Élménybeszámolók

Délután 2-kor kezdtünk, így csak 2 óránk volt síelni, de szinte alig vártam, hogy mehessünk haza. A síelés élvezeti értéke a 0-hoz közelített, pedig aránylag nagy szintkülönbségű és hosszú a Zinken lift alatti pálya. A felső szakasz buckás és köves volt. A középső szakaszon levő szűk átvezetőn olyan kevés hó volt, hogy fél lábon csúszva tudtam csak átvészelni. Az alsó lankás részen pedig fura, túrószerű hóban lehetett síelni. Záráskor világosodtam meg ennek okáról, ugyanis ratrak híján két bob megy párhuzmosan egymás mellett végig fel-alá és egy köztük kifeszített matraccal veszik kezelésbe a pályát. Tehát nem kivasalják a buckákat, hanem elkenik. Amúgy fentről szép a kilátás Salzburgra és a mögötte elterülő síkságra. Valamint ha az alsó szakaszon kicsit kimegyünk a pálya bal szélére, akkor elmondhatjuk, hogy Németországban is síeltünk.

Egy nagy sziklás hegy északi oldalán fekszik. Nyomasztó egy hely, mivel sosem süt rá a nap (legalábbis január környékén), sötét és hideg van. A pályák színezése egészen érthetetlen. Már a térképre ránézve is látszik, hogy a kabinos/székes tetejétől az aljáig vezető legrövidebb pálya kék színű, a leghosszabb pedig fekete. Pedig ugyanolyan szintkülönség mellett a rövidebb út nagyobb meredekséggel jár matematikailag is. Lehet, hogy inkább pálya állapotát akarták ezzel jelezni, ugyanis valóban a fekete volt a legnehezebben síelhető, itt volt ugyanis a legtöbb jég és föld. A csákányos felvonó melletti pálya viszont nagyon jó, széles és egyenletes lejtésű. Sajnos ottlétünkkor nem ment kombi üzemmódban a nagyfelvonó. Csak kabinok voltak rajta, a székek a garázsban a garázsban pihentek. Ez azt  eredményezte, hogy kevés volt a drótkötélpályán a szállítóeszköz, így sokat is kellett várni mire befutott egy.

Mucsi Zoltán "napi egy cigi"-je jut róla eszembe. Gyakorlatilag egy pálya van itt, az viszont Ausztria leghosszabbja a maga 11km-ével. Erős tempót diktálva is negyed óra folyamatos siklással lehet abszolválni az 1500m-es szintkülönbséget. 40% gleccserre/hallstatti tóra bámészkodós csúszás + 50% kemény lejtmenet + 10% erdei út golyóban vagy botozva. A csúcsra modern nagykabinos lifttel lehet felérni egy átszállással, mely negyedóránként indul lentről. Elég fárasztó tud lenni a hosszú síelés és az állva liftezés, szóval érdemes megpihenni a fenti mini kék pályán és a lassú székes felvonón. Aki kezdő, és nem akarja leküzdeni magát a hegy aljába, a 11km-es pálya felső szakaszán megállva vissza tud jönni a csúcsra egy retró nagykabinos lifttel. Szerintem egy napra mindeképp érdemes ide eljönni.

Január 19-26 között voltunk itt 6 napot síelni. Snowtrex.de -n foglaltam, nagyon pozitívak a tapasztalaim. Abtenauban volt a szállásunk egy kétcsillagos panzióban. Szállás+félpanzió+síbérlet 450EUR / fő / 7 éj. A síbérlet jóvoltából 4 terepen is megfordultunk: Dachstein West, Krippenstein, Karkogel, Dürrnberg. Ebben a topicban csak Dachstein West-ről írok.

Alacsonyan fekvő, lankás domboldalak láncolata sok erdővel. Ebből adódóan a piros pályákat inkább kéknek mondanám, a felvonók pedig hosszukhoz képest kevés szintet emelkednek. Arra számítottam, hogy jó sok hangulatosan kanyargó erdei út vagy átkötő is lesz, de tulajdonképpen fura mód' nincs ilyen. Helyette a pályák 80%-a erdőirtások által kijelölt, szűk és cseppet sem izgalmas. Összességében tehát nem volt nagy élvezet az itteni síelés, mert nehezen átjárható a 4 hegy, sok ember síel szűk, és csak a következő kanyarig belátható pályákon. Tehát óvatosnak is kell lenni, nem lehet önfeledten húzni az íveket. A pályarendeszer nem egy völgy vagy hegy köré összpontosul, hanem hosszan elnyúlik, folyamatosan transzferelni kell a pályák között és figyelni az elágazásokra, nehéz tájékozódni még napos időben is. Pályán kívüli síelés lehetősége és a funparkok színvonala is minimális. A vonalvezetésről csak annyit, hogy nem a combomban, hanem a karomban lett izomláz. Tavaly Ski Amadé terepein voltunk, na azok minden tekintetben jobbak Dachstein Westnél. De még egy kis Klippitztörl-t is jobban élveztem 4 napon keresztül. Hogy valami pozitívval fejezzem be, tetszett a Pano Ronda körút, minden nap megtettük kis sítúránkát Russbachtól Annabergig és vissza. Zwieselalm környékén pedig szép a táj és a kilátás.

Az egyhetes sítúránk során 2019. március 28-án síeltünk egy napot a 4 hegyen. Ez egy kedvezményes hét (ladies week) volt Ski Amadé-ban, így 7 éjszakás foglalás esetén minden második síbérlet ajándékba járt. A bérlet 25 terepre volt érvényes, ami 760km-nyi pályát takar.

Az időjárással szerencsénk volt, mert a héten érkezett egy hidegfront, ami friss havat hozott a felsőbb szakaszokon, az utána jövő 1-2 nap felhős idő meg nem olvasztotta fel annyira a pályákat.

A terv az volt, hogy oda-vissza besíeljük a négy hegyet egy nap alatt. Hát, sikerült, de egy kicsit neccesen. Reiteralmban tettük le az autót 9 óra körül, felmentünk középállomásig a kabinossal. Ott mentünk két kört a rövid szlalom pályán, ahol automata videókamerák követik a csúszást, és otthon a síbérlet alapján le lehet tölteni az anyagot. Nagyon mókás. Aztán felszékeztünk a tetőre, közben alattunk hivatásos versenyzők repesztettek elképesztő módon a kijelölt gyakorlópályákon. Innen egy nagy szintkülönbséget menve, lesíeltünk Pichlbe, hogy utána két másik lifttel már Hochwurzen tetejére érjünk.

Irány a hegy túloldala, mindig jobbra tartva leérkeztünk Rohrmoos-ba, de komótos sebességgel csúsztunk tovább Schladming felé. Ez a legalsó szakasz nagyon különleges volt. Lombhullató fák, üdülők, lakóházak között vezetett a pálya, néhol aszfaltutakat keresztezve. Fent príma hó volt, de itt lent már csak a pályán volt egy fél méteres kásatenger. De ez így volt élmény: télből a madárcsicsergős tavaszba szűk 15 perc alatt.

Egy zuhatagos folyó felett vitt a kabinosunk a 3. hegyre. Ez az egyetlen része a 4 hegynek, ahol láthatóan nem lehet sítalpon visszajönni a völgybe, muszáj lifttel megtenni ezt a szakaszt visszafelé. Planain volt a legtöbb ember, nyilván Schladming városának köszönhetően. Különösebben nem zavart, a megannyi pálya és lift szépen eloszlatta. Biztos az utószezon miatt, de a lifteknél sorbanállás még itt sem volt. Nagyjából besíeltük a hegyet, aztán célbe vettük Hauser Kaiblingot. Egy igazán príma pálya, a 13-mas vitt arrafelé. Érdekes módon a 4. hegyre az összeköttetés nem 750 méteren, hanem egészen felül történik. A liftek itt tényleg csak azért vannak, hogy egyik hegyről át lehessen síelni a másikra. Lassú libegők, kietlen helyen visznek felfelé. Ha választani kéne, hogy melyik felvonón ragadjak fenn éjszakára, akkor az nem a Senderbahn lenne.

Hauser volt talán a legnyugisabb rész, egy jó hosszú lesiklás után elértünk utunk legtávolabbik pontjába, a 2a pálya aljába. Kb. 3 órányi síelésre/liftezése és légvonalban 15km-nyire az autónktól. Ideje volt tehát visszafelé venni az irányt. Nem volt egyszerű kibogarászni, hogy melyik lifttel is kell menni, hogy elég magasan legyünk az összeköttetéshez. Csalóka ugyanis a térkép, néha nehéz megítélni, hogy merre lejt egy pályaszakasz, merre érdemes menni egy elágazáskor. Sajnos nem igazán volt jól kitáblázva, hogy merre kell menni egyik hegyről a másikra. Volt egy-két tévesztés részünkről, ami miatt kezdtünk kicsit aggódni, hogy visszaérünk-e. Még 3 hegy és 3 völgy állt előttünk, és már du. 1 óra volt. Hauseren érdemes megemlíteni az új fun pályát. A legjobb volt egész Ski Amadéban. A 8-as pálya mellett fut, nagyon hosszú. A legviccesebb, amikor egy rendőr figura traffipaxolja az elhaladó síelőt, mindenféle hangeffekttel kísérve :)) Továbbá egy szakaszon kettéválik a cross pálya, nagy élmény párban síelni. Hol az egyikünk megy alagútban és a másik felette egy hídon, hol fordítva. Közben a két pálya folyamatosan keresztezi egymást és mindenféle móka elemek vannak közben.

Szóval kalandos volt az út visszafelé, de végül H4-kor már a reiteralmi hegyen voltunk. Számolni kell azzal, hogy ebben az irányban kétszer is találkozik az ember olyan lifttel, ami a jánoshegyi libegő sebességével vetekszik. Illetve főszezonban gondolom sorállás is könnyen kialakul. Összességében tetszett a hely, szinte egyszer sem mentünk ugyanazon a pályán vagy liften, rengeteg erdei pálya van, nagyon hangulatosak. Szép a kilátás az Enns völgyre és a szemközti Dachsteinra. Kezdőknek viszont nem annyira ajánlom. Egyrészt eltévedni, mivel nagy a terep, és szerteágazó liftek és pályák vannak mind a négy hegyen. A sok fa miatt pedig nehezen belátható a pályarendszer, és csak Hauseren akad némi széles és lankás kék pálya.

A síbérletet kihasználva kipróbáltuk Zauchensee-t, Snow Space-t, Schladming-Dachstein-t és Gastein-t is. Mindegyik jó volt valamilyen szempontból.

Röviden: Ski Amadéba vissza kell jönni, mivel méretéből és lehetőségeiből adódóan egy életen át tartó síelés is kevés, hogy az ember megunja.

Az egyhetes sítúránk során 2019. március 25-én síeltünk egy napot Shuttlebergen. Ez egy kedvezményes hét (ladies week) volt Ski Amadé-ban, így 7 éjszakás foglalás esetén minden második síbérlet ajándékba járt. A bérlet 25 terepre volt érvényes, ami 760km-nyi pályát takar.

Április végéig tart a szezon, ez megnyugtató volt, pedig a pályák jellemzően csak 1000-2000m között futnak. Nem hazudtak a hójelentések, valóban volt 2m hó a hegyen és 1m a völgyben még így március végén is. Sőt, pont ezen a napon köszöntött be egy hidegfront. Igaz, a völgy legaljában eső esett, de a középső szakaszoktól felfelé hirtelen hóba váltott. Így friss porhóban, kiváló körülmények között lehetett síelni.

Bár erősen az utószezonban voltunk, azt olvastam, hogy Salzburger Sportwelt-ben jellemző a nagy tömeg. Shuttlegberg 10 perc kocsizásra van a legfelkapottabb Flachau-Wagrain tereptől, azonban itt tényleg alig voltak a pályákon. Ha valaki nyugalmat szeretne, nem sorban állni a lifteknél és nem kerülgetni a többi síelőt a pályákon, akkor bátran ajánlom ezt a helyet. Vannak lendületes pirosak, pirosas feketék, és hosszan kacskaringózó kék erdei utak. A hely méretét tekintve aránylag sok az élmény- és crosspálya is. Nekem a kleinarl-i rész tetszett jobban. A legjobb a Bubble Shuttle alatt futó piros pálya vége volt. Hosszú, egyenes szakasz, bődületes szélességel és egyenletes lejtéssel. Nem véletlenül Training Piste a neve a térképen, remekül lehet carvingolni. A flachauwinkl-i rész legalján (Race Piste) pedig érdemes golyóban száguldani. Széles, meredek pályaszakasz, ami fokozatosan kilaposodik.

A síbérletet kihasználva kipróbáltuk Zauchensee-t, Snow Space-t, Schladming-Dachstein-t és Gastein-t is. Mindegyik jó volt valamilyen szempontból, de talán Zauchensee-be nem mennék vissza újra.

Röviden: Ski Amadé méltán a legek síterepe, ahova vissza kell jönni.

2019. március 26-27-én síeltünk itt. Ez egy kedvezményes hét (ladies week) volt Ski Amadé-ban, így 7 éjszakás foglalás esetén minden második síbérlet ajándékba járt. A bérlet 25 terepre volt érvényes, ami 760km-nyi pályát takar. Wagrainban volt a szállásunk, apartmanban, önellátással, 380EUR/főre jött ki egy hét a hatnapos síbérlettel együtt, ami szerintem nagyon jó ár egy ilyen hóbiztos és menő terepen.

Április végéig tart a szezon, ez megnyugtató volt, pedig a pályák jellemzően csak 1000-2000m között futnak. Nem hazudtak a hójelentések, valóban volt 2m hó a hegyen és 1m a völgyben még így március végén is. Sőt, szerencsénkre egy hidegfront köszöntött be a héten, így friss porhóban, kiváló körülmények között lehetett síelni. Igaz, a meredek völgyi szakaszokon délutánra komoly buckák alakultak ki.

Meg tudom erősíteni a korábbi hozzászólásokat, valóban több holland szót lehet hallani, mint bármi mást. Népszerű hely, nem voltak kevesen, de sokan sem. A pályák a wagraini és flachaui oldalon is a hegytetőkön összpontosulva indulnak, és a völgyekben szétterülve érnek véget. A felső szakaszok lankásak, tökéletes lejtésűek, aztán lefelé haladva egyre meredekebben és kanyargósabbak. Kevésbé frekventált rész Alpendorf, valamint a wagraini és alpendorfi közötti átvezetés, ahol rövid, de dinamikus pályák találhatók, élmény- és crosspályákkal kiegészítve. Ajánlott kipróbálni az időmérős szlalom pályákat (22-es teteje), melyeknél több kamera követi és veszi a siklásunkat, a felvételt pedig a skiline.cc-n regisztrálva otthon le is tölthetjük.

Liftek szempontjából ilyen modern helyen még nem voltam. Sorbanállás nem volt sehol, csak gyors székes és kabinos felvonóval találkoztam. A székesek kényelmes, puha, fűtött ülésekkel rendelkeznek. A Sonntagskogelbahn 2 a legújabb, pár hónapos, kagylósított sportülései vannak, aminek még a háttámlája is fűtött. Beüléskor egy automata figyeli a legalacsonyabb utast, és ha kell, megemelkedik a padlózat. Beszarás! Kuriózum még a G-Link, amivel 42km/h-val haladva juthatunk át egyik hegyről a másikra és majdnem 300m magasból lehet letekinteni Wagrain városára.

Szállásunkhoz vendégkártya is járt, amivel minden nap ingyen lehetett a helyi fürdőbe (Wasserwelt Amadé) menni. Van két csúszda meg szabadtéri medence rész is, nagy élmény a vízből nézni a hegyen dolgozó ratrakokat. A víz viszont osztrákosan hideg (30-32 fok).

A síbérletet kihasználva kipróbáltuk Zauchensee-t, Shuttleberg-et, Schladming-Dachstein-t és Gastein-t is. Mindegyik jó volt valamilyen szempontból, de talán Zauchensee-be nem mennék vissza újra.

Röviden: Ski Amadé méltán a legek síterepe, ahova vissza kell jönni.

Hello!

Ezen a héten voltunk síelni Valmorelben. Az alábbi beszámolóval tudok szolgálni:

SÍTEREP
Kevés a meredek lejtő, a pályák többsége lendületes kék. Jól kezeltek, de pályán kívüli szűzhavazásra is sok lehetőség van. Főleg a fahatár felett helyezkednek el, de azért vannak szép erdei részek is. Egy kabinos, 4 gyors székes, 4 lassú székes és sok tárcsás felvonó található. Bár a pályákon sok volt a síelő, a felvonóknál szinte nincs sorbanállás. Más eddigi francia terepekhez képest alig van pálya széli flikk-flakk, ugrató. Ezt ellensúlyozza a ValmoCross nevű kacskaringós arcade pálya.

SZÁLLÁS
Doucy, Le Sappey. Gyönyörű a kilátás, sítárolóig lehet csúszni, de azért sok a kivetnivaló. Nagy a szórás az egyes apartmanok méreteiben. A négyszemélyes stúdió majdnem akkora volt, mint a hatszemélyes apartman. Ráadásul két légteres. Aki teheti, négyszemélyesbe menjen! Amúgy gyengén felszerelt, a WIFI-re csak időnként lehet csatlakozni, nálunk a fűtés is hibás volt. Legközelebb Valmorelben szállnék, nagyon hangulatos az árkádos főutcája, főleg esti hangulatfényekkel.

IDŐJÁRÁS
Érkezésünk előtt majdnem egy méter friss hó esett, szerencsénk volt. Hó az volt bőven, napsütés már nem igazán. A köd/felhő gyakran pont a pályák szintjén reked, élvezhetetlenné téve a síelést.

UTAZÁS
Skilines.hu: A szervezés, tájékoztatás egész profi volt. A kísérő emberünk viszont sajnos nem volt jó választás, folyamatosan téves információkkal szolgált. A busz közepes színvonalú volt, sokan fáztunk, és csak 4 óránként pihentünk. Úgy volt, hogy megállunk vásárolni még a cél előtt, de nem lett belőle semmi. Az út amúgy elég hosszú, a síterep aránylag messze van.


Összességében nem volt rossz hely, de nem is lett a kedvencem.