Előzmény és válaszok a Különbség a síoktatók között topikból

Ugyan nem vagyok síoktató (próbálkoztam, az elméleti vizsgáim megvoltak a TF-en, de Ozsi és Tetta, no meg Béki Piroska (nálam kb. 20 évvel fiatalabb vizsgáztatókként) bebizonyították a gyakorlati vizsgán, hogy még síelni sem tudok, nemhogy oktatni !:: (ugyan 30 valahány síversenyen nyert érmem és 8 kupám van - ennyi közöm azért van a síeléshez, igaz, aki versenyezni tud, nem feltétlenül lesz jó oktató, edző - más sportágakra is igaz!), de azért kb. 40 emberkét tanítottam meg (köztük 50 év felettieket) nulláról (azaz még korcsolyázni, vagy biciklizni sem tudtak), további 70-80-nak segítettem megszeretni a síelést.
Szóval: én pl. először "esni" tanítottam meg a tanítványaimat. (Na ez nem fér bele a mai hivatalos síoktatói tematikába! Állítólag a jó oktató kezei alatt nem eshet el a tanítvány - pedig dehogynem.) Aztán lécen maradni és megállni! bármilyen körülmények között. Megmutatni kell, helyette nem tudok síelni, de elemezni a rossz mozdulatot és újra bemutatva a rosszat és a jót - már működni fog. Aki 2-3 óra után nem érez rá az alapmozgásra, az tényleg nagyon rossz "oktatót" fogott ki - vagy más, pld. mozgáskoordinációs gondja lehet. WFeri

Saját tapasztalatom alapján ha oktatóval (valódi oktatóval) tanulsz, akkor az elején a felesleges esésektől és negatív élményektől fogod megóvni magad. Akit én láttam oktatni oktatót (Fogarasi, Babos, Pasarét, iskolai sítábor ...) mindenhol törekedtek a fokozatosságra. Egyéni óránál teljesen a nebulóhoz igazodtak és mindig kicsit kevesebbet/pont annyit kértek tőle amit 100%-ban meg tudott csinálni. Mindig akkor léptek a következő szintre, ha az előző szint már jól ment és eljött az ideje. Olyan lehet, hogy álltában eldől a tanuló véletlenül, de ha síelnek, akkor maximálisan kontroll alatt tartják az egészet.

(Inkább ha barát, családtag tanít, akkor szokott ez előjönni, hogy ezt meg azt már tutira meg tudod csinálni. Aztán vagy sikerül vagy nem ...)

Szerintem ha valaki a 3. óra után még mindig bukdácsol, ott valami nagy baj van. És nem biztos, hogy vele. De azért nem hinném, hogy egy oktató ennyire ilyen lenne, mint írod. Persze vannak különbségek, iskolák, pedagógiai gyakorlat és technikai tudást illetően is, de aki ennyire nem tud tanítani, az hogy él meg?

Néhány napja gondolkodom a fenti mondaton.

Teljesen 0 előzménnyel, elhatároztam, hogy, síelni tanulok. Kerestem oktatót, és belvágtunk. A 7. óra után viszont már kezdtem feladni az egészet. Nem volt olyan óra, hogy ne estem volna többször is. Egyenes siklással (félpályáról) még csak-csak lejöttem, de egyetlen kanyar, vagy irányváltás nem jött össze. Aztán oktatóm mondta, hogy most próbáljuk meg a pálya tetejéről. Mondom neki, bizonytalannak érzem magam, szerintem esés lesz belőle. Ne így álljak hozzá, csináljam csak nyugodtan. Aztán estem. Nem is kicsit. Egy hétig sajgott az oldalam utána.

Hirtelen ötlettel kerestem egy másik iskolát, ahol elmondtam, hogy a kanyar egyszerűen nem akar összejönni, mert egyáltalán nem értem, mitől fog a léc elkanyarodni. Persze eddig is magyarázták, mutatták, de akkor sem értem. Az új oktatóm felküldött a pálya feléig, mondta, hogy ne teljesen úgy csináljam, ahogy eddig, hanem mondott egy dolgot, amire figyeljek. ... és akkorát csodálkoztam, a léc tényleg úgy kanyarodott, ahogyan azt korábban láttam mindenkitől.

A következő siklás a pálya tetejéről/végéről, és ezzel az új "technikával" teljes biztonságban, bár még bizonytalanul, de lejöttem úgy, hogy egyszer sem éreztem, most akarok elesni. Ezt még az óra végéig párszor elgyakoroltuk. Hurrá! Végre azt éreztem, hogy ez lehet nekem is fog menni.

Megkerestem a korábbi oktatómat, hogy bocsi, de átmegyek egy másik iskolához, mivel én ilyen vagyok, minek hazudjak, mert ott sikerült, ami náluk nem. Ekkor kaptam egy dörgedelmet, hogy én türelmetlen vagyok, meg ha ennyire szuper a másik oktató, akkor lehet nekik is kellene venni néhány órát.

Nem megbántani akartam őket, mivel aktív oktatók, egészen biztosan sok embert megtanítottak már síelni. Csak szerint fontos a pozitív élmény, amit itt megkaptam, míg előzőleg sok esés jutott csak.

Szóval a kérdés, különbség az oktatók között. Kinek van tapasztalata, akár hasonló is?