Előzmény és válaszok a Atomic szakértőktől kérnék segítséget topikból

Nekem is nyílik szét már az első generációs tisl, de ugyan így nyílik szét ismeretségi körben Fischer és Head is.

"a jó minőségű fa drága és macerás anyag,"

Dehogy is az ............... :)

http://ngm.nationalgeographic.com/2013/12/first-skiers/altay-skiing-video

,,Bárhogy is volt..."
Vagy van mert a D2-ők és a Ti SL-ek nyíltak szépen szét felé még a nem oly távoli múltban is...
Nem kell nagy szakértőnek lenni ,hogy lássa az ember a maci által szétvágott léc és egy famagos gyártása között nagyságrendi ár eltérés van, a jó minőségű fa drága és macerás anyag, sokáig kell szárítani(vagy szárító kamrában kell kezelni) beépítés előtt, sok lépcsős folyamat a tömbösítés ragasztás, préselés, marás egyebek, ez a műanyag léceknél nincs, és ha a gyártását kiszervezzük Bulgáriába vagy Ukrajnába akkor még olcsóbb...
A pénzt inkább a marketing gőzhengere költik, megveszik a jó versenyzőket akik dobogókra állnak, a fogyasztó ezt látja és azonosulni akar a győztesekkel ezt lovagolja meg cég szerintem igen ügyesen.
A fogyasztói tömegek mennyire tudatosan vásárolnak, témába meg ne menjünk nagyon bele.
Az évenkénti Atomiic életérzéssel való azonosulási vágyad meg a Te magánügyed! :-)
Már nem annyira rövidke életem alatt két ilyen a képen is látható esetről hallottam és mind a kettő ugyan annál a márkánál fordult elő, ugye nem kell leírnom a gyártó nevét...

Léctechnológiában szerintem nincs sok közük egymáshoz, kötéseket használnak keresztben. A Salomon bolti szlalomlécei pl. más megoldást használnak, nem a D2-t, bár az tény, hogy a Salomon gyári D2 versenylécei valójában átfestett Atomicok.
A monocoque még akkor vonult be a Salomonnál, amikor nem voltak egy cégcsoport. Az Atomic később a műanyag léceket Beta technológiával kezdte, de az egy másik licensz volt, más alapokon, csak a műanyag jelleg volt közös bennük, és szerintem csak utána vette meg őket más-más időben az Amer.

Azért ment erre a lécépítés akkoriban, mert igény lett a kemény torzió ötvözése a rugalmas keménységgel. Ez vagy speciális anyagösszetétellel lehetett elérni vagy térbeli szerkezetekkel (Beta is ilyen volt, a térbeli merevítők is stb.) Ha valaki nem így járt el (lapos falécek) vagy minden tekintetben puha volt a léc, vagy minden tekintetben kemény.
A térbeli építés viszont a minőségre hatott ki, mert a vastagabb léc nagyobb nyúlást terhel a léc különböző részeire. Valamit valamiért... :)

Én úgy vettem észre, hogy minden műanyag léc kifáradt az idővel márkától függetlenül. De lehet, hogy tévedek.

Téged valamivel nagyon megbánthattak...:)

Bárhogyan is volt, vevőt nem veszített, sőt folyamatosan növelte a piaci részesedést, és itt most piaci adatokról beszélek, nem pedig Sanyiról a szomszéd utcából...

Csak az USA-ban 1997 és 2002 között 3%-ról 15%-ra növelte az Atomic a piaci részesedését kizárólag a lécek értékesítést tekintve.

Az Amer Sports jóvoltából jelenleg piacvezető az alpin piacon. (Atomic, Salomon lécek+bakancsok+kötések+kiegészítők)

Milyen furcsák ezek az átvert fogyasztók! Növeli a hasznát a gyártó, csökkenti a minőséget, átveri a fogyasztót, azok meg csak vásárolnak töretlenül.

Ez van, a tények makacs dolgok!

Engem is jól átvernek! Évről-évre... :D

Az én olvasatomban az Atomic fejlesztése az olcsósítás volt, mármint gyártási oldalon, mert a fogyasztói oldalon ez nem jelent meg, kaszáltak, majd azt sem mondták bocs, hát igen, ezek gyorsan kipuhulnak...

Persze ez csak az én véleményem...

És mivel lentebb a kérdés erre irányult én leírtam a saját személyes tapasztalatomat, és véleményemet, ami természetesen teljesen szubjektív!

A Salomonra gondoltam.

Az Atomic fejlesztett, próbálkozott, tapasztalatot szerzett és visszatért a famaghoz. A Beta top (11) és a Power channel top (12)lécei simán verték a famagos versenytársakat, igaz ideig óráig, mivel a szerkezet "élettartama" kevesebb lett...

Persze ez csak az én véleményem...

Versenysportban maradtak a famagnál.

Várj, fonalat vesztettem! :) Melyik a másik? :)

Annak idején a Dynamic még a versenyléceket (VR27 ) is habosított maggal építette - persze kérdés, hogy meddig bírták. Szerintem ez műszaki „divat” kérdése volt általában, a '70-es években emlékeim szerint a fém jött be a fa helyett vagy kiegészítéseként (nekem volt full fémből készült Zakopane lécem is).
Aztán a Salomon hozta be divatba a műanyagot az S9000 stb. monocoque sorozatokkal - ami egyébként nagyon jó tett volt, mert technológiai szempontból ezek adták meg a carving lécek alapját, mert sokkal nagyobb torziós keménységet adtak kevésbé merev híd mellett (ez még ma is kemény feladat a famagos lécek esetében).

Az első mondattal maradéktalanul egyet értek, a másodikkal már nem, pont van két márka akikre nagyon jellemző volt a fa teljes mellőzése a legfelső szegmensekben is.
És milyen érdekes az élet, ezek közül a cégek közül az egyik felvásárolja a másikat. :-)

Jellemzően a műanyag anyagú lécekre jobban jellemző a kipuhulás az idővel, a famagos lécek jobban bírják. Inkább anyagfüggő, nem annyira a márkákra jellemző.

Ennyit megért. Nekem is van egy a raktárban, sok mindent azon szoktam tesztelni: hámozás, élezés, talpjavítás, kötés fel fúrás stb...

Korai haladónak teljesen jó választás, nem kemény, ellenben jó hosszú és nagy íven fordul...:)

A tapasztalat szerint ezek álltó helyükben is kipuhultak, nekem 10.22 volt az sem egy penge, a falhoz támasztva is kipuhult, kertes házban még jól jöhet a gyümölcsfák ágait megtámasztani ha sok a termés! :-)