Előzmény és válaszok a Murau - Kreischberg topikból

Murau

2012.12.29-2013.01.05.

A fenti időintervallumban jószerencsém Murauba, Kreischbergre a legmagasabb magyar hegyre vezérelt síelni.
Ez a hóhért akasztják szituáció. Már többször írtam beszámolót a területről, mit írjak most? Meg kéne újulni, de nekem az már nem nagyon megy. Végül úgy döntöttem, hogy írok egy általános ismertetést a síterepről, a fontosnak vélt információkról, s annak végén, ha még van ereje, ideje, idege valakinek elolvashatja a velem történteket. Igyekezetem szerint az is érdekes olvasmány lesz.

Nézzük először Murau városát.

A város neve először 1250-ben jelent meg. Két kereskedő útvonal kereszteződésénél épített várat Urlich von Liechtenstein. Mértékadó történelmi ismeretek nélkül mondom, hogy jó Urlichunkat talán rablólovagnak is nevezhetnénk. Az erődítmény körül alakult ki a város. A 16. század végén Anna Neumann révén, aki szívós menyecske lévén öt férjet és két boszorkányeljárást élt túl a város a Schwarzenberg dinasztia kezére került. Ezt már, a hatodik Schwarzenberg férjet nem élte túl Annánk.
A város arculatát a Mura folyó határozza meg. A folyó partját műalkotások szegélyezik. Itt található a Macskaistennő, amelynek közelében a szezon végén egy hídról a vízbe vetik magukat mindenféle síeléshez közel álló lények. Ha megállunk a hídon látjuk, hogy ez nem is kis feladat, s még arról nem is beszéltem mennyire kell vigyázni, hogy egy vadkacsára ne essen az ember, vagy milyen hideg olyankor a víz.
A városban 1495 óta gyártanak sört, s nem is rosszat. Ennek megfelelően méltán nevezik Muraut a sör városának.
Szerintem a másik leglényegesebb jellemzője a városnak a fa. A fa a maga természetességével áthat mindent, a hidaknál, az építményeknél, s minden egyéb hangulatban. Érdemes megnézni a közeli faluban lévő famúzeumot. S mindezek ellenére a hagyományos elemek csodálatosan ötvöződnek modern építészeti megoldásokkal. Az új olyan szervesen elegyedik a régivel, hogy az megkapó.
Persze vannak a városban nőknek való bevásárlóközpontok, s nekem való műszaki boltok.
A hagyomány kötelez, ezért ma is működik a polgárőrség. Minden évben augusztus 15.-én felvonul az egész gárda s nagy lövöldözéssel végighalad a városon, 17. századi egyenruhájában, Sámson az óriásra nőtt szamárcsont virtuóz kíséretében. Természetesen külföldön is nagy sikert jelentenek fellépéseik
Élményt jelent a keskeny nyomtávú vasút, amely Tamsweg és Unzmarkt között közlekedik. Élmény a vele való utazás. A vasútállomásnál a gőzmozdony múzeum is megtekinthető.
Összefoglalva tipikusan osztrák, tüchtig városkával van dolgunk, jó végigsétálni az ódon utcácskákon, s még milyen jó a közelében síelni!

A muraui sípálya St. Lorenzen ob Murauban van. Murau városán a főútvonalat használva át kell hajtani. (valamely más alkalommal érdemes megnézni a belvárost) A város végén van két körforgalom, azokon egyenesen áthaladva néhány kilométer múlva St. Georgen ob Muraunál (jobboldalt Spar áruház és Schell benzinkút) balra kell lekanyarodni. Az út átvisz a folyó felett, majd néhány kanyar után át kell menni a kisvasút pályáján (STOP tábla!), s ott jobbra kell fordulni. Mielőtt megint átmennénk a síneken balra kanyarodunk, s már látjuk is a pályát. A parkírozóban minden reggel működnek forgalomirányító emberek. A parkoló nem kicsi kb. 1000 autó elfér. Csak figyelmeztetésül jegyzem meg előfordul, hogy megtelik.

Pályák

Menjünk sorban, nézzük meg milyen pályák szolgálják ki csúszási szenvedélyünket..

1-es fekete pálya: A kabinos felvonó középső állomásáról indul. Kellemes erdei csúszkálás után következik egy szigorúbb letörés. A később következő letörés nehézségét az adja, hogy nem csak lefelé lejt, hanem oldalirányba a felvonópálya felé is. Közepes sítudással és hidegvérrel leküzdhető, legfeljebb kicsit ruccsol az ember. Ezek után széles nyomvonalon több útvonal lehetőséget követve a pálya könnyen megsíelhető.
A nyomvonal legkeményebb részei a felvonó fülkéjéből láthatóak. Kellemesebb, mint amilyennek kinéz. Ha le szeretnénk menni, s megvan hozzá a tudásunk, inkább napközben próbáljuk meg, mert a nap végére nő a népsűrűség, s gyakran buckássá nyomott a pálya. A nap végén megdöbbentően sok gyakorlatlan síelő próbálkozik a lejutással. Mint néhányan mondják a kontroll zóna határán lévő síelés elősegíti a fejlődést. De sok olyan síelőt lehet ilyenkor látni, akinek a kontroll zóna határa olyan messze van, hogy azt nem is látja.
A pálya végén, ha még fel akarunk menni a hegyre bal felé orientálódjunk, onnan csúszhatunk be a beléptetőkapukhoz. Középen a parkírozóig csúszhatunk, s közvetlen közelről fogadhatjuk a hódolók gratulációit, míg jobbra megjutalmazhatjuk teljesítményünket az utolsó letörés tetején lévő Jagaalm kínálatából kiválasztott kedvencünkkel.
A pálya alsó részét egy 4 üléses felvonóval is megközelíthetjük, ha szerencsénk van a felvonó működik is.
A pályát tapasztaltabbnak ajánlom, kezdők kerüljék. Nem szégyen felvonóval levonózni a hegyről, sokkal jobb, mint a helikopter.

2.es kék pálya: A kabinos felvonó felső állomásáról indul. Talán az egyik legkedveltebb pálya. A legnagyobb részben kellemes kék lejtésű pálya nagyon nagy szélességgel. A bal oldalon a felvonó alatt néha nem kezelt felületeken is élvezkedhet az ember. Kellemes tanuló pálya a végén egy meredekebb letöréssel. A letörés a jobb oldalon egy rövid erdei úton kikerülhető, de kezdők számára is megfelelő koncentrációval és bátorsággal leküzdhető, különösen a bal oldala, ami enyhébbnek tűnik.
Itt mondom el a letöréssel kapcsolatos észrevételemet, mert ezen a pályarendszeren a jelenség itt fordul elő legmarkánsabban.
Én nem azért állok meg a letörésnél, hogy összeszedjem az erőmet (ez egyre inkább nem igaz), vagy megtervezzem a csúszás menetét. Azért állok meg mert látni akarom azt amit a lesiklás közben az előző 15 méteren nem látok, ami takarásban van, ami veszélyes is lehet. Utálom azokat a fickókat, akik lassítás, körülnézés nélkül vakon lezúdulnak a letörésnél a semmibe. Nem tanultak fizikát. Még jobban utálom azokat a fazonokat, akik még bele is gyorsítanak, hogy ugratni tudjanak. Egy ilyen ugratásnál én voltam a letörésben. A vállamat kapta el a board, ha 5 centivel feljebb megy talán ma nem itt írogatok. Tanuljunk meg viselkedni a pályán, saját, de legfőképpen mások érdekében!
A pálya tetején a bal oldalon található a tubing pálya a gyerekek kedvenc forgáspontja. A pálya nagyon alkalmas arra, hogy ha nem szeretjük a helyhez kötött bemelegítést, akkor itt egy könnyű nyomvonalon üzembe helyezhetjük izületeinket, izmainkat.

3-as piros-kék pálya: A pálya a Sunshine I. felvonó tetejétől indul. A felső részén egy pirosnak minősített lejtőszakasz van, amely szép lassan egy széles kék laposba megy át. A pálya a kezdők paradicsoma, az oktatások nagy része is itt folyik. Ha valaki abszolút kezdő, s fél a felső piroskától a csákányos felvonóból a kékbe menő átmenetnél kiszállva leküzdheti félelmét.

4-es piros-kék pálya: A 3-ashoz hasonlóan a Sunshine tetejénél kezdődik, de a kezdéshez túl kell mennünk a panoráma ételbáron. A kezdet egy szintén piros szakasz, amely az előzőekhez hasonlóan kékbe megy át. A két pálya között találjuk az időmérő pályát, s baloldalt még két felvonót. Szintén a kezdők és oktatások paradicsoma.

5-ös kék pálya: A pálya a Sunshine II. felvonótól balra kezdődik. Egy keskeny lankás részen elcsúszunk a Frédi és Béni birodalom bejárata mellett, ami nekem inkább maciparknak tűnik. Erről a részről részleteket nem írok, kis gyerekeseknek kötelező megnézni. Továbbcsúszva egy letörés utáni lapos területen a meséket meghaladó fokú döntési helyzet elé kerülünk, négy út közül választhatunk. (14 kék: vissza a 3-as felé, 18 piros az új pálya, tovább az 5-ösön, és a 7-es piros) Most menjünk tovább az 5-ösön, amely kellemesen kanyarogva megy, s végül a 7-es pirosba torkollik. Kezdők készüljenek fel, mert itt egy meredekebb, de széles letöréssel folytatódik a kaland.

6-os kék pálya: A pálya a Rosenkranzhöhe 2118 méteres és a Kreischberg 2002 méteres csúcsát köti össze. A gerincen futó sétapálya rendkívül kellemes panoráma szemrevételezésére kínál lehetőséget, de ezt a tényt nagyban korlátozza, hogy a Rosenkranzhöhén általában fütyül a szél, így az ember nagyon igyekszik lecsúszni onnan, azért néhány fotóra szakítsunk időt. A pályáról nyílik a 8-as fekete, kezdők ne is nézzenek arrafelé. A pálya végén egy kis letörés után indulhatunk a kedvünk szerinti lefelé történő irányokba.
Nekem ez a pálya tesztként szolgál. Ha botozás nélkül át tudok csúszni egyik hegyről a másikra, akkor kitünőek a hóviszonyok, rendben van a léc. Ha botozni kell, akkor a nap nem sok örömet rejteget. Szóval neki kell engedni a lécet az elején!

7-es piros pálya: A pálya gyakorlatilag az 5-ös kék pályával együtt indul, s a négyes elágazás után válik önállóvá. A kékről egy keskenyebb úton jutunk el a tényleges pályáig. A pálya mellett található egy buckapálya is a bátrabbak számára. A keskenyebb út után egy szélesebb kellemes pályán folytathatjuk siklásunkat. Ez a pálya fogadja magába innen a 8-as feketét is. Piroshoz képest kellemes nyomvonal, ami csak akkor durvul el egy kicsit ahol az 5-ös kékkel találkozunk, de ez már a kéken jövők baja. A letörés után simán lecsúszhatunk a Schluckspecht hüttéig.

8-as fekete: Az előbb említett 6-os kékből nyílik és a 7-es pirosba torkollik. A hegygerincről gyors lejutási lehetőséget biztosít a völgy felé. Lényegében egylejtős pálya. Az pedig meredek, s viszonylag keskeny. Tapasztaltaknak ajánlott.

9-es piros: A Rosenkranzhöhéről induló három kellemes pálya talán legjobbika. A korlátokkal határolt felső meredek rész után mindig jobbra tartva a 9-es piroson találjuk magunk. Kellemes vonalvezetés, aki azt hiszi magáról, hogy már látott havat az itt a halmok között kiélheti magát. A pálya végén van egy meredekebb letörés, de aki nem vállalja be az egy erdei úton kikerülheti. Sokáig ez volt a kedven pályám ezen a pályarendszeren.

10-es piros: Szintén a Rosenkranzhöhéről indul, csak most a karámos letörés után középen megyünk le. Kellemes erdei kanyargás után a nagy letörés előtt a 9-es pirosba csatlakozik.

11-es fekete: A rosenkranzí pályák közül ez van baloldalon. Fekete pályához képest nagyon kellemes erdei csúszkálást biztosít, több leágazással lehetőséget adva némi kalandozásra. Később egy kicsit beledurvul, s a vége előtt van egy komoly letörés, ami azonban egy enyhébb változattal kikerülhető. Ha valaki feketén kívánja bontogatni szárnyait ajánlani tudom.

Ezeken a Rosenkranzi részeken a legalkalmasabb a terep a pályán kívüli síelés kedvelőinek.

12-es piros: Viszonylag rövid pálya a fülkés felvonó felső állomásától indul, s a Rieglerhütte mellett omlik le a völgybe. Kellemes esésű, széles piros pálya, aki szeret tányéros felvonózni, annak ajánlani tudom. Átcsúszási lehetőséget biztosít az új 18-as piros végére. A felső átcsúszási vonalat nevezik 12a kék pályának.

13-as kék: Schluckspechttől vezet át a 2-es kék pályára. Erdei csúszkáló sétapálya. Ebbe csatlakozik az új piros 18. A 13a hasonlóan kellemes kék. A Rieglerhüttétől indul egy számozatlan erdei út, ami szintén a 2-es kékhez vezet.

14-es kék: Az 5-ös kékről megy a 3-as kék felé. A térkép jelöl egy leágazást a 8-as feketéről, de az inkább csak elvi jelentőségű. Aki kékre vágyik az nem menjen arra, mert a 8-as fekete megnyaggatja. Egyszerűbb a 4-es elágazástól letérni, s ahol a térkép jelzi a 14-est ott átvágni a 3-as felé. A csákányos felvonók nyomvonalán kell átmenni, azon a ponton, ahol a 3-as piros meredekétől megijedők ki tudnak szállni.

15-ös piros: A Kreischberg tetejéről a panoráma hüttétől indul, s kellemesen vezet lefelé. Jó széles pálya. A kezdettől pár száz méterre következik egy finom letörés, de ezt ki lehet kerülni balfelé egy erdei úton. Aztán már gond nélkül lehet lecsúszni az elágazásig. Kellemes pálya, aki szeret ívelgetni, itt megteheti.

16-os fekete: Ha a 15-ös piroson tovább megyünk egyenesen a 16-os feketére jutunk. Ez a pálya a 17-es megépüléséig vegyes pálya volt. Ha a jobboldalon mentem piros, ha a baloldalon fekete. Most az egész befeketedett. Egy meredek letöréssel indul, de aztán megszelidülve, kellemes ívelgető terepet adva megy a felvonóig.

17-es piros: Ha a 15-ös pirosról az elágazásnál jobbra megyünk, egy családi pályának hirdetett pirosra jutunk. A pálya nagy része kellemes panoráma út, szép kilátással. Két letörés található rajta. Az első közvetlenül az indulásnál. Ez jobbra egy erdei úton kikerülhető. A második a panorámaszakasz végén, kicsit komolyabb, de ezt is ki lehet kerülni, ha az ember egy erdei szakaszon átcsúszik a 16-os feketére. Ha valaki azt gondolja tévedek, ne tegye. Kikerülni a pirosat a feketén lehet. Érdekes pályák ezek, de ahogy látszik nem kívánnak véráldozatot.

18-as piros: Ezt a pályát ebben a szezonban nyitották meg. Jövőre várható a hozzá tartozó 10 személyes kabinos felvonó elkészülte, amely teljesen komfortossá teszi a pályarendszert. A 18-as a már sokat emlegetett 5-ös pályáról ágazik ki. Lehet kedvenc a 9-es piros, vagy a 15-ös piros, de az igazi a 18-as. Én beleszerelmesedtem. Nem igazán piros, inkább rózsaszín, de nagyon jó a vonalvezetése, jó széles, oktatásra és carvingolásra is rendkívül alkalmas. Jelenleg egy baja van, hogy megközelítése csak a csákányosokkal lehetséges. Ha itt le akarunk menni minden lemenetelhez csákányoznunk kell a Sunshine II-es felvonón. A pályáról leágazás van a fülkés felső állomása felé, illetve a 12-es pirosok belecsatlakoznak. Végül egy kellemes erdei kéken 13-as érjük el a 2-es kéket. Mindenkinek ajánlott pálya.

19-es kék: A pálya a már előzőekben említett 18-asról biztosít átcsúszási lehetőséget a fülkés felső állomása irányába. Kék.

Voltam már többször ezen a pályarendszeren, most folyamatosan 6 napot csúsztam itt, de nem tudtam megunni.
Nézzük meg milyen felvonók szolgálják ki a pályarendszert.

Felvonók:

A-B fülkés felvonó: Minden itt kezdődik. Mivel a hegyen lévő pályákhoz gyakorlatilag csak itt lehet felmenni ez a meghatározó keresztmetszet. A 6 személyes fülkék szorgalmasan szállítják felfelé a síelni vágyókat, de a sorbaállást nem tudják kivédeni. 8.30-kor indulnak, s érdemes legkésőbb 9.30.-ig odaérni, mert később már nagyon sűrűsödik a nép. Van a szingliknek egy oldalsó feljáró, de azt csak nagy tömeg esetén nyitják ki. Azt, hogy mi alapján döntik el mi a nagy tömeg nem sikerült megfejtenem. A fülke szorgalmasan kapaszkodik felfelé. Sok tapasztalan igyekszik kiszállni a középső állomáson, de a személyzet gyengéd erőszakkal visszatereli őket. Általában 11-ig nem engednek felszállni a középső állomáson, tehát nem biztos, hogy a legjobb ötlet a 2-es pályán bemelegíteni. A felső állomáson kiszállva már csak ki kell kerülni a bejárat előtt szedelőzködő síelőket, s máris eldönthetjük merre folytatjuk utunkat.
Mindkét állomásról van lehetőség völgymenetbe beszállni, ezt különösen kezdő síelőknek ajánlom a nap végén, mert nem érdemes kockáztatniuk a fekete 1-esen.

C Schopfart négyszemélyes ülőlift: Az 1-es alsó végénél található egy 4-es ülőlift, amellyel kb. az 1-es egyharmadáig lehet felmenni. Régebben nagyon ritkán láttam működni, de most folyamatosan ment. A szánkósok is itt tudják könnyen megközelíteni a szánkópályát, no meg erre van az AIRYPARK is. A felvonóból mindkét irányba ki lehet szállni. Ha jobbra megyünk az 1-esen csúszhatunk, ha balra akkor ez a lehetőség kiegészül a szánkóval és az egyéb kunsztokat biztosító ugratókkal, félcsővel.

D Ochsenberg kétszemélyes ülőlift: A lift a középső állomás mellől indul. Ha 11 óra előtt szándékozunk innen továbbmenni azt ezzel a lifttel tehetjük meg, mert a fülkéshez általában nem engednek fel. Megjegyzem egyéb időszakokban is érdemes megnézni a létszámot, mert gyakran előfordul, hogy ennél a liftnél nem várakozik senki, míg a fülkésnél hosszú sor áll. A lift nem mai gyerek. Az előzékeny kezelők megfogják a síelőt és a beülőt és próbálják összepasszintani őket. Általában nem az ülőlap enged, így este szép kék foltokban lehet gyönyörködni a vádli táján. A felvonó fenyőfák között kapaszkodik felfelé és a Kreischbergwirt hütte mellett ér fel. Amikor beszállunk ne felfelé nyúljunk a korlátért, hanem magunk mellől csavarjuk ki azt. Felfelé akár evezős mozdulatokat is imitálhatunk a gyorsabb haladás érdekében. Kiszálláskor is emeljük meg a rudat, s csavarjuk ki, s már a felső állomáson is vagyunk.

E tubinglift: Sok szót ne vesztegessünk rá. A hurkot rá kell húzni a csőre, a többit elrendezi a mechanika, az utasnak csak a nézelődés a dolga.

F gyakorlólift: A 4-es pálya bal oldalán a kezdők számára létesített rövid húzgáló.

G Kreischi csákányos lift: Szintén a 4-es pálya bal oldalán található az előzőnél hosszabb, tanulók számára használatos lift.

H Sunshine I csákányos felvonó: A fülkés felvonó felső állomásától, az egyik síiskola mellől indul hosszan fel a Kreischberg tetejére. Jobbra kiszállva a 3-as, 4-es pályákon csúszhatunk, vagy átmehetünk a 15-ös piros felé. Módunk van a 14-es kék pálya kereszteződésénél is kiszállni, s a meredekebb rész előtt lecsúszni a 3-as kéken. Ha kedvünk van balfelé egy aluljárón átcsúszva a Rosenkranz felé vehetjük az irányt. Mivel a felsőbb pályákhoz jelenleg még csak itt lehet felmenni általában sorbanállásra számíthatunk. A felvonónál tábla jelzi, hogy csak gyakorlott síelők és boardozók vehetik igénybe, azért ilyenkor lehet látni, hogy milyen sok gyakorlott szakember császkál a környéken. Tréfát félretéve a síterepnek az a dolga, hogy elhárítsa baj esetén a felelősséget, a síelő meg fel akar menni. Ha már kifizette a nem kevés belépőt ne csak egy zsebkendőnyi helyen tudjon síelni. Szóval hiányzik már nagyon az a tervezett 10 személyes kabinos.

I Sunshine II csákányos felvonó: Nyomvonala teljesen párhozamos a Sunshine I felvonóéval. A végén balra szállunk ki, s közvetlenül mehetünk a Rosenkranz irányába. Egy hangyányival gyorsabb, mint az I-es felvonó.

J Rosenkranz kétszemélyes ülőlift: A Schluckspechttől megy a Rosenkranzhöhére. Kétszemélyes, régivágású ülőlift, amely bár van beszállószőnyege, azért férfiasan odavág a vádlira. Szép komótosan araszol felfelé, s amikor kiemelkedik az erdőből a drótkötél csigák zaját a szél fütyülése nyomja el. Ha valami rossz van az ember fejében azt itt kifújja a szél. A végén balra kanyarodva vár minket a 9, 10, 11-es pálya, jobbra kanyarodva élvezhetjük a 6-os gerincpályát.

K Rosenkranz csákányos felvonó: Nyomvonala megegyezik a kétszemélyes ülőlift nyomvonalával, egyetlen előnye, hogy talán földközelben nem fúj annyira a szél.

L Riegler tányéros felvonó: A 12-es piros végétől hoz fel a fülkés felvonó felső állomásáig.

M Sixpack hatszemélyes ülőlift: A 15, 16, 17-es pályákat szolgálja ki. Kényelmes, modern lift, védőbuborékkal.

Hütték:

Ha már felvonóztunk, csúsztunk, nézzük meg hol ehetünk, ihatunk.

Waldschloss: A pálya alján, a sportbolt mögött található. Kis vendéglátó komplexum van itt. Kinti talponálló, emeleten fiatalos dühöngő és lent hüttére hajazó helyiség. A síelés utáni programok egyik gócpontja. Nem tudom milyen a konyhája, őszintén szólva nem nagyon emlékszem, hogy láttam volna ott valakit enni. Bizonyára rossz megfigyelő vagyok.

Einkehrschwung: A pálya aljának jobb oldali részén található, apró becsületsüllyesztő. Hangulatát talán családiasnak tudnám fogalmazni. Az ugráló, félcsövező rajderek kedvenc helye.

Jagaalm: Az 1-es fekete pályán annak jobb oldalán vagy 100 méterre az aljától található. Talán az egyik legjobb hütte a pályákon. Hagyományos kialakítás, konzervatív választék, s korrekt kiszolgálás. (nem írom ki külön, de a hütték nagy részében van magyar személyzet, így nyelvi problémák nem lehetnek, kivéve ha főtt füstölt marhanyelvet rendelünk) A nap végén az 1-esen leereszkedők jó része benéz ide. A félcső mellett egy gyalogúton is megközelíthető, a kis kapaszkodás jót tesz az étvágynak.

Grillboden: A fülkés felvonó középső állomásánál található. Nem minden ízében hagyományos hütte, több helyiséggel, kiülővel. A kint ülőket egy fedett kis fülkén keresztül szolgálják ki, s az ételek elkészültét hangosbemondón keresztül közlik az éhes delikvenssel. Ez kedves Keleti Pályaudvaros hangulatot ad a hüttének. Tetszik, hogy a forralt bort kis kancsókban adják.

Edelweisshütte: A D jelű felvonó alsó állomásánál található, kisméretű kedves hütte. Főleg gyerekesek látogatják. Közelében egy körhütte is található, ha valakinek sürgősen szüksége van egy gyors beöntésre.

Kreischbergwirt: A fülkés felvonó felső állomásától jobbra található turistagyár. Nagy méretek, kétszintes belső étkező terem és hatalmas kinti terasz. Ezek ellenére délben rettentő nagy népsűrűség. Nemrégiben újították fel szép kivitelben. Önkiszolgáló rendszerben működik, saját kezű csapolás, s az ételek neve magyarul is fel van tüntetve a falon. A pincében nagyméretű illemhely és külön játszóhelyiség a gyerekeknek. Ha az ember elviseli a tömeget jó hely.

Berg 7: A 12-es piros pálya elején, közel a fülkés felső állomásához található. Most bővített, főleg a fiatalok igényeit kielégítő hely. Berendezése, ital és ételválasztéka, valamint zenei hangulata is ehhez igazodik. Nekem nem jött be, talán öregszem?

Riegler hütte: Továbbmenve a piros 12-esen jobbra található. A Jagaalm mellett szerintem a másik legjobb hütte a hegyen. Hagyományos választék, kiszolgálás és hangulat. Mindig történik valami. Sokak által kedvelt hely.

Schluckspecht: A rosenkranzi pályák aljánál található. Modernebb hüttének mondhatjuk. Hátrányának a szükebb ételválasztékot sorolnám fel és azt, hogy nincs csapolt sör.

Panoráma hütte: A Kreischberg tetejénél található, divatos kör alakú hütte. A hasonló kialakítású hütték választéka jellemzi. Régen csinos lányok alkották a személyzetet. Most fiút is láttam. Ez vonzalmam a vendéglátó egység iránt nagyban csökkentette. Alatta nagyméretű WC található.

Ha már itt tartunk, gyorsan végigfutok a WC-ken is. Természetesen a hüttéket külön nem sorolom fel. Egy illemhely található a parkírozónál lévő főépület alagsorában. Méretei még az átöltözést is lehetővé teszik. A középső állomásnál a D felvonó házának hátsó traktusában is található egy kevés ember által látogatott illemhely. Ugyancsak található WC a fülkés felvonó felső állomása épületének alján. A Schluckspecht közelében van egy konténer WC nagyon csúszós műanyag padlóval.

Egyéb információk.
A főépület aljában jobbra a pénztárak, balra az Intersport ahol sífelszerelést is lehet bérelni.
Természetesen van síbusz, de a kisvonatot is lehet ingyenesen használni a síbérlet felmutatásával. A Lorenzen vasútállomáson sok ismertető térkép és menetrend is begyűjthető.
Ha valaki bemegy Murauba a menetrend alapos tanulmányozása szükséges, mert a vonat nem jár gyakran. Minden valószínűség szerint le kell mondani a délutáni síelésről. Hasonló feltételekkel mehetünk az ellentétes irányba Tamswegbe is. Az is kellemes, megnéznivaló város.

Az általános ismertetés után jöjjenek a Csabor féle élmények.

A szokásos nem sikerült a bepakolás, elaludtunk, összevesztünk, nem fértünk be az autóba jellegű események mind elmaradtak.
Egy hetünk volt a cuccok összepakolására. Részben sikerült. Én figyelmem arra fordítottam, hogy barátomnak nevezett Irsai Olivérből elrakjak egy kartonnal, suttyantsak mellé egy karton Juhász rosét, s a tetejébe pedig egy karton félszáraz pezsgőt. Már csak néhány üveg pálinkát kellett elrejteni és kész is voltam.
Tudom, hogy most többen korholóan húzzák fel a szemöldöküket az italmennyiség olvastán, de ketten voltunk Elsővel, s a pályán is szándékoztam a hüttékben inni, ezért bátorkodtam csak ennyi itallal elindulni. Vállaltam a kockázatot, s bejött, erős beosztással kitartott a készlet.
Az utazás nálunk mindig élmény. Első nem szeret navigálni, ezért használjuk a műholdas eltévedőgépet. Induláskor elmondom az úticélt, az kb. 150 km út alatt bepötyögésre kerül, s akkor jön a móka java. Első nem tudja úgy beletenni a tartójába a GPS-t, hogy közben valamit ne nyomjon be rajta. Így elég változatos üzemmódokat tud előidézni. Újra kiveszi, mert látni ugye kell, közben természetesen kérdez és ölében tartva mutatja nekem, hogy mit csináljon, mit nyomjon meg, én kígyómozgással cikázom az úton, néha még csúnyákat is mondok, s ez így megy az úticélig. Garantált módszer az elalvás ellen.
Mivel vagy 10-szer voltunk ezen a terepen viszonylag simán megérkeztünk.
Gyors pakolás után szemrevételeztük a terepet. Este hatkor minusz 3 fok a völgyben. Nagyon komoly, tömör műhó alapja van a pályának, kb. 60-80 cm-esre becsülöm. Felette finom műhó. Négy óra után annyian jöttek le az 1-es feketén, mint a hangyák. (s olyan szép karcos hangja volt a lécüknek) Nem gyűjtötték halomba a havat a pálya alján a pályagépek, ez bizonyítja, hogy már jó az alap, csodálatosan néz ki. Most fagy, holnap olyan lesz, mint a porcukorral beszórt gyémánt!
Tömeg az volt, s valószínűleg holnap is lesz. Ennek örömére bontottam egyet a kartonokban tárolt üvegek közül.


Szállásunk a Club Hotelben volt. A sihun vettük egy sporttárstól. Már többször jártunk erre, de véleményem szerint egyre romlik a színvonal. Az előtérben hatalmas tömeg fogadott. Először sorba kellett állni egy asztalnál, ahol leigazoltattak, s kitöltöttek egy lapot rólunk. Kis problémát okozott, hogy az én nevemet elírták, Csaba helyett Béla szerepelt. Össze kellett húzni magunk, hogy ne essünk ki a rostán. Aztán következett egy másik asztalnál való sorbaállás. Itt ismét némi okmánycsere, s amikor ki akartam fizetni a kauciót, közölték, hogy azt csak bankkártya kaucióval tehetem. Kérdésemre, hogy miért kell nekem egy összeghatár nélküli engedményezési kötelezvényt aláírnom, olyan érvényességi időtartammal, amikor már régen nem vagyok itt, egy szőke hölgy hisztériás hangnemben rendreutasított. Közölte, hogy világosan megírták, hozzunk bankkártyát magunkkal. Tájékoztattam, hogy nekem ugyan nem, mert én ezt a hetet csak úgy megvettem, s nem állunk levelező viszonyban. Másrészről igaz, hogy egyszerű falusi műszerész vagyok, de ha egy kerek bővített mondatban elmondja miért kell ezt így, lehetséges, hogy megértem. Még idegesebben közölte, hogy akkor adjak 80 eurót csak tűnjek már el. Mivel alapvetően gonosz vagyok, mosolyogva mutattam neki hat bankkártyát, s kértem, hogy húzzon egyet belőle. (többet nem találkoztunk)
Ez a kötelezvényesdi azért idegesített, mert előtte nagy hangon mondták, hogy sícuccot nem lehet bevinni a szobába, aki megteszi, attól a géppisztollyal való megitatás után levonnak 80 eurót. Tanulságos volt látni, amikor találtak egy szobát, ahova az apuka bevitte a kisgyerek bakiját (első napról van szó), s ők arcukon üdvözült mosollyal beszélhettek a levonásról.
A problémám az, hogy akik ide jöttek azok befizettek egy-két milla tőkét, hogy felépüljön a kecó, aztán évente fizetnek annyi fenntartási díjat, amennyiből a környéken lazán megszállhatnának. Ha ők nincsenek a szőke démonnak nincs munkahelye. Ha az a cél, hogy a vendég jól érezze magát lehetett volna már minden tulajdonosnak készíttetni egy kártyát, mert minden közelítőkártyával működik, s a kártyára fel lehetett volna vinni az időbeli jogosultságokat. Akinél a kártya van az bejöhet. Ez egy on line rendszer, amely minden utólagos változtatást is megenged. Ha ilyen lenne nem kellene megalázó, hosszú sorbaállásra, okmánymutogatásra, minden egyéb jó hangulatot csökkentő tortúrára kényszeríteni a tulajdonosokat. Talán akkor lenne idő arra is, hogy rendesen beszéljenek az emberrel, elvégre ez a hotel tudomásom szerint a tulajdonosokért van, az ő igényeiket hivatott szolgálni.

A második nap korán keltünk. Az ilyen pályákon, amik csak egy irányból közelíthetőek meg jó korán kint lenni, ha nem akar sokat sorban állni az ember gyereke. No meg ez talponsíelő szokás is.
Sokat gondolkodtam milyen bérletet vegyek, hisz van olyan, hogy vagy 8 pályára szól. Arra gondoltam, minden nap máshol síelünk, s én tömegével írom a beszámolókat. Másik verzió az volt, hogy a bérlet Kreischberg mellett jó Lachtalra is, majd egyik nap átugrunk oda.
Végül győzött a józan lustaság. Ha már leparkoltam az autóval maradjon is az ott vagy egy hétig. Felé sem kívánok nézni. Gondoltam feleségemnek is jót tesz kedvenc pályájának alapos megismerése, s majd ki is derült mennyire igazam volt.
Hála a korai kelésnek reggel 9 körül még kevés volt a nép. Ahogy ott nyomakodunk a sorban előttünk ismerős alakot pillantok meg. Replaci törekedett felfelé, mert 10-kor már kezdődött a tanítványoknak a bemelegítés. A fülkében üldögélve kellemesen elbeszélgettünk, mondhatnám azt is, hogy eszmét cseréltünk, de ez így nem igaz. Replaci felvetette, hogy régen olyan jókat írtam, mostanában miért nem teszem. Persze én egyből a különféle síoktatási módszerekről értekeztem. Jól telt az idő! De a dolog nem volt komoly, sőt meghívást kaptam egy workshopra. Örültem neki, mert akkor talán megtudom mi az, másrészről valamit ellesek az oktatásról.
Felérve elkezdődött a várt síelés, a szezonban a második.
Megcsináltam a szokásos bemelegítő köröket, majd WFeri barátom kedvééért lementem az 1-es feketén. Sok bolondságot csinál meg az ember mások unszolására. A pálya remek volt, én fenomenális, s egy bimbózó kapcsolat kezdeti fejlődésének lehettünk lehettünk tanúi a havon. A pálya végig remekül síelhető (ez így volt a nap végén is), de amikor leértem hatalmas tömeg fogadott. Nem kellett volna, dörmögtem magamban, de nem nekem szurkoltak, hanem a későnkelők is fel akartak jutni a hegyre. Ott álltam a sorban ismét vagy fél órát. Egyből rögzítettem, hogy WFeri tartozik egy sörrel!
Minden pálya remek, van ahol még valódi havat is láttunk. A 9, 10, 11-es pályák táján kicsit kevés a hó, néhol fűcsomók is láthatóak.
De az új 18-as piros remek. Egész nap kitűnően lehetett csúszni rajta (szerintem sokan nem is tudják, hogy van), kevés ember, remek hó. Le sem tudtam onnan Elsőt vakarni.
Egyébként volt néha a fülkésnél és a két nagy csákányosnál némi szlovák feeling, de ennek ellenére remek nap volt. Az első síelésnél keresgélt mozgásom most megvolt. Viszonylag normálisan tudtam csúszni, de a combfarkas be-beköszönt. Annyira élveztük, hogy délután egyig nyomtuk megállás nélkül. Szégyelltem magam, hisz nem tartottam be egy ösi talponsíelő szokást. Egykor egy kis pótlás után, ismét a jókedvű csúszás következett. Pálya nem maradt megsíeletlen. Még a workshopra sem értem oda.
Az Edmondo volt a megmondó. A játszós telefonomat vittem magammal a hegyre, s azon csak ez a mérő program volt, de ez délutánra olyan értékeket mutatott, hogy meg sem merem mondani, mert elveszítem az élvezeti síelő státuszt. Másnap már nem is használtam, mert ilyen sokat nem lehet síelni.
Hazatérve az üveg bor után most nyitottunk egy pezsgőt is. Ez már csak így kellett, hogy történjen, mert a nagy lelkesedésben a 11-es sör kimaradt, rendnek pedig lenni kell.

A második sínapon, december 31.-én is remek idő volt, s kitűnő hó. Talán egy kicsivel kevesebben jöttek el, bizonyára már az estére készültek. Én nagy várakozással néztem a nap elé, mert ilyen szilveszterem még nem volt. Boldogult úrfikoromban szilvesztereztem a Hiltonban. Így hívtuk a ruhagyári büfét, ahol egy a megfelelő helyeken, megfelelő domborulatokkal rendelkező hölgy mérte az italt, s próbált belém lelket verni, mert nagy lendületet vettem a folyékony narkotikumok fogyasztása terén. Ennyire emlékszem. Aztán volt egy alkalom, amikor egy előkelő szállodában kívántuk vidáman eltölteni a szilvesztert, ami csak részben sikerült, mert a pincér ráöntötte a levest Első ruhájára, aztán a sztárvendég énekesnőnek nem működött a CD-je, ezért a boci boci tarkát énekelte. Nem volt rendes italválaszték. (kétféle bor, egyféle pezsgő) Az éjfélkor feltálalt virsli romlott volt, de azért tojásrántottával másnap reggelire még felszolgálták. Ez is remek szilveszter volt. Most vártam valami nagyot. S semmi sem volt. A pályán talán kicsit több volt a vidám sapkás alak, de más semmi. A pénztárnál kérdésünkre megerősítették, hogy holnap reggel is fél kilenckor megy az első lift. Hiába a síelés nem könnyelmű, léha szórakozás. Talán ezért volt, hogy ismét kimaradt az a fránya 11 órás sör. Ennyire azért nem lehetek figyelmetlen!
De mégis az voltam, mert egyszer csak üdvözölt valaki. Replaci állt ott, talpig egy, bocs kettő fullrockeres VÖLKL mélyhólécbe öltözve. Egy 173 cm. SHIRO lapult a hóban, akkora mint egy 12 személyes étkezőasztal. Tesztelésre volt Lacinál. Mondjuk azt el tudom képzelni, hogyan viselkedik egy ilyen léc a pályán kívül, de mit lehet csinálni vele a pályán? Laci megmutatta, s úgy szórta vele a rövidlendületeket, hogy alig tudtam követni. Ennek ellenére nem vonzódom az ilyen léchez, nagy nekem, ennyi fát egy év alatt sem lehet eltüzelni.
A nap végére ismét jelentkezett combfarkas úr. Egyre többször kellett megállni, pihenni, s így a közelgő ünnep tiszteletére három és négy között lejöttünk a hegyről. Bevallom a fülkés felvonóval jöttem le. A sítudás egy dolog. (nekem például nincs, s egyre fogy) Másik dolog a pillanatnyi állapot. Ha fizikailag, agyilag nem vagyok ott el fogok esni, mert a síelés döntően fejben dől el. (mondjuk ez egyik sífilozófus álláspontjával sem egyezik) Ezért mondtam, hogy nem szégyen lifttel lejönni, s nem baj, ha az ember fáradtnak érezvén magát beül egy hüttébe pihenni. Én már a szilveszterrel foglalkoztam, s fáradtnak is éreztem magam.
Szobánkba vánszorogtunk, s nagy lendületet véve nekiláttunk alkohol készleteink apasztásának. Csendesen, kettesben ünnepeltünk (a hotelben semmi közös lehetőség nem volt, kocsmába menni meg nem akartunk), s ennek is megvolt a maga varázsa. Szilveszterkor rongyosra lőtték az eget, ez sem zavart, bár ennek okát megérteni nem tudom.

Január 1. harmadik sínap. Ahogy Ady mondja, minden egész eltörött. Korán felmentünk a hegyre, s sokan tartottak velünk, bár az előző napi tömeget nem közelítették meg. Másnaposék nem jöttek el. Ragyogó idő, hasonló hóviszonyok.
Megfigyeléseim szerint minden síelésnél a harmadik nap a legrosszabb. Az első két nap még a lendület viszi az embert, hajt a lelkesedés, serkentenek az új pályák. De harmadik nap már kopik kicsit a test, kijönnek az előző nap túlhajtásai, csökken a koncentráció, s hajlamos minden rossz lenni.
Hosszú napok óta kemény torokfájással küszködtem, s ez a fájdalom ezt a napot választotta arra, hogy legyőzzön. Minden fájt. A lábam, a torkom, a fejem, a gyomrom. Szenvedtem. Első kérdezte is, hogy jól érzem-e magam. Miért? : kérdeztem vissza. Mert úgy kanyarodsz, mint régen.- keserített el. Most 11-kor ott ültünk a hüttében. Próbáltam valami forró folyadékkal valami életet lehelni magamba, de sok sikert nem értem el. Még az a szégyen is megesett, hogy Első elment egy csúszásra, míg én sebeimet nyalogattam. Csúszkáltam most is, s még így is elvoltam annyira, hogy ne hagyjam ott a hegyet, de nem a legjobb csúszások közé jegyzem fel a napot.
Napközben találkoztunk Replaciékkal, aki tanítványait terelgette lefelé a hegyről. A tanoncok kezdő létük ellenére elég rendesen lecsúsztak a letörésen. Látszott, hogy tudatosan csinálták a dolgukat, s bár volt akinek nem sikerült a legjobban bebizonyosodott, hogy érdemes oktatóhoz járni.
Aztán jött egy sms, hogy élünk-e még? Mint mondtam a pályára a játszós telefonom viszem magammal, annak számát pedig még én sem tudom. Nyugalmam érdekében választom ezt a megoldást, mert utálok a hegy oldalában lécen állva telefonálni. A szobába érve derült ki, hogy egyikünk telefonján sem volt engedélyezve a roaming, csak az én játszós telefonomon. Hát ezért volt napok óta olyan csend, hát ezért nem kereste Bástya elvtársat senki. Ezért volt az a nyugalom. Életjeleinket közöltük a gyerekekkel, s a telefonok változatlanul hagyása mellett nekiláttunk nyavalyáim meggyógyításának.

Január 2, negyedik sínap. Ma reggel mintha kicsit komorabb lenne az idő. Havat jósolnak. Nem sokat, de esni fog azt mondják. Mi töretlenül ma is kimentünk a hegyre, ahol változatlanul remek a hó.
Ez a nap azért más mint a tegnapi. Viszonylag rendesen érzem magam. Torkom megvan, bár nyakvédő melegítőmet otthon felejtettem. Így védőfelszerelésem jelentős része hiányzik. Nyugalmam érdekében a sisakon kívül, ami alapfelszereltség, vagy motoros merevítős derékvédőt, vagy gerinc protektort is viselek. Nagyon jól melegítenek.
Csúszkálunk rendesen, s beülünk a kötelező 11 órai folyadékpótlásra. Tudom, hogy sokan nem értenek egyet velem, de a mértékkel alkalmazott alkoholt nem tartom vétségnek síelés közben. Van amikor csodát tesz, feloldja a gátlásokat, s ezzel új távlatokat nyit. Velem most így történt.
Mentünk a piros 18-ason s egyszer csak történt valami. A sihun folytatott szakmai viták folytán agyilag roppant képzett fejbensíelő vagyok. Próbálgatom alakítani mozgásomat, új mozdulatokat, tartásokat próbálok ki, kísérletezem. Ha nem csak a síelés öröme izgat igyekszem odafigyelni mozgásomra. S akkor történt valami. Elmondani nem tudom. Mondták az okosok, hogy mekkora élmény lehet. Nem hittem el, s akkor megjött. Nem tudom mi a pedál, mi a csipőizmok tónusa, s sok mindent nem tudok még a síelésről. Amit akkor csináltam abban nem volt semmi. Nem volt vállcsavarás, nem volt csipőbetolás, nem volt karlegyezés, semmi sem volt benne az égvilágon, csak egy. Ritmus. Nem csináltam semmit, minden magától jött. Nem tudatosan kanyarodtam, belevitt a léc, s aztán automatikusan jöttem ki belőle, s már ott is volt a másik ív. A hó felett jártam pár centivel. Geszti Péter szavainak átalakításával: kanyarog a hó a léc alatt, csúszni kell! Csúszni kell. Hihetetlen érzés volt. Pilinszky is erről beszél: „Nem az a fontos, hogy a madár hányat csap a szárnyával, hanem, hogy íveljen.”
S nem fájt semmim. Combfarkas úr sehol nem volt, semmi fáradtság nem jelentkezett, egy álló hétig tudtam volna síelni. Valami olyan csodálatos elegyet alkottunk mi négyen, a hó, a két léc, s én, amit csak egy egy felvonó szakíthatott szét egy rövidke időre.
Eleredt a hó, s közösen a köddel lezavart bennünket a Rosenkranzhöhe tetejéről. Ez sem számított, aznap semmi sem számított. Kedves talpas barátaim aznap rájöttem egy addig előttem rejtett igazságra: a léc talpa csak azért van, hogy összekösse a két élt, de ezt titokban tartom.

Volt kis összezördülés délután asszonyilag. Korábban lejöttünk a hegyről, hogy bevasutazzunk Murauba. (ingyen van, mert a síbérlet jó rá, keskeny nyomtávú, s remek, no meg a városban vásárolni is lehet ezt azt)
A szobában én el akartam még olvasni az üzeneteket, s az Első morcogott, hogy lekéssük a vonatot. Én szokás szerint csináltam amit szoktam, tehát elolvastam az üzeneteket. Az állomásra érve megkérdeztük a Madlent, hogy mikor megy a vonat. Mondta, hogy 5 perce ment el. Szerencsére azbesztből volt a gatyám, mert ahogy az Első nézett rám.
Sétáltunk egyet, s visszaérve a pálya aljára kiderült, hogy ma van a síiskolák bemutatója, s egy rettentő nagy tűzijáték. (szilveszter a fasorban sincs) Első imádja a tűzijátékot. Persze én mondtam, hogy ez szándékos volt, mert ha bemegyünk Murauba, akkor nem látjuk ezt a szép műsort.
Aztán hazatérve Első talált még egy üveg pálinkát a csomagok között.
Azt hiszem megtartom ezt a nőt!

Január 3. ötödik sínap. A reggeli műsor a szokásos volt. Ma is nagyon jól esett a síelés, de a tegnapi extázist már nem éreztem. Olyan ez, mint az egy éjszakás kaland. Második éjszaka már várja az ember azt a nagy örömöt, s ezért már nem is érheti el. Mondják az okosok, ahogy hallottam.
De a síelés kalandja nem érhet véget!
Csodálatos nap volt ez is. Nem hiszem, hogy sikerült beégetni a mozgásokat, de már tudom mivel kell próbálkoznom, s remélem a körülmények kedvező összejátszása folytán egyszer még újra eljutok oda...
A nap végén nagy esemény történt. Ahogy lejöttünk a felvonóval, Első egy szóra ráállt, hogy beszálljon a négyszemélyes felvonóba és az 1-es fekete utolsó részén lecsússzon velem. Simán megcsinálta, s a végén olyan boldog volt, mint az a kislány, akivel a fülkében jöttünk le, s végig ragyogott az arca, mivel a síiskola nyertesének aranyérme az ő nyakában lógott.

Január 4 hatodik sínap. Ma reggel kifagyott, jegyes pályák fogadtak bennünket. Már nagyban gondolkodtam a korcsolya bérleten.
Mondtam is Elsőnek, hogy csinálunk egy laza levezető napot, de aztán olyan lett mint Mansell hajdani Forma 1-es, riporter szerint levezető futama, amelyből pályacsúcs lett. Szenvedtünk a jégtől. Érdekes volt ahogy a léc csúszás közben sorozatlövés szerű hangokat adott ki, a ratrakok fagyott nyomainak megfelelően. Rájöttem, ha hosszú a sorozat akkor csak maszatolok, mert oldalt csúszom, így törekedtem a rövid sorozatokra, vagy egyes lövésekre, a hangtompítós fegyverről már nem is beszélve. Megtartottuk a 11-es szeánszot s a felső pályákra mentünk. Itt kiütközött a természetes és a mesterséges hó közötti differencia. Jól lehetett csúszni. Egyszer csak Elsőt megszállta az ördöngő, s bejött az ismerős pálya hatása, a majré eltűnése. Nem volt már meg az ahogy a talpasok mondják: hárman voltunk a lécen, elől a rinya, középen én és hátul a majré. Felbátorodott, s amit eddig kikerült a kis erdei utakon, azon most bátran lecsúszott. Kérésére keresni kellett a fekete pályákat. Öröm volt látni önbizalma dagadását, s mert mint tudjuk a síelés fejben dől el, nagyon jól is csúszott. Remélem ez a hatás kitart a Dolomitokig.

Január 5 hazafelé. Esik az eső, de már nem zavar. Megtettük amit tenni kell, Murau ismét kellemes élményeket szerzett. Lustaságomnak most jó eredménye volt. Azért a kötelezvényt visszakértem a portán.

Csabor aki elégedett, s nem fáj a lába