Sziasztok!
Jó egy hete érkeztünk haza Flachauból. Már többször megjártuk a helyet, most is minden klassz volt, sok hó, jó idő, jól karbantartott pályák, jó kaják stb. Ez talán nem is újság, de amiért ezt a bejegyzést teszem az az, ami kicsit beárnyékolta az utolsó napunkat.
Történt, hogy utólsó este a Jagdhof nevű étteremben költöttük el vacsoránkat, ahol egyébként a konyhára nem lehet panasz, szerintem jól főznek. Nem először találkoztunk itt magyar felszolgálóval. Ez hamar kiderült, mert a másik magyar kollégájával hangosan pöröt a pult mögött, és mindezt magyarul. Örültünk, hogy könnyebb dolgunk lesz a rendelésnél, bár emlékezünk arra, hogy néhány évvel ezelőtt az egyik magyar felszolgálóhölgy azt mondta, hogy csak halkan, mert a tulaj nem veszi jó néven, ha magyarul megszólal. Így abban maradtunk, hogy mi nem eröltetjük, de mindenképpen tudomására hozzuk, hogy magyarok vagyunk, hátha szerencsénk lesz és anyanyelvünkön társaloghatunk. A rendelésnél mi egymás között jól érthetően magyarul beszéltünk, de sajnos Ő nem volt hajlandó megszólalni csak németül. Mit vétettünk mi magyarok, hogy meg kell hunyászkodnunk külföldön? Miért kell nekünk bárhol is titkolni, hogy honnan jöttünk?
De tudjátok mit? Jövőre azért is Flachauba megyünk síelni, igaz a vacsorát a Jagdhofba kihagyjuk. Mellesleg a falu Reitdorfi oldalán van egy pizzéria ahol olyan pizzát csinálnak, hogy az olaszok is megirigyelhetik.
Keresés
23 cm
