Tále 2015.02.13.
Mint korábban említettem társaim otthagytak Myton, s elmentek Táléra síelni. Én magamban csúszkáltam egy darabig, de mivel a síelés alapvetően társas sport, délután úgy döntöttem, hogy a csapat után eredek. A két terep csak egy ugrásra van egymástól.
Mindig szívesen írok a kedvenc síterepeimről, némi jutalom fejében hasonlóan lelkesen rovom a sorokat kedvenc feleségem kedvenc síterepeiről, de mit csináljak Gabóca kedvenc síterepével?
Gabóca és Tále szinte összeforrt. Nézem a rendszeresen megjelenő videókat, ahol Gabóca köröz valami nagy fehérségben, mint légy egy pohár tejben, s ez Tále. Ezt a terepet régóta tervezem megnézni, most itt volt az idő valóra váltani a tervet.
Szép napsütéses időben, gyakorlatilag száraz úton lehetett megközelíteni a pályát. Az út mellett 10-20 cm hó, de az aszfalt rendben takarított.
Még nem láttam a pályát, amikor kezdtek feltünedezni az út szépén a parkírozó autók és a biztonsági őrök. Az őrök minden kocsit leállítottak, s a bent ülőket síbuszok szállították a pályához. Hasonlít az eplényi szisztémára csak itt sokkal hosszabban állnak az út szélén az autók. Mivel már délután volt az út mentén szakaszosan álldogáló biztonsági őrök unottan rám néztek, de különösebben nem foglalkoztak velem. Miközben szépen elhajtattam a kocsisor mellett arra gondoltam, hogy az elmúlt évek alatt mennyit fejlődött Szlovákia. Az ottaniak persze panaszkodnak, de ha megnézzük hány szlovák síelt 8-10 éve mondjuk a Dolomitokban, s hány most, a létszámnövekedés szembetűnő. Nem sütöm el az olcsó poént, hogy mennyivel csökkent ugyanakkor a magyarok száma. Nézem a parkoló autókat, s látom a fejlődést, de a szépen sütő napocska ellenére is lehetnék vidámabb.
Végül csak megérkeztem a főparkírozóba. Találtam magamnak közeli parkírozó helyet, s indulhattam megnézni milyen a pálya és mit csinálnak a többiek.
Hajlamos vagyok az egyszerűsítésekre, így szemrebbenés nélkül le tudom írni, hogy Tále az egyik legunalmasabb pálya amit valaha láttam. (még szlovák viszonylatban is!)
Két oldalán némi rövidebb pálya, ami közrefogja a két fő pályát. Közben az egész olyan, mintha egy gyúródeszkát ferde szögbe állítottak volna, természetesen megszórva szép fehér liszttel, s azon csúszkálnának a vidám sportemberek. (220 méter szint 2,8 km-es deszka)
Van vagy hat felvonó, sajnos mindegyik tányéros, ami tudvalevőleg nem az én világom. A felvonók vidáman vonszolják felfelé a sok síelőt, akik azután a szinte teljesen nyitott, izgalomtól mentes lejtőn kedvükre csúszhatnak. Sehol egy zavaró tényező, sehol egy hupni, sehol valami rosszul előkészített pálya. Dög unalom. Még a többieket sem kell keresni, hisz csak kiül az ember a hütte teraszára, bizakodó sósszínű tekintettel néz a hegy felé, s íme előbb utóbb lecsusszan ott valami ismerős.
Egy kivétellel megvan minden ami kell. Kellemes, jól kezelt pályák, rendezett parkírozás, jó logisztika, gyorstüzelő büfé, hütte, étterem, síeléssel kapcsolatos szolgáltatók, stb. De egy nincs, egyetlen ülőfelvonó!
Tudom már mit szeret itt kanyarogni Gabóca. Mert itt kanyarogni jó! Ha szeretném a tányéros felvonót én is itt kanyarognék. Közben olyan jókat lehetne szenderedni lefelé a lejtőn. De nem szeretem a tányérost. Marad Gabócának a kanyargás, s legközelebb a terep ismeretében kritizálom a csúszást.
Csabor az élvezeti síelő
Keresés
