Idén március másodikán látogattuk meg Martinské holet. Nagyon szép időt sikerült kifognunk, hétköznap lévén szerencsére tömeg sem volt. A felfelé vezető szerpentin aljánál található sorompónál 10€-t kérnek a parkolásért illetve az úthasználatért (a jegyvásárlásnál 5€-t levonnak). A hólánc kötelező, de a 4x4-es meghajtású autókon nem kellett használni. Sorbanállás egész nap során 2x volt, akkor is max 5 perc,de volt olyan is, hogy egyáltalán senki nem volt előttünk. Az üléses felvonó aljában található büfében elfogyasztottunk egy káposztalevest, sültkrumplit, fél liter kofolát és egy teát, ezért 10 eurót kértek, ami nem olyan vészes szerintem. A pályák nagyon tetszettek mindkettőnknek (nekem ez lett Szlovákiában a kedvencem). A kilátás fentről nagyon szép.

Múlt vasárnap Martinky felé vettem az utamat, mert ez volt az első hétvége, hogy az összes pálya kinyitott.

Honlap
Nagyon szuper, csak azt nem sikerült megtalálni, hogy mely pályák lesznek nyitva, azonban az üzemelő felvonók megjelennek rögtön a főoldalon. (továbbá van még négy videó, így virtuálisan is le lehet csúszni)

Utazás
Besztercebánya után elmentem balra át a hágón, mint ahogy három hete Valca felé. Ezúttal továbbmentem egészen Martinig, majd fel a szerpentinen. Pontosabban mentem volna, mert a falú határában mindenkit félreállítottak hóláncot szerelni. A bizonytalanoknak segítőkész helybeli oldotta meg a helyzetet öt euróért. Végül 8:50-re érkeztem meg, és már mentek a liftek. Budapestről 4 óra 10 percig tartott az utazás.

Első benyomás
Átlagosnál hosszabb szerpentin miatt – közel 10 km, mely csodálatos látványt nyújtott - éreztem, hogy jó síterepre jövök. 1200 méteres magasságba érve a parkolóban már a forgalomirányítók csapata irányított a legjobb rendelkezésre álló helyre. A parkolót körülvették a hótól roskadozó óriásfenyők. Míg a pénztár felé mentem több szállót is láttam, aztán megvettem a nem visszaváltható kártyát – a pénztáros rendesen tudott angolul.

Liftek
Parkolóból egy tányéros gyűjtős lift indul, ami egészen a csúcsig száguld, használata kényelmes volt, délelőtt 5 perceket kellett rá várni. Aki nem szereti a tányérosokat, annak egy kis felfelé gyaloglást be kell ütemezni. (Nem vészes csak az első hüttéig kell menni.) Ezen kívül van még két nagyobb tányéros egy az ülőszékes felvonó mellett, ami induláskor nagyot ránt és ugyancsak felmegy a csúcsig, illetve van még egy az erdőben eldugva.
Az ülőszékes modern kétsebességes 6 személyes behúzószalagos buborékos felvonó, panasz nem lehetett rá, a személyzet a kiszállórészt folyamatosan karbantartotta. Várakozási idő délelőtt és kora délután 5 perc volt, aztán elfogyott a tömeg. Ami egyébként érdekes volt, hogy nem tervezték a csúcsig, ez volt az egyetlen negatívuma.

Pályák
Alapjában véve széles, jól kezeltek. A két nagy kék pálya 2-es mely a parkolóból indul, a 3-as pedig az ülőszékeshez tartozik, feltűnően széles főleg a tetején a közös résznél - arra megyek amerre akarok érzés fogott el csúszás közben. Lejtésük kiváló sehol egy törés. Az ülőszékes alatt egy másik viszonylag keskeny piros pálya van, azonban a mellette lévő másik piros (tányérostól jobbra) annál szélesebb, mindkettő lejtése kellemes piros, kb. a közepétől lankásodik kékre. Itt is van erdei pálya (8-as), ehhez fel kell menni a tányérossal és élesen jobbra lefelé. A pálya a tetején nem volt számozva. Így egy darabon elindultam aztán úgy döntöttem, hogy inkább fenyőfákat kerülők. Aztán valahogy visszakeveredtem az erdei pályára. Ez alapján ítélve megfelelő szélességű és lejtésű volt ez is, plusz élményt adott a freeride lehetőség. A síterepen a pályaszámozások pár helyen hiányoztak, ez nehezítette a tájékozódást.
Hó volt bőven, rendesen le is kezelték. Egész nap szépen sütött a nap, jó idő volt. Délutánra a piros pálya tetején elkezdett kissé buckásodni és a jeges felületek is előjöttek egy-egy részen, bár ez nem okozott gondot, mert volt bőven hely kikerülni. Pályán kívül enyhén fagyos volt a hó.

Új Pohorka étterem
Tetszetős modern önkiszolgáló étterem, 4-5 főétel közül lehetett választani- ami csak szlovákul volt a táblára felírva - valamint helyben sütöttek pizzát is. Egy tíz percet azért kellett rá várni. A pincér tudott angolul, bár másodjára amikor hozzám szólt már szlovákul tette. Ettől függetlenül az étel finom volt és megérte az árát.

Összegezve
Hosszú szerpentinnel, hóláncszereléssel számolni kell, továbbá akik nem szeretnek tányérossal menni, azoknak valamelyest szűkül a pályakínálat. Egyébként a pályák nekem nagyon tetszettek, még akkor is, ha nem beszélünk nagy szintkülönbségekről (valamivel több mint 200m), tetszettek a pálya mellett található hütték is. Javaslom több napos túra egyik napjára (pihentető nap), vagy több naposra, ha nem a csúszás kerül a fókuszba.

Tegnap itt egy nagyon jót síeltem. Van elég hó (40-50cm műhó) és ami a lényeg, hogy nincs kő. Igaz csak egy pálya működik ami 1560m hosszú, de megteszi. Holnap pedig viszem màr a cslàdot is ės sielünk egy jót. Pàr kép a Martinky-ről tegnapról.

Szlovákiai körjáratunkon ide is eljutottunk. (A környéken sehol nem találtunk nekünk megfelelő terepet)
Az útról lekanyarodva egy aszfaltozott keskeny erdei út vezetett felfelé. Az út kezdetén egy sorompónál egy kedves bácsi figyelmeztetett bennünket, hogy 13 óráig csak felfelé lehet menni, aztán már csak lefelé. Lelkesen vágtunk neki az útnak, mert akkor még nem sejtettük milyen hosszú lesz. Nagyon keskeny volt az út, nem ártott az óvatosság az üzemeltetők részéről, Én szeretek hegyen vezetni, s tudva, hogy szemben nem jön semmi élvezetes utunk volt. Megjegyzem kint volt a hólánc tábla, de szerintem nem volt indokolt, nem is kérték. 800 méteres magasság fölött el kezdett csúszni az út. Az a négykerekes amit korábban utolértem, most szusszanhatott egyet. 1150 méterig kellett kapaszkodni, s a végén már gyakran egy helyben pörgött a kerék.
Még nem mondtam, de rendkívül nagy köd volt. Felérve semmit sem lehetett látni, Nem ismertük a terepet, s a tájékozódás érdekében senki nem helyezett ki egy táblát sem. Találtunk az épületek között vakon kanyarogva valami parkírozó helyet, s körülnéztünk.
Piszok hideg volt, mert fújt a szél is keményen. végül találtunk egy pályát amelyen a ködben vakon csúsztak lefelé néhányan. Pénztárt felvonót nem leltünk.
(végül kiderült, hogy ez egy kék pálya volt, ami levezetett az ülőszékes felvonóhoz. Mondjuk azt nem tudom, mi van, ha valaki lelkesen lecsúszik, s lent nem lel pénztárat, mert azt nem jelölte a térkép. Felengedik?) Volt egy körbár, tömve, aztán egy önkiszolgáló étterem, ahol nem áruétek alkoholt, s így végül egy másik étteremnél kötöttünk ki, ahol volt sör és helyi Apeh ellenőrzés.
Közben láttunk pénztárra emlékeztető faházikókat is. Nagyon kevés hó volt. Lehet, hogy jó időben ez egy remek terep, de mi ebből a ködben semmit sem fedeztünk fel.
Megvártuk a 13 órát s békésen lecsúsztunk a hegyről, kocsival.

Csabor az élvezeti síelő