Előzmény és válaszok a Les 2 Alpes topikból

Szia Mindenki!

Megpróbálok tényszerű lenni, mert különben ...
Buszos utazás, január 10-17 között. Szállás 1800-on.
Érkezés 14 körül, a szállást 17 órától lehet elfoglalni, az iroda ajtaján jelentőség teljesen apartmanokhoz no wifi.
A szállás Meije a legelső az alagút szerű garázssor mellett, alatt, fölött, három szintes. Apartman legalul, kijárat oldalt a Mont de Lans felé lejtő síúthoz. Első szint garázsok, második szint Sherpa.
Apartman öt személyes, az ajtón belépve neki megyünk az emeletes ágynak (alatta pótágy), jobbra három ajtó, az első mögött ajtó szélességű és mélységű valami egy polccal, alatta porszívó, felmosó, vödör, másik ajtó fürdő, 120 cm-es kád, harmadik ajtó wc.
Tovább egy elhúzható falap, mely lezárná az eddigieket a következőktől.
Ami a konyha, étkező, négy fiókos komód, kihúzható ágy, és erkélyajtó.
Konyhában villanytűzhely, mikró ami akkor működik ha fel van kapcsolva az egyik villany, kávéfőző, aminek a vezetéke nem ér el a konnektorig (vittem hosszabbítót), a felszerelés igen minimalista, 2-3 egyformánál több nincs.

11-én és 12-én síbusszal át 1650-re, 09 órakor már vártuk a buszt. A központból Jandri 1, Jandri 2, majd éppen elértük az első 10 órakor induló Funiculaire gleccser vasutat, s már 10,30-kor csúsztunk is lefelé 3400-ról, pontosabban a szél miatt megfeszített izmokkal és erős botozással araszoltunk az enyhébb lejtőkön, mint anno a Delta c. tv műsorban.
3200-tól lefelé már kellemesebb, lehet élvezi a csúszást, már amikor nem kell botozni, le 2600, majd 2100, tovább nem mert arra már nincs hó. Ez van, örüljünk, hogy fent van, meg kő és kavics sok helyen, legalább néhol jelölve is, így lehet kerülgetni, de nem sok sikerrel, mert a ratrak szépen felszedte és elterítette, de a kő nem tud eltűnni mert néhol igen kemény és kevés a hó. Lejeb nem merészkedünk, el kicsit oldalra mindkét irányban, de hát nem az igazi.

13-án eső és szél, liftek nem indulnak reggel, csak pár darab legalul az oktató pályáknak, húzós, akasztós liftekkel, sebaj pihenünk, meg beadom a lécem, mert sírok ha a talpára nézek. Csak úgy vállalták ha teljes talp felújításra adom be, hajrá, 39 euró s megint új lécem van másfél óra múlva, s várjuk a delet, hátha indulnak a liftek, de nem, így maradt a Jandri melletti hó bár ahonnan a két nap képeit wifin felnyomtam a felhőbe.

14-én borús, ködös reggel kis eső, s ahogy haladunk felfelé egyre jobban esik, már hó, s egyre kevésbé látni, a köd igen komoly. Meg sem nézzük a gleccser vasutat, menjünk lefelé hátha jobb lesz, van friss hó 20-30 cm, ratrakolás sehol, csak keményen, dolgozzanak a lábizmok, három éve nem volt a lábamon léc, végre csúszom friss hóban, látni nem látok semmit, ezért csak a pálya szélét jelző karókat figyelem, néha kicsusszanok, de ott szél fújta kemény, vissza a pályára, ott legalább lágy kellemes, csak nem látok. Dél körül már egész jól lehet látni, nem csak az embereket, hanem a minden pályára jellemző buckákat is, de még így is kellemes a túrt hó, de sajnos mindig eszembe villan bizonyos szakaszokon, hogy itt voltak a kavicsok, csak óvatosan.

15-én minden szép, minden jó, ideális körülmények, frissen ratrakolt pályák 2100-ig, onnantól lefelé továbbra sem fehér a táj, így maradunk ismét a felső részeken, de működik az élvezeti síelés, már nem tűnik kaotikusnak a pálya rendszer, végre a párom is mosolyog, csinálok képeket videót ahogy illik ilyenkor.

16-án igen korán indulunk, aztán nagy pofára esés, nem látom mozogni a lifteket, szakad az eső, alig szálnak fel síléccel a buszra, de mi csak megyünk a Jandrihoz. De felesleges volt sietni, a liftek nem indulnak fent 100 km/órás szelet jeleznek. Marad a Jandri melletti hóbár délig, hátha, ez a nap is elveszett. Legalább a nagy várakozásban kipróbáltuk a hóbárban lévő lavina szimulátort, amit végig rikoltoztam, hogy legalább egy kis hangulat javításon átsegítsem magam. Még késő este is esett az eső, de azzal vigasztaltam magam, hogy így kényelmesen össze tudtunk pakolni, nem kell kapkodni holnap reggel, merthogy az ajtónkra ki volt téve, hogy 8,40- kor veszik át az apartmant (ez passzol az átadáshoz, későn adják, korán veszik el a kulcsot).

17-én korábban ébredek mint szoktam, túlságosan világos van, nem értem, azt hittem elaludtunk, de amikor kitekintek minden össze omlik bennem, elhagy az erőm, s csak bambulok kifelé az erkély ajtón.
Minden fehér, és csodálatos, és gyönyörű, nekem pedig össze szorul a torkom, az éjjel eset kb 30 cm hó. Kicsit sírdogálok, csak úgy magamban befelé, aztán elmegyek zuhanyozni.
Nejem vigasztal, lehetett volna rosszabb is, legalább négy napot síeltünk a hatból, nem mentünk haza korábban mentővel, mint a csoportból ketten is egy kartöréssel, meg egy térd ficammal. Örüljek, hogy három év után tudtunk síelni négy napot, de sajnos én még mindig csak bánkódom, és nehezen tudom feldolgozni, hogy január elején egy francia gleccser pályán ilyen élményben volt részem.