A hétvégén abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy kipróbálhattam magamat (snowboarddal), illetve megkedveltethettem egy barátomat a síeléssel Filzmoos pályáin. Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk. Péntek délután értünk Filzmoosba, ahol még aznap este megkezdődött a havazás, ami még másnap reggelre sem csillapodott. Reggel körülbelül fél-egy órás autókiszabadítási akció után érkeztünk meg a pályához (szállásunk a hegyen volt) és 11 órától váltottunk jegyet a felvonóra, amely délután 4 óráig jár. Fejenként 32€-t fizettünk, illetve + 3€ - 3€-t a kártyákért, amit természetesen a végén visszakaptunk. A kleinbergi oldalon kezdtünk, a 4 üléses felvonóval a kék pályán. Nos az időjárás egyre csak rosszabbodott, igazából olyan volt ami minden edzett síelőből is kiölte volna lelket. Szakadt a hó, fújt a szél, köd volt és az összes hóágyú ment. A szemüvegem (Scott, szimpla lencsés) sajnos nem ért semmit, mert állandóan párásodott, viszont nélküle nem igazán tudtam volna nyitva tartani a szememet a hóesés miatt, ezáltal végig egy "fél vak" állapotban csúsztunk, ami nagyban megnehezítette a dolgunkat. Sajnos a barátom kedvét az időjárás és a kék pálya, ami nálunk illetve közelebbi Osztrák síterepeken (a középső lankás részét leszámítva) inkább piros jelzőt kapna, hamar elvette. Rövid oktatásom után, mindössze kettőt tudtunk csúszni együtt, majd szétváltunk. Szétválás után egyből beneveztem a szemközti hegyen található 6 személyen, kabinos Papagenora. A tetejére felérve az időjárás sajnos változatlan képet mutatott, ennek ellenére elindultam a fekete részén lefelé a korábban említett "fél vak" állapotban. A közepén óriási perecelés, de természetesen az én kedvemet ez nem fogja elvenni, még az esés közben végrehajtott bukfencek sorozatából sikerül visszaállnom a deszkára és folytatni utamat. A közepén, messziről "húzósnak" titulált keskenyebb szakasz, már-már inkább lankásnak tűnik, majd a pálya végére kikanyarodva az utolsó szakasz ismét egy óriási lejtő, szerencsére épségben leérek és megállapítom, hogy ebben az időben nincs értelme ezt a pályát erőltetni. Visszatérek a kleinbergi oldalra, ahol ismét a kék pályát választom először, illetve másodszor is. A második menet után az idő azonban hirtelen megjavul, a felhők eltűnnek és szikrázó napsütés veszi kezdetét, már a felvonón ülve eldöntöm, hogy a kék pályáról a feketére kanyarodok rá. Reggel még kint volt a lezárva tábla, kezeletlen, nincs hóágyú, viszont friss hó az igen és végre látok! :) Az elején még kicsit kanyarogtam, hogy felmérjem a hótakaró tulajdonságait, majd körülbelül a pálya 2/3-tól, megeresztettem egyenesen a deszkát. Szuper érzés volt egy kicsit a friss 70-80cm-es hótakaró tetején száguldani, messze a hóágyúk zajától és a ratrakolt pályáktól. A következő körben szintén a feketére tartok, most viszont a piros pályáról megyek rá (sajnos az idő közben ismét elromlik). A piros pálya egy lankás résszel kezdődik, ami snowboarddal nem igazán mondható ideálisnak, azonban ismét csúszok egy izgalmasat a feketén. A napot az ismételten rossz látási viszonyoknak köszönhetően, két kék pályás csúszással és az ítéletidő ellenére megelégedve zárom. A pálya tőlem megkapja a "jó", azaz a 4 csillagos értékelést, mert szép időben jó élményt nyújthat a kicsit haladóbb síelők és snowboardozók számára, azonban a kezdők számára nem ideális választás.
A kék pályán, telefonnal rögzítettem a nyomvonalat, amit itt tekinthettek meg:
http://www.sports-tracker.com/#/workout/jamforever01/6ucm0m0qd0jogroa
Keresés
18 cm
