Élménybeszámolók

Ma jöttünk haza, Vars-ban síeltünk egy hetet.
Érkezéskor + első nap esett 30-50 cm friss hó, itt abba is hagyhatnám a beszámolót és a képzeletre bíznám a többit...

De azért mégis: nagyon jól kialakított/adottságokkal rendelkező síterep, változatos pályák, aránylag könnyen, sokféleképpen el lehet jutni bárhonnan bárhova, persze a 180km-hez képest.300napot süt a nap/év.
A csoportból sokan át sem síeltek a Risouli részre, a Vars-i is elég változatos, de nekünk persze a térkép jobboldali szélére eső Clos des Alpes pálya volt a kedvencünk, meg a többi, Homme de Pierre(kőember) csúcshoz tartozó pályák. Ezen a csúcson van egy nagyon kellemes Hütte, a hátsó völgy felé néz a terasza, nincs nagy tömeg, először észre sem vettük. Felmerült bennem a kétség, hogyha történetesen a térkép jobb szélén laktunk volna, akkor talán a Peynier(baloldali) pályákért lelkesednénk, ez nyilván alkati kérdés, igaz, az sem lehet véletlen, hogy ilyen messzire utazunk...
A hátsó völgy,Chardon-felvonó,stb, ígazi fehér tenger, csak hegyekből vannak a hullámok, elhagyatott, ameddig a szem ellát, csak fehér, hóesés után itt óriási szűzhavazások voltak, még a pályákon is volt 20-30 cm friss hó.
A kezdeti hóesés után egy nap volt nagy szél, a lenti pályákon ilyenkor is barátságos, a többi négy nap verőfény, a legmagasabb csúcson is szélcsend(igaz, nem mindig), de ilyet én eddig még sehol nem tapasztaltam.
Risoulban van Airbag, aki szeretne megtanulni ugrani, annak nagy élmény,(egy ugrás+egy gratis 2E, 3ugrás 5E) aki már tud, annak kevésbbé érdekes, kicsi az ugrató, de Varsban rengeteg különböző ugratós pálya van.
Mikor ottjártunk egész héten a gyorssízők versenyeztek a KL-pályán, 245km a rekord, ha jól emlékszem, -ez a pálya le is volt zárva, pedig nagyon tetszetős, legalábbis az alsóbb része, szépen kezelték, a többi fekete pályát pedig meghagyták buckásnak(fél méter friss hó) ezekből egy elég is volt. A fekete pályákat egyébként mindenhol ki lehet kerülni.
Az l'Ecrin des Nieges -ben laktunk, a francia beszámolókhoz képest kifejezetten jó, a fürdőben van törülközőszárító, felszerelt konyha.A valóságban 150-200m a pályákig, viszont a vars-i oldalról bárhonnan haza(közel, nem házig) lehet csúszni, nem kellett parázni az utolsó felvonóval. Mi kp-ben fizettük a kaukciót, másnap kirabolták a recepciót, úgyhogy ment a huzakodás a visszautalásról, aki teheti, kártyával fizessen.
A buszunk- Unitravel- több helyre is ment, több csoport, Ny-Mo-on is szálltak fel-le, az ilyen nagyon aggasztó, tünt el felszerelés a csoportból, persze visszafelé meglett, de bérelni kellett, felelős persze nincs, visszafelé hajnalban leszáltak néhányan, és én véletlenül megkerültem a buszt, és megláttam a bőröndömet a sötétben a földön, a távozók csomagjai között, szerencsén múlt, a sofőrök minősíthetetlenek voltak, de a helyzet eleve problémás és minden megállónál figyelni kell.
Nem panaszként, hanem tanulságként írom ezeket a problémákat, mert ezek a helyzetek sem tudnak eltántorítani attól, hogy legközelebb is Franiaországig menjek síelni, akár busszal, akár ugyanide, de a kíváncsiság valószínűleg másik terepre visz. Többen mondták, hogy ennyire szuper helyen még nem jártak, és én is így vagyok vele.

Pénteken jöttünk haza Gerlicéről, öt nap verőfényes napsütés.
A 40 cm műhóból csodákat tudnak kihozni, sokkal gyorsabbak így a pályák, és alig volt bucka, vagy jég. Aki a cm-eket vagy a km-eket hajszolja,(előbbit hóban, utóbbit pályahosszban), annak nem ajánlom, mindenki másnak viszont igen. Hozzátartozókat bátran lehet itt kényeztetni. Annenheimben laktunk, a tópart és a helyi mikroklíma önmagában megér egy kirándulást. A csúcsról körpanoráma, tökéletes látási viszonyok. Igaz, hogy csak hétköznap voltunk, a népsűrűség nem volt zavaró, igazi sorban állás csak este, a levonó körül alakult ki. Mindegyik pályát tudnám a kedvencemnek tekinteni, de reggel a 10-en érdemes kezdeni, szép időben mindenképp, korán alig vannak, és csodás a panoráma. Külön érdeme a helynek, hogy 8.15 kor már nyitnak a pályák, és 8 órát lehet így síelni. Összességében az öt nap januári napsütésben síelés feledtetni tudta a hóhiányt, és ha egyébért nem is, de a legszebb osztrák síterep címért mindenképpen versenyezhet.

Mi vasárnap voltunk Stuhlecken Rokonokkal, ( nem a családtagjaimra gondolok, hanem a Rokon Sportra:))
Én eddig még nem utaztam velük, sem Stuhlecken nem voltam.
Láttam, hogy nagy szelet írnak, és 1-1 cm havat. A szélvihar bejött, a havat nem találták el, az alagút után legalább 15 cm friss hó borított mindent. 10 óra után érkeztünk a parkolóba, a reggel érkezettek autóin már jó 10 cm hó volt, és továbbra is szakadt, csak délután vett vissza szállingózásig. A pályákon a szélnek köszönhetően nem egyenletesen oszlott el a hó, 15-30 cm a legóvatosabb becslés szerint is, ezt azért írom, mert a síterepnél még mindig 5 cm friss havat írnak), de a tetőn helyenként méteres kupacok alakultak ki. A pálya szélén egyszer-kétszer beleragadtam a porba, így a friss-havazókra csak a felvonóról irigykedtem. A pályarendszer nekem nagyon tetszett, izgalmasan lett kialakítva, egymás fölött helyezkednek el a pályák, így egyszerre jó hosszan lehet ereszkedni, az alsókon alig fújt a szél, fönt ellenben kevesebben voltak. a tetőn akkora vihar volt, kész csoda, hogy ment a felvonó, persze bubi nélkül, ködtől semmit nem láttunk, de ez csak a 11-es felső 200m-e, alatta szuper, a kék is, a piros is. Délutánra annyira átfagytam, maszkomra ráfagyott a jég,alig bírtam levenni, hogy be kellett ülnöm melegedni, és utána már csak az egyes pályán síeltem. Az egyes narancsfelvonós része annyira kék, hogy úgy a háromnegyedén csak csúsztam és nézelődtem. Egyszer kétszer leereszkedtem a hármasokon a völgyig. Az út és a terep egyetlen problémájával záráskor szembesültem, reggel annyira rohantam fel, hogy elfelejtettem térképet venni magamhoz, én, a térképgyűjtő, és fent csak egy helyen láttam táblát. Lefelé aztán rossz parkolóba csúsztam be, liftek már nem jártak, a nagy parkolóhoz különben is csak lifttel lehet lejutni, úgyhogy vállon cipeltem a faluban, és reménykedtem, hogy nem tévedek el és megvár a busz.

Jelentem ide is eljutott a nagy havazás, lehet bátran menni, hóviszonyok szuperek, Stuhleckre fel!

Hétvégén meglátogattuk a helyet, ami lassacskán a magyar csoda szinonímájává válik. Vasárnap délután csúsztunk négy órát. Környéken egy hópihe sem, a pályán viszont annyi, amennyi 500km-es távolságban se nagyon, ráadásul kiváló minőségben.

Hétvége lévén kissé sokan voltak a pályán, és csak úgy 3-után lehetett igazán lendületes íveket húzni. Két pálya le volt zárva, viszont az 1-es kéken még estefelé is kiváló volt a hó, csak a leérkezéskor volt 15m-nyi buckás szakasz.
A 4-es feketét nem mertem kipróbálni, de ez az én hibám; a régi bakancsomat hoztam, és nem éreztem elég stabilnak, meg egy kicsit több gyakorlás is kell nekem előtte, kár, mert jókat hallottam róla.

Mondjuk eddig összesen nem láttam ennyi bénázást a liftek körül, mint itt négy óra alatt, kettesével potyogtak a csákányosból, a személyzet igyekezett kezelni a helyzetet, a hó is jó volt, nem tudom miért...

Leginkább tanulóknak hasznos, meg ugye az előttem is említett elvonási tünetek kezelésére. Mindent összevetve reális alternatívája lehet az egynapos kirándulásokra népszerű szlovák és osztrák terepeknek.

Jó lenne még négány hasonló színvonalú pálya(rendszer), talán egy tucatot is össze tudnának karcolni a hofitársak...

Sziasztok,
Csütörtökön jöttünk haza Lachtalból, kisebb fősulis csoporttal. Nagyon jót síeltünk, jól éreztük magunkat. Előzetesen én is aggódtam a pályák állapota miatt, főleg a két hétig tartó extrém meleg miatt. Ez az aggodalom teljesen felesleges volt.
Két napig Lachtal mosolygós arcát mutatta, napsütéssel, második nap közepes széllel, ami az erdőhatár fölött elég sok havat lefújt a pályákról. Utána borús idő jött, hószállingózás, szerdán rendes havazás, nekem így is hangulatos, igazi télies idő, és szélcsend(!) Csütörtökön sötét felhő ült a völgyre, ködben a pályák felső része. A hó és a pályák viszont végig jók voltak, persze lehetett találni néhány jeges részt, buckát. 10-30 cm friss hó esett, a legtöbb az új, 12-es pálya felőli hegyoldalon, térdig ért az utánpótlás a fenyők közt. Ez volt a kedvenc helyünk, alig találkoztunk itt síelőkkel, meg a 11-es Kamel-buckel (tevepúp) pálya. A síutak közül csak a 3as volt nyitva, jó lehet a másik kettő is. Szerveztünk magunknak oktatást, jót gyakoroltunk.

Egész Lachtal valahogy közel van a természethez, jobban ki is van szolgáltatva a természet vad erőinek, és sokkal jobban emlékeztet egy hegyi kirándulásra, mint némely civilizáltabb síközpont. Így tudnám megfogalmazni Lachtal arcát, talán ezen múlik, kik azok, akik rajonganak a helyért, mások meg kiborulnak tőle.
Artonban szálltunk meg, síeléshez ideális, kiváló helyen, tágas, kényelmes, kissé megkopott berendezéssel. Brucker Hüttében ettünk, ehhez a szálláshelyhez kell némi stílusérzék, vagy humor, bár levesben verhetetlenek. Tálban adják, háromszor is szedtünk.
Listába fölvéve, ide jövünk máskor is.
L.