Élménybeszámolók

Saalbach – december 15.

Az autót a ZellamSeeXpress parkolójában tettük le, innen a 7-es (gyakorta, kb 10-15 percenként közlekedő) síbusszal mentünk a Schönleitenbahn kabinosig.
A pályák összeségében nagyon jók, de van egy kettő, ami egyelőre kerülendő, így a 162b a Seidlalmig rettentően sok kavics volt. A Polten nyolcüléses pályái szuperek, de délelőtt sokan voltak ezen a részen. A túloldalon Leogangban a 215-ös és a 206-os kék (az Asitz kabinos közepéig) bizonyultak a legjobbaknak.

A saalbachi oldalon a Kohlmais térségében kifejezetten jó volt a 152, 166 és 153, utóbbit még késő délután is egész jó állapotban találtuk.

Az északi oldalon a Schattberg pályái egyelőre csak a középállomásig használhatók, itt két kritikus pont volt: az egyik, amikor az 1-es áthúz a kabinos nyomvonala alatt (egy-két helyen kövek, de kikerülhetők), a másik a pálya közepén, ahol szűkebb lesz, itt rettentően jégrögös volt, ezt leszámítva viszont élvezetes köröket lehetett menni.

11-12 óra közt szinte kiürült a síterep ,így délután meglehetősen privát síeléssel ajándékozott meg minket a hegy.

Hütteárak: Saalbach sem lett olcsóbb, a Montana Royalban (153 pálya teteje) két forraltborért 15 eurót szükséges leszurkolnunk, az Alte Schmiedében (206-os pálya teteje) az extrább magyar gulyáslevesért 22 eurót kérnek (a sima 9,50 euró), bár kétségtelenül nagyon jó hütte/étterem.
Lenn a sétáló utcában egy ázsiai levesért majd’ 16 eurót kóstál és meglehetősen jellegtelen ízvilágot könyveltünk el a fogyasztása mellett. Ugyanitt egy csirke (Maishendl) körettel valamivel 30 euró felett, ez a levessel ellentétben finom volt, különösen a köretet nagyszerűen eltalálta a szakács.

Saalbach megnyitott, ma reggeli helyzet Hinterglemmből.

A völgyben dekorhó, ami a napos oldalakon gyorsan eltűnik és először úgy a középállomások fele mutogatja magát szégyenlősen. A hóágyúk az egész völgyben üzemelnek, láthatóan a főbb pályákra koncentrálnak. A Kohlmais és Bernerkogel környéke a távolból már egészen jól néz ki, a Reiter és Hochalm körül még sok (mű)hó kellene.

Hinterglemm árnyoldalán a 30-as (jelenleg itt ez az egyetlenegy sípálya, ami nyitva - a kezdőrétet leszámítva) pályára koncentrálnak, középállomástól lefele szorgosan dolgoznak a hóágyúk.

Ma reggel nagyon privát volt, fenn 2000+ méteren kevéssel nyitás után kellemes nulla fok, lenn a völgyben -6 körül (inverzió).

A pálya a felső részen sajnos sok helyütt "knollig", azaz jégrögös, illetve keményebb, de nem jeges. Ez a mostani létszámnál nagy gondot nem okozott, de tömeg esetén gyors jegesedés lehet.
A középállomástól lefele sokkal jobbnak bizonyult a hó.

Sziasztok!

A családdal 2024 márc 11-16. között voltunk Saalbach-ban. A szállásunk a Carina's Appartments-ben volt, egy kis családi üzemeltetésű hely, közvetlen a C1-Hochalmbahn mellett, így akár pályaszállásnak is nevezhetnénk, de az árak jóval kedvezőbbek voltak. A meleg időjárás sajnos erősen meglátszott a pályák általános állapotán, már 10-11 óra között elkezdett buckásodni, nem csak a völgyben, hanem a magasabban fekvő részeken is. Pár infó és észrevétel (kis)gyerekes szemmel nézve:

Ami tetszett:
- ahogy már többen leírták, a pályák kitáblázottsága átlag feletti, mindig tudod hol vagy és merre tartasz
- pár lenti felvonót már 8.00-kor elindítanak, a többi csak 8.30 vagy 9.00-kor nyit. Volt olyan reggeli csúszásom, hogy egy kisebb csoporttal odaértem egy még nem működő felvonóhoz, ahonnan nem volt tovább merre menni és még a 9.00 nyitás előtt (!) beindították csak a mi kedvünkért, ez nagyon pozitív volt
- a pályarendszer több pontján is van snow trail vagy fun slope kialakítva, ez mindig nagy gyerek kedvenc
- a völgyből szinte mindenhonnan kabinos visz fel kb a hegy feléig, onnan vagy kabinossal vagy ülőlifttel lehet tovább menni, így aki fáradt vagy csak meg akar úszni egy meredekebb szakaszt, lefele is tud menni
- szinte minden hegyen talál az ember számára kedves és kihívást jelentő pályát, nekem a személyes kedvencem a 8+8a piros kombó volt, lendületes és jó széles a csúcstól egészen a völgyig
- általánosságban elmondható, hogy a pályák nagyon jó szélesek, egy-két helyen szűkül be néha, de az sosem vészes
- a keskenyebb erdei pályáknál vagy pl. víz-tározók mellett mindig gondosan el van kerítve, a biztonságra mindenhol figyeltek
- az egész napos jegyek már az érvényességet megelőző nap 15.00 órától érvényesek, tekintve hogy a pályák 17.00-kor zárnak ez még értelmezhető síélményt ad pl. megérkezés napján (ja és éjszakai síelésre is érvényes!)
- rengeteg egyéb élményt kínál a hely (szánkó, curling, para-gliding, korcsolya, túraútvonalak) így az is talál kedvére valót, aki nem síelni jön

Ami negatívum volt:
- a jegyárak elég borsosak, akkor ha nem akarsz egész nap síelni, csak csúsznál egy párat és neked annyi elég egy napra. A de. vagy du. jegyek sem sokkal olcsóbbak arányaiban sajnos. A pályarendszer óriási, de pont emiatt és a magas jegyár miatt ha szeretnéd "lesíelni" az árát akkor könnyen át tud menni egy kilóméter-hajhászásba, ami ront az élményen, én többször kaptam magam azon, hogy csak rohanok egyik pályáról a másikra. Ilyen szempontból érdemesebb 1-2 hegy körül síelni egy nap
- több pályánál is érezhetően nem a neki megfelelő színt osztották ki (szerintem). A legtöbb kék pályán találni egy vagy több piros szintű letörést, ami sokszor nem kezdő- és gyerek-barát, de volt olyan is pl. a piros 35 és fekete 36 amik egymás mellett futnak tehát kb. ugyanaz a meredekségük. Nem tudtam eldönteni hogy melyik lenne a helytálló. Olyan is volt h rátévedtem a 7a feketére, amit inkább pirosnak mondanék, észre se vettem h feketének van kiírva amíg el nem húztam egy tábla mellett az aljában
- a legtöbb völgybe tartó kék pálya egy nagyobb letöréssel ér véget és érkezik meg a felvonóhoz, amit fentről (nyilván) nem látsz. Ezt érdemes belekalkulálni, nálunk a gyerekek bár megoldották, de nem rajongtak érte
- nem annyira a síterephez köthető, de a hütték árai érezhetően felkúsztak az 1-2 évvel ezelőttihez képest. Ez nem annyira meglepő ismerve a világ eseményeit, de érdemes felkészülni, hogy pl. pizzát már nem kap az ember 10-12 EUR alatt, inni is min. 3 EUR bármi és egy rendes főétel 14-16 EUR körül van. Cserébe az adagok mindenhol tisztességesek voltak, sehol sem maradtunk éhen.

Összességében egy élményekkel teli hetet töltöttünk el, az időjárás sajnos kicsit elvett a téli hangulatból és a pályák minőségéből (ez persze benne volt a pakliban márc közepén). Én még tervezek egyszer visszajönni, amikor az igazi téli arcát is meg tudja mutatni.

Január 8-12, öt kiváló síelőnap a Sícirkuszban, aminek a feléig se jutottunk.

Érkezésünk előtt-alatt havazott, ezért az első sínapunkra (01.08) virradóra a frissen ratrakolt pályákon mindenütt friss hó fogadott, plusz némi felhő és köd, ami megmaradt a nap végéig, főleg félúton megszorulva a hegytetők és a völgy között. Az összes többi napon verőfényes napsütés, mesébe illő csillogó hó, viselhető mínuszok, szél semmi, minden felvonó mellett zöld pipa a nagy kijelzőkön...

A pályarendszer mindegyikünk számára új volt, ezért kis részletekben indultunk felfedezőútra minden nap.

Előre elmondhatom, hogy nem csalódtunk, minden pálya nagyon szépen táblázva, egyértelmű és átlátható a jelölésrendszer, A-B-C-stb. szerint csoportosítva az adott hegyhez tartozó felvonókat. A pályákon az elágazásoknál (vagy akár felvonóból kilépve) szögletes útbaigazító tábla mutatja nem csak a pályát, hanem hogy az adott irányban folytatva milyen felvonókhoz (völgybe, hegyre, településre, stb.) lehet átjutni.

Öt nap alatt használt felvonók: D1-2, D3, D4, D5, D6, C1, C2, C3, A9, A3-4, A5, A6, G1, G2, G3
A beülős felvonók java részében fűtött az ülőlap.

Szállásunk a Hotel am Reiterkogel volt Hinterglemm kellős közepén, pár lépésre a D1 Reiterkogelbahn völgyállomástól, és sétatávolságra az A9 Unterschwarzachbahn (U-bahn) völgyállomástól. Jó kis szállás, a vendégek autói mind elfértek az épület alatti parkolóban, a személyzet fele magyar. Erkélyről a kivilágított kék 10-est néztük esténként, szauna után.

Tanuló pályák:
Kezdők tanulópályái Hinterglemmben a bébi-A11 és a family park A7-8, vagy az A10-12 húzóliftek melletti lankák. Az A9 U-bahn alatti kék 10-es már több tudást igényel, mert az induló része kockás-jeges.
Dobozos felvonóval megközelíthető, remek fekvésű tanulópályák magasabban is vannak: Hinterglemmből (D1-en feljutva) a kék 82-es alsó szakasza a D4-es tárcsás mellett. De még jobb Saalbach-ból (a G1-en feljutva) a 146-os felső szakasza a G2 beülős mellett (le a G2 völgyállomásig). Illetve, ezt lehet kombinálni a kék 147-es panoráma úttal és a rövidke G3-as felvonóval.

Na de a lényeg a magasan fekvő "rendes" pályák:
Lendületes kékek, amelyek kezdők számára is megoldhatók, de a legtöbbjükhez kell a tudás.
Pirosakon is jártunk, róluk el lehet mondani, hogy sokszor jobb állapotban vannak, mint a kékek!

"D-hegy"
A D1-Reiterkogelbahn-on feljutva, majd tovább a D2-Hasenauer felvonón lehet róni a köröket a 70, 73, 79-80-82 pályákon, kis kitérővel D3+74-re. A nap elején a völgybe levivő 70a még jó, de délutánra már elfárad, szűk a vége. A kék 74-es melletti gyakorlópályát el szokták különíteni hivatásosok számára, akik második (edző) lécet is hoznak magukkal. A D5 Sunliner felvonó saját pályája a lendületes kék 80-as, amelynek a felső részén lévő letörését (ha muszáj) meg lehet kerülni egy kis kitérővel a 84-esre, majd vissza a 79-en. A Hasenauer-ről jövő 79 és a Reiterkogel-ről jövő 84 egy lapított X-ben kereszteződik. A 84-es eleje nagyon sík, botozós. A 80-asból középtájt leágazó 82-es elején délben még meg lehetett számolni a karcokat. A D2 lift alatt húzódó piros 71 szintén kevésbé használódik el, mint a kék 70-es.

"C-hegy"
Azután át a Hochalmbahn és Spieleck területére a kék 73+58-on és a C2-C3 liftekkel 56-57-58, vagy 56 végig, vagy 50+51 és végig 50a-n a völgybe. A C1-B4 átkötésen (és az új kishídon) nem jártunk. A "C-hegy" területéről vissza a Reiterkogel felé a kék 56-57-en és a D3 lifttel lehet jutni. A Rosswaldhütte (hétfőn Ruhetag-ot tart) mögött a fentről jövő 57 és a szintén fentről jövő 73 nyújtott X-ben kereszteződik, botozásra figyelni kell.

"G-hegy"
A kék 146-os, Saalbach központból a Bernkogel-re a leghosszabb, amin jártunk. A Reiterkogel felől közelítettük meg, a D6-os ülőlift alatti kék 87-esen és a rövidke láblógatós (nincs lábtámasz) G3-ason. A gerincen futó kék 87-es forgalma elég nagy (ezt használják a Fieberbrunn felől TirolS-en érkezők is kb. félútig, a piros 125 felé), és elég hamar szét van túrva, igyekeztünk korán érkezni ide. A 146-os felső szakasza mellett szabadon használható élménypályák (ugrató, szlalom) is vannak.
Saalbach-ban a G1-Bernkogelbahn bejáratában csúcsidőben elég nagy tömeg alakul ki, a 8-üléses kabint púpig megtölti a személyzet, ha kell. A kék 146 kb. felső 1/3-a (a G2 völgyállomásig) lankás gyakorló, az alsó 2/3-a szép lendületes és kellően széles, csak a legvége szűkül be. A Saalbach-i belső átkötések (A1-SchattbergXpress vagy H3-Kohlmaisbahn) sajnos nem fértek bele, majd egy köv. alkalommal.

"A-hegy"
Egyik napunk a Schattberg-en telt, Hinterglemm-ből indulva az A9-Ubahn-on. Kék 10 - piros 8a és piros 8a - kék 10 - kék 15 útvonalakon, majd A3-4 Westgipfelbahn I-II a csúcsra. A kék 7-es panorámaútról (amit egész nap árnyékban tart a Schattberg) a napra kiérve és a gerincen átbukva a kék 4-esben folytattuk, ami egy szép lendületes pálya, le egészen az A5-Limberg 8-üléses felvonóig. Hát ez tényleg lehet büszkesége a terepnek, egy karcolás sincs rajta, és Recaro formájú fűtött párnákon lehet üldögélni.
A napos oldalon szerettünk tartózkodni: több kör a kék 4-esen és a kék 2-esen, kombinálva a piros 3-assal. A piros 3a átkötésen délután szintén számolhatók voltak a karcok, annyira nem használják (piros 1-3a-3). A piros 3 végig jobb, mint mondjuk a testvér kék 2 vagy arrébb a kék 4.
Az A6-Schattberg Sprinter völgyállomáshoz a kék 7 és piros 5 egy pontból indul, de nincs közös részük, mert a kék 7 továbbra is egy panorámaút, a piros 5 letör. A fekete 7a nem tudom, mitől fekete, mivel kellően széles és pont olyan, mint a vele összefutó piros 5.

A hütték személyzete jelentős részben magyar.

A szánkópályákat és a túraösvényeket is érdemes kipróbálni, ha valaki sí melletti alternatívákat keres (quad, lovas szán, ejtőernyő, stb. napi ajánlatok voltak a szálláson).

Nagy a készülődés a 2025-ös alpesi sí VB-re, büszkék rá, hogy ők rendezhetik.

Csak ajánlani tudom én is mindenkinek, megéri.

Péntektől vasárnapig itt ejtettük meg a hagyományos éves alpin snowboardos hosszú hétvégénket a baráti társasággal. A szállásunk Fieberbrunn-ban volt, egy korábban családi házként funkcionáló "chalet" sikerült foglalni korrekt áron 4 hálószobával, hatalmas konyha-étkezővel, kandallós nappalival.
Bár a tulajdonos elmondása szerint az összekötés óta ebben a faluban is jelentősen felmentek az ingatlanárak (2-3x), és így a szállás árak is, még mindig költséghatékonyabb alternatíva, mint a központi, salbaach-hinterglemmi részen foglalni, én legalább is oda már nem igazán találtam 7-8 főre a mi pénztárcánkhoz illeszkedő opciót (6 éve, amikor legutóbb itt voltunk, ez még működött).

Az időjárással nagy szerencsénk volt: 3 nap zavartalan napsütés, minusz néhány fok (bár reggelenként azért befigyelt a -10 is), a pályákon a pár nappal korábban esett 20-30 cm hó bedolgozva, így jegesedéssel csak a frekventált részeken találkoztunk a napok második felében.

Első nap az itteni, legközelebbi kabinos lifttel csatlakoztunk be a pályarendszerbe. Aki szereti a "túrázós" síelést, innen egész délelőtt mehet úgy a rendszer másik végéig, hogy nem csúszik kétszer ugyanazon a pályán. Ezen a fieberbrunni részen is van 1-2 kellemes pálya, ráadásul itt jellemzően kisebb a népsűrűség, az összekötő TirolS lift környékének és az odavezető pályáknak pedig van egy "semmi közepe" érzete (ebben a völgyben nincs település, csak 1-2 ház meg egy hütte). Ezen a részen, főleg a Henne csúcs alá vivő liftek (E3, E4) tetejéről hosszú freeride meneteket is lehet csapni sok száz méter szintkülönbséggel, túrasí útként jelölt pályákon / azok mellett (amik most már elég összejártaknak tűntek).
A Saalbach és Hinterglemm közötti, Reiterkogel csúcs alatti részen is jó pályák vannak, de mi innen mentünk tovább Hinterglemm felé, a hochalmi 2 felső lifthez (Hochalm 6er, Splieleck 6er), amely mellett szerintem az egész terep legjobb carving pályái találhatók (52-es, 54-es piros, 55-ös fekete), jó és többé-kevésbé egyenletes lejtéssel, brutál szélességgel, és - legalább is most - vállalható népsűrűséggel. Most sem csalódtunk ezekben.

Második nap átautóztunk Leogangba, és onnan indultunk el, az érintett cimbora részvételével meglátogatva azt a pályát is, ahol 6 éve sajnálatos, helikopteres mentésben végződő lábtörése volt. Most szerencsére nem kellett ilyet megtapasztalnunk. Ezen a részen a fenti pályák kicsit rövidebbek, de az L6-L7-es liftek környékén szintén lehet jó carving pályákat találni (218, 220, 221). Egy idő után továbbmentünk a saalbachi oldalra, ahol legjobban az I3-as Schonleiten 6er lift melletti 161-es pályát élveztük, ezen is szuper íveket lehetett húzni.

Az utolsó nap biztosra mentünk, és egy korai keléssel átautóztunk az első napi, hinterglemmi hátsó részre (50 perc), hogy kb. nyitásra ott legyünk a nekünk legjobban tetsző carving pályákon, ahová innen egy kabinos lifttel lehet feljutni a völgyből. Ezt az oldalt végig süti a nap, így ha kellően hideg van, akkor a reggeli kifagyott, csíkos pályák körröl körre puhulnak nekünk optimális sebességűre, és mivel ez a rendszer egyik széle, kb. 10.30-11.00-ig nincs is tömeg, utána pedig 12.00-13.00 között az emberek egy része beül hüttézni, ami szintén segít. Talán az egész túra legjobb meneteit ezen a délelőttön sikerült összehoznunk. 14.00-kor kellemes fáradtsággal a lábainkban indultunk haza.

Ami még nagyon tetszett, és most tűnt fel, az a tájékozódást segítő kitáblázások, meg az egész logikája: a terep szektorokra van osztva, azok az ABC betűivel jelölve, azon belül a liftek számozva (pl, A1, B2), a pályákon és főleg az elágazásokban-kereszteződésekben pedig méretes táblák mutatják, hogy melyik irány melyik szektorhoz és liftekhez vezet, a táblák kék-piros(-fekete) színe megadva adott pálya nehézségét. Ha az ember tudja, hogy merre tart, alig kell a térképet elővenni a zsebből. Bár azt többször megállapítottuk, hogy a pályák színjelölését mintha egy fél számmal letekerték volna, legalább is nem egy kéknek mondott pálya máshol simán piros lenne szerintünk.

Nekem az elmúlt kb. 20 évben ez volt a negyedik saalbach-hinterglemmi snowboardozásom, de mindig megállapítom, hogy gyakrabban kellene ide járnunk. Szerintem ez a Magyarországhoz egyik legközelebb eső, valóban 5*-os pályarendszer, ami minden igényt és tudásszintet kielégít. Jövőre FIS VB-t rendeznek itt, ami bizonyára újabb lendületet ad a fejlesztéseknek, úgyhogy reméljük, azt követően még profibb lesz a terep. De addig is csak ajánlani tudom mindenkinek.

Február 5-9 között csúsztunk Saalbach-i sicircus-ban

Hó van bőven, pályán, és pályán kívül is, ember kevés, pedig elvileg főszezon van. Ennyit az aktuális helyzetről, inkább a rendszert szeretném bemutatni röviden.

Viehofen településen volt a szállásunk. Innen indul az új Zelli kabinos, de mi arra nem mentünk. Síbusz az első felvonóig reggel 10 percenként indul, hossza kb 5 perc.
Bérletvásárlás (ami ide, zellbe, és Kaprunba is jó) után a Schönleitenbahn kabinossal kezdtünk. Faluból rögtön tetőre!
És ez ami nagyon tetszett, hogy majdnem az összes főpályás kabinos völgyből tetőre visz, középállomás ki-beszállási lehetőséggel.
a rendszer 80-90%át becsúsztuk 1-2 tanulópályánál láttunk csak huzóliftet. sima 4es beülőst buborék nélkül is csak egyet!
Kabin, 6-8as fűtött beülősök buborékkal.
Volt szerencsém már egy-két nagy pályarendszert (pl Brixen, Kitzbühel, Hochkönig, Schladming Flachau, Obertauern) becsúszni, de a Saalbach-inál egyszerűbbet, átláthatóbbat még nem láttam.
Völgy két oldalán a pályák, és az északi részen át lehet menni a hegy másik oldalára Fieberbrunn-ba vagy Leogangba. Minden tökéletesen, egyértelműen táblázva! Ami még fontos, hogy belátható szinte a völgy mindkét oldala, látni mindig a következő célt.
Pályák: lendületes, nagyon széles kék pályák, néhol már-már majdnem piros.... nagyon kevés keskeny lapos átcsúszós rész
-itt minden sporttárs megtalálhatja a neki megfelelő pályát

Piros pályák is nagyon nagy részt szélesek, lendületesek, egy-két szakaszon még a fekete korongot is kitehetnék...
Az egész rendszerben csak egyetlen helyen kell kb 3 percet sétálni: Saalbach -ban ha a H1es felvonó (152es pálya) aljából szeretnénk átmenni a G1es kabinoshoz, vagy vissza. De max 3 perc, viszont a falu nagyon szép.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, mi még megyünk!
Fentebb említettem, hogy jártam sok jó, és nagy rendszeren, de ez mindent visz!!!

December 25-én nyitott Leogang, a saalbachi sícirkusz tagjaiból elsőként. Saalbach tüntetésképpen az osztrák kormány intézkedéseire reagálva kezdetben nem, majd január 7-én végül egy minimális kínálattal kinyitott. Időközben a Schönleiten – Zwölferkogel – Schattberg rész is beindult, az összeköttetés Leogang – Schönleiten – Saalbach közt adott, vissza irányba még nem, így az síbusszal történik. Arra érdemes figyelni, hogy a rossz idős napokon erősen korlátozzák a liftek és pályák számát, ez részint egy normál hétköznapra is érvényes.

Térjünk vissza Leogangra. Múlt hét első napjaiban jelentős hó hullott az Északi-Alpokban, így Leogangon is. Ezen a napon valóságos privát freeride síterep volt; szinte csak nekem és néhány hasonszőrű fanatikusnak üzemeltek a felvonók. A hó kitartóan esett, hol lágyabban, hol mindent beborító-kavargó hómasszaként fehérítette be az eget és vele együtt a tájat.

A hó ilyenkor a legpuhább, a leglazább; így hatalmas élmény volt ezen a napon mélyhavazni.

Leogangon hétköznap az Asitz kabinossal juthatunk fel, fenn a Muldében három ülőlift üzemel és ha szép az idő nyitva a Saalbach felé vezető összeköttetés is.

Hétvégén a másik (új) kabinos is nyitva. A zimankós téli napokon készüljünk forró teával, mivel sem a hegyen, sem a völgyben nincs semmi nyitva, csak egy kis mini Spar közért az Asitzbahntól 100 méterre. Az új kabinos aljában (csak hétvégén megy ez a lift) ellenben elvitelre nyitva a Kralleralm, ahol többek közt nagyszerű pizzát vagy burgert ehetünk, de vannak saláták is.


Képek:
https://sielok.hu/fotoalbum/leogang...20210126/galeria/

Január 19-től töltöttünk el 4 napot a terepen 2 év után újra, ezúttal Hinterglemmi szállással, ez abból a szempontból praktikus, hogy 8-tól nyit a Reiterkogel és a Hasenauer és a friss pályán lehet róni az első körösek, érdemes kihasználni.

Az első nap nem történt meg mivel egész nap szakadt a hó változó intenzítással, szenvedés volt na. A következő 3 nap viszont tökéletes napsütéses idő, fokozatosan emelkedő hőmérséklettel, délután már inkább az északi oldalon voltunk. Ilyet én még nem tapasztaltam, de a Westgipfel, Zwörfel piros pályái még délután is nagyon jó állapotban voltak. Ha már Zwörfelkogel, szuper lett az új kabinos így már abszolút méltó a hely egy VB rendezéshez.

Ami még újdonság volt a megújult tájékoztató táblák, szerintem jól sikerültek igaz már így az évek alatt már elég sok minden megmaradt, viszont nekem hiányoznak a régi megnevezések, a 2a az nem 2a hanem Jauesern. Sajnálom, hogy kezdenek eltűnni az ilyen tradicionális dolgok. A hóviszonyok köszönhetően a hóágyú rendszernek köszönhetően rendben voltak, de azért látszott, hogy a természetes hóból az átlagnál kevesebb volt. 1-2 pályán észre lehetett venni (33, 85-110a pl), hogy ki volt kopva, de a pályák többi részére panasz nem nagyon lehetett.

Barátainkkal immár közel tíz éve járunk ide az egyik legjobb salzburgi síterepre. A pályarendszeren kívül a szállás elhelyezkedése az atrakció ugyanis a 166-os sípálya közepén található. A Muhbarackot valamikor pásztorszállásnak építették és hosszú ideig ekként is funkcionált, míg sok évvel ezelőtt egy egyszerű túristaszállást alakítottak ki belőle. 4 hálószoba 14 ággyal és egyetlen fürdővel, wc-vel és egy szűkös közösségi tér fogadta a vendégeket, ahol sparhelten főztünk és fatüzelésű kályhával fűtöttünk. Még a mosogatáshoz szükséges melegvizet is úgy kellett melegíteni. Itt aztán mindenkinek volt ház körüli feladata a favágástól kezdve a fűtésig, a takarítástól mosogatásig sok minden. A szűkös és spártai körülményeket feledtette a nagyszerű társaság, a mesés panoráma, vagy az, hogy a házból kilépve már a sípályán voltunk. Kezdetben még a csomagjainkat a Kohlmaisbahn középső állomásától kézben cipeltük. Ez pár éve már egyszerűbb lett, mióta egy ratrakossal hozatjuk-vitetjük a cuccokat. Lássuk be ennyi ember egyheti élelmét, ruháját vagy azt a 4 hordó sört nem is lehet már máshogy szállítani.

Aztán erre a szezonra minden megváltozott. Már hiába keresi egy arra síző a Muhbarackot, hiszen a cégér a bohóccal már egy maishofeni raktár mélyén pihen. A házat kibővítették és teljesen átalakították. A Schattbergre és a völgyre néző közösségi teret megduplázták, egy minden igényt kielégítő konyhát és nagy étkezőt varázsoltak belőle. 4 tágas apartmanban 16 ágy található és a fűtés is XXI. századi színvonalú. Az új cégérről pedig megtudható, hogy ezentúl Sinnlehenhof néven várja majd a vendégeket.

Idén is itt töltöttük január második hetét még bevezető áron. Az anticiklonnak köszönhetően minden nap giccses képeslap-időben síztünk, illetve napfürdőztünk a ház teraszán. Tavaly ennek épp az ellenkezője volt, amikor a szűnni nem akaró havazás miatt többször órákra lezárták a völgyet. De ha így alakult elviseltük és esténként a szintén vadonat új szaunában folytatódott a relax.

Tegnap reggelre a havazás is megérkezett, mi pedig fájó szívvel, de összepakkoltunk és hazaindultunk. A házat pedig le is foglaltuk jövő január 2. és 3. hetére, úgyhogy a csoda folytatódik.

Már hetek óta megvolt az elhatározás a Challenge teljesítésére, de mindig közbejött valami. Az elmúlt hétvégére végre összeállt minden. Szombat hajnalban indultunk és gyors ebédet követően az 1-es pályán melegítettünk a másnapi kihívásra. Tisztázni akartuk, hogy az utolsó és egyben egyetlen fekete pálya másnap a 16 fok körüli hőmérséklet melletti kása, bucka, fáradtság egyveleggel okoz-e megoldhatatlan nehézséget? Jól mentek a körök, megnyugodtunk.

Reggel a szállásunkról kényelmesen elsétáltunk a Schattberg X-press felvonóhoz és 9 előtt elkezdtük a kört. Csodálatos pályák vártak. Leszáguldottunk Volderglemmbe, végigszáguldoztuk Leogang kékjeit. Saalbachba visszaérve a Bernkogelbahn épületében az előzetesen tervezetthez képest félóra előnyünk volt. Tirolba érve annyira megörültünk az F14 pirosnak, hogy a völgybe leérve berongyoltunk a TirolS I. felvonóhoz a II. helyett. Már menet közben gyanús volt, hogy ennek rövidebb utazásnak kellene lennie, kiszállás után a már ismert pályaszámok megerősítették a gyanút. Az eddigi félóra nyereség nagyobbik része elment a 727m plusz szintre, de legalább az egész nap talán legjobb pályájára áldoztuk. Nem mellesleg dupla vagy semmivé lépett előre a 13000m szintes titkos elképzelésem. Fieberbrunn pirosai tetszettek, a meleg ellenére jól tartották magukat, mint ahogy mi is a menetrendünk előtt jártunk, de újabb időt már nem sikerült szerezzünk.

Hinterglemmbe érve aztán vége lett az aranyéletnek. Itt kettő órakor már kása és bucka volt mindenhol. Kemény ’gyorscsíkot’ is csak itt-ott sikerült találjunk, rendesen le is lassultunk. A nap legkínosabb része a 22a volt a Zwölfer-Nordbahn előtt. Normál pályaviszonyok mellett ez egy pillantásnak néz ki. A csúcson kicsit keresgéltük a rosszul kijelölt 17-es pályát ahelyett, hogy rögtön a Zehner liftet néztük volna, ezért később a Westgipfelbahn beszállójánál nagyot néztünk, hogy csak 10 perccel vagyunk záróra előtt. A 16:15-ig járó Limberg lifthez már iparkodtunk, az 1-es pálya pedig már ismerősként üdvözölt.

Vasárnap, ragyogó napsütéses időben egyetlen liftre sem kellett várni. Porhó kivételével minden volt, 13097m szinttel én a szlogennek megfelelően a határomat talán kicsit túl is lépve teljesítettem. Ha nem lett volna meleg, biztosan többen síeltek volna. Előző este ugyanis teltház volt mindenhol, az úton pedig belvárosi forgalom. Liftenként 2 perc várakozás pedig keresztülhúz mindent.

Némi hiányérzetem azért maradt. Az egésznek nem is sport, hanem túlzottan teljesítmény értéke van, mint a gyalogos teljesítménytúráknál. A síélmény háttérbe szorul és ezen a terepen eddig nem jártam.

Március 15-e és 17-e töltöttünk el 3 napot a terep Leogang felőli részén.
Bár az előrejelzés nem kecsegtetett sok jóval végig nagyon jó idő volt, egyedül 15-e éjszakáján esett 5 centi körüli friss hó a felső pályákon.
Ami a pályaállapotot illeti, csütörtökön és szombaton kb. 1500 m fölött kifogástalan minőségű volt a pálya, reggelre gyönyörűen keményre kifagyott, minimális buckásodás volt, főleg a Großer Asitz pályáin, ahol délután az is előfordult, hogy gyakorlatilag egyedül lehetett csúszni a piros részeken.
A kabinos középállomása felé közeledve már az ilyenkor szokásos vizisí közeli élményben lehetett része az embernek, ezen rész központi kék pályája pedig gyakorlatilag élvezhetetlen volt délutánra. Érdekes módon a felvonók legalájához, a parkolókhoz vezető pályák sokkal jobban síelhetők voltak, még a lenti egész meredek fekete rész is kifejezetten élvezetes volt délután fél ötkor is, nyilván a sokkal kisebb forgalom miatt.
Pénteken az éjszakai hazavás miatt a felső részeken is tapasztalható volt a jelentős buckásodás, de ez nem okozott meglepetést :-)
Összességében kiválóan szórakozott az egész család. A síbérletárak az Ausztriában szokásosak, 50 euró körül van egy napijegy. Abszolút pozitívum, hogy hétvégén viszont a gyerekeknek 10 euró volt a napijegy, erre a kasszás hölgy külön felhívta a figyelmemet csütörtök reggel, amikor a 3 napos bérletet akartam megvenni.
A hütteárak elég húzósak, de azért van difi a helyek között. A Stöcklalmban 6,90-ért korrekt gőzgombócot lehet kapni, feljebb az Alte Schmiedeben viszont 13 euró egy (óriás adag) császármorzsa. Az Asitzbräuban főzött sört viszont kifejezetten érdemes megkóstolni.
Csak ajánlani tudom a terepet.

Március 4-én és 9-én Saalbachban csúsztunk.

Még mindig sok hó van, hegyen és völgyben egyaránt, különösen az elmúlt évekhez képest szembetűnő a változás. Továbbra is roskadoznak a hütték, házak a nagy hótól.

A hó mennyiségével nincs gond, a minősége már március 4-én sem volt a legjobb. Bár az árnyékos oldalakon (Schattberg pl) még porzott a napsütötte Bernkogel, Hasenauer felvonóknál (Saalbach napos oldala) bizony már tavaszias körülmények uralkodtak, a hómérők + 6 + 10 fokokat mutattak 1500-1900 méteres magasságokban, ennek megfelelően kásatúrás volt már késő délelőtt is. Ellenben az északias lejtők még porhavat tartogattak.


Március 4. után az alsóbb itt-ott eső, egyébként némi friss hó esett ebben a régióban, majd újra enyhülés.

Március 9-én pénteken Hinterglemmben voltunk, méghozzá az árnyékosabb oldalon. Bár reggel még egész korrektek voltak a pályák a Zwölferkogelbahn aljáig, utána gyorsan megadták magukat és déltől középállomástól lefele (1500 m) elestek. Kása és kása.

Fent még valamelyet tartották magukat, de porhóról természetesen itt sem beszélhetünk.

A hó még biztosan kitart Húsvétig, a mennyiséggel nincs baj, de ilyen időjárási viszonyok mellett ebben a magasságban be kell kalkulálni, hogy porhavat aligha találunk (úgy néz ki március 18- körül jöhet egy komoly lehűlés még, ami jót tesz majd)

Hüttetipp: A Bernkogel kabinos tetejénél a pár éve nyílt Lisaalm nagyon jó modern-fiatalos konyhával és gyors kiszolgálással.

Harmadszorra jártunk itt a már már szokásos Jan 28-tól kezdődő időszakban. Kezdjük az újdonságokkal, először is a hatalmas hó. Ez pozitívan mutatkozott a pályaminőségnél, míg korábban délután a buckák között már előjött a kemény alap, idén ilyennel nem találkoztunk. Kicsit bánom is, hogy a kék 68-ast nem próbáltam ki. Meglepő módon idénre nem készült új lifttel a terep, viszont jövőre a Kohlmais megújul, a középállomás már szerkezetkész.

Kipróbáltuk a Reiterkogelnél az éjszakai szánkózást, rövidebb mint a Radstadt-i, viszont nagyon szép alattunk a kivilágított Hinterglemm. Az egyik nap megcsináltam a Skicircus challange-et is, simán belefér egy ebéd plusz délelőtti sör is ha valaki tempósabban síelni. Igazából nem is a pályakilométerek miatt kihívás, korábban volt nem egy nap amikor ennél többet is síeltünk, csak ugye itt meghatározott az útvonal. Ekkor 8.30-kor indultam fel a Schattberg-i kabinossal, a pályák főleg a Jausern álomszerűek voltak. Szóval aki nem szereti a buckákat keljen fel reggel, mert érdemes sőt a Schönleiten, Zwörfel stb már reggel 8-tól jár. A pályákról már korábban is írtam, hüttéknél ha valaki szeretne napsütésben htalmasan teraszon, bulihangulatban ebédelni annak ajánlott a spielecki Walleggalm ahol az önkiszolgálóban 1 perc alatt megkapod az ételt cserébe magasabb árakkal is operál. Ha viszont kevés embert és nyugalmat szeretnél akkor a túloldalon a Zehner aljában a Ellmaualm ajánlott, itt a pályán is alig megy pár ember.

2018 január 13 voltam itt, korábban 3 évvel ezelőtt egy napos síklubos kiruccanáson. Most egyedül jöttem és Fieberbrunnban a Haus Berglandban volt a szállásom, ezért reggel erről az oldalról indultam a Cirkuszba. Reggel 8-ra a parkolóban voltam, gyors beöltözés, terepszemle élőben és a kivetőtökön. A hó nedves, a táj gyönyörü, de lent ködös, felhős, a hőmérséklet: -0,5 fok, fent a csucson -2. A liftek elvileg 8:30 tól jártak, de a piros Streubödennel fel lehetett menni korábban. 1000 méteren megültek a felhők, felette napsütés. 10 óra után megjöttek a "buszosok és későnkelők" és némelyik felvonónál 10-15 perces várakozások alakultak ki. A felső pályák mindenhol szuper állapotban voltak kb. 1400 méterig, ezen magasság alatt pedig kásás, nedves nem túl sok hó és mindez betonkemény jeges alapon. Ez utóbbit sem én, sem a sílécem nem kedveltük így a Zwölfer Nordbahn aljában lévő szervízben volt egy félórás szünetem. Aztán a Zwölfer hegyen kicsit elidőztem, a pályák is romlottak, jegesedtek, buckásodtak, viszont a TirolS 2 liftet 15:30-ig el kellett érnem, hogy visszajussak az autómhoz, így viszont már nem maradt időm a két Schattberg csúcsra, de ismét egy szuper sínapban volt részem, de a körülmények miatt vasárnap reggel inkább átautóztam Kaprunba a gleccserre.

Sziasztok,

Mi január 25-30 között mentünk megint Saalfeldenbe szállásra, hogy Saalbachban síeljünk. Négy sínapunk volt, ami alatt az időjárás nagyon a kegyébe fogadott mivel előtte több mint egy hétig havazott, de mikor mi megérkeztünk már végig szikrázó napsütés volt :). Ha jól tudom, akkor inverziónak hívják ha a völgyben hidegebb van mint fent a hegyen. Na ebből mi kaptunk egy nagyon komoly ízelítőt, mert reggelente -19°C volt, fent a hegyen pedig -2-0°C volt. Az első reggel mikor kifizettem a bérleteket, azt hittem, hogy odafagyok a pulthoz, de a kasszás hölgy nagyon rendesen nyugtatott minket, hogy fent már nagyon jó lesz. Ez abszolút így is lett, mert a hóviszonyok a négy napos ragyogó napsütés miatt életünk síelése volt :).
Az apartmanunk Saalfeldenben volt picit távolabb a várostól, de nagyon szép, modern lakásokat kaptunk, tökéletese felszerelve, rengeteg hellyel (8 emberre egy 70 és egy 100m2-s apartman), nagyon kedvező áron (125€/fő/5 éjszaka, takarítással, adóval).
Két napon Leogangban mentünk (~15 perc), egy napot Hinterglemmben (~25 perc), egy napot Vorderglemmbe (~20 perc) autóval. A parkolással sehol nem volt gond, bár mi 9 órára mindig kiértünk, de a csapat másik felének is volt még mindig helye, annak ellenére, hogy ők 10-11 között értek ki.
Kedvenceink a leogangi és a vorderglemmi pályák voltak, a második napon mentünk a pályarendszer bal oldalára, de sajnos ott elég jegesek voltak a pályák, így azok nem jöttek be annyira :(.
Pár pálya és infó a teljesség igénye nélkül:
92-93: Elején nagy letörés, utána 93-ig (Steinbergbahn) középső állomásig nagyon lapos, így mi párszor csak a középállomásig mentünk fel. Utána viszont zseniálisan jó pálya a meredekebb kékek közül. Nagy kedvenc volt, egyik barátunk egymás után 6-szor lement rajta, pedig ~6km hosszú a két pálya együtt.
83-84: Rövid pálya, de nagyon széles. Három részre tagolódik és középsőn soha senki nem volt, így figyelve, hogy egymásnak adjunk teret, nagyon lehetett csapatni, olyan hosszú íveket lehet csinálni, amit kevés helyen engedhet meg az ember. Egy hátránya van, hogy az alján öt pálya fut össze és rengetegen nem figyelnek, ha valaki picivel az ilyen nagyon lapos szakaszokon.
61-61a: A legutolsó csúszásunk volt itt, ketten jöttünk le, ő boardozik, én síelek. Élveztük nagyon, bár ő egyszer esett egyet, de szerintem abszolút nem nehezebb mint pl. kék 93-s.
Viszont kezdő ne vállalja be, főleg a nap végén, mert buckás tud lenni és az alján egy 90°-s kanyarnál beszűkül.
56-57-58: A hideg miatt idén nagyon jó volt, itt is volt olyan rész pénteken ahol mi hárman voltunk csak :).
52: Szép, hosszú átvezető pálya, viszont érdemes figyelni, hogy a Bernkogelbahn-hoz gyalogolni kell.
46: Tavaly utáltam ezt a pályát, mert sokan voltak és olvadt az alja. Idén vasárnap mentünk át, brutál tömeg lent a felvonónál, de hihetetlen sebességgel megy a felvonó, és 3 percnél soha nem álltunk többet. Utána pedig a pálya maga volt a mennyország. A tömeg elment tovább felfele, alig voltak, tökéletes állapotban a hó (még ratrak nyom is volt :). Életem legjobb csúszása volt, ha most rágondolok még mindig elmosolyodok :). Viszont délre már nagyon le tud romlani ennek a pályának az állapota, annyira központi helyen van!
19-20-22-25: Szép, jó pályák, meredekebb kékek. Ide hárman mentünk át, a feleségem és a barátom imádták, de sajnos én pont picit rosszul lettem, így nem tudtam élvezni :(.
17-18: Tavaly nem járunk erre, idén megnéztük és szerintem elég annyit mondani róla, hogy kb. 5-ször egymás után lementünk.
11-11a: Na ezt nem élveztem, mert idén nagyon jeges volt :(.
Fieberbrunn még most is kimarad, de tuti, hogy jövünk még ide :).
Ha jó az időjárás, akkor szerintem ez továbbra is az egyik legjobb síterep Ausztriában :).

2017 január 30-február 9 közt töltöttünk 11 sínapot Saalbach - Hinterglemm - Leogang - Fieberbrunn sípályáin. Vegyes érzésekben, kellemes és kellemetlen emlékekben volt részünk. Kezdem a kellemetlenebb dolgokkal. Sajnos már csak marketing szöveg, hogy ideális hóviszonyok várnak mindenkit egy adott síterepen november végétől április közepéig. Napjainkban az alacsonyabban (2000 m alatt)fekvő síterepek nem hóbíztosak, így Saalbach - Hinterglemm sem az. Volt ugyan egy kevés hó, de meleg is. Február eleje a völgyben +10 fokos hőmérsékletekkel rukkolt elő, a hegyen is +4 +5 fokok repkedtek. Mivel szinte minden pályát érint napsütés a nap különböző szakaszában, így nagyjából mindenhol kezdődtek a bajok. 11-12 órára a pályákon hatalmas buckák voltak, a tövükben meg jég vagy fű, esetleg földdarabok. 2 napig 1700 m alatt eső esett, felette havazott. A pályákon elkeseredett, elázott emberek százai próbáltak "örülni" a szabadságuknak. Sokan közülük viszont a símentősök segítségére szorultak mindenféle sérülésekkel. Ilyenkor inkább vizisínek kellett volna nevezni a sízést.
A pályákat éjjel/reggel nem tapossák, csak a zárás után. Így az éjjel hullt hóban, napközben még egy óra sem kell a nyitástól és ismét lehet kerülgetni a buckákat.
11 nap alatt kifogtunk 3 nap olyan ködös időt, hogy a pályákat keresgélni kellett. A látótávolság 3-4 méter volt.
A pályarendszer legjobb része a Zwölferkogel-ről induló 15-ös és a 13a pályák. A 13a-t viszont a 11 napból 2 délután tudtam használni, a többi idő alatt zárva tartották a hivatalos sícsapatoknak.
S tán a legkellemetlenebb dolog a hatalmas tömeg a pályákon. Sokszor léc lécet érve kanyarogtunk lefele a keskenyebb részeken. Volt eset, mikor 25-30 percet kellett várakozni a Zwölferkogelbahn indulójánál vagy a Streuböden alján. Iyenkor a középállomásnál lehetetlen volt a beszállás.
S akkor a kellemesebb emlékek. A pályarendszer hatalmas és jól kigondolt. Mindenki talál magának megfelelő hegyet ahol csúszhat. Az 1-es fekete pálya kiválló, de helyenként nagyon jeges. A 15-ös úgyszintén. Mindezek ellenére kivállóan lehet rajtuk ereszkedni, ha mellőzhetjük a hirtelen kitérőket, megállásokat. A Schatbergről induló 6-os és 6a pályák helyenként elérik a 100 m szélességet is, meredekségük kiválló itt tömeg esetén is jól lehet élvezni a csúszást, kivéve két elkeskenyülő pályarészen. A hely, a táj nagyon szép, mikor napos idő volt, kiválló panorámák tárultak elénk.
Összegezve, a 11 nap alatt bejártunk nagyjából minden pályát, a legjobban a 15,13, 13a, 12, 6-os és 1-es pályák tetszettek. A 13a-n sikerült megdöntenem személzes sebességrekordomat, elérve a 112 km/h-t. Mindezek ellenére többet nem fogunk visszamenni erre a síterepre, egyrészt a tömeg miatt, másrészt a kiszámíthatatlan időjárás és hóviszonyok miatt. Decemberben még nincs hó, január végén viszont helyenként a pályákon már nincs.

Saalbachban töltöttem 6 napot egy nagyobb társasággal. (jan.29- febr.3)
A 6 sínapból egy olyan nap volt, amikor az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk. Fontos megjegyeznem, hogy nem síeletem az összes pályán (nem is volt célom) ill. az alább leírt dolgok a személyes véleményemet jelenítik meg.
Vasárnap és hétfő kifogástalan időjárás és hóviszonyok. Az előző heti erős mínuszok megtették a hatásukat és a pályák kitartottak szinte egész nap. Onnantól viszont a napközbeni erős plusz fokok (volt olyan, hogy a völgyben +10 fok) rontották a pályák állapotát. Többször előfordult, hogy szinte a lentebbi részeken már vizes, összeállt hóban kellett síelni. A délutánra szinte minden pályán megjelentek a buckák. A nem napos részeken (Schattberg, Westgipfel, Zwölfer) a pályák kicsit tovább kitartottak. Kedden pl.: Eső és havas eső keveréke a lentebbi részen, fentebb hóesés. Ázott emberek a sílifteken. Szörnyű volt. Látótávolság és élvezeti faktor szinte nulla. A napot csak a nagyon elvetemültek síelték végig  Nagyon sok embert láttam pl. a Schattberg-i felvonón visszafelé jönni, én is többször a lefelé jövő liftben ültem. Többször próbáltam esélyt adni magamnak is, de 15 óra körül végleg feladtam.
Szerda, csütörtök és péntek ismét szép időjárással telt, de a korábban említett erős plusz fokok hatásait lehetett érezni és látni is. Azt biztosan tudom állítani, hogy nincs annyi hó, mint amit a bergfex ír. A Hochalm 6er és a Spieleck 6er alatt többször láttam olyan pályarészeket ahol konkrétan a föld látszik. Ezenkívül a terep más részein is elvétve voltak ilyen állapotok. Azt azért el lehet mondani, hogy pályamunkások mindent megtesznek, hogy kiváló körülményeket teremtsenek, de ők is hozott anyagból dolgoznak. Volt olyan nap amikor, hajnal 4ig esett kezdetben inkább eső, majd hó és ők reggel 8ig megpróbálták előkészíteni a pályákat. Először azt hittük mindent ratrakoltak, de később kiderült, csak a frekventáltabb pályákra koncetráltak, vagy csak arra jutott idő. Összességében elmondható, hogy ezen a héten a jellemző a következő volt: reggel még kifagyott és nagyon kemény pályák, majd a napos oldalon hamarabbi romlás és buckásodás, e mellé magas plusz fokok. 2000m-en 1-2 fok azért melegnek számít szerintem a völgyben 7-10 fok.
Én 3 éve síeltem itt legutóbb. Azóta megjelent néhány újdonság. Számomra volt újdonság, hangsúlyoznám! Pl.: A Bernkogelre már beülős megy és nem a hosszú lassú csákányos, ez azért kényelmesebb. Vagy a Westgipfelről lecsúszva már nem kell botozni a Zwölfer felé. Ezért építettek egy 100m-es felvonót. Vagy a teljes Fieberbrunn-i rész. Ezekről olvastam, de most volt alkalmam élőben is megtapasztalni. Egy kis hiányérzet ill. fejlesztési lehetőség lehetne. Sajnos ha valaki a térképre messziről néz rá azt hiheti, hogy a Westgipfelbahntól egyenes az út egész a Schönleiten liftig. (7 – 4 – 2b) Sajnos ez nem így van! Nincs direkt kapcsolat a 4 és a 2b között. Vagy felvonózol és utána 2b vagy botozol a 4esről egy keveset, hogy becsatlakozz a 2b-be. Szerintem ez nem jelentene akkora ráfordítást, nem tudom miért nem csinálták ezt meg eddig…

Sziasztok,

Egy megkésett beszámoló (2016.03.11-15-ról):

Ha egy rövid mondattal kell összefoglalnom, hogy milyen a Saalbach-Hinterglemm-Leogang-Fieberbrunn síterep (azon kívül, hogy lassan kitalálhatnának egy rövidebb nevet :), akkor csak annyit mondok, hogy: (majdnem) Tökéletes :)! (Nagyon sok zárójelben és nagyon pici betűkkel a "majdnem")
Mióta megszerettem a síelést, azóta szemeztem ezzel a tereppel és bár eredetileg a március 15-i síeléshez a Hochkönig terepet néztük ki, végül sikerült a Maishofenben apartmant találni, így számomra nem volt kérdés, hogy onnan már csak a saalbachi terepre mehetünk :).
Az kiutazás teljesen eseménytelenül telt szép időben, három kocsival mentünk kilencen. Egy meglepő van az útban, hogy a leggyorsabb út Németországon keresztül vezet, de mivel a németeknél még nincs útdíj és az EU miatt határ sincs, így ez igazából semmit nem számít.
A szállásunk nagyon szép és modern volt, elsőre nem is hittük el, hogy ~20€/fő/éjszaka csak az ára.
Beköltözés után persze rögtön indult a tervezgetés, hogy reggel hol kezdjünk, mert egy ekkora terepen ez már komoly döntés :). A szálláson kapott tájékoztatókból tudatosult mindenkiben végleg az egyik hátránya a terepnek, miszerint egy napijegy 52€, amitől drágább Ausztriában csak Kitzbühel.
Végül döntésre jutottunk és első reggel Hinterglemm leghátuljába mentünk ahol először a napos oldalon a 42-s Hochalmbahnnal mentünk fel.
Sajnos az első napon nagy köd volt ~1500m felett, de szerettünk volna minden percet kihasználni, így a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy elindulunk Saalbach felé. Sajnos ezekről a pályákról nem tudom elmondani, hogy mennyire voltak szépek, mivel a ködtől kb. 1 méterre látunk, de érzésre kellemesek voltak a pályák :). Saalbach felett feladtuk a küzdelmet a köddel és úgy döntöttünk, hogy leereszkedünk a köd alá, így elindultunk a 46-s pályán.
Általánosságban elmondható, hogy majdnem minden kék pálya széles és kellemes leejtésű, valamint minden pályát tökéletesre gyúrnak a nap elejére. Viszont a meleg miatt déltől a felvonók középső állomásaitól már nagyon kásás volt a hó, így méretes buckákat építettünk, amin aztán nem volt egyszerű a közlekedés :(.
Közben a társaság későn kelő fele is megérkezett, akik sokkal ügyesebben a másik oldalt választották, így megkaptuk az infót, hogy a hó minősége ott sokkal jobb. Át is mentünk a 11-12-s pályára amit már nagyon élveztünk, így az első nap a nehéz kezdett ellenére szépen zárult.
Másnapra a köd eltűnt és úgy döntöttünk, hogy a második és harmadik napon Vorderglemmből indulunk. Elsőre meglepő volt, hogy Schönleitbahn bár kabinos, de állni kell benne, de legalább kipróbáltunk ilyet is :). Most olvastam, hogy idéntől már rendes ülős kabinos lesz, sajnálhatja aki kihagyta ezt az élményt :).
Itt aztán csúszkáltunk mindenfelé:
62-64: itt vigyázni kell mert az alján egybefut a pirossal és jó meredek az utolsó 20 méter.
81-83-85: Rövid, de zseniálisan jó, széles pályák. Egy kisebb hadsereg elférne rajtuk, volt olyan, hogy csak néztem a tetőről, ahogy mennek az emberek, mert annyira tetszett a pálya. Itt vagy 10-szer lecsúsztunk minden irányból.
88-90-92-93: A Leoganba vezető pályák. Legjobban nekem a kreischberg - muraui kék pályákra emlékeztettek, hosszúak, tényleg kékek, tökéletes leejtés, imádtam őket :). Egy dologra érdemes vigyázni, hogy a 90-s alja, annyira lapos a végén, hogy könnyen botozni kell, ami a kásás hóban nem volt egyszerű, így ha valaki már haladó, akkor a piros 89 felé elkanyarodni.
56-57-58: Jó pályák, de sajnos itt is a felvonó alsó részénél már kásásodott a hó, így picit nehézkes volt.
51: Leverekedtük magunkat az aljára, bár szerencsére a tömeg inkább az 52-n volt, így ennek az alja még egészen rendben volt.
Utána kis séta a 1a felvonóhoz, mert meg akartuk nézni a Schattberg Ost részt is. A felvonó végig az 1-s pálya fölött megy és láttuk, hogy itt csak az menjen, akinek tényleg nagyon jó a sítudása, mert a fekete, alsó rész még felvonóból is brutálisnak nézett ki :).
2a-4-4a: Egyszerűen gyönyörű, pazar kilátás, kiváló pályák, lassú felvonó (Limberg 3-s) :) ezt is imádtuk.
2b: Hát erre nehéz mit mondani, mert mint pálya nem rossz, bár az alja egyértelműen piros és nem kék, de sajnos délután 2-re értünk ide és életünk egyik legnagyobb szenvedése volt. Az alján az olvadó hó miatt derékig értek a buckák, volt olyan, hogy az egyik térdem már a mellem magasságában volt. Voltak olyanok akik a legrosszabb részen inkább lecsatoltak és gyalog mentek, hát nekik volt igazuk :).
A három nap alatt ezeket a helyeket tudtuk bejárni, de annyira megtetszett a pályarendszer, hogy 2017 január végére már meg is szerveztük ide a síelést, mert ettől jobb pályarendszeren még nem síeltünk. Hatalmas, de körbejárható, parkolással soha nem volt gond, profi, tökéletesen karbantartott, minden nehézségi fokkal rendelkező pályák, kiváló liftrendszer, gyönyörű panoráma...

Home of Lässig 31.01.2015-05.02.2016

Először is utazásról pár szót, a graz-i szakaszon továbbra is szeretik az IG-L 100-at illetve sajnos a Lienzen-Schladming közötti 320-ason szombatonként lehet +1 óra dugóval számolni.

A szállásunk Leogang-ban volt, mégpedig a Kleintödling nevű farmon reggelivel 29 EUR-ért, nem is akármilyennel a farm saját termékeivel (na jó, a sajt a szomszédtól van). Így minden reggel a 8.40-kor már az induló Steinbergliftben ültünk, ahol reggel egyből mindig ki is próbáltuk frissen a 92-93-est ami egy kellemes kék pálya nagyon szép kilátással.

Mivel szabadtéri sportról van szó, ezért elég meghatározó az időjárás. Nos, ez elég változatos volt. Első nap, vasárnap szakadó havazás napközben simán leesett 30 cm hó viszont este aggódva nézegettem a Bergfex-et a melegfront miatt, sajnos be is jött másnap reggel már szakadt az eső, sajnos a hegyen is. Végül 10-kor azért kimerészkedtünk és pont elállt az eső és a pályák se voltak ahhoz képest rossz állapotban, persze azt a 30 centit pont el is vitte ami esett. Pedig, ha az egész hóban esik le...
Másnap +6,+7 fokkal indult a reggel 2000 méteren, szinte hihetetlen a tél közepén, ennek ellenére reggel még egész jó passzban voltak a pályák, persze azért hozzáteszem délutánra emberes buckák is voltak mindenhol.
Szerdán végre megnyitották a Fieberbrunn-i átjárót így mi is megcéloztuk (sok más társunkkal együtt), az ide vezető F14-es pálya egyes szakai simán feketék. Megmondom őszintén többet zártam ettől a résztől, a Hochhörndl-ről nagyon szép a kilátás, csak ne lenne ilyen lassú a lift.

Ezután két nap is esett 20-30 cm hó, így a szombat sajnos -mikor a legjobb körülmények lettek volna- kimaradt. Reggel fájószívvel néztük a billiárdasztal simaságúvá vasalt pályákat a szikrázó napsütésben. Talán legközelebb több szerencsénk lesz az idővel. Összességében nagyon tetszett az egész sícirkusz, a technikai felhozatal elképesztő 1-2 lassabb régi kabinos van, a többi mind hiper-szuper modern lift. A pályák hosszúak, szélesek, de ezeket vártam is az 1000 méteres szintkülönbségtől. A legjobban a Zwölfer pályái (12-13-14), Bernkogel, Jausern, 6-6a, 53-as, 92-93 tetszettek. Egy haladónak maga a mekka a széles piros pályákkal, a kék pályák egyes részei is simán pirosak szerintem. A Leogang-i szállás miatt azért nagyjából el kellett tervezni a napot, az utolsó nap mikor 15:06-kor becsipogtam a Wetterkreuzba akkor éreztem necces lesz ez a nap, de 16:12-kor már sikerült odaérni az Aistzmüldenbahn-hoz :)

Aki először van itt annak még nem biztos, hogy egyértelmű az északi és a déli oldal összeköttetése, egy kis saalbach-i sétával (mellesleg nagyon szép kisváros!) a Bernkogel és a Schattberg Xpress között lehet időt nyerni illetve ugyanez igaz Hingerglemm-ben a Reiterkogel-Unterschwarzach közti átjárásra is.

Magyar szót egész héten kétszer hallottam egész héten csak, úgy tűnik ezt a helyet még annyira nem fedezték fel a magyarok. Bezzeg a hüttéket! Olyanban nem is voltunk ahol ne lett volna magyar felszolgáló. Amit mindenképp ajánlanék az a leogangi oldalon az Asitz mellett az Alte Schmiede. Ahol egy kis vízimalom is van különleges mosdóval együtt. A völgycsúszás előtt 4-kor érdemes betérni. Visszatérve az időjárásra a legcudarabb idő mindig a Schattberg csúcsokon volt, illetve a Sunliner is rossz időben hajlamos az ideiglenes leállításra, amivel megszűnik a Saalbach-i összeköttetés. Egyik alkalom egy 20-30-fős csapattal el is indultunk gyalog felfelé a Hasenauer tetejétől, persze mire odaértünk el is indult, de azért jól esett!

6 nap alatt 66 000 méter szintkülönbség, 453 km lesiklás után ez egy tényleg elsőrangú hely, remélem legközelebb nyitva lesz a Viefhofen-i pálya is illetve fel lehet fedezni a helyi "runde"-kat. Aki most van ott azt irigylem! Illetve csatolok is pár képet, ezek mobillal készültek.

Ma mentem egy "kis kört", háztól-házig.
A Bergfriedlift mellett valami kis versenyt rendeztek, így ennek a kis pályának csak a fele volt használható, de nekem ez úgyis csak tranzit útvonal, ezért nem okozott problémát. A Westgipfel alatti 6-os kiváló minőségű volt, nem is értettem, hol vannak róla az emberek? Keresni kellett rajta a síelőket, annyira kongott az ürességtől. Kicsit árnyékos volt, így átmentem a másik (napos) oldalra. A Reiterkogel fölött lévö a 8üléses lift alatt is meglepően jó állapotban volt a pálya, de tovább mentem a Hochalm csúcsára.
Itt a napsütés/szűzhó kombinációja nagyon tetszett, rajzoltam párat a friss hóba. Sajnos még nem elég mély a hó egy igazi freeride élményhez, de az eddigi ínséges időket feledtetni kiváló volt. Visszahúztam a Zwölfer északi liftjével, és a 11-12-es pályák nem hazudtolták meg magukat, kellemes buckamentes, immár szélesebb pályán csúszhattam a völgybe.
A végén, hogy haza csúszhassak, még az Unterschwarzachbahn-nal is felmentem, és meglepetésemre a pálya mondhatni alig volt használt, még friss ratrak nyomon is csúszhattam. Szerencsére nem kellett az aljába mennem (ott láthatóan jeges volt, de már dolgoznak rajta, hogy jobb legyen), én lekanyarodtam jobbra, és hazacsúsztam ebédelni. ;)