Január 18-25 között volt szerencsénk egy hetet eltölteni Kronplatzon, erről osztok meg veletek egy rövid élménybeszámolót. Elöljáróban annyit, hogy nagyon jól éreztük magunkat, először jártunk Dél-Tirolban és szuper tapasztalatokkal gazdagodtunk.

Utazás szempontjából Magyarországról szerintem jól megközelíthető, kb. nettó 7 óra alatt el lehet jutni Budapestről. Spittalig autópálya van, az utolsó 130km kétsávos autóút. Szerpentinezés, hegymászás, hólánc nélkül elérhető.

A szállásunk egy magánkézben lévő egyszerű apartman volt Olang/ Valdaora városában, amit a Kronplatz hivatalos oldalán foglaltunk. Őszintén szólva ebben az árkategóriában Ausztriában semmit nem találtam, szerintem Olaszországban már kedvezőbbek a szállások árazásai. Ellenben tágas volt, tiszta, fogadták a kutyusunkat, és az elhelyezkedése is szuper volt, 50m-re a síbusztól. Ráadásként ingyenes Süd-Tirol kártyát is kaptunk amivel minden tömegközlekedés ingyenesen használható volt, a vonatot is beleértve.

Az időjárással is szerencsénk volt. Alapvetően nagyon szomorú, hogy január közepén az Alpokon végighajtva csak a 2000-es hegyek csúcsai fehérlettek. Viszont az ott tartózkodásunk alatt végig kb. fagypont körül volt a hőmérséklet (éjszaka bőven alatta), viszont nagyrészt szépen sütött a nap. Egy nap volt kicsit felhősebb az idő, és egy fél nap kaptunk egy kis havazást is a hegyen.

Itt térnék rá, hogy ennek ellennére mennyire szuper munkát végeztek a pályával napról-napra. Hóágyút egyszer sem láttam működni, azt a kis havat ami volt viszont remekül kezezték, reggel mindig szuper pályák fogadtak, és a melegebb napon sem volt nap végére használhatatlanul buckás a pályarendszer. Szerintem minden sítudássál megtalálja itt az ember a neki való pályát, a 4 éves kislányom például 4 nap alatt megtanult síelni a Korer melletti varázsszőnyegen, az utolsó napokban pedig már jött velünk a 15-ös kék pályán. Viszont véleményem szerint egy nagyon sportos, lendületes pályarendszerről van szó. A csúcson lévő kék pályák kivétel nélkül nagyon jó lejtésűek és szélesek, kezdőknek és haladóknak egyaránt élvezetesek. Ami még nekem tetszett azok a Bruneck-be tartó 0, 1 és 4-es piros és fekete pályák. Sokáig jó állapotúak maradtak és lehetett rajtuk falni a kilométereket.
Szintén pozitívum volt számomra, hogy nem egy síhinta szerű rendszerről van szó, ahol fél napig tart visszakecmeregni a szállásra (persze annak is megvan a szépsége). A gyors, modern felvonókkal könnyű feljutni a Kronplatz-ra, onnantól pedig a szélrózsa bármelyik irányába lehet indulni. Kicsit tartottam tőle hogy megunjuk a 6 nap alatt, de ezeken a pályákon még sokáig elcsúszkáltam volna durcáskodás nélkül.
Még egy pozitívum, hogy pontrendszer is működik, így nem muszáj a kezdőknek a sok napos bérletet megvásárolni, hanem a egy jóval olcsóbb pontkártyával is be lehet járni a terepet ha nem száguldozik :) Illetve a gyerekeknek 6 év alatt teljesen ingyenes a síelés. Az árak a pályán szerintem átlagosnak mondhatóak. Az italok lehet kicsit drágábbak mint Ausztriában, azonban ez az ételeken megspórolható.

Ezen a héten a női giant slalom világkupa futamot is kifogtuk ami szintén egy érdekesség volt, élőben látni a profikat. Jó hangulata volt, habár Brignone kiesése után nagy volt a csalódás :(

Gondolkoztam rajta, hogy milyen negatívumot tudnék mondani, de nem igazán volt ilyen. Talán korábban itt írta valaki, de ez a Dél-Tirol egy nagyon szuper elegye az osztrák precizitásnak és az olasz lazaságnak, gasztronómiának. Az infrastruktúra modern, átlátható, új liftek tömkelege, a síbuszok is konkrétan újak voltak. Emelett nagyszerűeket lehet enni, inni, apres-ski-zni. Az emberek mosolygósak kedvesek, és kb. kivétel nélkül beszélnek németül, olaszul és angolul is, így a kommunikáció is zökkenőmentes.

A húsvéti hétvégén (április 7-10) töltöttünk el 4 sínapot Kronplatz terepén. Egy ilyenkor is nyitva tartó, nem túl messzire lévő, relatíve nagyobb rendszert kerestünk, ahol volt elegendő hó. Az osztrák terepekhez képest Kronplatz környékén a szállás árak fele annyiba kerültek, ezért végül egyértelmű volt a választás. A környék 90%-ban német ajkú, így nem volt problémánk a kommunikációval. Sőt igazából akkor kaptuk fel a fejünket, ha hallottunk egy olasz szót, annyira ritka volt.

San Lorenzenben szálltunk meg, ahonnan síbusszal jutottunk el a terepre minden nap és vissza. Kaptunk a szállásadónktól egy holiday passt, amivel az egész Pustertal régióban ingyenesen használhattuk a tömegközlekedést.

A pályarendszeren ötvöződött a német (osztrák) precizitás az olasz gasztronómiával, ami egy remek párost alkotott. A pályakezelés nagyszerű volt, a felvonók nagyon modernek voltak, nem volt egyetlen tárcsás vagy csákányos lift sem. Ami kicsit minket zavart az az volt, hogy nagyon sok volt a kabinos felvonó, és sokszor kellett emiatt teljesen lecsatolni. A terep 95%-a üzemelt, egyedül a Piculino fekete pálya nem volt már járható, ami egészen hihetetlen adat áprilisban egy nem túl magas terep esetében (973-2275 tfsz). A terepen a pályák északi, nyugati, és keleti fekvésűek voltak. Nagy kedvenceink voltak az északi irányban, Bruneck felé lefutó hosszú fekete pályák (1, 2B, 2R, 4) amik délután is teljesen jól tartották magukat hála a fekvésüknek. Reggel-délelőtt mentünk rajtuk gyors 2-3 kört, sok alkalommal teljesen egyedül voltunk a pályán. Ami még nagyon bejött nekünk az a 16-os hosszú piros pálya, amit az 5-17 kék pályákon keresztül lehetett megközelíteni, majdnem 10 km hosszúságú volt így a csúszás. Emellett a 21-22-27-28-as pályák is remek választásnak bizonyultak főleg délelőtt, mikor még jól tartották magukat. Sajnos elég meleg időszakot fogtunk ki, melegebb volt akkor ott Dél-Tirolban, mint Magyarországon az Alföldön. Többször is +10 fokot körüli hőmérséklet volt a volt a völgyben, és a csúcson is 6-7 fokok voltak. Emiatt délutánonként már általában az északi pályákon csapattuk. Sítársak 95%-ban helyiek voltak, rajtunk kívül csak egy belga csapattal, és valamelyik szláv szomszédunkkal találkoztunk. Ez látszott is a sítudáson, meglehetősen magabiztos síelőkkel és boardosokkal volt tele a terep. Sorbaállás gyakorlatilag sehol nem volt, egyből csúsztunk a kapukhoz minden alkalommal. Minden időnket a síelésnek-boardozásnak szenteltük, a reggeli első busszal mentünk, és az utolsóval tértünk haza, nem egy napon 70 km feletti hossz síeltünk. A pályarendszer tényleg minden tudású síelőnek megfelelő választás.

A hütték árai nagyon barátiak voltak, fent a csúcson volt pizza 8€-ért, Aperol Spritz 4 €-ért, főételek 10 €-ért már kaphatóak voltak. Különösen ajánlom a Rifugios Corones nevű hüttét a csúcson, nagyon komoly adagokat szolgálnak fel baráti összegért cserébe. A csúcson található egy Reinhold Messnerről (Dél-Tirolban született, a világon először ő mászta meg az összes, 14 db. 8000 feletti csúcsot a Himalájában, egy élő legenda) elnevezett hegymászó múzeum is, Messner nem messze, kb 20 km-re született és nőtt fel.

A környék hihetetlenül felkapott turisztikailag, pont hazaérésünk után jött a hír, hogy korlátozni fogják a Dél-Tirolban nyitó új szálláshelyeket, annyira megtelt turistákkal. San Lorenzenben (3800 fős falu) volt egy kb fél hektáros kemping, ami ebben a teljes holt szezonbeli időben tele volt, főleg német rendszámú lakóautókkal.

Múlt héten ezen a síterepen töltöttünk egy hetet. Összességében egy jó síterep, mindenkinek ajánlom. Jók voltak a hóviszonyok, hétfőn esett kb. 20 centi, aki most megy, jó pályákra számíthat.Tágas, jó pályák, minden sítudásnak megfelelő terep. Jól kezeltek, modern liftekkel.Nekem az egyedüli negatívum, hogy rengeteg buborékos lift van, sokat kell lecsatolni, cserébe keveset/vagy nem is kell sorban állni.Tömeg nem volt, egy-egy kék pályán volt néha több síelő, de kezelhető volt.
Szinte minden pályán vannak hütték, általában azonos kínálattal, levesek, tészták, rántott hús. Ajánlom azokat, ahol kemencében sütött pizzát kínálnak, egy nagy pizza 10-12 euro között mozog, míg egy leves gombóccal 8-10 euro.
Ha ezen a területen síelsz, nagyon ajánlom a Sella Ronda kört, felejthetetlen élmény. Innen nem tudsz rácsatlakozni, de a közelből több helyről, mi Corvarában álltunk meg, és onnan indultunk. Zöld kör az óramutató járásával ellentétes irány, míg a narancssárga azzal megegyező. 4 teljesen különálló síterepen visz keresztül, gyönyörű tájakon, lélegzetelállító helyeken, csúcsokon át.
A másik javaslatom Marmolada, a gleccser. Ha erre jársz, ne hagyd ki! A tetején 3342 méteren a sziklába vájt Madonna Grotta kápolnát feltétlenül meg kell nézni ( ingyenes). Onnan csak a nagyon jól síelőknek javaslom a csúszást,a felvonóval le lehet menni az aljára, és kb.100 méterre van a buszmegálló, 5 euro a jegy a síbérlet kasszánál. Ezzel pár perc alatt felérsz a síterep olyan részéhez, ahol újra lécre tudsz állni.
Szóval jó terep, jó pályák, jó infrastruktúra, ajánlom!

Tegnap tértünk vissza Kronplatzról, mondhatni egy egyhetes "békebeli" síhét után.
Utazás: csak Bucsunál kérte az osztrák határőr az oltási/gyógyultsági igazolásainkat, azután se oda, se visszafelé nem találkoztunk egyik határon se közegekkel. Forgalom alig volt.
Időjárás: 7 nap alatt 3 felhőcske. Hó van rendesen a pályákon, 1/3 természetes, 2/3 mesterséges, kemény alappal, ezért jól fogott a frissen élezett kantni (87 fok, sehol letörve 😉 - utalva az endre77/Gabóca/Lackó purpárléra)
Sízés: sorállás sehol. 4 napot a helyi pályákon voltunk. A Piculinon naponta legalább egyszer lejöttünk, mivel az aljában laktunk, most is jó meredek... Egyik nap szabályosan végig rohantuk a Sella Rondát, mert későn indultunk, délután pedig el kellet érni az utolsó síbuszt. Egy napot pedig Alta Badia pályáin töltöttünk. Persze meg volt a Gran Risa is, igazán nagy sebességet viszont a nagyon kellemes és jó sok kék pályán értünk el.
Covid: a bérletet minden reggel validáltatni kell az első pénztárnál vagy egy spéci automatánál (= bérlet + igazolás beolvasása). Kb. másfél percet igényel a művelet. A szálláson, hüttékben, lifteken elvileg kötelező az FFP 2-es maszk.

Az évente kötelező dolomitokbeli síhét 3 év után megint Kronplatz volt (január 25-től február 2-ig):
-utazás: odafelé könnyed 7 és fél óra. Visszafelé bő két órával több az Alpok dél oldalát is (végre) elérő tél miatt. A Badia völgyből könnyen kijutottunk, de Toblachtól belefutottunk a kb. 10 km-es dugóba, ami Sillianig tartott. Így sikerült a hazafelé tartó út első 60 km-ét 2 és félóra alatt megtenni...
-szállás: Piculin apartmanház - továbbra is tökéletes (tágas tér, a pályától 234 méter)
-időjárás: esőn kívül minden, verőfény, havazás, -15 fok, enyhe köd a kronplatzi sétatéren
-pályák: ha az ember idejekorán elindult, még délután is lehetett ratraknyomon menni. Persze a frekventált helyeken (mint a központi hegy teteje és a nap vége felé a lakhelyekre vezető útvonalakon) feltúródott a hó. Viszont találtunk egy-két eldugottabb pályát, ahol alig jártak, pedig tiszta carving lehetőség volt ott :) Miáltal a Piculin alján laktunk, az Alpok egyik legmeredekebb kezelt pályája volt a hazavezető ösvény. A csapatunkból kevesen vállalták be a nap végén, de én szégyellek felvonóval lefelé menni. Egyik estefelé a feltúrt hóban megakadván, rendesen odavertem magam. 200-300 méter szánkózás után csak úgy tudtam megállni, hogy a botom fogantyúját jó erősen a kemény hóba nyomtam. Akkor, hirtelen, a tomporfájdalmon kívül semmit nem éreztem, de a hazafelé való hosszas autóban ülés során kiszivárgott a vérömleny a bőröm alá, úgyhogy most szép dekoráció van az alfelem jobb oldalán :))
Számomra a legélvezetesebbek a Piculin tetejéről Sankt Vigilbe vezető pályák (ott volt 2 hete világkupa futam). Ugyanott, a gyerekeknek elkerített részen pénteken több, mint 30 centis érintetlen porhavat is találtunk!
-árak: osztrák mérték alatt (hüttében, boltban is)
-művelődés: utolsó este egy ladin vacsorán voltunk egyik szállóban (aki nem tudná: a ladinok - így "d"-vel - az Alpok déli részén élő népcsoport, rétorománoknak hívják őket Svájcban, néhány százezren lehetnek). A vacsora a szálló borpincéjében kezdődött, ahol a plafonról finom sonkák lógtak. Miközben kóstolgattuk a jobbnál jobb húsféléket, egy korosabb harmonikás minden helybéli vendég himnuszát eljátszotta: ladin, tiroli, olasz. A magyar és székely himnuszt nem ismerte... Utána a vendéglő szinten gerslis levestől kezdve sült csülökig mindent kellett zabálni, sőt meglepően jó helybéli borokat inni.
Aztán szombat este rendesen rosszul esett kiszállni az autóból és beletaposni az érdi sárba...