Előzmény és válaszok a Síelésünk kivesézése topikból

HPali!

Egyetértek. A támasztott lendület egy sok esetben kihagyható elem.
Gyerek tematikába betenni bűn.
Sportos, jómozgású tanulók elsőre szinte csak érintik, de ez nem jelenti, hogy ne lehetne később visszacsatolni hozzá, akár a hóekéhez.

Nagyon komplex feladat valóban.
De azért lehet ezt könnyeden is kivitelezni.

Amit leírsz, abból több olyan probléma is kitűnik, amit lehet, hogy csak nem tanítottak meg neked...
Ez nem a te sarad.

Ezzel a feladattal (bárszék) már a 80-as években is küzdöttünk tanulóként. Ha nem ment az volt a baj, ha ment, akkor meg mai szemmel katasztrófa lett az eredmény.

Ennek az az oka, hogy ott nincs bárszék. :)

Bingó!

A Carving mindenkinek DVD Szabó Laci megsíeli a támasztott lendületet úgy, ahogy ez helyes (1:50, nyíllal a fenekén; a többit tessék kritikusan kezelni, van jó és van kevésbé... ;) ). De ez egy középhaladótól nem várható el.

Ami miatt mégis jó lehet, az a melléforgatás (nem mellézárása vagy melléhúzása: az eddig vitatott videóban látható mozdulat nem melléforgatás, hanem mellézárás, az teljesen más, szerintem inkább kerülendő).

Az ívbelső síléce aktív melléforgatása segíthet megtanulni a helyes forgatást, és ráadásul gyakori, hogy a forgatást az ívbelső síléc indítja el, és az ívkülső csak ebbe kapcsolódik bele, majd onnét aktívan forgat mindkettő.

Nem nem!
Egyáltalán nem OFF!
Ezzel nem rázol le, azt te is tudod. :)

"És innét válik off-á a téma, ezt nem itt kell megvitatni. Annyit elég tudni, hogy van egy formai, precíz helyzetekből mozgássort építő felfogás, és van egy dinamikára, az erőkre és a reakciókra építő gondolkodásmód. Az egyik felépíti mozgásképet pontos pozíciókból, a másik felépíti a dinamikát és az érzéseket, és szerinte ezek majd kihozzák a pozíciókat. Ez elemzésekhez elég, a tanítványok meg majd eldöntik, melyik a szimpatikusabb. "

Ne haragudj Ozsi, de ez egy BAROMSÁG!

A kettő egyáltalán nem zárja ki egymást!
Az, hogy egy adott technikai elemnek minden változó körülményhez összhangba változik a dinamikája és az ahhoz tartozó mozgásképe teljesen normális...sőt természetes következmény, sőt kívánatos.
Nem ugyanazt a hóekét síeled a libalegelőn és egy erősebb kék/ enyhe piros pályán. Ugyanez igaz egy hosszú lendületre.
Az, hogy tanítasz egy alap technikát (ez a teálltalad vélt képsoros oktatás) egyáltalán nem baj! Azt közben is és utána is lehet a legváltozatosabb körülmények között gyakoroltatni, alakítani, RÁÉREZTETNI a tanulót a különbségekre!
Hiszen ez az osztrák "rote Faden" egyik legfontosabb oktatásmódszertani elve/pontja/gyakorla!!! Idézem:
"Üben, festigen, Variiren von Gelende, Tempo, Ritmus, Radius, schneebeschaffenheit"
Azaz: gyakorlás változatos körülmények között, mint sebesség, ritmus, ívhossz, lejtőmeredekség, valamint változatos minőségű havon.
!!! Minden mérföldkőnél ott van!!!

Az, hogy eközben az oktatók egy egységes képet igyekeznek adni a tanuló elé, mely mozgáskép az aktuálisan adott körülményekkel összhangban van, az már csak nem baj! .???

Te milyen éles kettéválásról hordasz itt össze hetet-havat?
Azt megértem, hogy igyekszel hülyét csinálni minden "nagy rendszerből", hiszen részben ez motivál, de azért ez egy elég meleg leválasztási kísérlet, mely azt sugallja, hogy minden struktúrált tematika a tanulót megerőszakolva, esélyt sem ad annak, hogy önmaga is ráérezzen egy technika helyes-környezetével és individumával összhangban történő- alkalmazására!!!


"Dinamikát onnét tudok tanítani, amikor a síelő felvette a sícipőjét - bármikor. Sőt nem hogy ott tudok, hanem onnét kell. Léc még nem kell hozzá. És onnét kezdve a mozgásszerkezetet az adekvát dinamikával együtt építem fel."
Ezt én sem gondolom másképp!
Amire én céloztam, az az, hogy minden technikai elemnek(technikának) meg van az ideális -aktuálisan adott körülményekkel összhangban lévő- dinamikája. A tanuló ezeket tanulja meg kezelni, majd szabályozni.
Másképp fogalmazva: kerüljön összhangba technikája a meghatározó körülményekkel. Érezze a szükséges megoldásokat, technikákat a külső erők kezelésére, azok kihasználására, előnyös felhasználására.
Lsd.:
( A lécek működésbe léphetnek külső és belső erők hatására. Minél több a külső, annál kevesebbet kell nekem hozza tenni. Viszont kezelnem és szabályoznom tudni kell.)

Szerintem ebből nem jössz ki jól, valami olyat tulajdonítasz a struktúrált oktatásnak, ami nem igaz.

Akkor lenne igaz, ha egy sízőtől mindenhol és mindenkor ugyanazt a mozgásképet követelnénk. De erről szó sincs!

Pont te fogalmaztad meg, valahogy így:
Az osztrák oktatók is síelnek a tanítványok előtt mindenfélét, aztán szabadsíben meg már sehol az alpesi tartás meg a párhuzamos tengelyek...
Bocs, de nincs időm visszakeresni.

Talán nincs is másról szó, mint hogy szabadsízésnél nagyobb tempo, meredekebb lejtő, pattogósabb ritmus nagyobb erők befolyásolják ugyanazt az oktatót? És ennek megfelelően változik a kifogásolt tartás, tengelyek???
Lehet, hogy egész pontosan le tudom vezetni, hogyan jut el odáig egy síelő a tematikánkon keresztül? Hát képzeld, le tudom vezetni!
Egészen pontosan. Tudod miért? Mert értem azt ami a sorok között van.
És éppen ezért egész egyszerűen és érthetően - feszülések-ernyesztések félrevezető disszertációja nélkül is- el tudom magyarázni, hogyan lesz egy alapiskolás tartásból GS technika.

Attól tartok, a fent említett két világ csak nálad szenvedett el szétválást...

Előre jelzem, vissza kell majd lépdelnetek, mert igyekszem mindenre reagálni, de nem megy sorrendbe!




Bemásolom a linkeket amiről beszélgetünk, mert időigényes visszakeresgélni.
Ami a másodprc alapon meghatározott részeket takarja
http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=fNIMInajyIk#t=164

Ami lassítottan egy kész technika:

http://img.youtube.com/vi/2bR50Pmq3AE/default.jpg


Szóval:
"Már a támasz nyitásakor is jól látható, de később, a támaszban utazásban is jól látható, hogy a csípő az ívből kifelé megy. Ennek oka, amit hosszasan leírtam.
Ez így másképp nem is lenne megsíelhető.

A kibillentett váll esetleg megtévesztő lehet, amiatt úgy tűnhet, hogy a csípő befelé megy, de ez csak a kivitt vállhoz képest igaz."

Gáz van! Már rajzolni próbálok telefonon... :)

Egy lényeges pontot szemelől vesztettél szerintem:
A hóeke nyitásával az alátámasztási felület(hegysí, mely a leendő ívkülső/völgysí egyben) kijjebb kerül a kezdődő ívben, mint a súlypont!
Valamint a nyitással élt is vált, azaz "kislábujjról-nagylábujjra" kerül.
Ez az egyik leglényegesebb pontja a nyitásnak!
Másik leglényegesebb pontja, hogy a nyitott, belső élére került léc ezzel a mozzanattal már az új ív bekormányzását kezdi, ami az egyre határozottabb élszög felvételével fog folytatódni. A lerakás pillanatától, a terhelés FOLYAMATOS átvételével, folyamatosan nő az élszög az ív kikormányzásáig.
A súlypont süllyed és tovább vándorol az ív középpontja felé... Tehát nem a léc felett utazik.

A felhozott párhuzamos "flatteros" ív,(4:16) egy klasszikus, NAGYONiskolás párhuzamos ív. Egy tanuló első párhuzamos íve, nem pedig a "kész forma"! abszolút "basic" Teszem hozzá: tök lapos terepen. A tanuló ezen a szinten még annak örül, hogy egyáltalán át tud kerülni a párhuzamos léceinek nyitása nélkül az új ívbe. Azaz, először keresztezi a súlypontjának haladási vonala a PÁRHUZAMOS lécek haladási irányát.
Igen, ehhez hozzá tartozik, hogy a lécek nagyon óvatosan kerülnek fel az élükre az ív első szakaszában. Pontosan ez az a szakasz, ami megkülönbözteti ezt a technikát a támasztott lendülettől. Eddig a lécet helyezte kijjebb, most meg már csak a megfelelő irányú tehermentesítéssel, a súlypontját helyezi át a párhuzamosan haladó lécek felett.
Hogy ez miért kerül így be egy iskola reklámfilmjébe? Talán, mert ha csak full profi ívek lennének ott, mindenki lefordulna a suliról.
Ez egy könnyen kivitelezhető alapformája a párh.hossz.lendületnek. Enyhe lejtőn, alacsony tempoval... sajnos nem is ideális terepen, ezért ez még a "beletottyanással" is feladat...
Ne feledjük már el, hogy a tanuló csak lépésről-lépésre fog haladni a tanulásban! Amint határozottabban uralja a súlypontváltás folyamatát, bátrabban fog éltváltani a súlypont határozottabb, következő ívközéppont felé történő indításával/ "ejtésével".
De ez gyakorlat és kilóméter eredménye, nem pedig ráolvasás útján terjedő tudás.
Amint arra is képes lesz, már a hosszú carving ívek felépítésének folyamatában találja magát... ( mint eddig is a hóekétől kezdve...) :)

Köszönöm, értem, akkor jól sejtettem.

Persze a hóba rajz volna az igazi. Pár jó csúszásért még az átvitatkozott felvonózások (gondolom nem csak nekem ismerős)is jól esnének. :-)

Dinamikus sízésnél működik is, amiről írsz, csak a még dinamikátlannal van bajom, hogy kínlódásból megjelennek mindenféle kényszermegoldások.
Ezért vallom, hogy előbb inkább legyen valamennyi dinamika, aztán jöhet a támasztott lendület is.

Túlzások? Persze nem mindegyik tanonc esik túlzásba, sőt nem is ez a jellemző, de a nagyon szépen másolók mindent lekopíroznak.

Másik, amiről közben Ozsi is írt, hogy inkább érezze meg a mozgást, kezdjen el működni a síelés, aztán inkább utána jöjjön a tartás szépítése. Fordítva könnyen lehet, hogy egy nem jó síelést takar el elegáns pózokkal, és így tudtán kívül magát is becsapja szegény.

Ró, a bevágott kép a kikormányzás vége... Lackó a mellézárásról beszélt, az a kikormányzás eleje.

Ezzel összefüggésben Gerivel is kénytelen vagyok vitatkozni, mert szerintem Lackónak igaza van.
(".Míg a hegyfelőli sí AKTÍVAN együtt terhelt!")
A kettő magyarázat együtt érthető csak.

Mivel már olvashatatlan a topik, egyszerűsítenék. Akit jobban érdekel az érvelés, alul megtalálja, akit nem, kénytelen lesz nekem hinni... :)

A kanyar elején nem kell kihajolni vagy bármit csinálni, hogy megterheljük az ívkülső sílécet. Egészen pontosan, akik kihajol, az nemhogy megterheli, hanem levesz a terhelésből.

A kihajolással jó eséllyel a fenék is kifelé mozdul. Erre mondta Lackó, hogy rossz felé megy a súlypont, mert annak nem a külső léc felé, hanem a kanyar közepe felé kellene mennie, méghozzá úgy, hogy a pályája meg sem törik.
A videón viszont egyértelműen kifelé megy az ürge feneke, és azért, amit Lackó írt: máskülönben nem tudná mellézárni a sílécet. Ennek összes mellékhatásával együtt.

Nem kellene sok, hogy gyönyörű legyen a gyakorlat, csak nem arra kellene koncentrálnia, hogy mit mondtak neki az indulás előtt, hanem odafigyelni, hogy mit mond a síléc...

*******************************************

A magyarázat:

Van egy olyan felfogás, hogy a terhelés az esésvonal előtt a felsőtesttel izommunkával tudod létrehozni (aktív terhelés). Amikor már visszafelé jön a síléc az élváltáshoz, akkor présel rá minket annyi erő, hogy "megterhelődik", passzív terhelés. Ezzel kapcsolatban már hallottam egy professzor szájából azt is, hogy a kanyar elején fizikai képtelenség a negatív élszög karcolva (amikor a feneked a völgy felé van, a léced a hegy felé).
Itthon is leírta egy vitában egy szakember, hogy a síléc nem tud passzívan befordulni a völgy felé, hanem ilyenkor aktív izommunkával segíteni kell (kihajolás vagy forgatás).

Ez a felfogás nem vesz figyelembe egy pár fizikai tényt. Ha körmozgásban is gondolkodunk (ez van változóban most nálunk), akkor is meglepően nagy erő lép fel már kis sebességnél is. Egy normál sugarú (15 m körüli) körön, hóeke tempóban akkora centripetális erő szorít minket a kanyarba, hogy simán meg lehet állni egy olyan kb. 15-30° körül bedőlve. Már a kanyar elejétől. Ez piszok nagy terhelést jelent a külső sín. Tehát már a kanyar elején is lehetőség a külső sílécet terhelni.

Ehhez az kell, hogy a fenekünk (súlypontunk) már a kanyar elején a kanyar középpontja (vagy a völgy - nézőpont kérdése) menjen, minél hamarabb, annál jobb. Ha egy kicsit is kifelé megy a síléccel együtt, ez a terhelés elveszik.

Ha kihajolunk a felsőtesttel a külső sí fölé, akkor ezt a lehetőséget dobjuk be a kukába. Nem alakul ki terhelés az ívkülsőn (Ez furcsa, de így van: ha kihajolunk, a belső sí felé visszük a terhelést. Ha nem hajolunk ki, a külső sí lesz a terhelt. A síelésben semmi sem az, aminek látszik).

Mivel viszont nincs elég terhelés az ívkülsőn (meg még élszöget is vesztettünk - ez pedig kell a kanyarodáshoz), még jobban ki kell hajolni. Miért? Mert innét nem lehet a feneket simán betolni, mert felborulnánk, egyszerűen nincs hozzá megfelelő helyzet.
Azt lehet még csinálni, amit a bergfexes videón van: fenék becsavarva, felsőtest kifacsarva.
Vagy ami a Geri által berakott fekete-fehér ruhás videón van: élváltás előtt térddel felkormányozni a hegyre, utána azonnal újra élre állítani. Csakhogy akkor kisebb pályát jár be a léc, elveszik a lehetőség az optimális élszögre, viszont le fog késni a terhelés.
Mindkettő ugyanabból a jelenségből indul ki.

Most legszívesebben elkezdenék a hóba rajzolni, az mindenkinek jó lenne, ebben egyet értünk.
Egy S betű- aminek a hasán kezdek el a csípővel kifelé mozogni, így oldva az eddigi tartást megelőlegezve a következő kanyart ami már az ív középpontja felé esik, ez már az S betű alsó része.Míg a felső részhez képest mindez kifelé esik, addig az alsó részhez képest befelé.Eccerű mint a faék.
Közben még egy csomó minden történik de ezt gondolom ti is megtanultátok a képzéseken ezért ezt nem részletezném.
Az én tanulóim nem igazán esnek túlzásokba az oktatás során, de ez lehet nálad másként persze.

Egyre inkább azt érzem én is, hogy más adókat nézünk. :-)

Szerintem jó síelést nem feltétlenül a kiflitartással, külső síre lógó nyakkendővel lehet kialakítani. (Álló helyzetben vagy dinamikátlan síelésnél persze csak úgy lehet bevinni a csípőt, ez igaz.)
Sőt, az utóbbi időben egyre több olyan tapasztalás ért, amik megerősítettek az ellenkezőjében.

"A tartás kioldásakor igen kifelé mozdul a csípő, de mégsem mert a következő ív már arra lesz."
Ezt most vagy én értettem félre, vagy nem értem. :-) Tényleg nem, ne haragudj. Ha megtennéd hogy két sorban elmagyarázod, mert ez igaz lenne bármilyen dinamikus síelésre, de a cincált lendületek a videón nem azok, szóval talán nem értem.

"Azért látjátok ilyen természetellenesnek, mert mindennek eltúlzottnak kell lennie, ezt mindig mondjuk is , most kicsit túlzok, de ha a tanuló harmad ilyen jól csinálja, már elértem a célom."

Igen, van egy ilyen szemlélet, én is sokáig ezt gondoltam. Aztán észrevettem, hogy a tanuló a túlzást is lemásolta. :-)Egy az egyben, főleg, ha sok a követő sízés.
Sajnos a merev tartást, vagy az esetleges tartáshibákat is másolta. Meg a nem természetest is.
Viszont ugyanakkor a természetest is parádésan másolta. Akkor viszont felmerül a kérdés, hogy miért nem azt mutatjuk neki rögtön? ;-)

Hogy maradjunk a témánál: mire gondolsz? 3.24-nél nálam pont egy vágás van... :)

Előtte vagy utána? Berakok két képet ide, az egyik a vágás előtt van, a másik utána.

Ennél szebben én sem tudnám megfogalmazni a két világnézet közötti különbséget, pedig már régóta mondom, hogy nagyon másként nézzük a síelést. Régebben a világon szinte mindenki így gondolkodott, mi is. A sízés +3 is 2003-ban jelent meg. 10 éve. Azóta kicsit másként látjuk a világot, 10 év alatt illik fejlődni... :)

És innét válik off-á a téma, ezt nem itt kell megvitatni. Annyit elég tudni, hogy van egy formai, precíz helyzetekből mozgássort építő felfogás, és van egy dinamikára, az erőkre és a reakciókra építő gondolkodásmód. Az egyik felépíti mozgásképet pontos pozíciókból, a másik felépíti a dinamikát és az érzéseket, és szerinte ezek majd kihozzák a pozíciókat. Ez elemzésekhez elég, a tanítványok meg majd eldöntik, melyik a szimpatikusabb.

Másként: az egyik felfogás konkrét és pontosan meghatározott mozgássort, testtartásokat tanít meg, és amikor elégé kerek a mozgás kivitele, elkezdni belevinni a dinamikát. A másik igyekszik kevés megoldást adni, hanem célszerű feladathelyzeteket alakít ki, amelyek segítenek megtalálni a megfelelő választ, és kevésbé érdekli a minta szerinti mozgáskép.

Az viszont, hogy ki mennyit álldogál és magyaráz, módszertan kérdése, és nem a felépítés logikájáé. Én pl. síoktatóknak többet magyarázok, vendégeknek szinte alig, és közben mindkettőt az érzéseinek a megismerésére tanítom. És ismerek olyant, aki klasszikus felfogásban oktat, és közben alig síelnek.

Dinamikát onnét tudok tanítani, amikor a síelő felvette a sícipőjét - bármikor. Sőt nem hogy ott tudok, hanem onnét kell. Léc még nem kell hozzá. És onnét kezdve a mozgásszerkezetet az adekvát dinamikával együtt építem fel.

Sportszerűtlen élősködő...
;-)

Na, köszönöm a türelmedet, itt vagyok, összeszedem a mondandómat.

Bár az az igazság, hogy Palira rettentően mérges vagyok :-), hiszen a háttérben hallgatózva, majd onnan elősunnyogva a puskaporom nagy részét eldurrantotta, ráadásul úgy ,hogy amiket leírt, ahhoz már szinte semmit nem tudnék hozzátenni, nagyon egyetértek a leírtakkal.

De hát azért összefoglalva általam is a dolgot -hiszen mégis csak én voltam, aki a port felkavartam-, megpróbálok valami félértelmeset összeszedni.


Tehát a gondolataidhoz:

Amit a mellézárás lehetőségeiről és a terhelések eloszlásáról írsz, az teljesen rendben van, nagyon korrekt. (De még lesz róla szó később.)

"Nem csak a kikormányzásban lehetséges mellézárni, de akár már jóval az esésvonal előtt! Ez pusztán tempo, terep, rádiusz kérdése, melyek a dinamikát is meghatározzák!"

Köszönöm, mert éppen itt van szerintem a kutya elásva, mégpedig a dinamikában! És ezáltal az egész támasztott lendület értelmében, illetve helyében a tanulás folyamatában.

Az alapvető szemléletbeli különbség a videón látható és az én nézetem között, hogy a támasztott lendületnél én bizony sok év alatt sem találtam meg a helyes, "dinamikamentes" megoldást, bárhogy kerestem. De ezzel érezhetően nem csak én voltam így, bizonyítja ezt, hogy elég gyakran változott az előírt "helyes kivitelezés" módja. :-)

Ezzel szemben amint megvolt a dologhoz szükséges minimális dinamika, máris meg lehetett síelni normálisan, és hamar elkezdett működni!
Ilyenkor viszont már egyáltalán nem a videón látható technikáról van szó, hanem egy már kimondottan haladóról, amely a támasztott lendületet a tematikában a sok évtizeden át elfoglalt -és szerintem szerencsétlenül még most is oda kényszerített- helyéről jóval későbbre helyezi. (halkan: vagy akár elhagyja?)

Tehát a félreértés szerintem abból adódik, hogy én (már) nem tudok csak a gyakorlatok szigorú során át elképzelni egy tanulást, fejlődést. Főleg, ha azok a gyakorlatok sokszor azért vannak ott, mert "ott kell lenniük". :-)

Én úgy gondolom -persze nem biztos, hogy ez a jó-, hogy a tanulás első pillanatától ki kell tűzni a célt, ahová tartunk, és ez a "helyes síelés".
(Erről volt már itt nem kis vita, nem is azt akarom újra felszítani, most legalábbis nem, de egy sort kell írnom róla, hog yértehtő legyek. A komolyabb vitát arról, hogy "mi a helyes sízés" vállalja valaki más! :-) )

Tehát ha ez a kezdeti cél -tehát annak kívánt kivitelezési módja is!- megvan, akkor ennek mentén tudok előre haladni, minden egyes gyakorlatról és annak hatásáról jó esetben el tudom dönteni, hogy az a cél felé visz, vagy sem.
Ami jó, maradhat, ami félrevisz, mehet a kukába. (egyelőre mindenképpen)

És itt jön a támasztottal kapcsolatban is a nagy gondom, tehát hogy ahová most a legtöbb tematika helyezi, oda bizony nem való. Nem való, mert legtöbbször olyan feladat elé állítja a tanulót, amit rendszerint csak úgy tud megoldani, hogy az nem a cél felé mutat.
És ha még egy jól képzett síelőnek, vagy ne adj' Isten síoktatónak egy gyakorlat fejtörést, nehézséget okoz, akkor az nagy eséllyel nem a kívánt cél irányába mutat...

Elgondolkodtató, hogy a videón szereplő srácok természetesen(!) és könnyedén megsíelnének bármilyen lejtőt bármilyen tempóval, de egy állítólag kezdőknek-középhaladóknak való gyakorlatot hárman-négyen már nem tudnak ugyanúgy bemutatni. Pedig azt elvileg egy három-négy napos átlagos képességű tanulónak már tudnia kellene.

A természetességet nem véletlenül kiáltójeleztem fel -itt csak a te kedvedért tettem hátulra az igekötőt ;-)-, mert annak igenis meg kell lennie. A síelés egy rettentően szép, kellemes és természetes mozgás, tehát az oda vezető útnak is olyasminek kellene lennie. Ami nem az, az már gyanút kell, hogy keltsen, hogy vajon jó felé haladunk-e.
Aztán lehet, hogy az én látásommal is baj van, de a videón a kollégákról sok minden elmondható, de hogy könnyed természetességgel mutatnák be a támasztottat, na az nem. Mindenki kicsit másképpen, láthatóan "bepózolva", sokszor kimondottan mereven, tudatosan időzítve síeli meg a mozgásokat. Nem piszkálom többet szegény "3:36-os" srácot, de az sem véletlen, hogy neki sem úgy sikerült az akció.

Ugyanezek a síelők ugyanakkor egy meredeken, tempósabban, dinamikusabban olyan támasztottat síeltek volna, hogy ihajj. (Na persze az tényleg nem ilyen fajta támasztott.)

Na, de hogy egyszer a végére is jussak, tehát a támasztott lendület a hóekeívek és a párhuzamos lendület közé passzintva szerintem nem egy szerencsés megoldás. Épp amiatt, mert amit remekül lehet gyakorolni egy dinamikus támasztott lendületben, arra a lassú, dinamikátlan rokona nem alkalmas.

A mellézárásról. Értem, amit írsz, teljesen igaz is, de ugyanakkor annyira nehéz -főleg egy két-három naposnak- az egészet végrehajtania, hogy a mellézárás sem lesz egy szép kanalazás a finoman hozzá kapcsolódó terheléssel, hanem bizony "mellécsúsztatás" vagy mellélépés lesz. (Egyébként sajnálatos módon mind a mai napig oly sokan mondják, tanítják így. :-( ) Illetve jó esetben csak ezek, ha nem ránt bele, és nem kezd el terheletlen, él nélküli sível sodródni, flatterolni. Márpedig akkor már megint nem a cél felé megyünk, még akkor sem, ha a kanyar egy részét már "párhuzamossal" síeli (sodorja) meg.


Szerintem a támasztott lendületnek a hóekeívelésekkel kialakított párhuzamos (vagy közel párhuzamos) lendületet követően, vagy esetleg azzal együtt van szerepe és helye. Amint sikerült kicsit tempóra, dinamikára szoktatni a tanulót, már érdemes megpróbálkozni vele.
Nagyon tetszett amúgy a videón a kb 3:10-3:20 közötti rész, ahol tempós hóekeíveket síel a manusz. Itt megjelent a dinamika. :-) Én mindenképpen ezt folytatnám, engedném, hogy szebben alakuljon a dolog a párhuzamos felé, majd oda raknám be -először próbából, semmiképpen sem kötelezően- a támasztottat. Akkor már nagy eséllyel végrehajtható lenne valamelyest dinamikusan is, aminek már hatalmas haszna lenne.

Haladóbb szinteken pedig persze már "kötelezően", hiszen talán ott jönnek elő a támasztott igazi erényei.


Tehát tényleg valahogy a végére érve: a támasztott lendület szerintem(!) jó, sőt nagyon jó gyakorlat és technika, de csak a megfelelő, tehát dinamikus kivitelezéssel, ezáltal a megfelelő helyen a tematikában.

Remélem nem lettem nagyon kusza, elég sok zavaró körülménnyel dacolva irogattam ezt. Át se merem olvasni, csak nyomok egy bevállalós entert... :-)


Ja, és pedál: Remélem megérted, hogy ennek a megfogalmazását legeslegelsőként én nem vállalom magamra. :-) Ez tényleg legyen más felelőssége, meg hagyjunk másokat is érvényesülni. (Magyarul szívjon vele, aki kitalálta, függetlenül attól, hogy milyen óriási dolog. :-) )
Egyébként talán létezik leírása, de én nem tudok róla.

Újnak meg semmi új, csak te/ti gondolom másképp nevezitek.

Pedál, hóeke, miegymás? Örülök én, hogy felfezsdült aktivitásommal remek alannyá váltam sok minden megvitatására, de azért ne véreztess ki teljesen! ;-)

Kösz a türelmedet!

Nálam csak akkor van repülőzés, ha már tudnak síelni és fel kell dobni a hangulatot egy kis játékkal. Meg akkor, ha a szülő látja. :-)
Mi komolyan így kaptuk utasításba, hogy "Ha észreveszitek, hogy a szülő néz, csináljatok mindenféle baromságot, mint a repülő és társai!" (Finomított fordításban.)
Arra hamar rájöttem, ha így tanulunk kanyarodni, akármit magyarázok hozzá, akárhogy mutatom, a 90% a másik irányba húzza az ívet, csak ha már tud kanyarodni, akkor tudja jól megcsinálni.

Bár itt vszeg mindannyian megsíelünk mindenféle fura dolgot nagyon oktatós testtartással (én a repülősöket szeretem ;-), ha csak ennyi lenne, nem vitáznánk egymással minden apró részleten. :-)

Továbbgondolva, a támasztottban a kilépés által kicsit kifele vitt csipőből egyenesen következik ennek javítására a beülés (ahogy nekem tanították, bárszékre ülés) az ív közepére, ami pont az előző téma volt. Aztán, hogy a beülés miatt kiforgatott csípőt ellensúlyozzuk, lehet adni egyéb testtartásos gyakorlatokat.

"Különben az utóbbi két napban, nézve ezeket a videókat, erről is és a korábbi gyakorlatokról is az jutott többször eszembe, hogy úgy tűnik, attól síoktató valaki, hogy a hülye, alkalmatlan testhelyzet és felesleges mozdulatok ellenére is tudja úgy terhelni a lécet, hogy az arra menjen alatta, amerre akarja. :-)"

Ez jó! :-)
Azért remélem ennél többről van szó, még ha a látszat ezt is mutatja... :-D

Akkor én a Cseh 2-őt nézem, mert én pont fordítva látom, és amikor tanultam úgy szúrt medencén a kiképző oktató, hogy ma is érzem, a csípő befelé mozog !, a felsőtest kifelé!, a nyakkendőd a külső sí fölött (kb.)lóg.
A tartás kioldásakor igen kifelé mozdul a csípő, de mégsem mert a következő ív már arra lesz.
Azért látjátok ilyen természetellenesnek, mert mindennek eltúlzottnak kell lennie, ezt mindig mondjuk is , most kicsit túlzok, de ha a tanuló harmad ilyen jól csinálja, már elértem a célom.

Csak röviden van időm egy kérdést feltenni. (Gyorsan is olvastam remélem nem hagytam figyelmen kívül semmi fontosat amitől értelmetlen lesz a kérdés.)

"A terhelés nem csak attól kerülhet egy lécre, mert tudatosan, mi oda tesszük, hanem a fizika egyszerű törvényszerűségei következtében is!
Ez annyit jelent, hogy álló helyzetben valóban egylábra kell állnom, de sízés közben ez már külső segítséggel létrejön. A sízőnek csak kezelnie kell tudni.
Ennek következtében viszont sokkal hamarabb kikerül a terhelés arra a síre, minthogy a síző a csípőjét a lécfölé helyezve egylábon pipskedne!"

Kezdő esetén, ha nem tudatos a terhelés, vagy annak kezelése, nem lesz ebből sodródás?

Magam részéről leginkább elkerülném a támasztott lendületet, annyi probléma van vele - teljesen függetlenül az osztrák tematikától. Csak azt kellene tudni, hogy a hóekéből párhuzamosba hogyan vigyük át a tanítványt. (Gyerekeknél mondjuk megy a tempó növelésével, felnőtteknél ez sem könnyű.)

Bár ez volt a legstabilabban hozott gyakorlatom vizsgákon, soha nem szerettem tanítani, bonyolult mozgáskoordinációt igényel és egész egyszerűen a több plusz mozdulattal széttördeli a síelést, ha hóekében sikerült valakinek a mozgását jól összerakni, rengeteget lehet ezzel rontani rajta:
Kezdődik azzal, hogy élváltás után, miközben a csípőnek elvileg mennie kellene a völgy fele, a másik irányba kell nyújtani/tolni/lépni a hegylábbal. Ezt vagy sikerül úgy kivitelezni, hogy a csípő ne induljon vele (ritka) vagy nem. Ha a csípő a kilépés után fent marad, nem beszélhetünk túl sikeres élváltásról, valahogy még azt is el kell indítani, például vállal. Ez azt jelenti, hogy nem élt váltottunk, hanem átléptünk a másik lécre és valahogy megoldottuk, hogy azon tudjunk továbbmenni. Ha egész véletlenül a csípő a kilépés ellenére szépen megy befele, akkor is ott marad a probléma, hogy a léc által természetesen leírt ívet megtörtük, bekormányzásban csavartunk rajta egyet, olyan, mintha siettetni akartuk volna. Akárhogy csináljuk, nem azt az ívvezetést és így a terhelések átvitelének az időzítését tanítjuk vele, ami az elképzelés, így utána aztán lehet javítgatni egy csomót, pl. ne akarjanak túl gyorsan túl lenni a bekormányzáson. A mellézárás, mellécsúsztatás talán kevésbé problémás, ott mindössze a szolid csavarás, ami felesleges.

Hiába síeljük ezt meg mi síoktatók szép nyugodtan, elfedve, hogy közben mit összevariálunk például a hasizmokkal vagy nem áruljuk el, hogy a két ív között a kilépéssel bajlódás miatti keresztbe utazás nem feltétlenül kellene bele, ez szerintem mindenképpen egy problémás része a tematikának. Szerintem. Csak nem én vagyok, aki ki tudná találni, mit lehetne vele kezdeni. :-)

Különben az utóbbi két napban, nézve ezeket a videókat, erről is és a korábbi gyakorlatokról is az jutott többször eszembe, hogy úgy tűnik, attól síoktató valaki, hogy a hülye, alkalmatlan testhelyzet és felesleges mozdulatok ellenére is tudja úgy terhelni a lécet, hogy az arra menjen alatta, amerre akarja. :-)