Ozsváth Miklós, a magyar demo csapat vezetője

Kik képviselték Magyarországot ezen a rendezvényen?

A kongresszuson Magyarországot képviselő delegáció két részből állt: a küldöttségből és a demonstrátorokból. A küldöttséget Kerese János, az SMSZ elnöke vezette. Tagjai voltak dr. Egri Katalin az ISE képviseletében, Szabó László (a szakmai bizottság vezetője), a demócsapat vezetője, jómagam Ozsváth Mikós csapatigazgató, Ruby Gábor operatőr és a demócsapat: Béki Piroska, Csollány Csaba, Grécs Attila, Hadnagy Zsolt, Litter Anna, Nagy Szilvia, Polacskó Dániel, Schieszl Konrád, Tettamanti Gábor, Tumbász Gergő. Ezenkívül voltak olyan érdeklődők, akik saját költségen utaztak a delegációval.

Mi alapján és ki választotta ki a demo csapat tagjait? Milyen követelményeknek kellett megfelelni?

A kongresszusra utazó küldöttségben az SMSZ demócsapatának egy része került be, maga a csapat ennél bővebb. A csapat tagjainak kiválasztás a négyéves folyamat része, az utazó küldöttség összetétele akkor alakul ki, amikor begyakoroltuk a formációkat ("műsorszámokat"), és már tudjuk, melyik formációban kinek milyen szerepe van, Hasonló ez színdarab szereposztásához. Természetesen az anyagi lehetőségekkel is számolni kell, hiszen szívünk szerint mindenkit vinnénk. Annál is inkább, mert több demonstrátorral sokkal látványosabb formációkat lehet bemutatni. A kiválasztásban az egész csapat véleményét figyelembe vesszük, a végső szót azonban a csapat vezetése mondja ki.

Milyen feladatokkal, célokkal utazott ki a kongresszusra a csapat és ezeket hogyan sikerült teljesíteni?

Az volt a célunk, hogy megmutassuk a magyar síoktatás jellegzetességeit, bemutassuk a magyar síokatatók magas képzettségét, és hogy minél több korszerű ismeretet, hírt hozzunk haza. A visszajelzések alapján úgy tűnik, ezeket a célokat sikerült elérnünk. A demonstrációk jól sikerültek, bár a körülmények nagyon nehezek voltak. A demonstrációs lejtő átlagos lejtése 41% volt, ami a hétköznapi síelésben is erősen meredeknek számít, kemény volt a talaja, és oldalra is lejtett. A bemutatók egy része este volt, amikor a látvány szempontjából a lejtőt alulról felfelé, laposan világították meg. Ez azt eredményezte, hogy a nézőknek érdekes fényjátékokban volt része, a demonstrátorok viszont a pályát teljesen sötétnek látták volna, ha nem vakulnak el a szemükbe világító lámpáktól. Ugyanakkor nagy örömmel töltött el, hogy a demonstrátorok túl tudták tenni magukat a szervezési bakikon (pl. rendszeresen más zenét tettek be a sajátunk helyett) és a nehézségeken és példásan teljesítettek. A nyitóünnepély után például az egyik jónevű osztrák síoktató kolléga külön odajött hozzánk, és gratulált, mondván, hogy a magyar demonstráció volt az egyetlen, amelyik tökéletesen megfelelt a megnyitó showhangulatának. A bemutatókon kívül két workshopot ("szemináriumot") tartottunk, egyet alpesi síből, egyet pedig telemarkból. Mindkettő nagy tetszést aratott. A magyar felfogásban hangsúlyos elemet kapnak az extrém kanyarsízés elemei, és ez egyedülálló. A demonstrációk közül egyedül a mi tartottunk extrém funcarving bemutatót! Ezt mutattuk meg a workshopon is. A telemark workshop hasonló sikerrel zajlott, olyannyira, hogy a svájci telemark világbajnok is részt vett rajta, és jó barátságot kötött a workshop gazdájával, Tumbász Gergővel. A hazahozott szakmai anyagot előadások, szakmai napok keretében kívánjuk közzé tenni.

Emlékszem, a tavalyi Hó Show-n még javában folyt a szponzor keresés. Végül ki segített a csapat kiutaztatásában?

A jó szerencse és az GYISM. Már régóta próbálkoztunk állami támogatást is szerezni, és úgy tűnik, a politika a mi életünket szerencsére még nem hatja át: az előző ciklusban elindult tárgyalások után tavasszal megkaptuk a GYISM támogatását. Az összeg nagy részét azonban most is a Magyar Síoktatásért Alapítvány fedezte, de jelentősen hozzájárultak a küldöttség tagjai is.

Érdekelne, hogy hogyan fogadják a nagy "síországok" Magyarország részvételét? Vannak hazánkhoz hasonló adottságokkal rendelkező tagnemzetek is az INTERSKI Szövetségben?

Magyarország adottságai nem egyedüliek. Igazából a 32 tagország közül csak néhány nevezhető igazi nagy alpesi nemzetnek. Magyarország tekintélyben természetesen nem érheti el az alpesi országokat (érdemes csak belegondolni, hogy Magyarországon néhány szár síoktató dolgozik, szemben az ausztriai tízezres tömeggel). A nagyobb tömeg azonban nagyobb tehetetlenséget is jelent. A szakmai újdonságok sokkal hamarabb áthatják a magyar oktatói társadalmat, mint az pl. osztrákot. Ausztriában még ma is szép számmal lehet olyan síoktatóval találkozni, akinek nem sok fogalma van a carving oktatásáról. A kis országok között komoly elismerésnek örvendünk, szakmailag előrébb vagyunk több heggyekkel rendelkező szomszédunknál. Mielőtt azonban elbíznánk magunkat, érdemes odafigyelni pl. Hollandiára, ahol egyáltalán nincsenek hegyek, és mégis kiváló oktatókkal, magas szintű síkultúrával és kiváló ötletekkel rendelkeznek. Így van oka az önbizalomnak, de vannak még bőven célok, amelyek motiválhatnak minket.

Személy szerint mi volt a legnagyobb élményed Crans-Montanában?

Csapatigazgatóként talán kicsit jobban el voltam foglalva, mint a többiek. Sajnos meglehetősen messze laktunk a demólejtőtől (viszont a konferenciaterem szomszédságában), így ez minden út 10-15 perc autózást jelentett a városon át, ráadásul a parkolótól még egy újabb séta várt ránk a pályáig. Reggelente 8-ra a pályához kellett menni eligazításra, majd vissza a szállásra, megszervezni a napot, de 9-kor már újra a pályán voltunk, hiszen kezdődtek a programok. Délben általában hazamentünk, mert a pályán való étkezés nehezen fért bele a költségvetésbe. A délutáni programok, előadások után este 5-6 körül újra a pályán kellett lennünk az esti bemutatókra. A feszített tempó ellenére hihetetlenül sok élményt kaptunk. Nekem két meghatározó emlékem marad a kongresszusról. Az egyik a bemutatók. Amikor nem szerepeltem a csapatban, a kifutónál vártam a produkciót, hatalmas feszültséggel. Nagyon izgultam, hogyan fog sikerülni a formáció, és nagyon örültem a csapatnak, amikor megérkeztek a kifutóba. Amikor szerepeltem a formációban, már alig vártam, hogy pályára kerüljünk. Nagyon élveztem, hiszen én a meredek pályákat szeretem az extrém funcarvinghoz. A pálya lejtőszöge tehát tökéletes volt, de a talaja már nagyon túrt lett, volt ahol azonban jeges volt, ráadásul balra is lejtett. Föntről nézve a pálya teljesen sötét volt, még a terepegyenetlenségeket sem láttuk, azonban a lenti reflektorok pont a szemünkbe világítottak (így legalább láttuk az irány). Ezek a feltételek tökéletesen megfeleltek ahhoz, hogy igazi kihívásnak érezzem a bemutatót. A másik nagy élményt a kongresszus hangulata jelentette, hiszen rengeteg azonos érdeklődésű, kitűnő sítudású ember gyűlt össze. Elképesztő nyitottsággal közelítenek az emberek egymáshoz, a legkülönbözőbb nemzetek egyenruháiban beszélgetnek egymással.

Megosztanál néhány érdekességet a síelés szerelmeseivel, pl. milyen trendek várhatók a síelésben, merre halad a hazai sísport?

Aki foglalkozott már borral, az tudja, hogy a szüret után mi történik a hegy levével. Az első napokban édes mustot ihatunk, de a mértéktelenségnek kellemetlen utóhatásai is lehetnek. Ez volt a kanyarsík megjelenésének időszaka, amikor nagy lendülettel ugrottunk az új síkre. A tudatlanság miatt ekkor rengeteg tévhit alakult, ki számos baleset történt, nemritkán pont a profi sízők felelősségével. A must azonban forrni kezd, és ekkor zavaros lesz. Egy idő után a forrás leáll, a seprő leülepedik, és le kell fejteni a tiszta bort a seprőről. Most itt tartunk, ideje a zavaros nézeteket mögött után hagyni, hiszen már lehet látni, hogy mi a bor és mi a seprő. Azért is hasznos egy ilyen kongresszus, mert fel tudjuk mérni, hogy helyesen gondolkodtunk-e az utóbbi években. Úgy tűnik, hogy jó utat jártunk. A magyarok által síelt technikák megfelelnek a nemzetközi trendeknek, a kidolgozott oktatási menet pedig véleményem szerint az egyik legjobb. A tendencia tehát az, hogy az összes nemzet nagyon hasonlóan síel, elmúlt az az idő, amikor a síelésről meg lehetett mondani a nemzeti hovatartozást (ez alól talán csak a franciák a kivételek). Viszont sok esetben erősen különböznek az oktatási menetrendek. A hangsúly azon van, hogyan lehet a felnőtteket visszacsalogatni a síiskolákba, ugyanis az emberek azt hiszik, hogy a carvingsíkkel szűkült a technikai elemek köre, és azokat is hamarabb meg lehet tanulni. Ezt a tévhitet kell eloszlatni, hiszen a hangsúly most a finomságokra helyeződött át, és tudjuk, hogy az apró részleteket a legnehezebb megtanulni.

Hazaérve milyen tervekkel készül a Síoktatók Magyarországi Szövetsége a 2003/2004 évi síszezonra?

Új formaruhát vezet be az SMSZ, amelyet már ezen a télen hordani fognak az oktatók. Amikor kézbe kapjuk a ruhát, közzétesszük a fényképét. Lesz még több, várhatóan a hazai síelő, síelni tanuló nagyközönséget is érintő hírünk, melyet amint aktuális közzéteszünk majd.