A húsvéti hétvégén (április 7-10) töltöttünk el 4 sínapot Kronplatz terepén. Egy ilyenkor is nyitva tartó, nem túl messzire lévő, relatíve nagyobb rendszert kerestünk, ahol volt elegendő hó. Az osztrák terepekhez képest Kronplatz környékén a szállás árak fele annyiba kerültek, ezért végül egyértelmű volt a választás. A környék 90%-ban német ajkú, így nem volt problémánk a kommunikációval. Sőt igazából akkor kaptuk fel a fejünket, ha hallottunk egy olasz szót, annyira ritka volt.

San Lorenzenben szálltunk meg, ahonnan síbusszal jutottunk el a terepre minden nap és vissza. Kaptunk a szállásadónktól egy holiday passt, amivel az egész Pustertal régióban ingyenesen használhattuk a tömegközlekedést.

A pályarendszeren ötvöződött a német (osztrák) precizitás az olasz gasztronómiával, ami egy remek párost alkotott. A pályakezelés nagyszerű volt, a felvonók nagyon modernek voltak, nem volt egyetlen tárcsás vagy csákányos lift sem. Ami kicsit minket zavart az az volt, hogy nagyon sok volt a kabinos felvonó, és sokszor kellett emiatt teljesen lecsatolni. A terep 95%-a üzemelt, egyedül a Piculino fekete pálya nem volt már járható, ami egészen hihetetlen adat áprilisban egy nem túl magas terep esetében (973-2275 tfsz). A terepen a pályák északi, nyugati, és keleti fekvésűek voltak. Nagy kedvenceink voltak az északi irányban, Bruneck felé lefutó hosszú fekete pályák (1, 2B, 2R, 4) amik délután is teljesen jól tartották magukat hála a fekvésüknek. Reggel-délelőtt mentünk rajtuk gyors 2-3 kört, sok alkalommal teljesen egyedül voltunk a pályán. Ami még nagyon bejött nekünk az a 16-os hosszú piros pálya, amit az 5-17 kék pályákon keresztül lehetett megközelíteni, majdnem 10 km hosszúságú volt így a csúszás. Emellett a 21-22-27-28-as pályák is remek választásnak bizonyultak főleg délelőtt, mikor még jól tartották magukat. Sajnos elég meleg időszakot fogtunk ki, melegebb volt akkor ott Dél-Tirolban, mint Magyarországon az Alföldön. Többször is +10 fokot körüli hőmérséklet volt a volt a völgyben, és a csúcson is 6-7 fokok voltak. Emiatt délutánonként már általában az északi pályákon csapattuk. Sítársak 95%-ban helyiek voltak, rajtunk kívül csak egy belga csapattal, és valamelyik szláv szomszédunkkal találkoztunk. Ez látszott is a sítudáson, meglehetősen magabiztos síelőkkel és boardosokkal volt tele a terep. Sorbaállás gyakorlatilag sehol nem volt, egyből csúsztunk a kapukhoz minden alkalommal. Minden időnket a síelésnek-boardozásnak szenteltük, a reggeli első busszal mentünk, és az utolsóval tértünk haza, nem egy napon 70 km feletti hossz síeltünk. A pályarendszer tényleg minden tudású síelőnek megfelelő választás.

A hütték árai nagyon barátiak voltak, fent a csúcson volt pizza 8€-ért, Aperol Spritz 4 €-ért, főételek 10 €-ért már kaphatóak voltak. Különösen ajánlom a Rifugios Corones nevű hüttét a csúcson, nagyon komoly adagokat szolgálnak fel baráti összegért cserébe. A csúcson található egy Reinhold Messnerről (Dél-Tirolban született, a világon először ő mászta meg az összes, 14 db. 8000 feletti csúcsot a Himalájában, egy élő legenda) elnevezett hegymászó múzeum is, Messner nem messze, kb 20 km-re született és nőtt fel.

A környék hihetetlenül felkapott turisztikailag, pont hazaérésünk után jött a hír, hogy korlátozni fogják a Dél-Tirolban nyitó új szálláshelyeket, annyira megtelt turistákkal. San Lorenzenben (3800 fős falu) volt egy kb fél hektáros kemping, ami ebben a teljes holt szezonbeli időben tele volt, főleg német rendszámú lakóautókkal.

Múlt héten ezen a síterepen töltöttünk egy hetet. Összességében egy jó síterep, mindenkinek ajánlom. Jók voltak a hóviszonyok, hétfőn esett kb. 20 centi, aki most megy, jó pályákra számíthat.Tágas, jó pályák, minden sítudásnak megfelelő terep. Jól kezeltek, modern liftekkel.Nekem az egyedüli negatívum, hogy rengeteg buborékos lift van, sokat kell lecsatolni, cserébe keveset/vagy nem is kell sorban állni.Tömeg nem volt, egy-egy kék pályán volt néha több síelő, de kezelhető volt.
Szinte minden pályán vannak hütték, általában azonos kínálattal, levesek, tészták, rántott hús. Ajánlom azokat, ahol kemencében sütött pizzát kínálnak, egy nagy pizza 10-12 euro között mozog, míg egy leves gombóccal 8-10 euro.
Ha ezen a területen síelsz, nagyon ajánlom a Sella Ronda kört, felejthetetlen élmény. Innen nem tudsz rácsatlakozni, de a közelből több helyről, mi Corvarában álltunk meg, és onnan indultunk. Zöld kör az óramutató járásával ellentétes irány, míg a narancssárga azzal megegyező. 4 teljesen különálló síterepen visz keresztül, gyönyörű tájakon, lélegzetelállító helyeken, csúcsokon át.
A másik javaslatom Marmolada, a gleccser. Ha erre jársz, ne hagyd ki! A tetején 3342 méteren a sziklába vájt Madonna Grotta kápolnát feltétlenül meg kell nézni ( ingyenes). Onnan csak a nagyon jól síelőknek javaslom a csúszást,a felvonóval le lehet menni az aljára, és kb.100 méterre van a buszmegálló, 5 euro a jegy a síbérlet kasszánál. Ezzel pár perc alatt felérsz a síterep olyan részéhez, ahol újra lécre tudsz állni.
Szóval jó terep, jó pályák, jó infrastruktúra, ajánlom!

Tegnap tértünk vissza Kronplatzról, mondhatni egy egyhetes "békebeli" síhét után.
Utazás: csak Bucsunál kérte az osztrák határőr az oltási/gyógyultsági igazolásainkat, azután se oda, se visszafelé nem találkoztunk egyik határon se közegekkel. Forgalom alig volt.
Időjárás: 7 nap alatt 3 felhőcske. Hó van rendesen a pályákon, 1/3 természetes, 2/3 mesterséges, kemény alappal, ezért jól fogott a frissen élezett kantni (87 fok, sehol letörve 😉 - utalva az endre77/Gabóca/Lackó purpárléra)
Sízés: sorállás sehol. 4 napot a helyi pályákon voltunk. A Piculinon naponta legalább egyszer lejöttünk, mivel az aljában laktunk, most is jó meredek... Egyik nap szabályosan végig rohantuk a Sella Rondát, mert későn indultunk, délután pedig el kellet érni az utolsó síbuszt. Egy napot pedig Alta Badia pályáin töltöttünk. Persze meg volt a Gran Risa is, igazán nagy sebességet viszont a nagyon kellemes és jó sok kék pályán értünk el.
Covid: a bérletet minden reggel validáltatni kell az első pénztárnál vagy egy spéci automatánál (= bérlet + igazolás beolvasása). Kb. másfél percet igényel a művelet. A szálláson, hüttékben, lifteken elvileg kötelező az FFP 2-es maszk.

Az évente kötelező dolomitokbeli síhét 3 év után megint Kronplatz volt (január 25-től február 2-ig):
-utazás: odafelé könnyed 7 és fél óra. Visszafelé bő két órával több az Alpok dél oldalát is (végre) elérő tél miatt. A Badia völgyből könnyen kijutottunk, de Toblachtól belefutottunk a kb. 10 km-es dugóba, ami Sillianig tartott. Így sikerült a hazafelé tartó út első 60 km-ét 2 és félóra alatt megtenni...
-szállás: Piculin apartmanház - továbbra is tökéletes (tágas tér, a pályától 234 méter)
-időjárás: esőn kívül minden, verőfény, havazás, -15 fok, enyhe köd a kronplatzi sétatéren
-pályák: ha az ember idejekorán elindult, még délután is lehetett ratraknyomon menni. Persze a frekventált helyeken (mint a központi hegy teteje és a nap vége felé a lakhelyekre vezető útvonalakon) feltúródott a hó. Viszont találtunk egy-két eldugottabb pályát, ahol alig jártak, pedig tiszta carving lehetőség volt ott :) Miáltal a Piculin alján laktunk, az Alpok egyik legmeredekebb kezelt pályája volt a hazavezető ösvény. A csapatunkból kevesen vállalták be a nap végén, de én szégyellek felvonóval lefelé menni. Egyik estefelé a feltúrt hóban megakadván, rendesen odavertem magam. 200-300 méter szánkózás után csak úgy tudtam megállni, hogy a botom fogantyúját jó erősen a kemény hóba nyomtam. Akkor, hirtelen, a tomporfájdalmon kívül semmit nem éreztem, de a hazafelé való hosszas autóban ülés során kiszivárgott a vérömleny a bőröm alá, úgyhogy most szép dekoráció van az alfelem jobb oldalán :))
Számomra a legélvezetesebbek a Piculin tetejéről Sankt Vigilbe vezető pályák (ott volt 2 hete világkupa futam). Ugyanott, a gyerekeknek elkerített részen pénteken több, mint 30 centis érintetlen porhavat is találtunk!
-árak: osztrák mérték alatt (hüttében, boltban is)
-művelődés: utolsó este egy ladin vacsorán voltunk egyik szállóban (aki nem tudná: a ladinok - így "d"-vel - az Alpok déli részén élő népcsoport, rétorománoknak hívják őket Svájcban, néhány százezren lehetnek). A vacsora a szálló borpincéjében kezdődött, ahol a plafonról finom sonkák lógtak. Miközben kóstolgattuk a jobbnál jobb húsféléket, egy korosabb harmonikás minden helybéli vendég himnuszát eljátszotta: ladin, tiroli, olasz. A magyar és székely himnuszt nem ismerte... Utána a vendéglő szinten gerslis levestől kezdve sült csülökig mindent kellett zabálni, sőt meglepően jó helybéli borokat inni.
Aztán szombat este rendesen rosszul esett kiszállni az autóból és beletaposni az érdi sárba...

Sziasztok!
Február 25-től március 02-ig 6 napot síeltünk Kronplatzon (illetve ebből egyen a Sella Ronda-t teljesítettük). Most először síeltünk Olaszországban. Szállásunk Olang/Valdaora központi részén (https://www.gandler.it) volt, mellyel nagyon meg voltunk elégedve. Újszerű, modern, jól felszerelt 2 hálószobás apartmanok, sítárolóval és teremgarázzsal a ház alatt. A szomszédban remek étterem és pizzéria nagy választékkal, elérhető áron. Indulás előtt féltem a nagy hidegtől, de egészen jól viselte mindenki, nem hátráltatott minket (3 család, 6-6 felnőtt és gyerek). Mi ugye a leghidegebb időszakot fogtuk ki. Reggelente -20°C alatti hőmérsékletek a hegyen, ami napközben akár -15°C-ig „melegedett”. Cserébe szép napos idő, néha egy-egy kósza felhővel. Az utazás előtt rengeteg videót megnéztem a pályákról a Youtube-on, és azt kaptam, amit vártam. Hosszú, széles, változatos pályák. Hó volt bőven, de némi frissítés rá fért volna a terepre. Szállásunkból adódóan reggelente a Gassl nevű részről mentünk fel a hegyre. Innen két lifttel lehet támadni. Az egyik (301,302/Olang) egészen a csúcsig visz egy középállomással, ennél jellemzően 5-8 perc a várakozás csúcsidőben. A másik (306/Lorenzi) csak a hegy egyharmadáig visz majd át kell szállni egy beülősbe (303/Arndt), cserébe az első érkező kabinba be lehet lépni. Ezzel még mindig nem a tetőre érkezünk, viszont már több csúszási irány közül választhatunk. Ha mégis a tetőig szeretnénk liftezni akkor irány a 308/Plateau beülős. A hideg miatt kemény, gyors pályákat kaptunk, cserébe viszont nem alakultak ki nehéz, „megfogós” buckák. A sok kék pálya a térképen csalóka. Ezek egy része szerintem Ausztriában piros (főleg a 24), ellenben nagyon élvezetesek, jókat lehet tempózni rajtuk. Valódi kezdőknek talán a 6-os jobb oldala, illetve a 30-as és 36-os pályák valók, ez utóbbi a legideálisabb. Ez nagyon egyenletes lejtésű, belátható, semmi trükk vagy letörés és elég hosszú is. Mi nagyon szerettük a Belvedere és Marchner liftek alatti pályákat, továbbá a 9-es Furcia-t, a 12-es sajnos mindig elég rossz állapotban volt valamiért. A 21-22 kellemes lejtésű piros (lehet, hogy inkább kék), viszont a folytatásuk a 23-as az már néhol fekete. A hosszú Ried a lapos részek (kellő lendülettel nem kell botozni, második csúszásra már kiismertük) ellenére is tetszett. A fekete pályákkal úgy vagyunk, hogy megoldjuk, de nem élvezzük igazán bár vannak kivételek. Igazából az összes(!) pálya tetszett! A rendszer tetején és alján, illetve a pályák mentén számtalan hasonló kínálatú és árfekvésű hangulatos vendéglátóhely elérhető. Általában sz egész környékre elmondható, hogy keveredik a németes/osztrákos és az olaszos életérzés. Szerintünk nagyon jó hely (Bp. 680 km.), szuper pályákkal és liftekkel, de ha valaki megúnná a 120 km-nyi pályát, akkor ott a Dolomiti Superski.