Sziasztok, több év elteltével jöttünk vissza ide síelni. (Jan 15-21) 3 síterepet játrunk be, Bellamonte, Cavalese és Latemar. Bellamonte-n sok miden nem változott, igazi kis családi síterep maradt a szorásos széles kék és piros pályákkal, de a moena-i oldalon van döngetős fekete is aki azt kedveli. Covid szabályok tekintetében felvonóknál ffp2 (gyerekeknél nem ellenőriznek túlzottan, illetve délután belazulnak). Tömeg szinte sehol nem volt, kellemes csípős hideg volt reggelente szikrázó napsütéssel és minimális széllel, délután is maradtak a minuszok a pályákon, így az állapot teljesen jó volt a végén is. Hüttékben nem kérnek green passt de maszkot hordtunk ha nem az asztalnál ültünk. Síbérletet a greenpass-al kellett aktiválni minden reggel a dolomitisuperski app-on, kb 3 másodperc volt, e nélkül nem nyíltak a kapuk a felvonóknál. Lengyelek voltak többen, rajtuk kívül pár magyar és cseh autóval találkoztunk, a síelők nagy része olasz volt. Hó a pályákon elégséges volt, viszont rég havazott így a fák és a pályán kívüli részek elbírtak volna még némi friss havat a tökéletes képeslap időhöz. A bellamontei kabinos tetején vadi új hütte épült, pincéres kiszolgálással helyben sütött pizzával pl. Sajnos a korábbi törzshelyünk, a pályarendszer közepén lévő un. boszorkányos hütte kiégett így zárva volt. Cavalese-n először síelltünk, nem túl bonyolult pályarendszer de alapvetően rendben volt, kár hogy csak nap végén hazafelé csúsztunk a hosszú fekete olimpiai pályán, mert az nagyon tetszett, de 1 napra tökéletes választás volt az Alpe Cermis, tömeg szinte semmi. Latemar már kicsit nagyobb, több páylával és felvonóval, sokan itt se voltak, tempós páyák vannak, itt is síeltünk már többször korábban. Továbbra is a rövid felvonók a pálya gyengéi, sokat kell ülni sajnos, cserében sok a pálya, figyelni kell merre jár az ember főleg a végén ha a kocsihoz akar csúszni utoljára.
Összességén nagyon szuper volt az idő, covid szabályok teljesen élhetőek (szálláson elég volt a sima maszk is és a boltokba is), greenpasst 2x kérték, a bellamontei pálya alján lévő körbárban és hazafelé egy Mekiben, árak nem emelkedtek túlzottan szerintem (sör 4-5 EUR, üdító 2,5, pizza 10-12, rántotthús hasábbal 12-14, gőzgombóc 9)
Aki tud menjen most, mert tényleg síelhet egész nap amennyit akar, nem kell várni szinte sehol a felvonóknál, minden pálya nyitva volt és reggelente mindet szépen ratrakolták is..

2018.02.17 és 24-e között töltöttünk el egy hetet ezen a síterepen. Bellamontében laktunk. A sípályától kb 3 km-re található a település. A településen a legszükségesebb boltok megtalálhatóak: 1 db élelmiszerbolt 1 db síbolt, 1 db. ajándéküzlet. A pályák valóban "kékek" és a piros pályák is élvezhetőek kezdőknek, vagy közép haladóknak is. A pályák minden reggel tökéletesen előkészítve várták a síelni vágyókat. Az időjárás kegyes volt velünk, volt napos borús és 1 nap hózáporos időjárásunk is. Ha a felvonóhoz közel szeretnénk parkolni, akkor célszerű 10 óráig oda érnünk. A kék pályák alsó része 14-15 óra közötti időben kezdett jegesedni.A síterep síbusszal is jól megközelíthető a településen belül 2 db. buszmegállója van. A hosszabb sorban állás elkerülése érdekében célszerű előre megvásárolni a síbérleteket, vagy érkezés napjának a délutánján. A pályákon több hangulatos hütte található. A felvonónknál ritkán alakult ki 3-5 perces sorba állás. A pálya rendszer jól elnyelte az ember tömegeket. WC-k nem csak a Hütténél vannak, hanem a felvonók mellet is.A sípályán számos nemzetiség volt, mely sokaságuk alapján a következő volt: olasz, lengyel magyar cseh, de még svédekkel és oroszokkal is találkoztunk. A sípálya legnagyobb hátránya a távolság. Autópályán, csak technikai szünetekkel Budapestről 8-8,5 óra alatt elérhető. A sípályát és a környező sípálya rendszereket mindenféle tudással rendelkezőknek ajánlom.

Bellamonte 2016.03.07.

A Dolomitokban töltendő síhetünk 3. napján végre a lécek is szerephez jutottak.
Két napig utaztunk, s végre a harmadik nap elkövethettünk egy kis önbizalomnövelő túrát kedvenc feleségem kedvenc terepén. Nekem mindegy, de feleségemnek a síelését fel kell építeni. Éreznie kell, hogy most igazán tud, ő a hegyek ördöge (bocs, démona), s ha ezt el tudom hitetni vele, akkor a többi napon mehetünk már bármilyen terepre, jól fogja érezni magát. Az idevezető kétnapos út hóhegyei a félelem apró (?) csíráit ültették el benne, s ráadásul a síterep felé vezető utat ma reggel nyitották meg újra a forgalomnak.
Mivel szállásunkhoz az esik közel, mi általában a terepet Moena felől közelítjük meg, konkrétan Ronchinál szállunk csatába. Ennek előnye, hogy nem kell hágókat másznunk, s a nap végén én még a moenai oldalon csemegézhetek egy kicsit a fekete pályák között.
Annyira nem ígérkezett rossz időnek. Nem is voltak sokan a parkolóban. (ez még nem fizetős, de ki tudja, nagyon terjed a vidéken az 5 eurós parkolási díj) Mivel bérletünk volt, gondolkodás nélkül hasítottunk a fülkés felvonóval felfelé. Le Cunén (2210 m) kiszállva szinte kellemes idő fogadott bennünket. Ammerre a szem ellátott mindenütt friss hó.
Elindultunk Bellamonte felé. A nagy hóesés dacára a pályák rendben voltak. Jó vastag alap, s fölötte 5-10 cm-es puha réteg. Érdekes volt ebben a szezonban először természetes havon csúszni.
Leereszkedve a hegyről jöttek az önbizalom növelő kékek. Szép széles pályák, a kezdők kedvencei. Ember kevés, sor gyakorlatilag nincs.
A kék örömködés után felmentünk a Laste csúcshoz (2340m). Borult nagyon az idő, s a teljes köd előtt még fentről is akartunk csúszni egyet. Ez már csak részben sikerült. Ránk vetette magát ősi ellenségem a köd, s így a pálya feléig csak vakon botorkáltunk. Sajnos ez továbbra is így maradt. a felső részeket ezután egész nap köd borította, így az számunkra zárt területnek számított. Maradt a kékeken való huncutkodás. Ezt sem nevezném utolsónak, mert ilyenkor nagyon jól lehet technikázni, mozdulatokat bevésni. Délidőben mindenki a hüttékbe menekült (nekünk nem jutott hely), így szinte egyedül csúszkáltunk. Közben persze esett a hó, szép nagy pelyhek gyarapították a pályák havát. Csak azért nem alakultak ki buckahegyek, mert kevesen voltunk, s kék pályán nagy akaraterő kell, hogy az ember összetúrja a havat. Sok új fejlesztést tavaly óta nem láttam, de nem is igazán kerestem. Erre a napra az a kellemes bemelegítő mozgás, amit a pályák nyújtottak bőven elég volt.
Majdnem leálltak már a felvonók, mire hazafelé indultunk. Sajnos a köd miatt ki kellett hagynom a moenai feketéket. Majd máskor. Ne legyek telhetetlen, örüljek, hogy ideértem.
Míg ezeket a sorokat írom a hó természetesen nagy erőkkel esik, az egész szezont kárpótolni kívánja a hóhiányért.

Csabor az élvezeti síelő

Carezza. Igen, az egy kis csoda, én tavaly szerettem bele, szerintem a leghangulatosabb a Val di Fassa régióban. Mint a mesében, nem tudok szebbet jobbat elképzelni sem. Főleg, ha valaki kicsit fogékony a finomságokra, és nem a nagy tömegterepeket vagy kommersz dolgokat keresi. (Mint mondjuk a Sella Ronda, ami szerintem nem sokat ér.)

Tavaszváró sítúránk célja a Val di Fiemme sírégió be (illetve ki) sízése volt. Majd ezer kilométeres, tizenkét órás utazás után érkeztünk meg a dallamos nevű Bellamontéba. Reggel ragyogó napsütésre ébredtünk, s első napunkon az alig három kilométerre lévő Alpe Lusia pályáival ismerkedtünk. Tavasz lévén a nappali olvadásnak és az éjjeli fagynak köszönhetően az alsóbb pályaszakaszok reggel kemények voltak, a csúcs (2340 m) közelében viszont végig kiváló porhó, billiárdasztal simaságú pályák vártak bennünket. Fent lélegzetelállító a panoráma: körben csipkés sziklacsúcsok hó gallérral, a távolban a Passo Rolle sziklái kéklettek. Meseszép látvány, már csak ezért megérte ennyit utazni.
Délig igazi kellemes tavaszi időben, szigorúan napkrémmel felszerelkezve csúsztunk, majd egy óra magasságában egyik pillanatról a másikra beborult és elkezdett szakadni a hó. Igazi bolondos márciusi-áprilisi az idő. A kedvencünk a Rifugio Ja Camp nevű hütte melletti 45 (Zirmes)és 46 jelű (Direttissima Le Cune) pályák voltak, itt végig jó kondícióban volt a hó egész nap. Délben a Rifugio Alcervo nevű hüttében pihentünk. A hely érdekessége, hogy az alsó szinten kialakított önkiszolgáló étteremben egy forrás bugyog fel, ami egy kút formájú építményből folyik ki, majd az épület padozatában kialakított patakmederben csordogál, szó szerint a lábunk alatt. A közlekedést a mini patakmeder felett kialakított kis hidak biztosítják. És mindez bent az épületben… A mosdó falából szintén e forrásból kialakított mini vízesés csobog. Az egész rendkívül igényesen és ötletesen van kialakítva.
Pályazárásig maradtunk, majd a parkolóknál lévő hütte előterében élőzenés rock-country koncertet hallgattunk meg. A hangulatra jellemző volt, hogy nyolc ráadás számot nyomott le a banda. Pad, asztal, torok nem maradt szárazon…