Péntek “családi kishétvége” Mátraszentistvánon!
Mivel tartottunk a hétvégi tömegtől péntekre szabit vettünk ki, hogy az 5,5 éves fiam végre a havas síelést is élvezze a műanyag pályás csúszások után. 11 órára előtt értünk fel, még volt összesen 10-15 hely a pálya melletti parkolóban. A fiammal a tanulópályán kezdtük a napot, először kipróbáltuk a varázsszőnyeget, majd a kis köteles felvonót. Mivel mindenképpen szerettem volna oktatásra is beíratni, hogy szokja a havas körülményeket, a síoktató pénztárában a síovit javasolták, de már a síovónéni a látottak alapján kapásból eltanácsolta, és mehetett a kezdő csoportba (elfogult apukaként én az újrakezdőre szavaztam volna, de nem siettünk, szerezzen csak sikerélményeket). Az oktatás alatt kipróbáltam a 4-es pályát és az új négyülésest, a feleségem maradt. Bemelegítésnek először csak a kis csákányossal akartam felmenni, de az nem működött (később megnéztem, hogy a honlap szerint se ment). Ezt többen is benézhették, mert egy kis csapat az egyik kedvenc pálya részem felé csúszott - a meg nem nyitott, de le sem zárt szerpentin 5B felé- , így én is bevállaltam és végigmentem a szerpentinen. Hát nem véletlenül nem nyitották még meg: itt-ott kavicsos volt, plusz a becsatlakozásnál meg kellett mászni a 4-es pálya szélét. Később váltottam a feleségem a gyereknézésben, az oktatásának 13 órakor lett vége. A lényeg, hogy a gyerek élvezte, kicsit elfáradt, de azonnal vigyorogva követelte, hogy menjünk le a “közepes pályán” (kék 6-os). Volt bennem egy kis félsz, hogy képesek leszünk-e gond nélkül lemenni, de minden ment elsőre: a lecsúszás és még a tányéros felvonózás is, pedig az nagyon trükkös volt, mert először meghúz majd megáll, és a gyerekek esetében teljesen függőleges a rúd. A liftkezelő az első felvonózásnál még kicsit kísérte is, amit ezúton is köszönök. Nemsokára megéheztünk és és elküldtük Anyát, hogy álljon sorba a hüttében, addig mi még csúsztunk egy kört. Délután fél kettő után ebédeltünk, szerencsénkre egy család szorított nekünk helyet az egyik asztal végén. Korábban, amikor még nem gyerekkel síeltünk, mindig kint tudtunk ebédelni, de most esett a hó és valamiért számomra zavaróan hangos volt kint a zene (persze gyerekkel mindenképpen bent ettünk volna). Az árak a szokásosak, se nem olcsó se nem túl drága, de lényeg, hogy finom volt minden (káposztaleves, husi, krumpli, uborka, gőzgombóc, tea capuccino). Esetleg a kiszolgálás sebességén lehetne javítani. Ebéd után délután 4-ig pörögtünk a 6-oson (minden körben ugratók), én egy párszor mentem egy nagy kört és lecsúsztam a 4-es pályán, a végére azonban olyan köd és szúrós hószitálás lett, hogy mindenképpen abba kellett hagyni.
Azoknak, akik ki akarnak nézni, jó hír, hogy a pályát egész nap hóágyúzták, amikor csak lehetett (gondolom a hóréteg vastagítás a cél), sajnos a 3-as pályát úgy láttam, nem lőtték, bár oda voltak készítve a hóágyúk. Minden pályán van egy kis természetes hó, de megnyitni így biztos nem lehet egy darabig. A négyüléses már nagyon kellett, sikerült a pálya alját is úgy kialakítani, hogy ne egy viszonylag meredek, kibuckásodott szakaszon kelljen megállni+sorba állni. Jó pofa volt, hogy az 5-ös pálya felső részén szlalom kapuk voltak elhelyezve (lehet, hogy verseny lesz), minden esetre nekem tetszett. A fórumot talán olvassák, mert a négyüléses kiszállójánál a szakadék elé kirakták a majom fogó hálót. Nem olyan fontos, de a 6-os pálya jobb oldalán, a felvonó felé vezető szakaszon lévő gödör elejét is lehetne védeni egy kis hálóval, nehogy valaki figyelmetlenségből belesíeljen. Ami biztos, hogyha lesz hó jövünk még, de hétvégét szerintem gyerekkel nem kockáztatunk.
Keresés
22 cm
