mert később már nagyon sűrűsödik a nép. Van a szingliknek egy oldalsó feljáró, de azt csak nagy tömeg esetén nyitják ki. Azt, hogy mi alapján döntik el mi a nagy tömeg nem sikerült megfejtenem. A fülke szorgalmasan kapaszkodik felfelé. Sok tapasztalan igyekszik kiszállni a középső állomáson, de a személyzet gyengéd erőszakkal visszatereli őket. Általában 11-ig nem engednek felszállni a középső állomáson, tehát nem biztos, hogy a legjobb ötlet a 2-es pályán bemelegíteni. A felső állomáson kiszállva már csak ki kell kerülni a bejárat előtt szedelőzködő síelőket, s máris eldönthetjük merre folytatjuk utunkat.
Mindkét állomásról van lehetőség völgymenetbe beszállni, ezt különösen kezdő síelőknek ajánlom a nap végén, mert nem érdemes kockáztatniuk a fekete 1-esen.

C Schopfart négyszemélyes ülőlift: Az 1-es alsó végénél található egy 4-es ülőlift, amellyel kb. az 1-es egyharmadáig lehet felmenni. Régebben nagyon ritkán láttam működni, de most folyamatosan ment. A szánkósok is itt tudják könnyen megközelíteni a szánkópályát, no meg erre van az AIRYPARK is. A felvonóból mindkét irányba ki lehet szállni. Ha jobbra megyünk az 1-esen csúszhatunk, ha balra akkor ez a lehetőség kiegészül a szánkóval és az egyéb kunsztokat biztosító ugratókkal, félcsővel.

D Ochsenberg kétszemélyes ülőlift: A lift a középső állomás mellől indul. Ha 11 óra előtt szándékozunk innen továbbmenni azt ezzel a lifttel tehetjük meg, mert a fülkéshez általában nem engednek fel. Megjegyzem egyéb időszakokban is érdemes megnézni a létszámot, mert gyakran előfordul, hogy ennél a liftnél nem várakozik senki, míg a fülkésnél hosszú sor áll. A lift nem mai gyerek. Az előzékeny kezelők megfogják a síelőt és a beülőt és próbálják összepasszintani őket. Általában nem az ülőlap enged, így este szép kék foltokban lehet gyönyörködni a vádli táján. A felvonó fenyőfák között kapaszkodik felfelé és a Kreischbergwirt hütte mellett ér fel. Amikor beszállunk ne felfelé nyúljunk a korlátért, hanem magunk mellől csavarjuk ki azt. Felfelé akár evezős mozdulatokat is imitálhatunk a gyorsabb haladás érdekében. Kiszálláskor is emeljük meg a rudat, s csavarjuk ki, s már a felső állomáson is vagyunk.

E tubinglift: Sok szót ne vesztegessünk rá. A hurkot rá kell húzni a csőre, a többit elrendezi a mechanika, az utasnak csak a nézelődés a dolga.

F gyakorlólift: A 4-es pálya bal oldalán a kezdők számára létesített rövid húzgáló.

G Kreischi csákányos lift: Szintén a 4-es pálya bal oldalán található az előzőnél hosszabb, tanulók számára használatos lift.

H Sunshine I csákányos felvonó: A fülkés felvonó felső állomásától, az egyik síiskola mellől indul hosszan fel a Kreischberg tetejére. Jobbra kiszállva a 3-as, 4-es pályákon csúszhatunk, vagy átmehetünk a 15-ös piros felé. Módunk van a 14-es kék pálya kereszteződésénél is kiszállni, s a meredekebb rész előtt lecsúszni a 3-as kéken. Ha kedvünk van balfelé egy aluljárón átcsúszva a Rosenkranz felé vehetjük az irányt. Mivel a felsőbb pályákhoz jelenleg még csak itt lehet felmenni általában sorbanállásra számíthatunk. A felvonónál tábla jelzi, hogy csak gyakorlott síelők és boardozók vehetik igénybe, azért ilyenkor lehet látni, hogy milyen sok gyakorlott szakember császkál a környéken. Tréfát félretéve a síterepnek az a dolga, hogy elhárítsa baj esetén a felelősséget, a síelő meg fel akar menni. Ha már kifizette a nem kevés belépőt ne csak egy zsebkendőnyi helyen tudjon síelni. Szóval hiányzik már nagyon az a tervezett 10 személyes kabinos.

I Sunshine II csákányos felvonó: Nyomvonala teljesen párhozamos a Sunshine I felvonóéval. A végén balra szállunk ki, s közvetlenül mehetünk a Rosenkranz irányába. Egy hangyányival gyorsabb, mint az I-es felvonó.

J Rosenkranz kétszemélyes ülőlift: A Schluckspechttől megy a Rosenkranzhöhére. Kétszemélyes, régivágású ülőlift, amely bár van beszállószőnyege, azért férfiasan odavág a vádlira. Szép komótosan araszol felfelé, s amikor kiemelkedik az erdőből a drótkötél csigák zaját a szél fütyülése nyomja el. Ha valami rossz van az ember fejében azt itt kifújja a szél. A végén balra kanyarodva vár minket a 9, 10, 11-es pálya, jobbra kanyarodva élvezhetjük a 6-os gerincpályát.

K Rosenkranz csákányos felvonó: Nyomvonala megegyezik a kétszemélyes ülőlift nyomvonalával, egyetlen előnye, hogy talán földközelben nem fúj annyira a szél.

L Riegler tányéros felvonó: A 12-es piros végétől hoz fel a fülkés felvonó felső állomásáig.

M Sixpack hatszemélyes ülőlift: A 15, 16, 17-es pályákat szolgálja ki. Kényelmes, modern lift, védőbuborékkal.

Hütték:

Ha már felvonóztunk, csúsztunk, nézzük meg hol ehetünk, ihatunk.

Waldschloss: A pálya alján, a sportbolt mögött található. Kis vendéglátó komplexum van itt. Kinti talponálló, emeleten fiatalos dühöngő és lent hüttére hajazó helyiség. A síelés utáni programok egyik gócpontja. Nem tudom milyen a konyhája, őszintén szólva nem nagyon emlékszem, hogy láttam volna ott valakit enni. Bizonyára rossz megfigyelő vagyok.

Einkehrschwung: A pálya aljának jobb oldali részén található, apró becsületsüllyesztő. Hangulatát talán családiasnak tudnám fogalmazni. Az ugráló, félcsövező rajderek kedvenc helye.

Jagaalm: Az 1-es fekete pályán annak jobb oldalán vagy 100 méterre az aljától található. Talán az egyik legjobb hütte a pályákon. Hagyományos kialakítás, konzervatív választék, s korrekt kiszolgálás. (nem írom ki külön, de a hütték nagy részében van magyar személyzet, így nyelvi problémák nem lehetnek, kivéve ha főtt füstölt marhanyelvet rendelünk) A nap végén az 1-esen leereszkedők jó része benéz ide. A félcső mellett egy gyalogúton is megközelíthető, a kis kapaszkodás jót tesz az étvágynak.

Grillboden: A fülkés felvonó középső állomásánál található. Nem minden ízében hagyományos hütte, több helyiséggel, kiülővel. A kint ülőket egy fedett kis fülkén keresztül szolgálják ki, s az ételek elkészültét hangosbemondón keresztül közlik az éhes delikvenssel. Ez kedves Keleti Pályaudvaros hangulatot ad a hüttének. Tetszik, hogy a forralt bort kis kancsókban adják.

Edelweisshütte: A D jelű felvonó alsó állomásánál található, kisméretű kedves hütte. Főleg gyerekesek látogatják. Közelében egy körhütte is található, ha valakinek sürgősen szüksége van egy gyors beöntésre.

Kreischbergwirt: A fülkés felvonó felső állomásától jobbra található turistagyár. Nagy méretek, kétszintes belső étkező terem és hatalmas kinti terasz. Ezek ellenére délben rettentő nagy népsűrűség. Nemrégiben újították fel szép kivitelben. Önkiszolgáló rendszerben működik, saját kezű csapolás, s az ételek neve magyarul is fel van tüntetve a falon. A pincében nagyméretű illemhely és külön játszóhelyiség a gyerekeknek. Ha az ember elviseli a tömeget jó hely.

Berg 7: A 12-es piros pálya elején, közel a fülkés felső állomásához található. Most bővített, főleg a fiatalok igényeit kielégítő hely. Berendezése, ital és ételválasztéka, valamint zenei hangulata is ehhez igazodik. Nekem nem jött be, talán öregszem?

Riegler hütte: Továbbmenve a piros 12-esen jobbra található. A Jagaalm mellett szerintem a másik legjobb hütte a hegyen. Hagyományos választék, kiszolgálás és hangulat. Mindig történik valami. Sokak által kedvelt hely.

Schluckspecht: A rosenkranzi pályák aljánál található. Modernebb hüttének mondhatjuk. Hátrányának a szükebb ételválasztékot sorolnám fel és azt, hogy nincs csapolt sör.

Panoráma hütte: A Kreischberg tetejénél található, divatos kör alakú hütte. A hasonló kialakítású hütték választéka jellemzi. Régen csinos lányok alkották a személyzetet. Most fiút is láttam. Ez vonzalmam a vendéglátó egység iránt nagyban csökkentette. Alatta nagyméretű WC található.

Ha már itt tartunk, gyorsan végigfutok a WC-ken is. Természetesen a hüttéket külön nem sorolom fel. Egy illemhely található a parkírozónál lévő főépület alagsorában. Méretei még az átöltözést is lehetővé teszik. A középső állomásnál a D felvonó házának hátsó traktusában is található egy kevés ember által látogatott illemhely. Ugyancsak található WC a fülkés felvonó felső állomása épületének alján. A Schluckspecht közelében van egy konténer WC nagyon csúszós műanyag padlóval.

Egyéb információk.
A főépület aljában jobbra a pénztárak, balra az Intersport ahol sífelszerelést is lehet bérelni.
Természetesen van síbusz, de a kisvonatot is lehet ingyenesen használni a síbérlet felmutatásával. A Lorenzen vasútállomáson sok ismertető térkép és menetrend is begyűjthető.
Ha valaki bemegy Murauba a menetrend alapos tanulmányozása szükséges, mert a vonat nem jár gyakran. Minden valószínűség szerint le kell mondani a délutáni síelésről. Hasonló feltételekkel mehetünk az ellentétes irányba Tamswegbe is. Az is kellemes, megnéznivaló város.

Az általános ismertetés után jöjjenek a Csabor féle élmények.

A szokásos nem sikerült a bepakolás, elaludtunk, összevesztünk, nem fértünk be az autóba jellegű események mind elmaradtak.
Egy hetünk volt a cuccok összepakolására. Részben sikerült. Én figyelmem arra fordítottam, hogy barátomnak nevezett Irsai Olivérből elrakjak egy kartonnal, suttyantsak mellé egy karton Juhász rosét, s a tetejébe pedig egy karton félszáraz pezsgőt. Már csak néhány üveg pálinkát kellett elrejteni és kész is voltam.
Tudom, hogy most többen korholóan húzzák fel a szemöldöküket az italmennyiség olvastán, de ketten voltunk Elsővel, s a pályán is szándékoztam a hüttékben inni, ezért bátorkodtam csak ennyi itallal elindulni. Vállaltam a kockázatot, s bejött, erős beosztással kitartott a készlet.
Az utazás nálunk mindig élmény. Első nem szeret navigálni, ezért használjuk a műholdas eltévedőgépet. Induláskor elmondom az úticélt, az kb. 150 km út alatt bepötyögésre kerül, s akkor jön a móka java. Első nem tudja úgy beletenni a tartójába a GPS-t, hogy közben valamit ne nyomjon be rajta. Így elég változatos üzemmódokat tud előidézni. Újra kiveszi, mert látni ugye kell, közben természetesen kérdez és ölében tartva mutatja nekem, hogy mit csináljon, mit nyomjon meg, én kígyómozgással cikázom az úton, néha még csúnyákat is mondok, s ez így megy az úticélig. Garantált módszer az elalvás ellen.
Mivel vagy 10-szer voltunk ezen a terepen viszonylag simán megérkeztünk.
Gyors pakolás után szemrevételeztük a terepet. Este hatkor minusz 3 fok a völgyben. Nagyon komoly, tömör műhó alapja van a pályának, kb. 60-80 cm-esre becsülöm. Felette finom műhó. Négy óra után annyian jöttek le az 1-es feketén, mint a hangyák. (s olyan szép karcos hangja volt a lécüknek) Nem gyűjtötték halomba a havat a pálya alján a pályagépek, ez bizonyítja, hogy már jó az alap, csodálatosan néz ki. Most fagy, holnap olyan lesz, mint a porcukorral beszórt gyémánt!
Tömeg az volt, s valószínűleg holnap is lesz. Ennek örömére bontottam egyet a kartonokban tárolt üvegek közül.


Szállásunk a Club Hotelben volt. A sihun vettük egy sporttárstól. Már többször jártunk erre, de véleményem szerint egyre romlik a színvonal. Az előtérben hatalmas tömeg fogadott. Először sorba kellett állni egy asztalnál, ahol leigazoltattak, s kitöltöttek egy lapot rólunk. Kis problémát okozott, hogy az én nevemet elírták, Csaba helyett Béla szerepelt. Össze kellett húzni magunk, hogy ne essünk ki a rostán. Aztán következett egy másik asztalnál való sorbaállás. Itt ismét némi okmánycsere, s amikor ki akartam fizetni a kauciót, közölték, hogy azt csak bankkártya kaucióval tehetem. Kérdésemre, hogy miért kell nekem egy összeghatár nélküli engedményezési kötelezvényt aláírnom, olyan érvényességi időtartammal, amikor már régen nem vagyok itt, egy szőke hölgy hisztériás hangnemben rendreutasított. Közölte, hogy világosan megírták, hozzunk bankkártyát magunkkal. Tájékoztattam, hogy nekem ugyan nem, mert én ezt a hetet csak úgy megvettem, s nem állunk levelező viszonyban. Másrészről igaz, hogy egyszerű falusi műszerész vagyok, de ha egy kerek bővített mondatban elmondja miért kell ezt így, lehetséges, hogy megértem. Még idegesebben közölte, hogy akkor adjak 80 eurót csak tűnjek már el. Mivel alapvetően gonosz vagyok, mosolyogva mutattam neki hat bankkártyát, s kértem, hogy húzzon egyet belőle. (többet nem találkoztunk)
Ez a kötelezvényesdi azért idegesített, mert előtte nagy hangon mondták, hogy sícuccot nem lehet bevinni a szobába, aki megteszi, attól a géppisztollyal való megitatás után levonnak 80 eurót. Tanulságos volt látni, amikor találtak egy szobát, ahova az apuka bevitte a kisgyerek bakiját (első napról van szó), s ők arcukon üdvözült mosollyal beszélhettek a levonásról.
A problémám az, hogy akik ide jöttek azok befizettek egy-két milla tőkét, hogy felépüljön a kecó, aztán évente fizetnek annyi fenntartási díjat, amennyiből a környéken lazán megszállhatnának. Ha ők nincsenek a szőke démonnak nincs munkahelye. Ha az a cél, hogy a vendég jól érezze magát lehetett volna már minden tulajdonosnak készíttetni egy kártyát, mert minden közelítőkártyával működik, s a kártyára fel lehetett volna vinni az időbeli jogosultságokat. Akinél a kártya van az bejöhet. Ez egy on line rendszer, amely minden utólagos változtatást is megenged. Ha ilyen lenne nem kellene megalázó, hosszú sorbaállásra, okmánymutogatásra, minden egyéb jó hangulatot csökkentő tortúrára kényszeríteni a tulajdonosokat. Talán akkor lenne idő arra is, hogy rendesen beszéljenek az emberrel, elvégre ez a hotel tudomásom szerint a tulajdonosokért van, az ő igényeiket hivatott szolgálni.

A második nap korán keltünk. Az ilyen pályákon, amik csak egy irányból közelíthetőek meg jó korán kint lenni, ha nem akar sokat sorban állni az ember gyereke. No meg ez talponsíelő szokás is.
Sokat gondolkodtam milyen bérletet vegyek, hisz van olyan, hogy vagy 8 pályára szól. Arra gondoltam, minden nap máshol síelünk, s én tömegével írom a beszámolókat. Másik verzió az volt, hogy a bérlet Kreischberg mellett jó Lachtalra is, majd egyik nap átugrunk oda.
Végül győzött a józan lustaság. Ha már leparkoltam az autóval maradjon is az ott vagy egy hétig. Felé sem kívánok nézni. Gondoltam feleségemnek is jót tesz kedvenc pályájának alapos megismerése, s majd ki is derült mennyire igazam volt.
Hála a korai kelésnek reggel 9 körül még kevés volt a nép. Ahogy ott nyomakodunk a sorban előttünk ismerős alakot pillantok meg. Replaci törekedett felfelé, mert 10-kor már kezdődött a tanítványoknak a bemelegítés. A fülkében üldögélve kellemesen elbeszélgettünk, mondhatnám azt is, hogy eszmét cseréltünk, de ez így nem igaz. Replaci felvetette, hogy régen olyan jókat írtam, mostanában miért nem teszem. Persze én egyből a különféle síoktatási módszerekről értekeztem. Jól telt az idő! De a dolog nem volt komoly, sőt meghívást kaptam egy workshopra. Örültem neki, mert akkor talán megtudom mi az, másrészről valamit ellesek az oktatásról.
Felérve elkezdődött a várt síelés, a szezonban a második.
Megcsináltam a szokásos bemelegítő köröket, majd WFeri barátom kedvééért lementem az 1-es feketén. Sok bolondságot csinál meg az ember mások unszolására. A pálya remek volt, én fenomenális, s egy bimbózó kapcsolat kezdeti fejlődésének lehettünk lehettünk tanúi a havon. A pálya végig remekül síelhető (ez így volt a nap végén is), de amikor leértem hatalmas tömeg fogadott. Nem kellett volna, dörmögtem magamban, de nem nekem szurkoltak, hanem a későnkelők is fel akartak jutni a hegyre. Ott álltam a sorban ismét vagy fél órát. Egyből rögzítettem, hogy WFeri tartozik egy sörrel!
Minden pálya remek, van ahol még valódi havat is láttunk. A 9, 10, 11-es pályák táján kicsit kevés a hó, néhol fűcsomók is láthatóak.
De az új 18-as piros remek. Egész nap kitűnően lehetett csúszni rajta (szerintem sokan nem is tudják, hogy van), kevés ember, remek hó. Le sem tudtam onnan Elsőt vakarni.
Egyébként volt néha a fülkésnél és a két nagy csákányosnál némi szlovák feeling, de ennek ellenére remek nap volt. Az első síelésnél keresgélt mozgásom most megvolt. Viszonylag normálisan tudtam csúszni, de a combfarkas be-beköszönt. Annyira élveztük, hogy délután egyig nyomtuk megállás nélkül. Szégyelltem magam, hisz nem tartottam be egy ösi talponsíelő szokást. Egykor egy kis pótlás után, ismét a jókedvű csúszás következett. Pálya nem maradt megsíeletlen. Még a workshopra sem értem oda.
Az Edmondo volt a megmondó. A játszós telefonomat vittem magammal a hegyre, s azon csak ez a mérő program volt, de ez délutánra olyan értékeket mutatott, hogy meg sem merem mondani, mert elveszítem az élvezeti síelő státuszt. Másnap már nem is használtam, mert ilyen sokat nem lehet síelni.
Hazatérve az üveg bor után most nyitottunk egy pezsgőt is. Ez már csak így kellett, hogy történjen, mert a nagy lelkesedésben a 11-es sör kimaradt, rendnek pedig lenni kell.

A második sínapon, december 31.-én is remek idő volt, s kitűnő hó. Talán egy kicsivel kevesebben jöttek el, bizonyára már az estére készültek. Én nagy várakozással néztem a nap elé, mert ilyen szilveszterem még nem volt. Boldogult úrfikoromban szilvesztereztem a Hiltonban. Így hívtuk a ruhagyári büfét, ahol egy a megfelelő helyeken, megfelelő domborulatokkal rendelkező hölgy mérte az italt, s próbált belém lelket verni, mert nagy lendületet vettem a folyékony narkotikumok fogyasztása terén. Ennyire emlékszem. Aztán volt egy alkalom, amikor egy előkelő szállodában kívántuk vidáman eltölteni a szilvesztert, ami csak részben sikerült, mert a pincér ráöntötte a levest Első ruhájára, aztán a sztárvendég énekesnőnek nem működött a CD-je, ezért a boci boci tarkát énekelte. Nem volt rendes italválaszték. (kétféle bor, egyféle pezsgő) Az éjfélkor feltálalt virsli romlott volt, de azért tojásrántottával másnap reggelire még felszolgálták. Ez is remek szilveszter volt. Most vártam valami nagyot. S semmi sem volt. A pályán talán kicsit több volt a vidám sapkás alak, de más semmi. A pénztárnál kérdésünkre megerősítették, hogy holnap reggel is fél kilenckor megy az első lift. Hiába a síelés nem könnyelmű, léha szórakozás. Talán ezért volt, hogy ismét kimaradt az a fránya 11 órás sör. Ennyire azért nem lehetek figyelmetlen!
De mégis az voltam, mert egyszer csak üdvözölt valaki. Replaci állt ott, talpig egy, bocs kettő fullrockeres VÖLKL mélyhólécbe öltözve. Egy 173 cm. SHIRO lapult a hóban, akkora mint egy 12 személyes étkezőasztal. Tesztelésre volt Lacinál. Mondjuk azt el tudom képzelni, hogyan viselkedik egy ilyen léc a pályán kívül, de mit lehet csinálni vele a pályán? Laci megmutatta, s úgy szórta vele a rövidlendületeket, hogy alig tudtam követni. Ennek ellenére nem vonzódom az ilyen léchez, nagy nekem, ennyi fát egy év alatt sem lehet eltüzelni.
A nap végére ismét jelentkezett combfarkas úr. Egyre többször kellett megállni, pihenni, s így a közelgő ünnep tiszteletére három és négy között lejöttünk a hegyről. Bevallom a fülkés felvonóval jöttem le. A sítudás egy dolog. (nekem például nincs, s egyre fogy) Másik dolog a pillanatnyi állapot. Ha fizikailag, agyilag nem vagyok ott el fogok esni, mert a síelés döntően fejben dől el. (mondjuk ez egyik sífilozófus álláspontjával sem egyezik) Ezért mondtam, hogy nem szégyen lifttel lejönni, s nem baj, ha az ember fáradtnak érezvén magát beül egy hüttébe pihenni. Én már a szilveszterrel foglalkoztam, s fáradtnak is éreztem magam.
Szobánkba vánszorogtunk, s nagy lendületet véve nekiláttunk alkohol készleteink apasztásának. Csendesen, kettesben ünnepeltünk (a hotelben semmi közös lehetőség nem volt, kocsmába menni meg nem akartunk), s ennek is megvolt a maga varázsa. Szilveszterkor rongyosra lőtték az eget, ez sem zavart, bár ennek okát megérteni nem tudom.

Január 1. harmadik sínap. Ahogy Ady mondja, minden egész eltörött. Korán felmentünk a hegyre, s sokan tartottak velünk, bár az előző napi tömeget nem közelítették meg. Másnaposék nem jöttek el. Ragyogó idő, hasonló hóviszonyok.
Megfigyeléseim szerint minden síelésnél a harmadik nap a legrosszabb. Az első két nap még a lendület viszi az embert, hajt a lelkesedés, serkentenek az új pályák. De harmadik nap már kopik kicsit a test, kijönnek az előző nap túlhajtásai, csökken a koncentráció, s hajlamos minden rossz lenni.
Hosszú napok óta kemény torokfájással küszködtem, s ez a fájdalom ezt a napot választotta arra, hogy legyőzzön. Minden fájt. A lábam, a torkom, a fejem, a gyomrom. Szenvedtem. Első kérdezte is, hogy jól érzem-e magam. Miért? : kérdeztem vissza. Mert úgy kanyarodsz, mint régen.- keserített el. Most 11-kor ott ültünk a hüttében. Próbáltam valami forró folyadékkal valami életet lehelni magamba, de sok sikert nem értem el. Még az a szégyen is megesett, hogy Első elment egy csúszásra, míg én sebeimet nyalogattam. Csúszkáltam most is, s még így is elvoltam annyira, hogy ne hagyjam ott a hegyet, de nem a legjobb csúszások közé jegyzem fel a napot.
Napközben találkoztunk Replaciékkal, aki tanítványait terelgette lefelé a hegyről. A tanoncok kezdő létük ellenére elég rendesen lecsúsztak a letörésen. Látszott, hogy tudatosan csinálták a dolgukat, s bár volt akinek nem sikerült a legjobban bebizonyosodott, hogy érdemes oktatóhoz járni.
Aztán jött egy sms, hogy élünk-e még? Mint mondtam a pályára a játszós telefonom viszem magammal, annak számát pedig még én sem tudom. Nyugalmam érdekében választom ezt a megoldást, mert utálok a hegy oldalában lécen állva telefonálni. A szobába érve derült ki, hogy egyikünk telefonján sem volt engedélyezve a roaming, csak az én játszós telefonomon. Hát ezért volt napok óta olyan csend, hát ezért nem kereste Bástya elvtársat senki. Ezért volt az a nyugalom. Életjeleinket közöltük a gyerekekkel, s a telefonok változatlanul hagyása mellett nekiláttunk nyavalyáim meggyógyításának.

Január 2, negyedik sínap. Ma reggel mintha kicsit komorabb lenne az idő. Havat jósolnak. Nem sokat, de esni fog azt mondják. Mi töretlenül ma is kimentünk a hegyre, ahol változatlanul remek a hó.
Ez a nap azért más mint a tegnapi. Viszonylag rendesen érzem magam. Torkom megvan, bár nyakvédő melegítőmet otthon felejtettem. Így védőfelszerelésem jelentős része hiányzik. Nyugalmam érdekében a sisakon kívül, ami alapfelszereltség, vagy motoros merevítős derékvédőt, vagy gerinc protektort is viselek. Nagyon jól melegítenek.
Csúszkálunk rendesen, s beülünk a kötelező 11 órai folyadékpótlásra. Tudom, hogy sokan nem értenek egyet velem, de a mértékkel alkalmazott alkoholt nem tartom vétségnek síelés közben. Van amikor csodát tesz, feloldja a gátlásokat, s ezzel új távlatokat nyit. Velem most így történt.
Mentünk a piros 18-ason s egyszer csak történt valami. A sihun folytatott szakmai viták folytán agyilag roppant képzett fejbensíelő vagyok. Próbálgatom alakítani mozgásomat, új mozdulatokat, tartásokat próbálok ki, kísérletezem. Ha nem csak a síelés öröme izgat igyekszem odafigyelni mozgásomra. S akkor történt valami. Elmondani nem tudom. Mondták az okosok, hogy mekkora élmény lehet. Nem hittem el, s akkor megjött. Nem tudom mi a pedál, mi a csipőizmok tónusa, s sok mindent nem tudok még a síelésről. Amit akkor csináltam abban nem volt semmi. Nem volt vállcsavarás, nem volt csipőbetolás, nem volt karlegyezés, semmi sem volt benne az égvilágon, csak egy. Ritmus. Nem csináltam semmit, minden magától jött. Nem tudatosan kanyarodtam, belevitt a léc, s aztán automatikusan jöttem ki belőle, s már ott is volt a másik ív. A hó felett jártam pár centivel. Geszti Péter szavainak átalakításával: kanyarog a hó a léc alatt, csúszni kell! Csúszni kell. Hihetetlen érzés volt. Pilinszky is erről beszél: „Nem az a fontos, hogy a madár hányat csap a szárnyával, hanem, hogy íveljen.”
S nem fájt semmim. Combfarkas úr sehol nem volt, semmi fáradtság nem jelentkezett, egy álló hétig tudtam volna síelni. Valami olyan csodálatos elegyet alkottunk mi négyen, a hó, a két léc, s én, amit csak egy egy felvonó szakíthatott szét egy rövidke időre.
Eleredt a hó, s közösen a köddel lezavart bennünket a Rosenkranzhöhe tetejéről. Ez sem számított, aznap semmi sem számított. Kedves talpas barátaim aznap rájöttem egy addig előttem rejtett igazságra: a léc talpa csak azért van, hogy összekösse a két élt, de ezt titokban tartom.

Volt kis összezördülés délután asszonyilag. Korábban lejöttünk a hegyről, hogy bevasutazzunk Murauba. (ingyen van, mert a síbérlet jó rá, keskeny nyomtávú, s remek, no meg a városban vásárolni is lehet ezt azt)
A szobában én el akartam még olvasni az üzeneteket, s az Első morcogott, hogy lekéssük a vonatot. Én szokás szerint csináltam amit szoktam, tehát elolvastam az üzeneteket. Az állomásra érve megkérdeztük a Madlent, hogy mikor megy a vonat. Mondta, hogy 5 perce ment el. Szerencsére azbesztből volt a gatyám, mert ahogy az Első nézett rám.
Sétáltunk egyet, s visszaérve a pálya aljára kiderült, hogy ma van a síiskolák bemutatója, s egy rettentő nagy tűzijáték. (szilveszter a fasorban sincs) Első imádja a tűzijátékot. Persze én mondtam, hogy ez szándékos volt, mert ha bemegyünk Murauba, akkor nem látjuk ezt a szép műsort.
Aztán hazatérve Első talált még egy üveg pálinkát a csomagok között.
Azt hiszem megtartom ezt a nőt!

Január 3. ötödik sínap. A reggeli műsor a szokásos volt. Ma is nagyon jól esett a síelés, de a tegnapi extázist már nem éreztem. Olyan ez, mint az egy éjszakás kaland. Második éjszaka már várja az ember azt a nagy örömöt, s ezért már nem is érheti el. Mondják az okosok, ahogy hallottam.
De a síelés kalandja nem érhet véget!
Csodálatos nap volt ez is. Nem hiszem, hogy sikerült beégetni a mozgásokat, de már tudom mivel kell próbálkoznom, s remélem a körülmények kedvező összejátszása folytán egyszer még újra eljutok oda...
A nap végén nagy esemény történt. Ahogy lejöttünk a felvonóval, Első egy szóra ráállt, hogy beszálljon a négyszemélyes felvonóba és az 1-es fekete utolsó részén lecsússzon velem. Simán megcsinálta, s a végén olyan boldog volt, mint az a kislány, akivel a fülkében jöttünk le, s végig ragyogott az arca, mivel a síiskola nyertesének aranyérme az ő nyakában lógott.

Január 4 hatodik sínap. Ma reggel kifagyott, jegyes pályák fogadtak bennünket. Már nagyban gondolkodtam a korcsolya bérleten.
Mondtam is Elsőnek, hogy csinálunk egy laza levezető napot, de aztán olyan lett mint Mansell hajdani Forma 1-es, riporter szerint levezető futama, amelyből pályacsúcs lett. Szenvedtünk a jégtől. Érdekes volt ahogy a léc csúszás közben sorozatlövés szerű hangokat adott ki, a ratrakok fagyott nyomainak megfelelően. Rájöttem, ha hosszú a sorozat akkor csak maszatolok, mert oldalt csúszom, így törekedtem a rövid sorozatokra, vagy egyes lövésekre, a hangtompítós fegyverről már nem is beszélve. Megtartottuk a 11-es szeánszot s a felső pályákra mentünk. Itt kiütközött a természetes és a mesterséges hó közötti differencia. Jól lehetett csúszni. Egyszer csak Elsőt megszállta az ördöngő, s bejött az ismerős pálya hatása, a majré eltűnése. Nem volt már meg az ahogy a talpasok mondják: hárman voltunk a lécen, elől a rinya, középen én és hátul a majré. Felbátorodott, s amit eddig kikerült a kis erdei utakon, azon most bátran lecsúszott. Kérésére keresni kellett a fekete pályákat. Öröm volt látni önbizalma dagadását, s mert mint tudjuk a síelés fejben dől el, nagyon jól is csúszott. Remélem ez a hatás kitart a Dolomitokig.

Január 5 hazafelé. Esik az eső, de már nem zavar. Megtettük amit tenni kell, Murau ismét kellemes élményeket szerzett. Lustaságomnak most jó eredménye volt. Azért a kötelezvényt visszakértem a portán.

Csabor aki elégedett, s nem fáj a lába

Igen fáradságos decemberi hetek után sikerült összehozni egy muraui síelést december 16-19 között.
Kissé bizonytalanul, de bizakodva indultunk neki, mert erre a terepre nemigazán érkezett természetes hó mostanság.
Hajnali indulással, vasárnap reggel 9 körül kint voltunk. Szombaton, sajnos a középállomástól lefelé eső esett, s így az itteni fekete pályákon jeges és kásás részek váltakoztak, ami board-tudásomhoz kicsit határeset volt, de jó léccel lehetett hasítani rajta :).
A fenti részek hibátlanul előkészítve, nagyon jó minőségű hóval fogadtak minket. A Rosenkranzi oldal egy része is működött már: 5-6-7-8 pályák.
Az új, 18-as,13a pályákat csak szerdán nyitották meg. Jó esésű, széles pályák lettek, de én inkább kéknek jelölném, mint pirosnak..
A 6-os bubis alatti piros kellemes, lendületes pálya.

Nagyon jó 4 napban volt részünk, köszönhetően az időnek, a szállásnak, na és nem utolsósorban az összeverődött társaságnak :)
Aránylag kevés ember volt a pályákon, annak is 95%-a magyar :)
Sajnos, a fahíd alatti apró kavicsokkal mi is találkoztunk, és off-pista szinte kizárt volt, de a pályák remekül karban voltak tartva, s néhol még délután 3 után is tudtunk "fésült" pályán csúszni! :)

S hab a tortán a Nordica/Blizzard síteszt volt. Parádés léceket tesztelhettünk. Mindenki megtalálta az "ízlésének" megfelelőt :)

Itt találtok képeket:
https://sielok.hu/fotoalbum/murau-2...012-12-16-19/kep/1/

2012. december 16-20 között volt szerencsénk itt lenni. A 30-50 cm műhó elég volt ahhoz hogy kellően besíeljük magunkat a szezonra. A kabinos felvonó felső és középső állomása alatt egy kellemes kék pálya várja a kezdő síelőket, de a felső állomástól induló húzóliftek mellett is egy nagyon széles enyhe lejtésű kék pálya található. Emiatt akár családdal kisgyermekkel is nyugodtan merem ajánlani. Haladó és profi síelőknek/snowboardosoknak a kabinos felvonó alsó és középső állomása alatt futó fekete pályák okozhatnak kihívást, amit a kezdők hazafelé tartva a liftből videózhatnak. Nekem személy szerint a 6-os ülős felvonó melletti piros pályák voltak a kedvenceim.
Ami nagyon kellemes lehet idegennyelvet nem nagyon beszélő honfitársainknak, hogy szinte mindenhol beszélnek magyarul (hüttében, szállodában, sőt még a helyi síoktatók egy része is magyar).
Mi nagyon jól éreztük magunkat, szállásunk a Hotel Relax Resort -ban volt, ahol bőséges reggelit és vacsorát kaptunk, a szaunában ülve pedig a sípályára lehet látni.
Jó hely, remélem lesz még lehetőségünk visszatérni...

Mindenképp jó szívvel emlékszem vissza erre a síelésemre.
Ami a pályákat illeti az tetszett a legjobban, hogy rendkívül differenciáltak voltak, mind hossz, mind erősség tekintetében. A 0 km-es kezdőtől a haladóig mindenki találhat magának pályát (gondolom profiknak az egész rendszer bakfitty).
Édesanyám sajnos egy műtét óta csak kék pályákkal kísérletezik és ott sem próbál közelíteni a piros felé, de nem volt ebből gond, mivel a 2-es, 3-as 4-es pálya kiválóan megfelelt számára. A végén sikerült rávennem arra, hogy az 5-ös első részén lefordulva csinálja meg a 14-es pályát.
A legeslegkönnyebbek egyébként a 13-as és a 6-os kékek (csak hát azokhoz ezeknél nehezebb részeken át vezet az út:).
Szóval a kék pályák tényleg kékek voltak:).
A piros pályák közül a térkép jobb oldalán található 15-ös, 17-es pályák jól síelhető, hosszú pályák.
A bal oldalán található 9-es és 10-es pályák rövidebbek, emlékeim szerint meredekebbek.
A fekete pályák közül úgy rémlik, hogy a legkönnyebb a 8-as fekete, a 11-es és a 16-os közül most nem tudnék dönteni, talán utóbbi kicsivel könnyebb.
Az 1-es fekete pálya délután már okozott nekem gondokat, be kell valljam férfiasan. Ez eléggé jegessé vált, sokan mentünk le rajta, szóval tömeg is volt. Ugyanis vagy a kabinos felvonóval, vagy a fekete pályán keresztül vezet az út a pálya legeslegaljára. Így én azt mondanám, hogy középhaladó szint alatt nem érdemes próbálkozni vele (mondjuk nem voltam bölcs, mert kb semmilyen feketén sem érdemes kezdőként próbálkozni...)

Hozzám az osztrákok pályaosztályozása áll a legközelebb, ha ők látnak el színnel adott pályákat, mindig tudom kb mire számítsak.

Az árak nem olcsóak, a bérlet sem, bár diákoknak kedvezőbb a helyzet, de azért Ausztria nem olcsó móka sajnos.
Cserébe viszont jó a minőség mind az ételt, mind a pályákat illetően.

Családosoknak is kedvező, van síiskola kisgyermekek és felnőttek részére is. A kabinos tetején összefuthat a teljes család, oda mindenhonnan könnyű odatalálni és hütte is van a közelben (én már csak tudom, nem sok eszem van a térképekhez, aztán csak összejön nekem is, bár az is igaz javuló tendenciát mutatok:))
A közelben akad 1-2 szálloda, mi pont egy magyar tulajdonúban szálltunk meg (személyzet magyar, udvarias, segítőkész, az ételek nem mind finomak, de mivel büfévacsora volt, mindig találtam magamnak ízletes fogást). Szállásunk kb 100-200 m-re volt a kabinostól.Volt síléc-és sícipőtároló.
Síkölcsönző is mintha lenne.
Pár 100 m-re vannak faházak azoknak, akik ezt kedvelik, de úgy tudom ezek azért szintén magas áron mozognak, az ember nem is gondolná.

Az biztos, hogy szeretik a csákányos felvonót, de akadnak már ülősek is.


Nem mondom, hogy újdonságot nyújtott volna, de összességében minden egyben volt, így remekül éreztem magam.

Murau Kreischberg
Nagy izgalmak közepette vártuk, hogy megérkezzen a december 12.-e. Minden nap szuggeráltam az időjárás előre jelzést, hogy essen már az hó, de a görcsös akarásból nyögés lett a vége, mert Holle anyó igen fukar volt Kreischberg tekintetében. Szóval eljött a várva várt decemberi nap és a helyszínre érkezvén sajnos az várt, amire számítottunk. Hó az csak mutatóban, de azért már fehérbe öltözött a táj. Szállásunk a Bruggerhof apartman ház. Elhelyezkedése kb. 900 m-re a völgyállomástól légvonalban talán 400-500m. Csendes, otthonosan berendezett, kedvező árkategória, kedves fogadtatás. Melléképületben állat tartartással is foglalkoznak, ami gyerekek számára érdekes lehet.
Kipakolás és az apartman elfoglalása után irány a kassza. Mivel hó még nem nagyon esett, így csak a hóágyúknak köszönhetően működtek a Mittelstation feletti pályák. A Rosenkranzi oldal pedig még előkészítés alatt. Volt, aki már a kasszánál visszafordult, de mi nem adtuk fel és bíztunk a pályamunkások szakértelmében. Felérkezvén a hegyre kellemes meglepetés fogadott bennünket. Talán az eddigi legjobban előkészített hó fogadott, amin az előző 6 szezonban eddig síeltem. Köszönhetően a mínusz fokoknak és a nagyon kevés síelő és board-os kollégáknak. Hét közben alig voltak, de hétvégére azért, összegyűlt a síelős és hódeszkás társadalom. Sorba állásra még így sem volt nagyon példa. Persze ki fogásokat lehet keresni és mondhatnám, hogy a hegytetőre szállító két csákányos közül a balos kiszállója után a fahíd alatt elszórva apró kavicsok voltak, vagy, hogy helyenként elég vékonyka hóréteg takarta a talajt, de ezek egyáltalán nem voltak jellemzőek és könnyen kikerülhetőek voltak.
Ami talán fontosabb a pályamunkások hozzáállása részemről elmondhatom, hogy bármelyik lift állomásnál kedvesek, figyelmesek és segítőkészek voltak. Ránk szóltak, ha bent maradt egy síbot a kabinban, segítettek a gyerekléceket megfelelően behelyezni kabinos felvonó síléctartójába, a kisgyerekek ki és beszállásakor készségesen ki vagy beemelték őket. Feljutás a hegyre kabinos felvonóval történik, amire bő 25perc menetidőt kell számolni. Itt helyezkedik el a síiskola, a gyerekek és a kezdő tanulók részére. Ez a rész viszont tényleg a kezdők álma, mert széles és nagyon enyhe lejtése van. Amolyan halovány zöld besorolású. Ami negatívum, hogy aki nem síel, csak a gyerekeket kíséri annak is kell így bérletet venni a mi 11 eurót kóstál alkalmanként. A kabinos felvonó felső állomástól aztán már megtámadható a hegy többi része. Csákányos lift a hegytetőre. Ahonnét választhatunk, hogy visszasíelünk vagy a hegy másik oldalán lévő 6 személyes buborékhoz csúszunk, vagy a Rosenkranz hegyoldalhoz tudunk átsíelni. A Rosenkranzi részt hétvégétől nyitották meg a völgyállomásra vezető fekete pályával egyetembe.
Értékelés:
Decemberi besíeléshez tökéletes volt. Az időjárás egy napot leszámítva szombat kivételével, amikor esett a hó a hegyen, ami annyira még nem volt zavaró, de a középállomástól lefelé már az eső. Az öt nap síelést egybekötve négy nap síoktatással is, egy jól sikerült szezonkezdet volt. Ez a síterep feltétlen megérdemel egy visszatérést, amikor minden pálya besíelhető és minden felvonó üzemel.
Zárás:
Aki résen van, az időnként kifoghat ezen a magyarok által közkedvelt síterepen a helyi síiskolák díjszabásánál jóval kedvezőbb áron síoktatást a magyar síoktatók- esetemben SKI C.U.L.T.- által szervezett tábor keretében. 
Utóirat:
A tudásra szomjas 5 éves lányom, akit eddig csak a lécre szoktattam és az egyenes siklás ment neki odáig jutott, a kezdő síelőknek ideális pályák és a megfelelő síoktató(k)nak köszönhetően, hogy gyönyörű hóeke ívekben közlekedik. Harmadik napon minden nehézség és félelem nélkül a közép állomásig lesíelt. Hálás köszönet a profi síoktatásért. 

Az elmúlt hétvégén tiszteletünket tettük Kreischberg-en. Az időjárás nem sok jóval kecsegtetett. Itthon +8 fokból indultunk ott a völgyben +2fok volt. A nagyobb baj,hogy a hegyen is: (A meleg ellenére a pályák jó állapotúak voltak még délután is. Legtöbbet a 15,3,4 pályákon mentünk..Délutánra megérkezet a csapadék. A mittelstation-ig eső aztán havaseső feljebb nagypelyhes hó:) A látási viszonyok eléggé leromlottak ezért 3-kor hazamentünk. Másnap viszont maga volt a tökéj. Mínusz 1-2 fok ragyogó kék ég,napsütés,kifagyott pályák! Szuper volt,na! Igaz délután jegesedett illetve buckásodott (15), de nem volt vészes. A kedvenc az 5,7 pályák illetve 3,4. Nagyon jó hétvége volt ,tömeg zéró plussz a 2 napos jegynél a gyerkőc ingyen síelt:)

Na, és ezen az oldalon inkább a Kreischbergről... A tegnapi obertauerni "kisiklás" után, ma ismét a "hazai" pályákat szaggattuk, sajnos változatlan pályakínálattal, de szerencsére változatlanul kiváló pályminőségekkel. A mi (önző) szempontunkból, hiába folyt egész 7en megfeszített munka a pályákon, ennek eredményét vszínűleg már nem élvezhetjük, mivel holnap hazaindulunk... Pedig, a hírek szerint holnap megnyitják a Rosenkranzhöhe néhány pályáját (az új, 18-asról nincs infó, bár egész 7en építették a 13a-val együtt), és az 1-es swarz-ot,a völgyig (esetleg a 16-os feketét is, amit a hálólezárás ellenére a síelők már szinte készre-csúsztak, éppen egy kis enyhe ratrakolás kellene neki). + Elkészült a 4-es melletti(7) gyorsasági, a 2-es melletti Tubing/trampolin és nagyon épült a YDD Land is. A WM pályát edész 7en, megállás nélkül lőtték és építették. Ma álltak le az ágyúk, de nem tudni, hogy a '22-ei versenyig megnyitják-e a népnek?!
A mai napon hihetetlenül meleg volt (a korábbi napokhoz képest) Az időjárásjelentésektől eltérően, napközben -1, +1 fokok, de.napsütés, majd felhőzet, hószállingózás és 7végét jelző tömegnövekmény volt. A pályák állapota, mindennek ellenére egyészen zárásig, kifogástalan maradt! Állítólag havazás jön, ami csak jót tehet a pályáknak, és senkit sem zavar, ha éjszakánként lesz! :-))
Hát, ennyit az idei besíelésről... Szép telet mindenkinek!

Kedves Sporttársak!
Ígértem friss híreket a Kreischbergről, hát íme. Szombaton megérkeztünk ugyan, de csak estefelé, mert Magyarországon, majdnem a határig ítéletidőben, hófuvásban araszolgattunk. A WM pályát lőtték ezerrel, pontosabban 20 hóágyúval. (egész éjjel, vasárnap egész nap, és még jelenleg is... nem tudom meddig. A hírek szerint buckapálya készül a deszkásoknak + vmi '22-ei bulira) A mai (vasárnapi) valóság, a pályainfóknak megfelelő volt:néhány napja esett kb. 20 cm hó, ez megadta a környék egységes fazonját és filingjét, a többi csodát a pályépítők (hóágyúsok, ratrakosok)tették. Az itt, főszezonban megszokott álompályákat varázsolták, kifogástalan minőségben, köszönhetően a kemény mínuszoknak (fent, éjjel -14, -16 nappal -10, -8 fok, közepesen erős nyugati széllel,szikrázó napsütéssel, napközben is folyamatosan ordító hóágyúk tömkelegével.)
Működtek, és kiváló havon sielhetőek voltak a 2-es, 3-as, 4-es libalegelők, nagyon jó a Riegler körüli 12-es piros, ahova egy free-szlalompályát tűztek, a legszuperebbek pedig - a kellemetlen szembeszél ellenére - a Sixpack alatti 15-17-es, hosszú, piros pályák. A feketék még nem nyitotak. Az idén decemberre ígért új 13-as és 18-as pályák nyomvonala itt-ott jól látható, szélesek, fehérek, havasak, de sajnos még nem síelhetők, miként a Rosenkranzról induló pályák sem, ám ezeket és az átvezető pályákat is, intenzíven lövik, építik... Szerintem napokon belül új és új pályák nyitása is várható. Vasárnap ellenére, tömeg semmi...pálya meg bőven. Nagyon attraktív lett a Berg7 névre keresztelt új, panoráma-kocsma a Gondolás felső állomásától balra, a 12-esen alig 50 m-re. Összegezve: szezonnyitónak nagyon kellemes volt a mai nap. Mindenkinek ajánlom a helyet. Csatolok néhány (olyan-amilyen) képet.

Szia! Remélem nagyon jól fogod érezni magad Murauban. Az egyik kedvenc pályarendszerem, mégha a kisebbek közé tartozik, akkor is. Kezdőknek szerintem a legideálisabb. Idén és jövőre elvileg fejlesztik is. Idei szezonra egy új pályát igértek, s jövőre pedig egy új felvonót. A piros pályával, mely szerinted egyesek szerint nem olyan vészes, azért vigyázz. Első napra nem ajánlom, mert azért vannak letörések benne (még a jobb kanyar előtt), ami egy picit nehéz kezdőknek. De alapjában véve szerintem is inkább "pirosas kék". Első napra a következőket ajánlanám neked (persze csak ha akarod):1.menet: Kabinostól jobbra a 4-es pályával kezdjed, hogy érezd a csákányos felvonót, s a siklás élményét. (nagyon kék).2.menet: A 3.kék pályát próbáld meg utána - a két csákányos közül a jobb oldalit válaszd, mert abból a felénél (egy lejtő aljában) ki tudsz szállni.Nagyon élvezni fogod! S ugyanazzal a lendülettel próbáld megcélozni a 2. kék pályát (a kabinos alatt levőt). Ha sikerül a kabinos középső állomásáig eljutnod esés nélkül, akkor szerintem jöhet a következő Etappe.3.menet:a 2 csákányos közül a bal oldalit vedd célba. De vigyázz, mert nagyon gyors, könnyen fejbetalál. Fenn a hegy tetején balra tarts, s próbáld megtalálni az 5. kék pályát,(egy picit balra) mely a 7. pirosba torkollik.Ekkor leérsz az ülős felvonóhoz.Itt eldöntheted, hogy mit szeretnél.Vissza a kékekhez,(lennt- vagy a hegy tetején)vagy megpróbálkozol a pirossal. Nagyon szép széles pályák, imádom őket. Ha nem vagy biztos magadba, akkor a 9. pálya utolsó letörése előtt fordulj balra, s így ki tudod kerülni az utolsó "szakadékot".4.menet: Ha ez is jól esett, akkor mehetsz az új részre, 17-es pálya, melyet a hegy tetején érhetsz el. Menj egész ütközőig, majd egy pici (nagyon rövid) lejtő után azonnal balra. Ha oda (17-es pálya) szeretnél eljutni, akkor nagyon figyelj, nehogy tovább csússz, mert akkor jöhetsz újra fel a csákányossal (vagy gyalog). Röviden ennyi! De szerintem is jó, ha oktatóval mész körbe először!Ja, még valami: a fekete pálya, tényleg fekete, szerintem ne próbálkozz vele, mert el megy a kedved a síeléstől) Nagyon jó csúszást kívánok nektek!

Húsvét hétfőn hihetetlen körülmények fogadtak. Utolsó nap a szezonban. Kora reggel kutyasétáltatás közben, gyanús volt, hogy "gőzölög" a Mura. A hőmérőre pillantva konstatáltam, hogy érzésem nem csalt, igen hideg volt. Reggel 8 órás indulásra már javult a helyzet és már csak -5 C mutatott a hőmérő. A szikrázó napsütés hatására gyorsan ment fel a hőmérséklet, a liftállomásnál már csak -3 fok volt. Szokatlan volt, hogy nem terelgetnek a parkolóőrök. A legjobb helyre érkeztünk, összeszokottan pakoltunk ki a síboxból. A két Akitánk már alig várta, hogy felérjünk a havas erdőbe. Felfelé menet láttuk, hogy nagyon jó állapotban van a pálya. Simára ratrakolva várta a karcokat. Tökéletesen kifagyott az éjjel. Gyorsan letekertünk 4 kört, a kabin alatt, aztán mentünk feljebb a 6 ülésesre, itt is mentünk 6 kört és Rosenkranzon fejeztük be a napot. Kevesen voltak, nagyon jó állapotban maradt minden pálya. Május elejéig még bőven lehetne csúszni. A helyiek nem esnek kétségbe, síelnek tovább túrasível. A völgybe sok német család jött, bringázni és lovagolni. Teljesen érthetetlen, hogy magyar honfitársaim miért teszik el a léceket, hiszen április talán a legjobb hónap családi sízésre. Nincs annyira hideg, sokat és melegen süt a nap, a völgyben minden virágzik, lehet már bringázni délutánonként a kiváló bringás útvonalakon, nyitnak a kültéri teniszpályák és nem utolsósorban nagyon olcsón lehet lovagolni. Olcsóbban mint otthon. Szóval nyáron is érdemes itt pihenni, bringázni és végig túrázni a gerincen....Jó volt ez a szezon is, bár talán ez volt az első év, az utóbbi 10 évben, hogy láthatóan kevesebb magyar volt a pályákon. Jövőre már az új lifttel mehetünk a csúcsra, remélhetőleg már novemberben!

Márc 11-14 között vizsgálva a pályák alapvetően rendben voltak. A felső pályákon a szél miatt csak a csákányosok jártak, de aztán enyhült a szél a a Rosenkrantz-on is beindult az ülőkés. A hosszú csákányoson felhúzódni nagyon unalmas. A gyakorló pályákon sokan voltak, a többin kevesebben. Ahogy írják, tömeg az egyáltalán nem volt. 3 embernél hoszabb sorok max reggel a kabin tövében voltak akkor volt hogy 6-7 ember is állt előttünk a sorban.
Az 1-es pályára valóban inkább csak délelőtt érdemes menni, mert kb addig tudja tartani magát, aztán menthetetlenül megereszkedik. A vizes havat "tolni" a léccel, elég fárasztó, és kevésbé "élményes". De a délelőttre nincs panaszom. Valóban nagy a hőingás, mert reggel még minuszból indul, hogy aztán délutánra zárásra 16-17 fok legyen. Minden pálya üzemelt. Az idei kedvencem a 15-8 és 17-es pályák voltak a 6 üléses új buborékos felvonó alatt. A Kabinos felvonó felső állomása feletti pályákon teljesen rendben volt a hóhelyzet, délután is egészen jó minőségűek voltak. Szerintem aki még most megy "utolsó" csúszásra, az fent illetve a Rosenkrantzon megtalálja amit szeretne.
A pálya közönsége kb fele magyar, 25% szlovák és cseh, és 25% osztrák volt, saját becslés szerint. A bérletpénztáros az én tapasztalatom szerint sem beszélt magyarul. Sőt általnosítanám is hogy majdnem mindenütt teljes magyar személyzet volt kivéve minden helyen a pénztárost. Az egyszer sem volt magyar. Kiérti?? A bordos versenyre sajnos már pont nem tudtunk maradni, pedig nézhettem volna az erkélyről...

Lezajlott a 20. magyar március 15-i "őrület" Kreischbergen. Akik a tömeg miatt nem jöttek, csalódniuk kell. Tömeg nem volt. Sokan voltunk, de a korábbi március 15-höz képest kevesen. Bőven volt kint "zimmer frei" tábla a pálya közelében is. A pálya egyben van a nagy meleg ellenére is. Reggeli mínuszoknak köszönhetően, aki korán kell, délig tökéletes íveket karcolhat a pályákon. Utána is, csak vizes lesz a nadrágja. Ebéd után a hóekézők sikeresen építik a dombokat, elkerülhetetlen a buckásodás. Összességében a legjobb időszak jön, sok napsütéssel egészen húsvét hétfőig várják a síelőket, utána már csak túrasível lehet csavarogni a környéken.

Reagálnék az előttem szólóhoz. Lassan 14 napja van 10 fok felett a hőmérő higanyszála. Volt már 22 fok is. Éjjel-5,-7 fok. A környéken messze a legjobb állapotok itt vannak. Óriási tartalékok vannak a pályában. Hatalmas a hó, szóval áprilisig kitart, bőven. Jövő héten lehűlés jön, nappal is mínuszok. Meglátjuk. Azt ne felejtsük, hogy a liftek már 1/2 9 kor indulnak és 1/2 5-ig járnak....A pályák reggel tökéletesen kifagynak, délig tartják magukat...

Idén ismét Murau volt a céges síelés célpontja.
A Relaxban szálltunk meg, ami még mindig kiváló minőséget biztosít. Mind a szobák, mind a wellness részleg, mind az ellátás (FP-nk volt) kitűnő.
A szállótól tényleg pár lépés a hegy alja, a kabinos vonó. Ahol meglepetésre olyan tömeg volt csütörtök reggel, mintha minimum a síszünetben jöttünk volna (sőt, tavaly oda sikerült szervezni, de sztem nem volt akkor ennyi ember..). Ez a tömeg a pályán eloszlott, de amitől tartottam beigazolódott később: szombaton minden vonónál 5-10 perceket kellett toszonkodni....

Az idő pompás volt: ragyogó napsütés, meleg... és ha ez így megy tovább, rövid lesz a (jó) szezon Murauban, ugyanis már most elég latyakosak a pályák. Reggel még klassz, főleg a sixpack alatti (15-16-17) pályák, mert azt talán annyira nem süti még a nap.
Viszont ahol sokan síelnek, és egész nap telibe kapja a napot (2 és 3) az elég hamar gyalázatos lesz.
Tulajdonképpen az 1-es pályát azért nem látogattam túl sokat, mert ahhoz le kellett menni a 2-esen, és az komolyan melósabb volt, mint az 1 :)))
Változatlanul azt mondom, hogy a 11-es a legjobb pálya: most különösen, hiszen nem kap olyan sokáig napot, szinte jeges volt :)
A lényeg, hogy Murau szuper terep, ám a tökkkkéletes síeléshez nem árt, ha kicsit hidegebb van :)
Mikor vasárnap eljöttünk, eléggé kezdett beborulni, és hűlni az idő, hátha most egy pár napig jó(bb) lesz emiatt.

1991. óta síelek a Kreischbergen, az utóbbi években már az egész család (feleség, két gyerek).
Mi 3-4 napokat töltünk itt, a gyerekek kedvence, tényleg családbarát, gyakorlatilag mindenki magyar, szinte német szót is alig hallani.
Most január 27-29 között síeltünk itt, nagyon jó volt az idő, minden pálya üzemelt. A fekete 1-es is tökéletes volt, még délután is. Én sem értem, hogy a sok kezdő miért akar délután fáradtan lemenni rajta.
Családoknak tökéletes terep, nem lehet eltévedni, jól belátható, széles pályák vannak.
Off piste pályák nincsenek, így ez nem a freeridereknek való hely.
Nagyon jó lenne, ha végre a kabinos végétől induló csákányos helyett is lenne egy modern, buborékos ülőlift. Szerintem ezt az üzemeltető is sejtheti, mert hallottam, hogy nemsokára megoldják. Úgyszintén ideje lenne a Rosenkranzra menő ülőliftet is egy újra cserélni. Állítólag az egyetlen tányéros húzólift aljától fog a Rosenkranzra menni egy új ülőlift.
Esztikénél síelt a kisebbik gyerekem, tényleg aranyos szőkeség, de az oktatói pályáján még nem ért a csúcsra. De hát fiatal és biztos nagyon jó lesz majd.

Kedd óta (feb 14.) vagyunk kinn Murauban ma volt az első napunk fenn a hegyen. reggel borús idő fogadott minket enyhe hószállingózással ami fenn hegyen komoly de nagyon komoly hóviharba ment át. A nagy szél ellenére a pályákat nagyon jól előkészítették és hála annak, hogy nem volt nagy tömeg jók is maradtak egész nap. A hegy tetején a buborékos felvonó nem működött a szél miatt így a csákányostól tudtunk lefelé csúszni de elhihetitek ez is Pazar volt. Jó széles pályák laza vonalvezetéssel tényleg a kezdők paradicsoma de a jobban síelők ís megtalálják itt a számításukat. A hegyről levezető fekete pálya viszont horror. Az nagyon kemény tényleg csak az merészkedje rá aki tud síelni mert szó szerint el tűnik a hegy. Reggel beírattunk 1gyereket és két felnőttet a sísuliba és korrekten le is lettek oktatva. Láss csodát a két felnőttet a barátok közt „sztárja” Vanda amúgy Eszter (aki egy tünemény) oktatta. Délután kettő óra felé köszönhetően a hidegnek és a szélne jegesedtek a pályák de ez asszem ilyen feltételek között természetes. Végül is egy jó napot töltöttünk el ma Murauba.

Mi január 21-28 között voltunk kint. Az első két nap esett friss hó, utána egyre javuló időben élveztük a síelést. A legjobb idő (szinte végig napsütés) szerdán és csütörtökön volt. Szombaton már többnyire borús volt az idő. A hét végére a fekete pályák már eléggé jegesedtek, főleg az 1-es alja. Ha nem jön hamarosan friss hó, akkor szerintem elég hamar a pirosakra is vigyázni kell. A legjobb a helyzet a Rosenkrantz körül (5-ös kék, 7, 9,10 piros és 8, 11 fekete pályák). A hét végére a kedvenc kanyargós 10-es piros pályámon is itt-ott előbújt a föld. A csákányosból nem érdemes egyből a 9-es felé indulni , mert ott elég méretes földes szakaszok vannak.

Sajnos megint sok esést láttunk az 1-es pályán, mert nem kellő tudással mentek rá. Különösen a sok kisgyereket sajnáltam, akiket az eszetlen szülők cipeltek fel. Láttunk egy majdnem végzetes esetet is. A legmeredekebb részen egy deszka elszabadult és kb. 100m után nekivágódott egy másik hódeszkásnak. Isteni csoda, hogy átment a fiú lábai között, majd szinte egészen a pálya aljáig repült. A gazdája meg hol lábon, hol gatyaféken csámpázott utána. Jó kis jogi kérdés, hogy komoly baleset esetén ki lett volna a felelős és fizető fél. Szóval arrafele érdemes inkább délelőtt járni és csak a profiknak menni a jeges részeken délután.

Összességében nekem az egyik legjobb hét volt életemben és az különösen jól esett, hogy ezúttal nem találkoztunk botrányosan viselkedő magyarokkal.

Hajrá, kulturált síelők!

Ma. egész nap sütött a nap. Csodálatos volt a kilátás a Rosenkrantzról.

Még egy fontos dolog, ami nekem új hír volt. Többnapos bérlet vásárlása esetén az előző nap 15 órától ingyen lehet síelni. Tehát ha szombaton érkezik az ember, akkor ez ad egy kis besíelési lehetőséget.

Túl vagyunk az egyik legrangosabb hazai síversenyen (még ha Ausztriában rendezik, akkor is a mienk) a K2 kupán. Ha egy szóval kéne jellemeznem, akkor azt mondanám SZUPER volt, de azért ennél egy kicsit részletesebben is írok.
Szerda este értünk ki Murauba, egy camping faházában volt a szállásunk, teljesen elfogadható körülmények között. Atesznak "hála", minden nap reggel hatkor ébresztő, hogy elsőnek lehessünk a pályán, és ez majdnem mindig sikerült is. Csütörtökön a Rieglerhütte alatti pályán, gyönyörű időben, szuper jó pályán szlalom edzés a K2-es gyerekekkel. Pénteken egy kissé borúsabb időben, de szintén remek pályán GS edzés, ekkor már nagyon sokan voltunk, mert kint volt az összes csapat, de összességében ez a nap is nagyon jól telt.
Elérkezett a szombati GS verseny ideje, ahol is először a profik mentek, valamint a látássérült Balogh Zsolt és mozgáskorlátozott Lőrincz Kriszta teljesítette a nem túl könnyű pályát. A profik második futama után, új pálya tűzése, majd elindult az amatőrök igen népes tábora. Kb. két órára lett vége a versenynek, majd megkezdődött a Hans Grugger nevével fémjelzett paralel szlalom verseny pályájának előkészítése.
Már rendkívül hangulatos villanyfénynél indult a több mint 80 páros versenye, ahol az osztrák válogatott Hans Grugger volt az egyik előfutó. Nagyon jó hangulatban, felszabadultan siklottak a versenyzők. Hatalmas szerencsémre az én párom Kelen Ádi volt, akivel szinte azonos időt mentünk, bár mire én beértem a célba,addigra Ő már megkávézott és átöltözött (na jó ebben azért van egy kis túlzás). A második futamra ezért inkább egy gyengébb párt választott Szőllős Benji személyében, az eredményt majd később publikáljuk.
Este ünnepélyes díjkiosztó, a díjakat személyesen Grugger adja át, majd fergeteges élőzenés parti.
Másnap már csak a profiknak van szlalomverseny, ezért az amatőrök elmennek a fölső pályára az Opel Di-ferr kupára, ami szintén igen jól sikerült. (Egy zárójeles megjegyzés Szabó Zolinak, hogy esetleg lehetne a kategóriákat másképp összerakni, mondjuk felnőtt + szenyior I és szenyior II + III. Talán kicsit közelebb lenne a realitásokhoz).
Mindent egybevetve nagyon szuper 4 nap volt, nagyon nagy gratula és köszönet a szervezőknek, hatalmas meló lehetett, jövőre ki nem hagynám.

Sziasztok. 2012.01.14. én szombaton mi is tiszteletünket tettük Murauban. Reggel 4 kor indultunk Tata mellől Szomódról. Winer Neustadt-tól havazott. A pályán csak a külső sáv volt jól járható a belső csak szakaszosan. Volt olyan rész ahol a belső sávban 5cm hó volt (hókotróval nagyon nem találkoztunk). 9:15 körül érkeztünk meg a parkolóba. Rengeteg magyar rendszámú autó volt a parkolóban gondolom a Magyar verseny miatt is. A hó szépen esett a völgyben. Elindultunk fel a hegyre. Kezdett durvulni az időjárás. A kabinos tetejénél komoly hófúvás volt. Maszkok fel és irány a völgy. Tökéletes hóban lehetett siklani a völgy felé. A közép állomásnál néha kisebb sorok alakultak ki (max 5 perc. A buborékos felvonó meletti pályák voltak a legjobbak és a nagy szélben a buborék jó szolgálatot tett. Ebédre a Kreischbergwirtnél álltunk meg. Nem volt rossz, bár én a kisebb autentikusabb hüttéket szeretem. Ez kicsit nagyüzemi volt. Utána célba vettük a kétüléses felvonó környékét. Itt szinte senki nem volt. De ez nem volt véletlen, mert a hegy tetején olyan hideg szél fújt, hogy a lehelet megfagyott a maszkon. És a hideg szél utat talált mindenhol. Így visszamentünk a buborékos felvonóhoz. A hó egész nap esett a szél se nagyon csillapodott. A pályák nap végére eléggé össze lettek túrva, de élvezet volt a friss havon csúszni. Nagyon jó síelős napot tartottunk Murauban.
Másnap Lachtalt vettük célba, de ezt majd a Lachtal fórumba írom meg.

A hétvégi "magyar invázió" levonult (X. Volvo K2 kupa, sokadik Opel DI-FER kupa nagyon jól sikerültek!!)
Nagyon jók a pályák, nem lehetnek annyian, hogy igazán sorbaállással kelljen foglalkozni, nem csodálom, hogy Kreischberget tartjuk néhányan Magyarország legmagasabb hegyének (!?), bár a Rosenkranz magasabb, de szeles!!
Nekem egy nagyon jó hosszú hétvégém volt - csütörtöktől vasárnap délutánig - jó versenyzőtársakkal,

megcsodálhattam Fábián Attila sportvezetői nagyságát, !!!!

ahogy a vak!! (hivatalosan látássérült) Zsoltit levezette a versenypályán, segítette Krisztát a mozgássérült bobbal közlekedni és versenyezni!
Az már csak hab a tortán, hogy a K2-őn ezüstös, az Opel kupán bronzos lettem a korosztályomban!
WFeri

Sziasztok!
Hétvégén kinn voltunk megint, és ismét jól éreztük magunkat.:)

Reggel első utunk a sonnental(15-ös) ba vezetett , mely személy szerint a kedvencem ezen a pályán. A pálya eléggé szélvédett, és a bubis 6-os beülős pedig kellemes visszautat garantál , innen átmentünk Rosenkranz-ra először a kék oldalon , majd a piros oldalon ahol a felső részeken a szél egyenesen megkoptatta a pályát, lentebb pedig nagyon összetúrták az előttünk érkezők, így innen hamar visszamentünk -egy forró csoki után- a csákányos + sonnenlift kombóra :-))
A szél egész nap vállalható volt, de egy maszk elkelt volna..
Életemben először lementem a feketén az aljáig, és nem is bántam meg mert nagyon kellemes havas pálya fogadott még délután is. Vasárnap csak Délid tudtunk maradni , reggel az elsők között csúsztunk le , és mivel egész éjjel havazott, gyönyörű cca 5-6 centis friss porhóban hagyhattuk magunk mögött a hegyet. Mesés élmény volt ahogy síri csendben siklottak a lécek.:) dél környékére elkezdett szakadni a hó , így a rosenkranz-i forró csoki beiktatásával eltekertünk haza :( Tervek között szerepel még egy látogatás ide is ..
csináltam pár képet, majd feldobom nemsoká :-)

Hétvégén megnéztük Kreischberget. Az utóbbi időszak hóhiánya ellenére gyönyörű havas táj, és meglepően jó körülmények fogadtak mindjárt a völgyben. A fekete pálya alja szinte tökéletes állapotban volt, és a libegővel jól lehetett pörögni rajta, sorban állás itt egyszer sem fordult elő. A bemelegítő köröket minden reggel itt nyomtam le, a frissen kivasalt pályán. Mivel pénteken már mentek fenn a csákányosok, a többség inkább az ezekhez tartozó kék pályát részesítette előnyben, de tömeg itt sem volt. Szombattól már a kabinos középállomásáig is le lehetett csúszni, így már egész jó kis besíző pályaválaszték állt rendelkezésre. A fenti hosszú kékeken jókat lehetett iskolázni, az alsó rövid meredeken pedig élesben tesztelni a sítudást. Mindehhez ragyogó napos, szélcsendes idő társult előszezoni bérlet és szállásárakkal, úgyhogy mindent összevetve jó kis hétvége volt, megérte kimenni. A további pályanyitásokon is gőzerővel dolgoznak a sógorok, sok helyen napközben is mentek a hóágyúk. Reméljük, hogy a természet is besegít hamarosan! Ízelítőnek következzen néhány kép.

Egész éjjel, ma de. kb. 10 ó-ig havazott. A friss hó itt a völgyben is min. 15 cm. Holnapra még 5-10 cm-t és egy kis melegedést is ígérnek. A friss havat reggel is megratrakolták, de délre így is nagyon buckás lett. Délelőtt lehozták, és beállították a gondolákat is a nagyfelvonón. Holnaptól indulnak fent, de csak a csákányos felvonók melletti, kék 3-as, 4-es (és gondolom a köteles gyermek) pályákkal. Szombaton nyitják a 2-es kéket a középállomásig. Kár, hogy ilyen lassúak, mert a hóviszonyok már többet is megengednének. Mindemellett remélhetően marad az alsó, piros-fekete WM pálya is, mert talán most ez a legjobb. + Néhány kép kedvcsinálónak.:-)

Nem volt kedvünk Turachba menni, inkább a Kreischberg alján csúszkáltunk, ahol kifogástalan hóminőségű pályát gyártottak. A Mikulás viszont az egész régióban a szánkója alá hintett... Itt, kb. 13 ó óta változó intenzitással havazik, de leginkább szakad. Már a völgyállomás parkolóiban is kb. 5 cm-es a hó. Szépen fehéredik minden, fent meg pláne - a már működő kamerák szerint. Akár holnaptól is nyithatnák a felső pályákat, de csak péntekre ígérik, amikorra egy kis melegedés is várható. Vasárnaptól azután itt az igazi téli szezon... :-)

Sziasztok!
Mi is voltunk Murauban 7 végén , most is és a múlt héten is .
Szombaton cca 13-ig volt yo a hó , utána a rosenkranz- is és a nagy kék pálya s tapadós lett,, egyedül a bubis piros volt megfelelő minőségű, bár ott meg nagyon összetúrta a havat az a rengeteg ember. De összességében egyik liftnél sem kellett többet várni 1 percnél. Fekete pályás tapasztalaim nincsenek, de a Többi pályát szépen besíeltük és mind tökéletes volt, reggel pedig Álomszerűek . Vasárnapra kicsit hidegebb volt , a "tömeg " is kisebb lett, ezáltal nem volt észrevehető változás a pályákon du 1 ig.( utána go haza :( ) Összességében sokkal jobb célpontnak tartom mint szlovákiát, mivel a pályák minősége klasszisokkal jobb délutánra, a távolság nagyobb ugyan , de mivel csak az utolsó 60 km nem autópálya, ezért 4 és fél óra alatt kényelmesen elérhető uticél. Ha pedig van friss hó elég csak stulekig menni , az pedig egy órával közelebb van ..
A Kabinos tetejét el lehet érni rozenkranz aljától a kék úton átcsúszva a tányérosig, és ott föl, vagy ha tovább csúszol, akkor a mittelstationhoz mehetsz.:-)

Sziasztok!
02.22-25-ig voltunk Murauban. Sajnos ez éppenséggel a Stájer síszünettel egyenlő :) Ehhez képest azért egészen kényelmesen el lehetett síelgetni. Reggelente a kabinos vonónál volt sorban állás rendesen, de a tömeg jól eloszlott a pályákon.

Időjárás: óriási szerencsénk volt az idővel, mert nagyon sokat sütött a nap, gyönyörű volt az idő, bár kicsit hideg. A Rosenkrnatz mondjuk mindig szeles, de egyik nap kifejezetten durva átfúvások voltak (emiatt a narancs vonó alatt olyan sok ember volt, hogy inkább a szelet választottuk).

Pályák: a hegy középső részén a kabinos vonóval egy nagyon lankás kék pályára kerülünk, ami nagyon ideális tanuló pálya: jó széles, lankás; egyetlen baja, hogy reggel sokan jönnek fel a kabinos vonóval, és olyankor nehéz visszavonózni (bár ha megy a szélén a székes vonó is, akkor nincs gond). A 2-es kék folytatása, az 1-es fekete kifejezetten jó pálya: izgi meredek szakaszokkal, jó keskeny, és mindenfelé dől :); hátránya délután mutatkozik: sokan a kabinra várakozás helyett választják azt, hogy itt "lesíelnek" - sajnos sokaknak közülük nem kellene ott lennie - így aztán zsúfoltság, mindenhol hátonfekvő emberek, és rengeteg bucka az eredmény (mi inkább napközben síeltünk itt többet, és du. levonóztunk).
A hegy 2 olda: Rosenkrantzról nagyon szuper pályák jönnek le. A piros pályák is pazarok, de a legjobb pálya az egész hegyen a fekete 11-es: egyrészt kevés ember síel ott, másrészt jó meredek, és szintén összevissza dől :)
A hegy másk oldalán, a Kreichbergről induló pirosak is klassz pályák, csak itt kicsit több a lankás rész - bár a fekete betét itt is elég klassz - , viszont a vonó kárpótol, mert nagyon kényelmes a 6 üléses narancs vonó :)
Amit még meg kell említeni: a Rosenkrantzról a Kreischbergre egy hosszú lapajon kell átavászkodni... ha épp szembe fúj a szél, akkor elég komoly meló :)))

Szállás: http://www.kreischberg-haus-ingrid....at/ itt szálltunk meg. 3 éjszaka FP-val 40 € volt/ fő / éj. Klassz szobák, kedves háziak, egész jó kaja. Viszont csak németül beszélnek, angolul sem...mi meg nem beszélünk németül, de még így is egész jól elboldogultunk :)

Összességében nagyon jó síterep, változatos pályákkal, remek körülményekkel, jó szolgáltatásokkal, 4 nap alatt kicsit sem unatkoztunk. Szívesen visszamennék :)

Tegnap jöttünk haza Murauból. Az idő eléggé változatosra sikerült, szombaton borús, vasárnap havaseső/hó, hétfő napsütés, kedd borult, szerda borult/párás ködös. Szombaton viszonylag rossz volt a hó minősége, látszott, hogy régen esett már és betett a folyamatos meleg idő. A vasárnapi hóesés kifejezetten sokat javított ezen, így hétfőre már tökéletes volt minden. Sőt a szikrázó napsütés mellett még a Rosenkranzon sem fújt a szél!
A pályákon túlnyomó részt magyarok voltak, elvétve azért előfordult néha osztrák is meg szlovák is. Sor csak a tanulócsákányos felvonónál alakult ki általában reggel 10-től délig, illetve az ebéd utáni időszakban. A sort itt az átlag emberek próbálták betartani, de mindig jött egy oktató + a csoportja akik egyszerűen előrementek akár 10-15 gyerekkel is, így megnövelve az egyébként is hosszú várakozási időt. Körönként átlagban 2 csoport érkezett és az sem sokat segített, hogy párosával küldik fel a gyerekeket. Nem igazán értem ennek a dolognak a működését, bár tudom, hogy évek óta ez a szokás, bár eléggé rossz szokás. Ezt megcsinálja az osztrák oktató is és a magyar is, leszarva a sorban állókat, holott ők is megvették a jegyet ami már 36 euró tehát nem kevés. Ha kettővel, hárommal több csoport lenne, akkor kialakulhatna az is, hogy a sort végigállók egész nap a sorban állhatnának anélkül, hogy sorra kerülnének. Ok, ha csak az oktató megy előre, hiszen viseli a Kreischberg feliratú síruhát, tehát őt ott dolgozónak tekintem, na de az oktatandók ugyanazt a síbérletet veszik mindenféle előjogok nélkül. Ha ide tévedne egy oktató, akkor megmagyarázhatná, hogy van ez!?
Nálam oktatási szempontból Kreischberg visszaesett. Az oktatás részévé kéne tenni a sorállást is, ez is hozzátartozik. Enélkül kis tahó gyerekeket sikerül képezni és nem a gyerek lesz a hibás.

Az új sixpackos felvonó alatti 15/17-es pálya új nyomvonalát idén sikerült kipróbálnom, két éve még az ami most fekete, az akkor még piros volt. Ezt kerüli az új nyomvonal, ami szerintem igazán jó lett. Fent is és lent is lehet kerülni a meredekebb szakaszokat, így a gyengébben sielők is biztonsággal le tudnak siklani.

Összességében a pályákból megint ki volt hozva a maximum, az üzemeltetés így 5-ös.

A tegnapi nap igazán eseménydús volt. Reggel havazásra ébredtünk és a sípályákon is felhős/ködös időben közlekedtünk. A magasabb pontokon (Kreischberg, Rosenkratz) erős szél volt.

Du. 1 öra körül kezdett áttünedezni a nap a felhőkön és a köd a csúcsokról a völgybe szorult.
Fél2-2 között már harmadszor mentünk végig a 10-es piros pályán. Elég lendületesen mentem, de egy fiatalabb és gyorsabb honfitársunk megelőzött egy szűk szakaszon, majd nyomott egy satuféket. Ezzel nemcsak a ruhámat,de a szemüvegemet is úgy beterítette hóval, hogy pár pillanatig semmit sem láttam. Jó nagy esés lett a vége. A vádlim meghúzódott, azóta síelés nincs, talán inkább egy kis "síbicegés". A becsületére legyen mondva, a botomat legalább utánam hozta... Emlékeim szerint a "Bocsánat" vagy hasonló rokonértelmű szó nem hagyta el az ajkát. Ha esetleg olvassa e sorokat,gondoljon arra, hogy egy ártalmatlan helyzetből komoly veszélyhelyzetet hozott össze, ami nagyobb sérülés/kár esetén még neki is hozhatna macerát. Nekem annyi a tanulság, hogy legközelebb, ha engem előznek ilyen szűk helyen, azonnal megállok.

Ma szép napsütésre ébredtünk és fáj a szívem, hogy a kreischbergi telelésünk utolsó napján lendületes síelésre nincs esélyem, Még azt is meglátjuk, hogy enyhe kék pályákra rá merjek-e menni.

Mi egész héten nagyon jókat síeltünk. A pályák többségét rendesen karbantartották. Hóesés közben nem is lett volna értelme ratrakolni. Az engem is zavar, hogy éjjel-nappal mentek a hóágyúk és néha nagyon zavaró pozícióban helyezték el őket.
Lehet, hogy olvassák a kreischbergi üzemeltetők ezt a fórumot, mert mikor tegnapelőtt este a 7-es pálya aljára panaszkodtam, tegnap reggelre simára alakított pálya fogadott, amin jól lehetett suhanni. Talán holnapra megcsinálják a 17-es ún. családi pálya (Familienpiste) alját is, ami tegnap délután igencsak botrányos állapotban volt. Sajnáltam szegény gyerekeket és szülőket, amint ott szenvedtek.
Azért általában a pályák többségén buckák nélkül lehetett síelni. Mi azt a taktikát választottuk, hogy akik jobban síelnek, azok bejárták a terepet és a kevésbé jókat oda vittük, ami a szintjüknek megfelelt. Senki sem unatkozott és szenvedni sem kellett!!

Teljesen kezdőknek én is a kabinos felvonó tetejétől jobbra elhelyezkedő kötelest, majd utána a leglassúbb csákányos felvonót ajánlom. Alapszabály, hogy a totál kezdő JÓ OKTATÓVAL induljon, ne a haverok ill. kicsit jobban tudók tanácsa alapján. Nem érdemes ezen spórolni.

Most is esik a hó, ma is változatos körülmények között lehetünk.

Ez volt az utolsó nap. Majdnem mindenki kijózanodik egyszer, mondá Wágner úr az ő kék szakállával, s majdnem minden síelés elmúlik egyszer mondom én. Talán csak Stanié nem, akit piszkosul irigylek.
A grebenzeni kirándulás karitatív okok miatt ma elmaradt, s így jön a szokásos szlogen, Kreischbergben a helyzet változatlan.
Nagyon szép halmocskákat építettek az 1-es aljában, ma már kutyát is igénybe kellett venni, hogy az ember el ne tévedjen a hókupacok között. A hóágyúkat leállították, s egy gép egész nap az 1-es jobb oldali részének „legyártásán” dolgozott.
Tömeg változatlanul nincs, szinte csak magyar van a pályákon.
Az üzemeltetők szerint még mindig hideg lehet, mert az eddig mozdulatlanul álló felvonókat továbbra sem indították be. Kicsit égőnek tartom, hogy napok óta egy egymás mellett lévő csákányos és ülőszékes közül csak a csákányos megy. Olyan ez, mint az általam vásárolt régiós bérlet. Megveszem teljes áron, de szolgáltatást nem kapok hozzá. Kedvenc síterepem szerzett mostanában némi fekete pontot.
A pályák jók, az idő fokozatosan javul. Ma nem volt szél, de a nap csak ritkán nézegetett le a pályára a felhők mögül.
Más. Ahogy nézegetem a fórumot, mindenki szomjazza az információkat. Szeretné ha a keményen megdolgozott pénzéért minél több havat, élményt, síelést kapna. Ha már aktivitásosdit játszunk talán arra kellene sarkalni a síelőket, hogy mindenki számoljon be, merre jár, mit tapasztal, mit javasol a többieknek. Talán kevesebbszer futnánk „lyukra”.
Én egy ideje nem fórumozom, csak beszámolót írok, így következő hosszabb utamig (ha addig „nem jön közbe” valami) nem találkozunk, ezért engedjétek meg, hogy mindenkinek itt kívánjak kellemes ünnepeket, boldog új évet, no meg jó havat!
Január elején a Dolomitokból jelentkezem!

Csabor

2. nap

Tapasztalt síelő tudja, hogy síeléskor jóba lenni eggyel érdemes, az pedig a szél. Lehet akármilyen hideg, ha a szél nem fúj az ember csak elvergődik hüttétől-hüttéig valahogy.
Ez arról jutott eszembe, hogy mára -18 fokot jósoltak. Szerintem bejött, olyan hideg volt, hogy a sóhaj koppant a jégen.
Reggel számítva a megterhelésre a deszkás fekete gatyámat vettem fel. Olyan meleg, hogy délután úgy kell kiönteni a szárából a vizet. Felvettem a fekete kabátom, arra gondolván, hogy majd Z betűket karcolok a hóra.
Óvatosságból csuklyát is vettem, ez a fekete utoljára bankba menet volt rajtam. Ilyen lelkemmel harmonizáló öltözékben indultam a pályára.
Sor sehol, de annyira sem, hogy szinte embert is alig lehetett látni. Talán tegnap duhajkodtam, s megvettem a pályát? Csak emlékeznék. Néhány oktató csoport, s szinte semmi más.
Tegnap előtt dicsértem a havat. Visszavonom. Az én szavaim nem elegek a dicsérethez. Most olyan volt a hó amilyent igazán szeretek. A teteje, mint a fagyott zsír, s úgy szólt, mint a köcsögduda. S ebben a csodában az volt a külön élvezet, hogy az ember néhány pályának maga vette el a szüzességét. Ilyen kihaltságot én még nem láttam.
Az 1-es fekete alját egész nap hóágyúzták. Nem szeretem ilyen formában a hó ízét, tehát ez mára felejtős lett nálam, pedig gyönyörűen nézett ki.
A 2-es kék, a 15, 17-es piros és a 16-os fekete maga volt a csoda. Olyan szépen szólt, s olyan kevesen voltak!
Rosenkranznál nem ment a kétüléses, csak a csákányos. A kezelő azt mondta, hogy azért, mert hideg van. Télen mi lenne? A csákányozást nem szeretem, s a hegy tetején a szél koma is engedett a haverságból, s odafújogatott rendesen. A 9, 10-es piroskák teteje még mindig kicsit jeges. Itt néha olyant szólt a köcsögduda, mint a géppuska. A munkagép megfagyott nyomai rezegtették a lécet a 3 mm-es porhó alatt. A szél vagy rájuk fújta, vagy lefújta róluk a havat (nem kívánt a hely adottságainak megfelelően törlendő!). Néhol még kilátszott a fagyott föld, nem a tömeg tolta le a havat, s szintén nem ők halmozták össze máshol. A csákányozás miatt visszamentünk a kreischbergi oldalra. A gerincen való átmenet egy téboly. Fújt a szél, s a hóátfúvásokon, jégfoltokon küzdeni kellett az átjutásért.
Bevallom, hogy az oxigényes víz és kontra ágyaspálinka vitában a mai nap nem az oxigényes víz pártjára álltam. Új szokásaimmal ellentétben (hiába, satnyul az ember) kétszer is betértem egy hüttébe jagdtee-t inni. Csak azért, mert úgy fázott a kezem, hogy fel kellett melegíteni valamivel. Jellemző a tömegre, hogy a Panoramaschirm-ben hatan voltunk. Két kiszolgáló leányzó, feleségem, csekélységem, s két pohár ital.
A körülmények dacára felejthetetlen napot csúszkáltunk össze ma. Az ujjaim meg majd csak kiolvadnak valamikor!

Itt van két kép. Egyik a nagy tömeget mutatja délelőtt 11 körül a 3-as, 4-es kék környékén. Másikon első feleségem, első sisakjában gyakorolja a magányos síelő szerepét a családi piros 17-esen, ahol a fényképész képezi a családot. (többet fényképezni nem állt módomban, mert nem lehet egész nap kézhez fagyott géppel síelni.)

Csabor

Sziasztok, aki mostanában jönne ide azoknak írom:)
Hideg van, de nappal elég klasszul süt a nap.Hó pár nappal ezelőtt esett, de a pályák gyönyörűek, jól karbantartottak, és alig van pár ember:))) (délután jött két busz gyerekekkel, de mivel nagyon szélesek a pályák nem is lehetett őket észrevenni)
A 2 üléses lift nem megy , ami a kabinos mellett menne, meg egy két csákányos.
Az új buborékos felvonó pályáin a pár embernél is kevesebben vannak, szinte egyedül csúszkáltunk ott egész délelőtt.
A piros pályák ott nem meredekek, egy erősebb kéknek felelnek meg, ez mondjuk igaz a többi pirosra is, pedig én elég topa vagyok, és így se tűntek meredeknek...A fekete viszont ami lejön a kabinos aljára azt csak merész nőciknek ajánlom:)vagy azoknak akik ittak elég pálinkát a délután folyamán.
Az 5 és a 7-es pálya melletti Rosenkranz liftnél akkora szélvihar van/volt, hogy mire felértünk a tetejére megfagytunk.De ez csak egy lájtos érzés volt a 6-os pályán lévő hóviharhoz, ahol is teljesen lankás a terep, lökni kellett magunkat és eközben a könnyünk is a szempillánkra fagyott, az orrunkba belefagyott a nedv.
Amennyiben a csákányosokat lecserélnének modern buborékosra akkor egy tökéletes síterep lehetne......
Ha valaki jön és van kérdés szívesen válaszolok.

Anci

A hétvégét kint töltöttem Kreischbergen, ezzel egy nagy hiányosságomat pótoltam, ugyanis eddig még sosem jártam a legmagasabb magyar hegyen. Pályák: nagyon jó vonalvezetésűek, szélesek, jól karbantartják őket, nagy a választék, nálam mindenképpen jeles. A fekete talabfahrt csúcsszuper, és különösen jó állapotban volt a hétvégén! Felvonók: ezen a téren lenne még tennivaló, a Kreischbergre vivő csákányosok helyett indokolt lenne egy gyors ülőlift, amelynek alsó állomását kicsit lejjebb kellene elhelyezni a kabinos felső állomásánál, és a hütténél is, hogy ne kelljen annyit síelni felfelé. A Rosenkrantzra is jó lenne egy gyorsabb ülőlift, lehetőleg buborékkal, az elmúlt 3 napban nagyon el tudtuk volna viselni az erős szélben, főleg a tetején. Infrastruktúra nálam közepes. A táj, kilátás, hangulat, atmoszféra, és egyéb szubjektív tényezők alapján érthető, miért lett a magyarok kedvence: nagyon könnyen megszerethető a síterep, ráadásul közel hozzánk. Egész biztosan jövök még máskor is!

Két napot csúsztunk itt, ami tűzoltás jellegű csúszás volt, de alapvetően megérte!!. Első nap csütörtökön a pályák asztal simaságúak voltak, lehetett száguldozni, de már akkor kezdett a szél erősödni, sajnos, a teteje, már már élvezhetetlen volt. Valamint az új részen lévő pályákon szinte vissza fújt a szél pedig pirosak meg feketék. Sajnálatos módon a bal oldalon a Hononehkranzon lévő pályák nem is működtek, meg a talig futó fekete is le volt zárva azt csak akkor csinálták. Péntek reggelre leesett kb 10 cm friss hó meg, szinte egész nap esett, és a szél sem csökkent csak délutánra, így gyakorlatilag, csak a fő pályát lehetett élvezhetően használni , a többi a szél miatt 0 volt. De ez a pálya jooo volt, alig voltunk rajta, lehetett jó lendületes meneteket nyomni, élvezetes volt. Talán 200 ember ha sielt pénteken csütörtökön meg lehet max 100. Na ebből legalább 90 %-a magyar volt, tényleg a legmagasabb magyar hegy kreischberg. A kevés ember miatt egy kicsit hiányzott is az igazi osztrák hütte hangulat, volt ami ki sem volt nyitva és még a zene sem szólt!!!!
Szállás látatlanban, sielés után kerestünk ami sötétben egy kicsit nehézkes volt, keringtünk össze vissza,a pálya alján lévő szállók, panziók röhejes árakon akarják adni magukat, egy szoba/éj 2 főre 98 eu meg 30 takarítás, ugyanmár, a másik meg 50 eu per fő, ez kicsit erős. Valószínűleg erősen ki akarják használni a felkapott magyarok által látogatott hely sajátosságát, sajnálom aki bedől nekik. Kb 3 km-re, tökéletes panziót találtunk 30-ért ami szintén nem volt olcsó mert, ha lett volna idő akkor lehetett volna szerintem 25 ért is egy éjszakára megszállni tökéletes osztrák minőségű panzióban is, de ez a sötét miatt nem sikerült, fáradtak voltunk. Összeségében még mindig jó a hely, de rajtunk kívül még sok vendégnek nem tetszett, hogy teljes árat kértek a nem teljesen működő pályáért!!!

Ezek a reggeli sima indulások nekem soha nem jönnek be.
Milyen szép is lenne a reggeli után letörölni a tejeskávé habját a számról, belecuppanni a bepakolt kocsiba, s kihajtatni a garázsból, irány a sípálya. Mindig így tervezem, aztán a sors....
Most a sors egy vállalati buli képében jelentkezett. Ennek az üzleti partnernek a bulijait nagyon kedvelem, mert koktélbár is üzemel. Most a B52-re esett a választás. Ez portorico rumból, baylisből (így írják?), kávélikőrből áll döntően. Meggyújtják, a tettes ráközelít egy szívószállal, s az aljáról kezdve egy lendülettel felszívja. Az utolsó korty olyan, mint amikor tarkón vágják az embert. (nem szabad a pohárhoz nyúlni, mert akkor keveredik a pia)
Amikor a B52-vel Drezda lerombolásához hasonló szőnyegbombázást hajtottunk végre már sejtettem, most sem lesz korai indulás.
Aztán a pakolás! Nemrégiben léha sorokat írtam a mit vigyünk magunkkal síeléshez témához. Amit most zúgó fejjel műveltünk az mindennek a teteje volt. Amikor feleségem már az ötödik síkabátomat akarta becsomagolni, finoman jeleztem, nem biztos, hogy minden lecsúszás után át akarok öltözni. Aztán amikor azt mondta, hogy van a pincében egy zsák dió, vigyük el, majd esténként megtöri, nos akkor elővettem a kalapácsot. Végül addig sikerült nyomorgatnom a csomagokat, míg ketten elfértünk egy kocsiban. Ezúton kérek elnézést a lista összeállítóitól, az ő listájuk kifejezetten rövid és hasznos. Végül akkor indultunk el amikor rendes ember már megérkezni szokott.
Az út. Havat mondott a pesti ember, s igaza lőn. Vacak útviszonyok mellett öltük a kilométereket. Meglepetésemre még Magyarországon az út mellett egy nyiladékban hómaró parkolt, várva a munkát. Még a végén megtanulunk utat takarítani?
Most a Club Hotelban szálltunk meg. Pályához közeli, kellemes hely. Önellátóshoz képest drága. A szállás a felvonótól 200 méterre van. Nem baj, egy sportembert nem zavarnak a távolságok, tudok én 200 métert is autózni. Megérkezésünkkor két atyafi szöszmötölt valamit egy kocsi csomagtartójában. Egészségükre! köszöntöttem őket. Na ná, hogy töltöttek nekem is, én hoztam az ágyas pálinkát, előkerült még ez az. Nem kell minden csomagot azonnal felhozni a kocsiból! Holnap a síelős részével folytatom. Ahogy szoktam ..reggel korán......

Reggel úgy nézett ki, hogy szép napunk lesz. Minusz 8 fokkal kezdtünk, a völgyben sütött a nap, sorban állni a vasárnaphoz képest abszolút nem kell. Vidám az élet!
Már írtam beszámolót Murauról, ezért a kedvenc útvonalamat - bemelegítés a 2-es kéken, aztán lezúdulás az 1-es feketén, majd föl a hegyre, egy kör a 15-ös pirosnál, majd a 9-10-es pirosok a rosenkranzi oldalon - nem részletezném.
Amit általánosságban elmondhatok: nagyon kellemes volt a hó. Tömör, kemény, néha halványan jeges, de igazán élvezhető, olyan amilyent én szeretek. A pályák gyönyörűen megdolgozva, simák, s a hó minőségének, no meg a kevés embernek köszönhetően később sem voltak buckák, egész nap élvezettel lehetett volna síelni.
Ezek az osztrákok azért tudnak valamit. Biztos megnézték az időjárás jelentést, s inkább otthon maradtak forralt bort szopogatni. Az idő ugyanis roppant változatos volt. Néha esett a hó, mindig fújt a szél, hol emberesen, hol csak úgy szórakozásból hordta a havat. A felső részeken, hol nagy köd volt, hol nagyobb. A nap erőlködött, de nem jött be neki.
Kiváncsi voltam az új 17-es pályára. A 15-ős a pálya közepe táján a nagy bukkanó előtt kettéágazik. Lesz belőle a 16-os fekete, s a 17-es családi piros. A 16-os fekete olyan, mint régen volt. Semmi eltérés nincs, csak most nem 15-ősnek hívják és átszinezték. A 17-es új pálya egy kedves, kellemes vonalvezetésű piroska, gyönyörű kilátással. Érdemes megnézni, kezdők számára is kellemes élmény.
Az 1-es feketét én még ilyen jó állapotban nem láttam. Kitűnő hava volt, s még délután is kiválóan lehetett síelni rajta, sehol egy bucka.
Az alsó négyszemélyes felvonó egész nap nem ment, hasonlóan a középső állomásról induló kétszemélyeshez.
A Rosenkranznál lévő pályák használhatóságát nagyban rontotta, hogy a hegy tetején rettenetes köd és szél volt. A felső pár száz méter jeges volt, aztán már szélárnyékba került az ember, s gyakorolhatta a magányos síelő szerepét. A felső részen mintha a szél elfújta volna a havat, alul pedig hófúvásokat képzett. Ennek ellenére, aki kibírta, hogy a felvonóban ülve hópehely tüskék állnak az arcába, s a szél lefújja a sisakját az kellemeset síelhetett itt is. Mi kétszer bírtuk ki..
Az idő nagy részében a nép a 2-es kék pályán múlatta az időt.
Az üzemeltetők nagyon készültek a szezonra. Ma majd minden gyártó kint volt, s tesztsíelést tartott. Jól karbantartott, remek hóval rendelkező pályák várják a síelőket. Érdemes lesz ide ellátogatni!


Csabor

Síterep értékelés Kreischbergről egy olyan, viszonylag sok pályát megjárt, középkörú férfitől, aki a nyugodt, családi sielést kedveli:

Pozitívumok:
- közel van, jól megközelíthető
- 6 személyes új ülős felvonó és a panoráma pálya kellemes
- Rosenkranz alatti pályák rövidek, de kellemesek
- Pizzeria da Silvano fenn a hegyen esténként kellemes vacsorázási hely (általában foglalás szükséges)

Negatívumok:
- főszezonban sokszor kevésnek bizonyul az alsó kabinos felvonó, ezért délelőtt sokszor sorba kell állni (nekem volt már 65 perces sorállás is)
- központi kék pályák zsúfoltak, itt nagyon sok a kezdő, a párhuzamosan futó 2 csákányost már rég le kellett volna cserélni egy modern felvonóra
- a Rosenkranz alatti pályák, a felvonók elavultsága miatt, szintén nem jól használhatóak, ráadásul itt általában cudarabb, szelesebb az idő, ide is kellene már egy modern felvonó (előny viszont, hogy ezeken a pályákon általában kevesebben vannak)
- az alsó fekete pályák kora délutánra teljesen lejegesednek (vagy mély fekvésük miatt kásásodnak) kora délelőtt viszont nem igazán használhatóak, mert a völgyállomáshoz lesiklás után hosszú sorállás lehet a "jutalom" az egyetlen buborékosnál
- feltétlenül kerülni kell délelőtt azt a kék pályát is, ami a buborék középső állomásához vezet, mert a köztes állomáson nehéz beszállni, hisz az alulról érkező buborékok általában 10-11-ig dugig vannak ( a buborékossal párhuzamosan futó csákányost sokszor be se indítják)
- ha a buborékos felvonót nem számítjuk (hisz általában ezt csak a pályarendszerre való feljutáshoz használja az ember), akkor egyetlen modern felvonó van az egész síterepen (az új 6 üléses), különben meg lehet csákányozni vagy az 1db, Rosenkranz alatti, lassú kétülésesen fagyoskodni
- igazán hangulatos, jó konyhájú, tiszta szívvel ajánlható Hütte nem nagyon van a pályán
- a pálya alatt St. Lorenzen és St. Georgen település egyre inkább a tömegturizmustól szenved, turistagettósodik, de igazi esti szórakozási lehetőség még sincs (még Murauban sem nagyon)
- a síbérletek ára a pálya által nyújtott sielési lehetőségekhez képest nagyon drága, kevés a családi kedvezmény, rövid az elő-utószezon, 3. gyerek után is fizetni kell (így pl. a 3 gyerekkel januárban Ischgl-ben szinte ugyanannyiért vagy olcsóbban lehet sielni, mint a Kreischbergen)
- 2-3 nap után kezd nagyon unalmassá válni a kis pályarendszer, ezért kénytelen az ember a környék pályáira átmenni 1-1 napra, különösen Katschberg ajánlott
- nagyon sok a magyar a pályán, így sajnos sok a rosszul sielő, liftnél bénázó honfitárs

Kezdőknek megfelelő lehet Kreischberg, de a fentiek miatt, haladóknak szerintem érdemes egy százassal többet utazni és elmenni pl. Schladmingig, Nassfeldig.

Kedves Barátaim,

Remek választás volt a húsvéti síelés Kreischbergen.
Most először jártam itt, 8 éves fiammal volt olyan nap, hogy 50 km-t és összesen több mint 9000 m szintkülönbségnyit csúsztunk.
Kegyeibe fogadott az időjárás is, hisz péntekre pár centi friss hó hullt, ami nagyon jót tett a pályáknak. Aztán 2-3 nap gyakorlatilag zavartalan napsütés. 1500 m fölött kifogástalanok voltak a pályák, minden nap, még délután is.
A Mittelstation-tól lefelé, a nagy fekete "eggyes" persze kásásodott. Minden elismerésem a helyi üzemeltetőké, hogy a több napos 10 fok fölötti nappali hőmérséklet dacára a nagy hócsíkot sikerült a völgyig, alig 900 méter magasan megőrizniük (ugyanez van Katschberg-Ainecken és Grosseck/Speiereck-en is - Lungau-, ahol már 1000 méteren síelni lehet, utóbbi még 1-2 hétig nyitva tart). Mi több, kb 12-ig gyönyörűen lehetett rajta csúszni.

Schluckspecht, Rosenkranz remek volt, a hétfői hideg szél ellenére, csakúgy mint a 15-ös. Nagyon kevesen voltak.
Remek széles pályák, ahol a kék-piros-fekete pályák nagyon jól "épülnek" egymásra. A két Sunshine csákányos helyett milyen remek lenne egy beülős. De gondolom ezt a nálam okosabbak is tudják.

Rengeteg hazánkfia, minden erényével és nyavalyájával együtt. Sok elveszett Stenmark és Girardelli, némelyik jobbnak látta hosszas (de hanyagul szélvészgyors !) ekézés után ekézve leülni, még összeütközés előtt. Sok helyen magyar munkavállalók. Nekem mondjuk nem egyértelműen komparatív előny, hogy magyarul szolgálnak ki külföldön, nem magyarlakta területen (Székelyföld persze más....), de ez mitsem von le a síterep előnyeiből.

Délután, zárás után az utolsó, maratoni lecsúszás a völgybe (1200 méter alatt már csak döcögés) pedig maradandó élmény, a Rosenkranz tetejéről a kilátás pedig páratlan. Röpke 14-15 perc alatt amíg tartott a völgymenet, majdnem 1200 méter szintkülönbség - bedugult a fülünk tőle első nap.

Korrekt, szép tágas síterep. Ajánlom a Rieglerhüttét, jóval meghittebb és barátságosabb mint a nagy Kreischberg-Wirt nevezetű hodály a kabinos végállomásánál. Sőt, Húsvétra még a 12-esre elszórt csokitojásokkal is kedveskedtek (gondolom ők) az arra poroszkáló apróságok nagy örömére.

Hát ennyi. Kellemes nyarat !

Szia, mi a mostani hétvégén voltunk kint. Szombat reggelre esett kb 20 centi hó a hegyen, a pályák nagy részén ezt még reggel leratrakolták, de hagytak frisshavas területeket is. Vasárnap reggelre szépen kifagytak a pályák és kb délig nagyon jó minőségüek voltak. A kabinos felső állomásától felfelé délután is nagyon jó volt a hó, lentebb már puhult alaposan, de még élvezhető volt. A völgybe vezető fekete pálya is működött, de ott már puha volt a hó egész nap.
Úgy látom hasonló idő lesz a héten is, szerintem húsvétkor is jót lehet majd síelni, de érdemes korán felmenni. Hó van még rengeteg, azzal biztosan nem lesz gond.
Ja és akit zavar, hogyha egyedül van a pályán az inkább ne menjen most :-)

Sziasztok!

Én is azoknak a táborát gyarapítom, akik kellemesen csalódtak Kreischbergben. Vasárnaptól szerdáig voltunk, végig ragyogó napsütésben. A pályák tökéletesen kezeltek, még a fekete 1-es alja is jó volt egészen tegnap délutánig. A csapatban a jó síelőtől a kezdő gyerekig mindenki megtalálta a maga pályáját. Egyöntetű kedvencünk a piros 15-ös pálya volt a maga kellemes fekvésével, kényelmes 6 üléses liftjével. Igaz, hogy van benne egy fekete meredekségű szakasz, de annyira jó minőségű volt rajta a hó, hogy még a 7 éves kezdő unokahúgom is szép lassan le tudott jönni rajta. Sokat síeltünk a Rosenkranzhohe-ről induló 9-10-11-es pályákon is, ezeken szinte alig volt ember. Volt olyan, hogy a pályán végig csak a saját családom tagjaival találkoztam.:) Sorbanállás csak reggel volt a buborékos felvonónál, később semmi, második-harmadiknak álltunk be legtöbbször a felvonókhoz.

Biztos, hogy a zavartalan jó idő is hozzájárult, hogy ennyire jó véleményünk van a pályarendszerről, de tényleg nem találtunk hibát. Tény, hogy máshol több pálya van, de ott több az ember is. Engem az sem zavart, hogy mindenki magyar volt, mert senkivel nem volt konfliktusunk, inkább többekkel elbeszélgettünk.

Lakni a Hotel Alpin am Kreischbergben laktunk, amit csak ajánlani tudok mindenkinek. Igényes és szép a berendezés (minimalista design), finom (magyaros ízű) az étel, és rendkívül kedves (magyar) a személyzet. Mondani sem kell, hogy a liften kívül senki nem beszélt németül, de itt sem volt zavaró.

Ma délelőtt nagy köd volt és hideg, de délutánra kitisztult.

Kívánok mindenkinek örömteli, jó síelést Kreischbergen és máshol is!

Jó estét minden kedves sítársnak !
Hazafelé megálltunk itt egy utolsó csúszásra. Egy kicsit féltünk ettől a szombattól lévén síszünet van, de nem volt vészes, az alsó beszállónál alig 15 perces sorban állás volt és a dupla csákányosnál is csak 1-2 perc. Ez nagyrészt azt hiszem az időjárásnak volt betudható, mivel szakadt a hó és erős szél is fújt, ami főleg a gerinceknél volt zavaró. Viszont a pályákat vastag és friss hó borította, még ki sem kellet csúszni a pályáról, hogy szűzhavat találjunk :-).Valamilyen okból nem ratrakoltak, a pályafenntartóknak ezért imába foglaltuk a nevét. A Rosenkranzhohe pályáin szinte senki, a felvonói is majdnem üresek voltak és ha a csúcsról lecsúsztunk az erős hóvihar is csendes puha havazássá szelídült. A szél az új 15-ős pálya felől fújt, arra nem is láttam szinte senkit menni, a többség a dupla csákányos mellet csúszott, vagy a mittelstation felé. Az 1-es lecsúszó pályára ez nem vonatkozott, ott a szokásos, jeges részek voltak megtalálhatóak, az alján pedig verseny zajlott. A tökéletességhez már csak egy kis napsütés hiányzott, aki az elkövetkezendő napokban megy, nagyon szuper havat fog találni.
Uram az égben, ugye lesz még ilyen!!!

Murau Kreischberg az egyik szerelem. (feleségem egyik kedvenc terepe, tehát én is odavagyok érte.)
40 km pályát mondanak, ami egy nap alatt még gyakori hüttézésekkel is megjárható. Most vagy én vagyok gyors, vagy valami mértékegység probléma van.
A parkírozó tényleg hatalmas. A faluban sok az apró és kedves vendégház. A pálya indulásánál pedig több nagy szálláslehetőség adott. A Ferien Park kedves faházakkal, a Ferien Hotel kültéri csobbanási lehetőséggel, a Club Hotel, ahova vagy üdülési jogot vásárolva, vagy e célból bemutatóra invitálva jut el az ember fia. Bátran menjünk el a bemutatóra, a hotel jó, kellemesek a szobák, s nem kötelező venni üdülési jogot. Persze megsértődnek, de ezen felül tudunk emelkedni. A baj az, hogy a bemutatót fíx, hogy olyan időpontra szervezik, ami gyakorlatilag egy napi síelésünket biztos tönkreteszi. A fentieken kívül sok vendégház, fogadó, stb. várja a vendégeket. Én most a Relax Hotelben szálltam meg. Kettőnknek 7 éjszaka, 8 nap félpanzióval, mindenféle kedvezménnyel 440.000.-Ft. Mit meg nem tesz az ember az asszonyért? (Korrekt hely, de nem minden nap fogok idejárni. Ja az árban nincs benne a síbérlet, s ha masszást akarok azért fizetni kell. Mennyire szeretem én ezt a nőt!) Persze az ilyen puccos helyen megjelennek az újgazdagok. Hatalmas terepjáró a parkírozóban (bizonyára egy élet szorgos, becsületes munkájával szerezve), az étteremben fennhangon ecseteli a legbelsőbb magánéletét, Az asszonyt háromszor zavarja el kajáért (büfé reggeli és vacsi van), persze több tányért tele étellel otthagy, a gyereket nem neveli, hanem kiabál vele, persze a gyerek hálából minden plakátot és hirdetést letép a recepciónál. Fiatal, de már kiállhatatlan. Az ilyen ember csak rosszhírünket kelti, s csak akkor üti meg magát, ha az EGO-járól az IQ-jára esik.
Maradjunk a síelésnél. (ezt a pacákot a pályán nem láttam)
Mikor ezeket a sorokat írom, odakint szakad a hó. 20 cm-t ígértek, ezt ma az első napon túlteljesítették. S még holnap is esni fog. Ennyi hóval még a Szörnyeteg nevű pályagép sem bír, pedig 527 lóerős. Komolyan rettenetes méretű, s képességeiről egy bemutatón is meggyőződhettem. Nem állok elé az biztos.
Murau másrészről nagyon kedves hely. Ezt nem csak a sípályára, hanem a városra is mondom. Érdemes időt szakítani egy kiadós sétára és körülnézni a városban. Nagyon érdekes épületeket találunk, az új stílus nagyon jól megfér a régivel. Ritka dolog.
A parkírozóból a felsőbb régiókba csak egy kabinos felvonóval lehet menni. Ez több síterepen problémát okoz, itt is számolni kell a reggeli sorban állással. A kabinos felvonónak két állomása van, a problémát fokozza, hogy aki felment a felső állomásra, az gyorsan lecsúszik és a középsőn ismét be kíván szállni, így mindkét helyen sorban állás van. A dolog érthető. A felső állomásról a középsőig egy nagyon széles kellemes kék pálya vezet, ahol általában bemelegítés céljából a jobb síelők is lecsúsznak. Egy csúszás a felső és középső állomás között, vissza a felvonóba, majd lecsúszás a kéken és tovább a középső állomásnál az 1-es fekete pályán az alsó állomásig.
Az 1-es fekete kellemes, két pontján némi idegborzolást okozó résszel, de a reggeli órákban még könnyen leküzdhető, később már buckás. Amiért később is érdemes arra menni, annak az az oka, hogy csak így közelíthető meg (vagy gyalog, de ez brrrrr.) a Jagaalm hütte, ami egy kellemes, hagyományos műintézmény. Mi jó hosszú ideig elbeszélgettünk a pincérrel, németül, s egy véletlen elszólásból derült ki, hogy ő is, meg mi is magyarok vagyunk. Így már könnyebben ment a rendelés.
Tehát az én javasolt menetrendem, bemelegítés a 2-es kéken (minden kezdőnek ajánlott pálya), a haladóknak egy lezúdulás az 1-es feketén. Komolyan gyönyörű látványnak is. Alulról is jó nézni, ha valaki szépen jön, csak azért kell izgulni, hogy meg tudjon állni a parkoló előtt.
Természetesen a felső állomásnál gyerekpályák, hütte, tubing pálya és minden földi jó található. No meg természetesen itt van az általam fő hibának tartott jellemző. Ha a felsőbb pályákhoz akarunk jutni csákányos felvonón kell mennünk. A Sunshine I és II. szolgál a Kreischberg csúcsra való feljutáshoz. Én ezt az utat naponta egyszer teszem meg. A korábban említett bemelegítő csatározások után már majdnem 11 óra van mire odaérek. Fel a csúcsra s balra csúszás az 5-ös, vagy a 7-es pályán. A pályákon lejutunk a Schluckspecht hüttéhez (csapolt sör nem kapható) s ott vár bennünket ülős, vagy ha szenvedni akarunk azonos nyomvonalon haladó csákányos felvonó is, ami a Rosenkranzhöhe csúcsra visz. (a csákányost akkor indítják be, ha sokan vannak) Persze itt mindig fúj a szél, de ez már a kánaán. Nagyon kellemesek a 9, 10-es piros pályák. Nem vad a 11-es fekete pálya sem. Jobbra kanyarodva ott a 8-as fekete. Szóval néhány órát elbíbelődhetünk ezen a pályarészen. Szinte mindegyik pályának van némi oldalága, így a dolog nem tűnik unalmasnak.
Ha már mindent bejártunk, s a kocsmárost is ismerjük név szerint érdemes átcsúszni a 6-os kéken a Kreischberg csúcsra (közben engedjük el magunk, mert az átcsúszás némi lendületet kíván, no meg a szél is fúj itt mindig rendesen). De aztán itt nem lefelé indulunk a 3-as, 4-es kék pályán, hanem nekilátunk a 15-ös pirosnak. Kellemes gyorsan síelhető pálya. Egy részén fekete jelet is mutat a térkép, de ez megint a km növelés, mert ha 10 méterrel odébb megyek le az már fekete, ha öttel jobbra az meg piros. A pálya jó, s a végén kellemes ülőfelvonó vár. Itt többször is le lehet csúszni, s még mindig élvezetes. A pálya tetején hirdetik a Panoráma-Schirm hüttét. Én nem vagyok híve a modern hüttéknek. Nekem egy hütte legyen fából, legyen kellemes kocsmaszaga, s kapjak benne hagyományos kajákat. No ez új és modern hütte. A kilátás gyönyörű. Körbe lehet nézni, s bent a hüttében is csinosak a kiszolgáló lányok. (azért az új dolgoknak is vannak előnyei) A WC lenn, nagyon esztétikus, s itt találtam először az egyre terjedő, általam csak krokodilpofának nevezett kézszárítót. Bedugja az ember a kacsóját az állkapcsok közé, s az max. 10 sec alatt szárazra varázsolja. Ilyen apró dolgokon múlik a boldogság.
A korábban vázolt útvonalakon, ha van időnk, s energiánk bátran ingázhatunk a két hegy között. A végén lecsúszhatunk a 3-as, 4-es kékeken, s a felső buborékos állomástól tovább is csúszhatunk lefelé. Én délután már csak gyakorlott síelőknek javaslom a középső állomástól az 1-esen való lecsúszást.
Mielőtt lemennénk, látogassuk meg a Rieglerhüttét. A 12-es piroson a pálya közepéig lecsúszva találjuk a hagyományos hüttét, ahol a csapos olyan kellemes akcentussal mondja magyarul a fizetendő összeget, hogy azt kihagyni nem lehet. Persze az is fontos, hogy visszafelé nem kell a tányéros felvonón mennünk, mert átcsúszva a 13-as pályán máris a jól ismert 2-esen találjuk magunk.
Én Muraut mindenkinek tudom ajánlani. Mindenki sítudástól és kortól függetlenül megtalálja azokat a pályákat, hüttéket, amelyek bearanyozzák napját. Elvégre a síelés nem szenvedés, hanem jókedv és életöröm. Itt a hó, örüljünk!
Ma én is örültem. A pályarendszeren lévő félcsövek közül én a nagyobbikat néztem meg. Fényes jókedvemben csak úgy fenéken le akartam csúszni. Bátor vállalkozás lett volna, mert a félcső hatalmas. Lefényképeztem a félcsőgyártó adaptert, s engedtem a feleségem unszolásának, gyalog jöttem le. Azért a feleség is fontos dolog az ember életében, no meg kicsit majréztam is a csőtől. Aki idejön kipróbálhatja.

A beszámolót tegnap este WIFI problémák miatt nem sikerült elküldeni. Jelentem reggel van és még mindig esik a hó.
A beszámolót 2010.01.10.-én írtam. Fele-, háromnegyed-, és egész barátaim, soha ne menjetek puccos szállodába. Míg hazajöttünk addig nem javult meg a WIFI. De így azt is jelenthetem, hogy a hó eldolgozva, a pálya kitűnő.

Csabor

Mi szerdán éjjel értünk haza 4 + két fél napos lassan hagyományosnak mondható Kreischberg-i túránkról. Igaz, hogy én idén megtudhattam milyen egy bordarepedés, de ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat.

Szállás:
Mi nyolcan mentünk és a Ferien Hotel-ben szálltunk meg egy nagy (4 szoba + 3 fürdő + közösségi tér) apartmanban. (korábban a Mayer apartmanházban voltunk ami az elvárásainknak megfelelt, olcsóbb is volt, de sajnos nincs normál méretű közösségi tér 8 embernek)
A szálló Mühlbacher családé akik Kreischberg "fő mágnásai" ;)
Van egy Síruházat üzletük a pálya alján és egy a főtéren valamint ez a szálló.
Az ottlétért február 6-10-ig 1054 Eurót fizettünk. A hotelben van melegített uszoda (azért ne egy Harkányt képzeljünk el) illetve szauna és gőzkabin is. Mi magunknak főztünk (többen is a konyha ördögei vagyunk), de volt lehetőség az étteremben étkezésre is. A hallban az internet mániások ingyen wifit is találhatnak. A szállás nem túl modern, de kényelmes és igyekeznek minden igényt kielégíteni. (bármit kértünk álltak rendelkezésre)

Pálya:
Ez a pályarendszer imádni való. Itt tanultam meg síelni és igaz, hogy ezen kívül csak Tarvisio-ban és Mariazell-en jártam, a szívem mindig ide húz vissza. A legegyszerűbb pályáktól kezdve mindenki megtalálhatja a kedvére valót és most talán néhány olyan információt is tudok nyújtani, amire lehet, hogy néhányan kíváncsiak, de nem merték eddig megkérdezni. Ez olvasható a következő pontban.

Tériszonyosoknak:
Ez a hely a tériszonyosok paradicsoma! Nekem rettenetes tériszonyom van, ezért bár a tudásom megengedné, de max gyengébb piros pályákon síelek. A fő problémám azonban általában a felvonókkal akad. Kreischbergben egy percig sem kellett félnem. A völgyből induló kabinos felvonó biztonságot áraszt, pánikmentes. A felső állomásról csákányos felvonók indulnak, ami ugye a tériszonyosoknak a második legkényelmesebb, de a legnagyobb biztonságérzettel kecsegtető. Teljes biztonságérzettel juthatunk fel akár a Rozenkranz-ra is, hiszen oda is fel lehet jutni csákányossal, bár az oda utat teljesen kezdőknek nem ajánlom (igaz volt olyan kezdő aki feljött velünk és azt a részt ahol az 5-ös pálya a 7-esbe fut lesétálta). Egyébként itt a bátrabb tériszonyosok kipróbálhatják az üléses felvonót is. Nem horror és ha van benned két Murauer akkor már jobban megy ;)

Hangulat:
Már maga St Lorenzen is kiváló hangulatú kis falu, ahol nekem eddig minden évben sikerült összefutni ismerősökkel. Lévén, hogy jómagam túlsúlyos vagyok és hamar kifáradok a hegyen is rengeteg elfoglaltságot lehet találni a "símentes" periódusokra. Első sorban ajánlanám a kabinos felső állomásánál levő tubing pályát (1 euro / csúszás) valamint a szintén ezen az állomáson elhelyezkedő hüttét. Úgy vettem észre, hogy ebéd időszakban ide járnak a legtöbben, tehát néha hosszú sorokra kell számítani, de szerintem megéri néha várni. remek Murauert csapolnak itt is ;) . Aki éjszakai szórakozásra vágyik azt egy kicsit ki kell ábrándítsam. Ugyan valamelyik "szórakozóhely" a pálya alján mindig nyitva van, de azért mi tudunk ennél jobbat is elképzelni.

Összkép:
Nekem az idei évben 10/9-volt a bordarepedés végett (csak a saját butaságomnak köszönhetem), de a tavalyi évet 10/10-re értékelem.

Mindenkinek ajánlom!

Sziasztok!
Hétfőtől csütörtökig voltunk kint. Szenzációs pár nap volt. Síelésre, snowboardozásra tökéletes a terep.
A pályák elsőosztályúak, kiválóan kezeltek. Az új panoráma pálya csodálatos. A kék pályáknál figyelni kell, mert szerintem néhány helyen (a kabinos felvonó felső szakaszának alsó részénél) inkább pirosnak felel meg. Valószínűleg azért mert nagyon szélesek. A pályák délután is jól használhatóak, nem buckás, vagy jeges. Nincs tömeg, a felvonóknál nincs hosszú sor, nincs tolakodás. Nagy élmény lecsúszni a Kriechbergről (2002m) a parkolóig (868m). Változatos, izgalmas.
A parkolóban rengeteg a hely. Reggel mindig irányítják a kocsikat, hogy ki, hová álljon. Ezért nem kell keresgélni a helyet.
Az ott dolgozók nagyon segítőkészek, udvariasak, közülük sokan beszélnek magyarul, ezért nem gond a nyelvtudás hiánya.

Sziasztok!

Most érkeztünk haza egy néhány napos síturnéról, melyet eredetileg Bad Kleinkirchheim-be szerveztünk, de ott sajnos csak ma nyitottak a pályák. Két napot Murau-ban csúsztunk és iszonyat pozitív élményekkel gazdagodtam. Valamiért én (is) az a síelő vagyok, aki azt gondolja, hogy csak 80-100km pályával rendelkező központokba érdemes ellátogatni. Ehhez képest életem - egyik - legjobb síelésén vagyok túl. Murau-n az alsó fekete pályák nem voltak nyitva, de a többi teljes gőzzel üzemelt. Ez annyit jelent, hogy kiváló minőségű hó, - többnyire - pompás napsütés, és néhány iskolás csoport a kabinos felvonó mellett lévő kék pályákon. Nem volt ritka, hogy teljesen egyedül csúsztunk a Rosenkranzhöhe pályáin. Néhány pályán napközben is dolgoztak az ágyúk, így előfordult, hogy délután háromkor is lehetett szűzhavazni. :-)
A narancs bubis felvonó világbajnok, szinte új szaga volt. A hozzá tartozó pálya viszont nekem nem annyira jött be, bár lehet, hogy ez azért volt mert már csak zárás körül, fáradtan, nem túl jó fényviszonyok között próbáltam.
Összegezve, azt kell mondanom, hogy csúcs ez a hely, mindenkinek ajánlom aki szeret kényelmesen, szép környezetben egy-két napot síelni.

A következő sorokért viszont lehet, hogy néhány meg fognak kövezni. Egy napra átugrottunk Obertauern-be, amitől sokkal többet vártam. Szép idő volt és profi infrastruktúra, viszont nagyon nem jöttek be a pályák. Nagyon zavart, hogy rengeteg "kereszteződés" van, ahol ész nélkül száguldoznak a "versenyzők", és engem roppant mód idegesít, hogy sokszor a pályák harmada, egy ratrak nyom, melynek csak annyi a szerepe, hogy vhogy elevickélj a felvonóhoz.

Hirtelenjében ennyi fogalmazódott meg bennem. Mindenkinek frankó telet kívánok, és egészen biztos, hogy el fogok még Murau-ba látogatni.

Üdv
B

Sziasztok, a múlt hétvégén mi is megnyitottuk a szezont egy mára már hagyományos Kreischberg-i síeléssel. Sokáig haboztam, hogy menjünk-e, annyira rosszul néztek ki a hóadatok. Végül nagyon kellemes meglepetés volt, pedig már többször voltunk ott. Már a völgyben kb. 10 centis friss hó fogadott, a hegyen pedig ragyogó napsütés és nagyon jó pályák. Gyakorlatilag minden nyitva volt az új pálya és a völgybe vivő fekete pálya kivételével. Még a hagyományosan szeles Rosankrantz tetején is barátságos volt az idő. A kevés síelőből kb. a fele honfitársunk volt, de nagyon jól elfértünk a pályákon. Vasárnap délelőtt egy kicsit borús volt az ég, de utána újra szép napos időnk volt. Vasárnap egyébként nagy erőkkel hóágyúzták a fekete pályát is, de annak még biztosan kell 1-2 hét. Úgy látom ma is esett a hó fent, biztosan nem lesz gond a mostani hétvégére sem.

A szezon elkezdődött! És még hogy! Napsütés és porhó Kreischbergen!

Kreischberg nagyon pozitív meglepetés volt számunkra. Viszonylag kedvező árfekvésben, jó adottságok, szépen karbantartott pályák, barátságos környezet, modern felvonók találhatóak itt. Mindenféle pálya megtalálható, kezdőtől a haladóig (bár a parkolóig lemenő feketepálya egy közepes pirosnak felel meg), egy hosszú hétvégére ideális választás.

Hat éve folyamatosan ide szervezem az iskolai sítábort. Mindenki talál tudásának megfelelő lejtőket. De én nem csak ez miatt kedvelem Kreiscberget! Teljesen kezdőknek is tökéletes ez a pálya. Szinte észrevétlenül, az első nap délutánján már liftezik a kezdő, minimum a gyerek kapaszkodós liften. A tanulók lassú csákányos liftjénél, ha kell mindig van kezelő és segít!! A fokozatok ideálisan adagolhatók. A kezdők nem érzik magukat elveszve ha magukra hagyják őket a "menők" egy csuszás erejéig, mert biztos, hogy 30'-en belül valaki a csapatból arra vetődik. A tanuló lejtők felül vannak, tehát csak akkor nem síel a tanonc, ha nem akar. Hóbiztos nekik is!
Kezdőknek, akár csapatosan, sível vagy deszkával álmodni sem lehet jobbat!

Mi 26-29-ig voltunk Kreischbergen,kettős érzelmekkel jöttünk haza.Az elsőnapon ragyogó napsütés,a második ill. harmadik napon szakadó hóesés és köd.Ami még elviselhető lett volna.A Rosenkrancz pályáit használtuk,mert itt jók a pályák,be lehet menni az erdőbe szűzhavazni,sajnos ezzel szemben a két nap egyszer sem járt itt a beülős lift ami tönkre tette az első nap alkotott véleményt.Nem tudom ennek mi volt az oka,odakint nem kaptunk megfelelő magyarázatot.Vagy ez ott normális ha esik a hó akkor nem jár a beülős lift?Egésznap húzatni magunkat elég fárasztó,ráadásul snowboardal küzdött az egyik társam.Egyébként ezt leszámítva jól éreztük magunkat,de legközelebb biztos másik terepet választunk...

Sziasztok!

Kb. 2 órája értünk haza 1 hetes kreischbergi családi telelésünkről (jan.24-31). Volt itt minden: 25-26: ragyogó napsütés, élvezkedés az előző héten hullott friss havas pályákon. 27: szakadó hóesésben tapasztalatszerzés friss havon és buckákon. 28: egy kis köd, egy kis hó: gyakorlás. 29: a hó elállt, csak felhők és némi köd maradt, jól ápolt pályákon lehetett élvezetesen síelni. 30 (tegnap): ragyogó napsütés, szinte minden pályát bejártunk 31(ma): délelőtt ködben búcsú sízés kezdés, délután tisztább időben egy szép hét befejezése.

Mindenkinek (aki nem kezdő) ajánlom a Rosenkrantzról induló valamennyi pályát. Az új pályával vigyázni kell, mert a közepe lényegesen nehezebb, mint amilyennek az elején tűnik. De a 6-os felvonót ha csak lehet, érdemes kipróbálni.

Szerintem legalább a következő 2 hétben biztosan nagyon jó állapotúak lesznek a pályák.

Akik 6 fővel családosan szeretnének önellátó apartmanba menni, tudom ajánlani a házigazdáinkat.

Jó síelést!

Sziasztok
Murau-ból jelentkezem:) Hatalmas tömeg van, rengeteg ember, a kabinos völgyállomásánál elég sokat kell várni mire feljut az ember, a csákányosnál lévő sor gyorsan halad. A hátsó pályák (Rosenkrantz) jobbak, mert ott kevesebben vannak, a lenti (kabinos alatti) kék pálya elég zsúfolt.
De igazából bánja kánya, nekem mindegy kivárom a sort:) A pályák szuperek, az idő jó, hideg ugyan de gyönyörűen süt a nap és a hó is nagyon jó.

Kívánok mindenkinek jó síelést. üdv malena31

Sziasztok,
Szerdától szombatig voltunk kint és a hó mennyiségével valóban nem volt probléma. Szerdán és csütörtökön egész nap esett, pénteken a már említett elektromos probléma miatt nem jártak a felvonók. A bérlet leadásakor viszont visszafizettek egy napi díjat (kb. 25 EUR), ez elég pozitív hozzáállás volt.
Szombaton egész nap a felhőkben síeltünk változó látási viszonyok között, de néha alig lehetett 10 méterre ellátni. Délutánra sokan feladták és 3 körül kiürültek a pályák és a felvonók.
Az új pirosnak jelzett pálya okozott egy kis meglepetést. Az elején szép lankás aztán egy letörés után átmegy feketébe, majd egy másik szakaszon ismét több mint piros, legalábbis szerintem. Aki úgy dönt hogy elindul rajta azt ne tévessze meg a felső szakasz, utána következik a lényeg.
Sajnos a pályákat nem gondozták egyik napon sem, pedig ha másért nem a lehullott hó miatt legalább végig mehettek volna rajtuk. Nekem a pályák állapota miatt fenntartásaim vannak, de a tavalyi tapasztalatom miatt még bízom bennük annyira hogy a szezon végén visszanézzek ide.
Sajnos porhó maximum a csúcs közelében van, alsóbb régiókban a 0 fok körüli hőmérséklet miatt tapad és gyorsan buckásodnak a pályák, amiket nem gondoznak, ahogy már említettem. Sokat segítene rajtuk ha jönne egy hideg periódus hogy legyen kemény alapja a további havazásoknak.
A szállás egyébként magán (fél)panzió volt , ha valakit érdekel, a címet megadom. Ár (34 EUR) érték arány teljesen rendben volt.

Akik most készülődnek azoknak jó síelést.

Szia Törpe!

Nagyon jól érezte magát az egész társaság. Tetszik a hegy jókat lehet rajta csusszanni. A Fun parknál láttam már szimpatikusabbat, de egész jól el voltam abban is. A hóesés nagyon jót tett a pályáknak. A pályákon a hó minősége kiváló, sőt még a pályákon kívül erdei kalandozásra is lehetőség van mélyhóban, habár az érintetlen területek, már eléggé megfogytak. Egy szóval összegezve: szuper.

Működött a sebesség mérő is: 67 km/h-val sikerült deszkával belecsúszni.

Rengeteg magyar van, voltam már egy pár helyen de ennyivel sehol sem találkoztam. A hüttékben nagyon finoman főznek istenieket ettünk.

Majd még ma írok és teszek fel egy-két képet.

cool

Sziasztok! Én most egy élményemet szeretném azokkal megosztani, akiket érdekel a Murau környéki pálya. Pontosítva a Kreischbergi, mert én csak ott jártam idén április elején. Az idő csodálatos volt, 4 napon keresztül sütött a nap. A szállásunk St. Lorenzen- Fereinparkban volt, ami igaz nem a legolcsóbbak közé tartozik, viszont a minőséggel 100%-osan megvoltam elégedve. Közel volt a felvonóhoz(kb.100 méterre). A reggel egy kicsit sorbanállással telt a lennti kabinos felvonónál, de 15 percnél nem tartott tovább.A kabinosból ki lehet szállni az első megállónál, de reggel nem érdemes, hanem jobb ha teljesen felmentek a végéig. Innen több lehetőség nyílik. A kezdők lesíelhetnek a kabinos középső állomásáig, s vagy visszjönnek kabinossal vagy van egy kétszemélyes ülős felvonó is. A felső állomástól még feljebb lehet menni, egy hosszú csákányossal(ez az egyetlen rossz, már aki nem szereti magát hosszan huzatni).Innen aztán szerteágazik, jobbra mehetnek a kezdők, de mehetnek balra is, ha az első meredekebb pálya nem megy, még visszafordulhatnak a kékre, vagy továbbmennek a pirosak felé.Én is csak közép-haladó vagyok, de a piros pályák jó szélesek voltak, így nem okoztak nehézséget, sőt még a feketékkel is megpróbálkoztunk. Két átjáró van visszafelé. Én a fönnti 6-os pályát ajánlom, több okból is. Egyrészről csodálatos a panoráma, másrészről a másik hegyi út elejénél sokat kell botozni. Egyszóval it Murauban a kezdők és a haladók is megtalálják a kedvükre való pályát.(szerintem)Az alján van egy kemény fekete pálya, de egyszer érdemes kipróbálni.A hóviszonyok délután is jók voltak, igaz egy kicsit kásásodtak az alsó pályák. Én most voltam itt harmadszorra, s tudom ajánlani. Olcsóbb szállásokat Murauban lehet kapni. Remélem tudtam valakinek segíteni!