Síelésünk kivesézése

Ró, a bevágott kép a kikormányzás vége... Lackó a mellézárásról beszélt, az a kikormányzás eleje.

Ezzel összefüggésben Gerivel is kénytelen vagyok vitatkozni, mert szerintem Lackónak igaza van.
(".Míg a hegyfelőli sí AKTÍVAN együtt terhelt!")
A kettő magyarázat együtt érthető csak.

Mivel már olvashatatlan a topik, egyszerűsítenék. Akit jobban érdekel az érvelés, alul megtalálja, akit nem, kénytelen lesz nekem hinni... :)

A kanyar elején nem kell kihajolni vagy bármit csinálni, hogy megterheljük az ívkülső sílécet. Egészen pontosan, akik kihajol, az nemhogy megterheli, hanem levesz a terhelésből.

A kihajolással jó eséllyel a fenék is kifelé mozdul. Erre mondta Lackó, hogy rossz felé megy a súlypont, mert annak nem a külső léc felé, hanem a kanyar közepe felé kellene mennie, méghozzá úgy, hogy a pályája meg sem törik.
A videón viszont egyértelműen kifelé megy az ürge feneke, és azért, amit Lackó írt: máskülönben nem tudná mellézárni a sílécet. Ennek összes mellékhatásával együtt.

Nem kellene sok, hogy gyönyörű legyen a gyakorlat, csak nem arra kellene koncentrálnia, hogy mit mondtak neki az indulás előtt, hanem odafigyelni, hogy mit mond a síléc...

*******************************************

A magyarázat:

Van egy olyan felfogás, hogy a terhelés az esésvonal előtt a felsőtesttel izommunkával tudod létrehozni (aktív terhelés). Amikor már visszafelé jön a síléc az élváltáshoz, akkor présel rá minket annyi erő, hogy "megterhelődik", passzív terhelés. Ezzel kapcsolatban már hallottam egy professzor szájából azt is, hogy a kanyar elején fizikai képtelenség a negatív élszög karcolva (amikor a feneked a völgy felé van, a léced a hegy felé).
Itthon is leírta egy vitában egy szakember, hogy a síléc nem tud passzívan befordulni a völgy felé, hanem ilyenkor aktív izommunkával segíteni kell (kihajolás vagy forgatás).

Ez a felfogás nem vesz figyelembe egy pár fizikai tényt. Ha körmozgásban is gondolkodunk (ez van változóban most nálunk), akkor is meglepően nagy erő lép fel már kis sebességnél is. Egy normál sugarú (15 m körüli) körön, hóeke tempóban akkora centripetális erő szorít minket a kanyarba, hogy simán meg lehet állni egy olyan kb. 15-30° körül bedőlve. Már a kanyar elejétől. Ez piszok nagy terhelést jelent a külső sín. Tehát már a kanyar elején is lehetőség a külső sílécet terhelni.

Ehhez az kell, hogy a fenekünk (súlypontunk) már a kanyar elején a kanyar középpontja (vagy a völgy - nézőpont kérdése) menjen, minél hamarabb, annál jobb. Ha egy kicsit is kifelé megy a síléccel együtt, ez a terhelés elveszik.

Ha kihajolunk a felsőtesttel a külső sí fölé, akkor ezt a lehetőséget dobjuk be a kukába. Nem alakul ki terhelés az ívkülsőn (Ez furcsa, de így van: ha kihajolunk, a belső sí felé visszük a terhelést. Ha nem hajolunk ki, a külső sí lesz a terhelt. A síelésben semmi sem az, aminek látszik).

Mivel viszont nincs elég terhelés az ívkülsőn (meg még élszöget is vesztettünk - ez pedig kell a kanyarodáshoz), még jobban ki kell hajolni. Miért? Mert innét nem lehet a feneket simán betolni, mert felborulnánk, egyszerűen nincs hozzá megfelelő helyzet.
Azt lehet még csinálni, amit a bergfexes videón van: fenék becsavarva, felsőtest kifacsarva.
Vagy ami a Geri által berakott fekete-fehér ruhás videón van: élváltás előtt térddel felkormányozni a hegyre, utána azonnal újra élre állítani. Csakhogy akkor kisebb pályát jár be a léc, elveszik a lehetőség az optimális élszögre, viszont le fog késni a terhelés.
Mindkettő ugyanabból a jelenségből indul ki.