Élménybeszámolók

2022. február első hetében síeltünk a környéken, akkor megnéztük a terepet. A Fiemme bérlet ide is érvényes (olasz neve Oclini), a Lavaze hágó 1 db liftjétől további néhány km. Az Alpe Cermis pályáinak alapos besíelése után jöttünk át ide. Szép, havas táj, néhány épület, kevés ember, a parkolóban az autótól pár méterre fel lehet csatolni. Jobbra a Corno Bianco ülőliftje és nem túl hosszú, de élvezetes pályája, balra a Corno Nero oldalára menő tárcsás liftek és kék pályák. Sajnos az interneten elérhető információk ellenére pont a leghosszabb, hátsó ülőlift nem ment. A Fiemme többi terepéhez nem mérhető, de ha valaki pár órát szeretne nyugis, szép helyen síelni, el lehet látogatni. Kezdőknek kiváló.

Idén február 14-én céloztuk meg kíváncsian az érdekesnek tűnő Marmolada gleccsert, autóval egyenesen Malga Ciapelába utazva.
Azt mondják, a tömeg miatt reggel fél 10-ig, vagy délután 2 után érdemes odamenni, különben fél-egy órát is várni kell, mire a nagykabinosba bejut az ember. Mi délután 3-ra értünk oda, a felvonótól kb. 10 m-re parkoltunk, és rajtunk kívül csak néhány ember jött fel. Egyébként három nagykabinos megy fel (azaz kétszer át kell szállni, természetesen össze vannak hangolva), a legalsó (de talán a többi is) dupla, azaz amikor lentről elindul, fentről is jön egy le.

A második szinten megnéztük az I. világháborús múzeumot (20-30 perc), felmentünk a legfelső szinten lévő tetőteraszra, majd az alapos körbebámuldozás után már tényleg egyedül voltunk a pályán. Ami természetesen buckás, de azért "kezelhető" volt, mindaddig, amíg az Arabba felőli pálya be nem csatlakozott - innentől nagyobbak és vizesebbek voltak a buckák, sokan is jöttek. Bámuldozással, fényképezéssel, a lassabb társak bevárásával 50 percig tartott, amíg a 12 km-t abszolváltuk. Reméljük, hogy a korán kelő síelőknek kevesebb buckát kell kerülgetni...

PASSO ROLLE:
A San Martino bérlethez tartozik, de mivel elkülönült terep, külön írok róla.
Szóval ez egy kicsi, csendes, félreeső terep, ahol a paplanszerű dombok fölé szikrázó sziklaszirtek magasodnak. A pályákon rajtunk kívül leginkább egyenruhás pénzügyőröket látunk, akiket itt képeznek ki hegyimentési feladatokra. A felvonók régiek, zörögnek-csattognak-vádlin vágnak; a Paradiso nevű fekete pálya kb. 1 km hosszú, jól kezelt, jópárat lehet csúszni rajta egymás után, javítva az egyéni sebességrekordokat. A mellette lévő két rövidebb ülőfelvonó (az öreg kétüléses neve vicces módon Ferrari) kihagyható.
Az autóút túloldalán van egy tárcsás húzó- és egy ülőlift. A térkép szerint a két rész nincs összekötve, de azért át lehet síelni egyikről a másikra: a Cimon felvonó aljánál jobbra megy egy síút a tárcsás aljához. Ez keresztezi az autóutat, ezért le-fel kell csatolni, bár láttunk olyan olasz családot, akik ennél kényelmesebbek voltak (biztos bérelték a lécet :) ). Visszafelé a tárcsás aljával egyvonalban, az autóút mellett van egy hütte (Malga Rolle, egyébként kiváló helyi sajtokat árulnak elvitelre), ezt érdemes megcélozni. Itt átkelve az úton, ratraknyomon le lehet csúszni a Paradiso (és a Ferrari) aljához.

A február 9-16. héten voltunk San Martino di Castrozzában. Őszintén szólva azért jöttünk ide, mert itt találtunk szállást, de nem bántuk meg.
A terep több, csak síbusszal összekötött részből áll. A legnagyobb összefüggő terület a Tognola és a Ces közötti "síhinta", jó vonalvezetésű pályákkal. Különösen a Punta Ces és a Cima Tognola tetejéről induló, a tetőn keskeny, de egyébként széles, piros pályák tetszettek, de a Tognola is kellemes. A terület hátránya, hogy a síelők legnagyobb barátjából, a gyors ülőfelvonóból kevés van. A két fő kabinos gyors, és a pályákkal egy szintben vanak (síelés közben nem kell lépcsőzni), de rajtuk kívül a régi, vádlinvágós ülőfelvonó a jellemző. Autóval érkezőknek a Ces parkolóját érdemes megcélozni, mert a Tognola aljánál lévő zsúfoltabb, a felvonótól messzebb lehet csak helyet találni; de a Malga Ces nevű, magasan lévő hüttéhez is fel lehet autózni, sokan ott parkoltak. (Oda a Pra Nasse nevű, kis húzóliftektől megy fel az út).
A Col Verde felvonó, és a mellette lévő pálya elkülönül a többitől, ami kár, mert egyébként ez is széles, jól kezelt pálya. Viszont szombaton és szerdán este itt van esti síelés, ilyenkor ki lehet próbálni. Ha valaki mégis napközben megy, a felvonó tetejéről egy nagykabinossal fel tud menni a Rosetta nevű hegyre, de csak a kilátás kedvéért, sípálya onnan nem jön le.
A terephez tartoznak a Rolle-hágó (Passo Rolle) pályái is, erről külön írok (ez a kicsi gyöngyszem igazán megérdemelne egy külön sort az olasz terepek listáján, hiszen fizikailag elkülönül a többitől.)
Összességében a hely különösen gyerekes családoknak, vagy a nagyobb összefüggő síterületet nem igénylő síelőknek ajánlható, mert a Dolomiti többi terepétől kicsit kiesik. Mi 4+2 (4 nap helyi, 2 nap Dolomiti Superski) bérletet vettünk, a 4 napot helyben és a Rolle hágón töltöttünk, a 2 napból az egyiket Bellamontén (fél óra kocsival), a másikat nagyrészt a San Pellegrinó hágón, majd a nap végét a Marmolada gleccseren (összesen 1,5 órás út) töltöttük el.

Tegnap este voltunk esti síelésen a terepen. Én Magyarországon még soha nem síeltem, a nagy osztrák és francia terepek mellett a néhány km-nyi pálya nem vonzott, inkább elmentünk néha Szlovákiába vagy Semmeringre, ha egy napot akartunk síelni. De azt kell mondjam, a kék és piros pályát váltogatva egész jól elvoltunk, és bár a Mátra nem lett nagyobb, de a minőségét, külsőségeit (ratrak, narancsszínű védőpárnák, éx a kényelmes új felvonó) tekintve a pálya teljesen hozza a külföldi terepeket. Sajnos, ahogy előttem is írták, az új felvonó többször is leállt, ami a nagy hidegben finoman szólva sem esett jól, de tulajdonképpen tök jó dolog, hogy a lakóhelyünktőlnalig egy órányira lehet egyet síelni, ha kedvünk szottyan. Ha nem lesz ilyen farkasordító hideg, mi még biztos megynk, reméljük közben az új felvonó is beáll.

A március 15-i héten látogattuk meg ezt a nálunk – az eddigi fórumbejegyzések számát alapul véve - nem túl ismert terepet. Előző héten sok hó esett, a mi hetünkre végig napsütést és meleg jósoltak, ezért kíváncsiak voltunk, mi vár ránk ezen a viszonylag alacsony fekvésű terepen.
A benyomásaim vegyesek, megpróbálom azokat különböző szempontonként bemutatni, az adott szempont szerint 1-5 skálán értékelve.
PÁLYARENDSZER – 5. A 192 km reálisnak tűnik, kb. 10 hegytömb, amelyek több ponton kapcsolódnak egymáshoz, néhány nap kell, míg az ember kiismeri magát. A hegyek nem túl magasak, a szintkülönbségek sem igazán nagyok, de szélesek a pályák. Az összekötő szakaszok több helyen lassú kék-zöld pályák, de kevés helyen kellett „evezni”. A Mont Bisanne tetejét a Mont Lachat aljával összekötő hosszú, közel 4 km-es zöld pálya (erdei út) is egész elviselhető, az első 1 km után már van lejtése, mi negyed óra alatt leértünk rajta.
Az egyes pályarészeket tekintve, nekem a Praz Sur Arly rész jött be a legjobban. Nemcsak azért, mert a legnagyobb szintkülönbségű pálya a Ban rouge tetejéről (1983m) a Créte du Midi felvonó aljáig (1000-1100m körül) itt található, de ez a pálya (különösen a Créte du Midi tetejétől kezdődő szakasz) jó fekvése miatt délutánig jó minőségű is maradt, és a kényelmes hatüléses felvonóval jól lehetett pörögni. Hasonlóan kellemes a Bernard tányéros lift melletti pálya. A Mont Rondra menő, hasonló nevű hatüléses szintén gyorsan felért, és a kapcsolódó pályákat délután is lehetett élvezni. A szállásunk melletti Reguet pálya alacsony fekvése (1460-tól lefelé) ellenére is viszonylag jó volt, nap végén itt jókat szoktunk pörögni, amíg csak a tányéros liftre felengedtek. Jó állagú és élvezetes volt még a Grattary felvonó alatti Daoust és Ruine pálya. A Les Saisies falu két oldalán lévő hegyoldalak nekem nem jöttek be, zsúfoltak és lankásak voltak – kivéve a La Légette-ről lemenő fekete (Perdrix) és piros (Girolles) pályát, de ez utóbbi két próbálkozásunk során kétszer volt zárva verseny miatt, a második alkalommal szerencsére pont a verseny végén értünk oda, így végül ki tudtuk próbálni.
FELVONÓK – 3/4. Néhány kényelmes, gyors, új hatüléses mellett sok a régi tányéros és két- négyüléses, lassú, de beüléskor-kiszálláskor igencsak gyorsnak érzett lift. (A felvonók mellett itt-ott fel van tüntetve a történetük, valamelyik 1970-ben épült).
PÁLYÁK MINŐSÉGE – 4. Csodák nincsenek: ilyen magasságon, márciusi napsütésben nem lehet porhóról álmodni, de a pályák többségén nem volt akkora tömeg, hogy az előző nap leratrakolt pályák délutánra nagyon bebuckásodjanak. A vizes hóhoz így is kellett izommunka, de legalább erősödtek a combok… A ratrakolás megfelelt a francia szokásoknak: a levezető fő pályákat naponta kezelték, a többit ritkábban. Az alacsony magasság előnye a füves terep, nem lógtak ki sziklák a hó alól.

Szállásunk a Le Village apartmanházban (Notre Dame de Bellecombe) volt. A hatszemélyes apartmanból a 2 hálószobás verziót választottuk, nagy balkont is kaptunk. A recepción segítőkészek voltak, utolsó nap az átvételkor nem szőröztek sokat. A depozit adása úgy történt, hogy egy cetlire felírták a bankkártyám számát, a 3 jegyű titkos kóddal együtt (!!!), és aláíratták velem. Majd a végén, miután mindent rendben találtak, visszaadták, azzal, hogy nyugodtan széttéphetem. Csak remélni tudom, hogy az egy hét alatt, amíg a recepción valami fiókban hevert, nem másolta le senki…
A házban volt ingyen használható, de nem túl nagy kapacitású medence, és fizetős szauna is. Az épületben található egy átlagosnál is jobb pékség és néhány más bolt. A Reguet felvonó nem meredek úton, pár perc (300 m) gyaloglással megközelíthető. Az épület garázsában felárért lehet parkolni, de ha valaki nem akar erre költeni, egész biztos talál üres parkolóhelyet – ha az épület mellett nem is, 100-200m-re a felvonó felé elindulva biztosan.
ÖSSZESSÉGÉBEN, a szállás és a síbérlet árát is figyelembe véve (egy hétre együtt kb. 250 eur/fő volt öt személyre a hatfős apartmanban) jó ár-érték arányú hely, csak némi szerencse kell a megfelelő hóviszonyokhoz. Ha valaki nem akar túl sokat költeni, és mer kockáztatni (például mert az év második síelését tervezi), hozzánk hasonlóan kellemes hetet tölthet el a zegzugos pályarendszeren.
Az útvonalat tekintve, a környék többi terepéhez hasonlóan, két lehetőség van: a rövidebb, gyorsabb, de drágább olasz út (csak az olasz autópályadíj kb. 60 eur, Mont Blanc alagút egy útra 44, oda-vissza 55 eur) vagy az olcsóbb útvonal Ausztrián, Németországon, Svájcon keresztül, de ott szinte garantált, hogy a Bern, Zürich környéki dugók miatt az útvonaltervező által kalkulálthoz képest 1-2 órás plusz menetidővel kell számolni.

Képek:https://sielok.hu/fotoalbum/18774/g...aleria/

A január 28. - február 4. héten voltunk Bad Kleinkirchheimban. Régebben is jártunk itt, azt kell mondjam, 9 év alatt kb. semmit nem változtak a felvonók, és már akkor sem voltak újak. Ugyanakkor az is kiderült, hideg időben nem kell félni a kevés hótól: a pályán kívül alig láttunk havat, de szinte mindegyik pályát hóágyúzzák, így 1-2 kivétellel nyitva voltak és vastag (mű)hó borította őket.
A pályák szélesek, jó vonalvezetésűek, kevés volt a vendég, így igazán élményszámba ment a síelés. Nekem a Scharte nevű rész (két, egy helyről menő négyüléses a Nockalmbahn és St. Oswald között), valamint a Maibrunnbahn alatti pálya, illetve a 7-es és 8-as a kedvenceim. Enyhe időben a St. Oswald meredek alja buckássá, tapadóssá válik, ezért aki nem ott fejezi be a napot, inkább délelőtt látogassa meg azt a részt.
Kezdők a Nockalmbahn tetejéről két irányba induló gerincen, vagy a síiskolák mellett rövid pályákon próbálkozhatnak. Élvezetes, hosszú kék pálya Bad Kleinkirchheimban szerintem nincs; az egyetlen hosszabb kék a 17-es, de az csak elméleti lehetőség, néhol annyira vízszintes, hogy bot nélkül nem is lehet végigmenni rajta. A már nem teljesen kezdő, de meredekebb pályákon bizonytalan síelők itt vagy megtanulnak síelni a széles pályákon, vagy csak a rövid pályák maradnak… Talán a Nockalmbahn alatti 16-os olyan piros pálya, ahol a meredekebb szakaszok többségét ki lehet kerülni.
A két pályarész közötti, patakmederben kialakított gyalogos átkelőt nem mindenki szereti, de naponta egyszer oda-vissza szerintem simán ki lehet bírni: kb. 100 métert kell gumiszőnyegen sétálni, nekem nem tűnt fárasztóbbnak, mint mondjuk felmászni a Kaiserburg kabinos földszinti állomásának lépcsősorán… A pataktól induló kétüléses mellett van egy biogazdaság (Mallhof), ott jóféle tejtermékeket árulnak, ha valakinél van hátizsák.
A mi szállásunk egy Brunnleiten nevű ház volt a Nockalmbahn völgyállomásánál. A 6 személyes ház mindenestül 990 euróba került egy hétre, és itt is érvényes volt a „familien-euro” kedvezmény, azaz a 12 évesnél kisebb gyerek heti 6 euróért síelhetett. Több, talán 5 egyforma ház van egy patak mellett a hegyoldalban, nem újak, de nagyon tágasak; mi 2 házat béreltünk, és a nappaliban a 2 háznyi, 12 ember nagyjából elfért, az asztalt 8-9 ember körbe tudta ülni. Mikró kivételével volt minden, semmi sem új, de minden (pl. sütő, mosogatógép, wifi) működött. Nagyjából pályaszállás: az utca kivezetett a pályához, kb. 150 m-t kellett sétálni a réthez, amiről már átcsúsztunk a pályára. Utolsó napra már elolvadt a réten a hó, így plusz 100 m-t kellett sétálni a pályáig. Az utca nem volt meredek, szóval havas időben is jól megközelíthető autóval. Aki lemond a modern dizájnról és pl. a szaunáról, cserébe tágas házat kap, egész jó áron. A tulaj jól beszél angolul.

Zauchenseeből csúsztunk át egy napra január közepén (traktoros kisbusz közlekedik a két völgyállomás között), és nagyon nem bántuk meg. A terepen 1-2 csákányost leszámítva, 6 üléses felvonók mennek, nem kell a le-fel csatolással bajlódni. A terep nagyon szép, természetközeli hangulatú, a pályák szélesek és jól kezeltek, a szombati nap ellenére tömeg sehol nem volt. Extrém síelők/boardosok élvezhetik az Absolut parkot, de a fekete "Stash" sítúrautat mi is kipróbáltuk, egy kis izgalmat csempészett a széles pályákon való kanyargás közé. (A Powder shuttle liftről leszállva, először a baloldali kapun indultunk, de az első méterek után egy letörés jön, az tényleg csak erősen haladóknak való. Mi inkább kicsit visszamásztunk, és keresztbe átcsúsztunk a másik oldalra; aki nem szereti a függőlegesnek tűnő, keskeny, buckás lejtőket, jobban teszi, ha a felvonótól egyből jobb felé indul.)
A környéken síelőknek szerintem mindenképp érdemes legalább egy napra a terepet felkeresni.

Január közepén voltunk pár napot, előtte meg kb. 15 éve...
A hegyek nem sokat változtak, de építettek egy új, nagy központi épületet, ami olyan kb., mint egy reptéri tranzit, vagy egy pláza: tágas (fűtött) hangár, vendéglővel, kávézóval, önellátó helységgel (!), TV-kivetítővel, sportbolttal, stb. Az emeletre mozgólépcső visz, onnan mennek a felvonók.
A pályák egyszerűen nagyon jók: a kékek is élvezetesek (az erdei kanyargást kedvelőknek ajánlható a 15-ös Flachauwinkl felé), és az izgalmas fekete (3-as) sem hiányzik, pirosból talán az 5-ös és 6-os volt a legizgalmasabb. Szombaton, napsütésben rengetegen voltak, mi aznapra hagytuk a Kleinarl felé való áttúrázást: Flachauwinkl-be lecsúszva, traktorvontatta kisbusz visz át az autópálya alatt, kb. 20 percet kell rá szánni.

Január közepén voltunk néhány napot Altenmarktban, ebből egy napot síeltünk ezen a terepen, utána Zauchenseebe mentünk.
Ezen a bizonyos napon, és az azt megelőző éjszaka folyamatosan szakadt a hó, így hiába ratrakolták le este, a pályák nem voltak tökéletesek, és lelkesedésünk sem volt olyan, mint ha szikrázó napsütésben síelhettünk volna, de komolyabb síelőknek szerintem nem érdemes 1 napnál többet itt eltölteni.
A pályák szélesek, van mindenféle nehézségi fokozatú, de őszintén szólva nem sok különbséget éreztem a kék és a fekete között: a kék sem libalegelő, a fekete meg inkább közepesen erős piros. Ami érdekes lehet, az Radstadt felé, a tetőről lemenő, 6km hosszú szánkópálya, viszonylag olcsón lehet szánkót bérelni - buli lehet, de mi sajnáltuk rá az időt.
Altenmarktban viszont jó volt lakni: a környék innen jól felfedezhető, Zauchensee és Flachau felé is van síbusz, menetidő jó 10 perc, Zauchensee felé reggel és délután 10 percenként jár. A falu hangulatos, csomó üzlettel, drága, de színvonalas fürdővel. (Egyébként itt működik az Atomic gyár is.)