Élménybeszámolók

2017. április 20. Jeszenszky Géza beszámolója

"Reggel 9 után indultunk a hegyi emberek által 50 éve "Kopasznak" becézett egykori síbajnokkal. Körülöttünk minden szép tavaszi zöld volt, hónak semmi nyoma, de elkezdett havazni. Királyrét után az útszéli fű már fehéredett, az inóci bányaudvartól pedig már jó 10 cm hó borította az erdészeti utat.
Autónk kezdett hókotróvá válni, orra a szélvédőre spriccelte a 20 cm-t már meghaladó havat.
Az átépítésre váró taxi turistaháznál (700 m tszfm) tovább menni istenkísértés lett volna, biztos elakadás az egyre sűrűbben hulló hóban. Olyan helyet kerestünk az autónak, ahonnan el tudunk majd indulni visszafelé és kicsi az esélye, hogy rádől egy fa vagy csak egy nagy faág. Fölvettük sícipőnket és elővettük a túrakötéses síléceket, én a műfókát is fölerősítettem lécem talpára, hogy az emelkedőkön se csússzon vissza.
Hát ettől nem kellett félni, mert a hó vizes, tapadós volt. Nyom nélkül kapaszkodtunk fölfelé a már jó 30 cm-es hóban.
Fölhívtam Csabát, nem tudná-e elindítani nekünk a déli sífelvonót, mert a pályán, a mély hóban nagyon keserves lesz a mászás.
Megjelent mellettünk egy másik hóembernek látszó sítúrázó, aki más úton érkezett, de sokkal jobban örültünk Csabának, aki Ákossal, nevelt fiával együtt pont megérkezett a sílift alsó állomásához. Megnyomta a megfelelő gombokat és elindult a Poma-lift..."

A teljes élménybeszámoló itt olvasható: https://sielok.hu/rovat/elmenybesza...molo/cikk/tel-a-tavaszban...

Fotók: Nagy Hideg-hegy Sí- és Túraközpont

2017. április első hétvégéjét töltöttük Schladmingban. Fantasztikus idő volt a völgyben, 20-25 fok, így a szombatot inkább kirándulással töltöttük. Eleinte nehéz volt beleélni magunkat a snowboardozásba, a városban mindenki pólóban és papucsban sétálgatott, csak a síbuszról szálltak le állig síruhába öltözött emberek. Vasárnap csúsztunk, ez az egy nap a pályarendszer méreteihez képest egy kis kóstolóra volt csak elég. Első sorban kék pályákon érezzük jól magunkat, így a Hauser Kaibling mellett döntöttünk. A pályákon ugyan le lehetett volna csúszni a völgyig, de egyrészt kék pálya nem vezetett le, másrészt alul már nagyon nehéz, vizes, kásás volt a hó. Kabinozni nem akartunk lefelé, ezért autóval felmentünk a hatüléses középállomásáig. Ez az út sárgával van jelölve a sítérképen, viszonylag egyszerűen meg lehetett találni. Csak a háromnegyede van beaszfaltozva, utána földút van, ami az enyhe idő miatt meglehetősen sáros volt.
Az idő rövidsége miatt nagyon nem kalandoztunk el, a 4-es pályán csúsztunk főleg, ami hihetetlenül széles és nagyon kellemes volt, egyenletes lejtéssel. A piros pályák is kellemesek voltak, szintén nagyon szélesek és egyenletes lejtésűek.
A szokatlanul meleg idő miatt a hó kissé kásás volt még a csúcson is, de a pályák szépen meg voltak csinálva, nem láttunk köves-foltos részeket. A tömeg sem igazán volt jellemző, minden 10. felvonón ült valaki, így még délután sem voltak buckák.
A hatüléses lift melletti kör alakú Krummholzhüttében söröztünk egyet, itt még magyarra fordított menüvel is kedveskedtek nekünk.
Összességében nagyon elégedettek voltunk a sítereppel, a napijegy ára kicsit borsos volt utószezoni viszonylatban (46,5€), de cserébe szépen kezelt pályákat és kényelmes, lassított ki- és beszállású ülő és kabinos lifteket kaptunk, amiket mi snowboardosok különösen nagyra értékelünk.
A szállásunk a Schladming mellett található Ridehouse-ban volt, ami egy magyar üzemeltetésű, kedves, családias hangulatú házikó, tágas szobákkal és nagyon barátságos vendéglátással: https://sielok.hu/szallas/ridehouse.../

2017. február 10-15. között egy sítábor keretében voltunk Gerlitzen síterepén. A hét első felében borult, ködös idő volt, rövid látótávolsággal. Aztán az utolsó két napra eltűntek a felhők és verőfényes napsütés volt a völgytől egészen a csúcsig. A pályák mindenhol rendben voltak, 2-3 kivételével mindegyik működött. Délutánra jókora buckák alakultak ki és a Kanzelbahn kabinoshoz vezető piros pályákon vizes havon (gyakorlatilag jégkásán) kellett lecsúszni. Lefelé menet érdemes a végén a jobbra található kék pályán rövidíteni.
A síterep elsősorban középhaladóknak ideális, piros pályából van a legtöbb. A kezdők viszont remekül tudnak gyakorolni az 5-ös kék pályán, ami teljesen különálló, enyhe lejtésű pálya, nem csúszik bele vagy megy át rajta piros és van mellette egy könnyített beszállással rendelkező nyolcüléses lift.
Sikerült kifognunk a tartományi síszünetet, ezért a lifteknél összejött néha a tömeg, de 10 percnél nem kellett sehol se többet várni.
Apró negatívum, hogy a síterepen sehol sem lehet bankkártyával fizetni és hogy a teljesen kezdőknek nehéz lejutni a hegyről, mert se a kabinoshoz, se a parkolókhoz nem vezet kék pálya. Ez azért sem előnyös, mert az ülőliftekkel csak 5 euró ellenében lehet lefelé jönni.
Előny viszont, hogy jól áttekinthetőek a pályák, a pirosak is egyenletesen lejtenek és szinte mindegyik pálya nagyon széles. Sok hütte van, ahol meg lehet pihenni útközben. A kedvencünk az 5-ös pálya aljában található Almseehütte volt, ami szélvédett, napos terasszal és egy nagyon hangulatos hópihe alakú bárpulttal és zenével csalogatta a vendégeket.
Ebédidőben is ide jöttünk, mert déltől egyig egy gombostűt sem lehetett leejteni a fenti Gipfelhaus étteremben.
A szállásunk a tó másik oldalán volt, de az ingyenes síbusszal kb 30. perc volt a kabinos felvonó. Láttunk néhány síelőt felszerelés nélkül és tőlük tudtuk meg, hogy pár euróért fent lehet hagyni a sílécet/deszkát egy őrzött helyen. Ez az azért is praktikus, mert a síbuszon nincs sítároló, ezért az ölünkben kellett fogni a deszkákat.
Összességében jól éreztük magunkat, széles pályák, többnyire napsütés és vendégszerető személyzet fogadott minket.

Február 11-16 között egy sítábor keretében voltunk Gerlitzenen.
Az időjárás végig kedvezett nekünk, az érkezésünk előtt esett 25 cm hó, aztán napsütéses majd félig borult idő volt. A pályák csak az első napon buckásodtak össze délutánra, a többi nap mind szuperül lehetett csúszni egész nap. Éjszakánként esett még pár centi hó, így a táj is szépen kifehéredett, de csak a hegyen, a sípályához vezető út hómentes maradt.
Az iskolai síszünet miatt egész sokan voltak a hétköznapokon is, de ezt inkább csak a pályán lehetett érzékelni, a felvonóknál alig volt sorban állás.
A síterep inkább középhaladóknak és haladóknak ideális, kék pályából nem sok van, azoknak is egy része pirosban ér véget. A piros pályák viszont szélesek és kellemesen lejtenek. Ott jártunkkor minden pálya és felvonó üzemelt. Az egyik hüttéből a másikba síelést is könnyen meg lehetett valósítani, mindenhol vidám hangulat, kedves személyzet és finom hütte kaják voltak hatalmas adagokkal.