Előzmény és válaszok a Síelésünk kivesézése topikból

"Igazol téged is például az is, hogy egy menetnél éppen a legelső kanyart olyan fura elkezdeni, valami trükköt kell alkalmazni, kis hóekeívet, vagy egy kis fellépést, vagy egy kis eldőlést vagy hasonlót, mert nem volt előző kanyar, amiből könnyedén indulhatna a következő."

-de jó, hogy ezt írtad Mester! :)
Azt hittem, ez csak az én baromságom....
Valahogy bedőlök, beesek az első ívbe az egyik oldalra, a
másikra pedig mellé lépek
és nem is megy kis tembóból, rá kell gyorsulnom.

A hoké nem egyszerű dolog, mint ahogy az x-láb sem. Időzítési és testtartási kérdés, ha a megfelelő izmok nem rögzítik jól és jó időben a testet, akkor sajna nagy az esélye mindkettőnek. A külsőnek nagyobb utat kell bejárni, gyorsabban kell haladnia. Ha csak olyan tempóval megy, mint a belső, lemarad. Ha a medence-alsó végtag nincs jól rögzítve, x-láb lesz. Az semmit nem ér, ha azt mondom, hogy "ne csináld" meg "figyelj rá". Sokkal nehezebb összerakni...

Tudok azért nem kevés olyan oktatóvideót mondani, amin megy a csípőzés, térdtörés, sőt látom, hogy tanítják is, direkt módon. Tény, hogy a valóban jó síelők aztán a privát síelésükben már nem így csinálják, de egy óra múlva az oktatáson megint ezt tanítja a többségük.

Én a félős, gyenge középhaladó hölgyeket is arra tanítom, hogy a meredeken ne ruccsoljanak, flatteroljanak, hanem komoly élszöggel, a kanyar legelejétől élben forgatva, türelmesen formálják meg a kanyart. Annyival stabilabb, biztonságosabb, egyszerűen két külön világ.

" Az ideális egyébként szerintem belsőn indulni, külsőn befejezni, ez áll legközelebb a fizikához is."
" Szerintem a térdelés és a csípőszög
oldalra hajolással súlyos hiba, egészségkárosító, márpedig a sport ne legyen az."

Mindkét kijelentéssel egyetértek.

Véleményem szerint jók Ozsi videoi. Autodidakta létemre, legalább megtudtam milyen technikákkal sielek. :)

P.S....nem beszélve arról, hogy a folyamatos térdelés meg a csípő lógatás igen fárasztó. :)

Mi itt az amatőr síelésről beszélünk. Az a szép benne, hogy ezt szinte mindenki meg tudja, illve tudná síelni. Ami már ránézésre is izomszagú, erőltetett mozgás az nem kifejezetten a legjobb. Szerintem inkább a síversenyt hagyjuk meg egy sörözéssel és nasival egybekötött időtöltésnek a tv előtt. Abból konkrétan nincs értelme semmit egy az egyben átvenni az utcai síelésbe. Az teljesen egyedi. Átlag ember nem is tudja végre hajtani azt, amit a versenyzők.Nem rendelkezünk azzal a fizikummal és mozgáskoordinációval.

Viszont egy olyan mozgásrendszer, ami kívülről laza, könnyed, elegánsnak mutatkozik még lehet dinamikus és rendkívül stabil. Felesleges izommunkától mentes. Ezáltal sokkal pihentetőbb is. Ezt a fajta síelést Ozsiék évről-évre csiszolgatják, fejlesztik. A mozgásrendszer alapjaitól kiindulva. Ez itt papírra vetve nem biztos, hogy érthető. Ennek a hegyen a hóban megsíelve van egy teljesen más élményt adó hatása.

A belinkelt pali síelését kár volna boncolgatni. Nem tudjuk mi volt a célja épp, amikor a felvétel készült. Valószínűleg egy korhadt deszkalappal is bármit meg tudna síelni. Attól, hogy neki is van egy kis hoke és csípő letörése teljesen más alapokon nyugszik a mozgása, mint Soma esetében.
A hoke megszüntetésére márpedig nincs gyakorlat. Ahogy korábban is említettem már a mértékét lehet csökkenteni vagy épp növelni. De, (mivel ez Soma síeléséről szólt) megszüntetni nem fogod. Nála ez a sítechnika egyenes következménye. Benne van a csípő betolás, a támaszlendület stb. Annak csak egy módja van, ha a mozgás felépítését új alapokra fekteted. Mondjuk pont azokra, amit már próbáltunk neked is körül írni. Így kikerülnek azok az elemek, amit a hoke-t kialakítják. Ez azonban nem egy konkrét gyakorlat. Ez egy teljesen más mozgás tanulási folyamata. Vagyis egy egyszerű gyakorlattól jóval összetettebb.

Pontatlanul írtam: a súlypont következmények nélkül nem változtatható, és kanyar közben töredéke eszközünk van csak a módosítására. Nem igazán hatja meg a kihajolás, a térd letörése, megy a lendület és a léc meghatározta pályán, legfeljebb a test átrendeződik körülötte. :)

Most az a trend, hogy "from outside ski to outside ski". Hogyan emeljük fel a belsőt, hogyan terheljük a külsőt, ha a belsőre kerülünk, elesünk stb.

Többek között pont azért kell használni mindkettőt, hogy ne kellejen egy lábon - a külsőn - elvinni minden terhelést. De a belsőnek és a külsőnek más a funkciója, más jellegű izommunka stabilizálja őket főleg a medence környékén. Mást csinál az ívbelső, mást az ívkülső, de mindegyik keményen dolgozik. A terhelés is megoszlik, de az másodlagos, az különböző izomműködések a fontosak.

A sodródással indított kanyart a mi amatőr vonalunkon nem tartom követendő iránynak. A sodródásból az él felépítése igen nehéz, komoly nyíróerők lépnek, amelyek nem túl egészségesek, és ha nem vagyunk pontosak, akkor komoly kockázata is van. Meghagynám a versenyzőknek, de ők is inkább szükség szülte kényszerből alkalmazzák inkább.

A síelés alapvetően nagyrészt fizika, akárcsak az autó, a motor vagy a bringa. Lehet, hgoy mást szeretnénk csinálni, de ha a fizika nem engedi meg, akkor hiába :)

A sí valami erőtől kanyarodik. Amíg a lapján van, megy, amerre a lendület iránya viszi. Valamennyi él kell az irányváltoztatáshoz. Él jöhet térdelésből, csípőzésből, dőlésből.
A súlypontot a test mozdulataival nemigen tudjuk mozgatni, az megy, amerre az erők dirigálják. A testet tudjuk a súlypont körül átrendezni.
Kis tempónál, hosszú sugárnál (kisebb kanyarba kényszerítő erőnél) a súlypont nem fog nagyon bekerülni, lassabb és hosszabb sugarú lesz a kanyar.
Nagyobb tempónál, rövidebb sugárnál nagyobb erő nyom a kanyarba, jobban bekerül a súlypont, nagyobb lehet az élszög.
Ezek alaptörvények, nincs sok beleszólásunk.
A külső terhelésének erőltetéséről egyszer már szívesen hallanék fizikai érvet is. Tudnék mondani érvet rá, de az nem fizikai. Idegrendszeri, félelemmel, időzítéssel stb. kapcsolatosan lehet találni, de leginkább azért erőltetik szerintem, mert nem tanítjuk meg az embereket a belső intelligens használatára. Az ideális egyébként szerintem belsőn indulni, külsőn befejezni, ez áll legközelebb a fizikához is. A belsőn bentmaradni a kanyar végén elég komoly hiba, de erre hamar rájön az ember :D

Az él növelhető a térdeléssel, csípőzéssel, és nekem itt lép be egy újabb tényező: egészséges-e az adott mozdulat vagy sem, taktikailag (azaz biztonságilag) milyen következményekkel jár. Ebben van viszonylag sok vita. A sportszakmai tudásom meg a síoktatói-síelői tapasztalatom segít ezt eldönteni. Szerintem a térdelés és a csípőszög
oldalra hajolással súlyos hiba, egészségkárosító, márpedig a sport ne legyen az.

A síelés mozgását úgy kell felépíteni, mint bármilyen sport alaptartását. El kell menni megnézni az atlétikát, kondiedzéseket, küzdősportokat, labdajátékokat, megkérdezni a gyógytornászokat. 80%-ban ugyanazt fogjuk hallani az alaptartásokról. A síelésben sem kell mást tenni. Olyan edzést, ahol a súlyzórúddal oldalra hajolva, beikszelt vagy oldalra döntött térdekkel kell felállni, nemigen fogunk találni...

Na ugye? :-)

Egyébként ha már az élváltás szóba került, itt egy video valami Oszi vagy Ozzy vagy valami ilyesmi nevű figurától :-), most leltem a neten, érdemes megnézni, meghallgatni, épp témába vág, és nem is mond nagy butaságokat.

Nekem kimondottan tetszett a tankos hasonlat, persze majd kiderül, hogy jól értelmeztem-e. Próba cseresznye.

Igen, van benne egy kanyar végi kiállás és kicsit elidőzés magas helyzetben. Ez első látványra elegáns, szép, de valójában nem nagyon van neki funkciója, laközeli sodródást eredményez, így akadályozza az átbillenést és az éles, határozott ívkezdetet.

Nem tetszett a tankos hasonlatom? Ez most nem esett jól. :-) Persze a tankos másról szólt, mint a golfos. Próbálkozom, mert néha nehéz egy fórumon, szárazon elmagyarázni mozgásokat, érzéseket.
De szerintem csak azért is jó a tankos hasonlatom! :-D

Na! Ez jó hír!
Ha sikerül megőrizni a térdek, csípő és vállak párhuzamos tengelyeit, akkor jó nyomon fogsz járni. Vagyis a frontál helyzet megtartásában van a lényeg. Nem szaporítom tovább a szót. Várjuk majd a beszámolódat. Jó síelést hozzá.

Szia!

Röviden és tömören megfogalmazva: Azt gondolom nagyon a fején találtad a szöget. Ez most sokkal érthetőbb is volt mint a korábbi TANK-os hasonlat. Köszönöm a megerősítést. :-)


"Régen más volt a síelés, akkor még volt értelme a girlandnak, de a modern sízés nagyon más. Régen, a klasszikus iskola szerint a kanyart 3 részre osztottuk, tehermentesítés, lapközeli helyzetben beforgatás és kikormányzás. Akkor még kimondottan elnyújtottuk a lapközeli, beforgatós szakaszt."

Szerintem pont ezt láttuk Soma síelésében is. (Nekem az volt a számon ezzel kapcsolatban, hogy a támasztott lendülethez hasonlít. Persze karcolt kivitelben. Csakhogy a bekormányzás szakaszai nagyon arra hajaztak.) Legalábbis én így láttam.

Most már nagyon bizsereg a lábam, hogy menjek és kipróbáljam a sok okosságot amit írtatok. Remélem jól értelmeztem a dolgokat és elindul valami más irányba a síelésem, majd beszámolok az eredményről.

A sárga mellényes, Balogh Zsolt látássérült olimpikon versenyzőnk (aki úgysem látta, hogy milyen közel vagyok hozzá :))

Szia Joci!

Pont beelőztél, amíg írogattam. :-)

És igen, jól látod, egy folyamatot nem lehet büntetlenül feldarabolni, és túl sok értelme sem lenne. Sokkal hasznosabb, ha éppen azt tanuljuk meg, hogy a síelésben minden mindennel összefügg, és minden mozdulat valaminek a következménye, nem csak úgy ötletszerűen megcsináljuk.
Valami ilyesmi különbözteti meg a szépen, ritmusosan, könnyedén -és egyben biztosan- síelőt a "turistától", aki hosszú rézsútsiklások és rézsútrolózások közé ötletszerűen bebiggyeszt egy-egy sarkonfordulást.

Igazol téged is például az is, hogy egy menetnél éppen a legelső kanyart olyan fura elkezdeni, valami trükköt kell alkalmazni, kis hóekeívet, vagy egy kis fellépést, vagy egy kis eldőlést vagy hasonlót, mert nem volt előző kanyar, amiből könnyedén indulhatna a következő.

az elejèn nem volt szèp ìgy kicentizni a sárgamellényest...

Szia! Ne dőlj be mindennek, ez nem a tapasztalat, ez csak a PR! ;-)

Kanyar bekezdése. Nem csak girlandnál, hanem a síelésnél is a kanyar bekezdése a teljes átbillenést jelenti az előző kanyarból indítva. Ez -a modern sízésben- nem különálló mozdulatokból, szakaszokból áll, hanem az előző kanyar megfelelő pillanatában elindul az átbillenés a lécek fölött, amiből folyamatosan felépül a következő ív élhelyzete, majd abba érkezik meg a terhelés, és növekvő terhelés mellett húzzuk meg a következő ívet.
Maga az átbillenés, amelynek része az új élhelyzet kialakulása egy folyamatos mozdulat, nem igazán lehet szakaszokra bontani. Elvileg persze vannak szakaszai a súlypont helyzete, az esésvonalhoz való helyzet és az élhelyzet szempontjából, de a valóságban ez folytonos mozgás.
Ha valakinél esetleg mégsem az, akkor van a baj, mert nem fog működni, ahogy kellene. Képzeld el, hogy egy golfozó úgy gyakorol, hogy lendít egy nagyot, de a labda előtt le kell fékeznie az ütőt, megállítani, nem ütheti meg a labdát. Majd külön gyakorolja azt, hogy a labdától fellendíti az ütőt. Ezek mind az ütés részei, de így, darabokra szedve értelmetlen. A fellendülő ütő az ütés folytatása kellene, hogy legyen.

Hasonlóan síben egy élváltáshoz, nekünk át kell billennünk a sí fölött egyik kanyarból a másikba. Ha közben megszakítom az átbillenést, akkor annyi történik, hogy a kanyar végén meglévő lendületet kinyírom, lefékezem, kiállok talpra, majd onnan visszaerőltetem magam. Golfos hasonlattal a labda előtt erőből megállítom az ütőt.
Pont az átbillenő súlypontot fogom vissza, pont azt, amit sok síelőnek olyan nehéz megtanítani. Főleg a sokat síelt, rossz berögzültségekkel síelőknél. (A kezdők, a friss húsok mások, őket lehet eleve jó irányba tanítani, nekik természetes lesz a jó mozgás.)

Régen más volt a síelés, akkor még volt értelme a girlandnak, de a modern sízés nagyon más. Régen, a klasszikus iskola szerint a kanyart 3 részre osztottuk, tehermentesítés, lapközeli helyzetben beforgatás és kikormányzás. Akkor még kimondottan elnyújtottuk a lapközeli, beforgatós szakaszt.

A modern sízésben ilyen "tehermentesített, lapközeli" szakasz nincsen, arra törekszünk, hogy az egyik élhelyzetből minél hamarabb, lapközeli helyzet nélkül kerüljünk át a következő élhelyzetbe.

Régen a kanyar felépítésének sorrendje ez volt: forgat-terhel-élez. Tehát alig terhelt, lapközeli sít beforgatjuk, azt növekvő erővel terheljük, és ahhoz adagoljuk a megfelelő élezést.

Modern sízésnél a kanyar így épül fel: élez-terhel-forgat. Tehát megtörténik az átbillenés, az új élhelyzet kialakulása, a sí elkezdi a kanyart, megjelennek, majd elkezdenek növekedni a "kanyarerők", és ehhez adagolunk valamennyi forgatást "ízlés szerint". (Vagy mondjuk egy kényelmesen karcolt ívhez nem adagolunk.)

Tehát a girland egy korábbi időkből itt ragadt gyakorlat, amit el kellene engednünk, szép emlék, de most már csak annyi.

"Szerintem azert nagyon jo, mert a kikormanyzas reszt (vagy amit epp kene vele) az ember többször egymas utan tudja ugymond gyakorloni, azonos iranyban, es igy a visszajelzes sokkal direktebb, sürübb, sokkal jobban oda lehet figyelni, mintha beiktatna az ember egy masik oldali kanyart (bar mondom a rutinnal nehez vitatkozonom:D)."

A golfos hasonlattal élve te az ütés utáni ütőlendülést akarod gyakorolni, de előtt nem ütöttél. Az ütéshez lendíteni kell és ütni, hogy az ütő tovább tudjon lendülni. A modern sízésben a kikormányzás nem valami beforgatás után külön mozdulatként létezik, hanem összenőtt az élváltással, tulajdonképpen a kikormányzás már magában az élváltásban, az átbillenésben elkezdődik. Ezért lehetetlen valahol a közepén elkezdeni.

Éppen ezért nem a "kikormányzás" a mai síelés kritikus, nagyon megtanulandó része, hanem éppen az élváltás, az ívkezdet. Ha ez rendben van, akkor a kikormányzás is korrekt lesz.

"Persze lehet, ha a bekormanyzasnal mar rendberakna az ember akkor fel sem merülne a hoke,..."

Így van, erről van szó! Ezért nem a hokét kell gyógyítgatni, borogatni, kenegetni, hanem azt kell rendbetenni, ami miatt a nagy hoké megjelenik.

Remélem érthető, amiket összeírtam. :-)

Szervusz!

A Girland alapvetően rézsútsízéből kiinduló bekormányzás, amit egy rézsút irányú kikormányzás követ.
Ahogyan írtad is, az esésvonalban megszakítva az ívet. (Nem esésvonalat keresztező ívről van szó) Ez így azonban ugye csak egy negyed ív. (Nem pedig félkör) Mindkét ív megszakított. Vagyis nincs befejezett kikormányzás. Kvázi nem megfelelő pozícióból indul a következő bekormányzás. Lackó erre utalt.

Gyakorlati hasznáról nem tudnék nyilatkozni, de eddig egyik síoktató sem ezt igyekezett rám erőltetni. Ettől függetlenül lehet még gyakorlati haszna. De talán nem a carving megsíelésében.

A hoke pedig a csípő beforgatásából adódik. Ilyenkor még egy belső sí megtolás is van a dologban. Ahogy ez Soma esetében is látható. Minden egyes bekormányzást az új külső sível kezdi. Abból kezdi el tolni az új belső sít. Amibe aztán szépen bele is ül. Ebben a helyzetben aztán már tolhatjuk a külső sít előre, a lényegen már nem fog változtatni. Ezért mondta Lackó rá, hogy a látott síelés már készen van. Stabilan uralja a lécet. Ezen ebben a formában már nincs mit javítgatni. Néhány centivel kisebb hoke nem változtat a lényegen. Persze, ha közben a fülével tudna integetni vagy egyéb bűvész mutatvány bele lenne csempészve az még emelne a mutatványon.( Bocsánat! Nem gúnyolódásból írtam.)

Soma síelésében kialakuló hoke megszüntetésére hibajavító feladatok nincsenek. (Illetve, csak a mértékének nem túl számottevő csökkentése érhető el.) Nála a hoke az általa felépített mozgásforma szerves eleme. Megszüntetésére (vagy elhanyagolható szintűre hozásra) egy új mozgásforma alapra építkezéssel lehet eljutni. Ahogy azt már az előttem szólók is írták.

Végezetül Somának annyit tennék hozzá, hogy szép nyugodt síelést láttunk. Nincs kapkodás. Hagyod, hogy a lécek megfussák a maguk ívét. A terhelés sincs annyira hátul, mint a korábbi videókon. Így síelve már élvezeti sportolásról beszélhetünk. Jó szezont kívánok!

Én köszönöm, ha tényleg átrágod! :-)

Félreértettél. :-) Isten ments, hogy kifordulva, hokéval lenne készen a hosszúlendület! Éppen azt írtam, hogy így nincsen továbblépés, lényegi fejlődés, az így megsíelt technika itt elérte azt, amit ki lehet belőle hozni, ezt jelenti, hogy "készen van".

A frontális helyzet nagyon sokat megoldana, viszont nem csodaszer önmagában. A felsőtest helyzetét több más dologgal együtt alakítanám át, a frontál helyzet csak egy dolog. Bár már ez is önmagában nagyon sokat tenne hozzá Soma síeléséhez, ösztönösen más dolgokra is ráérezhetne.

Igen, a rolózás -térdbetörés nélkül, ahogy írod- is egy jó dolog, mindenképpen érdemes gyakorolni,ez is egy a sok hasznos dolog közül. Nem csak neked, mindenkinek jót tesz.
Centiméterekben persze nem lehet megmondani, hogy mekkora egy normál hoké, ez körülményketől függ, rolózásnál meredekségtől, folyamatos íveknél a pillanatnyi helyzettől az ívben és az élszögtől.

Esésvonalból kihúzott ívek megállásig. Régen sokat csináltuk, volt is értelme, de azután kiderült, hogy nem csodaszer, már kevésbé erőltetjük. A hibája szerintem, hogy életszerűtlen, az ívek összefűzését nem segíti, sőt egyeseket -általában a gyakorlott sízőket- ezáltal sokszor még meg is zavar. Ettől függetlenül nem rossz dolog, időnként elő lehet venni, ha épp erre van valakinél szükség.

Girland. Röviden: én nem szeretem. :-) Több a kára, mint a haszna. Szerintem. (Most engem lehet kövezni. :-) )Nem is csináltatom senkivel. A baj hasonló, mint a hegy felé kihúzott íveknél, az ívnek ugyanis nincsen folytatása. Egy ív sohasem létezik önmagában, hanem az előzőből indítom, és a következő indul meg belőle. Ha én erőszakkal befejezem a mozgást ott, ahol folytatni kellene, ahol éppen el kellene kezdődnie a következőnek, akkor az egész értelmetlenné vált.
A kanyar talán legkritikusabb pontja éppen a kanyar bekezdése, mert ha ez nincs rendben, onnantól nem lehet jó a kanyar többi része sem. A girlanddal éppen a bekezdést szakítom félbe, pont ott, ahol a valóságban sohasem, emiatt nem jó.
Kicsike haszna lehet(?) a girlandnak, hogy az ívek végét, a kiengedés idejét lehet keresgélni, de ez csak akkor működik, ha valaki tényleg korrekt íveket húz. Ha meg jó volt az ív, akkor inkább a következő ív megkezdését kellene gyakorolni, nem az abbahagyást.
Sok szépen megsíelt girlandot lehet látni filmeken, itt-ott, de azok mind demonstrátorok, nagyon jó sízők, és ők a látványra mennek, nem a pedagógiai értékekre.

Összességében inkább a működésre, a mozgás értelmére kellene rámenni, nem a látványelemekre. Ha a mozgás értelmes, logikus, működő lesz, akkor a látványelemek, tartások is helyükre kerülnek. A rossz vagy nem túl szép tartások, nagy hoké, kifli, völgybe tekeredés és hasonló dolgok mind következmények, nem azokat érdemes javítgatni, hanem az alapokat tisztázni.

Talán csúnya lesz, amit írok, de még egy Soma tudású síelő fejlődésében (is) gyorsabb és jobb eredményt lehet elérni visszamenve egészen a gyökerekhez, kicsit más szemlélet szerint az alapoktól felépítve a mozgást. Ez egyébként amellett, hogy biztosan eredményre vezet, még sokkal gyorsabb is, mint a javítgatás. (Ami nem is biztos, hogy végül meghozza a kívánt eredményt.)

,,A jó sítechnika valami csodálatos élményt nyújt az embernek, új világok tárulnak fel, leginkább saját magunkban belül, ugyanis az út, amit a technika fejlesztésében járunk be, saját testünk, idegrendszerünk és főleg a lelkünk megismerésének nagy kalandja."

Ezt olyan szépen írtad le! Ilyesmi járt a fejemben nekem is korábban, de sose tudtam így megfogalmazni.