Három napot töltöttünk családommal a Schladming sírégióban. Két jól síelő tini és a két "örök kezdő" szülő. Az első nap erre a síterepre esett a választás. Eredetileg nem is gondoltam Galsterbergalm-ra (sosem voltunk még itt), de előző este egy baráti beszélgetés kapcsán javasolták nekünk, mint első napi bemelegítésre alkalmas kis terep.

Délelőtt az volt a cél, hogy "visszaszerezzük" azt a tudást, amit 11 hónappal ez előtt "itt" hagytunk Ausztriában. Ezt a 4-es gyakorló pályán próbáltuk abszolválni egy rövid, de kis "letörésekkel" tarkított pályán egy tányéros felvonó segítségével. A gyerekek persze már délelőtt mentek, amerre láttak. A lányomnak nem tetszett annyira, mert a teteje eléggé jeges volt. A fiam élvezte a csúcstól az aljáig tartó "száguldást".

Az időjárás az borús volt, a völgyben pár fokkal 0 felett, a hegyen pár fokkal 0 alatt volt a hőmérséklet. A napot nem igen láttuk.

Délután én átváltottam a kék 1-esre, ami a középállomásról lefelé az aljáig tartott. Elég változatzos képet mutatott. Az eleje a szánkópályával párhuzamosan futott, de el volt választva a két pálya. Ez inkább keskeny erdei pálya szakaszra hasonlított, ami végül beletorkollott a feljebbről jövő piros 1-es ágba, ami a csúcsról indult. Itt kezdőként egy erősebb letörést kellett leküzdeni, kékkel volt jelölve, de azért jó volt, hogy nagyon széles volt ez a rész, mert én bizony jól kihasználtam a szélességet és szelídebbé varázsoltam. Aztán egy rövid keskeny erdei csúszás után ismét egy letörés következett, ami kicsit meredekebb, kicsit keskenyebb és kicsit jegesebb volt, mint az előző, ezért itt igyekeztem még óvatosabban lejutni. Persze, ahogy egyre többször lecsúsztam ezen a pályán, úgy vált egyre szelídebbé ez a letörés is. Ezek után szélesedett a pálya és egyenesen egy pirossal jelzett rész következett. Talán le tudtam volna menni rajta, de így első nap még nem voltam bevállalós, mindíg inkább a kék kerülőt választottam, ami egy keskeny kis hajtűkanyar volt. Kissé szembe szeles volt, főleg, ahogy haladt az idő, talán a pálya leghidegebb szakasza ez volt.

Ezek után szépen betorkollott a kék kerülő a fentől jövő széles pirosba, de ismét egy erős, de rövid letörés következett, amit oldal irányba ki lehetett kerülni egy keskeny kék szakasszal, aminek csak az első 20 métere volt meredek, utána ki lehett csúszni egy éles jobb kanyarral. A vége kissé hepe hupás, de széles, kezdőként is jól síelhető szakaszból állt, ami végül a gondola alsó állomása előtti térbe torkollott.

Jól éreztük magunkat. Kezdőknek, álkezdőknek kítűnő első napi helyszín arra, hogy bemozgassa az "elrozsdásodott" izmokat és tudást. Haladóknak talán kissé kicsi ez a pályarendszer. Viszont éppen ezért talán kevesen választják ezt. Most legalábbis alig voltak. Igaz, hogy hétköznap voltunk és még a tartományi síszünetek sem kezdődtek meg.

Két hete már szerettem volna ide eljutni és most végre sikerült mostani síelésünk utolsó napján. Mint a hét további napjain úgy itt is gyönyörű időt fogtunk ki.
A pályákon finom porhavon síeltünk egész nap és jó volt nézni ahogy méterekre repíti ki a havat a léc.
A pályákat teljesen kezdőknek nem ajánlanám mert szinte piros az összes kivéve a gyerekek részére készült Kinderland.
A pályák közül leginkább négyüléses bal oldalán lévő 10-es pálya tetszett . Ez olyan igazi carvingpálya de a meredekebbik fajtából ! :) Beletelt egy kis időbe mire teljesen ráéreztem.
Természetesen kipróbáltuk mindet . A liftből nézve a 10-es és a 2-es teteje nem néz ki olyan meredeknek mint amilyen valójában is . Ellentétbe a parkolóhoz vezető 1-es ami viszont meredekebbnek tűnt fentről de rajta csúszva nagyon kellemes volt . Ez teljes hosszában a csúcsról lehet vagy 4-5 kilométer . 3-4 rövidke pihenővel is több mint 10 perc alatt értem le pedig nem szoktam lassan menni .
Dél környékén a kabinos tetejénél lévő Berggasthof teraszán kóstoltam meg a helyi sört . A hütte árai a legtöbb kis terephez hasonlóan nem verdesik a csillagos eget szerencsére. A pályákon néhányszor hallottunk magyar szót is köszönhetően egy kb 50 fős pályaszálláson tartózkodó magyar jóvoltából.
A terepen egyébként nem voltak sokan így sorban állni is alig kellett . Általában csak becsúsztunk a lifhez és már mehettünk is fel az elsővel . Csupán párszor várakoztunk egy 1/2 percet.
Galsterbergalm hozta azt amit vártam tőle ! 1-2 napra valamint egy nagyobb síelés első napjára,bemelegítésére valamint utolsó napi zárására tökéletes !

Vasárnap Galsterbergalm terepen síeltünk. Eddig még itt nem síeltem gondoltam főszezonban érdemes meglátogatni ezt a terepet. Aznap nem volt nagyon meleg a hegyen -15C , a völgyben (1000m-en) -12C volt a hőmérséklet. Ezen a napon rendezték két heggyel arébb (kb. 10 km-re légvonalban) a női lesiklás versenyét. Láttük a hőlégbalonokat amelyek ott eresztettek fel.Jól jellemzi a tömeget, hogy nyitáskor (8:30-kor) a parkolóban összesen 7 darab személyautó volt (az enyémmel együtt). Az hittem szezon vége van, vagy rossz helyen járok, vagy a hideg, vagy a sí VB vagy a bánáti bazsarózsa :) miatt vannak ilyen kevesen.

Nekünk tökéletesen bejött ez a pályarendszer. Igazi családbarát a hely a gyerekeknek rengeteg játszótérrel, Asterix, Obelix és társai mesefigurákkal. Igazából két hosszú felvonója van a helynek (a tányéros libalegelő felvonókat nem vettem számításba) a 986m szintkülönbség nekünk tökéletesen megfelelt. Egész nap szinte az egyes pályán pörögtünk a gyerekekkel, persze kipróbáltuk az összes pályát is de szerintem az egyes volt a legjobb.

Reggel a nap próbálkozott kisütni, inkább fátyolos nap volt. Van egy verseny pálya, azon most is edzettek a helyiek.A pályán alig voltak, a táj a hegytetőn csodálatos. Nagyon sok pályán kívüli rész van, mondjuk most minden hely az ami nem pálya hiszen a múlt héten ott minimum 1méter hó hullott.
11 óra körül a hideg bekergetett a hüttébe, na ott tömeg volt, persze akkor kezdődott a női lesiklás és mindenki azt nézte(láttam Beckenbauer is a helyszínem volt). Fél óra alatt átmelegedtünk, a verseny annyira nem érdekelt, hogy tovább bent nézzem, jobban szeretek én síelni mint a versenyt nézni. A hírekből ugyis megtudtam mi lett a végeredmény.

Dél körül kisütött a nap rendesen a pályák akkor is tökéletes állapotban voltak. Sorbanállás sehol nem volt. A kabinos felvonó mellett jobb oldalon van egy szánkópálya is.

Főszezon közepén nekem nagyon bejött ez a hely,a gyerekek egyértelmű válasza alapján ide még ebben a szezonban vissza kell mennünk.

Eben in Pongau és Galsterbergalm példája alapján ki merem jelenteni főszezonban is lehet találni olyan helyet ahol kevesen vannak. Teszek fel pár képet.

Sziasztok!

Mi 26-án este érkeztünk Niederöblarn-ba, hogy másnap megkezdjük az Ünnepek utáni zsírégetést :)!
Itt a Tilly Panzióban laktunk, Magyar személyzet tisztaság, bőséges reggeli és vacsora, többit megtudhatjátok a honlapjukról!
A Panzió elől indul a síbusz Galsterbergalm Talstation-hoz. Arra döntöttünk, hogy a bemelegítő síelést itt kezdjük. 27-én reggel szikrázó napsütés szinte üres pályák és enyhe mínuszok fogadtak bennünket, valamint szenzációs porhó a pályákon. Dél körül már valamivel többen voltunk, de ez sem a pályák minőségén sem a felvonók előtti várakozáson nem látszott meg! Mi elsősorban az 1-4-2 kombinációjával csúsztunk le a 4-es beülős aljához. Második vagy harmadik csúszás után vettük észre, hogy a 4-es letöréséből be lehet csúszni a Gall faluba! Bátran állíthatom, hogy a falu valamint a két nagy hó szobor Astarix és Obelix nem csak a gyerekeket kápráztatja el! A pályák még a nap végén is igen jók voltak, leszámítva, hogy egy-két letörésnél kezdett már jegesedés kialakulni! Jó szívvel ajánlom ezt a hegyet kezdőknek, újra kezdőknek és haladóknak is!

A hosszú hétvégére, elkerülendő a síszünet zsúfoltságát, "small resorts tour"-t szerveztünk.

Első állomása Galsterberg, szombaton új arcáról mutatta meg magát. Többször jártam már ezen a kis terepen, általában első vagy utolsó napra szoktam választani, mert a schladmingi völgyben a Budapesthez legközelebb eső terep, amire még érvényes a salzburgi szerzonbérlet.

Soha nem volt azonban még ekkora hó, mint most. Az első két bemelegítő kör után kipróbáltuk a székes lifttől jobbra (lefelé nézve) eső alig összesíelt szűzhavas lejtőt, és már akkor éreztem, ez jó nap lesz. Annyira bejött, hogy utána már csak elvétve lehetett minket a pályán látni, éppen amikor szükséges volt, hogy visszajussunk a lifthez. A kitartó hidegnek köszönhetően nagyon jó puha maradt a hó, és minden bizonnyal esett is a tetejére valamennyi az előző éjszaka. A székes lift alatti pálya minkét oldalán nagy területek nyújtanak freeride élményt, nem csak az erdőhatár fölött, hanem egészen mélyen bent az erdőben is. Jobbra úgy száz méteres sávban ritkásak, beljebb épp annyira sűrűk csak a fák, hogy még lehet köztük mozogni. A bal oldalon pedig végig ritkás, csak az alsó meredek részen, a csákányos lift nyomvonalának környékén sűrűsödik be, de ott is síelhető.

A nap éppen csak átsejlett a vastag felhőzet mögül, ez a szórt fény mégis elég volt ahhoz, hogy jól lehessen látni. A hegyen -20, a völgyben -12 fokot mutatott a hőmérő, de pecsenyepiros arccal, fehérre fagyott szakállal is boldogan vigyorogtam vissza magamra a tükörből.

Magasra tette Galsterberg a lécet, arra gondoltunk a zárás után, esélyes, hogy ez lesz a három napból a legjobb... bár ki tudja, mit tartogat a többi small resort.

Nagyon szuper kis pálya, főleg a gyerekes családok találhatják meg a számításukat. A kicsik imádják a gyerekpályát, ahol akár egy héten át is jól érezhetik magukat. Felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt nagy élmény az 5 km-es szánkópálya, amit mindenkinek ki kell próbálnia legalább egyszer. Kezdőknek 1-2 napig elegendő az itt található kis kék pálya, utána másik síterepet kell keresni (Reiteralm, Rohrmos), mert a kék és piros pályák között nagyon nagy az átmenet.

6 napos schladmingi túránk utolsó előtti napján hirtelen ötlettől vezérelve meglátogattuk az óriás pályák mellett szerényen meghúzódó Galsterbergalmot. Megjegyzem, ha előző nap nem lett volna a Reiteralm egy merő korcsolyapálya, lehet, el sem jutunk ide. Pedig kár lett volna kihagyni. Egy komplett mesevilágba csöppen a csekély számú látogató. Asterix a gall és társai a reklámfigurák, gondolom ez a név hasonlít a Galsterbergre leginkább. Óriás jégszobor, a gyerekpálya olyan mint egy játszótér, saját vadmalacok teszik érdekessé a gyerekek számára. És a pályák is meglepően jók, a hóminőség messze felülmúlta a szomszédos puccos pályákon találhatót. Klassz új felvonók , kabinos , ülős és nagyon kevesen vannak.
Ha valaki arra jár, próbálja ki, nyugodt szívvel ajánlom, és nem csak gyerekeseknek.