Andorra

Megkértem lányomat, írjon az andorrai síélményéről. Íme.

Január 12-13-i hétvégén Andorrában, a Vallnord elnevezésű síterepen volt szerencsém síelni (életemben először, nem az Alpok lejtőin hanem a Pireneusokban). Az összességében 60km-es síterep két - Pal és Arinsal - részre osztható, amelyek között az összeköttetés profi módon egy telekabinnal valósul meg.

Pályák: A síterep pályái változatosak és pár csúszás után könnyedén átláthatóak, nem kell sokat bogarászni a térképet (vagy az okostelefonon az applikációt, mert ilyen is van). A zöld pályákat nem próbáltam, feketék nincsenek nagyon, illetve ami van az is csak azért fekete, mert nem kezelik, buckasíelésre kiválóak. A kékek között viszonylag sok szűket találni, de előnyük, hogy nagyon lendületesek, hosszúak. A pirosak meglepően meredekek, igazi piros pályák, élvezetes a vonalvezetésük. Óriási a szintkülönbség a pirosak teteje és alja között…Aki szeret off-piste síelni, annak is remek terep, rengeteg kijelölt, ellenőrzött hegyoldalon lehet erdőben síelni. Remek snow-parkokat alakítottak ki, Arinsal területén- a kezdőtől a profi sportolóig mindenki megtalálhatja a kedvencét.

Az időjárás is kedvező volt, első nap felhős második nap ragyogó napsütés, -2 és +4 fok közötti hőmérséklettel, szél nélkül. Hétvége révén nagy tömegre számítottam, de meglepően kevesen voltak, mondhatni üres volt a síterep! A lifteknél sem volt sor. A legtöbb felvonó modern és gyors, 4-6 személyes ülős.

Néhány negatívum: nap végére (a kevés síző ellenére is!) több helyen jégpáncél alakult ki a pályák bizonyos szakaszain. Személyes sérelmem, hogy a térkép alapján Pal részen az időmérős pályán semmi nyoma nem volt az időmérésnek! Apropó, térkép: nagyon rossz, nem tükrözi a valóságot. Máshol és máshogy futnak a pályák.

Kedvenc pályáim: jó szívvel ajánlom a két szektor találkozásánál, Pal-i részen a Setúria felvonó melleti Font Roja, piros pályát: gyönyörű kilátás, hosszú csúszás ahol a meredekebb és lankásabb részek pont jó arányban oszlanak meg. A legvégén pedig mehet, amennyi csak kifér a csövön, mivel viszonylag hosszú sík részen lehet a felvonóhoz csúszni. A legmagasabb ponttól (Pic del Cubil, 2364 m) csodálatos út vezet a La Massana településről induló bubis felvonóig, érdemes kipróbálni (végig a La Serra-n).

Különlegességek: hangulatos hütték, kedves és humoros síliftkezelők, rengeteg hótalpas turista a pályák szélén illetve a számukra kijelölt turistaösvényen.

Tipp: érdemes délelőtt Arinsal szektornál kezdeni, mert a fekvése/tájolása miatt ide 14 óra után már nem süt a nap.

Én pár barátommal múlt hétvégén voltam Andorrában, szeretnék beszámolót írni róla, mert igen jó hétvégén vagyok túl. Bár az időjárás miatt síelni nem sikerült, így a síterepről nem tudok beszámolni, de azért igencsak jól éreztük magunkat a hatalmas hóviharban és hidegben.

Jelenleg Barcelonától délnyugatra, a tengerpart mentén fekvő városban, Tarragonában lakom fél évig, így Andorra tűnt az ideális választásnak, ha még szeretnék síelni az idén.

Azzal a tudattal utaztunk tehát Andorrába múlt szombaton hajnalban, hogy ez lesz az egyetlen lehetőségünk a síelésre. Szállást még korábban foglaltunk, az utolsó szabad öt férőhelyes szobát egész Andorrában, Pas de la Casa-ban.
Már a hét elején is gyanús volt persze, hogy nem biztos, hogy a legmegfelelőbbek lesznek az időjárási körülmények, de arra azért nem gondoltunk, hogy -17 fok és hatalmas szélvihar fogad minket, aminek következtében lezárják az összes felvonót az egész országban (na jó, kicsit furcsa országról beszélni Andorra esetében).

Ezek után persze nem estünk kétségbe, volt elég meleg ruhánk (ami meglepő, révén senki nem készült meleg ruhákkal a féléves spanyolországi tartózkodásra), és próbáltuk kihozni a legtöbbet a kirándulásból. Vettünk mindenkinek ilyen segg alá való csúszkát, és egész délután, kb századmagunkkal, a lezárt felvonók mellett a sípálya aljában csúszkáltunk, láncba összekapaszkodva is, ugratót építettünk, ugrattunk, estünk-borultunk, mindezt franciákkal, katalánokkal, németekkel mínusz tizenhét fokban a Pireneusok legnagyobb síterepén. Kicsit újra kisgyereknek éreztem magam, teljesen visszajöttek a téli szánkózós, igluépítős emlékek. Így hát bár nem síeltünk, már ezért maximálisan megérte.

Ezután közös vacsorakészítés és borozgatás a szálláson (ami megjegyzem, amellett, hogy a környéken elég olcsónak számít, 30 euró volt fejenként, nagyon színvonalas volt), amikor megbeszéltük, hogy másnap korán felkelünk, hogy legalább egy fél napot síeljünk. Bár este nem ittunk sokat, a koránkelés nem jött össze, és mivel még világosban akartunk hazaindulni, a délutáni síbérlet sem játszott (43 euró az egész napos, 34 a félnapos bérlet), 1-2 órára nem érte volna meg. Így hát úgy döntöttünk, hogy a tegnapi élményeket próbáljuk megismételni. Az egyik srác és én snowboardot béreltünk, ami kezdőként felvonó nélkül is élvezhető volt, sőt.

Így összességében elég jó kis hétvégén vagyok túl, annak ellenére, hogy nem síeltem, és pipa került egy újabb ország mellé, ezzel a félsziget mind a négy országában jártam már :)

(Találós kérdés: melyik ez a négy? És ha már itt tartunk: melyik 7 nyelvet beszélik a félszigeten?)

Üdv
bemapoe