Élménybeszámolók

1-én és 3-án jártunk Weinebenen. Első nap nem volt problémánk a hellyel, viszont péntekre sajnos a hegy jégpályává változott. Jól ismerjük a terepet, szeretjük is, és eddig nem csalódtunk benne, de sajnos most elég kedvetlenül róttuk a köröket. Ezt még tetézte a nagy tömeg is, akik minden liftnél feltorlódtak, ilyet a helyen szintén ritkán látni. Sajnos a pályákon elég kevés hó van még mindig, amit ráhóágyúztak, azt a szél lefújta. Síelö is volt a boardos csapatunkban, ö jobban ki tudta élvezni a gyors pályákat, még ha jegesek is voltak, de a boardosok estek-keltek. Nem vagyunk már kezdök, de csak nagyon lassan tudtunk haladni, mert sajna már a pályák szélei sem puhák, ott is összefagyott a hó, és kevés a fékezhető felület. Profik biztos jobban kezelik a hely jelenlegi állapotát, a snowparkot is megnyitották már, és elég sokan használták az elemeket, de inkább csak olyanok akik amúgy is versenyezni szoktak.
Szóval sajnos Weinebenére nagyon ráférne jó pár centi friss hó, mert ha ez igy marad, inkább "túlélésröl" szól 1-1 lecsúszás, nem az élvezetről. Kezdőknek most nem ajánlanám, ezt az amúgy nagyon kezdő és gyermekbarát helyet.

December 30-án, és január 1-jén Hebalmon jártunk szezont indítani. Tömeg nem volt, bár mi viszonylag későn értünk a pályára, kb 4-5 felé mindkét nap. Èn boardos szemszögből látom a dolgokat, és volt egy kis aggodalmam, hogy a pálya nagyon jeges lesz délutánra, ( Hebalmon estére mindig jóval jegesebb minden, nincs napközi ratrakolás) de szerencsére megfelelő volt. Persze nem tökéletes, néhol elég kemény buckák dobáltak minket, de a pálya szélei mindenhol jobbak voltak. Középütt, és ahol a legtöbben közlekednek mindenhol elég kemény-buckarengeteges volt a hó, a lift kiszállója, illetve a lift alján a beérkezönél szép kis jeges vájatok alakultak ki, de ezekkel lehetett számolni. Szóval összességében mi azért élveztük mindkét napot. Csütörtökre sikerült még egy pályaszakaszt behavazniuk, így ha az időjárás kegyes lesz, lassan minden pálya menni fog. Viszont szerintem sem kezdőknek való Hebalm pályarendszere. Mármint lehet rajta tanulgatni, én itt kezdtem boardozni, de a pályák szinte mindenhol dőlnek oldal irányban is, nem csak lefelé, ez egy kezdő boardos élváltásának tanulását biztosan megnehezíti. Viszont nekünk közelsége, és a kivilágítás miatt praktikus.

2012.12.15-én szombaton, és 16-án vasárnap voltunk Hebalmon. Az idei szezont az általunk már jól ismert síterepen kezdtük meg. Bevallom, mivel tavaly kezdtem csak el boardozni, izgultam, hogy fog menni idén az első deszkára állás.
Az időjárás az első napon eleinte kedvezőnek tűnt, 0 fok és napsütés, valamint pár nappal korábban havazott is. De sajnos már útközben eleredt az eső, és köd is volt a hegy egyik felén, de szerencsére az a gyerekpályánál meg is rekedt.
Egyébként minden pálya üzemelt, a tervezett nyitási időre sikerült annyi havat megtartaniuk és készíteniük, hogy kinyithasson az amúgy nem túl magasan lévő pályarendszer.
Maga a pálya már első csúszásra nagyon jó volt, jobban mentem mint reméltem, sőt egész nap az eső ellenére is élveztük a boardozást. Az esőben legalább letesztelhettem az új kabátomat, és gatyámat, amikről kiderült, hogy jól bírják a 4 órás esős csúszást is:)
Nagyon kevesen voltak a pályán, de ezt befolyásolta a kellemetlen idő is. Most először mi is bementünk a felső hüttében, ahol kedves volt a kiszolgálás és finom az almás pite.
Úgy este 6 felé a hegytetőn már hó esett, de a pályák felétől lefelé sajnos erős eső, így a tervezettnél korábban mentünk haza.
Második napon az időjárással már szerencsésebbek voltunk, viszont a pálya elsőre nagy váltás volt az előző naphoz képest. Sajnos nagyon kijegesedett, és rengeteg jeges folton sikerült el-elcsúsznom. Délelőtt még biztos jobb volt, de a szombati eső-majd esti fagy nagyon kikezdte a pályát így este 5-6 felé az 5-ös pálya meredek lifthez csúszó részénél szinte mindig legalább 3-szor sikerült fenékre ülni fékezéskor :) Szeretem Hebalmot, mert itt kezdtem el igazán boardozni tanulni és nincsenek sokan,valamint este is nyitva van, de sajnos nagy bosszúság benne, hogy sok pálya oldalra is lejt és gyakori a kijegesedés, főleg az amugy is nagyon meredek 5-ös alsó szakaszon.
De összességében hasznos és élvezetes volt ez a 2 nap, még ha akadtak is benne bosszúságok.

Március 11-én voltunk Klippitzen. Sajnos friss hó mostanában nem esett, és az idő is nagyon enyhül errefelé. Idén nem sok természetes hóban volt része a pályának, viszont annál több szél jutott. A széltől most is tartottunk, mert viszonylag nagy széllökések kísértek minket már az első csúszásokkal is. Ez sajnos a pálya tetején nagyon lehordja a maradék havat is, sok helyen jeges a pálya fent.
A 2-es, 3-mas pálya a kétüléses mellett szinte végig olvadt volt, sok helyen latyakos hóbuckákkal. Ezt a síelők nem nagyon élvezték, viszont boarddal teljesen élvezhető volt, főleg, hogy kevesebben voltak ezen az oldalon. A 4 üléses melletti 9-10-es pályák kissé fagyosabbak voltak, itt többen is csúsztak, de tömeg sehol sem volt. A 11-es pálya már nem üzemel.
A csákányossal elérhető pályákra nem nagyon mentünk, mert a felvonó útvonala nem valami kellemes már, szinte végig jeges, fárasztó és hosszú a feljutás vele, főleg boarddal.
2 óra után nagyon feltámadt a szél. A 2 üléses nagyon sokszor megállt, hosszabb idő volt feljutni így vele mint máskor. 3 óra körül csak erősödött a szél ereje, akkor már sejteni való volt, hogy hamarosan le is állítják. Ez fél 4 körül be is következett, utolsókként szálltunk fel a liftre, ami szirénázás közepette vitt fel minket még utoljára egy aznapi csúszásra.
Összességében kellemes napot töltöttünk el Klippitzen, de sajnos egyre inkább érezhető a közeledő záróra. Ha a szél így folytatja nemsokára a maradék hó is eltűnik. Viszont pozitívum, hogy annak ellenére hogy napi jegyet kértünk - de nem nyitásra érkeztünk- nem kérték el a teljes árat, csak a maradék órák összegét.

Február 12-én, vasárnap voltunk Petzenben. Ez volt az első csúszásunk itt, és azt hiszem az utolsó is. A hójelentések alapján sok hóra, és nagy hidegre számítottunk. Ebből a sok hó szerencsére igaz lett. A hely maga nagyon közel van a Szlovén határhoz, a települések sem olyan Ausztria hangulatúak már körülötte. Parkolnunk egy nagyobb rendőrautó közelében sikeredett, melynek tetején síbox volt, viccelődtünk is, hogy "jöttek a zsaruk síelni", nem gondolva arra, hogy a nap végén még találkozunk is velük...

A gondolás felvonóhoz kicsit fel kell gyalogolni a parkolóból, ami elsőre nem volt egyértelmű, de maga a felvonó teljesen jó, igaz a boardok nem fértek bele a tartóba. Volt elég idő ki-beszállni és semmi várakozás nem volt, alig szédelgett 1-2 ember. Az első csúszással a sokat emlegetett völgypályát próbáltuk ki. Nem rossz, végig szépen havas, de sível szerintem izgalmasabb, mint boarddal. Később felmentünk a csákányossal a tetőre. A kilátás nem tudom milyen tiszta időben, állítólag szép, de mi sajnos ebből semmit sem láttunk, mert eléggé ködös volt az idő. Ez a pálya (14-es piros) nagyon jó volt, sok friss hó volt rajta, viszont hamar leér az ember róla. Fent a snow parkkal nem igazán foglalkoznak. A nap nagy részében a völgypályán csúsztunk, mert a többi pálya valahogy nem volt az igazi, nem élveztük annyira őket.

Majd a nap végén, mire éppen megbékéltünk volna Petzennel és a pályáival, felmentünk az utolsó felvonóval (16:00-kor zárnak, ez kb 15:50 kor lehetett) aminek az alján a liftes fiú már készült a nemsokára bekövetkező zárásra,pakolgatott ezt-azt, de semmit nem mondott, hogy siessünk, pedig kedvesen mosolyogva el is köszöntünk tőle. Felérve még néhányan lézengtek a hütték körül, mi is leindultunk a völgyön keresztül, ahol egy nagyobb placcon nekiláttunk egy búcsúfotót csinálni. (a képeket visszanézve ez 16:14-kor volt) Eközben odacsúszott hozzánk 3 POLICE feliratú kabátos ember és mondták, hogy menjünk lefelé. Erre mi angolul válaszoltunk, hogy megyünk. Gondoltuk ezzel semmi gond, milyen kedvesek, hogy figyelnek, nehogy fent maradjon valaki. Ezután viszont az idősebb közülük teljesen rám szállt (kettőnk közül én vagyok a tanuló, viszonylag lassan haladok, főleg ismeretlenebb helyeken). A hegytetőtől a völgy aljáig a sarkamban állt, nem előzött meg, németül "siettetett", hogy menjek már, gyorsabban. Ezt tetézte azzal, hogy mikor elestem egyszer siettemben és idegességemben, ingerülten magyarázta, hogy már 20 perce bezártak, menjek már, és a továbbiakban amint lassítottam egy kicsit is, összeütötte a botjait és "kocogtatott vele" ezzel is figyelmeztetve, hogy menjek gyorsabban,továbbá többször is hirtelen befékezve közvetlenül mögöttem „ijesztgetett”. Nagyon idegesítő volt. Hát nem tudtam mi lesz ennek a vége, megunja-e a lassúságomat, a völgy aljáig kötözködik-e, vagy levitet-e egy ratrakkal... Út közben folyamatosan találkoztunk másokkal, és a hüttékben is voltak még, egyszerűen nem értettük miért szálltak így ránk. Ráadásul úgy tudom teljesen legális felmenni az utolsó lifttel zárás előtt és lejönni saját tempóban. Még csak nem is arról volt szó, hogy órákkal később lett volna az eset zárás után.

Végül a völgy vége felé csak úgy "leszálltak rólunk", bár kérdezésünkre továbbra sem mondták el, hogy mit követtünk el. Annyit mondtak viszont, hogy: "az utolsó járattal korábban kell felmenni" és többet ilyen ne forduljon elő. Nem fog...

Január 28-án, egy buszos út keretein belül volt szerencsénk meglátogatni Hinterstoder sípályáit. Az érzések elég vegyesek a pályával kapcsolatban. Reggel 6-os indulással kezdtük utunkat Graz mellől, majd autópályán kb 2 óra alatt értünk oda. A pályáról letérve nincs durva szerpentin, viszont nagyon szép erdei szakasz, és település rész mellett haladtunk. Érkezésünkkor már legalább 4 busz utasai öltözködtek az aktuális parkolónál (Hössbahn lábánál) Már lentről is sejthettük, hogy nagyon sokan lesznek, ez később be is igazolódott. Egy 6 személyes kabinos lift vitt minket fel a parkolóból. A snowboardjainkat a kezünkbe kellett, hogy fogjuk, mert különben a sílécek már nem fértek volna bele a tartóba. Ez néha nehezítette a ki, és beszállást, de volt elég idő mindig, nem okozott gondot senkinek sem. Felérve egy kisebb részen gyűlt össze a sok ember, ahonnan lecsúsztunk a többek által említett "laposabb platóhoz". Itt valóban rá kellett gyorsítani, hogy eljussunk a 6 személyes lifthez, általában nem is sikerült lecsatolás (rollerezés) nélkül odajutni. A 6 személyes liftnél (Höss Express) elsőre meglepődtem, hogy a mozgó szőnyegről le kell csúszni és kb 1 snowboardnyi hely van megállni és a "liftre huppanásra" várni. Ez ha jegesebb lett volna, nem figyeltem volna eléggé, akkor szerintem simán lecsúszhattam volna előre a szőnyeg által okozott lendülettel és kis hely miatt. Kiszálláskor is néha akadt gond abból, hogy a lift kiszálló része nem lejtett, és az „üléssel” kellett tovább löknöm magam, hogy egyáltalán meginduljak. Ez volt, hogy kisebb tumultust okozott, síelők a botjaikkal lökték magukat, boardosok üléssel-lábbal, viszont ehhez képest nem volt nagy hely minderre.
Mivel a csúcs volt elsőre a célunk, még 2 csákányos várt ránk. Ezek rendben voltak, viszont kis bosszankodásra adott okot, hogy 4 különböző hosszas liftezéssel kell feljutni a hegytetőre, ez boardosokról lévén szó, nagyon sok le és felcsatolást jelentett. A tetőn nagyon szép volt a kilátás, reggel szerencsénk is volt, mert még sütött a nap, aztán később köd lepett el mindent. Az idő egyébként enyhe volt, nem voltak jegesek a pályák, esetleg 1-2 helyen a feketék. De ezek mellett szépen megmaradt a nemrég esett hó, ahol szuper volt lejönni a buckákon. Sok pályát nem tudtunk jól kihasználni, mert csákányos vitt fel, de amúgy nagyon rövid pálya volt, így nem érte meg „felhúzódzkodni”. A 11-es feketéről lehet lemenni a 2 üléseshez, aminél kisebb problémánk akadt beszálláskor, semmi nem jelezte hova kell állni és hova érkezik az ülés, a liftes srác sem volt valami figyelmes és kommunikatív, így szépen sikerült mellé ülni, de végül csak felértünk :)
A pályák amúgy összességében jók voltak, sok lehetőség van menni változatos (ámbár többnyire rövid) utakon, sőt snow park is van, ahol sikerült kipróbálni néhány szimpatikus elemet. Szóval meg lehet találni azt, amihez leginkább kedv van, de nekünk valahogy mégsem lesz a kedvenc helyünk. Sok idő megy el liftezéssel,liftre várakozással, ezzel ellentétben sok a rövid pályaszakasz.(persze azért lehet kerülőket csinálni) Viszonylag sok a hullámzás, szűkület, tömeg, továbbá ár-érték arányban szerintünk nem jó. Örülünk, hogy kipróbáltuk, viszont egy alkalom elég volt belőle:)

Az elmúlt hetekben többször is megfordultunk Hebalmon a délutáni,esti órákban, így megosztom a tapasztalataimat Veletek is. A környéken ez az egyetlen sípálya, ahol lehet estig síelni, 9-ig kivilágított pályák vannak.Könnyen meg lehet találni, Graztól nincs egy óra az út, 10 perc erdei autókázás az autópályától. Tömeget eddig még nem tapasztaltunk, viszont magyar hangokat szinte minden alkalommal. Kényelmesen lehet a pályákon csúszkálni, a felvonóknál sincs várakozás, annak ellenére sem, hogy este csak beülős van. A nép nagy része sötétedéssel hazamegy. Számomra negatívum, hogy szinte minden pálya ferde, lejt oldalra is, ami nehezíti a gyakorlást. Beletelik 2-3 körbe, míg megszokja az ember. De legalább szélesek, és a pirosak sem túl meredekek kezdőknek sem. Az 5-ös piros alja meredekebb kicsit, de néhány kör után azt is le lehet győzni esés nélkül:) A feketéjük még nincs megnyitva, továbbá egyes pályákat, pályaszakaszokat tréningek, versenyek miatt néha lezárnak ideig-óráig. Természetes hó még nem esett említésre méltó mennyiségben, viszont ami van (~50 cm) az szép sima, kezelt, néhány folton jegesebb csak. 1-2 napra, estére, gyakorolni, szerintem minden tudásszinten lévő hókedvelőnek élvezhető.

Ma voltunk Klippitztörlön, kellemes meglepetésünkre az elmúlt napokban esett egy kis friss hó. A hőmérséklet -4 körül volt, kb. 2 óráig a nap is sütött, továbbá a szél sem volt túl erős. 2 után viszont beborult az ég, esett egy kis hó is, a szél is feltámadt, megesett, hogy konkrétan elfújt a szél boardostul a másik irányba:)
Egy rendezvény volt ma, egész nap Dj szolgáltatta a legkülönfélébb zenéket és maskarákba öltözött, festett arcú emberek szaladgáltak mindenfelé, a felvonókon is gyakran visszaintegettek. Buszaik miatt érkezésünkkor a Swarzkogeli Hütténél lévő parkolóba tereltek minket. Ennek én nem örültem, mert csákányos felvonó terén nagyon kezdő vagyok, és legutóbbi Koralpes felvonó kiesései mély nyomokat hagytak bennem... de itt kellemes meglepetés ért: elsőre felértem a szépen kezelt, nem jeges, kellemes csákányossal.
Ezt követően kipróbáltuk a héten megnyitott 11-es kék pályát, mely ugyan nagyon szép erdei ut, de szörnyen lapos annak, aki még nem tud rendesen élt váltani. Sokszor kellett kilépnem, és rollereznem, vagy kedves síelők botos segítségnyújtását elfogadnom:)
A többi pálya tetszett, voltak izgalmas részek és szűzhavasak is. Viszont akinek még sose volt korábban deszka a lábán, nem ajánlom jó szívvel, hogy itt tanuljon meg boardozni, mert sok kék pálya is meredekebb, dimbes-dombos és ha nincs kellő lendület nehéz átjutni a buckákon,szűkebb részeken, de összeségében szuper a Klippitz:)