Szerdától hétfő délelőttig megint itt tartózkodtam, ez nettó 4 sínapot jelentett.
Érkeztemkor még a kempingben is volt 3cm hó, 1000 méteren, ami aztán csütörtök délre eltűnt. Fentebb: 2000 méteren 2m, háromezren 3m. Viszont a hőmérséklet még egész fent is májusi jellegű volt csütörtökön és pénteken, szombaton 1800 méterig esett az eső, vasárnap 15cm friss hó a ratrakolt pályákon - tökély. Szóval minden volt.
Érdekes módon csütörtökön irdatlan volt a tömeg, azután teljes béke.
Csütörtökön Stuben-Sankt Anton-Sankt Christoph volt soron, pénteken körbejártuk a Weisserringet (Zürs-Lech-Zürs), szombat-vasárnap a Sonnenkopf következett.
A magasban még porhó is volt, viszont 1700 méter alatt a 2-3 méteres latyak igyekezett a kedvünket szegni - hiába: vasárnap kiváló körülmények voltak.
És: a sonnenkopfi nagy hüttében nincs szükség idegennyelv tudásra, a főszakácstól kezdve a mindenesig jóformán mind magyarul beszélnek 😀. Sőt már van néhány hazánkfia a liftkezelők között is. Igaz, a sítanulást csak jövő szezonra tervezik...

Bokaműtétem miatt csak a múlt héten mertem elkezdeni az idei síszezont, igaz, jól belevágtunk a közepébe 😀 Szerdától hétfőig voltunk az arlbergi régióban.
- utazás: arrafelé gond nélkül, vissza felé Salzburgtól eső és mínusz 1 fok, így időnként ónos eső... Hallván a hírekben, hogy Bécs környékén felborult egy kamion, inkább Sopronnál léptük át a határt, így jóformán üres utakon értünk haza (a kései indulás miatt negyed kettőkor...)
- időjárás: érkezéskor plusszok, csütörtökön köd, péntek reggel -15 fok, délutánra kiderült és maradt az igazi szép tél. A csütörtöki latyakot este ratrakolták, azután betonná fagyott és hullott rá 5-10 centi hó, így tökéletes pályák voltak 2-3 méteres hóval borítva 😉
- pályák: csütörtök-péntek-vasárnap Sonnenkopf, szombaton Zürs. Szombat-vasárnap dugig voltak a parkolók (szombaton a zürsi buszfordulóban hagytam az autót tapasztalt barátok tanácsára, megúszam büntetés nélkül...). Aki már járt arra, tudja: rengeteg a pálya, osztrák színvonalon kezelve, a sok autó ellenére a sorállás max. 3 perc.
- árak: jobb nem ragozni. A vénember bérlet is 60 eur fölött, hütte-sör bő 6 pénz. Ez van, a sízés úri mulatság, viszont nélküle mély depresszióba zuhannék!

Szervezési problémák folytán elmaradt az idei, januári, dél-tiroli program, ezért pénteken elhúztam egymagam Wald am Arlbergbe, a kempingbe, ahol már vártak az ellenkező irányból jövő/lakó bajtársaim 😉. 8 óra alatt oda is értem, visszafelé 7 és negyed óra volt, pedig Bécstől hazáig valami irdatlan forgalom volt.
Szombaton, vasárnap és kedden a Sonnenkopfon síztünk. 20-50 cm hó volt, szokás szerint jól kezelt pályák, és csak természetes hó (mivel ott hóágyúnak nyoma sincs!). Mivel a kevés hó miatt csak félútig lehetett lemenni, valami irdatlan tömeg gyűlt össze zárás előtt, főleg vasárnap. Inkább leültünk egy padra és napoztunk amíg megszűnt a hektika...
Hétfőn felmentünk Zürsbe, akkor már békésebb világ volt (és 1 méternyi hó a híradásokkal ellentétben). Volt egy néhány pálya, ahol rajtunk kívül 1-2 ember bóklászott, így kiválóan lehetett repeszteni fél háromig. Mert miden délután befelhősödött, megszűnt a kontraszt, ránk tört a hóvakság. Emiatt a Seekopfnál akkorát vágódtam egy meredek részen, hogy az egyik lécemet több száz méterről hozták le az együttérző sporttársak...
Ősszességében jókat csapattunk a reggeli -10/15 fok ellenére - végül is tél van. És reménykedjünk, hogy csak megérkezik a hetente jósolt méteres hó!

Csütörtöktől hétfőig tanyáztam Arlbergben.
Kifelé még megérdeklődte az osztrák határőr, hova igyekszem, mondtam Vorarlbergbe. Jött a válasz: siessek, mert messze van...
Hó van bőven, a völgyben legalább fél méter, 2000 méteren 2m. A pályák rendben, pénteken és szombaton érződött, hogy német sívakáció volt.
Első két nap a Sonnenkopfon voltunk, élvezvén a kizárólag természetes havat!
Vasárnap Zürs volt soron. Az idei szezonom legélvezetesebb sínapja volt. Jól ismert pályák, kiváló hóviszonyok, jól síző társak, -6 fok. Mi kell több?
Szombaton meszűntek a korlátozások, ezáltal Kelobar visszaállt a régi üzemmódra 🙂

A pályarendszer összességében hatalmas, sok lehetőség van pályán csúszni, és még több pálya melletti jelölt és jelöletlen freeride részeken. Nagyon jó, hogy magasan van a teteje, és így még melegebb időben is található jó minőségű havas rész. Viszont ami nem tetszett, hogy sok helyen nincs következetesen megcsinálva a pálya. Rettentő idegesítő, hogy ha még hatalmas lendületet is veszel a pálya tetején, még akkor sem tudsz át(el-, fel-)csúszni a pálya végéig. Azaz mehet a lecsatolás, séta, esetleg lépegetés. Emiatt boarddal azért annyira nem jó. Viszont jó helyismerettel gyönyörű részeket lehet szűz(ies) területeken becsúszni! :)

Úgy alakult, hogy a kemény kezdés után (Ischgl, Evasion Mont Blanc, Kronplatz) egy darabig csak a Mátrában voltam 1-1 napot februárban és márciusban. Ezért egy épkézláb szezonzárás vált szükségessé. Tehát múlt csütörtökön elrobogtunk Arlbergbe.
Az időjárás volt a meghatározó tényező: pénteken ráültek a felhők a hegyekre. Gondoltuk föléjük megyünk, ezért Zürsig mentünk, de ott is 20-30 méternyi volt a látótávolság. A Trittkopfon is csak a tetőn volt némi látótávolság, ezért erre a napra csak Zürs maradt (ha először jártunk volna arrafelé, biztos korán abba hagytuk volna). De meg kell jegyeznem, a pályák tökéletesek voltak, még délután is lehetett ratraknyomon menni - igaz, nagyon kevesen voltak, és 2-3 méteres hó mindenhol). Szombat reggelre elhúzott a köd, csak kevés felhő dekorálta az eget. Így csak Stubenig autóztunk, ott köröztöük néhányat a helyi pályákon, majd körbejártuk a Weisseringet (=Zürs-Zug-Oberlech-Lech-Zürs)). 2300 méteren még finom porhó is volt, lentebb, főleg Lechben, kásás műhó, de lazán át lehetett menni rajta.
Összességében a szombati nap méltó befejezése volt a szezonomnak (persze, lehetett volna 4 nap is, de az idén ennyi jutott...)
Aztán vasárnap reggel leszedtem 5 centi havat az autóról és visszatértünk a szomorú hétköznapokra...

2 napot síeltünk itt kislányommal. St Anton és Zürs pályáit próbáltuk. Sajnos "hátrébb" már nem jutottunk el, pedig ott a sítársak elmondása szerint kevesebben voltak.

A St Anton-i részen elég sok ember volt, ahhoz képest, hogy ünnepek előtt, hétköznap voltunk. A pályákat gyorsan lesíelték. Jegesedni nem jegesedtek, de ratraknyomot már 10 órakor sem lehetett látni.

Stubenből Zürsbe az átkötés odafelé ok (2 kabin 1 átszállással mindkettő felfelé majd hosszú csúszás). Visszafelé már kabin fel, kabin le, ülős lift fel. Inkább liftezés, mint síelés. Volt pár, elsősorban összekötő pálya, ahol azért botozni is jócskán kellett.

A hó minősége nagyon jó volt. Sok a nagyon hosszú pálya. Volt pl. egy 9km-s csúszási lehetőség. Ennek ellenére én inkább freeride-osoknak ajánlanám. Rengeteg a jelölt, kezeletlen út. A pályák mellett "ellenőrzötten" használható hómező.

2017/2018-as szezonba sikerült, már pár napot csúszni itt 12.21 óta, heti 5-6-ot.
Nehéz a helyről röviden írni, a hely óriási méretű, szerintük a világ 5. legnagyobb (Ausztria legnagyobb sícentruma) pályahossz alapján. Létezik 309-es számú pálya is!
Igazából tényleg szinte végtelen pálya van és hozzátartozik, hogy rengeteg síút (vmi 200 km), amit havazások után, ha már szétcsúsztak ratrakolnak is, szóval ez a kb. 300 km sípálya csak még több. Plusz végtelen terek freeride-ra.
Valójába minden egyes hely (St. Anton, Zürs, Lech, Warth) külön külün is megállja a helyét 1-2 napra.
Azok fogják nagyon élvezni a helyet akik szeretnek kalandozni , úgymond "haladni" síelés közbe. Lech-be átjutni minimum 20-30 "sí" km. Felvonók nagy része gyors, buborékos, vagy kabinos, csákányosoknál meg nincs senki ,annak is megvan a varázsa. Sorállás elmúlt közel egy hónapba csak a 2811m-re menő Valluga I-II-ön alakult ki, esetleg, ha vmi felvonót megnyitnak, ami addig lavina veszély miatt zárva van akkor hirtelen pár 100 freeride-os megjelenik. Hómennyiség végtelen.
Egy nagy negatívuma van a helynek, 1300-1500 m-ről indulnak felvonók és pályák nagy része nagyon magasan van, ahol szinte csak a hó az úr , tehát a látási viszonyok havazás esetén nem túl jók. Természetesen ez az ára , hogy végtelen mennyiségű hó van. Másik negatívum , hogy 55-56-os pálya mindig zárva van, konkrétan sorra rakódnak rá a lavinák 2-3 hete. Így 52-es feketén jönnek le emberek, napközben és főleg nap végén, így az jegesedik/buckásodik , plusz fekete, tehát meredek. Amúgy reggel én imádom azt a pályát ,mert 100 m széles jól ratrakolt hosszú fekete az ritkaság azért.
Ha vki tömeget akar kerülni, bár nem mintha nagyon lenne akkor Rendl oldalt ajánlom, Gamberg Bahn 4 perc alatt fenn vann, kb 400m szintet tesz meg, kezelt fekete és meredek piros is van hozzá. Aki sportolni akar 30p alatt 5 kört le lehet nyomni, plusz freeride is jó környéken.
Másik hely, ahol el lehet világ elől bújni az Albona I-II-Grat liftek, igaz nem mind modern, de tömeg/bucka/lesíelt pálya nem nagyon van arra. És komplett Warth olyan mintha nem akarna ott senki síelni, ratrakos pályák délután.
Egész Ski Arlberg kicsit olyan vadregényes, sokkal kevésbé van "egész hegy" leratrakolva, mint mondjuk Flachau/Obertauern, arra akarok utalni, hogy ha akarnák még 200km pálya és még 20 felvonó gond nélkül elférne rendszerbe, nem lennének túlzsúfolva a dombok. Talán Lech és Sankt Antonhoz közeli részek vannak , ilyen módon kiépítve csak.
Vannak pályák ,ahol kicsit korcsolyázni kell sível, de nagy lendülettel sok snowboardos is át tud siklani. Táj magashegyi, csodálatos hegyek mindenfele.
Hüttékről tapasztalatom nagyon nincs, táskás, reggel/uzsonnára sokat evős síelő vagyok, Ullmer Hütte elég menő helyen van szép idő esetén kb 2200m-en. WC lehetőség rengeteg van(felvonóknál/hüttékbe), mind tiszta, már-már luxus.
Sankt Anton-ról sok mindent elmond, hogy csak ott 5 intersport van. Persze még vagy 20 másik síbolt is van.
Lech, pedig maga a luxus.
Síbuszok, ha lezárják az átkötéseket 5 eur-ért járnak, de ilyenre ritkán kerül sor, meg szólnak előre, nyilván nem mindig vesszük komolyan :D, és van, hogy tényleg lezárják délutánra lifteket.
Összességében , elmondható , hogy csodálatos hely, az "adatok" 88 felvonó, 300km pálya 200 km síút (összesen 309 db "pálya") tükrözik a valóságot.

Miáltal januárban az időjárás (magyarul rendes tél) megszakította a sízésünket, illett folytatni. Csütörtökön megint "elugrottam" egy szál magam Ausztria legnyugatibb csücskébe:
- utazás: most is 850 km a célfalu - Wald am Arlberg, az Arlbergtunnel túlsó végén
- időjárás: 1000 méteren a nemrégi esőzés már csak hófoltokat hagyott. Innsbruck környékén 21 fok volt, ami meghülyítette az autóm guminyomás érzékelőjét, mert nyomásvesztést jelzett, de lebeszéltem róla... Fent a hegyen 1-2 méteres hó
- sízés: pénteken az öcsémmel kettesben nyomattuk: Stubenben parkoltunk, a régi 2 személyes ülőlifttel felmentünk a helyi pályákra, a hó korai tavaszi volt (tehát nem olvadt túlzottan). Néhányszor körbejártuk a helyi terepet (ezt muszáj, mert nagyon kellemetes pályák), aztán kipróbáltuk az új összeköttetést (Flexenbahn) - kb. egy fél éve alatt építették, két kabinos lifttel létrehozták St. Anton és Zürs kapcsolatát (itt, Hunniában elképzelhetetlen egy ilyen beruházás megvalósítása ennyire rövid idő alatt...)1374 m tengerszint fölötti magasság alatt meglehetősen latyakos volt, de fennebb kellemes tavaszi firn és jó gyors (mértünk sebességet, a max. 102 km/h volt, így vén fejjel ez elfogadható - biztos besegített a Montanasport által felkent Wachs). Másnap felautóztunk Zürsbe, ahol a tömeg miatt bezárták a parkolókat. Áthídaltuk: a benzinkútas 5 pénzért megengedte, hogy a területén hagyjuk az autót
- Hütte Kultur: most már valóban arrafelé is rengeteg a magyar vendégmunkás. Első este, vacsorakor az egyik vendéglőben a meglehetősen csinos pincérnő, amikor meghallotta, hogy magyarul beszélünk, egyből odakiáltott a bárosnak: Magyar vendégek vannak! Ezáltal normál árért dupla adagot kaptunk. Aztán, más helyen, az is bevált, hogy a dugig telt Hüttében hangosan magyarul társalogtunk (nem kiabáltunk), rögvest felfigyelt egy magyar pincér és sürgősen helyet szerzett nekünk
- medicina: 2 héttel az indulás előtt rám tört valami irdatlan lumbágó (eszméletlen derékfájás), emiatt már azon voltam, hogy nem reszkírozom meg a túrát (a gondolattól is könnybe borult a szemem). Aztán mégis elindultam, útközben folyamatosan szenvedtem, érkezéskor alig tudtam kiszállni az autóból. Aztán kezeltem magam némi szteroid és nem-szteroid tablettákkal + keményen síztem, és láss csodát, már néhány csúszás után alig volt fájdalmam! (rövidesen, mint nem gyakorló reumatológus, dolgozatot fogok írni a jelenségről :))

Ma megvolt St. Anton napfényben. Ilyenkor febrruárban főszezon van, a legtöbb nyugat európai országban téli síszünet az iskolákban. Ez szerencsére a sípályán nem látszott. Az autópályán a forgalom alapján lehetett látni, hogy turnusváltás van meg főszezon. -3C volt 1400 méteren ma reggel, ragyogó napsütés. Azért elég sokan voltak mert a parkolók mind megteltek, a tömeg valahogy eloszlott. Várakozni lifteknél nem kellett igaz időben indultunk. Nagyon szuper hely ez a Sankt Anton. Reggel pl. mikor az első felvonóval felmentünk és lecsúsztunk a 100-as pályán akkor még senki nem volt rajta. Lehetett ereszteni, az élmény megfizethetetlen minden másra meg ott a Mastercard :)Dél körül meg kiürültek a pályák mert sokan napoztak vagy a lesiklást nézték Sankt Moritzból. Annyira üresek voltak a pályák, hogy pl. 14 órakor a 104-es és 105-ös pályán összesen hárman csúsztunk: a két lányom és én. Szóval főszezonban is meg lehet találni a jó helyeket.

"Ich bin so schön, ich bin so toll. Ich bin der Anton aus Tirol" énekli DJ Ötzi az Anton aus Tirol című számában. Miért idéztem ezt a számot? Azért mert tegnap Sankt Anton am Arlbergen síeltünk, amely Tirol tartományban található. Ez a hely amivel már régóta szemezgetek de eddig még nem látogattam meg. Sankt Anton am Arlberg Innsbruck és Bregenz között helyezkedik, mikor utaztam hazafelé Svájcból mindig a sípályák mellett mentem. Illetve mikor Ischglbe mentünk síelni akkor is itt utaztam át. Láttam nyáron, hogy épülnek az új liftek amelyek Lech-Zürset kötötték össze Sankt Antonnal (mivel legtöbbször a Voralberg hágon mentem nem az alagútban). Szóval jó helynek tűnt Sankt Anton csak eddig nem volt hó. Mikor nyitottak december 2-án akkor is csak a 10% volt nyitva a pályarendszernek, szilveszterkor is csak a 30% volt nyitva a pályáknak.Azt mondtam akkor megyek ide ha legalább egy fél méter hó leesik. Szerencsére a héten ez megtörtént a környéken, tehát lehetett ide menni síelni.

A terepről annyit kell tudni, hogy idén ezt Ausztria legnagyobb síterepe a 305km sípályával, és az ötödik a világon km hosszban számolva. A síterep Voralberg és Tirol tartományokban található. Tegnap csak Sankt Antonban voltunk, a terephez tartozik Lech, Zürch, Warth is ez alkotja Ski Arlberg régiót. Utóbbi helyeken már síeltünk ezért volt számunkra érdekes Sankt Anton. Parkolni a két új lift találkozásánál terveztük: az Albonabahn II illetve a Flexenbahnnál. Ami érdekessége ez egyik liftnek, hogy kívül nincs sítartója, mikor a 10 személyes kabinba mentem mondom a lányaimnak kézben kell tartani a sílécet, majd később észrevettük a földön egy 10cm-es mélyedést: ez arra van, hogy a sílécet oda helyezed merőlegesen a lift aljára. Vagyis a síléc bent van a kabinban és úgy áll mintha egy botot beszúrnál a földbe. Nem semmi megoldás. Szerintem már nem tudják kitalálni milyen újításokat végezzenek a kabinokon. Másik érdekesség amit Sankt Antonban láttam a völgyben mikor a kabinba beszálltunk és a lift elindul akkor olyan mintha egy falnak ütközne, néztük is, hogyan tovább. Ott egy 5-10 méteres gördülő csigával a kabint felemelik majd a drótra teszik. Mindenki arcán látszott a csodálkozás aki először járt ebben a felvonóban.

Sankt Antonról annyit, hogy szuper hely ha van elég hó. Tegnap volt, rengeteg hosszú pályával rendelkezik. Hideg volt mint most egész Európában, reggel -14C volt napközben sem mutattak melegebbet -10C-nál. Igazi porhóban síeltünk a szezonban először(mert eddig csak műhavon síeltünk). A tegnapi nap volt a főszezon utolsó napja, a pályán nem volt tömeg, valahogy eloszlottak az emberek. A terep adottságai ugyanolyanok mint Ischglben (hiszen ez a hely egy völgyel van csak arrébb): 1300 méteren van a sípálya alja és 2800m felett a teteje. Mikor először felmentünk a tetőre és csúsztunk lefele olyan volt mintha soha nem érne véget:78, 57,55,50-es pályák nagyon hosszúnak tűntek. A terepnek van egy jellegzetes hangulata, nagyon sok apres ski lehetőség van, rengeteg angol beszédet hallottam. Ha nagy a hó nagyon sok pályán kívüli rész is van, ezzel csak óvatosan: most hármas fokozatú lavinaveszély volt, ha jól tudom pont ezen a terepen szenvedett lavina balesetet (pályán kívül) a holland herceg néhány évvel ezelőtt. Szerintem egy nagyon jó hely ez a Sankt Anton a lányokkal megbeszéltük ide még visszajövünk ebben a szezonban.

A sípályán a főszezon nem látszott de hazafelé az autópályán sajnos igen, kifogtunk Bregenz előtt egy 30 perces dugót az S16-on. A hágó télen is jól járható, két nappal ezelőtt havazott hatalmasat, szombaton már hólánc nélkül fel lehetett menni a Voralbergpassra. Mindenkinek tudom ajánlani ezt a helyet. Igaz drága hely. Teszek fel pár képet.