Élménybeszámolók

Szokás szerint megint itt zártuk a szezont, most egy kicsit később, már május elején. De amióta nincs SSC a zsebünkben ez már mindegy. Az előőrseink már a május elsejét is a gleccseren töltötték. Elmondásuk szerint az első 1-2 óra volt a legjobb. (Mint utóbb kiderült ettől csak rosszabb lett szinte végig.) Mi elsején érkeztünk, kissé esős időben. Szállásunk a két évvel ezelőtti Ferienhaus Dummer volt, csak most elfoglaltuk mindkét faházat. A szállás perfekt, a házigazda szívélyes, segítőkész. Igaz, hogy nem volt mosogatógép, de volt darálós kávégép. Az ismerkedési est fáradalmait pihenve másnap életem párjával - továbbiakban: ÉP - úgy döntöttünk, hogy a meglehetősen reménytelen időben nem kísérletezünk síeléssel. Inkább Sipi barátunkkal délután tekertünk egyet a folyó parton felfele az enyhén esős, de bőven vállalható időben. Most már évek óta hozunk bringát, és ez nagyon bevált. Párszor már leírtam, de egyszerűen megunhatatlan ez a völgy, át meg átkelve a folyón. Kb. 35 km-t mentünk, egy hangulatos bárban lezajlott frissítéssel a közepén.
Másnap továbbra sem éreztem az erőt ahhoz, hogy a ködben bóklásszak fenn, igy ketteseben megint lent maradtunk, és most a valamivel jobb időben lefele indultunk meg a folyó mellet. Itt 6-7 km után elhagyjuk a folyót és a bal parton hangulatos kis falvakon keresztül tekerhetünk. Visszafele kaptunk egy kis pofa szelet, de ettől függetlenül jó volt.
Utolsó nap határozottan javult az idő, és enyhe napsütésben elindultunk fel. Sajnos ez a javulás olyan sokáig nem tartott ki, így elég rossz látási viszonyok között mentünk egy bemelegítő kört a kékre változott 9-es pályán. Ez annyire nem hozta meg a kedvemet, igy kis csekkoltam fenn, betelepedtem a két sárga fotel egyikébe. Vártam-vártam a társaimat, de csak nem akartak jönni, így aztán rájuk telefonáltam. Kiderült, hogy már mentek egyet a 10-es feketén, és most indulnak megint, így gyorsan én is becsatlakoztam. Fent továbbra is pocsék volt a látás, de Duisburger hütténél már egész jó lett. Felfele a gondolában meg is pedzettem, hogy tán inkább azt a jó kis meredek bevágást kellene erőltetni, főleg azért mert még soha nem volt ennyire egyben benne a hó, mint most. Erre ÉP azonnal jól leszúrt, hogy 10 nappal a csípőprotézis műtétem előtt lehetne több eszem. De nem volt, és ki is néztem, hol lenne a legjobb beszállás, amennyire csak lehet fent. És persze mentünk mind a hármam, Sipi, ÉP és én. A ház felett valami elképesztően finom havat fogtunk, és utána is végig a teknőben. A legmeredekebb alsó rész is élmény volt, az alja meg parádé. Ezzel a nap el is dőlt, nem mozdultam innen. Hol egyedül, hol társakkal. A gondolától a kigyalogolás nem igazán esett jól, utána a vakoskodás sem, de az alsó rész mindenért kárpótolt. Sajnos a vége felé érezhetően puhult a hó, de ez csak a legalsó lapos részen jelentett problémát. A végén már nem bírtunk elcsúszni a kis tányérosig. A 3 órás vasúttal jöttünk le. Érdekes egy szezonzáró volt, mondhatni Mölltal az elmúlt két kivételes év után ismét hozta a szokásos formáját. Olyan se volt még sose, hogy se a gleccseren, se a Panoramabahn mellett ne csússzak. De semmi hiányérzetem nem maradt, a barátaimmal felejthetetlen napokat töltöttem itt. Hogy jövőre mi lesz, az a legsötétebb fekete ló az életemben.

11.22 - 24. között 3 napot síeltünk Mölltall-on. Azért esett rá a választás és nem mondjuk a kicsit közelebbi Kaprunra, mivel a társaság egy részének Gopass szezon bérlete van ami a Chopok és több lengyel síterep mellett ide is érvényes és jelenleg ez a terep van csak nyitva a Gopass kinálatából.
Szállásunk a flattach-i Haus Monika apartmanban volt. Korrekt áron, egy jól felszerelt konyhával, kényelmes ágyakkal.
Első napon sajnos az időjárás nem fogadott kegyeibe, de ezt az előrejelzésekből tudtuk is, köd, felhő és erős szél fogadott. Sajnos nem is ment csak a 9-es pálya, de ezt is tudtuk, mert a sielok.hu-ról is elérhető Mölltall weboldal interaktív térképe pontosan jelzi a nyitva tartó lifteket és pályákat. A 9-es tetejét a gleccservasút végállomásától induló kabinossal lehet elérni. Bár nem volt tömeg, de amikor kicsit tisztult az idő, a kabinosnál összetorlódtak a sítársak s kellett pár percet várni a feljutásra. Ráadásul tele volt a hegy szlovák, horvát és ki tudja még milyen nemztiségű versenyző csemetékkel akik gátlástalanul, mindenkin átgázolva, tolakodva törtettek előre, hogy mihamarabb feljussanak.
Bár nem túl változatos, de élvezhető volt a pálya, ami ugyan kék besorolású, de a vége előtt van egy komolyabb letörés, ami délutánra eléggé jeges, buckás lett, próbára téve a kezdők képességeit. De összességében bemelegítő napnak a szezon elején tökéletes volt. Bár a weboldalon 4000 méternek tüntetik fel a pálya hosszát, valójában (GPS-el mérve) csak 3000 méter, így is összejött a napi 45 km.
Második nap tökéletes idő várt, verőfényes napsütés, gyenge szél -3, -5 fok még 3000-n is. Szerencsére elindítottak a kabinon kívül még 3 ülős felvonót, így a csúcsra is fel lehetett jutni, nyitva volt a 13 fekete és a 14-es piros pálya is, meg a Panorama lift is ment és így 5 pályával több volt síelhető az előző naphoz képest. A remek, tökéletesre ratrakolt természetes havas pályák és a bőséges hó a pályákon kívűl mindenkinek élvezetes szórakozást nyújtottak. Többen voltak mint előző nap, ez már reggel a parkolóban megmutatkozott, mert csak messzebb találtunk helyet és a gleccservasútnál is csak a második vonattal jutottunk fel. De így, hogy több felvonó ment a pályán eloszlott a tömeg, volt hogy teljesen üres pályán csúszhattam és a kabinos aljába is csak ritkábban kellett lecsúszni, de ott azért délelőtt időnként kicsit kellett várni, délután viszont már sehol sem. Egy kiváló nap végén kellemesen elfáradva "metróztunk" le a parkolóba, majdnem 60 pálykilométert csúszva, több mint 10 ezer méter szintet teljesítve.
Harmadik napra du. 1-től havazást ígértek, de reggel még az előző napihoz hasonló napos, nem túl hideg idő várt, kicsit erősebb széllökésekkel. Ezért is volt számunkra érthetetlen, hogy délelőtt miért csak a kabinos lift és a 9-es pálya ment. Majd amikor romlani kezdett az idő és erősödött a szél akkor nyitották meg a Panorama liftet és a csúcsra vivő bubis 6-os ülőst. Aztán az előre jelzetthez képest egy óra csúszással megérkezett a havazás is, de mivel a csúcsról induló pálya ma még élvezetesebb volt mint tegnap és az előrejelzetthez képest sokkal jobb idő volt, ez megmentette a napot és jó szájízzel búcsúztuk a Mölltal-tól.
Soha rosszabb szezon kezdést!

Jöttünk megint, ahogy szoktunk, zárni a szezont. Érdekesképpen összeszámoltam vagy 30 napot síztem már itt, mindig novemberben és április végén. És elnézve a képeket szembetűnően kevesebb a hó, mint régebben. Idén talán a legjobb szállást fogtuk ki, a már jól ismert környéken. Az első része a csapatnak már csütörtökön megérkezett, így másnap háromból ketten fel is néztünk. Ahogy ezt mi hívjuk középszar időben volt részünk. Gyenge látótávolság, kis hóesés, de legalább a szél nem fújt. Szerencsére azért a tavalyinál lényegesen több volt a hó, a pályákon igen jó, azon kívül is élvezhető. Szerencsére korábban sem volt igazán jó idő, így nem volt olvadás -visszafagyás, így egy kompakt tömör felső réteg alakult ki. Ennek eredményeképpen, a Diusburger hütte alatt a bevágást még sohasem találtam ennyire egyben mint most. De ugyanez volt a helyzet a kettes alatt is. Viszonylag hamar feladtuk és lementünk, ahol esegetett az eső. Azért délután mindhárman beiktatunk egy kis bringázást, én a mallnitzi elágazóig tekertem el, majd visszafele fel a Ragga szurdok bejáratáig. Este megjött a csapat másik fele is.
Másnap ketten viszonylag korán felmentünk. A ragyogó napsütésben persze én azonnal a gleccser érdekesebb felére mentem. Jöttek a riderek rendesen, de ezért volt itt lehetőség bőven. Igazán élvezetes menet lett belőle. Ahogy megjöttek a többiek, az egész csapat ment itt egy kört, aztán páran meg még egyet. A kettes alatt is kellett menni, végre láttam is hol vagyok, nem úgy mint tegnap. Aztán szokás szerint jöttek a felhők, és hoztunk egy nem túl jó döntést, megpróbáltunk úgy lemenni, hogy kimegyünk egészen a gleccser jobb szélére, majd itt becsatlakozunk a fekete 9-es pályába. Valami rejtélyes okból csináltak egy ratrak nyomot, és egyik társunk a romló látási viszonyok között esett is néhány igen fájdalmasat. Mivel én voltam hátul, ezt látva kicsit kockáztatva megpróbáltam fent a sziklák között áttraverzolni. Szerencsésen sikerült is. Végül ketten csak bevállaltuk a Diusburger hütte alatt a bevágást. Sok élvezet nem volt benne, fent fogós, lejjebb brutálisan felpuhult nehéz hó.
Az utolsó nap megint csak szikrázó napsütést hozott, ilyenkor érdemes korán felmenni. Ezért ketten már a fél kilences vonattal indultunk. Fenn a kabinosban meglepetten láttuk, hogy elindították az Alteck felvonót. Ez az oldal olyan tájolású, hogy már a reggeli nap telibe kapja, úgyhogy persze ide mentünk. A felvonótól balra húzódó hegyoldal egy ideális freeride terep. Nem túl meredek, sziklákkal tagolt, de abszolút veszélytelen, élvezetes, hálás. A hó pont annyi napot kapott, hogy ideálisan fogja a lécet. Persze ez a csoda nem tart sokáig, úgyhogy bele is csaptam. Pár kör után megjött a csapatunk másik fele is, úgyhogy hárman itt róttuk a köröket. Itt volt Balázs barátom, akinél jobb túratársat senki sem kívánhat magának. Ő az ideális hátsó ember, aki ha kell összeszedi az elesetteket. Erre most szerencsére nem volt szükség, mert a csaptunk harmadik tagja a párom volt, akit szép lassan sikerült megfertőznöm ezzel a mániámmal. Az ő magabiztos sítudásához pont elég volt egy 105-ös derekú freeride léc, amit pár éve sikerült beszereznünk, hogy igazán élvezze ezt. Addig maradtunk, amig a hó engedte, és mindig sikerült olyan részeket találnunk, ahol még nem járt senki. Egy könnyű ebéd után lefele vettük az irányt, és még élvezhető hóban fél háromkor befejeztük a napot és a szezont. Egy kis szusszanás után hármasban felfele indultunk a folyó mellet a bringa úton, és egy kellemes két órás bringázással zártuk a nap aktív részét. Ezzel a bringa úttal nem lehet betelni, ott kanyarog a folyó, minden harsogó zöld, fent a havas hegyek, béke, végtelen nyugalom.
Úgy látszik már Mölltal sem a régi, két parádés nap egymás után, mi lesz itt jövőre?

Azt hiszem a képek önmagukért beszélnek. A gleccser ma maga volta tökély

Úgy tűnik a dolgok visszatérnek a normális mederbe. Két kimaradt szezonzáró után végre visszatértünk ide április utolsó napjaira. Szállásunk szokás szerint Flattachban volt. A mostani már talán a hatodik hely volt ahol laktam itt. Kellemes, kényelmes, szép udvarral, csak egy kicsit nagy volt az áthallás, mert ez egész ház fából volt. Jól ismerve a helyi viszonyokat készültünk alternatív időtöltésre is, mászó felszerelés, bringa, de hála az időjárásnak ezek most kevéssé kerültek elő. Lényegében három tökéletesnek mondható napot fogtunk ki, én ilyenre itt nem is emlékszem. A csehszlovák üzemeltetés adta goopass jegyet kihasználva mindenki könnyű szívvel bevásárolt előre a 15-17 eurós napijegyből. (Kivéve engem, aki maradtam SSC hírmondó.) Szerintem ide érdemes minél előbb felmenni reggel, amikor még jók az éjjel kifagyott pályák. Ezt az elvet követve, az első két nap a 9 órás vonattal mentünk fel. Fenn szikrázó napsütés, tökéletes pályák, hála a pár nappal ezelőtt esett hónak. Ugyanakkor szembetűnő volt, hogy milyen kevés a hó, szinte a szezon eleji novemberi viszonyokat idézte. Pl. a JET bal oldalán a fekete pálya folytatásában le a 2-es ülőshöz, de a JET alatt is, meg szinte mindenhol bőven kint voltak a sziklák. Sajnos a nappali meleg, éjszakai fagyás nagyjából el is döntötte a pályán kívüli lehetőségeket. Az első nap még csak-csak, a második napra már teljesen. Persze azért próbálkoztam, szokás szerint sorra került a Duisburger hütte alatti bevágás. Na ez már az elején sem nézett ki jól, és csak egyre rosszabb lett. Mivel telibe kapja a nap, legalább hamar kienged, de ezért a bal oldalán elég durva hófolyások jöttek le benne. Ettől függetlenül vállalható volt, az elején még voltak a jobb szélén kis érintetlenebb szottyos foltok, aztán persze ezeket is összejártuk. A második napon egyre kedvetlenebbül karistoltam a medveölő léceimmel a pályát, amikor is eldöntöttem, hogy a következő nap inkább bepróbálkozom Sportgastein fele. (Erről bővebbem a szaktopikban.)
Amióta csehszlovák az üzemeltető az Alteck nemigen megy, cserébe van Pilsner Urquell a kocsmában. (Szinte csak horvát, lengyel, csehszlovák, és magyar és szlovén síző volt.)
Hála a szép hosszú napoknak, bőven volt idő délután egy-egy kisebb bringázásra. A folyó mellett mindkét irányban tökéletesen kiépített aszfaltos bringaút van. Jellemző ezekre az elmaradott osztrákokra, hogy a keresztezést a forgalmas 106-os úttal, minden esetben alagúttal oldották meg. Tekerve ezen a békés tájon, fenn a havas hegyek, lenn minden zöld, virágzó fák...., igazán tökéletes kikapcsolódás volt.
A három nap gyorsan elment, de remélem még sokszor visszatérhetek ide.

A négy napos szezonzáró második és harnmadik napját Mölltal-on töltöttök.

Reggel volt egy jó kör, aztán erősödött a szél és lezárták a felvonókat, csak a kabinos maradt, ott köröztünk, majd délután el kezdett szálingózni a hó, egyre jobb lett a pálya.

Másnapra esett 20-30 cm hó, pályák mellett nyom nélüli területek, kiváló porhavas körülmények délelőtt, a nem napsütötte részeken még délután is.
Igen ritka, hogy ilyen szerencse érjen, s ráadásul csodálatos napsütés, természetesen melegedett az idő, délutánra már keresni kellet hogy hol nem buckás a pálya, de még a buckák is élvezhetőek voltak mert nem tömörödött meg csak az alsó részeken, így el lehetett tolni, vagy átgázolni rajtuk.
Természetesen amit lehetett még délelőtt megsíeltük a pálya mellett és távolabb az érintetlen vagy pár nyomos területen.

Nagyon, nagyon tuti volt, igazán kellemes szezonzárás, lesz mire emlékezni.

https://sielok.hu/fotoalbum/molltal...-2022-04-19/galeria/

https://sielok.hu/video/586605/

Egy kis freeride:
https://sielok.hu/video/418762/

Sziasztok!
Egy napot, 2022.03.10-én síeltünk itt, nagyon jók voltak a körülmények, és a hó minősége, mennyisége egyes részeken, míg máshol katasztrófa mivel egy hatalmasat hibáztam a figyelmetlenségemből adódóan.
Csak röviden, szóval szikrázó napsütés, röpködnek a mínuszok, szél egyáltalán, a kabinból, beülősből keményre fagyott pályák látványa, s hóágyúzzák az 1-es, 2-es és 3-as pályákat. Megjegyzem ezen a részen egész nap mentek a hóágyúk, csak időnként fordítottak rajta. Mint ahogy a látvány igérte, sajnos számomra csalódást okozó, él és léc gyilkos kemény műhavon volt a csúszás, helyenként friss műhóval. Mit mondjak ez nem tartozik a kedvenceim közé. De az általam elkövetett hiba csak ez után következett, mert mit ér a síelés, ha nem nézünk meg minden pályát, így elérkezett a fekete 10-es is, ami a kabinból tükörsima, keményre fagyott résznek tűnt jég nélkül. Oh, hát meg lesz ez, megoldható gondolattal, aztán mintha helyenként szivacsba csúsztam volna, majd megint kemény, és folyamatosan éreztem, hogy megint, megint, és újra, újra meghúzza valami a lécek talpát, hiába próbáltam folyamatosan kerülgetni az alig látható kő darabkákat, mert hogy szó szerint tele volt vele a pálya. Amikor leértünk, kicsit "sírdogáltam", s elküldtem magam mindenhová, hogy ennyire figyelmetlen, gondatlan voltam, hisz bele gondolva, a látvány önmagáért beszélt, csak én a pályára fókuszáltam, miközben a pálya mellett közvetlenül a felső részen igen hosszan egy szinte derékszögű sziklafal húzódik, asmiről teljesen le volt olvadva a hó, ki volt száradva, ahonnan folyamatosan gurultak, vagy fújta rá a szél az apró kavicsokat, amik az egész pálya hosszában bele fagytak, majd kiolvadtak a hóból. Nem akarom tovább ragozni, dehát mit ér a síelés ha nem tudjuk le az összes nyitva lévő pályát, vagy akár a lezártat is, csak abban az esetben már jobban gondolkodik az ember, hogy miért is van zárva, hisz van rajta hó.
Dehát kárpótolt az Alteck oldal, mert ott a fekete 13-as és a piros 14-es is tökéletes volt, s végre műhó nélkül lehetett csúszni, gyorsan, lassan, élvezkedve a táj szépségében és a hó minőségében. Már el is felejtettem hogy milyen lett a lécem talpa, csak csúszni, csúszni, hisz ezért jöttünk a gleccserre, meg azért mert van egy "Gopass szezonbérletem", amit még 2020. májusában vettem kedvetzményesen. De mivel a 2020/21-es szezonban egyáltalán nem tudtam használni, így élve a lehetőséggel, át tetettem a 2021/22-es szezonra.
Természetesen az Alteck oldalon és a gleccser tetejénél is volt próbálkozás a pálya mellett, csak azért, hogy az is ki legyen pipálva, de őszintén szólva a pályán jobb volt síelni.
Alapvetően volt egy nagyon jó sínap, egy hatalmas tanulsággal.

https://sielok.hu/video/626241/

https://sielok.hu/fotoalbum/23251/k...ep/1/
Sajon a panoráma képek feltöltése nem megy.

Sziasztok, néhány friss info... Gleccser expressz nem felorankent hanem folyamatosan, kb 10 percenkent jar, igy nincs a megszokott heringjarat. Maszkot hasznalni kell a felvonokon, az etteremben ha nem az asztalodnal vagy.
Kezdo-halado sielo szempontjabol a palyakrol.. Jelenleg a turistaknak 3-as kek, 9-es piros es 8-as fekete mukodik. Allitolag van az 1-es piros, de en azt nem lattam palyanak. Ha szep ido van es koran felmesz a hegyre eszmeletlen elmeny. Nehezito tenyezo ha nagy szel van, ha felhos es nem latsz, ha sokan vannak. Volt reszunk mindharomban 😃 hat betudtuk tapasztalatszerzesnek. Fenti kek palya es 9-es piros vege hamar buckas, de elvezheto igy is. A hegyen szerintem mi voltunk egyedul kezdo-halado sielok a gyerekekkel, amugy mindenki csapat es allat jol sielnek. Kis felelemerzet volt olykor-olykor, nem is nagyon latni itt teljesen kezdoket.
megbizhato idojaras oldal:
https://www.snow-forecast.com/resor...ts/Molltal-Glacier/6day/m...

Ismét eljött április vége, és ez szokás szerint Mölltal. Idén öt napra mentem és vittem a montimat, ami a legjobb döntésnek bizonyult. 26-án munka után kiautóztam Flattachba a szokásos helyünkre. Szombaton, bár az idő annyira nem nézett ki rossznak, inkább a bringa mellett döntöttem, és első túrának feltekertem a vasútig, majd tovább a sorompóval lezárt úton. Itt kint volt egy tiltó tábla, amin igencsak meglepődtem, hiszen ez nem divat errefelé. De mint kiderült valami építkezés miatt mixeres betonszállítók jöttek mentek. Van egy alagút az elején, és lámpa nélkül nem éreztem valami jól magam benne. 1500 méter körül fordultam vissza enyhe havazásban. Azért 12 km-en az 1000 méter szint összejött. Egy kisebb pihenő után délután a másik irányba indultam, és - mint utóbb kiderült - egy Sankt Daniel nevű templomhoz tekertem fel. Megérte, csodás panoráma a völgyre. Ez volt az út:
http://www.movescount.com/moves/mov...e283953103

Másnap fenn minden zárva. Én az előző napi fáradalmakat pihenve csak a folyó mellett tekertem egy kisebbet. Hétfőn sok jóra nem számítva csak felmentünk. Mölltal a legrosszabb formáját hozta. Erős szél, köd, kavargó hó. Jellemző, hogy a kabinajtóba egyenként (mert másképp nem fér be) berakott lécemet a szél kiemelte szinte teljesen vízszintesre. A síbot csuklóhevederét a sífékbe akasztva tudtam visszahúzni. Két kör ebből elég is volt. Délután hármasban felfelé indultunk a folyó mellett. 20 km után fordultunk meg. Érdemes erről az útról pár szót szólni. 95 %-a aszfalt, tökéletesen jelölve, igazi élmény bringa, a folyót kerülgetve.
Kedden a rossz idő tovább tartott, már lent is esett többnyire, felmenni nem volt értelme. Délután csöpögő esőben azért csak elindultam, ezúttal megint lefele. Obervellach után gondoltam feltekerek Mallnitzba, de nem esett túl jól sem az emelkedő sem a forgalom. Kb. 1 km után egy tábla azt jelezte, hogy Kaponig Klettergarten 3 km. Ezt nekem, mint valamikori mászónak hivatalból meg kellet néznem. Igen derekas emelkedő után értem fel, mint kiderült a régi vasútállomásra, ahol a régi vasútvonal támfalába építettek egy perfekt mászóiskolát. Az utak jelölve, kiépítve, nittek, standok. Kicsit szürreális volt az egész. Ahogy a templomnál itt is tök egyedül, körbe a havas hegyek, körülöttem a virágzó fák az esőben. Kicsit körbejártam, sajnos a bringás cipőm nem adott lehetőséget a mászásra. Aztán elindultam a felszedett vasúti pályán kialakított dózer úton Mallnitz fele. Pár km után el kellett döntenem, hogy az idő miatt visszafordulok, vagy tovább és a főúton le. Inkább az előbbit választottam:
http://www.movescount.com/moves/mov...e283953188
A neten rákeresve találtam meg, hogy régen Kaponig volt Obervellach vasútállomása, ahova a szintkülönbség miatt egy kabinos felvonóval is fel lehetett jutni. Utóbb a Taueren vasutat átépítették, így ezt a szakaszt egy alagútban kerüli ki a vonat.
Május 1-én az SSC utolsó napján végre megjött a jó idő, így pár órára felmentem lezárni a szezont. Meglepő volt látni, hogy a JET bal oldalán az érintetlen oldalt a freeriderek 2 óra alatt rommá sízték. A szokásos móka, mindig jobban jobbra, aztán le a sziklák között a kettes ülőshöz. A hó fenn nem volt rossz, de volt már jobb is. Lehet az is, hogy csak elkényeztetett az idei tél. Lejjebb fagyott, szélfútt. (A pályák persze rendben voltak, de ezek már csak ritkán hoznak izgalomba.) Sajnos az Alteck nem ment. Persze csak átnéztem a gasteini oldalra is. Volt benne nyom. Nem baj, majd jövőre talán. A vége mindig ugyanaz, a Duisburger hütte mellett be a kis katlanba és le a kabin alatt. Elég szenvedősre sikerült.
Összefoglalva, idén Mölltal még a szokásosnál is rosszabb formáját hozta, és mégis csodás napokat töltöttem itt, bátran ajánlom az alternatív sportokat szeretőknek.

Szezonzárás Mölltalon - 2019.04.25.

A völgyben szikrázó napsütésre ébredtünk, arra igazi képeslapba illő tájra a zöld rétekkel, fent a hegyek sapkái pedig még mindig fehéren világítanak. Szállásunktól, a mallnitzi Hotel Kärntnerhofból mindössze 25 perc alatt feljutottunk a parkolóhoz.

A símetró pontosan fél óránként jár, 8 perc alatt fel is érünk az örök hó birodalmába! Hétköznap lévén nem volt sok ember a pályákon, a lifteknél zéró a sorbanállási idő. Amire nem számítottam, hogy a símaszk igencsak kelleni fog, ennek hiányában azért elég kellemetlen volt síelni, főként a csúcs közelében. A pályák minősége verte azokat, ahol én télen (sokszor persze enyhébb időben) jártam korábban, ez főként a 2-es, 7-es pályákra volt jellemző, amik még délután is tükörsimák voltak! Az egyetlen nehézséget a folyamatos szél jelentette, ami meglepetésszerűen, akár fél percenként váltogatta a szikrázó napsütés és tejfelköd közötti időjárást. Mindössze csak az alsó 500 méteres kis szakasz kásásodott, az is csak a lenti részen, a Mittelstationhoz visszatérve.

Egyszóval, aki még szeretne ebben a szezonban egy jót csúszni annak hajrá és irány Mölltal!! :))

Ha április vége, akkor Mölltal. Így van ez már évek óta, és remélem így is marad. Igaz, hogy Kaprun nagyobb, és változatosabb, de ez a környék a maga nyugalmával, a harsogó zöldjével, virágaival nekem sokkal jobban tetszik. Idén nem lehetett okunk a panaszra 4 napból 3 volt síelhető, ez itt jónak számít. Szombaton kicsit későn mentünk fel, a pályák már megpuhultak. Igaz ez különösebben nem zavart minket, mert elég keveset tartózkodtunk rajtuk. Mentünk pár jó kört a gleccseren a fekete mellett végig le a kétülésesig, aztán az Alteck bal oldalán, ahol kitűztek egy freeride pályát. Mondjuk régebben is mentünk itt, amikor még nem volt jelölve. Ezt az oldalt telibe kapja a nap így nem volt jó. Ellenben a gleccser pont ideális volt, pont annyira puhult, hogy jó legyen.
Vasárnap már reggel nyolckor felmentem, és tettem egy próbát Sportgastein felé. Az erről szóló fórumban megtalálható.
Hétfőn is korán mentem volna, de a szél és köd miatt nem volt értelme felmenni.
Kedden a hazaút előtt korán felmentünk. Először megint a gleccseren mentem. Még jórészt árnyékban volt, kemény, az alsó sziklák miatt nem volt veszélytelen. Ezért inkább átmentem az Alteckre, ahol éppen jó volt a hó állaga, így tudtam menni pár igen jó kört. Végül még egyszer felmentem a gleccsere, hogy a 10-es feketén tudjak lejönni a Duisburger hüttéhez. Itt persze bevágtam abba a kuloárba, ami közvetlenül a kabinos alatt megy. Már sütötte erősen a nap, de még élvezhető volt. Ezzel a nap, és a szezon számomra véget ért.
Pár jó tanács annak aki ide készül. Célszerű minél előbb felmenni reggel. Az első vonat 8 órakor indul, ez tele van versenyzőkkel, akik nagy táskákkal mennek, úgyhogy érdemes már 10 perccel korábban ott lenni. Ha derült az éjszaka, akkor jól kifagynak a pályák, 11-12 óráig ki is tartanak. Utána lehet számítani komolyabb buckákra. Tömeg ilyenkor már nincs. A nap ha van, nagyon erős. Felmenetel előtt érdemes a web kamerákat megnézni, és a szelet. Aki napi jeggyel nyomja, annak főleg. Igazából nem is vennék ide több napos jegyet, pont a kiszámíthatatlansága miatt. Ha van elég hó, akkor bőven lehet pályákon kívül is menni. A gleccser meredek részén van pár nem túl vészes spaltni,ezekre figyelni kell.

A szezonzárót április 28-30 között szokás szerint itt tartottuk. A pénteki napra sok szót nem érdemes vesztegetni, köd, szél, hóesés. Szombaton ellenben gyönyörű idő ígérkezett, ezért már a fél kilences vonattal felmentünk. Az első köröket az alsóbb részeken tettük meg. A Duisburger hütte felett ki a pályáról egy vályúban, majd a kabinból is jól látható kuloárban le. Majd még följebb ki a fekete pályáról levágva a pirosra. Aztán felmentünk a gleccserre, és itt élőben láthattuk a helyi erők lavinamentését. Ahogy mentünk fel a Jet-el, láttunk egy lavinát, ami a Schareck oldalából indult, és főleg abban a jellegzetes nagyon meredek vályúban jött le, amit azért meg szoktak sízni. Mintha ember is lett volna ott. Szinte azonnal jött egy helikopter és ott pásztázott. A fekete pályán kívül kezdtünk ereszkedni, aztán balra tartva, de még a felvonók innenső oldalán maradva mentünk le. Mire leértünk már több tucat ember volt itt, ratrakok csinálták az utat. Mivel rajtunk is volt pieps, azonnal szóltak, hogy kapcsoljuk ki. Ez nem gyakorlat, mondták. Gyorsan elhúztunk onnan, ne zavarjuk a mentést. Láthatóan igen szervezetten ment minden, nem kellett külső segítség. A továbbiakban csak messzebbről követtük az eseményeket. Mint utóbb kiderült, egy ember sérült könnyebben, de ő is kijött saját maga. Ettől függetlenül a teljes protokollt végigcsinálták. Vagy öt helikopter járt folyamatosan, először pieps-el és kutyákkal kutatták át a területet, és ez után szondával is. Ez a munka még záráskor is tartott. Több mint 100 ember dolgozott. Szerencsére más sérült nem volt, ezt később a médiából tudtuk meg. A nap többi részét is főképpen a pályák mellett töltöttük.
Vasárnap is szép maradt az idő, de egy kicsit később mentünk fel, és a parkolóban valami embertelen tömeggel szembesültünk, még az erőműnél is parkoltak. Érdekes, de fenn nem volt elviselhetetlen a tömeg. Mentünk pár hosszú kört, és közben sajnos kinéztem Sportgastein felé, és amire nem számítottam, nyomok voltak benne. Én meg ott álltam egyedül, későn, és még a pieps sem volt nálam. Valami kellett, ami leszív, és ezért csapatunk azon része után indultam, akik ezt a napot sítúrára szánták. Vélhetően a lavinaveszély miatt az Alteck nem járt, bár a pályák jórészt meg voltak csinálva. Hamar átváltottam túrára, szinte semmit nem vittem magammal. Kb. fele úton utolértem a többieket, és húztam fel. Fél óra alatt fenn is voltam, és a már alulról kinézett, kissé már megsízett, de még jónak tűnő vályúban jöttem le. Közben felidéztem a novemberi szezonkezdést, amikor innen a Niederschartéból túráztam fel a Schareckra. Hamar elment ez a szezon, kicsit felemásra sikeredett... A nap hátralévő részében a párommal főképpen a gleccser-10-es pályát csúsztuk, persze azért ki-ki mentem. Három óra után hirtelen a felső rész felhőbe borult, így négy órakor mi ketten voltunk az utolsók akik feljöttek a Jet-el. Ezt nagyon szoktuk szeretni! A ködben óvatosan ereszkedtünk le a gleccseren, aztán már látni is lehetett. A 9-es alja mindig buckás, most sem volt másképp. Közben megint összetalálkoztam azzal a három honfitársammal, akikkel az Altecken is. Volt velük egy tüneményes border collie is.
Délután még megjártuk a szállásunktól nem messze lévő Raggaschlucht szurdokot, ráadásul többször is, úgyhogy a szezon utolsó napja eléggé mozgalmasra sikeredett.

Végül március 27 és 31 között töltöttünk el öt napot a gleccseren. Először fordult velem elő, hogy ugyanarra a síterepre mentem vissza, ahol már jártam egyszer és most sem csalódtam! Korábban ijesztgettek, hogy sok pálya le van zárva és három egymást követő nap még soha nem volt jó idő stb. de ennek én pont az ellenkezőjét tapasztaltam most is. A pályarendszernek egy nagyon-nagyon pici része, a 4a volt lezárva a versenyzőknek. Mint megtudtuk, ez mindig így van és több helyet soha nem foglalnak el! Az időjárás végig olyan volt mint a képeslapokon. Ragyogó napsütés, plusz fokok, tökéletes hó, síelő alig. Délelőtt voltak iskolai csoportok, akik kivétel nélkül kezdők voltak és együtt mozogtak, többnyire a Mittelstation melletti tányéros és csákányos környékén, tehát senkit nem zavartak. Rajtuk kívül szinte alig lézengtek és az ebédidő után sokszor ténylegesen egyedül voltunk egy-egy pályán. Szinte hihetetlen. A zsúfolt gleccservasútban hirtelen soknak tűnik a létszám, de pillanatok alatt eloszlik a tömeg. Egy szlovák-magyar, de Ausztriában élő nagyon aranyos hölgy adott magyarázatot erre. A Mölltal nem minősül "trendinek" az osztrákok körében, akik inkább Söldenbe járnak. Az autók rendszáma alapján az osztrákok számát kb. 20 %-ra becsültem. De még ezzel is kalkulálva érthetetlen, hogy a nagyon enyhe időjárás miért nem vonzott több embert a magasabb, hóbiztosabb terepre.... Na, de ennek csak örülhettünk.
A 17 km - összevetve a hatalmas pályárendszerekkel - leírva persze kevésnek tűnik, de ott valahogy annyira zseniálisan változatos és kompakt, hogy tökéletesen kitölti az öt napot. A "programot" úgy állítottuk össze, hogy délelőtt többször mentünk le a 9-esen, mert az alja ugye délutánra megolvadt és ebéd után inkább a fenti 1-es, 2-es és 3-as pályákon illetve az Alteck részen voltunk. Délutánra a hó a napnak leginkább kitett szakaszokon természetesen máshol is megolvadt, de a kevés síző miatt nem lettek igazán feltúrva és én pl. nagyon szeretek puhább hóban síelni. A nagy kedvenc fekete 10-es pályát sajnos más is felfedezte és volt, hogy akár négyen is voltunk egyszerre....:)))
Szállásunk ismét a magyar vezetésű Hotel Alpenlickben volt. Az ott dolgozó nagyon kedves hölgy továbbra is fantasztikus rendet és tisztaságot tart - hibátlan.

2016. december 9-10-én síeltünk itt.
Ragyogó idő volt, és a síterep szerintem remek. Kellemes, széles, közepes meredekségű pályák, jó felvonórendszer (ülős liftek túlsúlyban a kabinos és húzóliftek helyett, minden normális pálya alja-teteje között direkt liftkapcsolat), tömegnek nyoma sem volt, szóval nagyon megszerettem ezt a terepet, biztosan fogok még jönni ide.

December elején a síterep teljes egésze behavazott volt, szépen kezeltek voltak reggel a pályák, és a kevés ember miatt egész nap jó állapotban maradtak.

Javaslom, hogy Flattachból legkésőbb 7.40-kor hajts ki autóval, ha az első gleccservonattal fel akarsz menni a hegyre.

A szezont ismét itt kezdtük, szokás szerint november első hétvégéjén. Idén kissé más tervekkel vágtam neki az évnek. Több mászás,túra, ha lehet el a pályától. Ezzel a szemmel készülődtem,kerestem a lehetséges túracélokat. Végig kellene járni a gleccser feletti gerincet. Meg is találtam a teljes leírást:
http://www.hikr.org/tour/post84523....html

Pénteken ragyogó napsütés, szerencsére megy a Panoramabahn. Ennek az aljában hagyom a lécemet,amit egy önzetlen túratársam vállalt felvinni a gleccser tetejére. Megyek két kört, keresem az utat a Fraganter hágóba, de nem igazán találom. Végül látok egy jónak tűnő felmenetet, ami a lezárt 14-es pályából indul. Nekivágok, hamar lejönnek a rétegek.Egy vékony aláöltöző épp elég. Nincs nagy hó, de kemény fagyott. Sítúra bakancsom jól tart benne. Feljebb tartva elunom a taposást és belevágok jobbra a hegyoldalba,mert nem tűnik nehéznek. Nem is az, de elő kell venni jégcsákányt. Felérve a kis tetőre balra magam alatt látok a hágóban egy keresztet. Jó, gondoltam ekkor, kihagytam a Fraganter hágót. Hát nem, rövid időn belül kiderült,hogy jól eltájoltam magam, és a Nieder hágóba indultam meg,a Fragenter csak ez után következik,mindegy már ez a plusz óra belefért. A következő Herzog Ernst Spitze egy jó nagy meredek domb,amire fel kell menni. Egy időután úgy gondoltam, hogy egyszerűbb és gyorsabb lesz,ha vasat húzok. Ez bevált, a grivel F2 remekül tartott, két bottal jól haladtam. Igyekeztem nem az élen haladni,kerülve a párkányokat,inkább a fagyott É-i oldalban. Megint elő kellett venni a csákányt is. Helyenként egészen alpesi jellege volt az útnak 60 fok körüli meredekséggel. Elértem a biztosított szakaszhoz. Ez egy kb. 30 m hosszú C körüli steig, amire számítottam, így volt nálam beülő és szett. Az ilyen szakaszokban mindig az kulcs,hogy a drót mennyire van hó alatt,ezért elöl hagytam a csákányt. Másztam régen eleget télen sziklát, így nem volt szokatlan hágóvasban állni a tüskéken.Feljebb a helyzet bonyolódott, mert a drót jórészt szorosan a sziklát követte, és ezért többnyire nem látszott ki a hó alól. Fél kézzel a drótba kapaszkodva, helyenként az orrkörmökön állva, csákányoztam a havat,és tologattam feljebb a karabinereket. Egyszer minden jónak vége szakad, és felértem. Ideje is volt, mert a vékony kesztyűmben már nem nagyon éreztem az ujjaimat. Fenn levettem a már többet nem kellő szettet és a jól bemelegedett kezeimen a síkesztyűvel szaporán indultam tovább. Épp egy jó meredek részen harántoltam át, amikor szólt a telefonom. Gondoltam, hogy a társaim keresnek ezért felvettem. Közben sajnos az egyik kesztyűm elhagyott. Az aggódókat megnyugtattam, majd valami csodában bízva elindultam a kesztyűm után. Kb. 100 m után rá kellett jönnöm,hogy a keresés reménytelen. A fél pár kesztyű feliratozott a hegyen elvesztett tárgyak gyűjteményébe. Elindultam hát fölfele,és meglepetten konstatáltam, hogy lihegek. Ja, a magasság már észrevehető. Már jó fenn látszott a csúcskereszt, de még vagy 40 perc kellett mire felértem. Csúcsfotó, a csoki elmaradt, öröm.Még egy kis figyelem tovább a gerincen és fenn-lenn vagyok a gleccseren. A lécem ott vár. Miközben pakolászom, befut Attila,váltunk pár szót,látja rajtam,hogy most nagyon kerek a világ. Merev lábakkal lesízek a gleccseren,nem erőltetem, ebből ma ennyi elég. A szezon elkezdődött.

Néhány technikai adat itt:

http://www.movescount.com/moves/mov...e130237630

Felszerelés: Téli(hágóvas,jégcsákány,bot)+ ferrata szett.

Hétvégén a terepen tartottuk szokásos bérlet vásárlós besízésünket. Pénteken reggel némi felhősödés után ragyogó napsütés és remek körülmények között csúsztunk. Sajnos csak a gleccser és az 5-ös illetve a 7-es pálya volt nyitva, de ezeken volt elegendő hó.Napközben is hóágyúztak és ezerrel dolgoztak a kilencesen. Szombaton elromlott az idő és köd, szél, hóesés nehezítette a csúszást, de az alsó részen azért élvezhető volt. Vasárnap leszakadt az ég többen már fel sem mentünk, de két társuk kénytelen volt felmenni a felszerelésükért, de Ők is azonnal menekülőre fogták a dolgot.Aki hétvégén meg tuti, hogy jól jár mert gyanítom ekkora havazás után több pályát is megnyitnak.

Első találkozásom a gleccser pályáival az alábbi beszámolóra ösztönöz. Január közepén töltöttem el ott 4 síelős napot, amire az időjárási körülmények nagy befolyással voltak. Mivel a síterep 2200 és 3122 méter között található a magashegyi éghajlatra jellemző körülményekkel kell számolni.Az időjárás előrejelzést érdemes komolyan venni ugyanis ha havazást, ködöt ,szelet vagy napsütés mentes időt jósolnak könnyen átválthat a szórakozásunk kínlódássá.Ez történt velünk első nap,csak egy pálya üzemelt ( 9 -es piros ) de csúszni szinte itt sem lehetett mert semmit sem láttunk a nagy ködben.Amikor napos ,tiszta idő van akkor viszont az összes pálya és felvonó üzemel és megmutatkozik az osztrák pályákra jellemző profizmus.A legeldugottabb pályák is ratrakolva és kezelve vannak.Tapasztalt barátaim véleménye alapján a pályák " színezése" inkább kedvezően mutatja azokat mint a valóság viszont mint írtam nagyon jól kezeltek és a többségük megfelelően széles is ezért középhaladóknak is ajánlott. Találkoztam általános iskolás csoportokkal még a gleccser pályán is.
A 2800 méteren található Eissee étterem egyszerű de változatos ételeket kínál,jó idő esetén szuper panorámával a gleccser pályára.Összességében tetszett a síterep egyetlen jelentős negatívum, hogy ha nem üzemel csak egy -két pálya akkor is teljes árat kérnek a bérletért.

Egy pár jótanács ha a Möltál gleccserre mész síelni.
Először is a szállás helyének kiválasztása nagyon fontos
mivel a gleccser vasút a legközelebbi falutól is (Flattach)8km re van. A gleccservasút órakor és félórakor indul reggel nyolc órától.A vasúthoz síbusszal vagy saját kocsival juthatsz el,elég kanyargós de jó hegyi úton. Érdemes a pénztárnál érdeklődni a pályákról mert elég gyakran változik az időjárás és sokszor nem üzemel a gleccser. (bár az igazság az,hogy nekem nem mondtak valós tényeket mert az üzemelő három pálya helyett mire felértem csak egy ment)A bérlet ára 44euró nagyon sok ahhoz,hogy csak egy kis pályán síeljünk.Viszont ha jó az idő igazi élmény.Nagyon jó minőségű széles pályák.A gleccseren három lesikló van különböző nehézségűek,viszont a vastag hó miatt rendkívül jól síelhető.Az egész síterepen elég nehéz pályák találhatók semmiképpen nem kezdőknek való.Viszont jól kezeltek kevesen vannak. Összeségében minden jól síelőnek ajánlom de feltétlen javaslom az időjárási viszonyok figyelembe vételét,a ruházat jól megválasztását mert a szórakozásunk kellemetlen emlékké is válhat.Én csak jó élményekkel tértem haza bár az öt napból csak két és fél nap síelhettem a gleccser pályán.

Murau / Mölltall gleccser / Badhofgastein /Katschberg sítúra 2.nap (febr.20)

Szokás szerint az elsők között kelve, már 8 órakor indultam volna, ha a társaság (most már teljes létszámban) felbírt volna kelni. No mindegy inkább később, mint soha felkiáltással festői szerpentinen vettük célba a gleccser vasút parkolóját, ahol már meglehetősen nagy tömeg várakozott. Kellemes meglepetésemre a „csőgörény” 8 perc alatt felér és kettő van belőle, szóval sokat nem kellett várni, hogy sorra kerüljünk, bár a síbakancsban való álldogálás gorombán rombolta a hangulatomat. A zsúfoltságot egy számláló szabályozza, bár így is kimaradt pár ember a következő fordulóra. Leginkább egy hétfő 8 órai 2-es metrózáshoz hasonlít, csak ez nem áll meg menet közben. A felérkezést követően pályaszűz társunk vad oktatásába kezdtünk a gleccservasút érkezési oldalán. A pálya ehhez tökéletes, a nap tűzött, csak a tányéros lift volt irgalmatlan lassú, de hát én is voltam kezdő, legyen az ember gyereke megértő. A „mit csinálj és mit ne síelés közben” instrukciók átadása után társunkat magára hagyva az eisseebahnnal, majd a gleccserjettel a csúcsot vettük célba. A kilátás a Grossglocknerre félelmetes, már ha valaki felismeri, mert ugye hegycsúcsok mindenfelé, tábla meg egy szál se. Szóval itt tapasztaltuk meg, hogy jó helyre tette az „Úr” a pályarendszert, mert a csúcskereszt irányába felkapaszkodva orbitális északi szél támadott minket, úgyhogy a kötelező csúcsfotó után iszkiri lefelé a szélárnyékos pályára. Számsorrendben kezdtünk a pályákkal. A pályarendszer ezen oldala a naposabb, és jól is kezeltek a pályák, nagyon jó tempót lehetett menni. A második menet után feltévedt a már nem pályaszűz társunk is, és néhányan úgy gondolták, hogy itt az ideje, hogy a „training piste” kék 2/3-as pályán lekalauzoljuk. Warning, dangerous, felejtsd el!!! Nem a Mölltall a kezdők paradicsoma. A kék 2-3 legfeljebb Miklós Editnek gyakorló pálya. Szegény társunk néhány esés után úgy gondolta (tévesen), hogy visszasétál a felvonóhoz. Csakhogy ez a felvonó, csak felvon, de le nem, így társunk kénytelen volt már élemedett kora és zsenge sítudása ellenére a színvak pályatervező keze nyomán létrejött kéknek nem nevezhető pályán először csúszva-esve, majd gyalog leindulni. Nem részletezem, kb 1 óra múlva találkoztunk vele, hulla fáradtan az eisseebarnál. Ezen a hétvégén már lécen nem láttam többet. Pista! Ezer bocs! Mint említettem a pályarajzoló a jagerteetől megrészegedve húzta be a színeket a térképre. Mivel a pályák nagy része nem egyenletes lejtésű, így vannak benne néhol kék (a visszafelé lejtő pálya milyen színű??) néhol erős piros szakaszok. Az, hogy a térképen minek rajzolták, az mindegy. Szerintem fenti részen minden pálya piros besorolású kellene, hogy legyen. A kék 5, sem kék bár a végén lassú tempónál lapátolós, az eleje meg komoly esésű, csak biztosan fordulóknak ajánlom. Sajnos mire az Alteck oldalt megcéloztuk, az már teljesen árnyékba került így inkább az eiseebar és az alteck völgy közti részen csúsztunk egy párat. Aprópopó, eiseebar. Remek hely, a teraszt kihagyni felségárulás. Haza indulás előtt még a piros 9 és fekete 10es pályákat ellenőriztük, amik a fenti rejtély kapcsán újfent színtévesztés áldozatai. A fekete is jó eséllyel csak piros, oké-oké van egy szűkebb rész rajta, de a meredeksége elveszik a training piste mellett. Ahol a 9 és a 10 találkozik, van egy nagyon szűk rész, totál feltúrva, mintha több száz gigavakondok akarná az egyébként kellemes pályarendszert tönkretenni. Természetesen a tömeg is itt verődik össze bénázni.
Összefoglalva, Mölltall jó minősítésű (de nem a legjobb), nagyobb és keményebb terep, mint pl a Dachstein gleccser, és nagyon nem kezdőknek való a változatos pálya dinamika miatt. Itt rengeteget dolgozik a láb, szóval 4 órára készek voltunk. Mivel jó magasan van a terep a naptej nem ajánlás, hanem kötelező. Lefelé menet a „metróban” még megszemléltük, hogy lehet, néhány tömegben hógolyózó diák a közutálat elszenvedője. Szombatra (az erős felhősödés miatt) Bad-Gasteint terveztünk.

Mi december 14. és 19. között voltunk Mölltal-on. Négy és fél napot töltöttünk a gleccseren. Előtte már három héttel az időjárás előrejelzést tanulmányoztam, amit szinte napról napra megváltoztattak és tulajdonképpen az utolsó napig bizonytalan volt, hogy milyen is lesz az idő. Végül - szerencsére!!- rábeszéltek, hogy vágjunk bele.
Az első két nap ködös volt az idő és a hó is szállingózott, de síelni végig lehetett. Utána reggel 9-kor viharos szél, felhők, majd egyetlen óra alatt! ez az egész megszűnt és két és fél nap ragyogó napsütés és meleg! Egészen hihetetlen, hogy december közepén közel 3000 méteres magasságban egy gleccseren szinte egész nap nem volt mínusz.
A külön oldalon lévő 13, 14, 15-ös pályák egy-két órára le is voltak zárva és hallottuk, hogy robbantják a "lavinás" helyeket, majd miután megnyitották, pont előttünk 40-50 méterre indult meg egy kisebb adag hó - na, akkor újra lezárták. De nem jelentett nagy kiesést, mert szinte alig voltak és délidőben konkrétan egyedül lehetett síelni bármelyik pályán. Kedvencem az étterem mögött induló fekete 10-es volt, ami - ha én lemegyek rajta - ugye nagyon nem fekete, de gyönyörűen volt kezelve és még délután is ratrak nyom volt rajta. Az egész pályarendszer valahogy olyan kompakt, egész és nagyon barátságos volt. Az volt az érzésem, hogy valaki nagyon szívügyének tekinti, hogy minden flottul menjen. Minden tökéletesen működött és pl. a népszerű 9-es piroson délben kb. két nyom szélességben végigment még egyszer a ratrak. Lényeg a lényeg a pénzért tökéletes szolgáltatást nyújtanak. Ezt el kell ismerni.
Szállásunk Flattach-ban volt az Alpenblick Hotelben, ahol magyar a tulajdonos és a személyzet az gyakorlatilag egy magyar hölgy, aki olyan rendet tart a házban, hogy szinte zavarba ejtő.
Meglehetősen kritikus vagyok sokszor, mert azért elég mélyen kell ma már a pénztárcába nyúlni egy ilyen úton, de semmilyen negatívumot nem tudok előásni. :)) Tényleg minden perc megérte!!! Aki teheti, menjen el egyszer Mölltal-ra!

Gyakran zárjuk a szezont ezen a gleccseren, most is így történt. Az időjárás a korábbiaknál sajnos sokkal rosszabbul alakult. Erős szél, köd, havazás és eső is próbálta rontani az amúgy nagyszerű hangulatot, napsütésben alig-alig volt részünk a négy nap alatt. A vasárnap még változékony időben telt, de hétfőn és kedden nem jártak a gleccserliftek, csak a kabinos alatti 9-es és 10-es pályákon tudtunk csúszni. Itt viszont a meleg miatt (éjszaka sem fagyott) nagyon lelassult a hó, ami az erős szembeszéllel együtt gyakorlatilag megállította az embert az enyhébben lejtő szakaszokon. Értsd: kék jellegű lejtőkön lejutni csak taposva-botozva lehetett. Nem csoda egyébként, hogy álltak a liftek, hiszen egyes, a széltől kevésbé védett helyeken a működő pályákon is úgy fújt, hogy akár 45 fokos szögben is rá tudtam "támasztani" a lécem.

A gleccsert kivéve mindenütt puha havon, de azon kellemesen lehetett síelni. Pályán kívül is érdemes volt próbálkozni, igaz most csak a Duisburger Hütte felett induló kuloáron jöttünk le, de azt a meleg ellenére nagyon rendben találtuk.

Egyetlen igazi negatívum és kifejezett csalódás, hogy a terep hivatalos honlapján 2 napon is üzemelőnek tüntettek fel olyan lifteket, melyek egyébként álltak. Nagyon nem korrekt tájékoztatás, ezért azt javaslom a még arra indulóknak, hogy már lent a pénztárnál kérdezősködjenek a fenti körülményekről, mielőtt jegyet vásárolnak.

Mi persze a szezonjegyesek nyugalmával felmentünk 2-3 órára is, és amit lehetett, azt élveztük. Egyáltalán nem voltak sokan, igaz a lengyelek rendszámú autók ellepték a hegyet, és délelőttönként az üzemelő pályák egy részét is lezárták az edzések miatt, de azért bőven elfértünk.
Láttunk néhány magyar rendszámot és itt-ott hallottunk magyar szót is. Igaz, csabeszkával én nem találkoztam, és azon is őszintén megdöbbennék, ha Sörapuval összefutott volna.

Nagyszerű szezont búcsúztatunk, sok jó túrára, rengeteg hóra és pompás freerideokra emlékezhetünk majd. Jövőre ugyanitt, remélhetőleg ugyanígy.
Szép nyarat mindenkinek!

Megjöttünk négy napos kiruccanásunkról! Vasárnap köszönhetően a friss, de olvadó hónak, melyet már nem tudtak rátankozni és a ködnek nem sikerült fényesen, mindenki csetlett botlott a pályákon; hétfőn és kedden a szélnek köszönhetően a felső pályák nem üzemeltek (mivel viszonylag tapasztalt v-ok én gleccserre mindig napijegyet veszek. Hétfőn még kimentem és a pénztáros mondta, hogy nem mennek a felső felvonók, ezért vissza indultam. (Pár magyarral amikor ezt közöltem nagyon elszomorodtak, mert ők többnapos jegyet vettek és így ,,kénytelenek" voltak síelni. Kedden már ki se mentem, hanem a honlapjukon tájékozódtam. Ma azaz szerdán délelőtt szép idő volt, kemény, kiváló pályaminőség fogadta a tömeget, mert tömeg az volt. Lezárták a gleccser-jet pályáinak 60 %-át plusz a kétszemélyes ülőszékes pályájának a felét a válogatottak edzései miatt. Találkoztunk Sörapu és Pálinkás féle társasággal is.
Összességében vigasztalva az irigykedőket (én is az szoktam lenni, de küzdök ellene) nem voltak ideálisak a körülmények, nem tudom az írni, amit Stani szokott mindig, hogy milyen ...-ákat síeltünk minden nap és bánhatja, aki nem volt itt. Viszont hétfőn és kedden jókat kirándultunk, szurdokokat, vízeséseket látogattunk, a síelés perifériára szorult. (akit érdekel privátban leírom, milyen sok szép természeti szépség van a környéken)

Nemzeti ünnepünket arra használtuk, hogy kicsit megtoldva egy hosszú hétvégés túrát tegyünk a régióba.
16-án (szombaton) ellátogattunk ide is mivel még hiányzott a térképünkről.
A GPS tanácsai ellenére mi nem Flatach felől jöttünk fel, amit nem bántunk meg, mert a kleindorf-i feljáró jobb állapotban van. A kb 8km szerpentin autózásra mindenki jól készüljön fel, nem játék ! Nekünk szerencsére szürke száraz utunk volt, de pillanatnyilag is 2 útszűkület van útomlás miatt. 10 után nem sokkal értünk a Gletscher Express beszállójához, a tömeg közepes, az express kb félig - 2/3-ig volt.
Fent verőfényes napsütés fogadott.
Aki (hozzám hasonlóan) szeret néhány könnyű, bemelegítő csúszással kezdeni annak tudom ajánlani, hogy az itteni tányéros kis kék pályán tegye meg !
Mi első alkalommal lévén itt ezt kihagytuk és az Eissee bahnnal majd a Gletscher Jet-el egyből felmentünk a csúcsra.
Itt a panoráma leírhatatlan, egy életre szóló élmény, engem Heiligenblutra emlékeztetett.
Miután kifényképezkedtük és kigyönyörködtük magunkat neki álltunk egy kicsit síelni is, bemelegítésképpen a 2/3 pályán. Nos itt ért az első meglepetés és ezért írtam fentebb a bemelegítési ajánlást, mert az első 150-200m után egy nagyon kellemetlen letörés és meredek lejtő jön amit egy kék pályától nem várna ez ember. Szerencsére szép széles mert a 2 és 3 pálya gyakorlatilag egybe folyik, de a kék jelölés szerintem megtévesztő. (Az 1-es pirostól is gyakorlatilag csak a ratrakolás választja el) Ha már bemelegedett az ember akkor persze jók. A színezéssel azért is jó vigyázni, mert pár csúszás után lejjebb mentünk és pl a 9-est amit pirossal jelöltek nagyon jónak éreztük inkább ezt jelölném kéknek. Igaz az alján volt egy rövid szakasz amit délutánra buckásra csúszkáltak de meg kell mondanom, akkor is a 9-es lett a kedvenc. Emellett még az 5/6(szintén egybefolynak) és 7 volt ami kellemes volt, bár a 7-es azért egy kicsit melós pálya. Hütte nem sok van aki értékeli a szép kilátást annak mindenképpen az Eissee tetejénél a Panorama Restaurant ajánlott.
Aki pályán kívülre merészkedne, annak figyelmébe ajánlanám a 8. képet amit feltöltöttem ;-)
Szóval csak óvatosan !
Aki teheti lehetőleg napsütésre időzítse a látogatást (mi is cserélgettünk) mert igen megdobja az élményt !
A hőmérséklettől nem kell félni, reggel -13-mat mutatott a kijelző mégsem fáztunk.
A Mölltal nem a legolcsóbb terep (41 EUR a napi jegy+5 EUR a kaució), de egyszer érdemes ide ellátogatni, mi egy életre szóló élménnyel gazdagodtunk.

November 16-án pénteken délután értem a gleccservasút aljához. Felmenni már nem lett volna értelme, csak megvettem a Topskipass Kärnten-Osttirol szezonjegyet és nekiálltam a szálláskeresésnek, mert korábban mentem a tervezettnél. Persze ez nem ott derült ki, de azt gondoltam nem lesz nehéz novemberben szállást találni. Aztán közölték velem, hogy Intersport Skiopening van... Bejártam egész Außerfragantot, Kleindorfot és Flattach egy részét, az összes szobakiadóshoz bekopogtam, de minden tele volt, igaz a szállodákat nem forszíroztam. Mivel közben besötétedett és nem találtam tourinfós helyet, inkább átmentem Obervellachba, mégis nagyobb hely, hátha ott könnyebb lesz. Némi bóklászás után találtam egy Früstückpensiont, ami viszont töksötét volt. Már épp a papíron kiakasztott telefonszámot bogoztam a sötétben amikor jött egy magyar pár akiknek oda volt foglalásuk. Bemenni azonban ők sem tudtak, hiszen az ajtó zárva volt. Hosszas telefonálás után kiderült, hogy ha hátramentünk volna az udvarra, akkor leghátul van egy ajtó ami szintén zárva volt ugyan, de volt csengő. Lényeg ami lényeg, bekvártélyoztam magam én is, aztán az esti sétakor szembesültem vele, hogy a Gemeideamt oldalában van egy információs pont ahol online lehet csekkolni a szabad szállásokat. Persze először elsétáltam mellette... :-)
Másnap aztán nem túl korán, kevéssel 9 után értem a parkolóba. Volt egyfajta tömeg, az biztos. Sorbanállás, araszolás, metrózás után már nem is tudom mikor értem fel, de az időjárás kárpótolt még a tömegért is. Léctesztet nem próbáltam, bár több gyártó is felsorakozott a kabinos tetejénél, de célom némi akklimatizáció volt a vasárnap kezdődő hosszú programra. Szépen bejártam hát a működő pályákat, csak a 10-es fekete maradt ki, nem is értettem a nap végén hogyan, de valahogy kiesett a látókörömből...
A nap tanulsága persze az volt mint a szezonnyitó napjaimnak szinte mindig, hogy nagyon szép nap volt, de nem tudok síelni és haza akarok menni!!! :-)
Ilyen érzésekkel szálltam ki másnap a Hotel Badmeisternél ahol a karintiai oktatószövetség Anwärter képzésének regisztrációs pontja, valamint a következő 10 éjszakára a lakhelyünk volt. A regisztráció alatt/tán gyorsan kiderült, hogy nem vagyok egyedüli magyar, 4 honfitársunkat szintén odasodorta a szél. Síterepjellemzés szempontjából a tanfolyam menete, fizikai és szellemi megpróbáltatásaink nem túlzottan érdekesek, annyit azonban elárulhatok, hogy a magyar különítmény maradéktalanul sikeresen vizsgázott a végén. :-)
A számomra összességében 12 sínap időjárására a napsütés volt a jellemző. A pályák az elején néhol kissé jegesek, kemények voltak - mint írtam is korábban - de egyik nap és éjjel kaptak némi utánpótlást, ami sokat javított az állapotokon. Persze mentek az ágyúk is rendszeresen. Az egynapos megingást ismét napos időszak követte egészen az utolsó előtti napig, amikor megjött a szél, a köd és a havazás is. Az is felmerült, hogy másnap az utolsó vizsgához másznunk kell a metró hegyállomásától, ha nem megy a kabinos a szél miatt. De ment... Egy idő után a kedves pályakarbantartók eldolgozták nekünk a havat a 9-esen, így már csak a szembeszéllel kellett megküzdenünk, meg a nem legideálisabb látási viszonyokkal. Persze mi magyarok (és két kedvenc osztrák suhancunk) még felmentünk csúszni néhányat vizsga után is. ;-)
Most jártam itt először, így nem tudom milyen amikor az összes pálya nyitva van, de így nem tűnt túlzottan kezdőbarátnak a hely. Persze, ha megy a többi lift és a hozzájuk tartozó pályák, akkor más a dolog. Most csak a kabinos, a Schareckre vivő 6üléses (tömeg esetén a 2es is), az Alteck 4üléses és a valamiért még mindig 2üléses Panoramabahn ment. A pályák is korlátozottan voltak nyitva, de a nem üzemelők helyén így lehetett freeride-olni, bár az elején nem volt hozzá ideális a hó.
Összességében így is egy kellemes terep benyomását keltette, a kilátás a magasabb helyekről meglehetősen impozáns, különös tekintettel a Grossglockner látványára. Meg kellene nézni olyankor is amikor minden nyitva van...

28-án este már eljöttem haza, nem akartam még egy éjszakát maradni, ilyen időben úgysem síeltem volna. Másnap aztán olvastam, hogy reggelre elmosta az eső az utat, le sem tudtam volna jönni... Király! :-)

Képek a profilom alatti albumban találhatók:
https://sielok.hu/fotoalbum/molltal...-gletscher-2012november/g...

A Mölltal gleccser Karintia egyetlen gleccser síterepe, amley 3122m-rel emelkedik a tengerszint fölé. A csúcsról szédületes kilátás nyílik a környező hegyekre és völgyekre, aki itt jár annak érdemes felmászni a keresztig. Legkönnyebben oldalról lehet megközelíteni de a bátrabbak választhatják az acélsodronyt is.

Megközelítés Budapestről: Mi az M1-es autópályán mentünk végig majd utána ausztriába A4-es utána 50-es főút majd S31 és S4 (Ezzel a kis kitérővel kb 5 percel hosszabb lessz az út de 50Km-rel rövidebb is). Ezek után természetesen az A2-es autópályán folytattuk utunkat egészen Villach ig onnan az A10-esen (Tauern Autobahn) haladtunk egészen Spital an der Drau kijáratig. Onnan 106-os úton lehet tovább menni egészen a Flattach után található útig ami a mölltal lábánál található parkolóig visz. Onnan a gleccserexpresz segítségével lehet feljutni a pályák aljáig ahonnan mindenki mehet tovább ahhoz a felvonóhoz amelyikhez akar.

Síterep: A térképen minden rajta van, habár én néhány pálya besorolásával kapcsolatban kételkedem ugyanis a 10-es fekete pálya lankásabb volt helyenként mint a fenti 2-es,
3-as pályák eggyike, talán szűkebb a pálya de enyi volt a különbség. Aki esetleg elvárad vagy esetleg megéhezik,megszomjazik annak kíváló hely lehet a 2800m magasan található panoráma étterem aminél ha jó idő van akkor kilehet ülni de bentről is csodálatos a kilátás. Az árak elég barátságosak ahhoz képest hogy hol helyezkedik el.

Ez egy nagyszerű síterep jók a pályák, és nem utolsó sorban a hely elhelyezkedése is kiváló. Ha szép az idő akkor tökéletesen lehet síelni kezdőknek és haladóknak egyaránt ha esetleg beül a felhő a hegy fölé akkor sem kell aggódni mert az fél órán belül kitisztulhat.

Sziasztok!

A novemberi hosszú hétvégén Mölltalon voltunk síelni. Az előrejelzések szerint 40-70 cm hó várt, és a következő két napban is esett a hó rendesen, az 1 métert azóta el is érte. Az 1,2,3, és 5-ös és 7-es pálya üzemelt, bár délelőtt a 2-3 és 7-es pályát részben elfoglalták a profik (vagy annak készülő gyerekek). Az 1-es pálya elég meredeken kezdődik, és véleményem szerint itt a legtöbb kék is inkább piros nehézségű, bár akadt kivétel is, a hosszú 9-es pálya - ami hivatalosan nem volt ugyan nyitva, de szombaton sokan kipróbálták - egy szép, nagy ívű pálya, a végén van egy nagyobb, meredekebb szakasz, amit majd ha lekezelnek, jól síelhető lesz, így ratrak nélkül nagyon buckás volt. A hó minősége egyébként nagyon jó, igazi porhó, és a lezárt pályákon napközben gyártották is a havat. November 2-án pénteken egyáltalán nem volt tömeg, reggel viszont iszonyú nagy volt a köd, de szerencsére dél körül már kisütött a nap és abba hagyhattuk a vakon síelést:) Másnap szombaton már megjelentek a helyi osztrákok és sorakozhattunk a felvonóknál. Akkor délelőtt volt nagyon jó idő és 2 óra után romlott el, megint jött a tejfehér köd és jojózott a szemem, kb. 30 cm-re lehetett látni, sokan fel is adták 3 óra után.
Összességében nagyon tetszett a hely, de legközelebb inkább tavasszal megyek gleccserre síelni, hátha akkor a napsütés nagyobb arányban játszik szerepet a köddel szemben.

Hétfőtől csütörtökig síeltünk itt. Az időjárás (ellentétben a bergfex-en írtakkal, ami szerint hétfőn lett volna a legjobb idő, míg csütörtökön pedig a legrosszabb) egyre jobb lett. (Általában megbízható amúgy a bergfex, de néha nagyon mellé lő; pl. csütörtökön reggel(!) is még havazást mutatott délelőttre, de egész délutánig nagyon szép idő volt) Szóval első nap azaz hétfőn akkora köd volt az egész pályán főleg 2500 méter felett, hogy max. az előttem lévő ülést lehetett látni, így gyakorlatilag mindenki csak botorkált a pályán és mivel most voltam itt először azt se tudtam merre kell menni, így mindig követtem valakit szoros emberfogással. A terep adottságaiból kifolyólag fa, vagy egyéb képződmény sem segítette a tájékozódást, max. a néhol leszúrt piros pályajelzők. Sokszor kis túlzással azt sem tudtam hogy állok-e vagy megyek, mert a hó és köd egybeolvadt. Ezután egyre jobb idő lett, de az igaz, ha valahol felhő volt, az a gleccser jet pályáin volt. Az új pályákon vagyis az alteck felvonó pályáin - és ez az összes napra igaz (hétfőt leszámítva, amikor mindenütt tejköd volt) általában jobbak voltak a látási viszonyok, pedig csak egy picit van alacsonyabban, mint amaz.

A pályákról:
a gleccser jet pályái kitűnőek voltak minden vonatkozásban (kivéve a már ecsetelt ködöt). A hó minősége nagyon-nagyon jó volt. Sehol egy jégfolt. (Amúgy ilyen viszonylag nagyobb pályarendszerrel még nem találkoztam, ahol abszolút nem volt jég). Ennek a pályái nagyon szélesek, szuper jó lejtésűek. A fekete az fekete volt, erős lejtéssel, majd lankásabb, majd megint erős lejtésű. A piros pedig egyenletes és jó meredekségű volt.
az új alteck-i pályák: hó itt is szuper volt. a pályák jóval keskenyebbek, a feketéje gyenge fekete, inkább piros. (gondolom a keskeny volta miatt lett fekete besorolású). A piros az gyenge piros. De ezek is jó kis pályák, kár, hogy minden délután lezárták ezeket lavina veszélyre hivatkozva.
a kabin tetejéről levezető 9-es és 10-es: ez, (mármint a 9-es) az elejét és a légvégét leszámítva igen gyenge pálya még kéknek is gyengus. (a gleccser jet kékje inkább piros volt, mint ez). Az alja ahol jobban lejtett és beszűkült teljesen össze volt túrva, már 11-től, ráadásul a fekete 10-es pálya is ebbe futott bele, úgyhogy a híres fis 10-es pályát nem sokan használták. Én is csak hazafelé csúsztam rajta egyet.
A mellettük futó 5-ös, 6-os és 7-es pályák pedig inkább átkötő pályának tűntek, bár jó szolgálatot tettek amikor köd volt feljebb.
Az alsó 11-es és 12-es pályák pedig végig zárva voltak.

A síelők: három náció tette ki a síelők 2/3-át, a szlovén, a horvát és a lengyel. Az első kettő jelentős versenyzői létszámmal vétette magát észre. (Kezdéskor azaz 8 órakor volt aki nem fért fel a vonatra annyian mentek ki az első indulásra!)Ezenkívül némi osztrák és német, kevés magyar, cseh és orosz, aztán slussz.
Összességében megérte kimenni jó kis síterep főleg a pálya felső részei és amíg itthon mindenki főtt a 33 fokban addig mi 0 és 5 fok között (2500 méter felett) síeltünk és zártuk a szezont!

Mölltal 2012.04.20-22.

Zsenge gondolatok a tavaszról némi évadzáró síeléssel keverve.

Múlt hét végén megígértem, tehát most ismét visszatértem egy rövid hétvégére Mölltalra.

Mint már számtalanszor bebizonyosodott elindulni nem könnyű. (nekem néha megérkezni is nehéz)
Szükség van a síelésre. Az utóbbi időben problémáim voltak a melóban. A tisztelt megrendelő a dolgok normális átgondolására szánt szürkeállomány hiányát rosszindulattal és arroganciával kívánta pótolni. Én régimódi ember vagyok, akinél még számít az adott szó. Megviselt a dolog. Nagy küzdelemben nyertem egy csatát, de a végső döntés valószínűleg a bíróság kezében van. Nem szeretem a felesleges küzdelmet, ezért megzökkent agyamnak pihenésre volt szüksége. Tehát síelni kell. Nálunk az indulás, mint említettem néha nem sima. Csütörtökön hazaérkezve a csatanyerésből üldögélni kívántam egy darabig. Nem volt bennem az a korábbiakra jellemző pezsgés indulás előtt. Jó néha lassan kiereszteni a gőzt, csinálni a fejben egy nagy ürességet, hogy szép komótosan valami mást, normálisat töltsön a helyére az ember. Én is csak ültem málén, gyakorlatilag lecsökkentett életfunkciókkal, néha ittam egy pohár pezsgőt, miközben első feleségem röpködött a szoba légterében és csomagolásra unszolt. Nagy aktivitás nem volt jutalma.
Korán kívántunk indulni, mert érzésem szerint a napba még egy délutáni csúszka belefért. Reggel frissen, zúgó fejjel felébredtem, s elintéztem a rám rót dolgokat a családi munkamegosztásból. Becsomagoltam a léceket, sisakokat, bakikat, s beraktam a kocsiba. Levittem a csomagokat, természetesen elhelyeztem a megfelelő helyeken a késeket, gyógyszereket, dugóhúzót, szerszámokat. A kijelölt, legközelebbi helyre parkíroztam a kocsival, s eldugtam a garázsba feleségem kocsiját. Kivettem az újságot, beállítottam a GPS-en az úticélt, ellenőriztem a biztosítást. Visszamentem s láttam, első feleségem egy száll testápolókrémbe öltözve fogat mos. Nyugodtan visszamentem a kocsihoz, s elkezdtem egy vaskos újság olvasását. Nem is indultunk olyan későn!

Igazi tavasz volt. Gyönyörű napsütés, kellemes út, s a tavasz jeleként a madarak csiripelésébe a traktorok dugattyú csapszegeinek ritmikus kopácsolása üdítően vegyült el. Faltuk a kilométereket, s a szendókat.
Nekem a síeléssel szemben vannak elvárásaim. Ezért cserébe áldozatokat is hajlandó vagyok hozni. Problémát jelent nekem, hogy ilyenkor, amikor ragyog fenn a nap, a mezők zöldje Lucrécia Borgia mérgének zöldjét kenterbe veri, valahogy azért jelezni kéne, hogy mi nem csak bóklászunk csélcsapon, nem egyszerű túristák vagyunk, hanem síelni megyünk. Így kettesben a léceket a kocsiban tartjuk (volt olyan barátom, aki úgy vett lécet, hogy beférjen a kocsiba. Mi rájöttünk, hogy hosszában méretesebb léc is elfér.), tehát nem rakunk fel bokszot. Valamivel még is jelezni kéne a síelési szándékot. Azt hiszem életem hátralévő részében megfelelő időtartamot szánok a probléma megoldására. Természetesen más revolúciós elképzeléseim is vannak a síelés területén. Foglalkozni kívánok a változtatható lejtőszögű sípálya megvalósításával, amelyet a nap beesési szögének megfelelően lehetne állítani, hogy délben ne kásásodjon a hó. Kicsit nehéz a hómegtartás és a síelés szempontjait összehangolni, de nekem van időm. Pusztán személyes indokból kívánom megoldani a távirányítóval bekapcsolható síbaki megvalósításának kérdését.

Ily gondolatok kavarogtak kiürült fejemben miközben megérkeztünk célunkhoz.

Ahogy kinéztem a kormány mögül meglepődve tapasztaltam, hogy a napsütésből hóesés lett. A gleccservasút megállójánál olyan nagypelyhekben hullt a hó, hogy kiszállva a kocsiból el kellett ugrani a pelyhek elől, mert agyonnyomták volna az embert. A webkamera képe sem ígért semmi jót, mert nem láttunk a képen semmit. Sőt az sem volt biztató, hogy a pénztáros csaj a nevetéstől leesett a székről, amikor megkérdeztem milyen idő van fenn. Úgy döntöttünk aznap nem megyünk fel. Szóval megint igaza volt a feleségemnek, kár volt sietni.

Visszaereszkedtünk Flattachba. A szállásunk a magyar (a sihun is hirdetett) Alpenblickben volt. Múlt heti híradásomban lehúztam az Apartmenhaus Edelweiss nevű szállást. Most éreztem, hogy mennyire igazam volt. Nem célom sem anti, sem népszerűsítő reklámot csinálni, de amit az Alpenblickben megígértek azt be is tartották. Korrekt berendezés, kedves magyar nyelvű személyzet, kitűnő fogadópálinka, magyar TV műsorok, s minden egyéb földi jó. Igaz nem volt repülőtéri transzfer, de cserébe, mint egy barátom mondaná gombokért adták a szobát, olyan olcsó volt. Mindenkinek tudom ajánlani.

Flattach kedves kis falu. Minden olyan rendezett, mint a szokásos ausztriai falvakban, sok különleges látnivaló nincs benne. Férfiemberek a virágboltba ne engedjétek be az asszonyt! Mi a központban lévő hotelban vacsoráztunk. Finom, bőséges és olcsó kaját adnak. Vendéglátósok.

Másnapra jobb időt jósolt a bergfex, s igazuk is lett. A hegyen szemerkélő hó, s egyéb tekintetben változó időjárási körülmények voltak. Nem voltunk sokan a hegyen. Ha egy kis túlzásba esem, azt mondom minden pályakilométerre esett egy síelő. Persze nem ment minden pálya. Nem mentek reggel a 13-as, 14-es pályák, s egész nap nem mentek 12-es pályák. A többi pályán a kemény alap fölött pár centis puha hóréteg volt. Kicsit tapadós, de használható. Nyugodtan lehetett csúszkálni, nem zavart a tömeg, s a pályakezelést végző ratrakok vezetőivel is vidáman integettünk egymásnak. Nagyon változó volt az idő, soha nem tudta az ember, hogy a következő lecsúszásnál milyen körülményekkel találkozik. Lehetett napsütés, vagy nagy köd. Jellemző, hogy egyszer, amikor kijöttünk a hüttéből (a magány miatt mentünk be, mert társaságra vágytunk) a gleccser napsütésben fürdött. Gondoltam végre egyszer tiszta időben jöhetek le. Rohantam a felvonóhoz, de mire felértem már eluralkodott a tejfehérség, s megint a lábammal látva kellett lecsúszni. Mikor reszkető inakkal megálltam alul, visszanézve láttam, hogy megint süti a nap a hegyoldalt. A nagy hó mindenhol érezhető volt. Nem volt meleg, s a néha előbukkanó napsütés ellenére sem voltak sokkal tapadósabbak a pályák, mint reggel. (érzéseim szerint végig kicsit fagypont alatt volt a hőmérséklet) Természetesen ekkora tömegnél buckásodásról szó sem eshetett. Többször volt, hogy az egész pályán úgy mentem le, hogy nem találkoztam senkivel. Ha nem lett volna olyan változékony az idő még örömsíelés is lehetett volna a dologból.
Közben teszteltem a telefonomra feltöltött iSki Trackert. Jól működött. Egy olyan amatőrnek, mint én bőven elég információt szolgáltat. Én például megtudtam, hogy ha a feleségemmel síelek az átlagsebességem több mint 25 km per órával kevesebb, mint ha ugyanezt egyedül csinálom.
Végül a tapadós pályák megviselték a lábamat, ezért lejöttünk a hegyről. A körhütte előtt érdekes látvány fogadott. Az osztrákok egy röplabdaapályát állítottak fel, s teljesen szabályos meccset vívtak. Már ha szabályosnak lehet azt mondani, hogy néha valaki egy korsó sörrel körbejár, s mindenkibe beletölt egy kis folyadék utánpótlást. Közben üvöltött a zene, s mindenki a zwancig centiméter című örökbecsű művet énekelte, természetesen ugrálva. Nyelvtudásom nem elegendő a fordításhoz, de ha a dal arról szól, amit sejtek, akkor igazán mély és magvas mondanivalóval van dolgunk.

Vasárnap ismét kezdődött a szokásos rossz idő. Már a faluban is esett az eső, az alsó állomásnál pedig komoly eső volt, néha hóval vegyítve. Ez a kép fogadta azt a kb. 15 autónyi síelőt, akik megjelentek a reggeli felmenetelnél. Mindenki azt találgatta, hogy a középső részen hó vagy eső esik. Nyelvi probléma nem merült fel, mert a kevés jelenlévő legalább fele magyar volt. A probléma megoldódott. A felső részen hóvihar tombolt. Kiderült, hogy esély sem volt a pályák megdolgozására. Aki szereti a szűz havat az itt kedvére kiélhette magát, már ha látta a havat. Fújt a szél kegyetlenül, s mindenki szűz havon járt, mert két percen belül befedte a szél a nyomokat. A havazás és a köd miatt ismét emlékezetből kellett mennem. Az egyensúlyi központ teljes tanácstalansága miatt érdekes tapasztalatokban volt részem. Szemüveges lévén még rosszabbul láttam, mint mások. Így ismét jelentkezett a szédülés, s az állok, mégis úgy érzem, hogy megyek érzés. Borostámon megfagyott a hó, s meleg italra vágytam. Csak néhány kört szenvedtem, s kora délután levonultunk a hegyről. Úgy nézett ki, akkor kezdett javulni az idő.

A hét végén kb. 30 cm hó esett. Az idő nem volt meleg, tehát a hó meg is maradt. Megint egy tanulság, jövő héten kellett volna jönni.

Nekem véget ért a szezon. Elindultam hazafelé. Végig szakadó esőben, amely idővel szakadó, emlékeztető hóesésbe ment át. Egyből eszembe jutott, hogy már lecseréltem a téli gumit.

Mindenkinek minden jót! Jövő hét végén előveszem a bicót!

Mölltal 2012.04.13-15.

Az egyre erősödő, selymes tavaszi napsütés vidáman mosolygott le a zsengén zöldülő hegyoldalakra. Fényes kedvét nem befolyásolta, hogy a melegedő tavaszi eső apró cseppjeivel nagy lendülettel mosogatta le a környékről a tél morcona nyomait. Pedig a tél még izgatottan toporgott a magasabb helyek lejtőin, s néha fehér ködbe borította a tájat, jelezve, hogy véglegesen még nem hajtotta meg fejét a tavasz előtt.
Ha Stani a fórum lírai lelkű poétája írta volna ezt a beszámolót a Mölltalra vezető út leírása valahogy így festett volna. De ezt a beszámolót én írom, s így egyszerűen a dolgot elintézem azzal, hogy cefet áprilisi idő volt. Hol sütött a nap, hol esett az eső, hol köd volt, de odaértünk!
Mielőtt a nemes célból elvégzendő sporttevékenységünkről beszámolnék néhány szót a szállásról. Hálóhelyünket neten foglaltuk, Flattachban az Apartmenhaus Edelweiss volt a kiválasztott. Két-három személy részére ajánlott stúdió apartmant foglaltunk, ketten a cimborámmal nagyon gyorsan és zökkenőmentesen. A szállást nem volt egyszerű megtalálni, mert Flattachban a házszámozás és az utcanevek kicsit lazán kezeltek. Semmi sem utalt rá, hogy ez egy apartmanház. Nem volt felirat, nem találtuk a 24 órás recepciót, a teniszpályát, a reptéri transzfert, a szaunát, a szépségszalont, a pénzváltót, a kerékpár és az autókölcsönzőt, a bankautomatát, a grillezési lehetőséget, s így tovább, de már nem akarom sorolni. Találtunk viszont egy cédulát az ajtóra ragasztva, hogy a szobánk az első emeleten van, s egy telefonszám is oda volt írva, ha valami bajunk lenne. A szobába érve láttuk, hogy bajunk az van. Gyermekkoromban nem vettem zokon, ha a komornyik rosszul törölte meg az orromat, tehát itt sem érdekelt, hogy a konyha felszerelése elég szegényes, s azon is felül tudtam emelkedni, hogy a szobán lévő ablak nincs fél négyzetméter, s ezért állandóan villanyfényben kell lenni, vagy az ígért erkély helyén egy forgácslap zárja el az ajtót. Viszont az már rosszul esett, hogy a 2, 3 személynek szánt szobában egy kihúzható kanapé szolgált ágy gyanánt, amin ha hosszában feküdtünk rá még az én lábam is térdtől lelógott, pedig nem öles termetemről vagyok híres. Ha viszont keresztben feküdtünk az ágyon, akkor a kb. 120 cm-es szélesség elég komoly összebújást tételezett fel. Felhívtuk a megadott telefonszámot, ahol egy női hang közölte, ő nincs most a városban, s különben sem mondtuk, hogy milyen nemi összetételben érkezünk. Talán holnap reggel tud adni egy pótágyat. Nem állok messze a grafomániától, de inkább nem írnám le, mit mondtunk neki. Talán ezért este megjelent a hölgy egy kempingággyal, s nem is sok pótdíjat számított fel érte. Többet nem hiszem, hogy foglalkoznia kellene velünk.

12 után értünk a parkírozóhoz. Kellemesen szép idő, kb. 9-10 fok, s kevés autó. Néhányan jöttek kifelé, de ennek akkor még nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget. Már csak fél óránként megy a vonat, tehát nem mindegy mikor ér oda az ember. Gyorsan felvonatoztunk, s felvonóztunk a panoráma étteremhez. A tömeg méretére mi sem jellemzőbb, mint, hogy a kis presszórészt mi nyittattuk ki, mert inni akartunk egy pohár csapolt sört. Kilépve a hüttéből láttuk, hogy a sör habja valami malőr folytán kint is mindent elöntött. Olyan köd volt, hogy az ember a léce hegyét nem látta. Esett a hó, s amikor leért elég ragadós volt.
Szokás szerint a 9-es piroson melegítettünk be. Nem tartozik a kéjhömpölyök közé néhány méteres látótávolsággal síelni. Nem sokan voltak a pályán, ezért a többi síelő mozgásához sem tudtuk igazítani az irányunkat. Én azt hittem, hogy a 9-es pálya vonala be van égetve a retinámba, mint öreg monitorba a WINDOWS zászló. Néztem a karókat, hogy le ne térjek a pályáról, ennek ellenére két karó között elmenve, az tűnt fel, hogy azok nem a pálya két oldalát jelzik, hanem az egyik oldal szélét. Ezt a lábam súgta meg, szerencsére, mert természetesen nem a hegy felé, hanem a szakadék felé tévedtem ki.
Gondoltam az izgalmakat kipihenjük a gleccseren. Szerencsére megtaláltuk a felvonót, s amikor élesen befordult balra ki is szálltunk belőle. Úgy gondoltam a házitehéntej sűrűségű ködben jobb, ha a szélső kékeken megyünk le. Lazán elcsúsztunk balra, s ott ért a meglepetés. Arra még nem járt senki, sőt még ratrak sem. A 30-40 centiméteres friss havat a ködben nem akartam bevállalni, ezért arra gondoltam, mert vissza ugye nem megyünk, egy enyhe esésvonalon visszacsúszunk jobb felé, s ott talán találunk valami pályát. Csúsztunk a tejben, s egyszer csak azt éreztem, hogy szédülök. Azt hittem még csúszom, de valójában már álltam, illetve rövidesen feküdtem a hegyoldalon. Nem vagyok egy gyáva ember, s itt nem is tudtam megijedni a saját árnyékomtól, de nem volt világos elképzelésem a lejutás módjáról. Azért a sok kanyargással szép lassan sajttá köpültük a tejet, s lejutottunk. A nap folyamán egyszer tudtunk úgy lemenni a 9-esen, hogy vagy 100 méterre láttunk.
Másnap a helyzet hasonló volt. A 12-es pályákat tudtuk használni valamennyire, tudjátok azt a részt, ahol a magyar Tarzannő mászott a vezetéken.
A harmadik napot már kihagytuk. Ha gleccserre megy az ember nézze meg az időjárás jelentést. Nem volt olyan hideg, mint jelezték, 0 fok körül volt érzésem szerint a hegyen a hőmérséklet, de a köd az nagyon bejött. Biztos lesz még jó idő is, s akkor minden jó lesz, mert hó még van bőven. Én jövő hét végén újra megyek. Sajnos a Duisburger hütte már nem működik.

Csabor aki nem szeret tejben fürödni

Hétfő hajnalban (04.09.) indultunk Budáról és délre már beöltözve álltunk a hegytetőn, a csodálatos napsütésben :)
Folyamatosan néztem előtte, hogy mikor jön egy hidegfront, s vele együtt a friss hó, így biztosra mentünk. Nem is volt csalódás, hiszen rengeteg hó van, ember szinte alig. Az időjárási adatok viszont a közelében sincsenek a valós értékeknek. Hétfőre -4 a hegyen az inkább + 8, keddre a -2 inkább + 14 volt. Ettől függetlenül és a szélnek köszönhetően a hó nem vizesedett zavaró szinten, kicsit tapadós volt, de simán élvezhető a csúszás. Csak a legalsó szűkebb részen volt szokás szerint bucka és kása. Viszont pozitívum, hogy a napsütéses melegnek köszönhetően erősen megkapott minket a nap, ráadásul a ratrakok időről időre friss nyomokat húztak a pályákon (ilyet sem láttam még) elkerülve a buckásodást, ezzel hozzásegítve az élménycsúszáshoz! :) Szerdán gigantikus köd fogadott, így egy próba csúszás után feladtuk a dolgot, mert a két csodálatos nap után a hegy a morcosabb arcát mutatva jelezte, ideje inkább hazamennünk!
A szállásunk a magyar (itt is hirdetett) Alpenblickben volt ismét. Tavalyhoz képest elkészült a szauna és jakuzzi (tökéletes!), továbbá szerintem erősebb lett a házi páleszük. Mindez érthetetlenül alacsony áron :))) Szóval köszönjük Albenblick, köszi Möltall, októberben érkezünk :)

Most voltunk 23-27 között. A pályák kiválóak voltak, ha működtek a felvonók, sajnos a nagy szél miatt a kabinos feletti részt csak egy délelőtt lehetett síelni. Zömében a 9-es és a fekete 10-es volt síelhető, a nyitott ülőszékesek 2 nap jártak, hó, felhő és szél miatt. Mentségükre legyen mondva, hogy az időjárás adott, de igyekeztek a síelhető pályákat napközben is álladóan karbantartani, ami elég kilátástalan küzdelem volt a szél miatt. Az enyhülés nem okozott semmilyen hóromlást, néhol kicsit keményebb, de nem nevezném jegesnek. Az alacsonyabban fekvő pályák máshol megsínylették a felmelegedést, itt biztosan találsz jó havat. Az idő miatt nulla sor volt, viszont voltak elegen, mert a lejövő sikló(vasút) zárás környékén tömötten járt. Kérdésedre a válasz röviden: nagyon időjárásfüggő a tömeg.

Január végén utaztunk ki 6 napra. Az időnk csodás volt, ragyogó napsütés, semmi tömeg, a pályák szépen karbantartva, egész nap hó ágyúztak, délutánra sem jegesedtek, elég szélesek. A 2-es pályán kellemes szűzhavas részek vannak a hóágyúk miatt, érdemes kipróbálni!
A kilátás gyönyörű, főleg amikor a felhők megállnak a völgyben.
A "földalatti vasút" fél óránként jár, így érdemes időben megérkezni!

A hét végén Mölltal megint kitett magáért. Tömeg nem volt, s az időjárás is ragyogóra sikeredett. A pályák ismét remekbe szabottak voltak, de most nem volt nagy tömeg, aki legyalulja és kupacokba rendezze. A kevesebb ember között egyre többször hangzott fel magyar szó. Hiába aki kijött síelni a hét végére, gyakorlatilag csak itt találhatta meg a kedvére való síterepet. ( köszönöm annak a magyar síelőnek, aki elütötte az első feleségemet, hogy miközben a karambolról beszámolt a társának, az asszonyt csajnak nevezte. Ezért nem szóltam közbe, s az asszony is megbocsátott).
Körbenézve a pályákon, ha valami komoly havazás nem lesz a közeljövőben ez a terep jelent mentsvárat a síelni vágyóknak.
Bár tömeg hiányában a síelés utáni hütte programok már sokkal visszafogottabbak, azért a síelés még mindig nagy élmény!

Csabor, aki kezdi megszeretni a gleccsereket

Üdv minden síelőnek!
Mi két napja jöttünk haza Mölltal-ról és elmondhatom, hogy minden pálya tökéletes állapotban van, nem volt tömeg, az időjárás pedig verőfényes napsütés, azt hiszem nem kell ennél több.
Sajnos volt szerencsénk végig nézni egy légimentést is:(

Nekem teljesen más benyomásaim vannak, talán különböznek az ízlések.
(szerk: F2 bejegyzésére reagálva)
Péntek-szombat vasárnap kezdtük itt a szezont.
Valóban nem volt még ilyen kevés hó, mióta ide járunk, de a pályákat remekül tartják, egész nap nagyszerűen síelhetők. A piros 9-es alján a "csőben" délután kissé buckásodik, de abszolút az élvezhető határon belül.

Az új pályák vannak a legmostohább állapotban, egyrészt a kevés hó, másrészt az építés nyomán még valóban sok a kő, szerintem felhozza őket a ratrak is. Technikás dolog kerülgetni, de minimális sérülésekkel megúszták a léceim.

Igen, a vonaton nagy a tömeg, ez szokásos, de valahogy ez a terep sokkal jobban felveszi a népet, mint például Kaprun, itt szinte soha nem alakul ki hosszas sorbanállás a lifteknél. Délelőtt a 6 székes kissé ugyan dugul, de lemegy a sor 3-4 perc alatt, plusz ilyenkor beindítják a párhuzamos, bár csigalassú régi kétszékest is.

A 2-3-as kék pályákat csak délelőtt zárják le a most valóban szokatlanul nagyszámú tréningezők.

Az idő végig pompás volt, kívánni sem lehetne szebbet.

Mivel máshol a közelben nem nagyon van hó, síelni pedig kell, ezért a havazásig szerintem a legjobb választás. Az új szlovén autópályán pedig bruttó 6 óra alatt megközelíthető, két pihenővel, mindenhol betartva a sebességkorlátokat.

Mölltal

2011.11.17-20.

Kicsit korán kezdtem a szezont. Bár amennyire szeretem a síelést abba sem kellett volna hagyni az előzőt.
Ez az út már a második gleccser volt novemberben. Kezdődött Kaprunnal, s most jött Mölltal. Mindkét alkalommal a talponsielok.hu tagjaival osztottam meg havas élményeimet.
Most 3 kemény legény vágott neki az útnak. Lacanator, Sörapu és én. Mivel én voltam a sofőr az indulás Székesfehérvárról történt. Gyönyörű napsütéses utunk volt. Fehérvárról szabályos körülmények között, fegyelembe véve az előre nem kalkulált sok útlezárást 6 órán belül Flattachban voltunk. Csodák csodája a navigációs masinka pontosan a házhoz vezetett bennünket. Ilyen még a praxisomban soha nem fordult elő. Fejlődik a technika vagy mi.
Szállásunk egy kellemes, régies parasztmajornak kinéző épületegyüttesben volt. (Haus Edenbauer) A háziak viccesre vették a figurát, közölték velünk, hogy nem tudnak semmi szállásfoglalásról. Később nagy nevetgélés közepette segítettek összeszedni leesett állunkat. A papa azt is megígérte, hogy az egyik szobában nem égő mennyezeti lámpában kicseréli az égőt. Ez, mint később kiderült még a vicc kategóriába tartozott. Természetesen ennek ellenére alaposan, talponsíelőkhöz méltóan megünnepeltük érkezésünket.
A körülmények dacára, már ami az előző esti körülményeket illeti, talpashoz méltón hajnalban keltünk, s így korán indultunk a pályára. A szállásunk csak néhány kilométerre volt a pálya parkírozójától, de az útra alig tudtunk kikanyarodni a sok feltörekvő autó miatt. Örömünkre normális forgalomirányítást találtunk, s bánatunkra rettentő sok kocsit, aminek döntő része csehszlovák volt. (mint kiderült valami nemzeti ünnep volt ebben a két országban, s azért jöttek ilyen sokan. Jó élet lehet arra, ha ily sokan el tudnak járni síelni.)
Kellemes élmény volt, hogy nem kellett beállni a pénztáraknál kanyargó sorba, kevélyen felvetett fejjel, zsebünkben szezonbérletünkkel húztunk el a várakozók mellett. Viszont a gleccservasútnál álló sor megfogott bennünket. A két ferde vonat a Grossglockner és a Sonnblick szorgalmasan szállította felfelé az egy menetben több mint 170 utast. A vonat emberesen kapaszkodott 8 percen keresztül felfelé, közben kecsesen kitért a szembejövő hegycsúcsról elnevezett szerelvény elől. Kicsit tömötten voltunk. Aki a létszámot tervezte nem volt a nagy intimszféra híve.
A középső állomáson, ami 2200 méteren volt, legalább ennyi ember várakozott. Ez a baj az olyan pályákkal, ahova csak egy feljáró vezet. Az ember vagy nyomakodik a sorban, vagy később megy, az most nem játszott, hogy korábban menjünk, hisz már nyitás előtt ott voltunk, de a versenyzők mindent vittek! A középső állomáson található még egy kis gomba, ami a várakozást is megkönnyítené, ha nem lenne az ember már annyira kiéhezve a csúszásra. S azt már sejteni lehetett, hogy a gombának a lefelé történő útnál lesz komolyabb szerepe.
2800 méteren a panoráma étteremnél szálltunk ki a felvonóból. Szekrényt béreltünk cuccainknak, aztán csúszni kezdtünk.

Ahogy a bölcsek mondják, szezon kezdetén gleccserre érdemes menni. Ott biztos lehet csúszni. Az idő gyönyörű volt. Ragyogó napsütés, egy-két fok mínuszban, szóval ideális a síeléshez. Megjegyzem Mölltalt ilyen szép időben még nem láttam. Gyakori itt a jeges szélvihar, de ez szerencsére mindhárom nap elmaradt. A lényeg az, hogy a gleccseren lehet csúszni, s ezért itt is lehetett. Gyönyörűen kezelt pályákon csúsztunk reggel, s a korai időpontnak köszönhetően sokan nem szántották előttünk a havat.
Mölltal kellemes pályarendszer. A gleccserfelszín váltakozó intenzitású lejtéssel kellemesen ereszkedik lefelé. A csúcsról egyik irányban a Grossglockner másik irányban Sportgastein látható. (nem tudom miért nem építenek egy felvonót a csúcs és a sportgasteni parkírozó közé. Csodás pályarendszer alakulna ki, s technikailag könnyen kivitelezhető lenne.) Pirosak, feketék, kékek váltakoznak a pályákon. Talán a minősítés a szokásosnál kicsit keményebb. Ezen a terepen egy feljegesedett kék pálya tud kemény perceket okozni. A pályarendszert tavaly óta a marketingszöveg szerint 40%-kal növelték. Két normál pályát építettek, megnézni azokat is érdemes, de a 40% az kicsit túlzás. Mint mindenhol manapság itt is hiányzik az igazi hó. A pályák kellemesen járhatók, de délutánra a szorgalmasabban látogatott részeken előjönnek a jégfoltok, illetve kinőnek a buckák. Viszont az üzemeltetők szorgalmasan dolgoznak a pályákon, napközben is járnak a gépek, záráskor fújnak a hóágyúk, tehát megy minden a maga rendjén. Nekem nagyon sokat jelent, hogy a pályák fülkés, vagy ülőszékes felvonóval megközelíthetők. Ezt igazán tudják értékelni a combizmok. Sajnos az én lábaim nem voltak elemükben. Itt most nem részletezendő okokból állandó lábgyengeséggel, fájdalommal küszködöm, ez akadályoz a síelésben, ezért elhagytam útitársaimat, s így mindenki kedvére csúszkálhatott. Furcsa, de ha az embernek fájdalmai vannak még a bátorsága is csökken, ezért kényelmes tempóban, kockázatmentesen síeltem.
A térképen jelzett új pályák közül csak kettő működött. Kellemes vonalvezetésű, de talán kicsit keskeny pályának mutatkoztak be, elég sok jégfelülettel. A Schareckről lefelé menő pályák közül hó hiányában nem ment a 4-es fekete, s a kékek jó része is le volt zárva a rengeteg versenyző miatt.Az 5-ös, 6-os kékek kellemesek, de a kemény letörésnél a jég a kezdők lábát kicsit megremegteti. A 9-es piros jött be nekem a legjobban. Kellemes ejtésű pálya, csak a leszűkülésnél okozott délután gondot a komoly mértékű buckásodás.
Második nap megnyitották a 10-es feketét, amely a legjobb felületű pályának bizonyult. A pályanyitásnak volt még egy külön előnye, le lehetett csúszni a Duisburger hüttéhez, ami egy hagyományos jellegű egység, kellemes terasszal. 2800 méteren a Panoráma étterem egy vendéggyár, a középső állomásnál a gombánál nem nagyon lehet enni, inni viszont annál inkább. Amikor lefelé induláskor, ami talpashoz méltóan a nap végén volt, találkoztunk ama bizonyos gombában én is csatlakoztam a csillogó szemű vendégsereghez. Rajtunk kívül is cselekedtek így páran. Sokáig kellett a hüttében tartózkodnunk, míg reményünk lett rá, hogy beférünk a lefelé menő gleccservasút kocsijába. Minden nap az utolsó vonatok egyikével mentünk le, ami most zenés járatnak volt minősíthető. Néha felriadt jóleső testi fáradtságából egy-egy laza deszkás, s belevonyított a vonat alkoholgőzös levegőjébe. Azon azért el lehet gondolkodni, hogy mennyire be tudnának rúgni ezek, ha nem csak azokat a 20 fokos pancsokat innák, hanem lenne valami jó kis pálinkájuk. Az izgalmasabb részekről szóló beszámolót a talponsielok.hu oldalon találjátok, ide nem mertem feltenni.

Összefoglalva jelen körülmények között nálam Mölltal előkelőbb helyen végzett, mint Kaprun. Rettentően hiányzik a természetes hó. (Annál is inkább, mert hét végén Obertauern az úti cél.) Ha viszont ilyen marad az idő, akkor még érdemes elmenni a gleccserre.

Csabor, aki most szereti a gleccsereket

Sziasztok,
péntek-szombatról (11.25 és 26.-a) tudok beszámolni:
Először is:
nagyon kevés a hó.
S amikor azt mondom nagyon kevés, az azt jelenti NAGYON kevés. (teszek fel képet a tavalyi és az idei állapotokról, összehasonlítás képpen)
Ennek ellenére éjjelente csodákat művelnek az osztrákok, arról már nem tehetnek, hogy 3-4 óra alatt, azaz gyakorlatilag délre "platt jég" újra.
A gleccser (1-es, 2-es, 3-as pályák) rendben vannak (természetesen)
A bibi, hogy a 2-es és a 3-as teljesen lezárva a tréningekhez... 8-as fele szintén...
Apropó tréning... úgy éreztem egész Európa összes válogatottja itt van... oroszok, lengyelek, szlovákok, bulgárok, horvátok, olaszok, franciák(!), svájciak és minden osztrák régió és síklub, köszönhetően valószínüleg annak, hogy gyakorlatilag sehol nincs hó
(mondjuk a franciákat nem értettem, mindegy)
Már reggel 8-kor több százas tömeg a gleccserbusznál, igazi kumite volt a feljutás.
Mondjuk a panziónk ablakából gyanús volt, hogy reggel 7.20 magasságában konvojokban húznak fel a kisbuszok a gleccser irányába. Mi 7.50-kor értünk mi fel, akkorra a felső parkoló már tele volt(!) a sí klubbok kisbuszaival!

A kevés hóról: általában Mölltalon 2-3 méter hónál mondják, hogy jók a hóviszonyok. Most 40 és 120 cm között írják, hát nem tudom a 120-at hol mérték, a legtöbb amit láttam az kb 50 cm volt a PÁLYÁN. Ezt fontos kihangsúlyoznom azoknak akik oda készülnek mostanság, mert a pályákon kívül NINCS hó. Életveszély és sziklák viszont igen. Szombaton halt meg egy cseh, mert kiesett a pályáról (9-esről), mi már csak a helikoptert láttuk...
Általában véve is sok kisebb sérüléssel járó esést láttunk a rendkívül jeges, kemény és néha zsúfolt pályákon, tehát honfitársaim VIGYÁZNI!

Az új pályákról (Alteck-i oldal): 4 pályát jelöl, ebből szerintem 2 létezik (legalábbis egyenlőre) 13 és 14a
Mivel alpin board-os vagyok, az én szemszögemből keskeny de szép vonalvezetésű pályák, a 14a inkább amolyan átcsúszó, ilyen eddig Mölltal-on nem volt. Valószínüleg a kanyargósabb és nem széles pályát kedvelő síelők szeretni fogják, nekem a deszkával 1-1 csúszás elég volt. Ráadásul itt a meredek sziklaoldalakról folyamatosan a pályára le-le gördülő öklömnyi kövek kerülgetése is gondot okozhat. Ezen a problémán biztosan segíteni fog egy jó méteres hó, ami majd ezt a jelenséget "megfogja"

Összefoglalva: vegyesek az élményeim
Ilyen hó ínséges időben tűrhető pályákon délig jókat csúszkáltunk. Az időjárás is normális volt, -5 fok körül, napsütés, igaz szombat délelőtt metsző szél fogadott minket, de gleccseren erre felkészül az ember...
Pályán kívül (gleccseren és fás környezetben) nem szokásom csúszkálni, így a sziklák engem nem zavartak, de a látvány igencsak furcsa volt...
A tömeg iszonyatos volt (főleg fel-lejutás), bár a pályákon általában azért jól eloszlott a nép

Mivel jelenleg alig van hova menni csúszni, ezért ajánlom, (tényleg az osztrák ratrakosok csodát tudnak művelni) de VIGYÁZNI VIGYÁZNI VIGYÁZNI
Csak ésszel!

Mi október 27-30 között voltunk boardozni. Mivel előtte való nap esett még a hó, így kifogástalan állapotú pályákon csúszhattunk! Direkt figyeltem már hetek óta, mikor lenne rá a megfelelő alkalom, így friss havon a szikrázó napsütésben élveztük első alkalommal a gleccser nyújtotta élményeket! :)
Hétköznap kifejezetten kevesen voltak, majdnem a legfelső parkolóban álltunk, ezért fennakadás és várakozásmentes volt minden. a 9-es pályán akkor végezték az utolsó simításokat, de szombatra már teljes hosszában várt minket, s velünk együtt nagyon sokakat. Hiába mentünk pontosan ugyan akkor mint előző nap, szombatra már csak a legalsó parkolóig engedtek. De pánikra nem volt ok, hiszen az 5 percenként forduló síbusz még azon a pár száz méteren is felvitt minket, h ne kelljen bakancsban sétálni. Igen okos húzás. Ráadásul a gleccservasút is mozgékonyabb volt köszönhetően a dupla szerelvénynek, így nem volt több várakozás a feljutásnál sem. A kabinos is bírja a gyűrődést, de mint már lentebb is írták, a Panoramabahn képtelen kiszolgálni a megnövekedett igényeket. Volt hogy 20 percbe is beletelt, mire sorra kerültünk. Ennek ellenére mi fantasztikusan éreztük magunkat, s bár a szűkületnél tényleg buckásodott és a boardozást nem kifejezetten erre találták ki, viszont sokszor tudtam a pályák mellett is csúszni. Szikrázó napsütés még vasárnap is, délután 3-ra már kicsit vizesebb megviselt hó, de rengeteg jó élménnyel gazdagodtunk. Egyetlen negatívumként említhető, hogy a kabinos boardtartójába úgy tettem be a boardot, h a kötést nem hajtottam be, ami beleakadt a kabin mozgását szabályozó sínbe és teljesen legyalulta. Ezt még sehol máshol nem tapasztaltam, nem volt tőle jókedvem, az biztos.
A szállásunk az itt ajánlott https://sielok.hu/szallas/alpenblic...k/ - fiatal magyar pár 19euro / fő szobaárral, erkéllyel, álomgyors wifivel, fullosan berendezett konyhával és a fullpakkos magyar upc tv pakkal! 100% hogy visszatérünk hozzájuk és még egyszer köszönöm itt is a barátságos és minden igényt kielégítő vendéglátást!

Végül pedig egy fotó, a körülményekről:) http://kepfeltoltes.hu/view/111102/...391951_10150385179579668_...

Kell ennél több?:)))

Hétfőn (okt 31.) síeltünk itt. A parkoló már 8:40-kor egészen tele volt. Kellett kicsit sétálni a pályáig. Hazafelé láttuk, hogy volt akinek kb. az első buszmegálló magasságában jutott csak hely. Kis tülekedés, nyomorgás a vonaton, de aztán fent már eloszlott a tömeg. Egész sok pálya, lift nyitva volt. Jó a hó. Páran még pályán kívül is csuszkáltak (bár nem tegnap volt az utolsó havazás). 9-es pálya alja (ez visz le a vonathoz) szokás szerint erősen buckásodott a nap végére. 5-ös es 7-es még nap végén is szuper volt. Az őket kiszolgálló kétüléses Panoramabahn nem tud elég sielőt felvinni ahhoz, hogy ezeket lesíeljék. Ez a lift szerintem szűk keresztmetszet. Elég központi helyen van de kicsi a kapacitása, itt 5-10 perces sor is kialakult néha. Nem lennék meglepődve, ha lecserélnék a közeljövőben. A többi helyen nem volt sorbanállás. Aki menni akar és szép időt lát a wetter.at-n nyugottan válsza Mölltalt. Nem fog csalódni. ;-)

Mi Obervellachban laktunk. A Seilbahn Platz-on volt a szállás (a síbusz is innen indul, kb. 20-30 perc a glecser). Gästehaus Staats. 54EU/éj volt a szoba minden tax-szal 2 felnőtt + 1 gyerek (4,5 éves) részére önkiszolgálos büféreggelivel (helyi körözött, tejtermékek, sonka ...). Elég korrekt volt az idős hölgy és angolul is beszélt.

Helyzetjelentés kicsit megkésve:

A múlt hétvégén (máj. 7-8) voltunk kint síelni.
Az időjárás mindkét nap igen kegyes volt hozzánk, úgy a völgyben ( Obervellach-ban szálltunk meg )mint a sípályán.

1 pályát kivéve mindegyik nyitva volt. 2200-3100-ig tudtunk síelni.
Az alsó pályák kb 11-ig voltak jók, utána a nagy mennyiségű,kásás, tavaszi hóban síelhettünk de nagyon élveztük.
A fölső pályák (2750-3100-ig) reggel nekem kissé keménynek tűntek, úgy kb. 11-től már fölengedtek és remekül ment a sízés. Hozzá kell tennem, hogy a léceimnek éle így az idény legvégére gyakorlatilag már nem létezett, ezért tűnt keménynek, jó léccel kifogástalan élményt nyújtott.
A szlovén nemzeti válogatott is mindkét nap itt edzett kiépített pályán, de láttam horvát válogatott sízőket is. (Csak a ruhájuk meg a buszaik alapján)
A nap keményen tűzött szombat-vasárnap is.
Szombaton melegebb volt, 2400 m-en 9 fok volt délben, árnyékban, mig vasárnap átlagban 4-5 fokkal volt hidegebb.
Elég nagy mennyiségű hó volt a pályákon, több mint decemberben. Még a fölső rész bal oldalán a jelöletlen, kezeletlen lejtőkön is lehetett szűzhóban síelni egészen a sziklákig.
Érdekes módon minkét nap úgy du 1 körül, hirtelen eltűntek az emberek és utána szinte néptelen pályákon síeltünk.(Előtte sem volt tömeg egyáltalán.)

Összességében nagyon jót síeltünk, megkaptunk mindent amit egy ilyen késő tavaszi gleccser síeléstől várni lehet.
Én nagyon szeretem ezt a terepet, mindenkinek nagyon ajánlom!

Úgy tudom most egy hónapra lezárják a pályát s júniusban nyitnak majd meg nyárra a fölső pályákkal.

Sziasztok...

Hmmm...
Asszem mi kifogtuk... :-(
3 nap Mölltalon, a szezon általam legjobban várt terepe volt...

Pozitívumok:
-általában jó idő (bár itt gyakorlatilag 10 perc alatt tud napsütésből az orrodig sem látsz vagy hófúvásos időbe átváltani)
-profi személyzet
-megfelelő hideg (én szeretem a mínusz 8-10 fokot :-) és nem kell izzadni

Negatívumok:
-Kezdők vagy gyengén síelők/snowboardozók ne menjenek
(gyakorlatilag nincs kék pálya csak papíron, a Gleccser Express tetején lévő H,G jelűeket nem nevezném pályának)
-Pályák reggel gyönyörűen kezeltek (NEM MIND!), délre buckalakóknak való. Sok a próbálkozó osztrák és szlovák(!)kezdő, de sajnos a pályák meghaladják tudásukat. Nagyon hamar "összecsomagolják" a pályát a folyamatos fékezésekkel :-(
-Nagyon drága minden (na ja, ez nem Murau...)

Mit is mondhatnék, kicsit el vagyok keseredve...
Ugy látom ide csak decemberben és januárban érdemes jönni. Vagy késő tavasszal/nyáron :-)

Sziasztok!

Hétvégén síeltünk Mölltalon.
Szuper napsütés, szuper hideg, gyakorlatilag néptelen, kiváló minőségű pályák.

Nagyon jót síeltünk + a gyönyörű panoráma.

A *-os ötös élményből csak az von le egy keveset, hogy a 2800-3100m-ig lévő pályákon - melyek tökéletesen ratrakoltak voltak -nem indították be a felvonókat.
Ők azt mondták, hogy a szél miatt, szerintünk csak spórolni akartak ( összesen kb 100-an voltunk).

Most már van elég friss hó a pályán, itt síeltünk ma és tegnap. Sajnos az időjárás elég cudar, sűrű tejföl köd van és hol erősebb hol gyengébb hóesés, ami a középállomás szintjén néha esőbe megy át. Ma annyira eláztunk, hogy hamarabb lejöttünk a hegyről, de panaszra azért nincs okunk, mert elég sokat tudtunk síelni igen jó hóban.

Reggel ugyan megnyitottak több liftet is a fenti részeken, de aztán lezárták a felső pályákat a köd miatt, és gyakorlatilag csak a 9-es Familienabfahrt-on lehetett síelni, kabinossal közlekedni. A jegyárakból nem adnak kedvezményt.

Holnapra jobb időt ígérnek, és az itteniek elmondása szerint a múlt hét csodás volt, napsütés, kék ég és friss hó. A pályák amik holnaptól újra síelhetők lesznek: 1-es, 2-es, 7-es, 8-as, 9-es.

Sok nemzeti csapat edz a pályákon, ennek ellenére tömeg egyáltalán nincs, sorbaállást nem tapasztaltunk.
A símetró félóránként jár, minden egész és fél órában.
Holnaptól mindenkinek tudom ajánlani Mölltalt, aki friss hóra vágyik.

Képeket talán majd holnap teszek fel, ma a ködben nem volt értelme fotózni.

A még nyitva lévő pályák közül kerestünk valami közelebbit május első hétvégéjére és mivel itt már évek óta nem síeltem gondoltam kipróbáljuk.
Sajnos a régióban nem volt valami kedvező az időjárás. Kíváncsi lennék, ha Kaprunt választjuk jobban jártunk-e volna?
Csütörtök este érkeztünk, Flattachban 20 fok feletti hőmérséklet és aranyos Panzió (Maier) fogadott minket. Szolid ár hangulatos hely, csak ajánlani tudom ha valaki ide vetődne.
A pénteki időjárással még semmi baj nem volt. Reggel gyönyörű napsütésre ébredtünk. A gleccservasút, mint egész hétvégén, kiszámíthatatlan volt. Baromi sokat vártunk, a kiírt menetrendet nem tartották be. Volt olyan, hogy 50 perc alatt jutottunk fel. Szóval pénteken csodálatos idő volt, a hó firnes, de azért jól síelhető. Reménykedtem friss hóban, de ez most nem adatott meg. Délelőtt felgyalogoltunk a legtetejére ahonnan csodás kilátás tárult elénk a gasteini völgyre. Sportgastein pályái, ahol két hete csúsztunk, szinte karnyújtásnyi távolságra vannak. Ahogy néztem még bőven síelhetők lennének.
Szombat már szomorkásabb volt, a napot nem láttuk, a gleccser már ködben volt. Lejjebb azonban lehetett látni, úgyhogy inkább a 9-10 pályákon síeltünk.
Vasárnap azonban tragikus volt. Sűrű ködben az orrunkig sem láttunk. Az amúgy is kevés ember hamar elhagyta a terepet, délre már alig voltunk fent páran. Kettőkor aztán a hatülésest is lezárták jegesedésre hivatkozva, valószínűbb hogy azért a pár ember miatt nem tartották túl rentábilisnak a további járatását. Mi azonban, akik még csúsztunk volna igen rossz néven vettük ezt.
Eddig is hármasra értékeltem a terepet ezt most sem éreztem jobbnak, azonban a társaság mindent felejtetett:)

--Sziasztok!
Március 3-tól 7-ig voltunk Mölltalon,a lehető legrosszabb időjárási körülmények között, sajnos folyamatosan felhős ködös és erősen szeles volt a gleccser.
Ezért Mallnitz-Ankogel-en csúszkáltunk többet de itt sem a legjobb körülmények között,de ebben a magasságban még elviselhetők voltak a körülmények,és az állandó havazás miatt a pálya állapota is folyamatosan javult.A hazautazásunk napján aztán megkönyörült rajtunk az időjárás és tiszta napos időben (de nagyon hidegben -15c) csúszhattunk egy fél napot.
Üdv.gunar

Szombaton, vasárnap és hétfőn Mölltalon síeltünk.
Szombaton 11 körül érkeztünk, és a +8C ellenére lefagytunk egy pillanatra. Még soha nem láttunk itt olyat, hogy nem csak az ún. felső és alsó parkoló, hanem 3 szinttel lejjebb, a gát körüli rét is tele volt autóval.
Ennek ellenére fent a pályán szépen eloszlott a nép, egyáltalán nem volt zsúfoltság. Vasárnap délelőtt hasonló volt a helyzet, tegnap viszont kongtak az ürességtől a pályák. Az első vonattal mentünk fel, összesen kb 20-an, a pályán pedig úgy 10-ig nem is nagyon láttunk mást. Kivéve a gleccseren a kék pályák, azokat mindhárom napon lezárták délig, párhuzamosan 4-5 pályát is tűztek a különböző csapatok edzéseihez.
Szombat-vasárnap felhőtlen volt az égbolt, tegnap pedig foltokban jöttek-mentek a felhők, de nagyrészt így is napsütésben síeltünk.
A hó tökéletes, a 9-es alján a szűkítőben szombat-vasárnap délután már buckásodott, tegnap egész nap makulátlan maradt.
Az üzemeltetők semmit nem bíznak a véletlenre, tegnap egész nap mentek fent a gleccseren a hóágyúk.
A pályákról még nem ajánlott lemerészkedni a sok szikla miatt, itt azért kevés az a 170 cm hó is.

Október 23-tól 27-ig megtartottuk a szezonnyitó síelésünket Mölltalon. Először jártunk itt kipróbálni az őszi gleccsersít.
A szállást Flattachban a Sporthotel Mölltal adta. Alapjában véve jól néz ki, 1 kis wellness részleggel is rendelkezik. A probléma csak az volt, hogy műszaki hibára hivatkozva a medence nem üzemelt, így hát nem tudtuk élvezni azt a szolgáltatását amiért pont ezt választottuk. Itt szállt meg több ország síválogatottja, akik délelőttönként edzettek a hegyen.
Október 24én, szombaton a gleccservasúton felérve azt tapasztaltuk, hogy az idő finoman szólva nem kifogástalan, a kabinos liftet többször meg is kellett állítani az erős széllökések miatt. Ahogy felértünk, első utunk az étterembe vezetett, mivel az erős szél által fújt hó szúrta az arcunkat. Fenn amúgy ez az egy étterem van, viszont ez kellően nagy, így be tudta fogadni az embertömeget. Idővel a szél csillapodott, a felhők is elvonultak, így dél körül elkezdtünk síelni. Csak a felső piros és kék pálya üzemelt. Már délben mindkettőn hatalmas buckák fogadtak, néhol kilátszott a jég.
Másnap teljes szélcsend és ragyogó napsütés fogadott minket. Azt mondanom sem kell, hogy ezáltal hatalmas tömeget találtunk már lenn, a parkolóban is. Most már az alsó 2 üléses lift is üzemelt, tehát az 5ös kéken is lehetett menni.
Harmadnap hasonló idő, hasonló körülmények. Mivel hétfő volt, - és bár nemzeti ünnepük - kevesebb ember síelt.
A 3 nap tapasztalatai alapján elmondhatom, hogy az évszakot figyelembe véve jót síeltem, viszont Mölltalra télen biztos nem látogatnék el, hiszen vannak ennél 100szor jobb terepek. Kezdő síelőknek nem ajánlanám, mert egyrészt a felső kék pálya kicsit keményebb a megszokottnál, másrészt ha edzést tartanak különböző országok csapatai, akkor ezt a kék pályán teszik, ami ilyenkor teljesen le van zárva. Az alsó kék pálya közepe felé viszont van egy olyan szakasz, ami inkább pirosnak nevezhető, a vége felé pedig hajtani kell magunkat ha nem veszünk elég nagy lendületet.
Aki tehát nem bír magával és mindenképp síelni akar októberben, annak megfelelő hely ez, viszont ne számítson olyan élményre, mintha télen menne.

Nagyszerűen zártuk a szezont Mölltalon. Pénteken fél 12 körül érkeztünk, a vonaton szinte csak mi utaztunk. A tavaszi hangulatú völgy után a középállomásnál nyárias tél fogadott. A gondola felső állomásánál +15 C-t mutatott a hőmérő, ehhez képes meglepően jó állapotú havon csúsztuk az első köröket. Gyakorlatilag sima, csak kissé megereszkedett és lelassult pályákon, elnehezült havon síeltünk - de nagyon lehetett élvezni. Illetve csupán a völgyállomás felett (ahol letörik és beszűkül a piros 9-es) volt buckásra síelve a pálya. Emberrel alig-alig futottunk (illetve sieltünk) össze :)

Szombaton reggel elég sokan tolongtak a vonatnál, nagy részük versenyző, a legifjabb korosztálytól a felnőttekig. Emiatt délelőtt a gleccseren le is zárták a kék pályát, és az alsó kétszékes felé vezető piros egy részét is. Stanglikkal voltak teletűzdelve, edzést tartottak a szlávok - a szlovén, lengyel, szlovák, horváth nemzeti csapatok tréningeztek. Talán emiatt (bár Mölltalt egyébként is "szláv" gleccsernek becézik az osztrákok) szinte csak szláv szót lehetett hallani. Magyarokkal nem találkoztunk, a parkolóban három magyar rendszámú autót láttunk. Az idő nagyon változatos volt, a felhőzet beállt, és 2800-3000 méter között mozgott le-fel, de átengedte a derengő, sejtelmes napfényt. A versenyzők dél körül befejezték, ettől ki is ürültek a pályák.
Jól bevált szállásunkon nem sokkal elalvás előtt kiadós zápor kopogtatta meg a háztetőt, ez már sokat sejtetett másnapra.

Bejött. Vasárnap reggel a keményre ratrakolt pályán kb 3 cm friss porhó csillogott. Nem sok, na de májusban - ritka élmény ilyenkor ennyire kiváló terepen siklani. Nem is álltunk meg, délután fél háromig ingáztunk a gleccser legteteje (3150 méter) és a völgyállomás (2200 méter) között. A felső pályák még délután is jól tartották magukat, lent úgy 12-től már kezdett kissé kásásodni. Síelhető, de munkás szakaszok alakultak itt ki. Pályán kívül is érdemes volt próbálkozni, megsíeltük a hatszékes lifttől balra eső falat, és néhány embert láttunk a gondola, illetve a Duisburger hütte alatti kuloárban. Délután pedig már szinte nem is láttunk senkit - kiürült a gleccser. Utolsó nap volt ez az egy hónapos karbantartási szünet előtt, utolsó nap nekünk is az idényben. Úgy éreztük, még a hüttében is kizárólag lírai, szomorkás dalok szólnak. Évek óta itt kezdjük, itt zárjuk a szezont. A félig sem megtelt vonaton lefelé robogva eldöntöttük: ha csak tehetjük, ezután is így lesz.

Töltöttem fel egy albumot is a hétvégéről.
Aki még síelni készül, annak sok szerencsét, a "többiekkel" ősszel találkozunk.
Hajrá:
pn

Négy napot töltöttünk a Május 1-i hosszú hétvége révén Mölltalon(május 1-4)
Péntek délelőtt értünk a gleccser aljához, fent, nem éppen a legszebb idő fogadott minket. Felhőbe-ködbe burkolózott a hegy, a hőmérséklet is elég magas volt(2800m-en 1-2 C)
Délutánra a pályák alja már kásásodott, nehéz lett a hó.
Szombaton reggel hatalmas szél fogadott minket köddel párosulva, ennek következtében le is állították a felvonókat, úgy 1 óra magasságában, a délutánt kirándulással töltöttük, a völgyben gyönyörű napsütés várt minket.
Vasárnapra jó időt jósoltak, ezért az első gleccservonatot elérve elsőként érhettünk fel, sajnos nem épp a beígért időjárás várt minket a gleccseren.
A Gletscher Jet ugyan nyitva volt, de a hegyen felhők csücsültek, 11-12felé felszállt a köd, és a megszokott csodás látvány fogadott minket, Grossglockner stb. Elég sokan voltak(sok magyar hangot is halottunk) de tömeg az nem volt szerencsére.
Nem volt sok kedvünk lemenni az utolsó(16:30-as) gleccservonattal.:(
Hétfőn sűrű havazás fogadott minket, minek következtében, remek hóviszonyokkal vártak a pályák. A nap folyamán ki-kisütött a nap. Emberekkel már csak elvétve találkoztunk, főként a szlovén, osztrák, német síválogatott néhány tagjával:D. Délután 4 kor fájó szívvel elbúcsúztunk a hófödte hegyektől és elindultunk haza:(
Összességében remek szezonzárás volt.

Mint ahogy igértem, íme a beszámoló. Pénteken a 9.30-as expressel értünk fel, mínusz 3-5 fok, felhős idő, közepes szél, nulla sorállás. Kb. 2 óra síelés után el kezdett esni a hó, 5 m-es látótávolság, a pályából sem láttunk semmít, irány a szállás. Szombaton reggel jött a házinéni, hogy a szél miatt nem nyítják ki a pályát, így séta a faluban és döglés a szálláson. Vasárnap reggeli jó hír, hogy két pályát kinyitottak, de mínusz 18 fok van fent. Sebaj indulás. Ragyogó napsütés enyhíti a hideget, a 9-es piros és a 10-es fekete van nyítva. Tömeg van, de valahogy még sem kell sorbaállni a felvonónál és a pályán is eloszlik a nép, így szupert lehet döngetni. Dél körül megnyítják a fenti pályákat is, így óriásit lehetett szűzhavazni is, bár a felvónózás húzos a szél miatt. Szóval a vasárnap szuper volt és a nap végén kellemes meglepetésként visszaadták a szombati bérlet árat is. Összegzésként jó volt, és a B5i egyszerűen szuper, de erről majd abban a topikban.

Sziasztok!
"eperke" mi előttetek voltunk 3 napot, a körülmények teljesen mások hétköznap.
A pálya tele volt szláv nyelvű edzőtáborosokkal, a kék pályákat miattuk nem is lehetett használni.
Bár a táblák alapján csak vigyázni kell a tréningezőkre, de ha mégis betévedtél akkor modortalanul leüvöltöztek onnan.
Ez azért is volt kellemetlen mert a havazás előtt a piros pálya nagy része veszélyesen jeges volt.
Összességében azért jó kis kirándulás volt, láttunk havat, jókat csúszkáltunk ahol tudtunk.
Megtanultuk, hogy legközelebb csak hétvégén szabad menni.

Na megjártuk Mölltalt.Szombaton eléggé ködös volt a délelött, volt hogy nemláttunk 5 méterre sem, csak a Panoramabahn üzemelt. Délután 2 után kisütött a nap egy kis idöre és megnyitották a felsö részt is.
Vasárnap reggel csodálatos idö fogadott minket, csodálatos látvánnyal és csodálatos pályákkal.
A parkolok teli voltak lent, de a pályán eloszlottak az emberek nem volt nagy tömeg, a várakozás lent a kettes beülösnél max 3 perc volt a fenti hatos beülösnél pedig pedig max 5-6 perc.
Összességében egy szuper hétvége volt.

Kedves Sporttársak!

A Gerlitzenre tervezett hosszú hétvégénket egy csütörtöki huszárvágással átvariáltuk a Mölltal Gleccserre. Három napot terveztünk ide, de sajnos csak kettőre sikerült. Pénteken kellemes időben tudtunk síelni, kb. délig tartottak ki a 2200 m-re vivő pályák, ekkora már nagyon kibuckásodtak. A gleccser pályák viszont egész nap jók maradtak, és nem is voltak rajtuk sokan.
Szombat reggel már az gyanús volt, hogy majdnem üres volt a vonat, és alig lehetett német szót hallani. Ahogy fölértünk rá is jöttünk, miért is nem jönnek az osztrákok. Havazás, ködfoltok, élénkülő szél. A Gletscherjet-et el sem indították. Ezzel együtt élvezhetőek voltak a frisshavas pályák. Délután fél kettőre annyira megerősödött a szél, hogy az utolsó kabinos felvonózásunk már a "biztonsági üzemmódban" történt (félsebesség, és a széllökésekkor azonnali megállás). Tartott kb. húsz percig. Megálltunk ebédelni, hátha csillapodik a szél egy kicsit, de inkább erősödött. Háromkor mindenkit kizavartak az étteremből, és bezártak. Minden lift állt, aki nem mert lesíelni azt motoros szánokon hozták le. Jöttek fel vezetők, és azok szerveztek maguk köré csoportokat és indultak le. Mi magunk indultunk, és érdekes módon a gyerekeim iszonyúan élvezték a körülményeket. Tény, hogy az ilyen körülményeknek is megvan a maguk feelingje.
Vasárnap ki sem nyitott a gleccser, így a közeli Ankogelt vettük célba. Mikor reggel felmentünk ott esett az eső, és ködbe borult az egész hegy. Az információk szerint az egész terepet eső áztatta, és nem is volt várható javulás. Így hát meghoztuk a nehéz döntésünket, és hazafelé vettük az irányt.
Szeretném megemlíteni a mallnitzi Hotel Garni Kärntnerhof szálloda magyar munkatársainak segítségét, akik nélkül valószínűleg nem sikerült volna néhány óra alatt szállást foglalnunk, és akik meleg vacsorával vártak bennünket.

BL

Mi dec. 1-3 között voltunk Mölltalon.
A gleccser nagyon jó állapotban volt, a hóágyúzás folyamatos, és a pályák még délután 3 órakor is teljesen elfogadható minőségűek voltak.... sőt, mit beszélek én itt? Teljesen szuper minőségű, nem tapadós, nem olvadó ágyúzott hó, olyan, aminek sokszor január közepén is örülnénk.

A gleccservasút felső állomásától (Mittelstation, 2100 m) már összefüggő hó van, ám a sziklákon és a pályák mellett csak éppen annyi, hogy a téli hangulat meglegyen.
A hosszú (az étteremtől a vasút felső állomásáig vezető) pálya is nyitva volt, ennek az alsó szakasza délutánra kissé kijegesedett, és néhány kavicsot is kerülgetni kellett (ezek az oldalsó sziklákról pereghettek a pályára, mert "lyuk" sehol sem volt a hórétegben).

A hosszú pályát levágó fekete pálya nem volt még nyitva, de folyamatosan ágyúzták, és a ratrak naponta többször is végigment rajta.

A felső pályákon nagyon nagyot tudtunk síelni, és a pályákon úgy általában ebédidő után kifejezetten kevesen voltak.

Felvonók: Működött a két felső ülőszékes (2 és 6 üléses) a kis kétüléses az étterem alatt, és természetesen a kabinos.
Szombat reggel a kabinos időnként leállt, emiatt a vasút alsó és felső állomásánál tömeg volt, ami kb. délre eloszlott.

Fantasztikus élmény volt, hogy a parkolóból még kellemes őszi hangulatban léptünk be a vasút alsó állomásába (hó sehol, avar az erdőben, +6 °C), majd jó 40 perc múlva már kiválóan preparált pályákon csúszhattunk.

Ja, és mind a három nap ragyogó napsütés, kék ég, -1 °C a pályán,.... eszményi besízés volt.

Néhány kép csatolva.

Május 1.-n szép napos időben fementünk a Schareck csúcsra (kb.3100 m), ami a felső felvonótól csak 50 méterre van. Amíg fenn voltunk (5-6 másik síelővel) a csúcstól 10 méterre a pályák felé eső meredek szakaszon kb 50 m széles és 20 m magas háromszög alakban az előző nap esett 15-20 cm hó lezúdult, és betemette a felvonótól a kék pályához közvetlenül a csúcs alatt vezető 3-4 m széles utat. Az volt a szerencsénk (meg másoknak is), hogy a léceinket a felvonóhoz közel tettük le a túrázás miatt, különben még most is kereshetnénk a hó alatt. Néhány perc alatt ott volt a ratrak, és eltúrta a havat. Az egész eset alatt fent voltunk, amikor a gép befejezte, akkor értünk le, és nem is vettük észre, hogy alattunk 15 méterre egy fél focipályányi lavina volt, és pont a sípályán. Először nem tudtuk minek forgolódik a gép azon az elég keskeny pályán. Szerencsére itt semmi komoly nem történt. Valószínüleg nincs túl nagy reklámértéke az ilyesminek, mert 5 perc múlva semmi sem látszott a pályán, csak a hó hiánya a hegyoldalon. A ratrak is elporzott, mintha ott se lett volna.
Péter