Élménybeszámolók

Az utóbbi időben többször voltunk, többek között vasárnap is. Nekem nem tűnt kevésnek a megnyitott pálya, csak a hátsó Jurgovo rész nem üzemelt, de nekem azok a pályák különben sem a kedvenceim. A többi pálya nagyon jó volt és nem csak az idénykezdethez képest.
Rogla szerintem nagyon jó hótartó. Lazán be lehet vállalni februárban.

Hasonlóakat tudok írni, mint esa. Március 15.-i hosszú hétvégén jutottunk el újra Jahorinára ( 4-5 éve már voltunk kétszer). A pozitívumok megmaradtak:
- gyönyörű táj, egészséges zöld fenyők;
- elképesztően olcsó síbérlet (10 euró nap);
- nagyon finom balkáni ételek;
- az alpok síterepeitől eltérő hangulat.
Ehez párosult még három fő lift kicserélése (régi kettes helyett hatülésesre) és a lenti részek hóágyúzása. Mondjuk ezen a hétvégén erre nem volt szükség, mert lényegében végig esett a hó. Egyedül vasárnap sütött csak ki a nap. Csatolok pár képet,

Nagyon haldoklik ez a forum, ezért leírom az élményeimet. Már évek óta kinéztem magamnak és a múlt héten végre el is jutottunk ide. A tapasztalatok: a környezet mindent visz, elképesztően magas hegyek, bármerre néz az ember gleccsert lát, tényleg csodálatos. A felvonórendszer nem üti meg a tiroli színvonalat, van egy-két pár éves felvonó, de van olyan is amit már Jahorinán is leselejteznének. A felvonók közül sok kabinos, gondolom a nagyobb szélben jobban tudnak működni. A pályák (köszönhetően a január eleji havazásoknak) tökéletes állapotban voltak, ami érdekes, h a nagy magasság ellenére is elég sok a kicsit szűkebb pálya (alul erdősek is), kevesebb a nagyon széles fennsík pálya, ez azonban nem okoz gondot, mert elenyészően voltak és emiatt délutánra se romlottak a körülmények. Igazság szerint, ez volt az egyik legjobb dolog, h szinte kihalt volt az egész rendszer, még dél körül is lehetett találni friss ratrak nyomot. Mivel ez egy freeride hely, ezért muszáj ezt is megemlíteni, alapvetően az alagna felőli oldalon láttam pár jelöletlen pályát, a rendszer másik végén champoluc felé főleg családibb szakaszok vannak. A jelölés is nagyon olaszos, a piros pályák nagy része bőven lehetne erős kék is, tehát a gyengébb sítudásúak is bőven találnak kedvükre valót. Ami nagy negativum, h nagyon szélérzékeny a hely, két nap is le volt zárva az összeköttetés a völgyek között és a külföldi forumokat olvasgatva ez elég általános itt.
A helyi bérlet jó az egész aosta völgyre, tehát egy nap megnéztük Cerviniát (autóval kb 80 perc)+ Zemattot is (ez persze már feláras). Már voltam Cervinián, de a matterhorn még mindig zseniális. A Klein Matterhornon tényleg úgy érzi magát az ember, mintha a világ tetején lenne.
Szóval én azoknak ajánlom gressoneyet, akik vagy freerideörültek, vagy azoknak akik egy nem túlzsúfolt helyen szeretnének síelni (itt hüttékben ebédidőben is mindenhol volt szabad asztal, illetve az egész héten nem álltam sorban egy percet se). Csatolok pár képet kedvcsinálónak

Múlt héten Ischglben voltunk, pontosabban Mathonban laktunk. A hó papíron kevesebb volt az ilyenkor várhatónál, de ez nem érződött, a pályákon szuper volt. Természetesen a völgybe vivő hazacsúszó pályák eljegesedtek, de ez természetes.
Ischglről csak jót tudok mondani, öt év után mentem vissza és minden csak még jobbá vált. A felvonok mind 4-6-8 ülősek, szinte kivétel nélkül buborékkal. A pályák tökéletesen kezeltek, a csúcsig mindegyik hóágyúzott. Amit külön szeretek benne, hogy sok kék (gyenge piros) széles carvingozásra tökéletes pálya. A saját kedvenceim az idalpon lévő 6-os és 8-as és svájcban a 62-es, 65-s. A tömeg szerintem nem volt vészes, a silvrettabahnnál és persze fent se kellett az egész héten egy percet se várni (mondjuk mi mindig nyitásra kimentünk, lehet ezért úsztuk meg várás nélkül a feljutást). A hütték elsőrangúak, az önkiszolgáló éttermek színvonala a jobb hotelekével vetekszik. A héten faragták a pályák mellett a jégszobrokat, jól sikerültek.
Végig csúnya mínuszok voltak, de mivel a hét nagy részében sütött a nap, így elviselhető volt a hideg.
Az egyetlen negatívum, h Ischglben az árak sajnos értékarányosak. A síbérlet is húzós, de az ischgli és mathoni szállással vip bérlet vehető, ami azért emészthetőbb.
Csatolok pár képet.

Amikor mi voltunk akkor a pályán és pályán kívül is szuper volt a hó, köszönhetően a két heti havazásnak. Pályán kívül egy nap síeltünk, akkor a hóba csak kicsit süppedtünk bele, nagyon egyszerű volt csúszni. A méret meghatározás nehéz, de kb. akkora lehet mint Obertauern nagyobb oldala. (a szintkülönbségre és pályahosszra is igaz ez). Nagyon érdekes, h Faraya hét közben egy kísértetvárosra hasonlít esténként, szinte teljesen üres (csak 2 étterem van nyitva, stb), de hétvégére teljesen megtelik és rengetegen vannak éjjel-nappal , de a felvonóknál azért nem alakul ki akkora sor, mert a legtöbben csak élvezik a havat, hógolyóznak, motoros szánoznak, bömböltetik a parkolóban a kocsijukból az arab zenét, táncolnak, vagy szimplán csak vízipipáznak). Ennek ellenére Farayán fent mi nem láttunk komolyabb szórakozóhelyet.
A hütték hasonlók mint az európai terepeken, van is belőlük szép számmal, áraik is ugyanazok. Libanon a dollárt és a Libanoni Lírát is elfogadják és összevissza használják, tehát fejben ott kell lenni, ha nem akarsz porul járni. Az árfolyam fix 1dollár-1500líra. Tehát a hüttékben 1 hamburger 4-5000 líra, krumpli 3000 líra, forralt bor, tea, dobozos üdítők 3000 líra körül alakult. Az étterem árak nagyon változóak, a felkapott helyeken (bejrút, faraya) 4fős vacsora több fogással, borral 120-150000 lírából, míg máshol, akár 10km lejjebb Farayától ugyanazon a színvonalon 60-80000-ből is kijön ugyanez..

Sziasztok,
Hétfőn jöttünk haza egyhetes Farayai túránkról. Röviden a tapasztalatok:
Malévval mentünk (ami jó, mert közvetlen járat, de borzasztó az indulási időpontja). Szállás skileb.com-on keresztül Merab hotel farayan, jó kis szállás, korrekt szobákkal, kicsit egyhangú reggelivel, de nem pályaszállás, a jó pályákért pár percet autózni kell. Kocsit egész hétre béreltünk és ki is használtuk, mert rengeteg kirándultunk. A közbiztonság elég jónak tűnt, de elég furcsa volt, h bármerre mentünk az országban 20-30 kilométerenként biztos volt egy katonai ellenőrző pont, ahol fegyveres katonák benéztek minden kocsiba. Fokozott katonai jelenlét még Bejrút belvárosában volt.
A megérkezünk előtti hetekben és az első pár nap sokat havazott, ezért nagyon jó hóviszonyok voltak kb. 2 méter hó lehetett kint. A liftek többsége 2-3-as ülőlift, nem a legfrissebbek, de a célnak megfelelnek. A pályák nagyrészt kékek és pirosak, jól síelhetők és remekül karbantartottak. Nagyon sok pályán kívüli csúszási lehetőség van. A magasabban fekvő pályákról Bejrút és a tenger is látható. A liftek egy része sajnos a hét elején a sok hó és a köd miatt, a végén meg a szél miatt nem járt. Síelni mindenképp hétköznap kell, mert akkor teljesen kihalt Faraya, hétvégén rengeteg helyi jön fel és óriási tömeg alakul ki. A hőmérséklet ameddig kint voltunk folyamatosan emelkedett, eleinte 0 fok körül volt farayán és 15 fok beirutban, de mikor eljöttünk akkor ez 10-15 és 25-re változott.
Elmentünk megnézni a másik nagy síközpontot, Cedarst is (nem síeltünk, csak Cedars mellett van Libanon legnagyobb Cédrus erdeje). De síelésre mindenképp jobb faraya, több a pálya és lift és az egész infrastruktúra jobb.
Ezenkívül még megnéztük Byblost, Anjart, Baalbeket, délen Sidont és Bejrútot. Amik közül Baalbek kiemelkedett, a római kori emlékek hihetetlen épségben maradtak meg.
Ja és az elmaradhatatlan tengeri fürdőzés is megvolt és még a víz se volt nagyon hideg, fürdőruhában lazán lehetett napozni a tengerparton.

Jahorinai élménybeszámoló:
A távolság nem sok (kb. 600km), de ennek ellenére nagyságrendileg 9-10 óra az út, mivel autópálya csak a szerb határig visz el. Ennek ellenére nem unalmas az utazás, mert amint átér az út boszniába végig hegyek között, fenyőerdők illetve hegyi réteken keresztül visz (no meg persze hihetetlenül szegény falukon át).
Az idei tél nem sok hóval áldott meg minket, tehát egész út alatt havat még hegyek csúcsán se láttunk, ezért élmény volt rácsodálkozni a jahorinán árválkodó kb. 30 cm szép hóra.
A pályák 1300-1900m között vannak, a falu 1500-1600 méteren. A fahatár kb. 1700 méteren van, felette nem is igazán jelölik ki a pályákat, tehát nagyon jó offpiste terep és a fahatár alatt is egész jó pályán kívüli részeket lehet találni. (Érdekes volt nézni h a fenyők milyen szépek és egészségesek, az ipar pusztulásának vannak előnyei). A jelölt pályák szélesek, de nem könnyűek, pirosnak mondanám a legtöbbet, nem igazán van a kezdőknek pálya. A pályákat minden este nagyon szépen ratrakolják, csak az a baj h hóágyú hiányában nem mindenhol tudnak csodát tenni. A hóhelyzeten javított h kedden leesett vagy 30-40 cm friss hó (aznap délután lementünk Szarajevóba sétálni és miközben a városban 12fok és eső volt, fent Jahorinán 0fok és havazás). Ennek ellenére nem volt minden pálya tökéletes, de ez nem is csoda, mert a helyiek elmondása szerint, egy normális szezonban egy méter hó mindig van a pályák alján, de nem ritka a 2-3 méter se. A felvonókhoz az olimpia (1984) óta szerintem hozzá se nyúltak, de ennek ellenére nem volt zavaró a koruk. Végig működött 3 dupla ülőszékes, illetve három húzólift (egy lenti ülős pályáján nem volt elég hó). Tömeg nem volt a felvonóknál, max. 3 perc volt a leghosszabb sorállás.
Nagy élmény volt az olimpiai pályán menni (még megvan az eredeti indítófaház is!).
Az árak még a szlovákiai szint alatt vannak (pl.: egy hétre pályaszállás szép apartmanban 100euró/fő alatt, 6 napos bérlet 70euró, 2 főre egy vacsi itallal 10-15euró.) A szegénység fennt jahorinán abszolut nem érzödik, minden szépen rendben van tartva.
A volt jugoszlávokon kívül nincs más külföldi és ezért probléma h senki nem beszél szerben kívül más idegen nyelvet (nekünk újvidéki barátaink fordítottak).
Szóval mindenkinek ajánlom Jahorinát, aki szeretne az alpokon kívül máshol is síelni.
Na befejezem mert senki nem fogja elolvasni,