Síelésünk kivesézése

Na, köszönöm a türelmedet, itt vagyok, összeszedem a mondandómat.

Bár az az igazság, hogy Palira rettentően mérges vagyok :-), hiszen a háttérben hallgatózva, majd onnan elősunnyogva a puskaporom nagy részét eldurrantotta, ráadásul úgy ,hogy amiket leírt, ahhoz már szinte semmit nem tudnék hozzátenni, nagyon egyetértek a leírtakkal.

De hát azért összefoglalva általam is a dolgot -hiszen mégis csak én voltam, aki a port felkavartam-, megpróbálok valami félértelmeset összeszedni.


Tehát a gondolataidhoz:

Amit a mellézárás lehetőségeiről és a terhelések eloszlásáról írsz, az teljesen rendben van, nagyon korrekt. (De még lesz róla szó később.)

"Nem csak a kikormányzásban lehetséges mellézárni, de akár már jóval az esésvonal előtt! Ez pusztán tempo, terep, rádiusz kérdése, melyek a dinamikát is meghatározzák!"

Köszönöm, mert éppen itt van szerintem a kutya elásva, mégpedig a dinamikában! És ezáltal az egész támasztott lendület értelmében, illetve helyében a tanulás folyamatában.

Az alapvető szemléletbeli különbség a videón látható és az én nézetem között, hogy a támasztott lendületnél én bizony sok év alatt sem találtam meg a helyes, "dinamikamentes" megoldást, bárhogy kerestem. De ezzel érezhetően nem csak én voltam így, bizonyítja ezt, hogy elég gyakran változott az előírt "helyes kivitelezés" módja. :-)

Ezzel szemben amint megvolt a dologhoz szükséges minimális dinamika, máris meg lehetett síelni normálisan, és hamar elkezdett működni!
Ilyenkor viszont már egyáltalán nem a videón látható technikáról van szó, hanem egy már kimondottan haladóról, amely a támasztott lendületet a tematikában a sok évtizeden át elfoglalt -és szerintem szerencsétlenül még most is oda kényszerített- helyéről jóval későbbre helyezi. (halkan: vagy akár elhagyja?)

Tehát a félreértés szerintem abból adódik, hogy én (már) nem tudok csak a gyakorlatok szigorú során át elképzelni egy tanulást, fejlődést. Főleg, ha azok a gyakorlatok sokszor azért vannak ott, mert "ott kell lenniük". :-)

Én úgy gondolom -persze nem biztos, hogy ez a jó-, hogy a tanulás első pillanatától ki kell tűzni a célt, ahová tartunk, és ez a "helyes síelés".
(Erről volt már itt nem kis vita, nem is azt akarom újra felszítani, most legalábbis nem, de egy sort kell írnom róla, hog yértehtő legyek. A komolyabb vitát arról, hogy "mi a helyes sízés" vállalja valaki más! :-) )

Tehát ha ez a kezdeti cél -tehát annak kívánt kivitelezési módja is!- megvan, akkor ennek mentén tudok előre haladni, minden egyes gyakorlatról és annak hatásáról jó esetben el tudom dönteni, hogy az a cél felé visz, vagy sem.
Ami jó, maradhat, ami félrevisz, mehet a kukába. (egyelőre mindenképpen)

És itt jön a támasztottal kapcsolatban is a nagy gondom, tehát hogy ahová most a legtöbb tematika helyezi, oda bizony nem való. Nem való, mert legtöbbször olyan feladat elé állítja a tanulót, amit rendszerint csak úgy tud megoldani, hogy az nem a cél felé mutat.
És ha még egy jól képzett síelőnek, vagy ne adj' Isten síoktatónak egy gyakorlat fejtörést, nehézséget okoz, akkor az nagy eséllyel nem a kívánt cél irányába mutat...

Elgondolkodtató, hogy a videón szereplő srácok természetesen(!) és könnyedén megsíelnének bármilyen lejtőt bármilyen tempóval, de egy állítólag kezdőknek-középhaladóknak való gyakorlatot hárman-négyen már nem tudnak ugyanúgy bemutatni. Pedig azt elvileg egy három-négy napos átlagos képességű tanulónak már tudnia kellene.

A természetességet nem véletlenül kiáltójeleztem fel -itt csak a te kedvedért tettem hátulra az igekötőt ;-)-, mert annak igenis meg kell lennie. A síelés egy rettentően szép, kellemes és természetes mozgás, tehát az oda vezető útnak is olyasminek kellene lennie. Ami nem az, az már gyanút kell, hogy keltsen, hogy vajon jó felé haladunk-e.
Aztán lehet, hogy az én látásommal is baj van, de a videón a kollégákról sok minden elmondható, de hogy könnyed természetességgel mutatnák be a támasztottat, na az nem. Mindenki kicsit másképpen, láthatóan "bepózolva", sokszor kimondottan mereven, tudatosan időzítve síeli meg a mozgásokat. Nem piszkálom többet szegény "3:36-os" srácot, de az sem véletlen, hogy neki sem úgy sikerült az akció.

Ugyanezek a síelők ugyanakkor egy meredeken, tempósabban, dinamikusabban olyan támasztottat síeltek volna, hogy ihajj. (Na persze az tényleg nem ilyen fajta támasztott.)

Na, de hogy egyszer a végére is jussak, tehát a támasztott lendület a hóekeívek és a párhuzamos lendület közé passzintva szerintem nem egy szerencsés megoldás. Épp amiatt, mert amit remekül lehet gyakorolni egy dinamikus támasztott lendületben, arra a lassú, dinamikátlan rokona nem alkalmas.

A mellézárásról. Értem, amit írsz, teljesen igaz is, de ugyanakkor annyira nehéz -főleg egy két-három naposnak- az egészet végrehajtania, hogy a mellézárás sem lesz egy szép kanalazás a finoman hozzá kapcsolódó terheléssel, hanem bizony "mellécsúsztatás" vagy mellélépés lesz. (Egyébként sajnálatos módon mind a mai napig oly sokan mondják, tanítják így. :-( ) Illetve jó esetben csak ezek, ha nem ránt bele, és nem kezd el terheletlen, él nélküli sível sodródni, flatterolni. Márpedig akkor már megint nem a cél felé megyünk, még akkor sem, ha a kanyar egy részét már "párhuzamossal" síeli (sodorja) meg.


Szerintem a támasztott lendületnek a hóekeívelésekkel kialakított párhuzamos (vagy közel párhuzamos) lendületet követően, vagy esetleg azzal együtt van szerepe és helye. Amint sikerült kicsit tempóra, dinamikára szoktatni a tanulót, már érdemes megpróbálkozni vele.
Nagyon tetszett amúgy a videón a kb 3:10-3:20 közötti rész, ahol tempós hóekeíveket síel a manusz. Itt megjelent a dinamika. :-) Én mindenképpen ezt folytatnám, engedném, hogy szebben alakuljon a dolog a párhuzamos felé, majd oda raknám be -először próbából, semmiképpen sem kötelezően- a támasztottat. Akkor már nagy eséllyel végrehajtható lenne valamelyest dinamikusan is, aminek már hatalmas haszna lenne.

Haladóbb szinteken pedig persze már "kötelezően", hiszen talán ott jönnek elő a támasztott igazi erényei.


Tehát tényleg valahogy a végére érve: a támasztott lendület szerintem(!) jó, sőt nagyon jó gyakorlat és technika, de csak a megfelelő, tehát dinamikus kivitelezéssel, ezáltal a megfelelő helyen a tematikában.

Remélem nem lettem nagyon kusza, elég sok zavaró körülménnyel dacolva irogattam ezt. Át se merem olvasni, csak nyomok egy bevállalós entert... :-)


Ja, és pedál: Remélem megérted, hogy ennek a megfogalmazását legeslegelsőként én nem vállalom magamra. :-) Ez tényleg legyen más felelőssége, meg hagyjunk másokat is érvényesülni. (Magyarul szívjon vele, aki kitalálta, függetlenül attól, hogy milyen óriási dolog. :-) )
Egyébként talán létezik leírása, de én nem tudok róla.

Újnak meg semmi új, csak te/ti gondolom másképp nevezitek.

Pedál, hóeke, miegymás? Örülök én, hogy felfezsdült aktivitásommal remek alannyá váltam sok minden megvitatására, de azért ne véreztess ki teljesen! ;-)

Kösz a türelmedet!