Élménybeszámolók

A mai napot Fanningbergen töltöttük Csabor és Terka társaságában.
Reggel a megbeszélt időben találkoztunk a parkolóban. Gyors öltözés, Csabor részéről lassú bérletvásárlás (annyi időbe telt, hogy azt hittem megvette a komplett síterületet), aztán irány a hegy, ahol a már megszokott ragyogó napsütés és kék ég várta az idelátogatókat. OT-hez és Katschihoz hasonlóan itt is kiváló volt a hó, jókat lehetett csúszni. A Sámsonról elnevezett felvonónál változó, de többnyire elviselhető mértékű volt a sorállás.
A Hüttében gyorsan kihozták az italokat, majd szinte bottal kellett valakit odakergetni az asztalunkhoz, hogy ennénk is. Ezt követően aztán kb 10 percenként jöttek, hogy minden rendben van-e. Volt ház ajándéka is braci narancspálinka formájában. Ebből és egy falon lógó horvát mezből gondoltuk, hogy itt bizony nem osztrák a tulaj. Az ételek és az italok is rendben voltak, azt hiszem ez lesz itt a kedvenc Hütténk.
A délutáni olvadás érdeklődés hiányában elmaradt, helyette inkább jegesedésnek indultak a pályák, de a tömeg miatt ez érthető is, senkit nem érhet szemrehányás. Inkább csoda, hogy eddig is bírták.
Kellemes sínap volt jó társaságban (remélem ez kölcsönös, ha nem, örök harag!), a körülmények ismeretében remek viszonyok közepette.

Mára Katschberget választottuk. Reggel a völgyben mínuszok, fent a hegyen szikrázó napsütés. Tökéletesre vasalt pályák, amelyek órák múltával is egész jól tartották magukat. Több ember, mint tegnap Obertauernen, de még nem vészes. A hegyen semmi komoly sorállás, a kabinosok nyelték a sporttársakat, folyamatosan lehetett pörögni. Egyszer lementünk vissza a völgybe (Aineck), na akkor beleszaladtunk egy jó 10-15 perces sorba, gondolom a miheztartás végett. Utána a másik oldalon (Katschberg-Tschanek) is lecsúsztunk még egy pofonért a völgybe, de nagy meglepetésünkre ott csupán páran aspiráltunk a hármas ülősre. Megjegyzem, mindkét Talabfahrt remek állapotban volt, élmény volt rajtuk csúszni!
A komolyabb délutáni olvadást ma sem vártuk meg, de így is remek sínapot zártunk. Holnap tali Csaborékkal Fanningon!!!

Lungaui túránkat Grossecken zártuk tegnap. Valahogy éreztük, hogy ez lesz a leggyengébb, talán ezért is hagytuk a végére, a hazautazás napjára.
Reggel 5-6 centi igazi porhavat kellett letakarítani a kocsiról, ami általában jó jel, ám itt most ez sem segített. Nem vártunk csodát, hisz tudtuk, hogy itt is csak egy része megy a pályáknak és a felvonóknak, de ennek ellenére csalódás volt. A friss hó valamiért inkább tapadós volt, mint por, ráadásul az alappal együtt sok helyen hamar kikopott. Az volt az érzésem, hogy sokkal gyengébb alapot sikerült itt összehozni, mint a másik 3 terepen. Csúsztunk, csúsztunk, de nem volt az igazi, még szerencse, hogy volt előtte 4 szuper napunk a régióban.
Pozitívumok: gyönyörű napsütés, nem túl sok ember, sorban állás nélküli felvonózások.

Az idei karácsonyi síelésünket a Flachauwinkl-Zauchensee terepen töltöttük. Szállásunk a Flachauwinkl-i oldalon a Highliner kabinostól ca. 300 méterre lévő Wieslbauer apartmanházban volt. A kulcsot Flachauban kellett átvenni (+ kifizetni az üdülőhelyi díjat), de ez nem jelentett gondot, szinte útba esett.
A házhoz kis emelkedő vezet, de letolják a havat, talán meg is szórják, így nem jelentett gondot a kocsival feljutás azon kevés alkalmakkor, amikor szükséges volt. 9 apartman van a házban, és van síbaki melegítős sítároló, és pingpong asztal is. Reggelente a 300 m gyaloglásból 200 m egy legelőn keresztben átcsúszással megspórolható, ha van elég hó - most volt.
A Zauchensee-i síterület remek infrastruktúrával és változatos pályákkal várja az idelátogatókat. A pályák általában jó eséssel rendelkeznek, így szerintem inkább a jobban síelőknek kedveznek, de a kritikusabb részeken vannak kerülő útvonalak is. Vannak nagyon széles, legelőnyi méretű pályarészek is, ami azért jó, mert ott kevésbé járja ki a tömeg a nyomvonalat. A felvonókezelők és a Hütték személyzete között is találkoztunk honfitárssal, kölcsönös örömmel konstatálva e tényt. Mivel mi nem a karácsonyt követő várható nagy tumultusban voltunk ott, nem volt zavaró a tömeg sem a pályákon, sem a felvonóknál, sem a Hüttékben.
26-án a talponsíelők csapatának egy része is megtisztelt bennünket - jó volt együtt csúszni Lacáékkel és Pókékkal.

Én sajnos rögtön az első nap első lecsúszásánál kisebb balesetet szenvedtem, így számomra a tervezett 6 sínapból csak 3 lett, de feleségem és fiam a többi napokon is méltó módon képviselték a családot. Ők bejárták Flachauwinkl-Kleinarl, valamint Flachau pályáit is, de elmondásuk szerint a díjat Zauchensee viszi el. Vagyis a legjobb részt azért sikerült megismernem... :-)

Kicsit lemaradtam, mert Rezső már a mai helyzetről írt, én meg még a tegnapnál tartok, de nézzétek ezt el nekem...

Tegnap este megvolt az idei szezonnyitó síelésem Visegrádon.
Milyen volt? A már megszokott minőség, minden téren. Kiváló hó, jófej személyzet, családias légkör. 20-30 fő a pályán, max. 1 perc sorban állás, de többnyire 0. Szerencsére kijött Kobezda Andi is, így aztán együtt róttuk a köröket kb. fél 9-ig, mert akkorra kipurcantam. Megjött a combfarkas, és jobbnak láttam, ha visszavonulok.
Jó kis este volt, klassz besízés, nem is értem, hogy hol van ilyenkor az a sok síelésre kiéhezett sporttárs. Na mindegy, nekem jó így, de Rezsőéket sajnálom, mert nagyon keményen dolgoznak, hogy nekünk ilyen pazar körülményeket teremtsenek. Igazán több vendéget érdemelnének!

Hajrá Visegrád!

Rég jártunk kedvenc gleccserünkön, így ide szerveztük az idei szezonzáró síelésünket.
A szállásunk egy már ismert, kipróbált házban volt Neustift városkában, valamelyest a város fölött, a hegyoldalban. Üdén zöldellő rétek, buja erdők, és ameddig a szem ellát, hegyek, hegyek, hegyek...
Kocsival olyan 15-20 perc a gleccser parkolója. Maga a parkoló több Parkplatz-ot jelent, amelyeket betűkkel jelölnek. Az "A" jelű van legközelebb a felvonóházhoz, de innen csak gyalog lehet odajutni, a "B", "C" és talán "D" jelűektől busz visz fel. Első nap a "C"-ben, 2. nap a "B"-ben, 3. nap az "A"-ban álltunk.
Két kabinos visz fel magára a gleccserre, ahol aztán lehet válogatni a további lehetőségek között: van kabinos, bubis űlős, sima ülős és csákányos felvonó is elég. A pályák nem jelentenek túl nagy kihívást, de nem is gagyik, az általunk ismert gleccserek (Stubai, Tux, Kitz) közül ez hasonlít leginkább egy normál síterületre a maga 110 km-ével. A tömeg jól eloszlik, bár időnként és helyenként emelkedhet a népsűrűség. Több Hütte is van, na meg sportbolt, ahogy kell, szóval elég profi az infrastruktúra. Hatalmas freeride területek is vannak, bár én ezeket csak a szemeimmel pásztázom, és úgy láttam, a sítúrázók is kedvelik a helyet. Családok számára is kiváló a terep: gyerekbarát alagutas varázsszőnyegei hívogatják a piciket, a Murmelebahn pedig kifejezetten jó pálya tanulók számára úgy az esését, mint a szélességét és barátságos, lassan érkező 6-os ülős felvonóját tekintve. Az átlagosan jól síelők pedig szerintem bármelyik pályán jól érezhetik magukat.
Ottlétünkkor volt ragyogó napsütés, de volt köd és enyhe hó- ill. hódara-esés, na meg szél is. A hó a kiváló, a jó és a kissé kásás jelzőknek megfelelő volt időtől, helytől és napszaktól függően. Majdnem az öszes felvonó ment, a pályák a völgybe levezető Wilde Grub'n kivételével mind működtek.
A parkolók telitettségét tekintve közel teltház lehetett, de ez inkább csak a hüttékben érződött délidőben, a pályák felszívták a népet, és a felvonóknál is csak imitt-amott kellett várakozni. Jellemzően 0 és 2-3 perc között
jutottunk felvonóhoz. Magyarokat elvétve észleltünk, viszont feltűnően sok cseh, szlovák, lengyel és orosz síbarát tisztelte meg a helyet.
Összességében 3 szép napot töltöttünk itt, és reményeink szerint nem utoljára.

Az utóbbi pár évben valahogy úgy alakult, hogy nem jutottunk el Hochkarra, éppen ideje volt tehát újra meglátogatni a "kispályás" kedvencünket.
Szinte az utolsó pillanatban döntöttünk nejemmel, majd az eredményes szálláskeresés után gyors csomagolás és usgyi!

A húsvéti 3 napban Hochkar mindkét (sőt talán még több) arcát megmutatta, ahogy az nem ritka ezen a terepen. Szombat reggel szikrázó napsütés és kiváló hó fogadott, és rögtön az első lecsúszásnál összetalálkoztunk Olasz Geriékkel. Mentünk pár kört együtt, aztán külön, aztán egymást követve (a felvonóból többször láttuk őket, hogy azon a pályán csúsznak, ahova mi éppen igyekszünk).
Ment az összes lift és a 10-es kivételével az összes pálya is. Persze azt is megnéztük, le lehetett jönni rajta, de már nem volt kezelve. Az idill olyan 10-11 óráig tarthatott, utána jött az eső-havas eső-esős hó kombó. Jól eláztunk, de hát a sí szabadidős tevékenység, nem róhatjuk fel, ha áprilisban nedves csapadék esik.
Vasárnap hatalmas köd fogadott, ami gyakorlatilag egész nap kitartott, és csak helyenként engedett némi láthatást. A köd mellett viszont pihe-puha friss hó a pályákon, ami álom volt, kár hogy vakon kellett síelni. Azért próbálkoztunk, de ritka alkalom volt, amikor neki mertük ereszteni.
Hétfő reggelre erős 10 cm hó a kocsin, a környék behavazva, olybá tűnt, mintha nem is Húsvét lenne, hanem Karácsony. A pályák szépen lekezelve, sajnos a friss hó is bedolgozva, ami így helyenként egy kissé fogós/tapadós benyomást keltett. A Großes Kar lift nem ment, a többi igen. A pályák kiváló állapotban, igazi tavaszi örömsíelést csaptunk szinte végig napsütésben.
A felvonók és a pályák megették a "tömeget", végig mindenhol 0-perc volt a várakozás.
Ha ez volt a szezonzárás, akkor soha rosszabbat, bár azt a ködös napot és azt a nedves felet becserélném az uccsó naposra...

Jó 8-10 éve jártunk itt, és azóta nem, de tegnap végre sikerült felugranunk az esti sízésre.
Hát ami itt van, az egyszerűen fantasztikus! Gyönyörű kis ékszerdoboz a terület, egy téli oázis a tavaszi környezetben! A hó minősége kiváló, az esti világítás hangulatos, a pályaszemélyzet barátságos. Csak jó benyomásaim voltak, persze ehhez az is kellett, hogy nem volt tömeg, így 0 sorban állással lehetett felvonózni.
Külön öröm, hogy találkozhattunk Robinnal, Krampusszal és Mácsai Tomival. Tomi velünk jött haza, és útközben nagyon sokat mesélt Dobogókőről, a pályafenntartással kapcsolatos munkáról. Azt hiszem általában véve fogalmunk sincs, mennyi küzdelembe és egyebekbe telik, hogy végre hazai páklyákon is élvezkedhetünk. Köszönet minden érintettnek!
Hajrá hazai sípályák!!!

A hét végén megnéztük Aflenzet. Barátságos, családias kis terep, amit a városka (Aflenz Kurort) üdülőhely mivolta okán valószínüleg nem is akarnak naggyá fejleszteni. Hóágyút sem üzemeltetnek, így csak akkor lehet itt síelni, ha Holle Anyó is akarja...
A parkolók az emelkedő út mellett vannak, így a kasszához, illetve a felvonóhoz felfele vagy lefele kell menni, ami a jeges talaj miatt nem is olyan egyszerű. Jegyvásárlás után csatolás, majd indulás a magasba a 2-üléses lifttel. A menetidő erős negyed óra lehet, szép napos idő lévén nem jelent gondot. Fent a kiszálló viszonylag meredek, ezt a kezdők miatt jegyzem meg. Átcsúszás a jobb oldali tányéroshoz, baki becsatolása, majd irány fel a dombra. Onnan lehet lejutni a 3-as ülőshöz, ami a csúcsra visz. A beszállásnál figyelni kell, mert gyorsan érkezik, és üt. Rajta ülve gyönyörködhetünk a tájban, a pályákban, és a síelőkben. Fentről 2 irányban indulhatunk pályákra, amikből nincs túl sok, de ezt tudtuk, nem lepődünk hát meg. Viszont sok lehetőség adódik az off-piste siklásra annak, aki arra felkészült. Aflenz amúgy pont arről híres, hogy megfelelő hóviszonyok esetén igazi free-ride paradicsom. Ha csak a kezelt pályákat veszem, akkor olyan 1-2 napos terep, a hozzánk közeli kicsik közül pl. Hochkar, Lackenhof szerintem egyértelműen jobb. Itt viszont nincs tömeg, és valahogy olyan nagy nyugalom érződik, meg lassúság, mintha kicsit visszamennénk az időben. Két példa erre: Szombaton az Almrauschhüttében, bizonytalanok lévén az étel/italhoz jutás mikéntjében, a pultnál sorban állás közben kérdem az egyik ki- illetve felszolgálót, hogy rendelhetünk kint leülve is, vagy majd csak a pultnál, ha odáig jutunk? Világos és egyértelmű választ kaptam: Igen, de eltart egy darabig. Hát el is tartott, a pultos módszerrel is, pedig csak páran voltak előttünk. A másik: vasárnap reggel a kasszánál mondja a hölgy: Fent kicsit ködös az idő. Kérdem: csak kicsit? Na jó, akkor nagyon, de majd talán jön valami szél, és elfújja. Szóval fő az optimizmus, meg a nyugalom.
Amúgy két abszolút különböző napot éltünk meg.
Szombaton verőfény, kívánni jobbat sem lehet, kiváló hóviszonyok, parádés sihus ill. talpas társasággal: Maci-Laci, ő barátja Laci + lánya, Barbara, Pedró, Koty + Ane + barátjuk István, és befutott György Feri is fiával, Leventével. Hol kisebb, hol nagyobb létszámban róttuk a köröket, és Koty jóvoltából belekóstoltunk a pályán kívüli élményekbe is, persze csak módjával, nem amolyan hűbelebalázs módjára. Azért volt, aki így is pancsolt kicsit a hóban... :-)
A nap végén lecsúszás a parkolóba egy minimum egyenlítői hosszúságú síúton. Volt aki ezt megállás nélkül abszolválta, én legalább 5-6 megállással. Hát hova az a nagy rohanás, meg minek? :-) Lent érzékeny búcsú, majd a többiek haza, mi pedig a szállásra hajtottunk.
A vasárnapot pikk-pakk öszefoglalom... Nejemmel kettecskén igyekeztünk a hatalmas ködben túlélni, és nagyon örültünk, ha olyan helyre kerültünk, ahol láttunk is valamit. Komolyan mondom, ha nem ismertük volna meg előző nap a terepet, nem mertünk volna saját szakállra elindulni lefelé a csúcsról. Sokszor tényleg csak tapogatóztunk...
Azért így is jó volt...
Aki még nem járt itt, de lehetősége adódik, szánjon rá 1-2 napot. Ha nem zavarják a retro viszonyok, elégedett lesz. Aztán úgyis eldönti, jön-e még. Nagy igényűek viszont nyugodtan menjenek máshova elégedetlenkedni... :-)

Hát akkor kicsit késve, de törve nem... a beszámoló.
Dec 22-29. között voltunk itt, az első és az utolsó napon is síeltünk. 50-55 cm műhóra érkeztünk, ami 28-ig felhízott 60-65 cm-re, bár ez nem mindenhol volt érezhető. Karácsony előtt alig voltak, ami jó hatással volt a hóra is, nem igen romlott. A felvonóknál 0 várakozás, a pályák a miénk voltak (igaz, akkor még nem ment mind), és a hüttékben is válogathattunk a helyek között. 26-án kezdett érkezni a nép, 27-én már érezhetően ott volt mindenki, aki jönni akart, de ezt tudtuk előre, nem lepett meg. Az viszont igen, hogy a felvonóknál így sem alakultak ki nagy sorok, talán 5 perc volt a maximum, amit várnunk kellett, illetve a Millenium Express völgyállomásánál reggel 10-15 perc. A pályákon más volt a helyzet, bizonyos pontokon nem küzdöttünk magánnyal, de hát ez benne van a pakliban.
Egész héten át gyönyörű napsütésben róttuk a köröket, és bár egy csepp hó sem esett, a pályák kitartottak. Volt ugyan jegesedés, meg imitt-amott kavicsok, néhol fű, de összeségében érezhető volt, hogy a helyiek mindent megtettek, amit lehetett. A legjobb pályák hó szempontjából a 63-as és a Carnia utolsó harmada voltak.
Zárszóként az utolsó napunkon megjött a hó is, úgyhogy haza indulás előtt még a kocsit is le kellett takarítani. Hát, jöhetett volna egy héttel korábban is az égi áldás! Na mindegy, az ezután menőknek legalább szerencséjük lesz...
Jó havat, jó síelést mindenkinek!!!

A szombati huszáros döntést és szállásfoglalást követően vasárnap hajnalban kidöngettünk Werfenwengbe egy kis ünnepi nosztalgia síelésre. Pont 10 éve jártunk itt, amikor még egy 3-as ülős lift repített a magasba, hogy aztán átnyergelve a jó öreg 1-es vagy 2-es ülőssel jussunk fel a csúcsra. Azóta annyi változott, hogy a 3-as ülőst leváltotta egy 8 fős kabinos, ami közvetlenül a csúcsra visz. Az 1-es és 2-es matuzsálem ülősök még megvannak, de állítólag ez az uccsó szezonjuk, év végére lecserélik őket egy 4-esre. További előrelépés, hogy a 3-as pálya csákányosát szintén 4-es ülősre váltották. A fejlesztés jót tett a terepnek: bár nem lett több a pálya, de az infrastruktúra javulása nagyban növeli a kényelmet és hozzájárul az itteni síelés intenzívebbé válásához. És még nincs vége - tervben van az 5. pálya mögött egy új 8 fős kabinos építése, gondolom új pályákkal együtt, mert úgy lenne értelme.
A véleményem továbbra is az, hogy ez egy jó kis családi terep, amely ideális hely szárnybontogatáshoz. A völgybe levezető kb. 3-3,5 km hosszú pálya amúgy kiváló élvezkedési lehetőséget nyújt a jobban síelők számára is. Nagy tömegre nem kell számítani, mert a környéken van sok nagyobb pályarendszer, kiválóan előkészített pályákra viszont igen. Nagyon jó ratrakosaik lehetnek, mert szinte észrevehetetlenek a ratraknyomok sávhatárai. Itt tényleg igaz, hogy reggel simára vasalt pályák várják a nagyérdeműt.
Vasárnap déltől síeltünk, hétfőn egész nap, kedden pedig reggeltől fél 2-ig. Kb. 1 óráig jók voltak a pályák, utána győzött a meleg. Hétfőn és kedden hüttéztünk (vasárnap nem volt rá idő). Úgy a 4-es pálya aljában lévő Anton-Proksch-Haus mint a csúcson levő Bischlinghöhe nevű egység kiválóan vizsgázott - ízletes volt a kaja és mindkét helyen volt barna Weizen, bár kedden én már alkoholmentest (de azt is Weizen-t) ittam.
A panoráma tényleg lélegzetelállítóan szép, és nagy élmény testközelből szemlélni a parások felkészülését és startolását is.
Szóval aki képes többször is ugyanazon a pályán csúszni, annak merem ajánlani a helyet, de max. egy hétvégére, kilométer-halmozóknak viszont szigorúan NEM AJÁNLOTT!!!

Tegnap este megint kiváló pályán róttuk a köröket, sajnos ismét csak nagyon kevesen.
Higyjétek el, nem bánja meg, aki kiugrik Visegrádra. Gyertek, mert lassan tényleg vége lesz a télnek, és akkor már késő bánat eb gondolat...

Jan. 4-én, kedden megismerkedtünk Stuhleck-kel.
Bár munkanap volt, de az osztrák általános 10-i kezdés miatt nagy volt a tömeg. Én biztam benne, hogy ezt a hetet a bécsiek távolabbi helyeken töltik, de ez nem jött be. Domináltak a német ajkúak, de voltak bőven szlovákok is, honfitárs kevesebb.
A terület nem nagy, de ezt tudtuk. A pályák tetszettek, de a tömeg miatt volt sorállás a felvonóknál. Én olyan 5-10 percekre saccolom, a lejjebb említett 20 percben nekünk szerencsére nem volt részünk. A hó többnyire lesíelt, jeges, néhol jéggöbös. A pályákat a térképen megadott értékeknél hosszabbnak éreztem, vezetésük is tetszett. A fenti hátsó 11-es pálya meglepetés volt a szinte 0 várakozással. Mondjuk elég jó szél fújt a felső részén, és jeges is volt, így már érhtető. A 10-esen az átcsúszásnál olyan szembeszél volt, hogy szinte légszomjam lett. Délutánra valahogy koncentrálódott a tömeg, jó kis eséseket lehetett látni a zsúfoltabb lejegesedett helyeken. Figyelni kellett, nehogy elkaszáljanak.
Mindent összevetve ajánlható hely, de csak hétköznapra, bele se merek gondolni, mi lehet itt hétvégén.

Korábban már voltunk itt párszor, most barátainkkal töltöttük itt a márc. 13-15-i hétvégét. Szentendréről nem rohanva ca. 6 órai autózással érhető el ez a kellemes síterep.
Nincs túl magasan, ezért nem abszolút hóbiztos, de nekünk eddig szerencsénk volt. 3 falu fémjelzi a területet, Gosau, Russbach és Annaberg - mindegyikbe le lehet csúszni. Hegyből is van olyan 3-4-5, attól függően, mit számítok annak, és az egész terület jól összesíelhető. Ha egyik végéből átmegyünk a másikba, akkor iránytól függően 2x ill. 3x kell csákányozni, a többi felvonó ülős. Kellemes, nem gagyi, de nem is túl kemény a pályák javarésze. Mindössze 2 fekete van, de talán csak hogy legyen ilyen is. Az uralkodó szín a piros, ami hóviszonyoktól függően tűnik hol könnyebbnek, hol nehezebbnek. Van bőven pályán kívüli sízési lehetőség erdős ill. mélyhavas részekkel is úgy, hogy nem kell messzire eltávolodni a kezelt pályáktól.
Most egészen kiváló havunk volt. Szombat déltől nyomtuk hétfőn 3-ig, vasárnap és hétfőn reggel is 10-15-20 cm friss hóban kezdve a napot. Egyszerűen fantasztikus volt, hatalmasakat élvezkedtünk! Most elég sok magyar volt, ami engem némileg meglepett, hisz korábban ritkábban találkoztunk itt honfitársainkkal. Ennek ellenére nem volt zsúfoltság, gyakorlatilag nulla várakozással huppantunk bele a felvonókba és a pályákon sem volt tumultus.
Mindent összegezve nagyon klassz hétvége volt, teljesen szétsíeltük magunkat.

Tegnap este fent voltam.
Szemre már nem tökéletes a pálya, vannak rajta kikerülendő foltok, de a hó minősége kiváló. Főleg a felvonó melletti ca. 15-20 méteres sáv fantasztikus: nem jeges, nem buckás (mitől is lenne, hisz alig voltunk páran), és nagyon jól csúszik. De még a Big Air-t is meg lehetett kerülni, vagyis lehetett kalandozni.
Ha nem jön valami nagy meleg, jó pár napig kitarthat, szóval még mindig érdemes felmenni...

Kedden indult újra Visegrád, én mindhárom nap kint voltam este. Tegnap volt a legjobb, a hó szuper, a tömeg kisebb mint kedd-szerdán, és a tárcsás valóban hipp-hopp megszüntette a sorállást.
Köszönet Rezsőéknek, mert azért sokat kell dolgozniuk, hogy nekünk jó legyen. És még valami: a 3 alkalommal egyszer sem tapasztaltam felvonó megállást!!!
Az egésznek olyan baráti/családias jellege van, szóval jó itt lenni. Csak önzésből nem bíztatok senkit, hogy jöjjön... :-)))

Mi is voltunk itt egyszer, tényleg jó terep és optikailag is gyönyörű.
Agent, annak az erdei útnak a vége (a Bachschmiede előtt) tényleg macerás, meg utána a felvonó is elég lassú, de alatta a jégcsapokká fagyott patak nagyon látványos. A hegytetőről Hintermoosba vezető pálya valóban klassz, azon jártunk mindig "haza".
Az a dienteni hosszú csákányos álmomban se jöjjön elő... brrrr!
Amúgy tényleg jó szívvel ajánlható terep...

Pár éve voltunk itt márciusban. A szállás semmi különös, kissé lelakott, a kaja is gyengébb volt, mint általában, és a felszolgálók is meglehetősen elgyötörtnek tűntek. Az egésznek olyan nagyüzemi SZOT üdülős hangulata volt... Azért nem kell megijedni, nem volt rossz (ezek után meg lehet, hogy kellemesen csalódtok majd), és különben is a síelés számít igazán...
2 parkoló van, a ház előtti nem túl nagy, a ház mögötti nagyobb, de egy kicsit messzebb van. Összességében pengeélen éppen elég...
Pályaszállásnak írják, de ez nem igaz. Állítólag megfelelő hóviszonyok esetén a szállásig lehet csúszni - nekünk ez nem adatott meg. Indulásnál viszont mindenképp fel kell menni a Höfi-Expresshez, és bár csak pár száz méter, de az út meredek, ezért sícipőben macerás, inkább autózni kell.
Ezzel vége is a negatívumoknak. A Höfi-Express 2 modern 4-üléses felvonót takar, az I bubis, a II sima, mindkettő elég gyors. Mellettük kék pályák vannak, amik az írásod alapján pont megfelelőek lesznek nektek. Ha belejöttök, érdemes messzebb is elkalandozni, mert nagyon jó pályák vannak ezen a területen. A Hauser Kaiblingról a Planaira átvezető síutas kombináció mondjuk kevéssé élvezetes, de utána már minden szuper.
Jó havat, kellemes síelést nektek...

Tavaly a karácsonyi időszakban voltunk ott. A normál pályákon normális volt az idő, többnyire szép napos, néha felhős.
Ami érdekes, az a gleccser rész: a Tiefenbach oldalon napsütés ezerrel, szuper viszonyok, a Rettenbach oldalon fent orkánszerű szél, baromi hideg, mindez tart kb. a pálya feléig, utána normalizálódik a helyzet. Hangsúlyozom, ez a kettősség egyidőben van, nem másik napokon. Előtte, mikor olvastam róla, hihetetlennek tünt, hogy egy alagúton átmegyek a zord télből a kellemes tavaszba, de szó szerint igaz!!!
Ennyit számít 3000 méteren, hogy déli, vagy északi a fekvés...

Egyszer voltunk itt, évekkel ezelőtt, amikor még egy hármas ülős vitt fel a hegyre, nem volt még meg a kabinos jet. Nem nagy terep, de van egy kb. 5 km hosszú pálya, ami fentről levisz a völgybe. Ez olyan kék/piros, egy helyen fekete, de úgy emlékszem, a fekete rész ki is kerülhető. Lent a völgyben vannak tanuló pályák, kezdőknek megfelelnek. A fentiek nem túl hosszúak, változó meredekséggel, de elég szélesek, némi libalegelős gyakorlás után sztem a 0-km-esek is megnézhetik... Fent csákányos felvonók vannak, az egyik elég meredek, itt kiesés esetén nem túl könnyű lejönni.
Amúgy a terep 2-3 napra o.k., kezdőknek 1 hétre is.
Ja igen, optikailag csodaszép, és lehet siklóernyőzni is.
És mivel a környéken vannak komolyabb terepek, itt tuti hogy nem lesz tömeg...
Összefoglalva, merem ajánlani a vegyes összetételű csapatnak.