Gyakorlatilag idén síeltem elöször, de azóta csak arra tudok gondolni, hogy mikor mehetnék legközelebb. Számtalan akadály áll köztem és a hegy között, de másra sem gondolok, mit arra, vajon hol a kiskapu? Azt hiszem beléptem a fertőzöttek közé :)
Gyerekkoromban kaptam egy igen "klassz" sárga műanyag silécet. Hó nem volt, a szobában felcsatolva mászkáltunk körbe és körbe. Aztán amikor lett egy kicsi hó, mini dombokról csúszkáltunk, de sajna a léc hamar eltörött. Évekig álmodoztam a sielésről, hol lehetőség, hol pénz nem volt rá. Gimiben eljutottam (végre) sitáborba Romániába. Ott meg hó nem igazán volt. 1x sieltünk valahol fenn nagyon magasan egy völgyben, ahol mi kezdök kitapostunk egy domboldalt és azon csúszkáltunk nagy elszántsággal. Aztán megint évek teltek el sielés nélkül, és én csak álmodoztam...nagyon szerettem volna végre igazán sielni. És idén végre összejött! 5 nap volt, de mivel fele időt a 2 éves fiammal töltöttem, igy rettenetesen kevésnek tünt.
Most nézek ki az ablakon, minden havas, és sielni szeretnék!!! Sajna párom keze gipszben, egyedül meg kezdőként nem akarok...vagy akarok...AKAROK