Április 2.
Végül ez lett a szezonzáró egynapos, ismét a fiammal. Nem terveztük, de nem tudtunk ellenállni az elmúlt napokban leesett méretes hónak, meg amúgy is elkezdődött a tavaszi szünet az iskolában, így el tudtunk menni hétköznap.
1300-1400 méter felett valóban sok hó esett, bár Chopok ilyen szempontból csalóka, mert a szél erősen fújta is (ma is), és szokásos módon lerakta az erdőben / a törpefenyők között. Mindenesetre ott ha kézzel lenyúlt az ember, sokszor vállig süllyedt.
Mi csak a freeride-ot kerestük ezen a napon, az északi oldal messze jobb volt, bár az is sajnos eléggé össze volt már járva, ill. nehéz és fogós volt a hó. De azért összességében élveztük.
Az időjárás most a klasszik Chopok volt: a felső 3-400 méter felhőben, láthatóság minimális plusz erős szél fújta a havat az arcunkba - Delta feeling (szerencsére a kabinosok jártak a csúcsra mindkét oldalról) -, lejjebb sokkal tisztább, viszont a hó (még) tapadósabb pályán kívül.
Déli oldalt is megpróbáltuk, de ott egyrészt lejjebb tartott a köd, másrészt még inkább olvadt.
A pályák a szokásos tavaszi állapotúak voltak, a déli oldali völgybe vezető pálya szétesett, de a többi a korábbi alkalomhoz képest jobban tartotta magát, köszönhető a friss hónak ill. a kevés síelőnek. Sorban állás gyakorlatilag nem volt még úgy sem, hogy már nem ment az összes lift, csak a fő liftek többsége, de így is be lehetett járni minden pályát. Az éttermek egy része is már bezárt.
Ha valaki még kacérkodik a síeléssel most Húsvétkor, összességében szerintem érdemes kimenni a következő pár napban: inkább napsütést mond az előre, hó van a pályákon, és nagyon sokan már nem lesznek...

Március 21.
Ismét egy egynapos, most a tinédzser fiammal. Jó eséllyel a szezonzáró. Előző éjszaka nézem a webkamerát, nagy pelyhekben hull a hó. Drukkolok, hogy essen legalább 10 centi másnap reggelig.
Mikor kiérünk, látjuk, hogy annyi sajnos nem jött össze, de 4-5 cm igen, a semminél ez is jobb. A déli oldal sokkal "foltosabb" mint 3 hete, ismét kilátszanak a nagyobb sziklák ill. törpefenyők. Nettóban bizonyára fogyott a hó az elmúlt időszakban.
A legutóbbi tapasztalatok alapján felbuzdulva most itt kezdünk, de nem adja, túl vékony a frissen esett hó, alatta pedig nagyon göröngyös, olyan minta "megsuvadt" volna korábban. Egy kör után elengedjük.
Az időjárás most a szokásos Chopok, a csúcs felhőben, de szerencsére nem tejföl köd, és a szél sem fúj. Átmegyünk az északi oldalra. Ahogy haladunk lejjebb, egyre tisztábban látni. Megnézzük a kétüléses alatt, sokkal jobb, mint a déli oldal, mert a friss hó alatti kemény réteg egyenletes. Keressük a még érintetlen sávokat. Vissza fel a kettes ülőssel, a következő körben a 11a fekete pálya bal kanyarjánál csúszunk ki pályán kívülre, a régi tányéros irányába, sőt még azon is túl. Találunk szuper új sávokat a szikásabb részek között, lejjebb az erdő besűrűsödésénél visszakanyarodunk a régi lift nyomvonalába. Ez a rész igazán élvezetes, megyünk még vagy 2 kört. Várakozás - szombat ellenére - gyakorlatilag egyik liftnél sincs, max. 1-2 perc, érezhető, hogy március második felét írjuk.
Ebéd után megnézzük a régi 3-as fekete pálya környékét, ami most már teljes egészében freeride. Ugyanakkor itt jövő szezonra kialakítanak egy új kék pályát, a nyomvonalban a fenyőket már kivágták. Ez a rész jobban összejárt már, de azért élvezhető.
Régi vágyam, hogy egyszer a csúcsról / az 1b pálya legtetejéről lentről nézve jobbra kicsapva, a gerinc alatti freeride zone-ban lecsússzak Brhliskáig, az A3-as kabinos tetejéig. A fenti korlátozott láthatóság miatt ezt most sem vállaljuk be, de a B5-ös négyes ülős tetején mondom a fiamnak, hogy próbáljunk meg szintben áttraverzálni a térképen Deressky Kotol néven jelölt terület felé. Szerencsére nem kell őt győzködni, nekiindulunk. A szintvonalak úgy adják ki, hogy csak egyszer kell lecsatolnunk és másznunk felfelé úgy 20 métert, de sikerül átcsúszni az északi és déli oldalt elválasztó gerinc alá, ahol régen, gyerekkoromban még volt működő pálya és egy tányéros felvonó Brhliskától felfelé, aminek az oszlopai még most is megvannak. Ennek a liftnek kb. a feléhez érkezünk, és onnan már sima ügy. Visszanézve látjuk, hogy jönnek páran - helyi erők? - fentről, a csúcs irányából. Sebaj, majd legközelebb, tiszta időben és még jobb hó esetén.
Ezzel az élménnyel elindulunk vissza a déli oldal felé. Még találunk egy általunk eddig nem ismert völgyet a kettes ülős nagykabinos felöli oldalán, az alsó állomástól lefelé, ami egy átcsúszó pályában végződik - ez már a harmadik új útvonal "felfedezésünk" ezen a napon.
Délen megyünk még egyet a Deres tányérossal, csak az élmény kedvéért - ki tudja, mikor lesz erre lehetőség újra -, aztán ismét a kásabuckák tengere a parkolóig.
Ebben a szezonban 4x1 napot sikerült Chopokon csúsznom, ebből 3 nap egész szuper freeride volt. Változatosság és lehetőségek szempontjából freeride-ra szerintem egyértelműen Jasna a legjobb Budapesttől 5-600 km távolságon belül. Remélem, a következő szezonban is eljutunk párszor.

Február 27.
Egynapos csúszás két kollégával - megmutatni nekik a chopoki freeride szépségét.
Nem a klasszikus jasnai időjárás, ugyanis szikrázó napsütés, nulla felhő és szél. Emiatt az ideálisnál kissé melegebb hőmérséklet, így gyorsan buckásodó pályák. De mi aznap nem azokért mentünk.
Az északi oldalon pályán kívül reggel kicsit kemény-karcos, de 1-2 kör múlva javul a helyzet, ahogy melegszik az idő. A régi kettes ülős túlsó oldalán - a már nem működő tányéros alatt-mellett - találunk még érintetlen sávokat.
Ebéd után visszamegyünk a déli oldalra. Jár a Deres tányéros (C6)! 3 éve várok arra, hogy újra kipróbáljam gyerekkorom ikonikus liftjét, Az induláskori dupla rántás még mindig megvan, a helyi freeride-os srácok látványos ugrásokkal szórakoztatják a lift aljában lévő retro "bár" közönségét :-). Szerintem ez a lift majdnem annyival megy, mint egy hagyományos ülős lift, így hipp-hopp fent vagyunk a csúcson.
Irány a lift fentről nézve jobb oldalán lévő szabad hómező. Kifejezetten élvezetes: nincs összejárva, és délutánra kellően megolvadt, olyan, mintha olvadt vajon csúszna az ember. Azért figyelni kell, mert időnként kicsit megfogja a lécet, deszkát. De nagyon élvezzük. Lejjebb a törpefenyők szinte teljesen hó alatt vannak, így a buckák-dombok között az útvonalvariációk száma szinte végtelen. Csak arra kell figyelni, hogy ne csússzunk túl, időben kanyarodjunk vissza bal felé a tányéros indulásához.
Teli szájjal vigyorogva megyünk vagy 3-4 kört. Az utolsó lecsúszás a parkolóhoz a pályán térdig érő kásabuckák között felejtős, de ez nem rontja el a kedvünk.
Küldetés teljesítve, sikerült 2 újabb embert megfertőzni a Chopok freeride "vírussal".

Mi Február 2 töl 8ig voltunk. Érdekes módon kedden voltak a legtöbben. Dél körül Bieleputnál volt egy kisseb tömeg. De várakozás max. 10perc. A többi napon várakozás nélkül lehetett sielni. Fent csúcson szél és akkora köd , hogy a lécem végét is alig láttam. Északon Rovnahola délen Kosodrevina alatt már nem volt köd. Pénteken áttmentünk a Csorba tóhoz ott leg többször ketten ültünk a felvonón. Demény falván laktunk, síbusszal jártunk fel. Kb 20-25 percenként közlekedik. Nekem ez így teljesen rendben volt.

2026. február 11-13. között voltunk síelni Jasnán, ahonnan vegyes érzelmekkel jöttünk haza.

A pályaszállás szuper volt (Saffron Chalet), kényelmes, igényesen berendezett, jól felszerelt (gépesített konyha, infraszauna, jakuzzi), tényleg gyalogosan is közel a 10-es kék sípályához.

A síterep szolgáltatásaival viszont nem voltunk elégedettek.
Első napra csak délutáni jegyet vettünk előre online, amit a 10-es pálya alján nem tudtunk kiváltani, csak a 13-asnál. Elég szívás oda átcaplatni síbakancsban és elvesztegetett idő is.
A 10-es pálya alján a lanovkánál tülekedés, tömeg, nincs sor kialakítva, az halad, aki erőszakosabb, borzasztó, ezért másnap meg is vettük a fast pass (soronkívüli) jegyeket (+33 EUR/fő).
A 10-es kék pálya jó, megfelelően hosszú (2,7 km) 2-3 kisebb buckás szakasszal, ami változatossá teszi. Szinte végig szép panorámával! Egy részen piros pályára is válthatsz, ami párhuzamosan halad és ugyanoda érkezik le.

Sajnos az időjárás nem kezdvezett nekünk, volt eső is, az a hegytetőn általában hó volt szerencsére. Olvadt is a pálya sajnos, mert enyhe volt az idő, de a hegytetőn kíváló minőségű maradt, kb a pálya feléig.

Első nap felmentünk a Chopokra, hogy megnézzük a fentről induló piros és kék pályákat, de felérve tapasztaltuk, hogy egyik sincs nyitva a köd miatt! Ez az információ valahogy nem jutott el hozzánk, ezért egy 40-50 percet elcsesztünk a félnapos jegyből.
Másnap már meg sem próbáltunk oda felmenni, mert nem tudtuk nyitva vannak-e vagy sem a fenti pályák. A honlapon sem jelezték pontosan. Úgyhogy sajnos nem maxoltuk ki a síbérleteinket és a nagy síterepet, amit nagyon sajnálok! :(

Első nap a sorbanállások és felesleges lanovkázások miatt nem tudtuk kiszámítani, hogy 16 óra előtt leérjünk az utolsó lanovkához, így lent ragadtunk a völgyben és gyalog kellett felmenni a szállásig egy autóért legalább. :D

Információhiány, kevés jegyautomata, tülekedés, gyönyörű hegyek, jó adottságok. Ezekkel a szavakkal jellemezném.

Hétvégi Síelés - Február 14-15:

Barátokkal kiugrottunk egy hétvégi síelésre. Szállásunk a Hotel Srdiecko volt. A szállás árába benne volt az éjszakákkal megegyező síbérlet is. Péntek délután érkeztünk. A szállás teljesen rendben volt. Félpanziós ellátás, finom ételek és a wellness részleg is rendben volt. A szállás rögtön a B6-os négyüléses felvonónál található. Kocsival megközelíthető, saját parkolóval (ha hideg idő van figyelni kell, hogy hol állsz meg, mert ha kicsit lejtős helyen, akkor nem fogsz tudni egy könnyen elindulni).

Február 14:
Első csúszásunk 9 óra után a 31 és 31a pályákon volt, ez rendben is volt. Aztán átmentünk az északi oldalra. A csúcson elég nagy szél és teljes köd. A pályán kb semmit nem lehetett látni. Nagyjából a Priehyba állomástól tisztult az idő, innen viszont jött a kásás hó...Úgy döntöttünk, hogy átmegyünk Brhliska részre. Itt tudtunk egy pár kört csúszni mielőtt teljesen buckás, kásás lett a hó. A Bernardino Burger-ben ebédeltünk .Finomak a hamburgerek, azonban kicsit irreálisnak tartom, hogy a Dolomitokban egy vadragus tésztáért kevesebbet fizettem, mint itt a hamburgerért.
Délután úgy döntöttünk, hogy vissza megyünk a déli oldalra, és lesíelünk a 34c pályán. Az idő katasztrófa volt. Látótávolság 0, csak a pálya szélén látható oszlopokban bízhattunk. A keskeny pályán nem lehetett látni a vályúkat.. Lementünk a szálláshoz, és inkább hagytuk az egészet.

Február 15:
Már reggel lehetett látni, hogy a hotelnél is elég rendesen fújt a szél + elkezdett havazni is. Úgy döntöttünk, hogy ezen a napon csak a Déli oldalon síelünk, hogy a nagy szél miatt nehogy az Északin ragadjunk. Reggel a 31 és 31a pályák teljesen rendben voltak (kicsit jegesek, de hát inkább a jég mint a vizes hó). Úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a csúcsra és onnan lesíelünk a 34c - 35 -35a - 33 pályán. A csúcson megint itéletídő...hatalmas szél, 0 látótávolság. Nagyjából a 35-ös piros pályától lehetett ismét látni. Onnantól a pálya egész jó állapotban volt. Mire leértünk, bemondták, hogy a 34c pályát le is zárták... Ezután csak a 31 és 31a pályán köröztünk egészen fél 1-ig, amikor azonban az egész déli oldalt lezárták az időjárás miatt....

Összegezve: Január végi Kronplatz-i síelésünk miatt nem maradt bennünk tüske az idei szezonban, de inkább vezetek oda 2,5-szer ennyit minthogy ide jöjjek... Szállás árában kicsit talán több, de egy napra vetítve a Dolomiti Superski bérlet (12 rendszer; 1200 km pálya) ugyan annyi mint a Chopok bérlet....