Élménybeszámolók

2024.03.15-17. között 102 km-t síeltünk. A hegyen 2 méter vastag hó, -4-0C. Tauplitzban most voltunk először.

Tisztában voltunk előre a nem tökéletes viszonyokkal, többször síeltünk már ezen időszakban. A helyzetet jól leírja a parkolók változása. Nyitásra jönnek a helyiek, aki néhány csúszás után mennek haza.

Összességében sincs sok ember, a meredekebb pályák hamar kihaltakká válnak. Nem csak önmagában a buckák teszik nehezen síelhetővé, de maga a hó állaga is valami félig még éppen nem olvadt, de lágy, süppedő valami. Az alsóbb szakaszokon néhol kilátszik a talaj, máshol a pálya jeges alapja. Persze, kerestük a jobbakat, de a harmadik napon ebéd után elindultunk mi is haza, mert ennek nem sok köze volt a síeléshez.

A hüttékben még ilyen unott személyzettel nem találkoztam, fogjuk rá a szezon végére.

Maga a pálya pályarendszer sem jött be, nem is értem, ki tervezte a liftek elhelyezkedését. Sokhoz egyszerűen síelve sem lehetett becsúszni, a bordosoknál halmozottan kínlódás volt.

Fiatal baráti társasággal 4-en voltunk síelni itt január utolsó hetében. Sajnos csak 2 napot tudtunk az itteni pályán síelni, ezen kívül egy napot még Schladmingban voltunk a többi sajnos a hóesés az eső és a szél miatt kimaradt.

Pension Gewessler nevű apartmanban szálltunk meg, ami a kék 2-es pálya mellett található, így kedvező hóviszonyok mellett egészen a buszállomásig le tudtunk volna csúszni. De ez akkor nem volt meg teljesen, így csak egy darabig tudtunk csúszni, kb 200 métert gyalogoltunk utána. 2x le kellett csatolni mivel a pálya utolsó szakasza kereszteződik az úttal. Mivel a helyiek traktorral takarítják az utakat, így a lecsatolás gondolom mindig szükséges.

A szállás szuper volt ár-érték arányban, ajánljuk 4 vagy akár 6 fős társaságnak is. Mi az 5-ös számú apartmanban voltunk. A háznak van fűtött sítárolója, szóval ez is hibátlan volt. Illetve egy patak folyik a ház mellett, így tényleg csodás környezetben található.

Az első nap végén gond nélkül egészen a szállásig csúsztunk a kék 2-esen. Mondjuk egy kis hóviharral megspékelve (villámlás, dörgés), ekkor épp a ÖAV-Berggasthof Hollhaus hüttében ebédeltünk, ami számunkra a legjobb hütte volt a pályán, kaja és sör tekintetében. Amikor kicsit csendesedett a vihar, akkor elindultunk, de még így is néhol hatalmas szél kíséretében mentünk lefelé. Én mondjuk ilyent még nem láttam és éltem át, de kalandos volt lefelé szóval mindenképp nagy élmény volt.


Rólam tudni kell, hogy 1 éve kezdtem síelni, azóta ez volt a második "egy hetes" síelésem aminek végére bármelyik piros pályán magabiztosan és igen jó sebességgel tudtam lejönni. Aki a kék pályákon már magabiztosan tud lejönni, annak ez ideális terep lehet a fejlődésre.

A 23-as pályán síeltünk a legtöbbet, ez a legszélesebb pálya és az 1-es Taupliztba vezető pálya után a leghosszabb. Viszont, ha lecsúszol egészen Tauplitzig az 1-esen, onnan a hegy tetejére felvezető út igen hosszú, így arra csak nap végén mentünk, amikor ott parkoltunk a kocsival.

A legtöbbet a piros 23,27,15 pályákon mentünk, illetve egyszer-kétszer lecsúsztunk a kék 29(keskeny),23d(keskeny),17 pályákon. A 29-es pályán gyönyörű kilátás tárul elénk, valamint nyilván, ha a 26-os pálya melletti felvonó nyitva van, akkor onnan a csúcsról még gyönyörűbb látvány vár minket. De ezt a felvonót valamiért sokszor nem nyitják meg, akár napokig.

A tauplitzalmi részt abszolút nem használtuk, maximum csak átsíelésre, mivel a pályák hossza számunkra nem volt ideális.

A 23-as piros pálya nem vészesen meredek viszont elég széles, így tényleg a fejlődni vágyóknak ideális lehet, akik még csak most kacérkodnának a piros pályán való lecsúszással.

Összességében inkább kezdőknek és középhaladóknak ajánlanám a pályát, haladó síelőknek már valószínűleg kevés lesz.

Mivel kevés infó van a terepről, gondoltam én is leírom a tapasztalataimat.
Szerencsés szállás választásnak köszönhetően (a Hotel Hierzeggerben foglaltunk) sikerült abszolút festői környezetben megszállnunk. Ratrakos, illetve motoros szános transzferrel jutottunk el a felső parkolótól a szállásig. Ennek a parkolónak a kapcsán felmerül a kérdés, hogy ide minek jön az, aki nem itt száll meg, mivel innen gyakorlatilag csak lefele lehet síelni, mivel felfele, a Tauplitzalmra nem visz innen lift, ami szerintem egy fontos hiányosság.
Az elmúlt hetek intenzív havazása miatt (ami ott tartózkodásunkkor is hellyel-közzel folytatódott), hóhiányra nem lehetett panaszkodni, viszont ennek köszönhetően a pályák többnyire buckásak voltak. A harmadik napon kisütött a nap, és az összes ratrakot csatasorban állították, így tükör sima hegy várt minket.
Két felvonó létesítésével (a tauplitzalmon, illetve a kabinos aljától a tauplitzalmig) teljesen kompromisszum mentessé lehetne tenni az egész pályarendszert

Tudván a barátságos hóhelyzetet az Alpokban, kihelyeztük a húsvétolást Stájerország nyugati csücskébe:
- lakhely: Bad Mitterndorf, egy magyar tulajdonba került, volt helyőrségi kiképzőközpont épületéből készült, leginkább méretes baráti társaságoknak szánt hacienda (ha valakit érdekel, privátban írok részleteket és elérhetőséget)
- sízésünk körülményeit leginkább az időjárás határozta meg:
--magyarán: szombaton tavasz volt, a völgyben váltakozva eső és havaseső, ezért Hauser Kaiblingba mentünk, mivel elég magasra visznek a pályak. Bőven volt parkoló autó, de a lifteknél semmi sor. Eleinte nem sokat láttunk, de aztán elhúztak a felhők és megjött a tavasz: kellemes firn hó 1347 métertől 2000-ig, a völgyállomásoknál (pl. Höfi alja) +16 fok. Miáltal még a völgyben is 1 m a hóréteg, kevés jele volt az olvadásnak.
--vasárnap hűvösebb reggelre ébredtünk, hol dara hol havas eső volt. Mivel még sohasem síztem Tauplitz/Bad Mitterndorfban, félórai autózáshoz se volt kedvem, helyi sportolásra indultunk. Aki ismeri a helyet, tudja, hogy fizetős út visz fel Bad Mitterndorfból. A jegyvásárlás elején a pénztáros első kérdése az volt, hogy összkerék meghajtású-e az autóm (ez már elővetítette a jövőt...). Mondtam igen és adta a jegyeket. Aztán félúttól felfelé egyre növekvő havon közlekedtünk a kabin indulási helyéig. A köztes állomásig még lehetett látni, de a csúcson már rendes hóvihar volt (lehetett vagy 60km/h sebességű szél). Annyira nem láttunk, hogy elindulva a kék pályán simán rátévedtünk a feketére :)) Ezért inkább a köztes állomástól lefelé síztünk, de kiváncsiságból csak átmentünk Tauplitz felé is, igaz utánunk kitették a 'zárva' táblát. Megálltunk egy sörre, gondolván felmegyünk még vagy kétszer a középállomásig, de délután 3-kor lezártak minden liftet. Hazatérve aztán a sífutópálya mentén elkutyagoltunk jól megnézni a Kulm-i sírepülő sáncot. Mondhatnám, nem semmi!
Mindezek ellenére, úgy tűnik, hogy családi sívakációra, családtagok okítására (ez benne volt a programomban lévén a vejem kezdő) rendesen megfelel terület. Hátha sikerül jobb időjárás kürülmények között arra keveredni, mert a táj az szép (lehet). Sőt, nyári elfoglatságokra (túrázás, bringázás) is kiváló!
(pardon, a síugrósáncos képet nem tudom elfordítani... - közben beszereztem egy állóképet a sáncról)

Úgy látszik egy napot érdemes volt várni! Ratrakolt, jol előkészített pályák vártak ma, csodás időben. Igaz a legátogatottabbakra délre 70 centis buckákat túrt a nép, de még élvezhető volt.
A pályarendszer lényege, hogy két átszállással besíelhető 8 km egyben!!!
A Lawinenstein- Tauplitztal piros egyes teljesíthető így. A gondoláig is kb 4 km egyben.
Kezdőknek valóban nem valóak a pályák. A Mitterstein durva fekete, és Tauplitzalmnál is van egy ilyen.A gondolaig es volgyekig vannak kellemes pirosak, és még sok nagyon rövid pálya van az Tauplitzalmnál, gyereknek, kezdőknek jók tanulni. A mitterdorfi völgypálya már zárva, de kiváló busz visz fel a gondola alsó állomására, ami síbérlettel ingyenes. Még egy hónapog nyitva lesznek, Tauplitzalmnál több mint 1.5 m hó van. A napijegy most 40 helyi pénz.
Minden pincér magyar vagy cseh, németül nem kell tudni-:))))
Jó csúszást!

2017.01.07-én érkeztünk 2 nap síelésre.
A síterep hóbiztosságáról szóló beszámolók igazak lehetnek, szombatról vasárnapra virradóra 50cm feletti hó esett, vasárnap is végig havazott, további kb +10cm esett napközben, szóval vasárnap fél méteres szűzhó volt a pályán mindenhol, ami hatalmas élmény volt, ritka az ilyen.

Tőlem a síterep 3*-ot kapott, mert nekem egyik pálya sem tetszett különösebben. A piros pályák sem igazán meredekek, 1-1 lejtő van, ami piros szintű, viszont rengeteg szinte vízszintes szakasz van ezekben is, és nem igazán hosszúak a pályák, ráadásul nem is túl szélesek.
A társaságunkban lévő kezdők számára viszont ez a meredekség pont jó volt, volt, ők szerették.

Pozitívum, hogy nincs tömeg, negatívum, hogy a felvonórendszer miatt a hegy fele (Bad Mitterndorfi rész) síelhető egyben, a Tauplitzi részről éppen ezért nincs is tapasztalatunk.

Én a két nap alatt ratrakot nem láttam, illetve a nyomát sem láttam, hogy ratrakoltak volna. Ez, mivel kevesen voltak, és sok friss hó volt, nem is hiányzott, de a szezon vége felé okozhat gondot a pályák állapota.

Mi a Bad Mitterndorf feletti parkolóban tettük le az autót, olyan 9 körül érkeztünk, bőven volt hely, rajtunk kívül kb 50 kocsi állt ott, de állítólag az a parkoló megtelik korán reggel.
Ha havazás van, akkor ennek a parkolónak a megközelítéséhez szükséges lehet a hólánc, érdemes a lenti részen felrakni, mert az út elég szűk, a forgalom miatt nem igazán lehet az úton felrakni a hóláncot.

A sors úgy hozta, hogy idén muszáj volt itt síelni újra egy napot. Ugyanolyan vacak volt, mint tavaly, nagyon kevés pozitív élményt adott. És most jöttem rá, hogy miért is olyan gáz az egész pályarendszer. Ha valahol - egy normálisabb sípályarendszerben - talál valaki, egy neki szimpatikus pályát, akkor ott síel néhányat...felül a liftre (vagy felhúzatja magát), és megy, akár többször is. Itt Tauplitzon, ez az, ami megoldhatatlan. Volt itt 2-3 jó pálya, de nincs közvetlen lift hozzájuk. Ahhoz, hogy v.melyik szimpatikus pályán még egyszer lecsússzak, 2-3 liftet kell igénybe vennem, és 2-3 másik pályán átcsúszni, amihez mondjuk semmi kedvem, és eltelik néha több mint fél óra is egy kör megtételére. Ésszerűtlenül, átgondolatlanul megtervezett sípályarendszer, csak az ami emlékezetes, hogy szép időben gyönyörű a kilátás odafent. Csodálom, hogy az ausztriai top-listán, akár a 100-ba is bekerülhet.

Sziasztok. Három napot töltöttünk Tauplitz sípályáin 2016.03.9-11 között. Remek napos időben, kiváló pályákon. Mindenki számára van megfelelő sípálya, a kék lankástól a fekete meredekig. Mindegyik kiválóan síelhető. Negatívum a pályarendszer tagoltsága, a felvonók kissé kaotikus rendszere.

Étterem ajánló: Tauplitz négy személyes lift völgyi állomásánál található a Laszlo's Restaurant nevezetű étterem. Senki ne hagyja ki, rendkívül kedves magyar személyzet, konszolidált árak és barátságos környezet vár ránk. Az ételek kifejezetten ízletesek, finomak (Jó a séf). Van menü és wifi s :). Csak ajánlani tudom.

Január 16-án voltunk itt egy napot, hogy kipróbáljunk egy új pályát. Hát elsőre nem nyerte el a tetszésünket. Már reggel a kabinosnál akartunk kezdeni, de azt az infót kaptuk, hogy az zárva van, így nem engedtek fel és visszamentünk Tauplitzba. Onnan már fel tudtunk jutni és a nagy hó bizakodóvá tett minket. Aztán ahogy felértünk nem tudtuk merre menjünk valahogy semerre se láttuk az átcsúszást a központi részre. Végül le a csákányos aljába, ami szinte ugyanoda hozzott vissza és onnan csúszhattunk tovább. Ha mi ülősünket tíz méterrel feljebb teszik, erre nincs szükség. A pálya lankásságával egész nap megküzdöttünk gyakorlatilag nem volt olyan kör amikor ne kellett volna csatolni, pedig ha valahol ki lehet csúszni mi azért kiszoktunk, de sokszor már a felvonótól lankás volt. A színek sincsenek rendben a Tauplitzi völgybe vezető piros sok helyen még kék se, sokszor izgultam, hogy áttudok-e csúszni, nem is beszélve a beiktatott kis köteles felvonóról, ahol természetesen nem lehet felmenni, de legalább nem hajtós. Ez egy piros pálya közepe..
A sok lankás rész miatt a pályán kívűlre is csak óvatosan merészkedtünk, mert féltünk, hogy beragadunk. Ráadásul a szaggatott fekete pálya aljára jelzett felvonó is hiányzott. Így az is gyaloglós volt. A végére nagyon elegünk lett és bár semmilyen interaktív térképet nem találtunk lementünk a kabinos aljába, hátha nyitva van. Sokat már nem veszthettünk és nyitva volt. Amiután felmentünk ezzel a felvonóval a véleményem teljesen megváltozott. Végre egy pálya ami egyenesen megy lefelé, így nyugodtan elhagyhattuk a pályát. Az egész napos havazásnak köszönhetően térdig, néha derékig érő mély hóban csúszhattunk, fantasztikus volt. Szinte már mindent megbocsátottam. Majd 3:55-kor már alíg akartak beengedni a kabinosba, ez kellemetlen volt, hiszen 4-ig van nyitva hivatalosan. De még ennél is rosszabb volt, hogy a tetőről csak újabb köteles felvonóval lehet visszacsúszni a másik völgybe, ez természetesen már zárva volt mire a felértünk a kabinossal. Tehát gyalog mehettünk fel a hegyen kb 100 másik társunkkal együtt. Ezután mentünk lefelé egyet a szaggatott feketén, mivel tudtok, hogy vége és úgy is sétálunk így bátran vágtunk a közepébe. Utána természetesen ismét séta. Majd a központból egy tányérost mégelindítottak a kedvünkért, de ugye a piroson megint van egy köteles felvonó, ez természetesen szintén leállítva, pedig ezekhez kezelő sem kell. Nem értem, hogy miért nem lehet ezeket egy kicsit működtetni.
Összefoglalva a terepen rengeteg a lankás rész. A kiszolgálás, informálás szintén elmarad az Ausztriában megszokottól. Viszont így, hogy megismertem a kabinos részt is és figyelembe véve a nagyon jó hó körülményeket a környéken tapasztalhatókhoz képest, lehet, hogy mégis vissza fogok még térni, ha úgy adódik.

Ezen a jelen fórumon kissé elhanyagolt terepen töltöttünk két napot a héten (csütörtök-péntek). Érzeseim kettősek.

Pozitív: a hely maga gyönyörű, tömeg egyáltalán nincs, sorbanállás nem ismert. Van néhány remek és hosszú pálya, és nekünk a hóra sem lehetett panaszunk. A hét elején esett bőven, és pénteken is szakadt. Igazi paradicsoma lehet(ne) a hely az off-piste kedvelőknek akármilyen sporteszközzel. Szállásunk Bad Mitterndorfban volt, egy éjszakára 40 eur két főre, szerintem korrekt ár. Kocsival átmentünk a tauplitzi felvonó aljához, parkolóhely találása itt sem okozott gondot, és szakadó hóesésben is simán felmentünk, thanks az osztrákok precizitásának és rendszeretetének:). A pályarendszer tetején lévő hütte hangulata remek, kedves felszolgálókkal (köztük persze magyarokkal is).

Negatív: a lehet(ne) pedig arra vonatkozott, hogy kicsit olyan érzésünk volt, mintha ez a hely nyerte volna meg a "Hogyan tervezzük meg a legelba..tabb sípályarendszert?" versenyt. Mi léccel és boarddal voltunk, léccel még csak-csak átvergődik az ember az egyik felvonótól a másikig, de boarddal szenvedés. A felvonókat egymástól távol helyezték el, ha lecsúszol egy pályán, konkrétan nem tudsz átmenni a másik felvonóhoz. Van olyan pálya, aminek a saját felvonójához mászni kell a végén...Az egyébként nagyon élvezetes és hosszú tauplitzi völgypálya használatához igen meg kell például szenvedni a saját felvonójától! És mindezeket úgy, hogy egy minimális átgondoltsággal, de még most is egy kis beruházással ezek a problémák simán megoldhatóak lehetnének. A tauplitzi felvonó aljában levő magyar üzemeltetésű étteremről meg csak annyit, hogy nagyon magyar (mármint a kedves tulajdonos mentalitása).

Összességében 2 remek napot töltöttünk itt. Síeltünk napban, ködben, hóban, ködben-hóban, szélben-hóban, szélben-hóban-ködben, volt minden:). A hó hibáltan volt, és a pályák is, leszámítva a fent említetteket. A faluban egyébként van egy csodás sörkifőzde egy kocsmával (egy szoba, 1,5 asztallal és helyi osztrák nyugdíjasokkal), nagyon finom sörrel, ajánlott! A pályát pedig ajánlom Mindenkinek, de leginkább a sílécet használóknak, és a kisgyerek nélkülieknek...

Retrosíelés Tauplitzon. Azért írok retrót, mert a régi 70-es, 80-as évek szlovák, és lengyel síviszonyait idézte az idén dec. 27-én Tauplitzon öltött 1 nap. Az vitathatatlan, hogy szép hely, gyönyörű fent a panoráma, ha szép idő van. De a pályák állapota, a hó minősége, és mennyisége, kataztrofális volt sajnos. Mindez még megbocsátható volna, mert erről tényleg csak az időjárás tehet, de az már gáz, hogy az egyetlen normálisan használható pálya - Tauplitz felé a középállomásig - iszonyatosan nehezen elérhető, mintha a pályákat kialakító tervezők, minden logikát a völgyben hagytak volna. Libalegelőkön kell botozni, lecsúszni néhány métert, hogy feljuthassunk egy jojós, vagy csákányossal egy másik helyre, ahonnan másik libalegelőn kell botozni, aztán hab a tortán, hogy van még kesztyűgyilkoló kapaszkodós drótkötél néhány 10 méternyi feljutáshoz, szóval az utóbbi évek legrosszabb síélménye volt. Talán elkapatott a lungau síterület (utóbbi 2 évben) vagy előzőleg Heiligenblut, de ide biztos nem fogok visszajönni, ha jót akarok síelni. Esetleg nyáron kirándulni. Viszont kellemes meglepetés volt a két kistesó Planneralm, és Riesneralm síterep a közelben. Igaz, kisebb léptékű pályarandszerek, de az ott töltött idő, legalább a síelésről szólt ...

A múlt hétvégén Tauplitz síterepén szerettünk volna síelni. Az időjárás viszont ezzel nem értett egyet. A Xavér ott talált minket a hegyekben. Három éjszakát töltöttünk a Hotel Berghof Tauplitzalm vendégszeretetében. S éppen ez az, amiért úgy gondoltam feltétlen írok néhány sort az ott tartózkodásunkról, mert nagyon jó szívvel gondolunk vissza az eltöltött néhány napra, annak ellenére, hogy a három napból nem egész másfél napot sikerült csak síelnünk. Megérkezésünkkor ragyogó napsütés fogadott még, bár már a liftek leálltak, mert már zárás után voltunk. Csodáltuk a mesés panorámát, aztán este a csillagos égboltot. Másnap, mintha a világ egy másik felén ébredtünk volna. Tomboló szélvihar hordta a havat - ítéletidő tombolt odakinn. A magyarok által üzemeltetett szálloda minden munkatársa jelesre vizsgázott ezen a néhány napon. Amit elképzelni sem lehet, azt is megpróbálták odavarázsolni nekünk, hogy jól érezzük magunkat. Az időjárásról semmit nem tehettek mégis kézzel tapintható volt együttérzésük. Türelmes, kedves és barátságos kiszolgálással, a szaunák teljes üzemeltetésével, a programok szervezésével sikerült elérniük, hogy észre sem vettük, hogy nem tudtunk síelni. Ezúton is szeretném megköszönni mindannyiuknak kedvességüket és önzetlen segítőkészségüket. Jó volt látni, hogy a magyarok által üzemeltetett szálloda jelesre vizsgázik a "sógorok" birodalmában, mindenki megelégedésére.
A sípályák a vihar nyomait itt-ott még viselték, de ezen csöppet sem csodálkoztunk. Nagyon tetszett, hogy hosszú pályákon csúszhattunk, néha bizony - bár igazán keveset - botoznunk kellett, de a második menetben már tudtuk, hol kell megengedni a lécet kicsit jobban, s akkor már ott sem kellett botozgatni.
A panoráma csodás, ha valakinek sikerül napsütésben végig síelni itt néhány napot biztosan egy életre szóló élmény marad.

A környék szép, a pálya változatos, de sok botozós rész van, és a ratrakot nem használják sűrűn, de szűzhavas pálya elő gyakorlatához kitűnő a felső Lawinenstein piros része, mert ratrak hiányában mély havas és buckás. Lentebb, a völgyállomásra vezető pályán lendülettel elkerülhető a botozás. Az első négyüléses felvonóból kár, hogy nem lehet visszacsúszni a völgyállomásra.

Tauplitz - lehet nagyon nem szeretni a terepviszonyok végett, de mi nagyon kedveljük a csodálatos környezet, a változatos pályák és a kiváló hó miatt. Itt még soha nem csalódtunk a hóviszonyokat illetően, így idén ezt a terep lett a rövid besízés helyszíne. Dec 19-én este érkeztünk párommal a szállásunkra Bad Mitterndorfba, a Mottley családhoz (már korábban is tötöttünk náluk pár napot)- Haus Waberl ( http://www.privatzimmer.org/detail....php?siteid=1812 ) B&B szállásra. Mi nagyon jól éreztük magunkat náluk ismét, csak ajánlani tudom őket. Nekünk, akik nem olyan acélosak németül, de angolul igen, külön jó, hogy ők egy angol család, akik itt telepedtek le, így nincs nyelvi nehézség, sőt gyakorolhat velük az ember mert beszélgetésben nagyon jók és elszórakoztatják az embert :-). A ház egy kis gyöngyszem, ebben van 4 szobájuk amit kiadnak és a reggelinél is odafigyelnek, hogy elégedett legyen a vendég.
Csütörtökön idultunk neki az első sínapnak a szezonban, gyönyörű napsütéses idő volt a hegyen mínusz 7 fokkal és ez egész nap kitartott. Az előző napokban esett egy kevés hó is így szuper hóviszonyok voltak, természetes és műhó keverék a legtöbb helyen, egyedül a Tauplitzba lemenő völgypálya alja volt kicsit keményebbre fagyott, mert itt előző éjszaka hóágyúztak és nem terítették szét viszont jól megfagyott napközben a felszíne - itt az első csúszásnál volt egy kis meglepi amikor ráérkezett az ember (itt kicsit szűkebb a pálya), de gyors lábkapkodás és már meg is volt az alkalmazkodás a más viszonyokhoz:-). Egész nap kiváló viszonyok voltak köszönhetően a kevés sielőnek, még a Lawinenstein pálya is teljesen rendben volt délután 3 körül is pedig az csúcsidőben már buckapálya szokott lenni délutánra. Soha rosszabb első napot a szezonban!
Pénteken reggel felkelés, kinézés ablakon és esik a hó! Hurrá, na akkor fent a hegyen ma biztos kapunk bőven... Reggeli, majd kocsival át Tauplitzba (nem akartam hóláncozni a kabinoshoz vezető hegyi szerpentinen - előző nap is eléggé csúszott itt-ott), itt is elég jó hóesés, kocsi alíg a parkolóban...jó nap lesz ez:-). Fent Tauplitzalmon már kemény hóesés, de azért még elfogadható látási viszonyok, már reggel volt kb. 15cm friss hó, így indulhatott az végtelen csúszkálás...Dél tájban már freeride hangulata kezdett lenni az embernek, mert alíg volt sielő (többször volt, hogy az egész pályán senkivel nem találkoztunk) a szakadó hóesés miatt viszont a hó puha porhó csak egyre nőtt, totál mindegy volt, hogy az ember a pályán csúszott vagy mellette, mert gyakorlatilag ekkor már nem nagyon voltak pályák. A szél is épített itt-ott meglepetés hómélységet - volt, hogy csombközépig sikerül a porhóban süllyedni. Én még soha nem síeltem mély hóban, de ez a nap adott egy kis ízelítőt és arra is rávilágított, hogy ehhez azért komoly sítudás és kondi kell, nem olyan mint a pályán csúszkálás. Csodálatos érzés a szuper, puha porhóban szakítani, de piszkosul megdolgoztatja az embert, délutánra totál kipurcantunk...14.30körül már semmit nem lehetett látni fent a tetőn a szakadó hótól így jött az utolsó csúszás Tauplitzra. A legvégén a völgyállomás előtti kis letörés vicces volt, a friss havat a pár sielő felnyomta a keskeny pálya szélén lévő hóágyuzott dombokra és így a közepén egy keskeny csúzda szerű nyomon lehetett leszántani - itt aztán mindenki kapkodta a lábát!
Síelés után elmentünk a Grimmingterm-be lazítani kicsit - ez egy szuper wellnessfűrdő nagyon jó szanua részleggel - szuper volt a szakadó hóba kirohanni szanuázás után majd csobbani a külső fűtött medencékben. Itt is keves voltak, így nagyon élvezhető volt a lazítás. Főidőszakban biztos itt is nagyobb a népsűrűség, de a hely csak ajánlható, nagyon rendben volt (a top nekem még így is a TermAmadé Ausztriában:-).
Szombatom reggel jött az enyhülés, a völgyben már eső, havas eső kombó esett és az alsó parkoló is eléggé tele volt Bad Mitterndorfban, valamint a lábainkat is elég jól "éreztük" így síelés helyett kirándultunk egy jót a Grundlseenél és elsétáltunk a Toplitzseehez is ami egy csodás is tó a Bad Aussee völgy végében. Hazaindulás előtt egy kötelező forró kakaó és fánk Bad Ausseeben a fő téren lévő kávéházba majd hazautazás. Érdekes volt, hogy amint kijöttünk a Tauplitz völgyből a Grimmingnél már szinte semmi hó nem volt...sajna a melegfront már akkor kezdett dolgozni keményen...
Tauplitz és környéke ismét megerősítette magát a szívünkben, innen mindig csodás élményekkel térünk haza.

Robeee

Idén is sikeresen szezont nyitottunk Tauplitzen.
Idén mondjuk nem pályaszálláson voltunk hanem lent a faluban, de a 20 percenkénti traktor vontatta síbusz járt rendesen. Hivatalosan nincs is megállója a ház előtt, de ha ott áll az ember léccel a kezében akkor megáll. Hazafelé is elintézhető, hogy megálljon nem tervezett helyeken, mivel az útvonala az adott.
Pénteken napsütés, ropogós hideg, ergo: remek porhó volt a menü. Szombatra sajnos megjött a melegfront ami az alsóbb részeken esőt jelentett. A pályák ettől függetlenül remekül síelhetők, a hómennyiség folyamatosan emelkedik. Pénteken kifejezetten nagyon kevesen voltunk, hétvégére azért megnőtt a síelők száma, de még így is kényelmesnek volt mondható a helyzet. A tauplitzi négyüléses lift nyomvonalán lévő középső hütte pl. pénteken nyitott először ebben a szezonban. (nem is találták a meg elsőre a kedvenc snapszunkat :-) )
Vasárnap már lejjebb jött a hóhatár, meg volt némi nap is és jóval kevesebb ködös szakasz. Összességében Tauplitz ismét 3 különböző nappal várt minket, de nagyon jót csúsztunk keresztbe-kasul az egész rendszeren.
Szezon megnyitva!

A nyár alapvetése volt, hogy túrázzunk azon a környéken, ahol síeltünk (anyósom szerint perverzió). Nem bántuk meg, a környéken hegyekkel, tavakkal, látnivalókkal heteket el lehetne tölteni. Tauplitz-ot is megmásztuk, természetesen gyalog. Ezt is ajánlom mindenkinek.

Négynapos ünnep első napja újra Tauplitz, mivel itt lehet felvenni a rendelt bérletet és egyébként is a piros 1-est még nem síeltük be eléggé, ezt most pótoljuk. Először is egy tárgyi tévedés előző leírásomban: a piros 1 felvonójának közepéről nem tudsz visszacsúszni, oda csak becsúszni tudsz ha föntről jössz, tehát az alsó szakaszon nem tudsz keringeni csak a fölsőn. Ha egy métert sem szeretnél botozni, akkor négyülésesből lecsúszol p9-re, majd csákány föl, k11-en elcsúsz p12 aljáig, majd csákány föl, k18-on elcsúsz nagyfelvonóig ha kabinos felé tartasz, vagy k14-en elcsúsz p1-es kezdetén lévő kötelesig, ha p1-re tartasz. Ha valaki azt mondja macera, egyetértek.
Összefoglalva, ha kiérlelt, jó sítudással rendelkezel erős piros pályákhoz (szerinem a fekete is zúzós, nem olyan rövidke az), akkor jó választás (pl. kabinos ágon tekersz), de kék tudáshoz nem ajánlom, mert nincs csak kéken megközelíthető, széles, hosszú, klasszikus kék pálya (ami van az is piroson áttörtetve).
A maradék 3 napot Riesneralmon töltöttük, ami az elvárásainknak és tudásunknak jobban bejött.
Néhány szép képet azért hoztam.

Valami hasonlót érzek én is Tauplitz-el kapcsolatban. A táj gyönyörű, talán az egyik legszebb, de mégis... A pályák nem voltak nagyon karbantartva, lehet, hogy szezon vége miatt, bár március 10. nem hiszem hogy ott szezon vége lenne. A "régi" részen a pályaszámok néhol fellelhetők voltak, a kereszteződéseknél pedig el kellett csúszni egészen a tábla elé, mert dioptriás szemüvegben is alig láttam, hogy melyik merre van. Az új részen minden tökéletes volt, de az a pár pálya kevés volt. Valóban sokat kell botozni, szegény férjem bot nélkül jobban küzdött. És valóban, gyerekkel nem túl ideális a hely. A régi nagy felvonó majdnem 20 percig megy fel átszállással, az új buborékos is kb. ennyi, de ott legalább nem kell kiszállni.
Március 8-án egész nap esett a hó, így 9-től már jobb hóminőség volt.
Kulmhof-ban szálltunk meg, amivel igazán nem volt gond. Ennyi pénzért tényleg azt kaptuk, amit fizettünk. Az uszoda nagyon jó ötlet, bár a víz elég hideg volt, szegény gyerekek nem sokáig élvezhették a pancsolást. Mi kocsival mentünk a pályához, gyalog szerintem felejtse el az ember. Parkolóhelyet mindig találtunk még fél 10-kor.
Összességében egynek elment ez a hely, legalább láttunk újat is, de vissza nem vágyom.
Azért a lavinaveszély tábla és a mellékelt első kép kicsit félelmetes volt, de annál izgalmasabb. :)

Mi február 18 - 25 között voltunk. Szokásos felállás 2 felnőtt 2 gyerek - Kulmhof apartman. Odaérkezésünkkor először megpróbáltak elhelyezni egy egy légteres apartmanba, de jeleztük, hogy mi nem ilyet, hanem egy két légtereset választottunk. Megoldották. Kaptunk egy három szobásat. A nejem szerint csak a magyar utazási iroda bepróbálkozott, de a labancok minden felár nélkül kicserélték. Igazából majdnem végig rossz idő volt, csupán az első és utolsó nap láttuk a napot. Olyannyira mostoha volt az időjárás, hogy egyik nap síelni sem tudtunk, mert az összes felvonót lezárták. Reggelente vágyakozva néztem a panoráma tévét, ahol mutatták az összes sí terepet. Nassfelden mindig sütött a nap. Persze az ember arra gondol ilyenkor, hogy annak a 4 méter hónak valamikor le is kell esni, ellenben Karintiával, ahol a völgyekben kevesebb hó volt mint nálunk Szegeden. A traktoros kis vonattal közelítettük meg a terepet, igaz olyan is előfordult, hogy az első járat nem közlekedett, ilyenkor várni kellett 20 percet a következőre. Ez főleg azért bosszantó, mert az első közvetlenül a megy a második, pedig még a szomszéd faluba is ellátogat és csak 15 perc zötykölődés után teszi ki az embert a beszállásnál.Hát igen a pályák olyanok amilyenek. Nekem is inkább a karomba és a vállamba volt az izomlázam, mert a két gyereket (6,7) állandóan nekem kellett lökni - húzni - vontatni. Negatívum még, hogy az alsó tanuló pályát csak úgy lehet megközelíteni, hogy az ember vagy felgyalogol, ami kisgyerekekkel - felszereléssel szinte kivitelezhetetlen, vagy felmegy az ülőssel, és két csákányos és egy köteles áthúzó lift és sok talpalás botozás után visszacsúszik az egyes pályán a tanuló pályára. Az is igaz, hogy aki ezt végig csinálja, annak nincs szüksége a tanuló pályára. Próbáltunk oktatást is szerezni a gyerekeknek. Tudtommal a Szilvia az egyetlen magyar nyelvű oktató kint, de sajnos csak magánórákat vállalt, csoportokat nem. Így, ezt a jelentős árkülönbség miatt kihagytuk. Azóta megszületett az elhatározás, hogy a hosszú hétvégén megint kimegyünk. Most Bad - Minntendorf - ban lesz a szállás. A Kulmhof-ban már nem volt szabad hely, meg itt néhány 10.000 forinttal olcsóbb is a történet, bár a szaunáról és a medencéről le kell cserébe mondani. Természetesen így majd a kabinossal kell majd közlekedni, és a kocsit is igénybe kell majd venni minden reggel, de cserébe egyből a jobb esésű, hosszabb pályákon lehet síelni.

Tauplitz kilóg az osztrák síterepek közül, nem csak a sokat emlegetett "talpalás, botozás" miatt, hanem a pályák hossza/lejtése sem az igazi. Akár a felső piros vagy a ritkarövid fekete pályát nézem, sok a terasz, ahol csak át-utazol, hogy eljuss a következő letörésig.

Szerencsére a bérlet 5 síterepre érvényes, ajánlom Loser-t és Reisneralm-ot, Tauplitztől kb. 30 km-re. Főleg az utóbbi volt élmény FIS pályáival.

A Tauplitz-i Kulmhof apartmanház egyetlen előnye a földszinti uszoda/szauna rész. Viszont a folyosókon, recepció érezhető dohányfüst szaga nem kellemes. A 7 szintes apartmanhát stúdiói legtöbb esetben magántulajdonban vannak, a tulajdonosokon múlik, mennyire felszereltek. Itt szeretném megkérni Vályi Ferencet, hogy pótolja a hiányzó konyhai eszközöket, poharakat, tányérokat. Köszönöm.

Érdemes egy-két ezer forint felárat fizetni a déli oldalért. Napfény, panoráma...