Előzmény és válaszok a Chopok dél és észak topikból

Kedves Zoltán!

Érdeklődve olvastam a beszámolódat, egyrészt azért, mert hosszú évek után tértél vissza erre a pályára, így azok a fejlesztések, változások, melyek az elmúlt években történtek markánsabban érzékelhetőek számodra, mivel mi folyamatosan éltük meg ezeket, másrészt a bemutatkozásodat olvasva tudjuk, hogy sok síterepen jártál, ezért van összehasonlítási alapod.
Én később kezdtem el ezt a sportot, mint Te, de amikor az első napokat töltöttük Chopok délen még nehezen volt átjárható a két oldal és ha át is tudtunk menni nem volt biztos a visszatérés, vagy esetleg nem kevés északi gyaloglás árán sikerült megoldani. Tehát röviden dél a kihívásokat kereső "freeriderek" mekkája volt, nemritkán több méteres kezeletlen hóréteggel.
A mai állapotok sokkal kényelmesebbek, de nem biztos, hogy több élményt nyújtanak.
Tapasztalataid jó részével egyetértek, korábbi beszámolóimban én is írtam hasonló problémákról. Valószínű, hogy mi örülünk a javuló szolgáltatásoknak, Te pedig látod a még mindig nagy különbséget.
A lassan állandósuló tömegről egy pár gondolat (hangsúlyozom hogy általában mi is szombat vasárnap járunk síelni):
- az utóbbi évek hóhelyzete alapvetően változtatta meg a kisebb pályák használhatóságát, így mindenki egy pár "nagyobb" helyen síel
- Szlovákiában megváltoztak a jövedelmi viszonyok, egyre több síelő "engedheti meg" magának a "drágább" síterepek igénybevételét
-az átadott új liftek szállítókapacitása önti az embereket a pályákra és a besíelhető területek nem nőttek
-tapasztalatom szerint, ha az időjárás kedvezőtlen, akkor lehet számítani kisebb "népsűrűségre". A fiamat idézem, amikor egy alkalommal koradélutánra kiürült egy pálya a kellemetlen időjárás miatt: " Apa divatsport lett a síelés"
-csütörtökön, pénteken is tapasztaltam már tömeget, talán a hét elejét érdemes megpróbálni
Több sportársunk beszámolóját olvastam, akik a szombat-vasárnapi "hering effektus" elől alternatív megoldást keresve máshová "menekült". Az idén mi is inkább a Magas-Tátrát választottuk, de vasárnaponként már ott is hasonló jelenségekkel találkoztunk, kivéve talán azt, hogy Lomnicon jól szervezett kultúrált a parkolás.
-természetesen azt tudjuk, hogy a túlterhelt pályákon alakul ki a nemzeti sport: a buckasíelés
Egyébként itt jegyezném meg, hogy barátaim tértek haza nem túl régen Nassfeldről és elmondásuk alapján, minden délután élvezhetetlen buckás havon síeltek, pedig ha jól tudom ezt a pályát Ausztria 10 legjobb pályája között jegyzik.
A liftek logisztikájáról egy korábbi bejegyzés alapján: "Kipróbáltuk a következő pályákat:5, 14, 11, 1, 12, majd lementünk Jasna érintésével Biela Put-ra. Bárcsak ne tettük volna. Már tavaly is belefutottunk egyszer abba, hogy Jasnánál nem ment a B4, így az A4 előtt "kilométeres" sor állt, így kiszállva a B3-ból gyaloglás felfelé a C3 korongosig. Ha gyaloglás nélkül akartuk volna megúszni szerintem 30-40 percig várakoztunk volna. Ezt a logisztikát sohasem fogom megérteni. "
A vendéglátásról, magyar-szlovák kapcsolatról: tavaly 14 (5 chopok, 5 Lomnic, 4 Csorba) napot, az idén eddig 11 napot töltöttem síeléssel ebben az országban. Szerintem folyamatosan fejlődnek, lehet, hogy nem elég gyorsan, de az évek alatt látványos a javulás. A Magas-Tátra régióról jobb vélemyénnyel vagyok. Angolul a legtöbb helyen beszélnek, de gyakran megszólítanak magyarul is a kiszolgálás során, természetesen én is sok mindent tudok kérni szlovákul. Az árak -az Eurózónába történt csatlakozást követő rendkívüli mértékű drágulás után is- még mindig barátiak nyugateurópához képest, még akkor is, ha a szolgáltatás színvonalát figyelembe veszem. (kivéve a síbérlet árakat)A véleményemet nem kifejezette a sítúráinkra alapozom, mivel viszonylag keveset járok oda síelni, viszont nagyon sok barátunk, ismerősünk dolgozik azokban az országokban, többen kifejezetten sípályákon, vendéglátásban és velük napi kapcsolatot ápolok.
Egytlen pontban tér el jelentősen a véleményem, de ez lehet, hogy a lakóhelyünk különbségéből adódik. Ez a pont a közlekedés. Mi két féle módon tudjuk megközelíteni a szlovák síterepeket Miskolcról. Vagy Bánréve felé a 26 sz. főúton, vagy Kassa felé a 3 sz. főúton. Egyik rosszabb mint a másik. Bánréve felé keskeny, túlzsúfolt útvonalon haladhatsz, ahol a nagy teherforgalom mellett a koszos táblák, láthatatlan felezővonalak és felfestések teszik kihívássá az utunkat. Szlovákiában sokkal szélesebb jobban felfestett útszakaszokat találtunk és a sofőrök is sokkal "normálisabban" vezetnek, jobban tiszteletben tartják a másik közlekedőt. Kevesebb értelmetlen száguldozással találkozom és kifejezetten az "értelmetlen" jelzőt emelném ki. (magamat dinamikus vezetőnek tartom, egy kis rally ill. pályaversenyzői múlttal) A Kassa felé vezető útvonalon a hármas főút Encs utáni szakasz egyenesen szégyen. Erre tudjuk elérni egyébként a Kassa-Poprád-Liptószentmiklós autópályát. Erről idézek egy korábbi bejegyzésemből: "Az időjárás előrejelzést figyelembe véve, úgy döntöttünk, hogy nem a jól bevált Bánréve-Dobsina-Poprád útvonalon megyünk, hanem Tornyosnémeti-Kassa-Poprád felé autópályán. Azért választottuk ezt, mert nem akartunk friss hóesés után és közben átmenni a Dobsinától Poprádig tartó hegyi szakaszon és azt gondoltuk, hogy kihasználva az autópálya által nyújtott előnyöket egy kicsit kényelmesebben tudunk haladni. Ez be is jött, de Magyarországon a 3-as főút országhatár közeli szakasza siralmas, és megkockáztatom, hogy balesetveszélyes is. Hóesésben, kamionok között kerülgetni a kátyúkat nem kis feladat, visszafelé sötétedés után pedig egyenesen életveszélyes. Értem én az új 1km autópályát, de hogy lehet addig eljutni? Ez nem egy mellékút, ez a 3-as számú főút, amely Magyarországot köti össze Szlovákia 2. legnagyobb városával, ja és Lengyelországot is erre lehet megközelíteni."
Sajnos számunkra az 1-2 napos síelések alkalmával, a hosszú menetidő miatt elérhetetlenek az osztrák pályák.

üdv: KKy

Szubjektív beszámoló Chopokról

29 év után ezen a hétvégén visszatértem (Cseh)Szlovákiába síelni. Gyerekkoromban Donovalyn, Chopokon, a Csorba tónál, Lomnicon tanultam, de 1989 óta Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, Svájcban síeltem vagy 40 helyen, egyszer meg Szlovéniában. Évek óta fontolgattam, hogy egyszer visszatérek kipróbálni Szlovákiát, most 17 éves Marci fiammal Chopokon töltöttünk egy hétvégét.

Nagyon vegyes a kép, még feldolgozom a tapasztaltakat, de az első benyomások:
Pozitívumok:
+ A liftrendszer sokat javult, mostanra elérte talán a gyenge közepes osztrák szintet, mondjuk alulról súrolja a lifthálózat Murau színvonalát.
+ a természeti adottságok nagyon jók még mindig (ez el se romolhatott), azaz sok a meredek pálya és lehet síelni 1000 méter szintkülönbséget, ami már elfogadhatónak számít.
+ kétszer ebédeltünk négy csillagos hotelben, az egyik a Grand Hotel volt, a másik a Hotel Posta, mindkettő elfogadható áron jó ebédet adott. Utóbbiban a 3 fogásos síelőknek ajánlott menü ásványvízzel 21,5 EUR személyenként, ez teljesen normális, az osztrák árakhoz képest kifejezetten olcsó.
+ nagyon sok hó volt, ebben talán szerencsénk volt.
+ a kiszolgálás színvonala rengeteget javult.
+ Liptószentmiklós mellett a Tatralandia egyik faházában laktunk, teljesen jó színvonalú ház, kiváló a reggeli, és a csúszdapark is színvonalas.
+ Azt a zsigeri magyarellenességet, amit gyerekkoromban, most nem tapasztaltam, csak nyomokban, erről majd a negatívumoknál.
+ A lezárt fekete 6-os szuper, és végre egyszer a déli oldalon végig tudtam síelni. Ahogy a régiek mondták, ott volt a Koszos, Szrigyecskó, a Siratófal, a Volkswagentemető és a többi. Utóbbi Volkswagen nélkül.
+ Az osztrák árakhoz képest olcsó.
+ Ellentétben Ausztriával, nem én voltam az egyetlen, aki sapkában, bukósisak nélkül síelt, hanem a síelők harmada hozzám hasonlóan sisaktalanul nyomta.
+ A GoPass rendszer kellemes meglepetés volt.
Negatívumok:
- A síelők sí tudása, a sí kresz alkalmazása mélyen a nyugat-európában megszokott alatt van. Nagyon sok gyenge tudású, kiszámíthatatlan mozgású életveszélyesen össze-vissza karistoló síelő hemzseg a pályán és meglepő módon még pályán kívül is.
- A pályákon irdatlan tömeg volt. A liftek kapacitásának növekedését a pályák kapacitása nem követte. Egyértelműen korlátozni kellene a felengedett síelők számát, legfeljebb a most hétvégén tapasztalt létszám felére, körülbelül ez lehet Chopok maximális kapacitása.
- A lifteknél is nagy volt a sor, de a 30 évvel ezelőttihez képest nem számottevő.
- A parkolók kapacitása továbbra is csekély. Nonszensz, hogy már reggel fél kilenckor nem lehet felmenni autóval a pályákhoz. Párhuzamosan a pályára engedett síelők számának korlátozásával a fenti (Lucky, Zahradky, Jasna) parkolók férőhelyét meg növelni kellene.
- A parkolóban ma reggel egy idősebb szlovák pasas terelgette a kocsikat, mikor egy magyar autó nem megfelelő szögben állt meg, minősíthetetlen hangon üvöltözött és a magyarokat szidta. Ahogy fiam jól megfogalmazta, az öregekből még nem veszett ki a magyarellenesség, a fiatalokba viszont talán már nem táplálták be.
- Bár nincs gondom az angollal, felháborító, hogy a többnyelvű feliratok, prospektusok magyarul nem olvashatók, de sok egzotikus nyelven meg igen, ugyanígy a bankautomata is tud vagy hat nyelven, de magyarul nem. Ezt biztos, hogy direkt csinálják így.
- Normálisan kinéző hüttét egyet nem találtunk, viszont „kajibaszerű” talponállót annál többet. Ezen a téren megállt az idő. Ezért is (meg olimpián Liu Shaolin Sándor döntőjét nézni) mentünk inkább hotelbe ebédelni.
- A pályagondozás botrányos. Reggel tízkor már tiszta bucka volt több pálya. Megszoktam, ezen nőttem fel, de 2018-ban azért ez nagyon gáz.
- A déli oldalon a kék rudas ülőlift muzeális darab. De ezen kívül is van néhány roncstelepre való lift. A Deres csákány meg áll.
- Nagyon keskeny a piros 1-es az északin, sokkal szélesebb pályát lehetne vágni ott. Ettől is lesz akkora a tömeg lefelé.
- A liftrendszer átgondolatlan. Látszik, hogy evolúciósan fejlődött. Több liften kicsit lejjebb vagy kicsit feljebb kellett volna indítani, érkeztetni, de a legbosszantóbb a déli oldal két kabinja. Az miért nem egy lift középállomással, mint normális helyeken?
- A megközelíthetőség vicc. Több, mint négy óra az út Budapestről, pedig 250 kilométer a távolság. Továbbra is egy nyúlfarknyi és egy még nyúlfarknyibb autópálya szakasz, a többi a régi. Ezek a szlovákok semmit nem költenek az utakra?

Nekem összességében az a benyomásom, hogy egy múmiába pacemaker-t szereltek. Van néhány ultramodern lift, de összességében nagyon messze van ez a hely a közepes osztrák terepektől. Pár hete Murau-ban voltam, amit egy gyenge közepes osztrák helynek tartok, de sokkal jobb még mindig, mint Chopok. Nagyon komoly „szocialista feeling” lengi át még mindig az egészet, ezért is írtam (Cseh)Szlovákiát az elején.

Romantikus kalandnak jó volt, nosztalgiázni, a régi sztorikat elmesélni a fiamnak kiváló, de még sokat kell fejlődnie ennek a helynek, hogy felkerüljön a jó síterepek közé. A természeti adottságok pedig megvannak, hogy kiváló terep legyen.