Tegnapi nap újabb állomáshoz érkeztem az egynapos felfedező túrám során. A hóviszonyokat figyelembe véve, most erre a terepre esett a választás.

Utazás:
Besztercebánya után el kell menni balra Martin felé, az út 20 km-en keresztül szerpentines (rosszabb mint Donovaly felé). Leérve a hegyről Martin felé az út teljesen jó, viszont aggodalommal töltött el, hogy csak a messzibe láttam hegyet. 15 km után letérve a főútról és vagy 3 település után a GPS végre elvezetett Snowland kapujáig. Bp.-ről 3 óra 45 perc volt az út. (9-kor nyitnak)

Első benyomás:
Hát ez lenne az. Aha. Meglátjuk. Gondolatok fogalmazódtak meg bennem. A központ első ránézésre modern, újszerű apartmanokkal tűzdelve. Parkoló hely volt bőven, a későn érkezőknek csak jeges sáros. Buszoknak külön parkoló, érkezésemkor is érkezett két iskolás busz. Eshop nem működik a honlapukon, így helyben 10 perc várakozás után tudtam megvenni a jegyet. A pénztáros nem tudott angolul.

Lift:

Délelőtt 5-10 perces várokozások alakultak ki az ülőszékes aljánál. A lift egyébként egysebességes behúzószalagos újabb típusú és párnázott volt. Eleinte a sebességét lassúnak találtam és többször meg is ált, azonban délutánra már javult a helyzet. A tányérosokat a kisiskolások serege használta szorgosan.

A pálya:
Mert, hogy lényegében egy van. Közepénél van egy kettéválás. Méreteit tekintve: hossza másfél kilométer, szintkülönbsége 300 méter. Ez még így jól is hangzik, azonban rontott az értékén, hogy a lankás és a meredek részek egymást követték, illetve, hogy a pálya középső részénél kifelé döntött. Hó egyébként bőven volt a pályán. Nap végére a meredekebb részek buckásodtak és elkezdtek jegesedni is. Azonban az utolsó meredek rész az ülőszékes beszállójához közel, egész jó állapotban maradt még nap végére is.

Humno étterem:
Jó hír, hogy az étterem honlapja fent van az interneten allergénekkel együtt, így más érkezésemkor tudtam, hogy mit fogok választani. Az étterem nagyon modern szép és hangulatos, valamint még egy múlt század eleji sífelszerelést is meg lehet csodálni. Nagyon jól főznek és a kiszolgálás is gyors valamint az árak is rendben voltak. Negatív, hogy alig lehetett ülőhelyet találni (3-szor mentem vissza) továbbá, hogy a pincér sem tudott angolul. Van mellette egy hasonlóan újszerű bár és egy büfé is.

Összegezve:
Végső soron nem nyerte el a tetszésemet ez a síközpont. Mindent egybevetve nem gondolom, hogy vissza fogok jönni, hiába került a síbérlet csak 23 euróba. Családosoknak talán jó választás lehet.

Eredetileg Skalkára akartunk menni sífutni két napra, majd ez egy napra zsugorodott a hóréteg zsugorodásával egyenes arányban, végül le is mondtunk róla, mert ott most versenyt is rendeztek, így nem maradt volna használható pálya.
Tibb írt, hogy még nem járt a Valcsai-völgyben, kipróbálná. Ez nincs is messze az eredeti célpontunktól, a hóadatok és a webkamera is bíztató képet mutattak, nekivágtunk.
Kezdjük az árakkal: ma már alig van olyan síterep, ahol 17 petákért vehetsz napijegyet, ezért az összegért egy jól kezelt kis pályát raknak alád a szomszédok. Nem voltak illúzióink, az egy hete tartó felmelegedés és az éjszakai kifagyás miatt természetesen közel-távol minden természetes hó elolvadt, de a pályán valóban megvolt az 50-60 centi, kövek sehol, kivétel az egyik felvonónyomban, de az könnyen kerülhető volt. A széles lenti pályák alsó része nagyon lapos, a teteje jó esésű piros. Érdekes, hogy bár a nap egyformán sütötte, a bal oldali piros kemény maradt, a jobb oldalit szétfékezgették és már du. 1-körül formás kis buckákkal volt tele széltől-szélig. A felső, hosszú pálya, amit egy ülőfelvonó szolgál ki, szintén kellemes, de a nagy letörése végig árnyékban maradt, gyakorlatilag betonkemény felszínnel. Deszkával nem volt egy élmény, de léccel ok, a pálya többi része élvezetes volt.
Szóval Valcianska Dolina a katasztrofális hóhelyzet ellenére hozta az elvárhatót, sőt annál többet is. Visszamennék megnézni, milyen, ha természetes hóból is van a terepen bőven.

Iskolai sítábor keretében síeltünk itt 4 napot. Ilyen célra vagy családi síelésre szerintem tökéletes, ha van hó. Most volt. :-)
Lent tárcsás liftek vannak. Két szélén tanulóliftek, középen két gyors Tátra Poma, ami már magasabbra felvisz, de a kék rész tetején (lift közepénél) is ki lehet szállni. Itt a felső rész piros pálya. A 4-es ülős lift egy hosszú, kellemes piros pályát szolgál ki. Van benne 2 letörés. A legkisebbeknek elkülönítve van tolókaros és köteles baby lift is.
Mivel "egy központú" az egész, így könnyű megtalálni egymást. A pályák alján van játszótér. Az étteremnek mi a "pincéres" részét próbáltuk, az szuper. Nagyon jókat ettünk, minden ízletesen, finoman volt elkészítve, az árak is elviselhetőek. Az önkiszolgáló rész csak hétvégén volt nyitva, ott tetszett, hogy van játszósarok a kicsiknek. Minden kiszolgáló épület, ... teljesen újszerű, szép állapotban van.
Mi kb. 20km-re laktunk Turcianske Tepliceben a termálfürdő mellett, de a pálya mellett is volt sok pályaszállás. Megközelíteni a 65-ős útról könnyű a helyet. Mellékút visz ki a pályához, de emelkedővel, kanyarokkal nem kell számolni.
A hóval szerencsénk volt. Amikor odaértünk, már akkor is rendben voltak a pályák, aztán esett még rá ~30-40cm pénteken.
Hét közben nem voltak sokan, még szombaton is elviselhető volt a tömeg (nagy havazás utáni nap). Aztán vasárnap a jó hó és napsütés már sok embert kicsalogatott, így elég jelentős sorok alakultak ki.
Összességében tetszett a hely. Szívesen visszamennék, gyerekekkel tökéletes. Azért a hóhelyzetet figyelni kell, mert nem egy magasan fekvő terep.

Ezen a napon lényegében csak kavarogtunk. Egyik pályától autóztunk a másikig. A főútról balra tekintve egyszer egy nagyon biztató lejtőt láttunk hóval befedve. Sok tájékoztató táblát nem láttunk, így az elsőnél befordultunk, s a továbbiakban érzésre kerestük a terepet. Mivel a GPS nem volt bekapcsolva meg is találtuk. Jól kiépített parkírozó, s nem is volt tele. A szél vadul fújt, s sokkal hidegebbnek tűnt mint amit a hőmérő mutatott.
Nagyon kedves, jól kiépített sípályára leltünk. Alul gyerek játszótér, nagy étterem, szerviz, szálláshely, s minden földi jó. Mindez fából, esztétikusan kialakítva.
A hegy felé fordulva ismét szembesültünk a kellemes lejtővel. Egy szép piroska volt, de sajnos a környékén sehol nem látszott egy deka hó sem. Az ember vagy egy csákányossal mehetett fel a hegy egy részéig, vagy egy négyülésessel a hegy tetejéig.
A piroska kellemes csúszást kínált, s a kezdők alul a megszelidülő részen gyakorolhattak.
Közelben volt még egy nagy szálláshely.
Az egész terep nagyon jó lehet, ha van elegendő hó.

2014.02.07.

Csabor az élvezeti síelő

Szia!
Mi február 20. körül voltunk itt egy napot. A hely nagyon kellemes, egy aránylag nagy étteremmel és pályaszállással, ha nem tévedek. (az étterem tuti, de azon a hétvégén két helyen voltunk, és az egyik pályaszállás szempontjából szimpatikusnak tűnt, persze egy harmadik helyen szálltunk meg:)) Kettőnél több napra azért közepes sízőknek is kevéske, szerényke, megtanulni talán jó.
Hó elegendő mennyiségben volt jelen ebben az időszakban.
A környéken van még pár síterep,így ha minden kötél szakad, és nincs hó, akkor fél órán belül találtok másikat. Ha sehol nincs hó, akkor pedig nem lesz jó telünk:)
Reménykedjünk és szurkoljunk!
Ciao