szivak által küldött hozzászólások listája

Tegnap szűz porhóban kezdve szétsíeltem a pályát, aminek a nyomai mai is látszanak. Ez feltette a koronát a szezonra. Ahogy mondani, hab a tortán... Ehhez fogható élményt csak tavaszi gyepsíeléskor tapasztalhat meg az ember...

Újfent csodálatos szezont hagytunk magunk mögött. Ilyenkor erőt vesz az emberen a szomorúság, a tanácstalanság, hasonlóan ahhoz, mint amikor vége van egy olimpiának vagy egy labdarúgó-világbajnokságnak és a normális férfiember úgy érzi, hogy itt a világvége, nincs mit csinálni…

A különbség csupán annyi, hogy míg az első esetben passzív szemlélőként vagyunk részesei az eseményeknek, addig Visegrádon aktív szereplőként húzgáljuk az egyre jobb és jobb íveket, ahogy közeledünk a szezon vége felé és fantasztikus élményekkel feltöltődve, teljesen kicsrélődve térünk haza nap mint nap a sípályánról.

A sportértékű síeléseknek hála az ember nagyon kis zökkenővel tud átnyergelni a nyári sportágára (sajnos kénytelen).

Köszönöm sporttársaim nevében is és nemcsak a jó pályát, hanem a mindig jó hangulatot is!

Most állt be az a természetes állapot, amikor a pálya a Duna látképével nem csak az egyik legszebb - ha nem a legszebb - de a mínusz 5 foknak és a hóágyúknak köszönhetően az egyik legjobb - ha nem a legjobb - sípálya jelen pillanatban. Ha most tudós emberkék laboratóriumban megvizsgálnák a pályáról vett hómintát, bizony nem találnának különbséget az Alpok havához képest.

De mit pötyögtetek itt egy számítógépen? Be a kocsiba a léceket és irány a pálya!

Bár kicsit megkésve, de kezd végre beállni az igazi tél.

Évek - mit évek, évtizedek - óta járok síelni Visegrádra, de mindig rácsodálkozok, milyen nagyszerűt lehet síelni ezen a pályán. Két óra megállás nélkül sportértékű mozgásnak felel meg. Az ember egy ilyen kétórás 40 menet után elfelejti a civil élet minden búját-baját és rájön, hogy az egyetlen normális tevékenység - a sportolás.

Többször is edzett itt Kékesi Márton, aki most 30. lett az olimpián. Egyszer láttam gyepsíelni is. Még sokra viszi majd.

Hurrá! Visszaadom az útlevelem. Többé nem megyek Ausztriába, ha hóágyúzva lesz a felső nagy pálya is.

Köszönjük a csodálatos lehetőséget. Különösen az utolsó nap marad emlékezetes.

Sajnos kénytelen vagyok sportot váltani. A síelést jobban szeretem.

Természetesen nem úgy gondoltam, hogy egyenértékű lenne, csak már többször is felötlött bennem, hogy általában dec. végén - jan. elején szoktam Murauban síelni, amikor itthon is lehet, karnyújtásnyira tőlem. Ha a felső meredek rész síelhető lenne, nem is vacilálnék. Nem kellene egy bádogdobozban 5 órát utazni, szállásért fizetni... Ausztriába lehet menni akkor is, amikor itthon már vagy még nincs hó.

De hoppá! Épp most említették a TV-ben, hogy Kékesi Marci volt az egyetlen, aki a magyarok közül le tudott menni a VB-n óriás műlesiklásban.

Ja, és hol edzett Marci korábban? Nyáron Miskolcról eljöttek reggel 7-re Visegrádra és este 8-ig gyepsíeltek. Itt edzett a későbbi ifjusági világbajnok! A jelenlegi legjobb magyar férfi síelő! Hopp egy légy! Ez a pálya tehát már a mostani állapotában is tökéletesen alkalmas a megszerzett sítudás fenntartására és csiszolgatására.

(Egyszer eljöttek a Normafára is, csak azért, hogy ott is gyepsíeljenek).

Ezzel mos nem vitát akarok provokálni, mert egyetértek veled, csak drukkolok, hogy sikerüljön az átalakítás.

Csodálatos lenne, ha sikerülne a pályahosszabbítás és az ülőlift. De már most is nagyon változatos a pálya a Doppelmayer felvonónak köszönhetően. 6 nyomvonalon lehet váltakozva lecsúszni. Ezért megdöbbenéssel vegyes értetlenséggel tapasztalom az igencsak gyér látogatottságot. Pedig ez a pálya már most alternatívát kínál pl. egy ausztriai síúttal szemben.

Íme egy recept pl. a karácsonyi és újévi szabadságolások idejére a környéken lakóknak:

Síelés Visegrádon 9-től 11-ig jól nyomatva megállás nélkül. Otthon ebéd, majd egy testet-lelket üdítő 2 órás alvás. Ezután 1500-2000 m úszás a környék jobbnál jobb uszodáinak egyikében. Utána vacsora egy étteremben és színházi előadás megtekintése Bp-en vagy akár Szentendrén (van télen is).

Ez egy héten át naponta ismételve még az étteremmel és a színházzal együtt is egy külföldi síút töredékébe kerül és mégis nagyon jól szórakozik az ember. Simán fenntarthatja a kondiját.

Ha meglesz az új pálya, akkor visszaadom az útlevelemet.

Ratrakolt pályát találtam! Talán valahol az Alpokban? Majdnem talált!

Álom ez a pálya és úgy néz ki, hogy ebből a gyönyörű álomból szerencsére egyhamar nem fogunk felébredni. Én a magam részéről holnap és a hétvégén is megyek. Végre olyan a tél, amilyennek lennie kell.

UI.: Tegnap ott felejtettem a szürke, kissé leharcolt bukósisakomat. Ha megvan, tegyétek félre légyszíves.

A Robin nevű felhasználó júl. 7-én tett fel tuxi képeket. Ez a társaság 13-án utazott haza. Lehet, hogy Robin találkozott velük és tudja, kiről van szó. Pestiek voltak. A nagyobb gyerekek egész jól síeltek. Rövid lendület szerű mozgással próbálkozgatttak még a széttúrt havon is.

Én ebben nem nevelési módszert éreztem, hanem inkább azt, hogy abban a tévhitben éltek, hogy más magyar oda el nem jut rajtuk kívül. Most itt vagyunk egyedül, messze az otthontól, ellazulhatunk és kígyót-békát kiabálhatuk. Amikor pedig mégis megjelent egy, így reagáltak. Elfordulunk, hátat mutatunk, szóba nem állunk. Pedig segítettem. A neveletlenségre nics mentség. Remélem, ők is olvassák ezt a rovatot.

Az iskola nevét nem tudom. Nem volt felirat a síruhákon. Kék-sárga szerkóban voltak BP-ről. Igyekeztem kerülni őket nagy ívben. Én a kellemes társalgást szeretem a sípályán.

Ide passzol ez is: idén július 10-17 között a hintertuxi Gletscherbus felvonóban a kabin másik végéből magyar szót hallok. Síoktató a gyerekeknek: "Gyerekek, tegye fel a kezét az, akit otthon rendszeresen pofoznak?". Egy-két gyerek jelentkezik. Síoktató: "Mert engem rendszeresen vert az apám, egyszer kaptam tőle egy akkora pofont, hogy fejjel beleálltam a csocsóasztalba". Majd következett az apa elől való bújkálás hosszas taglalása. Elég morbid volt, de még türtőztettem magam. Majd a gyerekek kórusban rákezdtek: "Szar országban élünk, ahova nézünk, mindenütt csak szar, a mi országunk egy nagy szar". Síoktató helyeslően hümmög. Ekkor már nem állhattam meg, felálltam, hogy megnézzem magamnak, kik ezek. A gyerekek elhallgattak, erre az oktató megszólalt: "Nyugodtan folytatsd, a bácsi úgy sem ért magyarul".

Két nap múlva ugyanennek a csapatnak a női oktatója megy lefelé pici gyerekekkel már délután a széttúrt havon, libasorban. Az utolsó kislány lemarad, majd egy meredek részen felbukik és kitekeredett pózban elterül. Óktató hölgy 70 m-el lejjebről: "Zsófi, szedd már össze magad...". Kislány próbálkozik, de az egyik léce beleállt a hóba és arccal előre vergődik szegény. Oktató: "Zsófi, mit töketlenkedsz már...".

Lecsúszok a gyerekhez, kiszabadítom, kiköptetem vele a havat,lécre állítom. Oktató nő alulról: "Thank you". Magyarul válaszolok: "Szívesen", majd a gyerekkel lecsúszok hozzá, hogy váltsak pár szót. Arcátlanul, tüntetően elfordul tőlem és a gyereket szidja, hiába szólok hozzá, rám se hederít. Pedig megtakarítottam neki 70 m mászást felfelé, 3000 méteren, merdeeken, a délutáni melegben. Még a bőre is leizzadt volna róla.

Számomra érthetetlen viselkedések ezek.

Bocs, nem tudtam, hogy írják, mert én mindig csak beszédben hallottam.

Az alábbi videón látszik, mekkora gaz volt a letörés után 2008 szeptemberében, a Sigray lejtőn. Azért megyek olyan lassan, mert magasabb a fű, mint én. Több, mint két méter. Miért ne takaríthatnánk el ezt önszorgalomból a terjeszkedő vadhajtásokkal együtt? Senki észre se venné. A kirándulók azt hinnék, hogy munkások vagyunk, a felelősöket pedig láthatóan nem érdekli. Azt se tudják, milyen ott a helyzet.



Ja, van egy jó hír is. Már második napja lehet síelni a Sigrayn.

Télen-nyáron hetente legalább 4 alkalommal megfordulok a Normafánál. Nyáron gyepsíelek a Zsigrain a Harangvölgyig tartó 330 m-es pályán. A következőket figyeltem meg: megjelenik a XII. kerületi újságban, hogy a PP több száz milliós támogatást kapott valahonnan és hamarosan nekilátnak rendbe tenni a környéket. Mi történik ezután: kihelyeznek 20 db szemetesládát, leszórják murvával az utat és egy délelött folyamán elültetnek 30 facsemetét (egymástól 1,2 m-re!!!!!. Nem vagyok erdész, de hm...). És kész. Ennyi.

Szerintem a következőt kell tenni. Mivel állandóan hallani, hogy hazánkban 700000 síelő van, ezért úgy 5000-6000 ember az egyik nyári hétvégén összegyűlhetne szerszámokkal, ásókkal, láncfűrészekkel, stb. és a rendelkezésre álló régi fényképek (vannak) alapján nekikezdhetne helyreállítani az egyik pályát. A kivágott fát gondosan rakásokba rendeznénk, nehogy ránksüthessék a lopás vádját.

Két dolog történhet: 1. A kutya se vesz észre semmit és a következő télen az a pálya már használható lesz. (Ez a valószínűbb) 2. Tök véletlenül észreveszik. Akkor kihívjuk a TV-t és lesz nagy sajtóvisszhang. Ez a dolog így működne. Visszaállítanánk az összes pályát. Lift egyelőre nem kellene. Létezik fókabőr és túrakötés. Ha én 53 éves létemre 2 óra alatt 10-szer fel tudok kapaszkodni (nyáron is) egy 50 m szintkülönbségű pályán.... Csak megszokás kérdése.
Később aztán lehetne felvonókról gondolkodni.

CSAK AKARNI KELL! Ha már belekevertük a politikát: ennél sokkal nagyobb horderejű dolgok eldőltek már csak azért, mert az emberek nagyon akarták. Ledőlt pl. egy fal és egyesült egy ország, visszaállítva a normális állapotokat, darabjaira hullott egy, a háborúban az amerikaiak által győzelemre segített, igencsak gonosz, magát nagyhatalomnak képzelő ország. Visszaállt a normális rend.

MERT AZ EMBEREK NAGYON AKARTÁK!

Bevallom, én magam már megkezdtem ebbéli tevékenységemet, ui. kivittem utánfutóval földet és betemettem egy pár óriási gödröt (a biciklisek csinálták), amelyek zavartak a gyepsíelésben.

Kedves Zozimo!

Mintha kétkedést vélnék felfedezni írásodban abban a tekintetben, hogy egyáltalán létezik-e a bácsi és ha igen, akkor lehetett-e síversenyző hazánkban, a harmincas években. Nos, az első kérdésre csak a szavamat adhatom (ugyan miért találtam volna ki?), a másodikat illetően viszont számoljunk csak: 2009-92 = 1917, tehát az 1936-os garmischi olimpia idején 19 éves lehetett. Gyerek? Hm. Jó, nem akarok vitatkozni, lehet, hogy ez egy hamiskás bácsika volt. Igazad lehet, hát persze, hogy abban csúnya két háború közti korszakban nem volt itt nagy síélet. Biztos így is van... Hát persze...

Ja, most ugrott be, hogy a garmischi olimpián született a Szalai László nevével fémjelzett mindmáig legjobb magyar olimpiai eredmény lesiklásban (első tízben!!!!!).

Ja, hogy ő is a Normafánál edzett, a harmincas években, ja.... Két éve távozott közülünk.

Ja, most ugrott be (mivel tőzsgyökeres II. kerületi lakosként 1965 óta a Normafa az a hely, ahol a legtöbb időt töltöm), hogy a következő sípályák sorakoztak a János-hegyig bezárólag:

Zsigrai (2 részből áll: Kukoricás és Kisnorma) (gaz miatt leszűkült)
Nagynorma (gaz miatt alig síelhetően leszűkült)
Delmár (gazzal teljesen benőve)
Hárompróbás (gazzal teljesen benőve)
Nagyegyetemi (gaz miatt alig síelhetően leszűkült)
Kisegyetemi (gaz miatt alig síelhetően leszűkült)
Konzerv (onnan kapta a nevét, hogy itt maradt meg a legtovább a hó - gazzal teljesen benőve)
Fenyves (gazzal teljesen benőve)
Harangvölgy (gaz miatt alig síelhetően leszűkült)
Csillagvölgy (gazzal teljesen benőve)
János-hegyi (egy halálos baleset miatt lezárták - gazzal teljesen benőve)
Anna-rét (úgy-ahogy karbantartva)
Ez összesen 12 pálya. Aztán csókolom.

Ja, hogy ezek a pályák azokban a gonosz harmincas években működtek, karbantartották azokat...

Ja, hogy a Delmár pályát egy Delmár nevű úrról nevezték el, aki síversenyző volt. Hogy mikor? Ja, hogy azokban a cudar harmincas években...

Ja, hogy olyan síélet volt, hogy egy alkalommal a síelők szabályosan összeverekedtek, mert nem tudták eldönteni, hogy a Telemárk vagy a Stenbogen stílus a jobb. Hogy mikor? Ja, hogy azokban a vészterhes harmincas években...

Nem kell erdésznek lenni ahhoz, hogy az ember - már csak a korából kifolyólag is (53) - lássa, szó sincs itt fásítási/megújítási programról. Az erdő terjeszkedik, fokozatosan leszűkítve vagy teljesen használhatatlanná téve a pályákat. Ha visszaállítanák az említett pályákat, akkor legalább hétvégenként eloszlana a dühöngő szánkós tömeg. Szerintem első lépésként ezt kellene tenni, akár társadalmi munkában és a kitermelt hulladékfát mindenki hazavihetné tüzelőnek. Csak egy korábbi meglévő állapotot kell visszaállítani. Még csak lift sem kellene. Mindjárt könnyebb lenne a síelők élete.

Mivel elég gyakran járok a Normafára, ezért néha találkozom elég érdekes emberekkel. A múltkor pl. egy idős (mint kiderült 90 feletti) úrral aki elmondása szerint a 30-as évek végén síversenyző volt Budapesten, majd kiment Amerikába és most jött haza először. A Normafánál edzettek. Nem ismert rá a környékre. Mint mesélte, a hegyoldal egyáltalán nem volt így benőve gazzal, hanem egész a János-hegyig egymással párhuzamos sípályák húzódtak, 200-600 (!!!!) m hosszan. Akkoriban épült a síház is. És akkor is volt válság!!!

Azóta minden visszafejlődött!!! Szegény öreg, majdnem elsírta magát.

Felháborító ez a rendelet, hiszen az állam feladata lenne tucatjával építsen a sípályákat a Pilisben. Javaslom, hogy az a tokás hivatalnok, aki ezt kiagyalta ott az íróasztal mellett, egy évig próbáljon megélni itthon sípálya-üzemeltetésből, úgy, hogy be is tartja a saját rendeletét.

Rezső kérdésére a válaszom: ezennel ünnepélyesen visszavonom a véleményem, mert igen is ideálisak a körülmények a gyepsieléshez.

Nappal hiába süt ki a nap, már nem képes kiszárítani a pályát, amely gyakorlatilag telítődött nedvességgel és paplan-puhaságú. Bús-borongós időjárásnál pedig a gyepsí az, ami jókedvre derít. Gondoljatok bele: a nyálkás-ködös október végi időben, amikor hirtelen megnő a kocsmák látogatottsága, mert az emberek nem tudnak mit kezdeni magukkal a búskomorságtól, itt egy lehetőség, hogy a havas síeléssel tökéletesen azonos élményben legyen részünk.

Sziasztok

Voltam egy zarándoklaton egy szentélyben, onnan írok nektek.

Ezennel pontot teszek egy vita végére:

Hasznos-e a gyepsíelés?


Első lesiklás havon Húsvét óta:



Ez a második:



Gyepsíelés nélkül itt sem lehet kibírni:

Gyepsíelés Tirolban, Juns faluban:

Ilyen puha pályáról sajnos itthon nem is álmodhatunk. Soha!!!. Sajnos!!! A talaj legalább fél méter vastag. Az óvatoskodó stílusom annak tudható be, hogy ez most nyáron legelő és tele van "taposóaknákkal", amelyeket kerülgetni kellett. Ha mindig ilyen puha pályán gyepsíelhetnék, akkor sose vennék fel védőfelszerelést.

Hello Szabi: nem én gyártottam, hanem kapható.