Pár éve rákattantunk erre a kis terepre, mert nagyon a kedvünkre való. Semmi flanc, meg fűtött, wi-fis felvonó, csak egy végtelen játszótér. Egész télen figyeltük, hogy mikor jön le végre annyi hó, hogy érdemes legyen elindulni. Végre március közepén úgy tűnt jó lesz. Gyorsan lefoglaltuk a már ismert kis appartmant a SKI-Hansnál és 14-én lényegében végig esőben kiautóztunk. De hát ezért indultunk el, és különösebben nem aggódtunk ismerve a hely mikroklímáját.
Másnap reggel örömmel láttuk, hogy kb. 8-10 cm friss hó esett lenn, fent talán több is. A pályaszállásnak megvan az ez előnye, hogy bármennyit is szöszmötölsz reggel, nyitáskor ott vagy. Megvettük a három napost-sajnos senior itt nincs. Viszonylag jó látási viszonyok mellett csaptunk bele, de az mindjárt látszott, hogy egy méterrel kisebb a hó mint szokott lenni. Az éjszakai friss hó miatt először néhány körben letudtuk a pálya freerideot a csákányos két oldalán, aztán gyorsan összejártuk a csákányos meredek részén a pálya melletti igencsak combos részeket. Aztán következett az alsó erdő. A 11 órás sört kicsit megkésve a csákányos alatti hotel éttermében fogyasztottuk el a egy tartalmas sítúrázó leves kiséretében. Ezt már ismertük, nem is csalódtunk benne. Délután az idő melegedett, a hó romlott. Azért csak kinéztünk a csákányos jobb oldalára, ahol korábban annyit jártunk. Egészen fent, közvetlenül a kiszállásnál kezdünk el traverzálni egy régebbi nyomot követve. Már ez is kalandos volt. Itt a felső meredek részen igencsak hiányzott az a méter hó. Kint voltak a törpefenyők, meg a sziklák, úgyhogy ki kellett számítani a fordulókat. A vége ilyenkor a sífutó pálya meg a varázsszőnyeg melletti rész. Három óra felé elég is lett, a lécem beadtam egy vakszolásra. A gyönyörű napsütésben kicsit még elüldögéltünk a ház elött, meg egy sörrel a teraszon.
Másnapra Balázs sajnos megbetegedett, így egyedül maradtam. Igazából olyan sokat nem vesztett. A pályákat ugyan szépen összerakták, de mi nem ezért járunk ide. Próbálgattam mindenhol a pályán kívül de sok köszönet nem volt benne. Eléggé kedvetlenül róttam a köröket, aztán elég korán be is fejeztem.
Az utolsó napra megint hatalmasat fordult az idő. Különböző intenzitással egész éjjel havazott és viharos lett a szél. Reggel sem javultak a viszonyok, így nem láttuk értelmét nyitásra kimenni. Aztán 10 óra felé határozott javulást mutatott az idő, így belecsaptunk. Annyi hó sajnos nem esett, hogy az összetúrt részeket kisimítsa, de azok a részek amelyek nem voltak összejárva hatalmasat javultak. Így a csákányos jobb felén, meg alatta az erdőben volt pár igencsak élvezetes körünk. Az idő egészen megjavult, már a napkrémen gondolkodtam. Balázsnak ennyi elég volt mára, elkísértem a szállásig, majd elindultam vissza a bal oldali lassabb ülősön vissza. Mire ezen felértem, ismét annyira elromlott az idő, hogy semmi értelmét nem láttam a hosszú 6-os gerincpályán átküzdeni magam a csákányoshoz. Gondoltam, ha már itt vagyok ezen a végen, megnézem az 1-es siútnak jelölt pályát. A látási viszonyokról annyit, hogy nem találtam meg, a 2-es piroson egerésztem le. Kivárásra játszva mentem pár kört az itt lévő rövidebb csákányoson, mert alul valamit azért lehetett látni. Végül feladtam és bementem. Persze mire felértem a szobába, ismét kisütött a nap. Már azon voltam, hogy visszamegyek, de újra változott minden, így inkább ittam egy sört.
Az biztos, hogy jövünk még ide, remélem jobb hóviszonyok mellett.

Ez egy olyan terep, ahol még nem jártam (sok ilyen van, de azért voltam már vagy hetvenen🙂).
A stájer túránk végállomásaként ide mentünk hazautazás előtt. Szállásunkól kb. 25 km, 900-ról 1500 méterre kellett szerpentinezni. A parkoló fél tízkor már háromnegyedik volt, hétfő ellenére. Viszont a pályákon szépen eloszlott a nép, a lifteknél időnként besegítettünk a 10-12 gyereket kísérő német tanároknak (szívesen tettük!).
Planneralm kifejezetten kellemes piros pályákkal rendelkezik, helyenként jól meg lehet ereszteni, mert jó szélesek, beláthatóak. Még délben is találtam egy olyan helyet, ahol egy 200-300 szakaszon majdnem érintetlen ratrakolt pályarész volt.
A hosszú csákányos liftre azért érdemes odafigyelni, mert a felső merdek részen, a sok évizedes tapasztalatom ellenére, még én is majdnem odavertem magam😃
Összességében azt mondom, hogy a Schneebären bérlethez tartozó pályák sokkal nagyobb élményt nyújtanak, mint a szomszédban levő nagyipari Schladming!

Viszonylag kezdő síelő (januárban kezdtem és március 16-17 között voltunk ezen a helyen) és kezdő sítúrázó szemszögből írok erről a síterepről.

Eddigi legjobb síterep, ahol síeltem. Március 16-án szombaton egész nap síeltünk. Az ár nem számít magasnak, 53 euró a napijegy. A környék többi síterepétől az különbözteti meg, hogy az egész magasan van, így a meleg kora-tavasz ellenére a pályák alja is jó volt, illetve körülötte is sok volt a hó. A pályák nem olyan hosszúak, mint pl. Galsterbergalm vagy a 4 hegy Schladmingnál, viszont ugyanezen időszakban azoknál is úgyis a felső pályákon síelne az ember.

Csak csupa jó tapasztalatokat szereztünk, a pályák jól kezeltek, amit síútnak neveznek, azok is ratrakolva voltak, kivéve az 1-es, ami hivatalosan le volt zárva. Nagy tömeg sem volt, eloszlottak az emberek a pályák és a felvonók között. Rengeteg emellett a freeride lehetőség a pályák között, ebbe szombaton az inkább pályára tervezett léceinkkel annyira nem kóstoltunk bele, csak minimálisan, de sokan tették.

Ami a konkrét pályákat (és utakat) illeti, az összesen síeltem. Alapvetően a gyerekfelvonókat nem számítva 4 felvonó van, két darab 4 üléses, egy rövid és egy hosszú csákányos. Aki nálam is kezdőbb, az a rövid csákányost használva tud úgy síelni, hogy a piros pályák meredekebb részét kihagyja, az alsó része a 3-as és a 4-es pályának bárminek is jelölik, gyakorlatilag könnyű kék és nagyon széles.

Amúgy lentről nézve balról jobbra vannak számozva a pályák. Nekem legjobban a 3-as, 5-ös és a 8-as tetszettek. A 3-as a balszélső 4 üléses tetejétől indul, a tetején kettéágazik, egy keskeny piros és egy széles fekete szakasza van, a fekete valójában a szélessége miatt könnyebb és nekem élvezetesebb is volt, én nem is mondanám feketének. Az 5-ös pálya (síútnak van jelölve) talán a legmeredekebb, egy ideig viszonylag kevesen síeltek rajta, így mikor már a 4-es (ebből ágazik le a középső 4 üléses tetejétől indulva) szét volt rúgdosva rendesen, ez akkor is kiváló állapotú volt, és szintén nagyon élvezetes. A 8-as pedig jobbszélen a nagy csákányostól az egyik ág, a teteje fekete és keskeny, az kevésbé tetszett, viszont az alatta lévő részen nagyon jól váltogatják egymást a meredek és kifutó részek, nagyon élvezetes volt és kevesen is voltak rajta, kiváló volt a hóminőség. A csákányossal viszont óvatosan, voltak akik kiestek, olyan is volt, aki mellém akart kéreszkedni, de mondtam hogy nem, nincs benne sok tapasztalatom, a végén még én is kiesek.

Megemlítem még a 6-ost, a panoráma pályát, ami a bal szélső 4 ülésestől indul, oldalazva elmegy a másik 4 üléses mellett, majd még oldalazik, és utána le. Tényleg nagyon látványos, tényleg nagyon kellemes, de egy szakaszon elég rossz állapotban volt a nap közepén, ahol sokan elestek, de ezt leszámítva amúgy ez is egy jó pálya, nagyon látványos, egyébként az oldalazó után nem túl meredek, inkább kéknek kellene osztályozni.

Összességében ami a pályák nehézségét illeti, szerintem felül vannak értékelve nehézségben, a 3-as fekete szakasza nem fekete, és a 7-es teteje sem az, egyedül az 5-ös és a 8-as tetejét lehet talán annak nevezni.

Vasárnap sítúráztunk. Ez esetben 8 eurót kell fizetni a parkolásért, bár nem derült ki hogy fejenként vagy autónként, valószínűleg autónként, de én mire rájöttem, már 2-t kifizettem. Hivatalosan a pályákon tilos felfelé menni. Mi kezdőként nem akartunk teljesen off-piste menni, így a pályák melletti erdős részekben fókáztunk fel, néhol kénytelenek voltunk keresztezni a pályát. Haladóbbaknak vannak jó útvonalak pl. Jochspitze vagy a Hochrettelstein felé. Mi a 6-7 majd a 7-8 pályák között mentünk fel, majd a 7-est keresztezve megmásztuk a Grosser Rotbühelt, innen lecsúsztunk a pályára, majd le a pályán, másodszorra az 1-es síút mentén a Plannerkreutz-ig, majd lecsúsztunk a 2-es pályáig és onnan le a pályán, ami egy könnyű, kezdőknek való túraútvonal.

Mi tavaly voltunk itt a gyerekekkel talán 4 napot. Nekem is nagy kedvenc és titkos tipp Planneralm, és megfelelő hóviszonyok esetén tényleg az egyik legbiztonságosabb - és még megfizethető árú - terep a freeride-dal való ismerkedésre, gyerekek bevezetésére az erdőben csúszás élményébe. Annak ellenére, hogy itt nincs nagyon sok pálya és lift, én nagyon szeretem az atmoszféráját, még vissza tudja hozni a régebbi időket, amikor a síelés nem volt ennyire "tömegsport".

Fellelkesedve a tavaly januári sízésünkön, úgy gondoltam menjünk ismét. A gyerekesek miatt a téli szünet végét céloztuk meg. Így csak egy nappal rövidebb időre tudtam lefoglalni az utolsó két szabad apartmant a SKI HANS-nál, de örültem, hogy egyáltalán sikerült. Az előőrsünk már csütörtök korán megérkezett, így ők aznap is csúszták egy jót, de a többségünk ekkor még úton volt. Hat felnőtt, három gyerek és egy kutya alkotta a csapatot. Öten sível, Bélapó és két unokája boarddal, míg Ariella eszköz nélkül élvezte a havat.
Mindenféle fóromon az volt olvasható, hogy kevés a hó, meg a melegedés és sok az ember. Nos itt minden másképpen volt. Pénteken kellemes mínuszokban, kiváló pályákon kezdtük meg azt amiért jöttünk. Párunkat ennél sokkal jobban izgatott, hogy mit találunk a pályákon kívül. Annak ellenére, hogy nem volt friss hó, nagyon jó állapotú, kompakt hóviszonyok fogadtak, persze minden össze volt már járva. Kihasználva a jó látási viszonyokat - még a nap is ki-ki bújt - bekalandoztuk a teljes pályarendszert, végre a csákányos teteje is sorra került. De azért az igazán jó részek lejjebb, a csákányos alsóbb kiszállásánál voltak. Egy kisebb ebédszünettől eltekintve végig nyomtuk a napot. A legjobb körök azok voltak amikor a csákányosból kiszállva messze balra kicsúsztunk, - itt még érintetlen foltok is voltak - és a sífutó pályákat keresztezve, a kis tanuló kapaszkodós felvonóhoz értünk ki.
Másnapra a látási viszonyok jelentősen leromlottak, cserébe viszont elkezdett esni a hó. Így egyértelmű volt, hogy lejjebb az erdős részen kell maradni. És ahogy esett a hó, minden menet egyre jobb és jobb lett! Persze nem mozdultunk a csákányostól, a pályákat szinte csak kereszteztük. Nem volt akkora új hó mint tavaly, de így sem volt hiányérzetünk. Egyszerűen nem bírtuk abbahagyni, mentünk vagy négy utolsót, szinte zárásig maradtunk.
Ismét megállapítottuk, hogy ez egy csoda hely - nekünk bizonyosan.
Szeretnék még ebben a szezonban visszatérni ide.